Oldalképek
PDF
ePub

143 ELHALAVÁNYODIK-ELHAMARKODIK

ELHALAVÁNYODIK, (el-halaványodik) ösz.

ELHAMISKODIK-ELHANGZÁS

144

ELHAMISKODIK, (el-hamiskodik) ösz. k. Foly

k. Arczát halálszin lepi el. Ijedtében egészen elhala-vást hamiskodik. Többször határozott alakban tárgyványodott. esettel használtatik. Hizelgés, szép szó, fecsegés által elcsal valamit. Elhamiskodta apjától a legszebb paLAVÁNYODIK. ripát.

ELHALAVÁNYÚL, (el-halaványúl) 1. ELHA

ELHALLATSZIK, (el-hallatszik) ösz. k. 1. EL

HALLIK.

ELHALLGAT, (el-hallgat) ösz. áth. 1) Valamit titokban tart, ki nem mond. Elhallgatja, amit látott. 2) Szó nélkül eltür valamit. Békével elhallgatok mindent, amit mondasz. 3) Szólani megszün. Miután kibeszélte volt magát, elhallgatott. 4) Folytonosan figyel valaki beszédére. Elhallgatnám őt, ha még annyi ideig beszélne is. V. ö. EL, (2) és HALLGAT.

ELHALLGATÁS, (el-hallgatás) ösz. fn. 1) Elnémulás, szólani megszünés. 2) Titokban tartás, arról, mit elmondanunk lehetne, nem szólás.

ELHALLGATTAT, (el-hallgattat) ösz. áth. Parancs, ellenvetés, czáfolás, tekintély, gúny vagy akár mi más mód által azt eszközli, hogy valaki a beszé

det vagy valamely hangzószer a hangzást abbanhagy

ja, és többé nem szól.

ELHALLGATTATÁS, (el-hallgattatás) ösz. fn. Állapot, midőn valaki vagy valami elhallgatni kész

tetik.

ELHALLIK, (el-hallik) ösz. k. Valamely hang messze elhat a fülekbe. Rendesen csak harmadik személyben használjuk. Másképen: elhallatszik. Eső előtt, és csendes időben messzebb elhallik a harangszó, mint egyébkor. Hortyogása a harmadik szomszédba is elhallik. V. ö. EL, (2) és HALLIK.

ELHALMOZ, (el-halmoz) ösz. áth. Tulajdonkép, halmokkal tetéz; de ezen értelme nincs szokásban. Átv. ért. bőséggel ellát, tetéz. Elhalmozni valakit cséretekkel, jótéteményekkel, ajándékokkal.

ELHAMUHODÁS, (el-hamuhodás) ösz. fn. Tulajdonkép, égékeny testnek tűz általi föloszlása, hamura változása. Átv. ért. a testnek elporhadása, részecskékre oszlása. V. ö. HAMUHODIK.

ELHAMUHODIK, (el-hamuhodik) ösz. k. 1) Hamuvá ég. 2) Átv. porrá lesz, megromolva, apró részekre töredezik.

ELHAMVAD, (el-hamvad) ösz. önh. 1) Valamely égékeny test hamuvá ég. 2) A tűz elalszik. Elhamvad a gyertya. 3) Átv. ért. Meghal. V. ö.

HAMVAD.

[blocks in formation]

ELHANDÁSZ, (el-handász) ösz. áth. Kapkodva, hadarászva, roszul, hibásan végez valamit. Szelessége által elhandászta az ügyet.

ELHANGOL, (el-hangol) ösz. áth. 1) Valamely hangszert hamisan hangol, melynél fogva némely handi-goknak nincs meg kellő magasságuk vagy mélységök. 2) Átv. ért. mondatik a kedélyről, midőn rendes állapotában megzavartatik. A kellemetlen hír elhangolta ke

ELHALOGAT, (el-halogat) ösz. áth. Valamely teendőt időről időre elhagy, elmulaszt. V. ö. HALOGAT.

ELHALOGATÁS, (el-halogatás) ösz. fn. A teendőnek időről időre, folytonos, ismételt elmulasztása, későbbre hagyása.

ELHÁLÓZ, (el-hálóz) ösz. áth. Hálóval elkerít.

körülvesz. Elhálózni a madaras kertet. Elhálózni a halas eret, folyót.

