azok kétségbe vonathatnának, vagy eltörültetnének; holott tagadhatlan, hogy a mi törvényeink sem idő, sem más ok által el nem veszthetik érvényességöket, hanemha az ország és király közmegegyeztével alkotott újabb törvények által törültetnek el.

Neveli fájdalmunkat az is, mit a cancellariától bámulva értünk, hogy az e tárgyban nyerendő orvoslás végett a királyi trónhoz, tehát a gyermekeknek legjobb atyjokhoz, az alattvalóknak legkegyelmesebb urok s királyokhoz meg folyamodni sem engedtetik, s a törvényekbe iglatandó czikkelyeknek a cancellaria hozzájárultával szokott meghányása annyira összeszoríttatik, hogy ennek tiltva van a kir. válaszok legcsekélyebb szavától is eltérni, s csak az engedtetik meg a rendeknek, hogy, ha az ő felsége által tett módosítás nem tetszik, az egész czikkely kihagyassék. Ki nem látja, mennyire ellenkezik ez a király és nemzet közt egyaránt felosztott törvényalkotó hatalommal, és magával a legjobb fejedelemben helyezett bizodalommal? A törvényalkotásban egyenlő lévén mind a két fél hatalma, egyik a másiknak csak az okok súlya által meggyőzetve tartozik engedni.

Mind ezen előszámlált bajok okát és forrását pedig nem a királyban, a mi nem kevesbbé igazságos mint kegyelmes fejedelmünkben kell keresnünk. Mert ő, valamint kormányra léptekor kijelentette, s nyilván esküvel igérte, sőt már be is bizonyította, hogy kormányát a törvények pontos megtartásával kezdendi s folytatandja, ugy a legnagyobb igazságtalanság nélkül nem is lehet föltenni, hogy másként cselekedjék: hanem némelly rosz akaratúak gonosz szivében s még gonoszabb elméjében fogamzottak e tanácsok, s kivált, mint hihető, azon két férfiúéban, kik noha velünk együtt ugyanazon földön születtek, de rosz tetteik érzetében tudván, hogy honosaiktól gyűlöltetnek, hazájokból mintegy számüzve élnek,

Jezernikzky szónoklata a sérelmek felell.

299

s miután másutt semmi reményök sincs, a közjónak inkább ártani, mint üdvös tanácsokkal használni törekednek, s nevök minden dicsőségét hazájok romlásában keresik, méltók különben is, hogy még emlékezetök is eltörültessék.

De miután a felséges császár és királynak vele született s igazsággal párosult kegyelmessége bennünket jobb reményre ébreszthet, ettől méltán megvígasztalva, hogy lettel is bebizonyítsuk, miképen méltányosságába s atyai szivébe helyezett bizodalmunk időről időre mindinkább erősödik, s megtagadni sem lehet, hogy a gyermekek igazságos kérelmökkel legjobb atyjokhoz s legkegyelmesb fejedelmökhöz ne folyamodjanak folyamodjunk újra felséges urunk s kirá lyunkhoz; az ő atyai kebelében keressünk bajainknak orvoslatot; és azért ugy vélekedem, hogy országos bizottmány volna nevezendő, melly az említetteket s egyebeket is bővebben meghányjon, megvizsgáljon, s azokat, mik nekünk kevés, vagy semmi hasznunkra sincsenek, mellőzzék, mik pedig jogainkra vonatkoznak, s azokat erősítik, újabb fontos okokkal támogassák, s a készitendő feliratban élénk szinekkel ábrázolják. A felirat átnyujtására s jogaink férfias védelmére pedig a fenséges föherczeg nádort, az ország biráját s némelly más e végre kiküldendőket vélem felszólittatni.

Miután pedig e gyülésünkben fenséges Ferencz föherczeget s koronaörököst s egykori legkegyelmesebb királyunkat is alázattal tisztelni van szerencsénk, ezt is, mint reményünk másik horgonyát, megkérendőnek vélem, hogy ezen, örökségéhez tartozó hű országot, atyailag gyámolítani, s mint fájdalmainknak, mellyel az említett kir. elhatározást fogadtuk, tanúja, bennünket védeni, s igazságos és törvényes kivánatainkat felséges atyja előtt hatalmas közbejárással pártolni méltóztassék. S igy leend, hogy ez által is újabb

kötelékkel kapcsoltatván hozzá, most és jövendőben mindig az övéi legyünk, az övéinek mondatui örüljünk“ 1).

Nyitra követének e beszédét a tetszés vihara követte az ország rendei részéről, kik közől azután még számosan, hasonló értelemben, hasonló hévvel szólaltak fel, az emlitetteken kivül még azt is előadván, hogy a magyar kamrának a német birodalombelitől való függésének hire is szárnyra kapott; az erdélyi cancellariának a magyartóli elszakasztása pedig már közre is tétetett. Sürgették, hogy a kineveztelendő bizottmány ezeket is fölvegye a sérelmek közé; s meggyőződésöket fejezték ki, hogy mind e kellemetlenségek azon irígy tanácsosoktól származnak, kik ezen hŭ s nagylelkű nemzetet kegyelmes fejedelmétől elidegeníteni szándékoznak, s az által az uralkodó háznak azon nagyságát s hatalmát gátolják, mellyet az a magyarok ereje s hű buzgalma által elérhetne. A törvények szerkesztésére kiküldött választmány tehát, a ráczokat, az erdélyi cancellariát s a törvényczikkelyekben tett változtatásokat illető feliratoknak cz értelemben való elkészitésével tüstént megbízatott; mik aztán mart. 5kén fel is küldettek 2). Egyszersmind pedig a föherczeg nádor, a bibornok érsek, az országbiró, horvát bán és királyi személynök is különösen megkérettek, hogy az ország kérelmeit tehetségök szerint gyámolítsák 3).

