GYÖRÖS, FEKETE―, falu Bihar megyében; helyr. Györös-ön, —re, -ről. GYÖRTELEK, 1) falu Szathmár megyében; 2) 1. GYÖRGYTELEK. GYÖRTELKE, máskép: Györgytelek, 1. ezt; egyébiránt amaz helyragokkal: Győrtelké-n, —re, -ről. GYÖRTYA, régies, pl. Heltainál, gyertya helyett; 1. ezt. GYÖRVÁRMEGYE, (Győr-vár-megye) ösz. fn. A Dunán túli kerületnek egyik legkisebb terjedelmü vármegyéje. GYÖRVÁRMEGYEI, (győr-megyei v. vár-megyei) ösz. mn. Győrvármegyéből való, arra vonatkozó, azt illető stb. Győrvármegyei követek. GYÖTRELMESSÉG-GYŐZEDELMESEN 1234 GYÖTRELMESSÉG, (gyöt-r-el-m-es-ség) fn. tt. gyötrelmesség-et. Tulajdonság, melynél fogva valamely gyötrelmekkel teljes, nagy lelki kínokat, fájdalmakat, szorongásokat okoz. Örökös rabság gyötrelmessége. GYÖTREM, (gyöt-r-em) fn. tt. gyötremét. A Nádor-codexben egyszerű em képzővel jön elé gyötrelem helyett. GYÖTRÉS, (gyöt-ör-és) fn. tt. gyölrés-t, tb. -ėk. Kinzás, testi de leginkább lelki szorongatás. GYÖTRÖ, (1), (gyöt-ör-ő) mn. tt. gyötrő-t. Kinzó, szorongató. Gyötrő fájdalom. GYÖTRÖ, (2), (mint föntebb) fn. A Müncheni codexben am. törvényszolga, ki a bírói itéletet végrehajtja, hóhér. És a biró ad tégedet a gyötrőnek, és a gyötrő ereszt tégedet a tömlöczbe. (Lukács 12.). GYÖTRÖDÉS, (gyöt-r-őd-és) fn. tt. gyötrődés-t, -ek. Szenvedő állapot, midőn valaki gyötrődik. V. ö. GYÖTRÖDIK. GYÖSZTE, GYÖVESZI, tájszólási parancsoló-t. mód második személye, jöszte, jersze, jer helyett. GYÖT, elvont gyök, melyből a gyötör ige, ennek származékai erednek. Értelmére rokon a gyöm, s több gyökökkel, melyeknek magva, eleme gyö, mint származékaik öszvehasonlításából kitetszik; gyöt-ből ugyan is gyötör, gyötrelem, gyötrés, gyömböl gyömöz, gyömözés, gyömöszöl stb. erednek, melyek mind erőszakos gyűrést, nyomást jelentenek. Egyébiránt v. ö. GYÖTÖR. GYÖTÉNY, GYÖVÖTÉNY, (győ-te-eny, gyöv-o-te-eny) fn. tt. gyötény-t, tb. ek. Gabonára tekerődző gaz, folyóka. Eredetileg jövötény. Máskép: szulák. GYÖTER, a Nádor-codexben, am. gyötör; lásd ezt. GYÖTÖR, (gyöt-ör, öszvetett szónak is vétethetik gyö elemből és tör igéből, s jelentése: öszvenyomva v. öszvezúzva tör; megvan a cseh nyelvben is); áth. m. gyötör,t v. gyötrött, htn. —ni v. gyötreni. Ragozásra nézve a hangugrató igék szabályait követi. V. ö. HANGUGRATÁS. Tulajdonkép am. gyűr, gyömöz, gyúr, fakgat, nyomkod. Innen átv. ért. kínoz, zaklat, nyugonni nem hagy. Öszvegyötörni valakinek ujjait. Kinzással, koplalással, veréssel gyötreni a foglyokat. Gyötri (őt) a szerelem. Az Istenre kérlek, ne gyötörj. Kik fertezetes szelletektől gyötretnek vala. (Münch. cod.). GYÖTRELEM, (gyöt-r-el-em) fn. tt. gyötrelmet. Fakgató, zaklató kín, fájdalom, mely a testet, s átv. ért. a lelket mintegy öszvezuzza, öszvetöri és nyomkodja. Testi, lelki gyötrelmek. Szív gyötrelme. „Oh égető kín, oh gyötrelem, Bajza. GYÖTRELMES, (gyöt-r-el-m-es) mn. tt. gyöt relmes-t v. —et, tb. —ek. Gyötrelemmel teljes, kínos, szorongató, testet, lelket öszvenyomó. Gyötrelmes állapot. V. ö. GYÖTRELEM. AKAD. NAGY