Kőszeg ostroma. Jurisich,

27

mégis sikerült s nyolcz ölnyi rést tört a falon. E közben már 12 ostromot vert viszsza a vitéz őrség. A 12-dik után (aug. 28-kán) Ibrahim vezér felszólítá Jurisichot, adná fel a várost, igérvén, hogy az birtokában hagyatik, ha tőle évenként adót, vagy most egyszerre 2000 aranyat fizet. És a hős válasza volt, hogy a vár nem lévén tulajdona, adót tőle nem fizethet, két ezer aranya pedig nincs. Háromszor hívta fel öt Ibrahim a föltétel elfogadására, és háromszor nyerte ugyanazon választ. Egy óra mulva ezután a tárogatók riadása uj ostromra szólítá fel a török hadat. Ibrahim a jancsároknak jutalomoszlást igért, ha a várat megveszik. Erre, mond egy keleti iró,,,mindnyájan nyelvökre vévén lelköket, kiáltának: vagy az ellen fejét veszem, vagy a magamét adom oda" -; és dühösen rohantak a sérült falakra. A már csak felényire olvadt őrség nagyobb része a rés romjain állott s győzni vagy halni elszántan, várta be a heves rohanást. De alig kezdödött a viadal, midőn a városbeli lakosság nagyja és apraja egyszerre olly égbe ható riadásra fakadt, hogy az ostromlók, hirtelen ijedéstől meglepetve, rendetlen futásnak eredtek s kettőt már a falormon lobogó zászlók közől is a várbelieknek hagytak martalékul. Mind a két részen csodáról beszéltek: a törökök egy mennyei lovagtól, ki őket a falakról kivont karddal fenyegette volna, képzelték magokat visszaüzelni; a várbeliek pedig sz. Mártonnak, az elfoglalt Szombathely boszuló védszentének tulajdonították a váratlan gyözedelmet. Pár óra múlva a hős kapitány, sértetlenségről biztosítva, a török táborba hivatott. A vár falai már annyira meg voltak rongálva, hogy egy órai ostromot sem állhatott volna ki; a lőpor egészen elfogyott; maga a hős két súlyos sebet viselt; vitézei felényire olvadtak: nem látta tehát tanácsosnak, daczolni a túlnyomó erővel, és a meghivást elfogadta. Ibrahim tiszteletteljes fogadás és barátságos szóváltás után kijelenté, miszerint több ostromot nem fog tenni, ha Jurisich megengedi, hogy a falakra török zászló tüzessék ki. A hös

ezt nem ellenzé s viszont kivánta, hogy a rést kivülről a többiek benyomulása ellen egy török csapat védelmezze. A romokra tehát a rést elállott csapat vérszinű lobogót tüzött, mellyen e felirás vala: „Csak egy az Isten és Mohammed a prófétája." Szulejmán és Ibrahim hiusága ez által ki lön elégitve, és seregöket a város alól háromhéti megszállás után el vezették 1). Ezután bocsátotta el végre Nogarolát és Lamberget Szulejmán Soprony alól egy, még Eszéken átadott levéllel Ferdinándhoz: mellyben öt s Károly császárt, kit csak spanyol királynak nevezett, nyilt csatára hívta fel, különben a tartomány elpusztításával fenyegetődzvén 2).

Mig Köszeg a törököt feltartóztatta, Károly és Ferdinánd Bécset védszerrel s őrséggel eléggé ellátván, 86 ezernyi haddal a város közelében táborozának, kémlelve a török sereg mozgalmait s várva, mig az Bécset megtámadja. De Szulejmán ez uttal nem ostromra, hanem nyilt csatára jött, midön tehát a keresztény sereg harczot adni nem akarna, Austria egy részét, Stajer, Horvát és Tótországot elpusztítván, 30 ezer fogolylyal kitakarodott. Doria Endre, Károly császár tengeri vezére, ez alatt Koront, Patrast s több jelentékeny tengerparti erősséget foglalt el Moreában 3).

Ferdinánd bizton remélvén Bées alatt gyözedelmet, boszusan vette hirét a török visszavonultának *); János ellen, Magyarországba akarta vezetni roppant hadát 5). De a német birodalmi sereg csak Németország védelmére, nem Szapolyai ellen szállott táborba "); a spanyol hadat Károly az olasz háborúba vezette; a nyolcz ezernyi olasz sereg,

88.

') Epist. Proc. 2, 22. Athenaeum 1843. 2, 180. Hammer: 2, 2) Gévay: 1, 5, 87. és a végén s Hammernál; (az 1835ki kiadás) 10, 674. *) Hammer: 2, 97. —1) Gévay: 11, 1, 54 ') U. o. 31. — ') Epist. Proc. 2, 18.

Békealku Pozsonyban és Konstantinápolyban.

