2. §. Török háború. Temesvár és Nándorfehérvár megvétele. A passzaroviczi békekötés.

A töröktől peloponnesi birtokaiban nyomott Velencze az 1716ki aprilban Károlylyal új védő s támadó szövetséget kötött, melly Károlyt is háborúba bonyolítá a törökkel. Eu

ramlott, s a honvédelem, hajdani elemei mind eltűnvén, igen gyöngévé silányult. A zsoldos német katonaság, mellyet a kormány nem csak az ellenség, hanem a lázongó nemesség ellen is tartott az országban, önkényes hatalmaskodása, ellennél is kegyetlenebb zsarlásai és zaklatásai által olly gyűlöletessé lón, hogy a nemesség attól minden áron szabadúlni kivánt. És illy körülmények közt, bár a fegyverzaj lecsöndesült, s az erejét vesztett töröktől félni többé nem kellett, a királynak és nemzetnek egyaránt érdekében állott, a megzavart, meggyöngült honvédelmet újonnan szabályozni. Mióta XIV. Lajos franczia király példája a többi europai hatalmakat állandó hadak felállitására kényszerítette, egy, mindig fegyverben álló sereg mind a külbátorság, mind a fejedelmi autocratia tekintetében mellőzhellen szükséggé lett. Az osztrák-német tartományokban azt már 1. Leopold felállította, s annak Magyarországban is életbe léptetését Károly annál inkább ohajtotta, hogy annak következtében a nemesi fölkelést szükségtelenné tegye s a fegyvert a nemesség kezéből kivegye. E kivánsága a nemességnél, minthogy ennek előjogai s kiváltságai e mellett nem szenvedtek, nem is talált nehézségre a 8dik t. czikkben az állandó katonaság s az annak tartására szükséges adó közakarattal elhatároztatott. E szerint mi elébb a nemességnek volt rendes kötelessége, most a parasztság vállaira tétetett; mert bár e törvény sem a nemesség fölkelését, sem a handeriumokat nem törlötte is el, sőt szinteg mind a kettőt megerősítette; de mivel ezek csak a rendkivūlibb esetekre szoríttattak, az országnak rendes védelme, mind a személyes szolgálatot, mind a zsoldosok díjazására szükséges adót tekintve, egészen a parasztságra tolatott a nélkül, hogy ezen néposztály ez új alkotmányos s polgári kötelesség s teher viseletéért némi alkotmányos és polgári jogokban részeltetett volna; mi

Temesvár s Nándorfehérvár megretele.

423

gen hg a nagyvezírhez irt levelében Velencze számára elégtételt követelt; e helyett azonban a szultán egy roppant hadat küldött az ország ellen. A nagyvezír Péterváradot szándékozott megszállani; de mire a török had megérkezett, a hös Eugen akkor már a vár mellett táborozott s a törököt aug. 13kán egy elhatározó ütközetben megverte, lőszereit s táborát elfoglalta; maga a nagyvezír is halálos sebben vitetett a futamlóktól Karloviczra, hol aztán az ugyanezen városról nevezett békének megszegéséért halállal lakolt. A fényes győzedelemnek gyümölcse is nagy fontosságu vala. Seregét a hős Pétervárad alól Temesvár alá vezette; s mig ö maga a nevezetes vár védelmére érkezett Kurd pasának 28 ezernyi hadát nagy csapással visszaverte, az alatt Pálffy János s a würtenbergi Sándor hg az ostromot olly tüzzel folytatták, hogy a török hatalomnak Magyarországban ezen utólsó bástyája is, noha még 12 ezer ör volt benne, feladta magát 165 éves szolgasága után a harczok e nagy meste

e sarkEzen országgyülés

nek következtében aztán alkotmányunk egyik hajdani sarkelve, miszerint az egyenes országterhek, kivált a személyes honvédelmi szolgálat, az országhatalomból kiáradó jogok s kedvezésekhez mindig igazságos arányban állott, azaz mindenki azon arányban viselte a terhet, melly arányban részesült a jótéteményekben, elv, mondók, egészen megsemmisíttetett. nevezetesb törvényei még: a magyar kamra viszonya a némettel szabályoztatott; a kunok és jászok kiváltása a német rendtől elhatároztatott; az alföldi jószágok igaz birtokosainak megvizsgálására, a törvénykönyv s törvényszékek megjavítására, a political, hadi s országgazdasági ügy rendszeres kidolgozására s a vallásügy elintézésére külön országos bízottmányok választattak. Szeged, Debreczen, Szatmárnémeti szabad klr. városokká tételtek. A piarista szerzet bevétetett; a jezsuitáknak az országgyülésen szavazat adatott. Rákóczy és Bercsényi mind azon kivándorlottakkal, kik a szatmári békét elfogadni nem akarták, haza ellenségeinek nyilváníttattak s jószágaiktól megfosztattak. stb.

rének. E fővárral az egész temesi bánság kiszabadult a török iga alól. A pápa egy disz föveg és karddal tisztelte meg a kereszténység hős vezérét 1).