:

ELHALT, (el-halt) ösz. mn. 1) Halál által kimult. Szokottabban elholt. 2) Elájúlt, elalélt. ELHALVÁNYODIK, (el-halványodik) 1. ELHALAVÁNYODIK.

ELHALVÁNYÚL, (el-halványúl) ösz. önh. 1. ELHALAVÁNYODIK.

ELHAMARKODÁS, (el-hamarkodás) ösz. fn. Valaminek hirtelenkedés, meggondolatlanság, siettetés által elrontása, sikeretlenné tevése.

ELHAMARKODIK, (el-hamarkodik) ösz. k. Tárgyra mutató alakban, és cselekvőleg használtatik. Elhamarkodja a dolgot, azaz hirtelenkedve, meggondolatlanul cselekedve, elrontja, sikeretlenné teszi.

délyemet.

ELHANGOLÁS, (el-hangolás) ösz. fn. 1) A hangszernek oly állapotba tétele, melynél fogva hamis hangokat ad, midön némelyek kelleténél magasabbak vagy mélyebbek. 2) Átv. ért. a kedély rendes állapotának megzavarása.

ELHANGOLT, (el-hangolt) ösz. mn. Hangszerről mondatik, melynek hangjai huzamos játszás vagy állás miatt nem egészen egyeznek öszve. Elhangolt hegedű, zongora.

ELHANGÚL, (el-hangúl) ösz. önh. A hangszer hangjai között a kellő öszveegyezés, s arány elbomlik. Elhangulnak a megereszkedett húrok.

ELHANGULÁS, (el-hangulás) ösz. fn. A hangszernek azon állapota, midőn hangjai közt a kellő öszveegyezési arány elbomlik.

ELHANGULT, (el-hangult) ösz. mn. Hangszerről mondatik, mely maga magától el van hangolva. V. ö. ELHANGOL. Elhangult hegedű. Elhangult zongora.

ELHANGZÁS, (el-hangzás) ösz. fn. Szónak, hangnak, zenének elhallgatása, elmulása, megszünése,

[blocks in formation]

ELHANGZIK, (el-hangzik) ösz. k. 1) Tulajdonkép, hangzani megszünik. Elhangzott az éjjeli zene. 2) Átv. ért. valamely mondás, intés, parancs, tanács siker nélkül marad. Az atyai szó gyakran elhangzik a gyermekek füleiben. V. ö. EL, (2) és HANGZIK.

ELHANTOL, (el-hantol) ösz. áth. Hantokkal elkerit, elzár. Elhantolni a szekérjárás elől a rétet, a foldeket. V. ö. HANT.

ELHANTOLÁS, (el-hantolás) ösz. fn. Valamely térségnek, péld. rétnek, legelőnek, dülőnek hantok általi elkerítése, elzárása.

ELHÁNY, (el-hány) ösz. áth. 1) Egynemü vagy különféle tárgyakat elvet. Elhányni a férges gyümölcsöt. 2) Többféle tárgyat szerteszét, rendetlenül elszór. | Elhányja ruháit, könyveit, irásait. 3) Elfecsérel, elveszteget. Elhányja pénzét. V. ö. EL, (2) és HÁNY. ELHÁNYÁS, (el-hányás) ösz. fn. 1) Különféle vagy egynemű tárgyaknak eldobálása, magától eltávolítása. A szemétnek, ganajnak elhányása. 2) Holmi tárgyaknak rendetlenül ide-oda szórása. 3) Elfecsérlés, elvesztegetés.

ELHANYAGOL, (el-hanyagol) ösz. áth. Valamit gondatlanul, tunyán elmulaszt. Elhanyagolni kötelességét. Elhanyagolni a nyavalyát v. nyavalya gyóyitását. Elhanyagolni gyermekei nevelését. V. ö. HANYAGOL. Használtatik személyekről is. Barátait elhanyagolja, nem gondol velök.

ELHANYAGOLÁS, (el-hanyagolás) ösz. fn. Valaminek gondatlan, tunya, könnyelmű módon elmulasztása, nem müvelése. Az elmetehetségek elhanyag lása.

ELHANYATLÁS, (el-hanyatlás) ösz. fn. Tulajdonkép, elesés hátra felé, hanyatt esés. Átv. ért. erkölcsi testnek vagy szellemi valónak fogyatkozása, elgyöngülése. A római birodalom elhanyatlása. V. ö. HANYATLÁS.

