1033 GARASONKÉNT-GARATTYOL GARÁZ―GARGATOL 1034 részét teszi, s magában öt kispénzt foglal. Jó garas. dent öszvevissza beszél; vagy idegen, s előttünk érEzüst, rézgaras. Az jó garas lehet, ki aranyat nyer- tetlen nyelven beszél. Németül, francziául garattyol. het. (Km.) Egy bagarus garast sem ér. (Km.) Barát- GARÁZ, (gar-a-az) elvont törzsök, melynek garas, (am. Deo gratias, Isten fizesse meg). Fagaras. gyöke gar, innen lett gar-a, s az képzővel gara-az, Kap rajta, mint koldus a fagarason. (Km.) Segíts garáz, mint: ig, ig-az, szár, szár-az. Jelent veszekerajta, jó garas, ne légy görbe, sem varas. (Km.) Ko-dőt, házsártost, fenhéjazásból másokat bántót. pasz garas. Sok kézen fordult meg, mint a kopasz garas. (Km.) Garason vett kenyér. Garasával adni a tojás párját. Arass szívem, arass Nem kell nekem garas, Csak te velem arass." น Népd. GARASONKÉNT, (garas-on-ként) ih. Egy-egy garast vagy garasával. Garasonként elkölteni a pénzt. Garasonként fizetni a napszámost. Garasonként sok pénzt öszvegyüjteni. GARASOS, (1), (garas-os) mn. tt. garasos-t v. -at, tb. ak. 1) Egy garast érő. Garasos zsemlye, czipó. Rátartja magát, mint polturás malacz a garasos kötélen. (Km.). 2) Egy garasba kerülő. Garasos komédia, mulatság. GARASOS, (2), fn. tt. garasos-t, tb. -ok. Pénzdarab, mely egy garast teszen. Garasost adni a koldusnak. GARASZOL, (garasz-ol) a székelyeknél, am. doroszol; 1. ezt. Hangutánzó, mintegy karczol. GARAT, (gar-at, eléjön a dalmát nyelvben: grad) fn. tt. garat-ot. 1) Malomban töltsérforma famív, melyből a malomkő alá húll az őrlendő gabona. Garat torka vagy szája, melybe a gabonát töltik. Garatfiók, melyen a gabona a kő alá húlladoz. Aki elöbb megy a malomba, elöbb önt a garatra. (Km.). 2) Átv. ért. torok, nyelőcső. Felönteni a garatra, am. inni. Jól felönteni a garatra, am. jól leszíni magát, megrészegedni. Látom, a garatra már jól felöntöttél GARATFIÓK, (garat-fiók) ösz. fn. Töltsér a garat alján, melyen a felöntött gabona a malomkö alá hull. : GARÁZDA, (gar-a-az-da) fn. és mn. tt. garázdát. Molnár A. szerént. 1) Veszekedés, perlekedés, (lis, jurgium); 2) Ma is divatozó értelemben veszekedő, perlekedő, másokon házsártoskodó, szemtelen galiba ember, ki mások jogát nem tisztelvén, s az illemet nem ismervén mindenbe belé kapczáskodik, mindenen keresztül jár. GARÁZDÁLKODIK, (gar-a-az-da-al-kod-ik) k. m. garázdálkodtam, -tál, -ott. Garázda módon viseli magát. V. ö. GARÁZDA. GARÁZDÁN, (gar-a-az-da-an) ih. Garázda módon. dás-t v. GARÁZDÁS, (gar-a-az-da-as) mn. tt. garáz ―at, tb. —ak. Veszekedéssel teljes, kapczáskodó, durván, nyersen mások irányában kicsapongó. GARÁZDASÁG, (gar-a-az-da-ság) fn. tt. garázdaság-ot. Mások személye irányában elkövetett nyerseség, kicsapongó durvaság; másokba kapczáskodó, veszekedő indulatosság. Boros ember garázdasága. GARÁZNA, 1. GARÁZDA. GARBÓCZ, falu Abaúj megyében; helyr. Garbócz-on, -ra, —ról. GARBÓLCZ, falu Szathmár megyében, helyr. Garbólcz-on, -ra, —ról. GARBONÁCZ, falu Kővár