Mi a ráczokat illető feliratot nézi, a rendek ebben következő négy elvet állítottak fel: 1. Azon nép, melly más országba békésen költözik be, vagy kisebb vagy egyenlő jogokat nyer, az ország egyéb lakosaival: nagyobbakat sem

') Sermo extemporaneus, quem Car. Jezerniczky die 2a mens. mart. 1791 in sessione dietali....dixit. A szónokot egy főpap fogta fel gyors tollával. Jancsó Imre gyűjteményéből. 2) Országgyül, napló 620. Acta Com. 639. kövv. - 3) Napló. 639.

Felirat a sérelmek iránt.

301

mi esetben nem kaphatván. 2. Illy beköltöző nép soha sem vétethetik föl olly feltétel alatt, hogy külön állodalmat alkosson, mert ez nem országba befogadás, hanem új országalkotás lenne. 3. I. Leopold, ki magát az ország jogainak épségben tartására esküvel kötelezte, nem adhatott a beköltöző illyreknek az országból egy részt olly feltétel alatt, hogy azok külön jogokkal felruházva, külön állodalmat alkossanak; mert a magyar föld nem elidegeníthető öröksége a királyoknak. 4. I. Leopold a beköltöző népnek nem adhatott olly kiváltságokat, hogy azoknál fogva új polgári társaság, új állodalom képeztessék az állodalomban; hanem csak olly jogokat adhatott nekik, mellyek az ország alkotmányával nem ellenkeznek. Ezen elvekből kiindúlva, megmutatják aztán, hogy az országban lakó népnek egy része nem nyerhet külön cancellariát, mit még Horvát-, Tót- és Dalmátország sem bír, noha ezek az országnak nem tulajdonképeni, hanem csak kapcsolt részei. Nem győznek csodálkozni, miként lehet, hogy mig II. József alatt a szokásra s alkotmányra nézve egymástól különböző tartományokat is egybe akartak kapcsolni, most s talán épen azok, kik elébb az egység mellett apostolkodtak, ő felségének javasolják, hogy a természetére és származására nézve egy Magyarországot is megossza. Jól tudják a rendek, hova czéloznak e tanácsok, de a rendek megakarván őrizni azon bizodalmat és szeretetet, melylyet bennök ő felsége beszédei gerjesztettek, sértők lenni nem akarnak, s csak azt bizonyítják, hogy az országnak illy megosztása mind a hazának, mind ő felségének, sőt magának a rácz nemzetnek is ártalmára lenne, ennek állapotát önkénynek tévén ki, az országban pedig az igazgatás megosztása által zavart, viszálkodásokat támasztván. Nem kétlik, lesznek, kik a rendek ezen értelmét balra magyarázzák, s őket vádolni fogják, hogy nem viseltetnek hazájok iránt kellő szeretettel; a ráczokat pedig felbujtandják, azt kiáltozván nekik, hogy a rendektől idegenek gyanánt te

kintetnek; de miután az értelmökkel ellenkezik, és bogy ekként semmi ürügy alatt sem vádoltathassanak ellene:ktől, söt örök emléke maradjon fenn annak, hogy ök minden midon ügyekeztek megelőzni a bajokat, mellyeknek bekövetke zésétől méltán tartanak azért ez uttal kijelentik, hogy ok mind a polgári mind az egyházi jogokat, s az állodalomból eredő mind azon jótéteményeket, mellyeket a törvények értelmében s állapotuk szerint a magyarok éldelnek, az óhitu lakosakra is kiterjeszteni akarják, s őket, mint a magyar földön s kapcsolt részeiben lakó egyéb nemzeteket is, ugyanazon magyar haza fiainak nyilatkoztatni, s e fölött öket meg a királyoktól nyert s az alkotmánynyal nem ellenkező kedvezésekben is megtartani kivánják, meggyőződve lévén, hogy magok a ráczok sem kivánhatnak ollyanokat, mik az ország alkotmányával ellenkeznek. Ha pedig ő felsége nem engedné a törvényezikkelyt illy értelemben szerkesztetni, kijelentik, hogy készebbek e tárgyat a törvények közöl egészen kihagyni, minthogy ő felségének, s a ráczoknak nem különben, mint az országnak ártsanak. Kérik mindazáltal ö felségét, méltóztassék az elejébe terjesztett törvényezikkelyt elfogadni, s az illyr cancellariát eltörülni.

A király e feliratokra nagy részben kedvezőleg válaszolt. Az óhitüeket illetőleg, kijelenté, hogy az illyr cancellaria felállítása által az alkotmányon legkisebb sérelmet sem szándékozik ejteni, s azt csak azon czélra s olly hatáskörrel alkotta, mellyben Mária Therézia alatt az ugynevezett illyr udvari bizottmány munkálkodott; a rendektől elejébeterjesztett törvényczikkelyeket azonban kevés módositással elfogadta. Az erdélyi cancellariának a magyartól elválasztására s a magyar kamrai ügyeknek a közönséges udvari kamra általi tárgyalására nézve olly értelmű volt a király válasza, hogy az erdélyi cancellaria különválasztása által csak az I. Leopoldtól az erdélyieknek 1691ben kiadott okle