elébb nem méltatott, nem javalt, vagy elhalasztott terveit életbe léptetheti! Érezte ugyan ö, hogy e tervek összesége óriási egy vállalat, magában foglaló annyiféle elemekből ál ló birodalmának összes átalakítását; tudta azt is, hogy azoknak létesítésében kevés segédkézre számolhat: ō mindazáltal ösztönöztetve nem kevésbbé keble geniusától, mint százada két nagy emberének, I. Péter orosz czár s II. Fridrik porosz király példaitól, erélyes elszántsággal határozta el magát a nagy munkára.

A nagyszerű czél, mellyet magának kifüzött, tisztán lebegett József lánglelke előtt. Nem kevesebb, nem csekélyebb volt az, mint annyiféle elemekből álló tartományait egy szorosan összefüggő, gazdag, hatalmas állodalommá tenni, mellyben egyenlő alkotmány, egyenlő törvényhozás, egy nemzetiség legyen; melly a szellemi felvilágosodás, muiper s kereskedelem élénksége, virágzata által az erő, jólét és függetlenség lehető legmagasb fokára emelkedjék; s ezen roppant testületnek igazgatása, az igazságszolgáltatás és financzügy lehető egyszerűsitése s központosítása, a tisztsé gek rendszerítése s egymás közti ellenőrködése, végre a nevelésnek csaknem gépi egyenlősége által olly könnyüvé váljon, hogy ő a középpontból igen kevés tisztviselők segedelmével, vagy némi részben a nélkül is elláthassa az egésznek minden részeit, s azoknak kellő mozgalmát egyedül, puszta intések s parancsok által kozmányozhassa; és ezen, ekként összefüggő, egyedül az ö akaratának hódoló, felvilágosodott, bátor, gazdag roppant néptömeggel minden külakadályokat is, mellyek terveinek ulját állanák, tetszése szerint legyőzhessen.

A magas czél méltó vala József lángeszéhez s emberszerető szivéhez; de buzgalmában megfeledkezett arról, hogy annak létesítése egy munkasegédben szűkölködő, majdnem

József trónra lépte s tervei.

9

elszigetelt fejedelemnek, volt légyen az bár mi lángész, még is lehetetlen; megfeledkezett arról is, hogy illy mű, ha általában végrehajtható volna is, nem egy kormányéletnek, hanem csak századokon keresztül következetes kormányokrak lehet eredménye. Megfeledkezett, hogy czéljai számos érdekekbe ütközendenek, mellyek mindannyi akadályokat vetnek majd utjába, annál nehezebben elgördíthetőket, mennél inkább sietteti a műtételt. Terveiben ő a helybeli viszonyokat is gyakran kifeledte számitásából; s miután utazásain, miket szinte tulságos gyorsasággal végzett, az ügyek áttekintésében magának inkább általános felfogási könnyüséget, mint részletes ismereteket szerzett, az embereket pedig általán véve hajthatóbbaknak hitte, mint minők miveltségök foka szerint voltak: a jó magnak elvetésére minden földet egyaránt alkalmasnak tartott a nélkül, hogy azt előbb felszántotta, elkészítette volna. Ö tehát vele született hevességénél fogva mindenben ugy akart tenni, mint egy bécsi mulató helynek elkészitésével tön: nem magokat akart vetni, mellyek kikelvén s utódaitól ápoltatván, a maradékot boldogítsák; ő felnőtt, erős fákat ültetett, hogy azoknak árnyát még maga is éldelhesse; igy akart ő cselekedni a kormányban is országai átalakításával, feledvén, hogy az erkölcsi természetet sokkal kevesbbé lehet mintába szorítani, mint az anyagit, s a kényszerítés mulhatatlanul ellenhatást okoz; vagy, mivel hajlamaival egészen ellenkező ifjúkori neveltetése s férfikorának korlátoltsága benne nem csak önakaratot, hanem makacsságot is fejtett ki, az ellenhatással egyelőre mit sem gondolt. És így lön aztán, hogy alattvalóit minden áron akarván boldogítani, a hol fenálló jogokba vagy érdekekbe ütközölt, gyakran kényszeritéshez nyult; ez pedig végre olly tömkelegbe bonyolítá öt, mellyből sem emberismerete, sem tiszta, őszinte szándéka, sem lángoló buzgalma és fáradhatlan munkássága nem volt képes öt kivezetni. Amint hatáskörét tágította, újitásait egymásra halmozta, ugy tűnt el mindinkább lelkének is nyugodalma s derültsége, mert egy

arányban sokasodtak az akadályok, súlyosodtak a sors csapásai, mig végre rendkivüli munkásságának merő nyugtalanság és keserűség, országatyai buzgalmának és szeretetének ellenszegülés, lázadás lett szomorú eredménye.

2. §. Az országba küldött biztosító levele. Rendeletei a financz és sajtóügyben.