vidékében; helyr. CZÁSKODIK stb. 1. GARABONCZA; GARABON- GARD, (gar-d) elv. törzsök, mely a garda szóban és Gardos helynévben fenmaradt. on, GÁRD, puszta Abaúj megyében; helyr. Gárd -ra, -ról. GARDA, (gar-d-a) fn. tt. gardát. Alakjára nézve a héringhez hasonló halfaj. A Balatonban igen nagy számmal tenyészik. Szálkája sok, húsa kevés. Átv. GARATGERELY, (garat-gerely) ösz. fn. Sebé-ért. sovány, szikár ember. Mennyiben a latin cyprinus cultratus-nak felel meg, valószinünek látszik, hogy rokon a kard szóval. szi eszköz, melyet a nyelőcső vagyis torokgarat némely műtételezéseinél használnak. GARATOS, (gar-at-os) mn. tt. garatos-tv.at, tb. —ak. 1) Garattal ellátott, fölszerelt. 2) Átv. ért. ami a valódi mértéket megüti. GARATTY, elvont hangutánzó, s jelenti tulajdonkép azon hangot, mely hallatszik, midőn valaki nyelvét a szájpadláshoz csapkodja, máskép: karatty, kalaty, kalatty. Rokon vele: galagy, 1. ezt. GARATTYOL, (garatty-ol) önh. m. garattyol-t. Tulajd. ért. nyelvével kelepel, nyelvét a szájpadláshoz verve sajátságos hangot hallat. Átv. ért. és gú nyosan, am. locsog, fecseg, kelepel, értetlenül min GÁRDÁNFALVA, helység Közép-Szolnok megyében; helyr. Gárdánfalvá-n, —ra, —ról. GARDON, 1. GORDON. GÁRDONY, falu Fejér s puszták Honth, Nógrád és Somogy megyében. GÁRDOS, puszta Somogy megyében; helyr: Gárdos-on, -ra, -ról. GÁRÉ, falu Baranya megyében; helyr. Gáré-n, —ra, —ról. GARGATOL, (gargat-ol) áth. m. gargatol-t. A szájba vett folyadékkal torkát öblögeti, gargarizálja. Hangután zó ige. GÁRGYÁNI, (gárgyán-i) mn. tt. gárgyáni-t, tb. —ak. Gárgyánt illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Gárgyáni hivatal, parancs, rendelet. GARTAT, (gar-tat) önh. m. gartat-tam, —tál, -ctt. A székelyeknél am. fartatva jár, hol fél oldalon, hol keresztül az úton, büszkén körül oldalog, (mint a kakas a tyúk körül); belégartat : ügyetlenül belé kezd valamibe, hivatlanul vagy váratlanul részt vesz, beléüti az orrát. (Kriza J.). GÁSPÁR, (a persa nyelv után, jelentése: kincstárnok, héberül 1), férfi kn. tt. Gáspár-t, tb. —ok. Neve a három keleti bölcsek egyikének, kik a kisded Jézust meglátni és imádni mentek. Gáspár, Menyhért, Boldizsár. Kicsinyezve: Gazsi, Gazskó. Átv. ért. Gáspár van a sajtban, am. kukaczos a sajt. -GAT, öszvetett képző (-og-at); 1. -G, (1), GÁRGYÁNSÁG, (gárgyán-ság) fn. tt. gárgyán-igeképző. ság-ot. 1) Gárgyáni hivatal. 2) A kolostor azon része, tereme, szobája, melyben a gárgyánok lakni szoktak. V. ö. GÁRGYÁN. GÁRGYÁS, (går-gya-as) mn. tt. gárgyás-t v. -at, tb.ak. Gárgyával ellátott, kerített. Gárgyás kút. V. ö. GÁRGYA. GÁRGYÁZ, (gár-gya-az) áth. m. gárgyáz-tam, -tál, -ott. Gárgyával bekerít, ellát. Kutat gárgyázni. GÁT, (önálló gyök, rokon vele a szanszkrit cshad [fedez, óv], izland gadda [megerősít], német Gatter stb. v. ö. GÁTOR); fn. tt. gát-ot v. -at. 1) Töltés, felhányt és megtömött földből vagy köböl, vagy földdel vegyes rözséből, nádból, ganéjból stb. készített akadály a víz rohanása, kiterjedése, áradása ellen. Gátot húzni a folyó mentében. Gáltal öszveszo rítani vagy malomra hajtani a vizet. Gáttal elállítani a kifolyást. V. ö. ESZTERÓ. 