ELHANYATLIK, (el-hanyatlik) ösz. k. 1) Tulajdonkép, valamely test hátrafelé hajló irányban elesik, leomlik. 2) Átv. ért. erkölcsi testület, vagy szellemi való elfogyatkozik, elgyöngül, elmulik. V. ö. HANYATLIK.

ELHANYATLOTT, (el-hanyatlott) ösz. mn. 1) Tulajdonkép, hanyatt, azaz hátrafelé vett irányban elesett, leomlott. Elhanyatlott szék. 2) Átv. ért. elfogyatkozott, ereje fogyta miatt lenni megszünt. Elhamyatlett népek, országok. V. ö. HANYATLOTT.

ELHÁNYÓDIK, (el-hányódik) ösz. belsz. Ideoda hányás által szokott helyét vesztve, elkeveredik, s kézre nem kerül. Árjegyzékei, ngugtatványai a sok iromány között elhányódtak.

ELHÁNYOGAT, (el-hányogat) ösz. gyak. áth. Holmit egymás után elhány.

ELHARÁCSOL, (el-harácsol) ösz. áth. Tulajdonkép, valamit árverés útján elád, elkótyavetyél. Köz ért. elprédál, elveszteget, eltékozol. Nem kopott érte körme, könnyen elharácsolja. (Km.) V. ö. HARÁCSOL

AKAD. NAGY SZÓTÁR. II. KÚT.

[ocr errors]
[blocks in formation]

ELHÁRAMLIK, (el-háramlik) ösz. k. 1) Valamely rosz, gyanu, veszély stb. eltávozik, s mintegy elháríttatik rólunk vagy tőlünk. Elháramlott fejünktől a rettegett veszedelem. Elháramlott rólam a gyanu. V. ö. HÁRAMLIK. 2) A székelyeknél valami eltéved, tévelyeg, elvesz.

ELHARANGOZ, (el-harangoz) ösz. áth. 1) Az elmenőt, távozót harangozva megtiszteli. Elharangozták a búcsusokat. 2) Bizonyos időnek eltelését harangszóval tudatja. Elharangozták a hajnalt, a délt. Elharangozták azt. (Km.) am. elmúlt az, vége már annak. ELHARAP, (el-harap) ösz. áth. 1) Valamit fogaival ketté vág, ketté szakaszt. Elharapták a fülét. 2) Valamiből egy darabot, falatot fogával elszakaszt. 3) Átv. ért. elharapni a szót, azaz, félig kimondani, félig visszavonni; elharapni a haragot, azaz elfojtani, elnyomni. V. ö. EL, (2) és HARAP.

ELHARAPÁS, (el-harapás) ösz. fn. 1) Valamely testnek fogak általi ketté szakasztása. 2) Átv. ért. a szónak elharapása, azaz félbenszakasztása. V. ö. HARAPÁS.

ELHARAPDÁL, (el-harapdál) ösz. áth. Valamit fogaival apródonként, részenként elszakgat, eltépdel. Az eb elharapdálja a konczot. V. ö. HARAPDÁL.

ELHARAPÓDZÁS, 1. ELHARAPÓZÁS.
ELHARAPÓDZIK, 1. ELHARAPÓZIK.

ELHARAPOTT, (el-harapott) ösz. mn. Amit fogakkal elmetszettek, eltéptek. Elharapott fülezimpa. ELHARAPÓZÁS, (el-harapózás) ösz. fn. Tulajdonkép, a tűznek, lángnak valamely gyulékony testeken tovább tovább terjeszkedése. V. ö. HARAP

fn. Átv. ért. valamely rosznak, veszélynek, ragálynak elhatalmazása. V. ö. HARAPÓZIK.

ELHARAPÓZIK (el-harapózik) ösz. k. Tulajd.

a tüz, láng elolthatatlanul tovább terjedez. Elharapózik a tűz a meggyúladt tarlón, erdőn, nádasban. V. ö. HARAPÓZIK. Átv. ért. valamely rosz, veszély, ragály elhatalmazik, mindenfelé elterjed. Némely nyavalyák messze földön elharapóznak.

ELHARASZTOSODIK, (el-harasztosodik) ösz. k. Haraszttal benő, a haraszt széltében elterjed rajta; bokrossá, cserjéssé leszen. V. ö. HARASZT.