SZÓTÁR. II. KÖT. GYÖTRÖDIK, (gyöt-r-ö-öd-ik) belsz. m. gyöt röd-tem, -tél, —ött. Belsőleg, önmaga által kiulódik, szenved, szorongásokat érez, evődik. Gyötrődik a rajta elkövetett nagy szégyen miatt. Azon gyötrődik, mikép szabadulhasson meg becsülettel minden adósságaitól. GYÖVÖTÉNY, 1. GYÖTÉNY. GYÖZ, (gyö-öz, eredeti gyökül dö is vétethetik, melyből dö-ül [döl], dött [döjt], döint [dönt] igék származnak, [a d gyakran gy-re változván, mint: dadog gyagyog, dömöcsköl gyömöcsköl, Somod Somogy stb.], ennél fogva győz annyi, mint dö-öz, azaz döntöget, folytonosan vagy többeket ledönt; egyébiránt rokon vele a hellen Saio, sinai khi, arab dsáz, szanszkrit dsi). Áth. m. gyöz-tem, —-tél, —ött. Köz ért. am. az ellenségen erőt vesz, az ellenséget ledönti. A félénk nem győz ellenséget. (Km.). Sok lúd disz| nót győz. (Km.). Legyőzni a tizszer nagyobb számu sereget. Meggyözni a vetélytársakat. Átv. ért. 1) Valamit elbir, eltür, képes tenni, véghez vinni. Ily terhet nem gyözök vinni. Nem gyözi gyermekeit költséggel. Alig gyözi az adósságok kamatját kifizetni. Ki győzne mindenkinek kedvére tenni? Nem gyözöm öt csudálni. Alig győzi szuszszal. Próbáld meg, ha győzöd. Sokáig győzte az ivást, de végre még is leszivta magát. 2) Reá bír, reá vesz, kifog rajta. Gyözött rajta a szép szó, intés. Gúnyirón gúnyirással kell győzni. GYÖZEDELEM, (győz-ed-el-ém) fn. tt. győzedelmet. Győzelem, nagyobb terjedelemben véve, vagyis az ellenségnek tökéletes megverése. Közünségesen,győzelem' és,győzedelem' egy értelemben vé tetnek. GYŐZEDELMES, (győz-ed-el-m-es) mn. tt. győzedelmes-t v. -et, tb. —ek. Aki győzedelmet vivott ki, ellenségén tökéletesen erőt vett. V. ö. DIADALMAS. GYÖZEDELMESEN, (győz-ed-el-m-es-en) ih. 1) Győzedelmet nyerve; az ellenfélt végképen le 78 1235 GYŐZEDELMESFŰ-GYŐZHETETLENSÉG győzve. Győzedelmesen harczolni. 2) 1. DIADALMASAN. GYÖZEDELMESFÜ, (győzedelmes-fü) ösz. fn. Hajmafaj, melynek gümőit kemény kéreg borítja, 8 mely a babonások véleménye szerént erős ovószer az ördög ellen. (Victorialis.). GYŐZEDELMESKÉDIK, (győz-ed-el-m-es-kedik) k. m. győzedelmesked-tem, -tél, -ett. Győzedelmet nyer valaki ellen. V. ö. GYÖZEDELEM. GYŐZEDELMESSÉG, (győz-ed-el-m-es-ség) fn. tt. győzedelmesség-ét. Tulajdonság, melynél fogva valaki győzedelmi dicsőséggel bír. GYÖZHETETLENÜL-GYŐZTESEN 1236 GYŐZHETETLENÜL, (győz-het-etlen-ül) ih. Anélkül, hogy valaki erőt vehetett volna rajta. Anynyi csata után gyözhetetlenül visszatért honába. GYŐZHETLEN, (győz-het-len) 1. GYŐZHE TETLEN. GYŐZHETŐ, (győz-het-ő) mn. tt. győzhető-t. Akit v. amit meg lehet győzni. Ily gyáva hadak könnyen meggyőzhetők. Le nem győzhető akadályok. Nem győzhető adót vetni a népre. V. ö. GYŐZ. GYÖZKÖDÉS, (győz-köd-és) fn. tt. győzködés-t, tb. -ek. Törekedés az ellenség meggyőzésére, győzve küzködés. GYÖZKÖDIK, (győz-köd-ik) k. m. győzköd-tem, GYÖZEDELMI, (győz-ed-el-m-i) mn. tt. gyözedelmi-t, tb. ek. 1) Győzedelmet illető, arra vonat-tél, -ött. Ellenséget legyőzni iparkodik; gyözve kozó, ahhoz tartozó. Győzedelmi jelek, pompa, bemenetel. 