A pozsonyi tanácskozás. Hocher és Pálffy. 317

iránt a köteles hűséget nem sértik meg, ha Hocher kevély, zsarnoki parancsainak nem hódolnak; a németek között csak egy van, kit királyuknak tisztelnek; valamint ők nem keresnek Németországban tisztségeket, ugy nem türendik, hogy hazájokban a németek elébök tétessenek stb. Végre, indulata hevétől elragadtatva, öt gazfinak (nebulo) nevezte, ki felfuvalkodásában egy nemzet birájává meri magát tenni. A zaj erre közös lön az uraknál... s hangos óvások közt, hogy Tökölyivel s a lázadókkal nekik ugyan semmi közük, de illy szidalmakat nem türhetnek, türni nem fognak, valamennyien szétoszlottak 1). E szerint a bajokon a kormány most sem segített, ha csak azt nem mondjuk segítségnek, hogy az ezen évre kivetett 200 ezer ftnyi fogyasztéki adó, némelly urak közbevetésére 170 ezer ftra szállíttatott 2).

Ezenben Tökölyi mind szaporodó hadával Husztot, Szerencset, több apró várakkal együtt megvette, s miután Leszlei tábornagy hadát is megverte, mig egy részről a tatárokat Morva felé pusztítani eresztette, másról maga Murányt, Árvát, s onnan megfordulván, Beszterczét, Selmeczet és Körmöczőt nagy mennyiségü vert arany és ezüsttel elfoglalta. Pár hónap múlva azonban, midőn Pozsony felé indult, Dunewald tábornagytól Sz. Keresztnél visszanyomattatván, a bányavárosokból a Tisza felé vonúlt 3). Ekkor érkezett Bohamhoz a hir, hogy királya Leopolddal békét kötött. Tökölyi a franczia tábornagyot e miatt a háború folytatására kedveszegettnek látván, a Szelepcsényitől ajánlott fegyverszünetet, melly alatt békealku kezdetnék, elfogadta. Leopold Szelepcsényit,

') Cornelius Katonánál: 34, 327 — 1) Pozsony megyére ebből 18324 ft esett, mit a hus, bor és sör fogyasztásából kelle beszedni. Leop. lev. Pozsony városhoz 1678ki jul. 6ról. Egykorú másolatból. · 3) Cornel. Katonánál : 34, 334. Wagner: Hist. Leop.

1, 556.

Schwarzemberget és Nosticzot, Tökölyi pedig Szalay Pált küldötte Nagyszombatba békebiztosul. De midőn a német ministerek azt tüzték volna ki előleges feltételül, hogy a lázadók fegyvereiket letegyék, a király méltósága ellen lévén fegyveres alattvalókkal alkudozni, útóbb pedig a nádori hivatal helyreállitását csak korlátok közé szorítva, az eddigi törvénytelen adók eltörlését végre csak azon feltétel alatt igérték volna, ha az ország évenként meghatározott adót fizet: egyesség köztök nem történhetett. A további alkudozásokból világosan kitűnt, hogy békét kötni egyik félnek sincs igazi szándoka; a kormány a bevégzett franczia háborúról visszatért hadaiban, Tökölyi a franczia királynak újabban is igért pénzsegedelmében s az általa kieszközlött török segilségben bizakodván 1).

A háború ennél fogva 1679 tavaszán újra megkezdetett, de az országban dúló mirigyhalál miatt csekély erövel s változó szerencsével folyt. Tökölyi Lesleit megvervén, a bányavárosokat ismét elfoglalta; ősszel azonban megszaporodván a császári hadak, megint a tiszántuli vidékre nyomatott, hol aztán a kóborló kuruczok iszonyúan pusztítottak 2).

Tökölyi ezenben, részint mivel e fegyelmetlen, sa zsold hiánya miatt nem is fegyelmezhető had pusztításaitól

1) Katona: 343. Wagner: i. h. 558. Ezen év folytában az elégületlenek mintegy 500 ezer ftot kaptak a franczia királytól. Hálájokat azon emlékpénzzel is bizonyíták, mellyen XIV. Lajos arczképe s a következő körirat állott: „Vivat Ludovicus decimus quartus Rex Galliae," a tulrészen pedig: „Patronus et Protector Hungariae.“ Han: Alt und neu Pannonia 475. kövv. — 1) Wagner : Anal. Scep. 2, 44. Cornelius Katonánál: 34, 350. Fata Tarczal. Rumy: Monum. Ung. 1, 65. kövv.

As 1681diki országgyülés.

319

maga is iszonyodott, részint mivel a Zrínyi Illonának, özvegy Rákóczy Ferencznének, kezére vágyott, az öreg Rákóczy Györgyné pedig azt ellenzette, hogy vágyai czélját Leopold által elérhesse, a béke alkudozások ujabb megkezdésétől nem volt idegen, s e végre 1680ki május végéig fegyverszünetet kötött. Leopold ennek folytában az urakat, hogy a béke helyreállitásáról tanácskoznának, Nagyszombatban öszszegyüjtötte, a vármegyéktől pedig a sérelmeket, miket orvosoltatni ohajtanának, irásban rendelte beadatni 1). A tanácskozásoknak azonban, mellyekre az elégületlenek közöl is számosan megjelentek, s mellyekben a már máskor is felhozottak ismételtetének, most sem lett sikerök; Hocher megátalkodottsága most sem adott helyet a czélszerű tanácsoknak 2). Tökölyi tehát miután a francziáktól újabban pénzsegedelmet, a töröktől pedig fényes igéreteket vett, a háborút 1680ki májusban újra megkezdette. Egy hadosztálya a Morva és Slezia pusztítására küldött Petróczy és Balassa vezérlete alatt veszteséget szenvedett ugyan, maga azonban szerencsésebb lévén, Késmárkot és Lőcsét elfoglalta. Itt érte őt septemberben Sebestyén Andor, leleszi prépost, Szelepcsényi követe, a király nevében békeajánlatot, s azon igéretet hozván, hogy az elégületlenek kivánságát egy e végre tartandó országgyülésen orvosolni fogja. Tökölyi, értesülvén Balassa és Petróczy veszteségéről, az ajánlatot elfogadta s a fegyverszünetben 1681ki juniusig megegyezett 3).