ELHÁRÍT, (el-hárít) ösz. áth. 1) Tulajd. gereblyével, villával, vagy más eszközzel a földszinén heverő valamely szálas jószágot, pl. szénát, gazt eltakarít. Elhárítani az ugarokról a tarlót. 2) Átv. ért. valamely veszélyt, bajt eltávoztat, elmellőz, elfordít. V. ö. HÁRÍT.

ELHÁRÍTÁS, (el-háritás) ösz. fn. 1) Tulajd. széna, szalma, tarló, gaz eltakaritása, gereblye vagy más eszköz által. 2) Átv. ért. eltávoztatás, elmellőzés. Veszélynek, bajnak elhárítása.

10

[blocks in formation]

ELHARSOG, (el-harsog) ösz. önh. Harsogni megszün. Elharsogtak a tábori trombiták, a tök, tárogatók. V. ö. EL, (2) és HARSOG.

ELHATALMAZIK, (el-hatalmazik) ösz. k. VaELHASÁBOL, (el-hasábol) ösz. áth. Hasábokra lamely szellemi vagy anyagi tárgynak ereje, hatása, eldarabol, elvagdal, elmetél, elfürészel. Elhasábolni a működése elterjed, mások fölött, kiválólag kitűnik. levágott fa derekát. V. ö. HASÁB. A franczia regény- és drámairodalom, hazánkban is ELHASÁBOLÁS, (el-hasábolás) ösz. fn. Cse-elhatalmazott. Felsöbb vármegyékben a pálinkaivás

lekvés, illetőleg vágás, metszés, fürészelés stb., mely által valamit hasábokra szeldelnek.

ELHASAD, (el-hasad) ösz. önh. Tulajd. nagyobb darabokra, melyeket hasáboknak hivunk, elválik, elszakad. V. ö. HASÁB. Elhasadt a mennykö sujtotta faderék. Köz. ért. elreped, elválik, rést kap. Elhasad a ruha, a túlérett dinnye. Elhasad a kiszáradt deszka. ELHASADOZ, (el-hasadoz) ösz. gyak. önh. Több helyen megreped, több darabra, hasábokra válik, szakadoz. Elhasadoznak a szárítatlan fából készített bútorok. V. ö. HASAD.

ELHASÍT, (el-hasít) ösz. áth. Tulajd. hasítva, azaz hasábokra választva, ketté szakaszt. Elhasítani a fa derekát. V. ö. HASÁB. Köz. ért. elrepeszt, fo

nal vagy szál, vagy rost mentében elszakaszt. Elhasítani a posztót, vásznat, gyolcsot.

ELHASOGAT, (el-hasogat) ösz. áth. és gyak. ELHASOGAT, (el-hasogat) ösz. áth. és gyak. A fát több darabra hosszában elválasztja, elvagdalja. Köz. ért. elrepeget, fonal mentében eltépdel. Elhasogatni a ruhát. V. ö. HASOGAT.

ELHASONLIK, (el-hasonlik) ösz. k. Eredeti ért. mintegy hasábokra szakadva elválik. Köz. és átv.

ért. valamely erkölcsi testület, társaság egymástól el

válik, elszakad; vagy eredeti fajától elüt, elfajzik. A szigorú apák erkölcseitől elhasonlottak az utódok. ELHASONLOTT, (el-hasonlott) ösz. mn. Fajától elütött, elfajzott. Ösöktől elhasonlott unokák.

ELHASZNÁL, (el-használ) ösz. áth. Valamit bizonyos czélra fordítva, folytonos használat által elkoptat, elavít, elront, éldelhetlenné tesz. Elhasználni a ruhát. Elhasználni tűzre a fát, kőszenet. Elhasználni konyhán a zsírt, lisztet. Valamely eszmét, gondolatot

elhasználni.

igen elhatalmazott. Ezen igét személyről, vagy erköl csi testületről nem használjuk, s helyette az elhatalmasodik szóval élünk.

ELHATALMAZÓ, (el-hatalmazó) ösz. mn. Aminek ereje, működése, hatása kitünőleg elterjed, elharapózik. Az irodalomban elhatalmazó fölszinüség.

