hoz hasonló ügyszeretetet, erélyes munkásságot ohajt volna, azoknak jóakarat hiánya, hanyagsága s gépies eljárį sa ellen 1). Az akadályok, mellyekbe József a fejletlensé fenálló jogok, előitéletek s szenvedélyek és tisztviselőinek buzgalmatlansága,miatt ütközött, kényszerítették őt sokban változtatni, megszorítani vagy tágítani kiadott rendelményei. mi azokra az állhatatlanság bélyegét nyomván, az ügynei még inkább ártott. De legfőbb akadály volt kétségkívül az hogy miről mind kün mind ben annyian meggyőzödve veltak, s mi számos, csipősen gúnyoló röpiratban ki is mondatott, azt József egyedül nem látta, hogy t. i. a nemte egészben véve még nem érett meg a megkisértett reformelra. És valóban, ha a nép ezekre érett volt volna, nincs akkor szüksége Józsefnek azokat erőszakkal reátolni, mer azt maga is kivánja, sőt követeli. Ez azonban feltételez hogy a nép egész gondolkodása módjában átalakuljon, nem intézmények s rendeletek, hanem egyedül a megjavilo nemzeti nevelés által volt volna eszközölhető. De ezt eszköz Józsefnek igen lassú hatásúnak látszott, s erőtetni akarta az ügyet, mi csak jó szerével, s ha önkény indul, sikerülhet; rendelvények által akarta kierőszakolni a készületlen nép gondolkodás módjának megváltoztatását semmibe sem vette az előitéletek s vélemények hatalmát. melly ellen a legnagyobb uralkodói hatalom is gyenge sze kifeledte számításából azon emberek befolyását, kike! ujitasai sértettek; nem becsülte eléggé a sajtót, melly még is olly hatalmas eszköz a nemzet átalakítására; s azon ferde véleménytől volt elfogulva, miként reá nézve közönös doleg lehet, mit a világ róla s ujításairól beszél, csak engedelmességre találjon rendelvényeinél; s általában kevés türelme volt a jöven dő aratásra vetni, és, miben különben jó szíve öt annyira ki

') Ld. fentebb, a tisztviselőhöz küldött utasításál,

játszotta, gyakran gyümölcsöt akart szedni ott, hol a mag még nem is csirázott. Mind ennek aztán természetes következése volt a zavar, félszegség, az ó és új köz⚫ti ingadozásnak ama szerencsétlen állapota, mellyben végre a népnek készakaratu része is ellenszegülésre izgattatott; maga József pedig a tantalusi mübe belefáradva, sírja szélén egész kormány életének művét megsemmiteni kényteleníttetett, példájával tanusítva azt, mit neki 1783ban a spanyol követ Romában olly éles elmével mondott hogy nagy változások a szenteknek tartott véleményekben csak akkor lehetségesek veszély nélkül, midőn azok a kor művei, s a 1 nemzet nagyobb része lassanként megtisztult belátásának érett gyümölcsei. De József nem hihette, hogy mit ö olly tiszta igazságnak, olly árnyéktalan világnak látott, azt mások is nem látják ollyannak; s mivel a bölcs intés foganatlanul hangzott el lelkében, azért a büntetés sem maradhatott el. Újításai fölött, mellyek éretlenek, vagy mellyekre a nép = éretlen volt, már kezdetökben el volt vetve a koczka; maga József pedig daczára férfi kora virágának rövid idő alatt aggastyánná öregedett tapasztalatban és szenvedésekben reformatori pályáján. A fejedelmi férfiu, ki olly tiszta lélekkel kivánta birodalma javát, végnapjaiban azon szomorú állapotban látta magát, miszerint munkateljes életére, mint elveszettre kelle visszatekintenie, akkor győzödvén meg csak arról, miről kormánya elején nem is álmodott, hogy áldás is válhatik átokká.

De bár közvetlenül kevés, ugy szólván semmi, közvetve a jövőre nézve mondhatlan eredményei lettek József kormányának, mint ezt a halálára következett kor csalhatatlanul bizonyítá. Az erőszakosan lenyomott rugany hatalmas erővel fölpattant, s a nemzeti életnek elébb munkátlanul tespedő kerekeit gyors mozgásba indította. És bár a szenvedéjyek forrongásában, s azon néhány világsugár halavány fé