Az őszinte fájdalmat, melly Mária Therezia halálának hirére az ország minden rendeit áthatotta, csak azon nagyszerű remények voltak enyhíteni képesek, mellyek a kormánytársasága, s kivált az országban tett utazásai alatt maga iránt közlelkesülést gerjesztelt József magas egyediségé hez csatlakoztak. E remények azonban sem közönségesek nem lehettek, miután az elébbi kormány alatt befolyással biró felekezetnek elég oka volt Józseftől félnie, sem sokáig nem tartottak az alkotmány jótéteményeit kizárólag élvezé kiváltságos osztályban. Fölötlő volt Józsefnek mindjárt a királyné halálát követő napon kiadott levele a vármegyékhez 1). Igéri ugyan ebben, hogy valamint az elébbi kormány alatti hivatalviselőket tisztségeikben megerősíti, ugy a nemesi rendet is eleve biztosítja jogai, kiváltságai birtokában; de országgyülésről, koronázásról emlitést sem tett benne. A királyi hatalomgyakorlatnak harmadfél század óta, erkölcsi bár, de szorosan kitüzött korlátokat vetett a felavatási oklevél, (diploma inaugurale), mellyet az új királyok az alkotmány s nemesi jogok biztositása végett esküjökkel is szoktak erősíteni. József azonban, ki már kormányra lépte előtt elhatározta magát, hogy a magyar, elavult s hiányos alkotmányintézetekre is kiterjeszti javító s átalakitó újításait, sem megkötni nem akarta kezeit a régi állapotok fentartására

') Katona: 41, 11.

Első rendeletei: nyugdíj-rendezés.

11

mondandó eskii által, sem az esküszegés bűnsulyával nem akarta terhelni lelkiösmeretét. Hogy pedig az előjogos osztálynak jogai mind e mellett sem kételkedett királyi szavát adni, az lehetett oka, hogy eleve még maga sem látta által milly részletekre fog kiterjedni újítása, s mennyire lesz kénytelen módosítani vagy korlátolni az előjogokat, hogy kitűzött fő czélját elérhesse.

Legelső rendeletei a nagylelkű császárnak egész jelleme bélyegét magokban viselik, s örömmel tölthették el minden jóknak szivét. A pénztárt József igen kimerülten, söt tetemes adóssággal terhelten vette által, mit, részben legalább, M. Therezia udvartartásának fénye, kegyelem- és évdíj-osztogatása s pazar adakozásai okoztak. József ezt is amazt is mindjárt az első hónapban szűkebb korlátok közé szorította. A javitást saját udvarában kezdvén, a tulságos fényt onnan száműzte, a császári istállókban ápolt felesleg lovakat részint elajándékozta, részint eladatta; az udvari személyzetet kisebb számra szállitotta, az elbocsátottaknak szolgálatéveik arányában nyugdíjat rendelvén. Az eszélyes takarékosság példáját udvarában ekként felállítván, egyéb szükségtelen költségektől is megmentette kincstárát: M. Therezia gyanútalan, kegyes szive gyakran olly jótéteményekre ragadtatott, mellyek magánypénztára erejét tetemesen meghaladták; a kegyelemdíjak olly nagyok és számosak, az érdemmel olly kevessé voltak arányban, hogy maga a birodalom java is szükségessé tette az e körüli intézkedést. József ennél fogva 1781 april 13kán olly rendeletet bocsátott ki, melly takarékosságának nem kevesbbé válik becsületére, mint igazságszeretetének. A rendelet 1) tartalma röviden követke

') Ld. Ad. Fridr. Geissler: Skizzen aus dem Character und Handlungen Joseph des 11-ten Halle 1783. 2, 37. kövv.

ני

ző: Miután ő felsége észrevette, hogy a nyug- és kegyelemdíjak tárgyában nagy aránytalanság s rendetlenség létez, s mig házas nök, gyermekek s különben is eléggé ellátott egyedek kegyelemdíjakat nyernek, az alatt számosak, kivált katonák, érdemlett nyugdijt sem kapván, méltatlan nyomorban sanyarognak; ez okból a díjak iránt következő, minden tartományait illető szabályokat méltóztatott megállapitani 1. A boldog emlékezetű anyja által rendelt szolgálati dijakat változatlanul hagyja ugyan; de 2. mind azon személyes díjpótlékokat s mellékjárulványokat, mellyek, a szolgá lattevő tulajdonképeni díjával együttvéve, a hivatal vagy szolgálat rendszerinti díjmennyiségét meghaladják, a következő juliustól kezdve megszünteti. 3. Hasonlókép megszünnek akkor minden nyugdíj-pótlékok is, mellyek a szabályos mennyiséget meghaladják, valamint azon egyedek nyugdija is, kik arra érdembiány miatt nem képesek. 4. Nyugdíjra ezután képesnek senki sem fog tartatni, ki legalább 10 évig nem szolgált, s ez esetben, ha nyugalomra lép, csak egy évi díját, ha meghal, özvegye csak egy negyed évi díját nyeri meg egyszer mindenkorra. 5. Kik 10 éven túl 25ig fedhetlenül szolgáltak, mind magok, mind özvegyeik, szolgálatdíjaik harmadát, — kik 25 évtől 30ig, felét, kik 40ig kétharmadát, kik ezen tul, egész díjokat huzandják nyugpėnzül; magában értetvén, hogy kik rosz viseletök által lettek hivataluk folytatására képtelenek, a nyugdíjtól elesnek. 6. Két hivatal díját senki sem húzhatja; ki azonban csak kitüuō szorgalma által viselheti két, különben szükséges egyed hivatalát, az a kevesbbé díjazott hivatal jutalmának felét is huzhatja. 7. A havonként, vagy naponként díjazott hivatalviselők özvegyei nyugdíjra képtelenek; ugy szinte S. azoké is, kik tisztségeiket önhibájok által vesztették el.

E rendelet, közzé tétetvén, nem csekély zajt ütött. Mária Therezia számtalan kettős díjazás daczára sem kelt