2) Győzedelmet hiresztelő, inneplő; diadalmi. Győzedelmi ének, dalok. Győzedelmi kapu. GYŐZELEM, (gyöz-el-em) fn. tt. győzelmet. A vivásnak, harcznak, ütközetnek szerencsés vége, midőn valaki erőt vesz ellenfelén. Győzelmet nyerni. A győzelmet kivívni. Átv. ért. örömjel, pompás menet, a nyert győzelem után. Győzelemmel haza térni. V. ö. DIADAL. GYŐZELMES, (győz-el-m-es) mn. tt. gyözelmes-t v. -et, tb. -ek. Aki győzelmet nyert, azaz ellenségén erőt vett, ellenfelét ledöntötte. Győzelmes seregek. Győzelm és bajvivó. GYÖZELIESEN, (győz-el-m-es-en) ih. Gyö zelmet nyerve, ellenségén erőt véve. küzködik. GYÖZKÖDÖ, (győz-köd-ő) mn. tt. győzködő-t. 1) Ellenséget legyőzni törekedő; győzve küzködő. Gyözködő vitézek, bajvivók. 2) Győzködni való. Győz ködő hely, csatatér. GYŐZŐ, (győz-ő) mn. és fn. tt. gyöző-t. Aki gyöz, máson erőt vesz, kifog. Gyöző seregek. Jőnek a gyözök. Némelyek szerént egy vele a régi Gejza, Géza, s újabb időben a Victor férfi kn. helyett használtatik. GYÖZÖDELEM, (gyöz-öd-el-ém) fn. tt. gyözö delmet. 1. GYŐZELÉM, és GYŐZEDELĖM. GYŐZÖDELMES, GYÖZÖDELMI stb. 1. GYÖZELMES, GYŐZELMI stb. GYŐZŐDIK, (gyöz-öd-ik) belsz. m. győződ-tem, ött. Átv. ért. akár saját vizsgálódása és tapasztalása, akár más által felhozott okok erejénél fogva, mintegy kényszerül valaminek igazságát belátni. Eddig kételkedtem, de most tökéletesen meggyözödém árulásodról. Hallgasd okaimat, és győződjél meg. V. ö. MEGGYŐZŐDÉS. GYŐZELMI, (győz-el-m-i) 1. GYŐZEDELMI.-tél, GYŐZÉS, (győz-és) fn. tt. gyözés-t, tb. -ék. Cselekvés, midőn valamit győzünk, vagyis valakin vagy valamin erőt veszünk, kifogunk. Legyőzés, meggyőzés. Az ellenség meggyőzése sok vérontásba került. Az akadályok legyőzéséhez ember kell. V. ö. GYÖZ. GYÖZET, (1), (győz-et) fn. tt. győzetet. Győzés elvont értelemben; győzelem. GYÖZET, (2), (győz-et) miv. m. győzet-tem, -tél, -étt. Győzni enged, azt eszközli, hogy valaki vagy valami győzzön. GYÖZETLEN, (győz-etlen) mn. tt. gyözetlen-t, tb. ek. Akin vagy amin erőt nem vettek, hódítatlan, alá nem vetett. Gyözetlen kaukazi népfajok. Gyözetlen akadályok. Határozóilag am. gyözetlenül. GYÖZETLENÜL, (győz-et-len-ül) ih. A nélkül, hogy meggyőzték volna. Győzetlenül visszavonulni a csatából. GYŐZHETETLEN, (győz-het-etlen) mn. tt. gyözhetetlen-t, tb. -ek. Akit vagy amit meggyőzni nem lehet, hódíthatatlan, túlnyomó erővel biró. Győzhetetlen halálsereg. Gyözhetetlen vezér. Határozóilag am. győzhetetlenül. GYŐZHETETLENSÉG, (győz-het-etlen-ség) fn. tt. gyözhetetlenség-et. Tulajdonsága valakinek v. valaminek, melynél fogva erőt nem lehet venni rajta, nem lehet meghódítani. GYÖZÖKEGY, (győző-kegy) ösz. fn. Kegy, melylyel a gyöző a győzött fél iránt viseltetik, mely nem igen szokott áradozó lenni. GYÖZÖS, (gyöz-ö-ös) mn. tt. gyözős-t v. -et, tb. —ek. Aminek vagy akinek ereje valamely munkában, működésben soká kitart a nélkül, hogy gyöngülését lehetne észre