A temesvári illyr gyülés; az illyr cancellaria. 293 a september 24kén tartott ülésben olvasta föl a felség laszát, mellynek tartalma következő:,,Ö felsége nem csak illyr nemzeti gyüléstől eleibe terjesztett négy pontot teléssel fogadja, hanem a gyülekezet tagjainak eddigi csöns, eszélyes és szerény viselete, nem különben azon bizolom fölött is, mellyet az illyr nemzet fejedelmének atyai dulatában helyezett, örömét nyilvánítja, s igéri, hogy éte végéig egyike leszen legbuzgóbb gondjainak, miszerint ty, ő felségének illy drága, s magának az egész birodam iránt annyi érdemet szerzett nemzet bizodalmának tökétesen megfeleljen. Mihelyt ő felsége Frankfurtból visszajö, istént előadat magának minden kérelmeket és terveket, ellyek e nemzetet illetik, hogy azokat megvizsgálván, e hü ö felségének drága illyr nemzet kéréseit teljesíthesse. A yülés addig is bizton számolhat reá, hogy ő felsége minent elintéz és végrehajt, mi e nemzet igazi boldogságának lőmozdítására szolgál, s mikhez tartozik kivált egy külön dvari kormányszék felállitása, melly az illyr nemzetet folyon képviselje, jogait, kiváltságait s vallásának szabad gyaorlatát fentartsa, s mindenről gondoskodjék, mi e nemzet avának gyarapitására mindjárt, vagy lassanként teendő lészen" 1). E leirat méltán közönséges öröm forrása lön az illyr gyülekezetben; octob. 3kán a temesvári fő templomban ünnepélyes hála áldozat tartatott, az ügyek illy szerencsés menete miatt 2). A rácz nemzet e királyi kegytől felbátorodva, kérelmeit utóbb terjedelmesen adta elő. Főbb pontjai ezeknek következők: vallásuk gyakorlata mindenütt tökéletesen szabad, egyházuk pedig független legyen a cath. papságtól; papjaik mindenben ugyazon jogokkal birjanak, melylyekkel a cath. papsåg van felruházva, s mint ezek ugy amazok is állapotjokhoz illőleg legyenek ellátva; a megyei s kormányszéki hivatalokra az óhitüek is képességgel birja ') Wiener Zeitung. 1790. sz. 84. 1. 2727. 3) U. o. nak; a tiszai és kikindai kamrai, leginkább óhitűektől lakott kiváltságos kerületek szabadalmai újíttassanak meg, se szabadalmak a Bács, Szerém, Arad és Csanád megyékben fekvő óhitü helységekre is terjesztessenek ki; e kerületek lakóinak tökéletes birtoksajátság adassék; Temesváron, Zomboron, Ujvidéken a városi tanács fele óhitüekből választassék, a biró és polgármester pedig váltva óhitű és catholicus legyen; Budán, Pécsett, Szegeden és Szabadkán a tanácsban legalább két óhitű üljön; az öhitüek „eretnekeknek és pogány raboknak" ne neveztessenek, hanem,,keleti egyházbeliek" nevezetével czimeztessenek; gyermekeik a tanulmányi alapítványokban a catholicusokkal aránylag részesíttessenek. Az illyr nemzet külön udv. kormányszék által igazgattassék, melly jogainak is őre legyen; a nemzeti függetlenség és összetartás megerősitése végett adassék jog az illyr nemzetnek ezután is nemzeti gyüléseket tartania stb. Ajánlkoztak az illyrek arra is, hogy az udvarnál 60 személyből álló testőrséget tartandanak. Ugy látta Leopold, hogy azon köteléknek megtágitása által, melly az óhitüeket az országhoz kapcsolja, Magyarországnak békében tartására újabb hatalmas eszközt nyer, s majd könnyebben kormányozhatja a megoszlott országot. E tekintettől vezéreltetvén tehát, az óhitüek kivánatainak nagyobb részét teljesítette; megadta egyebek közt, mi egyike volt kéréseik legfontosbikának, a külön udvari illyr cancelláriát is, Balassát, elébb horvátországi bánt, kit onnan a horvátok végtelen panaszai miatt kellett elmozdítani, nevezvén ki első cancellárul. 1791ki mart. 5ken kezdte meg lanácskozásait ezen illyr udvari kormányszék. És ezek valának indító okai azon nagy ingerültségnek, melly, mint fentebb emlitettük, a Ferencz főherczeg jelen A rr. elégületlensége. Jezerniczky beszéde. 295 létében tartott 59dik ülésben a rendek kedélyét megszállotta. A közfelháborodást s ennek okait Jezerniczky Károly, kir. tanácsos és Nyitra megye követe egy heves beszédben nyilatkoztatta ki, mellyet, minthogy köz tetszéssel fogadtatván, közvélemény gyanánt tekinthetni, szükséges közölnünk némi részeiben.,,Ha ügyeink elébbi zavarában-ugymondsúlyosabbakat nem szenvedtünk, s meg nem szoktuk volna már a jó és bal szerencsét egyaránt erős lélekkel fogadni s bajainkat a gondviselésre bízni, kétségbe kellene esnünk ő felségének a cancellaria által kijelentett elhatározása miatt. Fájdalommal látjuk ugyanis, miképen mindjárt a kir. felavatási oklevélre vonatkozó első czikkely a nélkül, hogy az általunk is sértetlenül fentartatni kivánt kir. jogokra abból legkisebb haszon is háromlanék, mi pedig okát átláthatnók, egyedül mivel a különben ́legigazságosabb és kegyelmesebb fejedelemnek ugy tetszik, megmásíttatik az által, hogy a Károly császár felavatási oklevelének