ELHATÁROZ, (el-határoz) ösz. áth. 1) Több vélemény közöl, és vítatkozás után valami bizonyosat megállapít. Az egyesület elhatározta, hogy általános szótöbbséggel választja tagjait. 2) Magát valamire eltökéli. Elhatároztam magamat, soha szeszes italt nem

inni. Nagy dologra határoztad el magadat. 3) Valaminek véget vet, valamit bezár, eldönt, befejez. Ez határozza el a dolgot. V. ö. HATÁROZ.

ELHATÁROZÓ, (el-határozó) ösz. mn. valamely ügynek véget vet, annak sorsát eldönti. Elhatározó végzés. Elhatározó ütközet. Elhatározó sza

[blocks in formation]

ELHATÁROZOTT, (el-határozott) ősz. mn. 1) Megállapított. Elhatározott idő, mennyiség. 2) Eltö

kélett, elszánt. Elhatározott akarat; elhatározott lé

lek, szív. V. ö. EL, (2) és HATÁROZOTT.

ELHATÓ, (el-ható) ösz. mn. 1) Ereje által bizonyos távolságra működő. Messze elható hang. 2) Elérő, elterjedő, elnyuló. A folyó egyik partjától a másikig elható láncz vagy kötél.

ELHÁZASÍT, (el-házasít) ösz. áth. Midőn fiát az apa annak feleségéhez, vagyis ipja házához adja. ELHÁZASODIK, (el-házasodik) ösz. k. Midőn

ELHASZNÁLHATLAN, (el-használhatlan) ösz. mn. A jogtudományban és törvénykönyvekben ami lényegében vagy állagában megmarad, el nem fo- a férj felesége házához megyen. gyasztatik, ha valaki annak folytonos hasznát veszi is, pl. a könyv, ruha, bútorok.

ELHASZNÁLHATÓ, (el-használható) ösz. mn. Ami csak fogyasztás, tovább adás vagy elrontás által nyujt hasznot, pl. az eleség, bor, pénz.

ELHAT, (el-hat) ösz. önh. Ereje bizonyos távolságra működik. Szózata a nagy teremnek minden zugáig elhatott. Å királyok keze messze elhat. V. ö. EL, (2) és HAT.

ELHATALMASODIK, (el-hatalmasodik) ösz. k. Hatalma bel és kül terjedelemben növekedik; erejének működése, hatása, elterjed.

ELHAZUD, (el-hazud) ösz. áth. és önh. 1) Hazudva eltagad valamit. 2) Folytonosan hazud. Képes elhazudni három négy óra folyásig.

ELHAZUDOZ, (el-hazudoz) ösz. áth. és önh. 1) Ismételt, folytatott hazugságok által eltagad valamit. 2) Folytonosan hazud.

ELHEBEHURGYÁL, (el-hebehurgyál) ösz. áth. Valamit hebehurgya módra elsiettet, elront, féligmeddig nagyjában tesz meg. Elhebehurgyálni a dolgot. V. ö. HEBEHURGYA.

ELHEGEDÜL, (el-hegedűl) ösz. áth. Valamely hangmüvet hegedün eljátszik. Elhegedülni a legújabb

[blocks in formation]

toborzót, csárdást. Átv. és tréfás ért. végére jár, oda van. Régen elhegedülte azt sz. Dávid, el is énekelte. (Km.).

ELHELÉBÉL, (el-helébél) ösz. áth. Henyélve tölt el, henyélve elmulaszt valamit. Elhelébelni az időt, napot, munkát. Ritka divatú tájszó.

[blocks in formation]

ELHERVADÁS, (el-hervadás) ösz. fn. A növény leveleinek, virágainak lekonyulása, és elszáradása. Átv. ért. az ifjuság és szépség elmulása, elveszése.

ELHERVASZT, (el-hervaszt) ösz. áth. Tulajd. növényt, növényleveleket, virágokat elfonnyaszt, elszáraszt. V. ö. HERVASZT. Átv. ért. ifjuságot, szépséget kellemeitől megfoszt. Elhervasztja arczát a sze

ELHELYEZ, (el-helyez) ösz. áth. Valamit saját helyére, állomására tesz, elrendel. Elhelyezni a köny-relem búja. veket a szekrényben. Elhelyezni az öröket, az ágyukat, a seregeket. V. ö. HELYEZ.

ELHELYEZÉS, (el-helyezés) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg rendezés, mely által valakit v. valamit elhelyezünk.