9. §. Az 168iki pozsonyi országgyülés. Tökölyi szövetsége a törökkel s újabb hadjáratai.

Az országgyülés tartásában Leopold valahára valóban megegyezett. Attól tartván, hogy a török az elégületleneket 1) Szirmay: Not. Hist. Com. Zempl. 252. 2) Wagner: Histor. Leop. 1, 562. Kazy: Lib. 12, 243. Cornelius Katonánál: 34, 365.) Wagner: Hist. Leop. 1, 563. Kazy: 245.

egész erejével segítendi, ennek meggátlása végett már 1678 végén követet küldött Konstantinápolyba. Az alkudozás azonban a már végére járó béke megújítása iránt mind 1679ben, mind a következő évben sikeretlen maradt 1). Söt 1681ben Apaffy egyenes parancsot vett a szultántól az elégületlenek segélyezésére 1). Leopold ennek következtében annál inkább óhajtotta Magyarországban a békét helyreállítani, minthogy a franczia is ujabb s annyi okot adott a háborúra, hogy az már szinte elkerülhetlennek látszék. A főbb urakat tehát 1681ki februárban Pozsonyba ismét tanácskozásra hívta, hol az országgyülés megtartásának szüksége elkerülhetlennek bebizonyíttatván, az, Hocher s néhány ministertársainak minden ellenzése daczára, april 28kára kihirdettetett 2). Meghivatott Tökölyi is, és Eszterházy Pál saját fiát ajánlotta tuszul adni biztosítására; de ő, vagy mivel nem sokat reménylett ezen, az ország szélére tett gyüléstől, vagy mivel a török segedelméről már ekkor biztosíttatván, erre új tervet épített 3), megjelenni nem akart; ,,az isten dicsőségéért és a haza szabadságáért száműzésben lévő urak, nemesek és vitézek" nevében mindazáltal Izdenczy Márton által olly tartalmú levelet küldött az ország rendeihez, mellyben követelé, hogy a vallás szabadsága, a nemzet ősi jogai az ő közbejárásokkal helyreállíttassanak, a török jó akarata pedig, mi egyedül képes a nemzeti fenmaradást és szabadságot biztosítani, megszereztessék *). Mire ezen irat a rendekhez érkezett, a király akkor már a nádori tisztre is megtette a kijelelést. A közbizodalom épen abban központosult, kit az udvar óhajtott, gróf Eszterházy Pálban. Teljesedvén a nemzet e hő kivánsága, az új nádor s a rendek felszólították az elégületleneket, hogy.

') Hammer: 3, 706. 709. 720.

3) Kovachich: Vest. Com. 802. 3) Ld. Szalay levelét Epist. Proc. 3, 480. Wagner: Hist. Leop. 1, 565.) Katona: 34, 410.

Az 1681k országgyülés. Tökölyi újabb támadása. 321

miután a tárgyalandó ügyek olly fontosak, miszerint azokat levelezéssel elintézni lehetetlen, küldenének a gyülésre megbizottakat, kikkel a béke helyreállitása iránt végezni lehessen 1). A követnek azonban, ki e felszólítást Tökölyinek át. adandó vala, meghagyatott, mondaná meg szóval, hogy a vallás ügye a már fenálló törvény szerint országgyülésre nem tartozik; a török kegyelmének kereséséről pedig szó sem lehet; hanem könyörögnének ő felsége kegyelméért s hagynának fel a gyülekezetekkel.

E válasz nem ollyan volt, hogy Tökölyit s párthíveit, kiknek nagyobb része protestansokból állott, a vallásuk sérelmeiről intézkedni sem akaró békealkura hajlandóvá tehette volna. Ibrahim, budai pasa, már májusban bizonyossá telte a pártvezért, hogy a szultán öt s pártfeleit védelme alá fogadta, és gyámolításukat az erdélyi fejedelemnek, moldvai és havasalföldi vajdáknak, s a váradi és temesi pasáknak határozottan megparancsolta 2); minél fogva Tökölyi Caprara gróf s kassai főkapitánynak május 20kán tudtára adta, hogy a vége felé közeledő fegyverszünet eltelvén, a háborút folytatandja 3). Az ország rendeinek pedig jul. 18káról adott válaszában mind a pártfelei hozzájárulta nélkül lett nádorválasztásnak, mind egyéb végzéseknek ellentmondván, pártselei nevében kijelenté, hogy a béke helyre nem állhatásának nem ök, hanem egyedül a rendek lesznek okai *).

Ezenben az országgyülésen a protestans rendek sürgetéseire, kik ámbár a catholicusoknál sokkal kisebb számmal, de a már fegyverben álló hitfeleikre támaszkodván, hajthatatlanok voltak, tanácskozás alá, a Tökölyinek tett üzenet ellenére, a vallás ügye vétetett, mi aztán több hónapig heves vitáknak

1) U. o. 414. — ) Epist. Proc. 3, 472. 3) U. o. 473. — ‘) Katona: 34, 418.

111. Kötet.

21