2) Kerítés tüskéből, GÁRINCZA, (gár-incz-a, azaz górincza) fn. tt. rőzséből, nádból, ganéjból stb. a kertek, szőlők kögárinczát. A székelyeknél am. magas vékony leány-rül, hogy a bitang barmok kárt ne tegyenek bennök. ka. Benne a hóri (horgas), vagy gar, gór (nagy) szók fogalma rejlik. A cza kicsinyező a gyök értel mét mérsékeli. GARMADA, fn. tt. garmadát. Ugyanaz az illir gromada, tót hromada szókkal. Általán halom, rakás, melybe valami öszve van hányva; különösen nyomtatott vagy csépelt gabona, midőn halomra hányják, akár polyvájában, akár felszórva. Neki ereszteni a baromfiakat a garmadának. Felszórni, felmérni a garmadát. Búza-, rozs-, árpagarmada. GARMADÁL, (garmada-al) áth. m. garmadál-t. Garmadába gyüjt, öszvehalmoz. Nyomtatás után garmadálni a gabonát. Megszorult, mint eb a gát között. (Km.). 3) Átv. ért. akadály, hátráltatás, nehézség. Gátot vetni valakinek terve végrehajtásában. Ember kell a gátra. (Km.). Ember ő a gáton. 4) A boncztanban am, a végbél és szeméremtest közötti rész. (Perineum). A zsíros borsó elcsapta a gátot. (Km.). Származékai gátol, gátor, gátos, gátoz stb. GATÁLY, falu Zemplén megyében; hely. Gatály-ba, -ban, -ból. GÁTBÍRÓ, (gát-bíró) ösz. fn. A tengeri vidékeken törvényhatósági személy, ki a gátok miatt keletkező peres ügyekben itél. GÁTERŐSÉG, (gát-erőség) ösz. fn. Erőség neme, mely nem falakból, hanem csupán gátakból, földtöltésekből áll: földvár. GARMADÁZ, (garmada-az) 1. GARMADÁL. GARNÁCS, fn. tt. garnács-ot. Borsod megyében, különösen Noszvaj falu körül száraz ágak hul- GÁTFA, (gát-fa) ösz. fn. Gerenda vagy rúd, ladékai az erdőben, melyeket a szegény embereknek mely egyik végénél fogva valamely ágas tengelyéhez öszveszedegetni s elhordani szabad. Talán am. korvan szorítva, s melynek fel- vagy lehúzása által utahács vagyis korhadtas, vagy gyöke gar a galy szó-kat, hidakat, vámokat kinyitni vagy elzárni szoktak. (Schlagbaum). nak változata. GARNYATAG, (gar-ny-at-ag) mn. tt. garnyatag-ot. Székelyeknél az elvénült leányról, Gyarmathy szerént pedig más elvénült emberről is mondják, mivel mintegy öszvegornyad, öszvezsugorodik; tulaj donkép tehát : gornyatag, vékony hangon gernyeteg, görnyeteg. GAROL, (gar-ol) áth. m. garol-t. Gázol, különösen garagulyával megy a vizen, sáron át. V. ö. GARAGULYA és GAR. GÁTFAL, (gát-fal) ösz. fn. Köböl, téglából épített védfal a folyók, tavak, tengerek árjai ellen. GÁTFÖLD, (gát-föld) ösz. fn. Föld, melyből gátat készitenek, vagy melyet a gátczölöpök, gátrőzsék közé töltögetnek s letömnek. GÁTH, falu Verőcze, és puszta Bács megyében; helyr. Gáth-on, ra, —ról. GÁTKOSÁR, (gát-kosár) ösz. fn. Földdel tölkosarak, melyeket egymás mellé állítva, gát gyanánt alkalmaznak, vagy melyekkel az elszakgatott töltések hézagait becsinálják. Hadtud. ért. magas és GAROS, (gar-os) mn. tt. garos-t v. at, tb.tött -ak. Fejét magasan