venni. Gyözös agár. Gyözös ló. Győzős gyalogló. GYÖZÖSSÉG, (gyöz-ö-ös-ség) fn. tt. győzösségét. Győzős tulajdonság. GYÖZÖTT, (gyöz-ött) mn. tt. gyözött-et. Kit meggyőztek, kin ellenfele erőt vett, kifogott. A gyözött hadak szétfutnak. GYÖZÖTTEN, (gyöz-ött-en) ih. Meggyözve, az ellenfél által felülmulva. GYŐZTES, (győz-t-es vagy gyöz-ött-es) mn. tt. győztes-t v. —et, tb. -ek. Ki ellenfelén vagy vetélytársán erőt vett, kifogott, győzött. A győztes hadak bementek a kivivott várba. Mint fn. jelent személyt, ki győzött. Ki lett a győztes? GYŐZTESEN, (győz-t-es-en) lásd : GYÖZEL MESEN. GYŐZTET, (győz-tet); 1. GYÖZET, (2). GYU, GYÚ, elvont hangutánzó gyök, mely a gyúl, gyújt, gyúr igékben és ezek származékaikban él. Közel áll a gyap v. gyop gyökhöz is. Értelmére s rokonságaira nézve, 1. GYUJT, GYÚL; és GYÚR. GYÚCSŐ, GYUCSÖ, (gyu-cső) 1. GYUJTÓ Cső. GYÚFA, GYUFA, (gyú-fa) ösz. fn. Gyulékony szerrel ellátott hegyű faszálacska, mely dörzsölés által lobbot vet. Kénes vagy kénetlen gyufák. | mozsarat, ágyút, azaz elsütni. Átv. ért. heves indulatra gerjeszt vagy mint mondani szokás, tűzbe hoz. Haragra, méregre gyujtani valakit. Jaj beh elgyujtott! azaz megharagított. GYUJTACS, (gyu-it-acs) fn. tt. gyujtacs-ot. Eszköz vagy szer, mely gyujt, pl. a tüzéreknél lőporral megtöltött cső, mely a főtöltésig hat, s ezt meggyujtja, vagy hosszu rúdra kötött tüzes kanócz, melylyel az ágyukat, mozsarakat elsütik. GYUJTAG, (gyu-it-ag) fn. tt. gyujtag-ot. Általán gyulékony test, mely a bele esett szikrától könyGYUFACSINÁLÓ, (gyu-fa-csináló) ösz. fn. Ipa-nyen tüzet fog, s lángra kap, és tüzgerjesztésre hasz ros, gyáros, ki gyufákat készit. GYUFAGYÁR, (gyu-fa-gyár) ösz. fn. Gyár, melyben gyufákat készítenek. V. ö. GYÚFA. GYÚFÁS, GYUFÁS, (gyu-fás) ösz. mn. 1) Gyufákkal ellátott vagy kereskedő stb. Gyufás bolt. Gyufás zsidógyerek. 2) Gyufacsináló vagy gyufaárus. GYUG, GYUGASZ, tájszók, lásd: DUG, DU GASZ. GYÚGOLYÓ, GYUGOLYÓ, (gyú-golyó) ösz. fn. Hosszukás gömb, melyet kis golyókkal megtöltenek, vas abroncsesal megerősítnek, gyucsővel ellátnak, és kátrányos ruhával bevonnak. Így elkészitve ágyuból kilövik, hogy házakat stb. gyujtsanak meg vele. GYÚGY, TÓT, falu Somogy megyében; helyr. Gyúgy-on, —ra, —ról. náltatik, pl. száraz szalmatekercs, kócz, pozdorja stb. GYUJTALÉK, (gyu-it-al-ék) fn. tt. gyujtalékot. Általán, mindenféle gyulékony és gyujtó szerek, melyeket pl. háboruban házak, hidak, hajók stb. felgyujtására használnak. GYUJTÁS, (gyu-it-ás) fn. tt. gyujtás-t, tb. —ok. Cselekvés, mely által azt teszszük, hogy valami tüzet fogjon, lángra lobbanjon. Gyertyagyujtás. Pipagyujtás. Haragra gyujtás. V. ö. GYUJT. GYUJTAT, (gyu-it-at) fn. tt. gyujtat-ot. Gyujtás eredménye, véghezvitt gyujtás. Gyertyagyujtatkor. GYUJTATLAN, (gyu-it-atlan) mn. tt. gyujtatlan-t, tb. ok. Ami nincs meggyujtva, ami tűzre, lángra nincs gerjesztve. Gyujtatlan fa a tűzhelyen. Gyujtatlan gyertyát vinni a szobába. Határozóilag am. Eyujtatlanul, meg nem gyujtva. GYUHA, Dunán tuli tájszó, és fn. tt. gyuhát. GYUJTÓ, (1), (gyu-it-ó) mn. tt. gyujtó-t. Ami 1) Gyomor, belek, jonhó. Pokol a gyuhád, beh sokat tüzet gerjeszt, lángra lobbant. Gyujtó szerek. Gyujtó eszel. Teli van a gyuhája. Némely régieknél: éha. V. ö. JONHÓ. 