nyében, melly a szellemeken borongó homályt még föl nem deríthette, a mozgás mindjárt helyes irányú nem lehetett, s az eszmék ellen, mellyeket József a nemzetre feltolni akart, s mellyek a kedélyeket olly formán sértették, mint rögtön feltünő fényár a beteg szemet, ingerült ellenhatás és harcz támadott: a haszon mégis, melly József kormányából a magyar nemzetre áradott, felszámíthatatlan. A fegyverek, mellyekkel a harcz az általa fölidézett eszmék ellen vívatni kezdetett, lassanként, de ellentállhatlanul önmagok vivták ki ezen eszmék diadalát. Mert bár azon irány, mellyet József reformjai által kitüzött, halála után zajosan roszaltatott, gyülölettel elvettetett; bár a fölizgatott nemzet, minden lépést, mellyre önkénytelenül előre hajtatott, hevenyében visszahúzott: mindazáltal az, mi szellemi tekintetben az erőteljes feltörekvés által nyerve lön, többé el nem veszhetett; az égből leesett szikra, az oltási zajnak közepette is mind nagyobb lángra kapott, mig végre magok az oltók is átlátták, milly üdvös a terjedő világ, s oltókból magok is ápolókká lettek. És igy lön, hogy a régi állapotok hibái s hiányai mindinkább feltüntek, s a meggyőződés azok feloszlatásának s a dolgok egy új rendének szükségéröl mindinkább elterjedt, mind mélyebb gyökereket vert. És van e még, ki ma mind erről kételkednék?!,,József ittléte mond a szellemdus Fessler-sokaknak súlyos volt; itt volta még mindig mindenekre jótékonyan hat, nem csak utódainak a trónon, hanem a nemzetnek is üdvös tanuságot s intést hagyván hátra; amazoknak, a törvény s alkotmányszerű kormányzat, emennek az átalakulás mellözhetlen szükségéről.

Unoka öcscse s másod utóda I. Ferencz császár s magyar király, a nagy ember s fejedelem halhatatlan érdemeinek egy roppant lovagszobcrral adózott, melly az elhunytat imperatori palástban, lovon ülve, alattvalói áldására ki

József halála utáni viszonyok

211

terjesztett jobb kézzel ábrázolja. A mesterműnek felirata: ,,Josepho secundo, qui Saluti Publicae vixit, non diu, sed

1. §. II. József halála s az országgyűlés megnyitása közben történt események.

Midőn II. József a sírba szállott, a forradalmi eszmék s a szellem, melly a franczia nemzeti gyülekezetben uralkodott, a Szajna partjaitól egész a Duna s Tisza virányaig elterjedve voltak, s a,,szabadság" közönséges jelszó vala Europában. Azonban e forradalmi eszmékkel is az történt, mi minden ujabb eszmékkel történni szokott feltüntökkor, mielőtt az idő által tisztábbakká fejlődhetnek: a nagyobb szám a külön országokban s népek között annyira s olly módosítással tette fel azokat magába, mennyire mindenkinek sajátságos körülményeivel, divatos eszméivel s gondolkodásmódjával egygyé olvadhattak. Ezen eszmék Magyarországba is behatottak; de a felfogás különfélesége szerint különbözőleg hatottak a kedélyekre.

Ha az eszmék s kivánatok szerint akarjuk osztályozni a felekezeteket, három pártot találunk e korban az ország

ban egyet, melly a forradalmi eszméket sajátaivá nem te te, s általában a mérséklet korlátai közt maradt; e part tagjai azonban nem voltak igen számosak s leginkább a payságból s néhány urakból állottak. Számra nézve nem igen haladta meg ezt a második párt, melly olly egyénekből állott, kik a forradalmi eszméket magokba egészen fölvették, s ezek szerint a párt democratiai irányt vett, s különösen a teherviselésben s törvény előtt egyenlőséget követelt, az elhunyt II. Józsefet pedig, mint egynémiben legalább elvrokost, istenitette. Legszámosabb volt a harmadik párt, melly a megyei közép nemességnek majdnem egész tömegét magában foglalta. A franczia szellemnek volt ugyan erre is hatása, s eddig soha nem tapasztalt forrongást keltett föl kebeleben; de ez a forradalmi eszméket csak annyiban fogta föl, meny nyiben azok saját gondolkodásával nemzeti alkotmányos esz méivel egybeolvaszthatók voltak; s mig a franczia forradalom emberei a hűbéri viszonyoknak élethalálra háborút izen tek, e magyar forradalmi pártiak épen a II. József által megtámadott hűbériségnek voltak heves védelmezői. A népfelséget ezek is kimondták ugyan az uralkodó ház ellenėben; a nép s nemzet alatt mindazáltal csak a Verbőczy nemzetét, a nemességet értették. A szabadság ezeknek is jelszava volt ugyan, ezek közt is talált tulságos buzgalmú apostolokra, kik a megyei gyülések közönségét a szabadsi szülte új édeni lét álmaiba ringatni ügyekeztek: de kik e szóhoz,,szabadság" különös fogalmat kötöttek, s alatta nem egyebet értettek, mint a nemesi osztály korlátlan hatalmát, kizáró előjogait s befolyását az ország ügyeinek igazgatásába minden egyéb néposztályok mellőztével. E nagy számo párt ragadta kezébe a legtöbb megyében a helyreállított régi igazgatás kormányrudját; ennek kebelében folytatta a po rosz kormány József halála után is még egy ideig lázító itgatásait; s mivel a legelül emlitett párt József halála után, megelégedve annak újításait megsemmitő rendeletével,