hordozó, rátartós, elbizott, fenhéjazó. Székely szó. 1037 GÁTLÁS-GÁTREKESZ GÁTSARKANTYÚ-GATYAMADZAG 1038 földdel töltött kosár, mely a katonákat és tábori mun- | milyenek a vámok, hidak gátfái. Különösen, hadtud. kásokat az ellenség lövöldözései elől elfödi. ért. valamely útnak, utczának elzárása, a rohanók GÁTLÁS, 1. GÁTOLÁS. elől elrekesztése. (Barrière, Barricade). GÁTLÓ, (gát-1-6) mn. tt. gátló-t. Akadályozó, GÁTSARKANTYÚ, (gát-sarkantyú) ösz. fn. visszatartóztató, valaminek végrehajtását megsemmi-Sarkantyú, vagyis töltés, mely a gát felől a víz irásítő v. ellenző. Különösen, házasulás tárgyában aka-nyában elnyúlik, hogy ennek erejét, fonalát a gáttól dályul szolgáló. Gátló akadályok, melyek a házasu- eltávolítsa, vagy nyomását mérsékelje. V. ö. SARlást tiltják, de a megtörténtet nem teszik érvényte- KANTYÚ. lenné. GÁTNA, (gát-na) fu. tt. gátnát. Hadtudományban am. föld alá ásott üreg vagy út, melyen a várba el lehet jutni. (Sappe). Akként származott, mint akna. GÁTNAKAR, (gátna-kar) ösz. fn. Hadi kar vagy test, mely gátnacsinálással foglalkodik. GÁTNÁSZ, (gát-na-ász) fn. tt. gátnász-t, tb. -ok. Hadi személy, ki a várostromoknál gátnákat, állikakat ás. (Sappeur). GÁTNYILÁS, (gát-nyilás) ösz. fn. Nyilás, vagyis szándékosan készített hézag a gáton, melyen, ha úgy kivánják a körülmények, a vizet ki- vagy be lehessen ereszteni. GÁTOL, (gát-ol) áth. m. gátol-t. 1) Gátot esinál, épít. Elgátolni a folyó mellékét. Begátolni a kertek alját. 2) Átv. ért. akadályoz, hátráltat, valamitől visszatart. V. ö. GÁT és GÁTLÓ. ok. GÁTOLÁS, (gát-ol-ás) fn. tt. gátolás-t, tb. 1) Gátcsinálás, valaminek kerítése gáttal. Malomgátolás, kertgátolás. 2) Akadályozás, hátráltatás, késleltetés, valamitől visszatartás. GÁTOR, (gát-or, rokonok vele a héber 773 [kerít], (kerités], latin clathrum, hellen zλɛ990, olasz cateratta, német Gatter, Gitter); fn. tt. gátor-t, tb. ok. 1) Általán, léczekből vagy vasrudakból hézagosan alkotott kerítés valamely épület, kert stb. előtt vagy körül, mely némileg gát gyanánt szolgál. Vasgátorokkal kerített urasági kastély. Általbújni a gátor között. 2) Tornácz gyanánt kiálló házfödél, mely oszlopokon áll, vagy mindennünnen fallal van kerítve. Konyhagátor, pinczegátor, azaz a pincze eleje, pincze torka előtt emelt tető vagy tornácz. 3) A boncztanban am. kettős hártya, mely a mellüreget és tüdőt egész hosszában két hasonló részre elválasztja. (Mediastinum). GÁTOROS, (gát-or-os) mn. tt. gátoros-t v. -at, tb.ak. Gátorral ellátott. Gátoros konyha, pincze. Gátoros házelő, kiskert. GÁTOS, (gát-os) mn. tt. gátos-t v. —at, tb. -ak. Gáttal ellátott, gáttal erősített, kerített. Gátos malom, melyre gát hajtja a vizet. Gátos rétek, kertek. GÁTOZ, (gát-oz) áth. m. gátoz-tam, —tál,—ott. Gáttal ellát. GÁTPART, (gát-part) ösz. fn. Gát a folyó, tenger vagy tó szélén, mentében, mely egyszersmind part gyanánt szolgál. GÁTREKESZ, (gát-rekesz) ösz. fn. Általán rekesz, mely gát, akadály gyanánt szolgál valami ellen, GÁTSÉRV, (gát-sérv) ösz. fn. Sérv, mely