ELHELYEZKEDIK, (el-helyezkedik) ösz. k. Valamely helyre hozzá tartozó holmijével letelepedik, mintegy helyet csinál magának.

ELHEMPÉLYEG, (el-hempélyég) ösz. önh. Tulajdonkép a vízről vagy más folyadékról mondják, midőn cseppekben vagy hullámokban tovább gördül, s mintegy forogva elfoly. Elhempelyegnek a hegyi patakuk. V. ö. EL, (2) és HÈMPÉLYEG.

tonosan,

ELHEVER, (el-hever) ösz. önh. és áth. 1) Folytartósan hever. Elhever óránként, anélkül, hogy valamit tenne. 2) Heverve eltölt, elmulaszt. Elheveri az időt. Elheveri a munkát. Heverd el napja. (Km).

ELHEVERÉSZ, (el-heverész) ösz. áth. 1) Kényelmesen heverve tölti az időt. Puha pamlagon elheverészni az istenadta napot. 2) Mint önh. folyvást, és kényelmesen hever. Elheverész a gyepen, és dohányzik.

ELHÍ, (el-hí) ösz. áth. Megszólít valakit, hogy előbbi helyéről máshová menjen. Valahonnan vagy valahová elhíni. Magához vagy magával elhíni. Elhíni valakit a rosz társaságból. Mondatik a madarakról is, midőn sajátságos hangon egymást csalogatják, mael-gokhoz édesgetik. A fias tyúk elhija csibéit. V. ö. EL, (2) és Hí.

ELHEMPELYGET, (el-hempėlyget) ösz. áth. A vizet vagy más folyadékot cseppekben vagy hullámokban elfolyatja, eltávolítja, s mintegy forogva menni kényszeríti. V. ö. EL és HEMPĖLYGET.

ELHEMPEREG, 1. ELHEMPELYÉG. ELHEMPERGET, 1. ELHEMPELYGET. ELHENGEREDIK, (el-héngérédik) ösz. k. Tulajd. henger módjára forogva eltávozik. Elhengeredik a megtaszított üres hordó.

ELHENGEREG, (el-héngérég) ösz. önh. Henger módjára folytonosan forog, s odább-odább halad. Elhengereg a széltől hajtott katánykóró. V. ö. HENGE

REG.

ELHÉNGÉRÉL, (el-héngérél) lásd: ELHEN

GÈRGET.

ELHENGERGET, (el-héngérget) ösz. áth. Hengerded tárgyat saját tengelye körül forgatva továbbtovább hajt. Elhengergetni a gyapjús zsákokat.

ELHENGERÍT, (el-héngérít) ösz. áth. Hengeralaku testet forgásba indít, tovább mozdít. Egy rugással, taszítással elhengeríteni az üres bödönt, a hordót.

ELHENYÉL, (el-henyél) ösz. áth. Henyélve, azaz dologtalanul, foglalkodás nélkül elmulat, eltölt valamit. Elhenyélni az időt, napot.

ELHIBÁZ, (el-hibáz) ösz. áth. Hibából, azaz véletlenül vagy gondatlanságból nem teszi, el nem találja, el nem éri azt, mit tennie, eltalálnia, elérnie kellene. Elhibázni az igazi utat. Elhibázni az irást. Elhibázni a czélt. Elhibázni a keresett házat. V. ö. HI

BÁZ.

ELHIBÁZÁS, (el-hibázás) ösz. fn. Téves cselekvés, midőn valamit elhibázunk. V. ö. ELHIBÁZ. félre- vagy elesik; elfordul. Elhibban a ferdén letett ELHIBBAN, (el-hibban) ösz. önh. Hibbanva

edény. Elhibban az egyik oldalán túlterhelt csónak. V. ö. HIBBAN.

ELHIBÍT, (el-hibít) 1. ELHIBÁZ.

ELHIDEGĖDÉS, (el-hidegédés) ösz. fn. Állapotváltozás, midőn ami meleg vagy forró volt, hideggé leszen, elhűl. Átv. ért. a más iránti vonzalomnak, szeretetnek megszünése.

ELHIDEGÉDIK, (el-hidegėdik) ösz. k. Tulajdonkép, minden testről mondják, midőn tüzes vagy meleg részecskéi elszállanak, s ő maga lassanként elELHENYÉLÉS, (el-henyélés) ösz. fn. Az idő-hül. Elhidegedik a jeges vízben tartott kéz. Átv. ért.

nek munkátlanul eltöltése; valami teendőnek henyélve

elmulasztása.