2) Átvitt ért. keresztfa a lovas szeké-forgács, szalma. Átv. ért. hevítő, indulatra gerjesztő. ren, mely a rudat fentartja, hogy le ne billenjen; Haragra, boszura gyujtó izgatások. Szerelemre gyujtó közönségesebben: juha. GYÚHAJÓ, GYUHAJÓ, (gyú-hajó) ösz. fn. Gyulékony szerekkel megrakott hajó, melyet meggyujtanak, s azután az ellenség hajói közé hajtják, ezeket felgyujtania. alkalmak. GYUJTÓ, (2), (mint föntebb) fn. Eszköz, szer, mely gyujt, pl. gyujtacs, gyujtag, tüzes kanócz stb. Pipagyujtó, azaz hely, hol pipára gyujtanak. Ily nevü csárda több van hazánkban. GYUJTÓCSŐ, (gyujtó-cső) ösz. fn. A tüzérekGYUJGYUJ! indulatszó, a sajnálkozó csudál-nél am. fából csinált cső, melyet sajátnemű, s lassan kozásnak kijelentésére, néhutt: juj! juj! máskép égő anyaggal megtöltenek, és a tüzgömbbe vernek, ej! ej! Göcsejben divatos tájszó. : GYÚJT, GYUJT, (gyú-ít) áth. m. gyujt-ott, htn. -ni v. ani. A gyu gyök alkalmasint hangutánzó, (valamint a su gyök és hő, fő szók), s jelenti azon hangot, melyet hallani, midőn valami hirtelen lángra kap, tüzet fog, innen lett gyu-it, gyujt, hasonló származatúak fu-ít fujt, su-ít sujt, hü-t, fü-t, (régen hüjt, füjt). Rokonok különösebben a gyú gyökkel a szanszkrit dah (ég), hellen daiw, török jak-mak, a magyar | su, honnan süt stb. V. ö. GYÚL. Egyébiránt rokonítható gyű gyökkel is, minthogy a gyulás- vagy gyujtásnál is mintegy a melegség egy pontba gyül, s ez által tűz fokára emelkedik. Értelme: eszközli, hogy valami égni kezdjen, lángra kapjon. Gyertyát gyujtani. Meggyujtani a fát. Felgyujtani a házat. Begyujtani a kemenczét v. kemenczébe. Pipát vagy pipára gyujtani vagy rágyujtani, pipagyujtani. Elgyani a hogy azt meggyujtsa. GYUJTOGAT, (gyu-it-og-at) áth. és gyakor. m. gyujtogat-tam, tál, ott. 1) Gyakran vagy lassan-lassan egymás után tüzet gerjeszt, valamit lángra lobbant, égni késztet. Gyertyákat gyujtogatni a templomban. Lámpákat gyujtogatni a város utczáin. 2) Kártevő szándékkal más ember jószágát, pl. házát, kazalait, asztagait stb. felgyujtja, hamuvá égeti. Boszuállásból vagy rablás végett gyujtogatni. GYUJTOGATÁS, (gyu-it-og-at-ás) fn. tt. gyujtogatás-t, tb. ok. 1) Cselekvés, midőn gyakran vagy lassan egymás után tüzet gerjesztünk. Gyertyagyujtogatás, lámpagyujtogatás. 2) Midőn valaki kártevő szándékkal más jószágára tüzet vet. A gyújtogatások miatt nagy rémülésben van a város népe. GYUJTOGATÓ, (gyu-ít-og-at-ó) fu. tt. gyujtogató-t. 1) Személy, ki valamit kötelességből, megbi GYUJTÓKA, (gyu-ít-ó-ka) fn. tt. gyujtókát. Gyujtóul szolgáló kis szer, pl. kis papirdarab, melylyel a pipát meggyujtják. (Fidibus). GYUJTÓKANÓCZ, (gyujtó-kanócz) ösz. fn. Rúd vagy cső végére kötött égő kanócz, melylyel a mozsarakat, ágyukat