a férfiaknál a végbél és húgyhólyag, a nőknél pedig a végbél és méhhüvely között képződik, midőn a zsigerek az úgynevezett gáton alásülyednek. V. ö. GÁT. GÁTSZAKADÁS, (gát-szakadás) ösz. fn. A gátnak azon állapota, midőn a rohanó víz törést csinál rajta. GÁTTANÁCSNOK, (gát-tanácsnok) ösz. fn. Némely tengerparti tartományokban és városokban, am. a gátbiróságnak itélő tagja. V. ö. GÁTBIRÓ. GÁTTÖLTÉS, (gát-töltés) ösz. fn. 1) Cselekvés, midőn valaki gátot csinál, gátot tölt. 2) Oly töltés, vagyis felhányt földtömeg, mely valami ellen gåt gyanánt szolgál. GÁTTULAJDONOS, (gát-tulajdonos) ösz. fn. Személy, ki valamely gátot saját költségén csináltatott, s ennél fogva annak közvetett vagy közvetlen hasznaért bizonyos bért, vámot követelhet. GÁTÚT, (gát-út) ösz. fn. Gyalog- v. szekérút, mely valamely gáton megy végig, vagyis út gyanánt szolgáló töltés. GÁTZUGÁS, (gát-zugás) ösz. fn. A gát fölött kifolyó víznek zúgása, pl. midőn a malomgátokon a fölösleges vizet elbocsátják. GATY, elv. gyöke gatya szónak, 1. GATYA. GATYA, (gaty-a) fn. tt. gatyát. Csipökön megkötött, s a lábakra lefolyó két száru alsó férfiruha vászonból vagy gyolcsból. Keleties szabásu és tulajdon magyar viselet. Hosszu vagy rövid, kurta; bő vagy szük gatya. Rojtos gatya. Rajta volt az aranyrojtos gatyája. (Angyal B. nót). Egy gatyában járni, am. nadrág nélkül. Még a gatyáját is beinná, ha lehetne. Nem jól foly ott a dolog, hol asszony viseli a gatyát. (Km.) Nem félti német a gatyáját, (km), mert nincsen. Jól felkösse gatyáját, aki vele kiköt. (Km.). Átv. ért. némely madarak, pl. galambok lábszárain levő tollak. Rokonok vele a szanszkrit cshad [fed, takar], kut, kud (fed, tartalmaz), franczia cotte, angol coat, német Kutte, Kittel, szláv gatye, katye, finn kaatio (Fábián), hellen zizov, magyar köt, melytől kücze, keczele szók is származnak stb. GATYAKORCZ, (gatya-korcz) ösz. fn. A gatyának felső perémzete, melybe a madzagot belehuzzák, s melyen a ránczok öszveszedődnek. GATYAMADZAG, (gatya-madzag) ösz. fn. Szövött vagy kötött madzag, melyet a gatyakorczba húznak, s vele a gatyát a csipőkön öszvekötik. 1039 GATYAPÁRTA-GAZ GAZ-GAZDA 1040 GATYAPÁRTA, GATYAPÁRTÁZAT, 1. GA- | lepi a parragon hagyott földeket. A gaz kiöli a vete TYAKORCZ. GATYARÁNCZ, (gatya-ráncz) ösz. fn. Ránczok, a felkötött és öszvehúzott gatya korczán. GATYAROJT, (gatya-rojt) ösz. fn. Rojtok a gatyaszárak alsó végén. GATYÁS, (gaty-a-as) mn. tt. gatyás-t v. —at, tb.ak. Gatyában járó, kin nadrág nincsen. Gatyás magyarok. Gatyás legények. Átv. ért. tollas lábu, pl. gatyás galamb; tyúk, fajd, ölv; vagy valamivel takart lábu, pl. gatyás méh, melynek lábai mézesek. ményeket. 2) A növényeknek holmi száraz, hánytvetett szárai, levelei, söpredékei, szemetei. Az árvíz gazt hány ki a partokra. A szél elhordja vagy árkokba fújja a gazt. Gazzal lepett udvar. Gizgaz. A gizgazt öszvesöpreni, és tüzre vetni. Gazzal füteni. Valamire gazt vetni, am. ellopni, elsikkasztani. 