ELHERDÁL, (el-herdál) ösz. áth. Elveszteget, elpazarol. Pénzét, vagyonát elherdálni.

ELHERVAD, (el-hervad) ösz. önh. Tulajdonkép, a növények levelei, és virágai hervadnak el, midőn elébb lekonyulnak, utóbb elszáradnak, és lehullanak, L. HERVAD. Átv. ért. mondják az ifjuságról, szépségrol, midőn elmulik. Hervad az a rózsa, kinek töve nincsen. Elhervadok én is, mert szeretőm nincsen. Népd.).

elidegenül, hajlandósága valaki iránt elmulik, vonzódni megszűn. Barátai elhidegedtek iránta. Néha a forró szerelem is elhidegedik. V. ö. HIDEGÉDIK.

ELHIDEGÍT, (el-hidegít) ösz. áth. Hideggé változtat el. V. ö. HIDEG. Átv. ért. elidegenít, valakinek vonzalmát, hajlandóságát más iránt megszünteti. A hosszas távollét elhidegíti a jó barátokat is. Magaviselete mindnyájunkat elhidegített iránta, lásd: HIDEGÍT.

ELHIDEGSZIK, (el-hidegszik) 1. ELHIDEGÉDIK és v. ö. HIDEGSZIK.

[blocks in formation]

ELHIDOR, (el-hidor) ösz. áth. Holmi apró részekből álló testet, péld. gabonát, morzsalékot, port, | szemetet kézzel vagy valamely eszközzel eltakarít, félre seper. Elhidorni a hamut a tűzhelyről. Elhidorni lapáttal a szemetet, sarat. V. ö. HIDOR.

ELHIDORGÁL, (el-hidorgál) ELHIDORGAT, (el-hidorgat) ösz. áth. és gyak. Lassacskán és folytonosan elhidor valamit. V. ö. ELHIDOR.

ELHIGÚL, (el-higúl) ösz. önh. Sürüségét, rugalmasságát, keménységét elveszti, s folyékony, ritka, lágy természetüvé válik. Elhigúl melegben a kocsonya. Elhigúl sok esőben az útak sara. V. ö. HÍG, HIGÚL.

ELHÍMÉZ, (el-híměz) ösz. áth. Hímvarrásokkal valamely szövetet kiczifráz, eltarkít. V. ö. HÍMÉZ, HÍMVARRÁS. Átv. ért. hibát, bünt, tökéletlenséget szép szin alá takar, elrejt, elpalástol. Elhímezni az önzést, a haszonlesést.

ELHÍMLIK, (el-hímlik) ösz. k. Apró részekre omolva, szakadozva elszóródik, elpereg. Elhimlenek a zsinórról leszakadt gyöngyszemek.

ELHINT, (el-hint) ösz. áth. Gabona- vagy gyü- | mölcsszereket, virágokat, s más apró részecskékből álló valamit elszór. Elhinteni a baromfiaknak való ocsút, kását, kölest. Elhinteni a földbe a magot. Elhinteni virágokkal az utat. Átv. ért. elterjeszt. Elhinteni a müveltség magvait. V. ö. EL, (2) és HINT.

ELHINTÁZ, (el-hintáz) ösz. áth. A hintán v. hintában ülőt, fekvőt ide-oda mozgatja, lebegteti. Elhintázni a térden ülő gyermeket. V. ö. HINTÁZ.

ELHINTEGET, (el-hintéget) ösz. gyak. áth. Holmit folytonosan hintve elszór, elhullat, elperget. ELHIRDET, (el-hirdet) ösz. áth. Valamit köztudomás végett szóval elterjeszt, elbeszél. V. ö. HIR DET.

ELHÍRĖL, (el-hírél) ösz. áth. Valamit köz

hírré tesz.

ELHÍRÉSÉDIK, (el-hírėsėdik) ösz. k. 1) Általán, köz nyelven forog, köz beszéd tárgyává lesz, híre | terjed mindenfelé. 2) Különösen, jelessége, érdemei, tökélyei mindenütt dicsérettel említtetnek. Némely orvosok rövid idő alatt elhíresednek.

