pedig Szokolovics Mohammed beglerbéget egy bolgár pap hitehagyott fiát - Erdély s a temesi bánság ellen kiküldötte.

Utjesenich ekként megszorúlván, Erdély összes hadi erejét táborába gyüjtötte ugyan, de még is inkább szokott ravaszsága, mint fegyver által akarta a zivatart fejéről elhárítani. Sikerült is neki a beglerbéget egy ideig annyira elámítani, hogy az két hónapig határozatlanul veszteglett Szalánkemén mellett. De végre ö is átlátta a csalárdság szövedékét s nyolczvan ezernyi táborával Becsét megszállotta. Utjesenich azonban állhatatosan folytatta a fölvett szerepet; miután a beglerbég Becsét megvette, Csanádot neki ellentállás nélkül feladatta; midön pedig a török had Temesvárat megszállotta, semmi módon nem volt reábirható, hogy az erdélyi hadat a nyomos vár segedelmére megindítsa, sőt azt felelte Báthory és Castaldo sürgetéseire, hogy az erdélyi had, hazáján kivül nem szokott táborozni; küldene több hadat Ferdinánd, kinek hatalmáról sokkal többet képzelt, mint most tapasztalja. Ezután még a tiszántuli megyék zászlóaljainak is megtiltotta az egyesülést Castaldóval. Mig ekként mindent elkerült, mi által a törököt maga ellen ingerelhette volna, más részről hírnökei által mindent elkövetett a beglerbégnél, hogy magát a hűtlenség gyanúja alól kitisztítsa. Castaldó és Pallavicini Sforzia e viselete miatt a legsúlyosabb vádakkal terhelték öt Ferdinánd előtt. Castaldó egyebek közt bizonyítá, hogy árulása már annyira megy, miszerint sem a maga élete, sem a német és spanyol had nem volna bátorságban, s kérdezé Ferdinándot, mit légyen teendő, hogy annak árulását meghiúsítsa? A király erre olly választ íratott, miszerint intézkednék Castaldó ugy, miként Erdély megtartása s önszemélyének s hadának biztossága kivánja, s ha élete ellen Frater György valóban cselt hányna, előzné meg öt a halálos csapásban.

Miután tehát Utjesenich a hadmenetre nem volt rábirható, Temesvárt egyedül a hös Losonczy István elszánt ellenfállása mentette meg. A török had kitakarodta után végre sikerült Castaldónak fenyegetései által reávenni a bíbornokot, hogy hadát Lippa ostromára ö is megindítsa. Az egyesült sereg hatalmas, majdnem százezernyi volt, mellynek Lippa vitéz védelem mellett is csak kevés ideig állhatott ellent. Az ostrom alatt Utjesenich a vár parancsnokával, Ulama béggel éjjelenként többször titkos beszélgetést tartott, s neki, midőn a várat feladná, bár a többi vezérek ellenzették, szabad menetet biztosított, sőt eleséggel is ellátta az éhező őrséget. Általában az egész hadjárat alatt olly gyanúsan viselte magát, hogy Pallavicini többször kisértetben volt a Ferdinándtól nyert felhatalmazás szerint a végcsapást rajta végrehajtani, mitől csak az tartóztalta vissza, hogy a chamaeleoni alaku ember öt s Castaldót épen akkor tudta mindig a király érdekeit előmozdító tetteivel szándékjokban megakadályozni, midőn más részről leginkább fölingerlette gyanújokat. „Az emberi ész-irá Sforzia - nem elegendő, kiösmerni e rejtélyes embert, ki ugyanazon pillanatban sír és nevet, igér és tagad, szent szándékot s ördögi tetteket forgat elméjében".

Még inkább öregbedett e gyanú és súlyosbúltak a vádak, midőn a sereg Erdélybe visszavezettetett. Sürűen jártak a törökhöz Utjesenich hirnökei; török hirnökök pedig Alvinczen, házában, elrejtve láttattak, kikkel éjenként titkosan tanácskozott. Mind ezt avval menté a bíbornok Ferdinánd előtt, hogy Erdély biztossága végett még mindig szükség a török iránt hűséget színlelnie, s időt kért szabatni magának, mellyben a király előtt megjelenvén, személyesen megfejthesse neki viselete s eljárása indokait. Ezenben olly hír kezde szállongani, miszerint Utjesenich 30 ezer arany évi adó mellett önmagának akarná megszerezni Erdélyt s hogy ebben

a török már meg is egyezett, és Utjesenich avval fogja megkezdeni uralkodását, hogy Castaldót s a németeket a Marosvásárhelyre hirdetett gyülés alkalmával mind egyig levágatja. Bizonyítani látszék e hírt az, miszerint a bibornok mindenkép azon volt, hogy a német sereg több helységekbe osztassék szét téli szállásokra. Castaldó és Sforzia a bíbor

nok halálát ennél fogva elhatározták. És a tettre megnyert Ferrari Mark Antal télelő 17ke hajnalán a bíbornokhoz ment, azon ürügy alatt, hogy sürgetős irományokat aláirasson. Prémes pongyolában, asztalánál állva s a hórákat imádkozva lelé már Ferrari a szigorú szerzetest, kit aztán, midőn nevének aláírása végett lehajólna, kétszer nyakon szúrt; de az izmos ősz első meglepetéséből föleszmélvén, a gyilkost földre sujtá és segítségért kiáltozott. E helyett azonban Pallavicini, Campeggio s mások rohantak a terembe s a bibornokot számos sebekkel a földre terítették. Szörrel benött füle levágatván, a csíny véghezvitelének tanuságául Ferdinándhoz küldetelt, teste pedig két hónapig ugyanazon helyen temetetlen maradt, mig végre a gyulafehérvári kanonokok azt székesegyházukban eltakarították, ezen egyszerű mondatott vésetvén sirkövére: „Omnibus moriendum est'. 1).