3) Béla király jegyzőjénél olvassuk: „Silvam quae dicitur Peturgoz, azaz Pétergaz; itt tehát valamely erdőfélét jelentene. V. ö. GAZD. 4) Átv. ért. jelent legalábbvaló erkölcsü vagy gonosz jellemü, semmirekellő embert. V. ö. GAZEMBER. Származékai gazol, gazos, gazoz, gaztalan, ga GATYÁSODIK, (gaty-a-as-od-ik) k. m. gatyásod-tam, tál, - ott. Gatyát kap, gatyára szert tesz, gatyát kezd viselni. A hazánkban megtelepedett néme-zul stb. tek meggatyásodtak. Átv. ért. tollas lábakat kap. Gatyásodik a galambfi. Gatyásodnak a méhek vagy mézet szednek fel lábaikra. GATYASZÁR, (gatya-szár) ösz. fn. A gatyának egyes része, mely egy lábszárt takar. A gatyaszárt felturni vagy betürni a csizmába. Kurta, hosszu, bö, szük gatyaszár. Lobogó gatyaszár. GATYÁTLAN, (gaty-a-atlan) mn. tt. gatyátlan-t, tb. ok. Kinek gatyája nincsen vagy ki gatyát nem visel. Gatyátlan kis gyermekek, asszonyok, németek. Gatyátlan koldús, czigánypurdé. Határozóilag, am. gatyátlanul, gatya nélkül. GATYAÜLEP, (gatya-ülep) ösz. fn. A gatyának azon öblös része, mely az alfelet födi, s többé kevesebbé aláfityeg. GÁVA, falu Szabolcs megyében; helyr. Gává-n, -ra, -ról. GAVALLER, fn. tt. gavallér-t, tb. -ok. Ugyanaz a franczia cavalier, chevalier, spanyol cabaleros szókkal. Eredetileg am. lovag, leventa, dalia. Átv. ért. rangban levő uri személy, ki lovagiasan viseli magát, uriasan öltözködik, költ; kificserézett, nyalka úr, ficsúr. GAVALLÉRKODÁS, (gavallér-kod-ás) fn. tt. gavallérkodás-t, tb. ok. Gavallérhoz illő, gavallért mutató életmód, magaviselet. V. ö. GAVALLÉR. GAVALLÉRKODIK, (gavallér-kod-ik) k. m. gavallérkod-tam, —tál, -ott. Gavallér módjára él, viseli magát, gavallért játszik. ros-t v. : Rokonok vele a héber 3 (levágott fű, széna, törzsöktől, mely am. vág, nyír, s megegyezik a magyar: kasza szóval), továbbá (vág, levág; elragad v. ragadoz), ettől ↳ia (ragadomány, hangban, a magyar kazul), persa gaza (kincs,vagyon, gyüjtemény), mely szó a hellen, héber és latin nyelvekbe is átment, s az utolsóban különösen gaza agrestis (mezei vagyon) jelzéssel is eléfordul. GAZ, (2), (v. ö. föntebb) mn. tt. gaz-t v. -at, tb. -ak. Átv. ért. alávaló jellemű, becstelen, semmirekellő, gyalázatos. Gaz csaló, uzsorás. Gaz tett. Gaz rágalom. Gaz szokás. Némely szokottabb kifejezéseknél a főnévvel öszvekapcsolva iratik : gazember, gazkölyök, gazgyermek, gazfattyú, gaznépek. GÁZ, fn. tt. gáz-t, tb. —ok. A gázol igének gyökere, s ennél fogva némely ujabb irók használni kezdik a lábikra helyett, minthogy a gázolásban a lábikra veszen főrészt. Nyelvhasonlatilag mint : láb, lábol, úgy gáz, gázol. Meglábalni a sarat, átgázolni a vizet. Egyébiránt a z-nél fogva hangutánzónak látszik, mint áz-ik, víz, zuhog, s az sz úsz-ik, mász stb. szókban. Gázló az illir nyelvben is gaz, gaza, és szerbül kaz. Más részről szintén rokonságai talán a hellen oxάw, latin scansio, héber 12 (átmegy; vág), arab gaz stb. GAZD, (gaz-d) törzsöke a gazda, gazdag, s ezekből származott szóknak, s ezekből is elvont ér telme