stb. elsütik. GYUJTÓLIK, GYUJTÓLYUK, (gyujtó-lik v. -lyuk) ösz. fn. Általán lyuk, melyen által a fölvetendő, vagy fölvetésül szolgáló löport elsütik, pl. a kőbányákban. Különösen lyuk a puskákon, mozsarakon stb. melyen által a csőben levő töltés fellobban. GYUJTÓLÖVET, (gyujtó-lövet) ösz. fn. Tüzéreknél oly lövet, melyet különösen azért és úgy intéznek, hogy, gyújtson. GYUJTÓNYIL, (gyujtó-nyil) ösz. fn. Tüzéreknél, nyilhegygyel ellátott tüzgömb, hogy a háztetőkbe akadjon, s azokat meggyujtsa. GYUJTÓPONT, (gyujtó-pont) ösz. fn. A gyujtóüvegekben és tükrökben azon pont, melyben a megtörött vagy visszavetett sugarak egyesülnek és gyujtó erővel birnak. Máskép: gócz. (Focus). GYUJTÓPOR, (gyujtó-por) ösz. fn. Löpor a gyujtócsőben vagy gyujtólyukban, mely lángra lobbanva a töltésport meggyujtja. GYUJTÓRAKÉTA, GYUJTÓRÖPPENTYŰ, (gyujtó-rakéta v. -röppentyű) ösz. fn. Rakéta v. röppentyű, mely az érintett gyulékony tárgyakat tűzre lobbantja. GYUJTÓTÜKÖR, (gyujtó-tükör) ösz. fn. Kerekhomorú üveg- vagy éreztükör, mely a napsugarakat öszvegyüjti, s bizonyos pontig visszaveti, melyen a beleeső vagy oda helyezett testeket meggyujtja vagy elolvasztja. GYUJTÓTŰZ, (gyujtó-tüz) ösz. fn. Általán tűz, mely más testeket meggyújt. Különösen, bizonyos irányban vezetett tüz, mely pontról pontra tovább terjedvén valamely kijelölt tárgyra elhat, azt meggyujtania. GYUJTÓTŰZPOR, (gyujtó-tűz-por) ösz. fn. Bizonyos vonalban és irányban elhintett löpor, mely meggyujtva valamely kitüzött tárgyig harapódzik, s azt meggyujtja. GYUJTÓÜVEG, (gyujtó-üveg) ösz. fn. Kerekdomború, köszörült üveg, melyen az átmenő napsugarak megtörnek, s bizonyos távolságban egyesülnek, hol gyujtó erejök van. GYUK, fn. tt. gyuk-ot. A kaptárakból mézet szivó éjjeli lepe, máskép: méhfarkas, boszorkánylepke. Talán azonos dug, (tájdivatosan gyug) szóval, mivel éjjel mintegy dugva szíjja, orozza a mézet. (Phalaena melonella). GYÚKOS, OLÁH—, SZÁSZ—, 1. TYÚKOS. GYÚL, GYUL, (gyú-úl) önh. m. gyúl-t. Tüzet fog, tüzre gerjed, égővé lesz. Gyúl a tapló, ha szikra esik bele. Felgyúl a kazal, midőn tüzet tesznek alája. Begyúl a gerendás, és be nem tapasztott padlás. Kigyúl a konyhából a zsír. Meggyúl a ház. Átv. ért. hevül, felindúl. Szerelemre, haragra gyúlni. A törzsök gyúl, eredeténél fogva inkább hosszu ugyan, de ragozva és származékaiban többnyire röviden használható. Rokonok vele közelebb a német glühen, svéd gloa, dán, norvég gloe, izland gloa, glia, angol [to] glow, latin caleo, hellen xnλów, szanszkrit dsval [ég], héber p stb.); v. ö. GYUJT. GYULA, (1), (Gyul-a, talán am. gyuló v. gyulékony) férfi kn. tt. Gyulát. Már a pogány magyarok nál is divatos volt, s a keresztény magyarok azonították a latin Julius-sal, mely pelyhest, ifjút jelent. GYULA, (2), mezőváros Békésben; falvak Baranya és Ugocsa megyében; erdélyi falu Doboka megyében és puszta Hunyad megyében; helyragokkal: Gyulán, ra, -ról. GYÚLAD, GYULAD, (gyu-úl-ad) önh. m. gyúlad-t. Gyúlni kezd, tüzessé, lángolóvá lesz, égésnek ered, indúl. Lángra gyúladt a szalma, széna. Kigyúlad, meggyúlad, elgyúlad, felgyúlad. Átv. ért. indulatra hevül, lobban. Haragra, szerelemre gyúladni. GYÚLADALOM, (gyu-úl-ad-al-om) fn. 1. GYÚLADÁS v. TÜZVESZÉLY. GYÚLADÁS, GYULADÁS, (gyu-úl-ad-ás) fn. tt. gyuladás-t, tb. —ok. 1) Tüznek kiütése és pusztitása, pl. midőn házak, utczák, helységek égnek el; tűzveszély. 