ELHÍRESÍT, (el-hírésít) ösz. áth. 1) Általán, valakit vagy valamit köz beszéd tárgyává tesz, hirét terjeszti mindenfelé. 2) Különösen, valakinek v. valaminek tökélyeit, jelességeit, érdemeit, tetteit ma

gasztalja, dicsérettel említi. V. ö. HÍRES, HÍRESÍT. ELHÍRESÜL, (el-híresül) ösz. önh. Híre, neve elterjed, köz beszéd tárgyává lesz ; elhíresedik.

ELHÍRESZTEL, (el-híresztel) ösz. áth. Ismeretlen személyt vagy tárgyat hírbe hoz, rólok mindenfelé beszél. Új találmányt elhiresztelni. V. ö. HÍ

RESZTEL.

ELHÍRHED, (el-hírhed) ösz. önh. Híre terjed mindenfelé, különösen valamely rosz tulajdonságát illetőleg. Elhírhedt tolvaj, csaló. V. ö. HÍRHED.

ELHÍRHESZT, (el-hírheszt) ösz. áth. Valakinek v. valaminek rosz hirét terjeszti.

[blocks in formation]

ELHISZ, (el-hisz) ösz. áth. Valamiről helyes vagy álokok által meggyőződik, valamit igaznak, bizonyosnak tart. Ö mindent elhisz. Elhiszem, hogy szeretné. Visszahatólag magáról sokat hisz. Okos ember nem hiszi el magát. Hidd el magadat, ha veszni akarsz. (Km.).

ELHITET, (el-hitet) ösz. áth. 1) Valakit meggyőző okok által reá bír, hogy higyen. Végre elhitette vele az orvos, hogy a borivás árt reki. 2) Ámítás, álokok által eszközli, hogy higyenek neki. Holmi babonák által elhitetni az együgyü buta népet. Engem ugyan el nem hitetsz.

ELHITETÉS, (el-hitetés) ösz. fn. Beszélés, rábeszélés, mely által valakit elhitetünk. V. ö. ELHITET.

ELHITT, (el-hitt) ösz. mn. Magáról sokat tartó, képzelő, elbízott. Elhitt fiatal művész.

tartva.

ELHITTEN, (el-hitten) ösz. ih. Magáról sokat

ELHITTSÉG, (el hittség) ösz. fn. Az önérzésnek és önbecsülésnek fattyu sarjadéka, midőn valaki saját erejét, tökélyeit túlbecsüli, s másokat vakmeröen lenéz; elbizottság.

ELHITVÁNYÍT, (el-hitványít) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy valaki vagy valami hitványnyá legyen. V. ö. HITVÁNY.

ELHITVÁNYODIK, (el-hitványodik) ösz. k. Fokonként hitványnyá változik által. V. ö. HITVÁNY.

ELHITVÁNYÚL, (el-hitványúl) ösz. önh. 1. ELHITVÁNYODIK.

ELHIÚL, (el-hiúl) ösz. önh. 1) Hiúvá lesz, azaz olyanná, ki haszontalan, alapnélküli, üres dolgokon, külsőségeken kapkod. 2) Sikeretlenné, haszontalanná,

üressé válik. Elhiúln ik törekvései, vágyai. A halandók művei elhiúlnak az istenéihez képest. V. ö. HIÚ, HIÚL.

ELHIUSÍT, (el-hiusít) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy valaki egészen hiuvá legyen. A sok hízelgés elhiusítja a nőket.

ELHIÚSODIK, (el-hiúsodik) ösz. k. Hiúvá, azaz olyanná lesz, ki üres külsőségeken, haszontalan, alapnélküli dolgokon kapkod, hízelgéseknek örvend. Máskép: elhiúsul.

ELHIVÁS, (el hivás) ösz. fn. Meg- vagy felszólítása valakinek a végett, hogy valahonnan vagy valahová menjen el.

ELHIVAT, (el-hivat) ösz. áth. Valakit más által meg- vagy felszólít, hogy valahonnan vagy valahová menjen vagy jőjön el. Elhivatni magához az orvost. V. ö. EL, (2) és HIVAT.

ELHIZELG, (el-hizelg) ösz. áth. és önh. Hizelgve elcsal, elkér valamit. Elhizelegte legszebb virágomat, és kedves madaramat. Tárgyeset nélkül folytonosan hizelg. V. ö. EL, (2) és HIZELG.

« ElőzőTovább »