annyi, mint mezei tárgy v. tárgyak. Kézai Simon írja: „in montibus, qui Gozd dicitur, occurrens, est devictus in montibus memoratis et occisus. Unde iidem montes usque hodie Patur Gozdia nominantur." Gozd v. Gazd törzsök tehát önállólag használatban vala egykor, s valamely helyiséget (erdőséget) GAVALLÉROS, (gavallér-os) mn. tt. gavallé-at, tb. - ak. Gavallérhoz illő, gavallért mutató; lovagias; nyalkauras, ficsúros. Gavalléros viselet, költés, bőkezűség. V. ö. GAVALLÉR. GAVALLÉROSKODIK, (gavallér-os-kod-ik) 1. jelentett. Ezen öszvetételekben pedig: gazdasszony, GAVALLÉRKODIK. GAVALLÉRSÁG, (gavallér-ság) fn. tt. gavallérság-ot. Gavallérhoz illő, gavallérra mutató tulajdonság; urias bőkezüség, nagylelkűség. V. ö. GAVALLÉR. GAZ, (1), fn. tt. gaz-t, tb. —ok. 1) Haszontalan fű, gyimgyom, mi a vetésekben, kertekben terem, s melyet legfelebb tüzre használhatni. Sok gaz termett a buzákban. A gaz fölverte a vetéseket. Gaz gazduram, a gazda szóból húzatott öszve, vagyis a végső a kimaradott. GAZDA, fn. tt. gazdát. Eredetére nézve v. ö. GAZ, fn. Egyébiránt az illir nyelvben gázda, szerbül goszt, goszpod, lengyelül goszpoda. A csagataj nyelvben gadsazdsï v. gazardsï, am. kalaúz, vezető (Abuska). Mezei munkássággal, földmiveléssel foglalkodó személy. Mezei gazda, szőlős gazda, méhes gazda, juhos gazda, dohányos gazda. 2) Szolgák, cselédek ura, 1041 GAZDAASSZONY-GAZDAG GAZDAGÍT-GAZDAKÖNYV 1042 GAZDAGÍT, GAZDAGIT, (gaz-d-ag-ít) áth. m. gazdagított, htn. -ni v. ani. Gazdaggá tesz. V. ö. GAZDAG. főszemély a földmivelő személyzetben; mester, a műhely főnöke. Nyomorult gazda az, kit szolga tanít. (Km.) Vigyázó gazdának kegyetlen hire támad. (Km.) Sürü gazda, ritka gatya. (Km.) Kanászok, csikósok GAZDAGÍTÁS, (gaz-d-ag-ít-ás) fn. tt. gazdagazdája. Orgazda, am. lopott holmik rejtője. Ha orgazdagítás-t, tb. —ok. Gazdaggá tevés. GAZDAGODÁSI, (gaz-d-ag-od-ás-i) mn. tt. gazdagodási-t, tb. -ak. Gazdagodásra vonatkozó. Gazdagodási vágy, törekvésmód. mások elszegényednek. Ha kezedet mindig kebeledben tartod, meg nem gazdagodol. (Km.) Nem szokott a kalmár otthonn meggazdagodni. (Km.). Átv. ért. szaporodik. Könyvtáram ismét némely jeles munkával gazdagodott. nem volna, tolvaj sem volna. (Km.) Gazda nélkül szá- GAZDAGODÁS, (gaz-d-ag-od-ás) fu. tt. gazdamit. (Km.) Mit parancsol gazd' uram? 3) Népnyel-godás-t, tb. ok. Állapot, midön valaki gazdaggá ven szólva valamely ház vagy család feje, ház ura, lesz vagy mód gazdaggá lenni. V. ö. GAZDAG. család atyja. Itthonn van-e a gazda? Ki itt a gazda? Házi gazda. Ha a házi gazdának kedve nincs, az egész ház szomorú. (Km.) Öreg gazda, am. több együtt lakó családok feje. Ifju gazda, am. az öreg gazdának testGAZDAGODIK, (gaz-d-ag-od-ik) k. m. gazdavére vagy fia. Cselédes gazda. Üres a felső vár, nincs otthonn a gazda. (Km.). 4) Birtokos, tulajdonos. Ki a god tam, -tál, -ott. Gazdaggá lesz, valamiben bőotthonn a gazda. (Km.). 4) Birtokos, tulajdonos. Kiaséget szerez. Némely kalmárok maggazdagodnak, míg gazdája ennek a lónak? Nem akadt gazdája. 