bevezetése helyett az ország kivánsága ellen a Mária Theréziáé adatik elő; holott, miután ő felsége szabad tetszésére hagyta az ország rendeinek, a Károly vagy M. Therézia oklevele közt válaszfaniok, s elébb, midőn e czikket eleibe terjesztettük, nem is volt ellene kifogása: ezen eljárás mind az elébb nyert választási szabadsággal, mind a leiratokkal ellenkezik. És nem is hihetjük, hogy mi egyedül azért születtünk volna, hogy elődeinknek minden szavához ragaszkodjunk, nyomdokaikat, ha bár a körülmények mást kivánnak is, szigorúan, kövessük, s még ama szabadsággal se élhessünk, mellyel ök birtanak. Hasonló fájdalommal látjuk, miképen némelly kifejezések és szavak kihagyalnak, mellyek mégis, ha benmaradnak, ő felsége sem királyi jogainak sem méltóságának nem ártanak; ha pedig kihagyatnak, az értelem kétségessé, homályossá válik ugy annyira, hogy a szerkezet sem a mi közönséges értelmünkkel, sem a lett dolgokkal meg nem egyez. Mi ebben semmit sem hamarkodtunk el; csaknem min den egyes szót megfontoltunk, s azon ügyekeztünk, hogy sem valami fölösleg, sem ö felsége jogaival, mik kiváltképen szivünkön feküdtek, ellenkező be ne télessék a törvénybe; s gondunkat arra fordítottuk, hogy, az értelem felett támadó vilák meggátlása végett, minden kellő világossággal és erélylyel fejeztessék ki, köz értelmünkkel s a tényekkel minden pontosan megegyezzék. Súlyos fájdalommal látjuk továbbá: hogy némelly, már királyi hozzájárulás által is megerősített czikkelyek egyszerűen kihagyandóknak jelentettek; mások pedig a sokféle, s a tek. karok és rendek értelmétől és czéljától elütő záradékok által annyira módosíttattak, hogy lényegökben is megváltozván, vagy a jövőben bal magyarázatok alá eshetvén, tanácsosabb lészen törvénykönyvünkből azokat végkép kihagyni, mint igy beigtatván, a kir. szó szentségét a köznép véleményének kitenni. - Szivet szaggató fájdalommal vesszük észre azt is, mikép amaz egyetlen gyöngy, szemeinknek ama világa s jövendő boldogságunk alapja, a vármegyei hatóság, kérdésbe vonatik, s midőn a jövő országgyülésen rendezendőnek mondatik, nagy veszélynek tétetik ki; melylyet mégis, legigazságosabb fejedelmünk, ismételve kinyilatkoztatott értelme és szándéka szerint örökké illetetlenül megtartani akar, megtartani törvényeink s országunk üdve követel, a vármegyék pedig, a mi küldöink, olly annyira sértetlenül fentartani kivánnak és parancsolnak, hogy azt még csak tárgyalás alá fogni sem engedik. Mert nincs semmi kétségtelenebb, mint hogy a megyék hatósága, bár mikép meggyöngíttetvén s megkorlátoltatván, maga országunk alkotmánya is összedől, s igy kiváltságaink, szabadságaink s ösi jogainkat is elkerülhetlen veszély éri. Nem hiú félelem rettent továbbá bennünket az ország valamelly nagy veszedelmének előérzete miatt abból, hogy Jezerniczky szónokluta a sérelmek felett. 297 a nemzetet a nemzettől, az illyrt t. i. Magyarország népétöl elválasztani s amazt az e napokban alkotott, törvényink előtt ismeretlen illyr cancellaria s ahhoz kinevezett tagok által tettleg bizonyíttatni, s igy az állodalomban új állodalmat, s országunk keblében új, független tartományt alapíttatni szemlélünk, s pedig épen azon időben, midőn e nemzetet a közjó tekintetéből szorosabban magunkhoz kapcsolni óhajtjuk, midőn nemzetünk jogait vele is közleni, vallásuk gyakorlatára teljes szabadságot adni, sőt mind az eddig nyert, mind az alkotmányunk sérelme nélkül ezután nyerendő kiváltságaik éldeletét nekik megengedni elhatároztuk. Látjuk pedig, hogy ezen elválasztás az egész országot, mind minket, mind a kérdésben forgó nemzetet is nagy veszélylyel fenyegeti, s vajha ezen elválasztás egykor magának a fejedelemnek se légyen kárára! Mert ki ne féljen, ki ne lássa át, melly könnyen megtörténhetik hogy, ha e nép a törvényeink iránt köteles engedelmességtől fölmentetik, s csak kiváltság és önkény szerint kormányozlatik, más, ezen nép vallását követő nemzetek Oroszországból és Azsiából tömérdek számmal költöznek majd hozzánk, s az egész országot elárasztván, a polgárokat lakjaik s jogaikból kizaklatják, a királyt pedig tetszésök szerinti kiváltságok engedményezésére kényszerítik, s mindenben kényök szerint büntetlenül cselekednek. Siránkozva látjuk végre, hogy az ország alkotmányának erősítésére a nemzet és királyok közmegegyeztével alkotott régi törvények, mellyeket mi nem helytelenül nem is ok nélkül idézünk, az ő felségének alázatosan eleibe terjesztett törvényczikkelyekből több helyt kihagyattak; némelylyek pedig azon részökben, mellyben a kir. jogokat erősítik, felhozatnak ugyan, de azon részökben, mellyben a nemzetnek kedveznek, kihagyatnak; mintha csak e miatt volna emlékezetök kedvetlen, vagy mintha az idézés eltiltása által IV. Kötet. 19 |