A következő év, mellyben mintegy 30 franczia és nẻmet herczeg jött Eugen harcziskolájába, nem kisebb dicsőséget szerzett a világ hirű hadvezérnek. Ezuttal magát Nándorfehérvárt, a szent harcz végházát, tűzte ki Eugen hadjárata czéljául, s azt jul. elsején szárazon és vizen megszállotta. A várat 30 ezer ör védelmezte s a nagyvezir az ostrom negyedik hónapján 150 ezernyi haddal érkezett meg segedelmére, mellyhez aztán még a tatár khán is 70 ezernyi sereggel csatlakozott. Ezen roppant had egyik szárnyával a Dunára, másikkal a Szávára támaszkodván, a vár körül ugyanazon fekvésben táborozó keresztény hadat egészen bekerítette s két tűz közé szorította. Két hétig lödözött e helyzetben a török a keresztényekre, Eugen viszont amannak táborába s várába, azt hivén, hogy megerősített táborának a török nem árthatván, végtére is visszavonul. A nagyvezir azonban, noha tanácskozásokkal sok időt vesztegetett, visszavonulni nem szándékozott, s bár a lángeszü hös mindent megtett táborának biztositására, mit emberi ész tehetett, helyzete mindazáltal a két tűz közt, kivált ha a török táborból sikerülne a várba szót adni s a támadást mind a két részről egyszerre intézni, még is számosakban, magában az udvarban is, nagy aggodalmat gerjesztett. Ekkor érkezett az éj csöndében aug. 14kén Vékony János, egykor a Rákóczy zászlója alatt vívott, most török szolgálatban lévő közkurucz, Pálffy János sátorába a nagyvezirnek a nándorfehérvári pasához intézett levelével, mellyben izente neki, hogy a keresztény tábort két nap mulva, aug. 17kén, fogja megtámadni, s parancsolá, hogy a pasa is a várból ugyanazon időben üssön reá örse

1) Ferrari : De reb. gest. Eugenii. 83. kövv. Hammer: 4, 187. kövv.

A passzaroviczi békekötés.

425

regével. Pálffy a levelet Eugennel tüstént közölvén, azt Vékonynak, hogy rendeltetése helyére vigye, s más nap a választ is meghozza, visszaadta. Eugen a török tervét megértvén, támadását megelőzte; s aug. 16kán, mig egy részről a várat szakadatlanul s igen hevesen lödöztette, seregének nagyobb részével a gyanútlan török táborára ütött. A harcz rendkivül heves; a diadal egyike volt a legfényesebbeknek, mellyeket valaha keresztények a törökön nyertek. Tiz ezer töröknél több fedte a csatamezőt; a keresztények közöl mintegy két ezeren estek el, s köztök több herczeg és tábornok; de több volt a megsebesült, s ezek közt maga Eugen és Pálffy János is nyertek emléksebeket. Másod napra Nándorfehérvár szerződésképen megadta magát. A táborban és várban a többi gazdag martalék közt hetedfélszáznál több ágyu esett a győzök kezébe. Vékony János, olly hasznos szolgálatáért arany lánczczal, nemességgel s kapitányi ranggal Jutalmaztatott. Nándorfehérvár megvétele után Szendrő, Orsova, Szabács egész Szerbországgal, utóbb Havasalföld egész az Olt vizéig elfoglaltatott. Ugyanazon időben pedig a fölkelt nemesség hada is megverte s kiűzte az Erdélyen keresztül Magyarországra ütött tatárokat 1).

Az osztrák sas e győzedelmeinek egész Europa örült, Spanyolországot kivéve, mellynek kormánya az osztrák hatalom iránti féltékenységből nem csak a törököt bujtogatta a háború folytatására, s e végből a diván által Rákóczyt is kihivatta Francziaországból, hogy Magyarországban lázadást gerjesszen; hanem Siciliát, Károly birtokát, egyenesen meg is támadta. A töröknél azonban czélt nem ért a spanyol: a megfélemlett szultán, az angol és franczia hatalmaktól is sürgetve, békét kért, melly hosszu alkudozás után

') Histoire de la guerre de Hongrie. 120. 4, 153. kövv. Schmitth: Imper. Ottom. 2, 438.

kövv. Hammer : Katona: 38, 317.

1718ban, jul. 21kén Passzaroviczen 25 évre olly feltételek alatt költetett meg, miszerint Havasalföld az Olt, Szerbország a Timok, Morva és Drina, Bosnyákország az Unna folyamig Károly birtokában maradt 1). Ugyanezen alkalommal egy kereskedési szerződés is köttetett a törökkel 2).

3. §. A pragmatica sanctio. Az 1722ki és
1728ki országgyülés.

A hös Eugen hgnek az volt terve, hogy Magyarországnak hajdani melléktartományait mind visszafoglalván, ezen országból egy olly hatalmat képezzen, melly Europa keletén meggyőzhetlen öre legyen az europai miveltségnek, s rajta, mint a polgárisodás és kereszténység előházán, mindigre megtörjenek az ozman barbárság támadásai. E tervét Eugen, kit az irigység s udvari fondorlatok több üdvös szándékaiban meggátolának, tökéletesen nem létesíthette ugyan, a passzaroviczi béke által Magyarország még is eléggé biztosítva lön minden háborgatások ellen.

A béke helyreállván, az országos választmányok, melylyeket az 1715ki országgyülés a százados harczok alatt elhanyagolt s zavarba jött közigazgatás külön ágai javitási tervének kidolgozásával megbizott, akadálytalanúl folytathatták munkálkodásaikat. A királyt ezenben súlyos gondok aggaszták utódai iránt. Egyetlen fimagzata, Leopold hg, 1716ban meghalálozván, azóta az volt legfőbb gondja, hogy koronáinak öröködési jogát leánygyermekeinek s általában nemzetsége leányágának is biztosítsa. E czélból Károly már 1713ban részletesen meghatározta háza ivadékainak öröködését, a következő szabályokat állapítván meg egy nagy statusta

1) Hammer: 4, 158. kövv. 2) L. e czimű munkámat: Az ipar és kereskedés története a három utólsó században. 180.