5) Különösebben valamely majort vagy pusztát igazgató személy, ki a béreseknek, szolgáknak parancsol, s nagyobb jószágokban rangra az ispán után áll. 6) Szélesebb ért. gazdának mondatik minden ember, mennyiben a maga vagy hozzája tartozók életszükségeire felügyel, saját vagy mások vagyonát kezeli. Jó, iparkodó, tüzes gazda. Rosz, henye gazda. A jó gazda korán kel, későn fekszik. (Km.) Gazda szeme hizlalja a lovat. (Km.) Nem kereshet annyit a jó gazda, mit a rosz gazdasszony el nem pazarolhatna. (Km). 7) Urbéri ért. háztelkes jobbágy, különböztetésül a zsellértől. A gazdákat szekeres, a zselléreket gyalog robotra hajtani. Ökrös gazda, lovas gazda. Egész helyes, fél helyes gazda. 8) Valamely testület, intézet középületeire, telkeire, köz dolgaira felügyelő személy. Város gazdája. Falu gazdája. GAZDAASSZONY, (gazda-asszony) 1. GAZD ASSZONY. GAZDAG, (gaz-d-ag, v. ö. GAZ fn.) mn. tt. gazdag-ot. A müncheni codexben és némely más régi nyelvemlékekben: kazdag. Eredeti értelménél fogva mezei tárgyakban bővelkedő. Szokott értelemben 1) Rangjához, állapotjához képest sok és fölösleges vagyonnal, pénzzel, kincsesel biró. Ellentéte szegény. Gazdag gróf, nemes, polgár, paraszt. Gazdag ember. Elég gazdag, aki senkinek sem adós. (Km.) Leggazdagabb, aki semmit sem kiván. (Km.) Gazdaggá hirtelen semmi jámbor nem lett. (Km.). GAZDAGON, (gaz-d-ag-on) ih. Bőven, bőkezüleg, fényesen, pompásan, mint t. i. a gazdagok szoktak. Gazdagon megjutalmazni, megajándékozni valakit. Gazdagon bebútorozni magát. Gazdagon felszerszámozni a lovakat. Gazdagon aranyozott öltözet. GAZDAGSÁG, (gaz-d-ag-ság) fn. tt. gazdagság-ot. Vagyonnak, kincsnek fölösleges bősége. Semmi gazdagság nem ér a jámbor asszonynyal. (Km.). V. ö. GAZDAG. GAZDAGSÁGI, (gaz-d-ag-ság-i) mn. tt. gazdagsági-t, tb. -ak. Gazdagságot illető, arra vonatkozó. Gazdagsági hirben állani. GAZDAGSÁGOS, (gaz-d-ag-ság-os) mu. tt. gazdagságos-t v. at, tb. -ak. Gazdagsággal biró, fölösleges vagyonnak, kincsnek birtokában levő; igen pompás, fényes. GAZDAGSZIK, (gaz-d-ag-szik) k. Minden múlt és jövő időit, s parancsoló, feltételes és óhajtó módjait a gazdagodik igétől kölcsönzi. V. ö. GAZDAGODIK. GAZDAGUL, (1), (gaz-d-ag-ul) ih. Gazdag gyanánt vagy módjára, azaz bőven, bőkezüleg, fé nyesen, pompásan. V. ö. GAZDAGON. GAZDAGÚL, GAZDAGUL, (2), (gaz-d-ag-úl) önh. m. gazdagúl-t. Gazdaggá leszen, kincseket sze rez. Átv. ért. terjed, bővül, szaporodik. Ismeretei, tapasztalatai naponként gazdagúlnak. Gyüjteménye új ritkaságokkal gazdagúlt. V. ö. GAZDAG. GAZDAGULÁS, (gaz-d-ag-ul-ás) 1. GAZDA GODÁS. GAZDAI, (gaz-d-a-i) mn. tt. gazdai-t, tb. -ak. Gazdát illető, arra vonatkozó, ahhoz tartozó. Gazdai gond, kötelesség, tekintély, parancs. GAZDAKÖNYV, (gazda-könyv) ösz. fn. Könyv, melyben a gazda a bevételeket és kiadásokat részletesen följegyzi. Mezei gazdakönyv, mely a mezei gazdaság tárgyaira, költségeire és jövedelmeire terjeszkedik. Házi gazdakönyv, mely a mindennapi apróbb |