2) Gyógytani ért. kóros állapot, mely a hajszáledények daganatával, vörösséggel, forrósággal, s az életműves részek működésének korlátozásával jelenkezik. Máskép: lob. (Inflammatio). Velő-, tüdő-, szemgyuladás. Csúzos, epés, genyedő stb. gyuladás. GYÚLADÁSOS, (gyu-úl-ad-ás-os) mn. tt. gyuladásos-t v. at, tb.ak. Gyuladással páros; gyuladással teljes. - GYÚLADÉK, GYULADÉK, (gyu-úl-ad-ék) fn. gyuladék-ot. Általán, mindenféle test vagy szer, GYUJTOVÁN, (gy uit o-ván) fn. tt. gyujtott. ván-t, tb. ok. A pintyök neméhez tartozó növény-mely tüzet fog, s könnyen ég. faj. Máskép : lenlevelü fü. (Antirrhinum linaria). GYUJTOVÁNY, (gyu-it-o-vány) fn. 1) Tulajdonképen ami gyujt. 2) Gyujtovány hideglelés, azaz forróláz. 3) 1. GYUJTOVÁN. GYÚLADÉKONY, GYULADÉKONY, (gyuúl-ad-é-kony) mn. tt. gyuladékony-t, tb. —ak. Ami könnyen tüzet fog, hamar meggyúlad. Gyuladékony száraz ágak, forgács, gizgaz. Átv. ért. könnyen föl 1241 GYULADÉKONYSÁG-GYULATELKE induló, fölhevülő. Haragra, boszura gyuladékony ember. Máskép gyulékony. GYULADÉKONYSÁG, (gyu-úl-ad-é-kony-ság) fn. tt. gyuladékonyság-ot. Tulajdonsága valamely testnek, mely szerént könnyen tüzet fog, gyuladásra alkalmas. Löpor, lögyapot gyuladékonysága. GYULA-VARSÁND-GYURGYALAG GYULA-VARSÁND, falu Arad megyében; helyr. Varsánd-on, —ra, —ról. GYÚLÉG, GYULÉG, (gyú-lég) ösz. fn. Lég, melyben sok gyulékony részek vannak. (Aer inflammabilis). GYÚLÉKONY, GYULÉKONY, (gyú-ul-é-kony) mn. tt. gyulékony-t v. at, tb. -ak. Könnyen, hamar gyuló. Gyulékony anyagok, szerek. GYULÉKONYSÁG, (gyu-úl-é-kony-ság) fn. tt. GYÚLADOZ, GYULADOZ, (gyu-úl-ad-oz) önh. m. gyúladoz-tam, tál, ott. Folytonosan vagy többször vagy egymás után tüzet fog, égni kezd. Gyúladoznak a szomszédok házai. Gyúladoznak a meggyulékonyság-ot. Tulajdonság, mely szerént valamely gyujtott erdőben a fák. Gyúladoz a csereklyetarló. Át- test, anyag, szer hamar gyúl. A tűzkárbiztositó társavitt ért. valamely indulatra gyakran vagy folytonosan ság a biztosítandó tárgyak gyulékonyságára különös hevül, hevüldöz. GYÚLADOZÁS, GYULADOZÁS, (gyu-úl-adoz-ás) fn. tt. gyúladozás-t, tb. —ok. Egymás után vagy többször égni kezdés. Indulatra hevüldözés. GYULAFALVA, helységek Máramaros és Thurócz megyében; helyr. Gyulafalvá-n, -ra, -ról. GYULA-FEJÉRVÁR, Erdély egyik ösvárosa, mely Gyula vezértől vette nevét. (Alba Julia); újabb időben Károly császárról Károly-Fejérvár-nak neveztetett el ezen pár vers szerént : IULIa nata fUI CaroLUs VIM robUr et aUXIt IULIA SI LIbeat nUnC CaroLIna VoCor. Helyragokkal Gyula-Fejérvár-ra, on v. ott, v. ―tt, -ról. GYULAHÁZA, falu Szabolcs megyében; helyr. Gyulaházá-n, -ra, -ról. tekintettel