E lángeszű, nagyvágyó, cselszövényben és színlelésben egy formán ügyes, rendkivüli ember különfélekép itéltetik meg. Kortársai, kivált az általa többször megsértett Nádasdy, a hatalmát s elhiresztelt kincseit (mik azonban halála után sehol sem talaltattak, 2) irigy

1) Epist. Proc. 2, 297. kövv. 397. 383. kövv. 397. kövv. - Bucholtz: 7, 268. kövv. Urkunden-Baud 582. kövv. Istvánffy: Lib 17, 184. kövv. Forgách; Commentarii Rer. Hung. 20. kövv. Hammer 2, 213.) Hir szerint Karasith János más hét nemessel 200 zsák ezüstöt orzott volna el Ujvárból, mielőtt Castaldó a hagyományt megvizsgálta, Viaczről pedig Lopez kapitány vitt volna el több ezer aranyat. Bucholtz: 7, 293. Urk.- Band. 581.

Utjesenich jelleme.

75

lő Castaldós a gyilkosság czinkosai, mint a legnagyobb gonosztevőt festik öt, ki nagyra s uralkodásra vágyásának mindent kész volt feláldozni. Erdély azonban több izben ragaszkodást, tiszteletet tanusított az erőteljes ember iránt, ki a kormányt, tollat és kardot egyenlő ügyességgel tudta igazgatni. Ferdinánd azt mondá róla még János király életében, hogy csak e csuklyást, ki 10 ezer fegyveresnél többet ér, irigyli vetélytársának. Annyi bizonyos, hogy Utjesenich sem Ferdinándhoz, sem a törökhöz nem szított őszintén, s miként a szükség kivánta, majd alázatos, majd hazug, majd merész leveleinek minden sorából kitünik a határtalan nagyravágyás, mellytől zaklatva, az egykori igénytelen kályhafütő s figyelemre sem méltatott szerzetes frater életének fő czéljául tűzte ki, hatalmát Erdélyben Ferdinánd és Szulejmán közt megalapítani. És lelkében volt is annyi erő, hogy a nagy czélt kissé kedvezőbb körülmények közt becsületes eszközökkel is elérhesse: de az események hatalmától olly körülmények közé sodortatott, mellyekben a lángész rendkívüli erélye is gyönge lévén, kész volt minden eszközt, volt légyen az jó vagy rosz, megragadni uralmának biztosítására, mig végre az események hatalmától elzuzatván, egygyel több bizonyául szolgál azon igazságnak, hogy a halandó ember gyönge keze a világtörténeti fejlemények kerekét sem meg nem állíthatja, sem utjából ki nem térítheti.

Uljesenich halála mindenütt élénk figyelmet gerjesztett. Erdélyben sokáig csak ő volt tárgya a közbeszédnek 1); de a nép inkább csodálattal párosult félelemmel, mint szeretettel viseltetvén iránta, csöndes maradt 2). Még nagyobb zajt ütött az esemény Romában: A pápa Ferdinándot átokkal készült sujtani a bibornok megöletése miatt, kit csak imént égig magasztalt, hogy számára a kalapot megnyerje. De Károly csá

') Bethlen: 1, 528. —2) Epistol. Proc. 2, 320.

szár közbejárása s magának Ferdinándnak is készsége, mi szerint a nyomozást a szent széki biztosnak megengedte, lelohasztották a pápa ingerültségét. E nyomozás 1553ban Bécsben, Németujhelyt, Grétzben, Sopronyban, s Erdélyben tartatott s több fő tekintélyű személyek, köztök Ujlaky, győri püspök s Vårday halála óta kir. helytartó, Nádasdy, Vranchich, Oláh, Pécsy, Bornemisza stb. összesen száztizenhatan hallgattattak ki 1). Ferdinánd a nyomozás következtében a vád sulya alól fölmentetett.

5. §. Törek háború; Lippa, Szolnok, Temesvár s más várak eleste. Eger sikeretlen ostroma.

1552 szomorú, de a nagy veszteség és gyalázatos gyávaság mellett egyes dicső, örök emlékezetre méltó hadi tettekben s a magát hösileg föláldozni kész, magas hazafiúi erényekben gazdag év volt Magyarországra. A rendek előre látván, hogy a török Lippa ostromát nem hagyandja boszulatlanul, az év elején tartott gyülésökben minden kaputól 3 ftot, telekkatonául minden 30 telektől egy gyalogot s minden 10 telektől egy lovast, a papságnak pedig minden 100 frnyi tized adójától két lovast ajánlottak. És e gondoskodás nem volt fölösleges, bár a veszedelmet még ez sem háríthatta el. Pár kisebb csaták után, mellyekben Tóth Mihály hajdúi Szegednél megverettek és Veszprém a budai pasától megvétetett 2), Achmed pasa, másod vezir, a múlt évben sikeretlenül vítt Temesvárat mintegy 100 ezernyi haddal szállotta meg. Ezt most is a hős Losonczy István védelmezte 2500 magyar, német és spanyol vitézével. Látván a hös, hogy Báthory Endrétől, a nem régen kinevezett erdélyi vajdától, többszöri sürgetésre sem várhat segedelmet, nejének

1) Ld. a vallomások egy részét Epist. Proc. 2, 383. Buchholcz: 7, 287. — 2) Istvánffy: Lib 17, 194. Forgách: 45.