van. GYULLAD, GYULLADÉK stb. 1. GYÚLAD, GYÚLADÉK stb. GYÚLÓ, GYULÓ, (gyu-úl-ó) mn. tt. gyúló-t. Ami meggyúl, ami tüzet fog. Régiebb vegytanároknál am. hydrogenium, de utóbb ezt vizeny-nek, legújabban köneny-nek nevezték el. GYÚLÓLÉG, (gyúló-lég) 1. GYÚLÉG. GYÚLONG, (gyu-úl-ong) önh. m. gyúlong-tam, -ottam, -tál v. -ottál, -ott; htn. -ni v. — ani. L. GYÚLADOZ. GYÚLÓPONT, GYULÓPONT, (gyúló-pont) ösz. fn. 1. GYÚPONT. GYULVÉSZ, 1. GYÜLVÉSZ.. GYÚLYUK, GYÚLIK, (gyú-lik v. -lyuk) ösz. fn. 1. GYUJTÓLÝUK. GYÚLYUKFÖDÉL, (gyú-lyuk-födél) ösz. fu. GYULAJ, falu Szabolcs megyében; helyr. Födél, mely a tüzgömbök gyujtólyukát takarja. Gyulaj-ba, -ban, -ból. GYUN, régies és tájdivatos, gyón helyett ; GYULA-KESZI, falu Szala megyében; helyr. | lásd ezt. Keszi-be, ben, —ből. GYÚLAM, GYULAM, (gyu-ul-am) fn. tt. gyú lam-ot. 1) Gyulás, gyuladás. 2) Általános nevezete minden gyulékony ásványnak, pl. gyantakönek, földi szuroknak stb. GYULÁNCZ, puszta Baranya megyében; helyr. Gyuláncz-on, -ra, —ról. GYÚR, (gyu-or v. gyo-or) áth. m. gyúrt. E szó inkább a gyül, gyüjt igékkel, legközelebb pedig gyür igével rokon, de némi eszmerokonságban áll a túr igével is. Értelme am. valamely lágy, hajlékony, szivós, ragadós testet nyomkodva öszvevissza forgat, egy tömegbe ver, dagaszt. Tésztát gyúrni. Tapasznak való sárt gyúrni. Hamut agyaggal öszvegyúrni. A keGYÚLANY, GYULANY, (gyu-úl-any) fn. tt. nyérnek való tésztát kézzel vagy lapoczkával gyúrni. gyúlany-t, tb. ok. Némelyek által használt vegyé- Szélesb ért. tipor, nyomdos, gyür. Elgyúrni az apró szeti műszó a,hydrogen' kifejezésére. L. KÖNENY.csimotákat. Öszvegyúrni az ágyat. Az utcza sarát GYULAS, erdélyi falu Küküllő megyében; helyr. Gyulas-on, ra, -ról. GYULASTELKE, 1. GYULATELKE. GYÚLASZT, GYULASZT, (gyu-úl-asz-t) áth. m. gyúlaszt-ott, htn. —ni v. —ani. Azt teszi, eszközli, hogy valami meggyúladjon, tüzet fogjon, égjen vagy szorosabb és szabatosabb ért. hogy a tűz égni kezdjen, és tovább-tovább harapódzék. GYÚLASZTÁS, GYULASZTÁS, (gyu-úl-asz-tás) fn. tt. gyúlasztás-t, tb. ok. Cselekvés, mivelés, midőn valaki vagy valami gyúlaszt. gyúrni. GYURA, GYURKA, férfi kn. s am. György. Komolyabb elnevezések, mint Gyuri, Gyuricza, miért amazokat rendesen korosbaknak, ezeket meg fiatalabbaknak szokták adni. GYÚRÁS, GYURÁS, (gyu-or-ás) fn. tt. gyú rás-t, tb. ok. Cselekvés, midőn valamit gyúrunk. Tésztagyúrás. Sárgyúrás. GYURGYA, (gyur-gy-a) fn. tt. gyurgyát. Tulajd. gyurt v. gyürt valami; székely szólás szerént: szennyes fehérruha vagy ringyrongy. GYURGYALAG, (gyur-gy-al-ag) fn. tt. gyurgyalag-ot. Madárfaj, mely méhekkel éldegél. (Merops apiaster). Azonos gurgyalag szóval. Somogyban GYÚLASZTGAT, GYULASZTGAT, (gyu-úlasz-t-gat) gyakorító áth. m. gyúlasztgat-tam, -tál, -ott. Gyakran vagy folytonosan gyúlaszt. GYULATELKE, erdélyi falu Doboka megyé- (Kassai József szerént) gyurgyóka a neve, Szerencs körül : parti rigó, piripió, néhutt : zöld szajkó. ben; helyr. Gyulatelké-n, -re, -ről. |