-

-

29

nem fizettetvén, széllyel futott; a csehek hazamentek. És ,,ekkép vált a szép haderő, mellytől mint Mária királynénak maga Ferdinánd panaszkodik 1) teljes megváltását reménylette, helyrepótolhallan romlására". Boszuságában az ulközben rablásra vetemedett olasz hadat a stajerek és karantánok által nagy részben leölette.

7. §. Ferdinánd békealkudozásai, s a béke megkötése.

A török kitakarodta után Ferdinánd mig egy részről Záray Jeromost ujabb ajánlatokkal Konstantinápolyba küldötte, másról Jánossal is kezdett a békéről alkudozni. A megbizottak Megyeren, a Csalóközben, előlegesen négy hónapi fegyverszünetet kötvén, 1533 elejére Ovárra uj összejövetelt határoztak 2), honnan azonban Pozsonyba tétetett át a tanácskozás.

Ez alatt Záray is sikkerrel munkálkodott Konstatinápolyban, s már 1533-ki jan. 21-ről tudósítá a rendeket, hogy Szulejmán a békekötésben előlegesen megegyezett 3). Ugyan azon idő tájban Gritti is parancsot vön a szultántól, hogy az alkudozás folytatására Konstantinápolyban megjelenjen. Alig értesült e hirekről János, és megbizottait Pozsonyból tüstént vissza hivatta *). Konstantinápolyban is igen megnehezítette a további alkudozást Gritti, kinek érdekében feküdt, hogy a viszálkodás az ellenkirályok közt továbbra is fenmaradjon, vagy legalább az ő közbejárása által köttessék meg a béke 5). De még sem sikerült mindent megrontani a ravasz

150.

11

') Gévay: II, 1, 53. — 2) U. o. 59. 61. Suppl. ad Vest. Com. 3, 3) Gévay: i. h. 62. *) Gritti már rég elkészité tervét, miszerint az országot maga kezére akarta keríteni. Ld. Herberstein tudósítását Bucholtznál; Urkunden-Band, 51. ) Gévay: id. h. 91.

olasznak. Mert ámbár többször izente Jánosnak, hogy a szultán Ferdinándot egész Magyarországból kizárni szándékozik, Szulejmán még is akként nyilatkozott, hogy kész örök békét kötni, Károlyt testvérévé, Ferdinándot fiává fogadni, és azon országrészben, mellyet bír, királyul elismerni, ha Esztergam kulcsait hódolása jeléül Konstantinápolyba küldi. E válasszal Vespasian, Záray fia, egy török követ kiséretében 1533ik januárban Bécsbe indult. A magyar urak, kik e követség megérkeztére Bécsbe hivattak, örömüket fejezték ki ugyan a remélhető béke fölött; de fájdalmasan említették, hogy olly ügyben, melly egyenesen a magyarokat s országukat illeti, magyar a követségbe nem küldetett. Azt sem hagyhatták helyben, hogy az ország megoszlassék; ebben ök végveszedelmöket látták, nem kételkedvén mi később be is teljesedett hogy a török, a János halála után, annak osztályrészét egyenesen hatalma alá fogja vetni. Minél fogva kérték a királyt, küldene Záray mellé magyart is kö— vetül, ki, az ország ügyeit amannál jobban értvén, a békét is nagyobb haszonnal megkötni s kivált az ország megosztását ügyekezzék megakadályozní. De a magyarok e tanácsa s kérelme mellőztetett, s Esztergam kulcsaival Schepper Cornel, császári titoknok küldetett Konstantinápolyba 1). Szulejmán kevélysége e kulcsok átadásánál elégtételt nyert, s azok Záraynak visszaadalván, az alkudozás folytattatott, mi végre a fondor Grittinek minden akadályoskodása daczára ugyan, de némileg még is az ô érdekében, junius 23kán befejeztetett. Szerinte Szulejmán Ferdinándot fiának (a kevély Ibrahim pedig testvérének) fogadta s tartani igérte mind addig, mig ez iránta őszinte barátsággal fog viseltetni. A határok kitüzését s a békének közte s János között megállapitását Grittire bizta. Végre esküvel erősíté, hogy mig Ferdinánd a békét meg nem szegi, azt ő is híven megtartja 2).

') Gévay: u. o. 3, kövv. 98. 101. 108.

2) U. o. 135. 138.

Ferdinánd a követek visszajöttére föbb híveit Bécsbe gyüjtötte a béke föltételeinek megértése végett. Az ország felosztása s azon körülmény, hogy illy életbe vágó dolognak, az idegen, gyűlölt Gritti által kellene megtörténni, nagy kedvetlenséget okozott az urak között; s bár a béke szinleg helyreállott, a kedélyek mindazáltal még sem békültek ki 1). -János a ferdinándpartiak eléguletlenségét hasznára fordítandó, azokat igéretek, sőt néha erőszak által is ügyekezett pártjára téríteni; miben midőn öt Ferdinánd is követte volna, az ország állapota a béke alatt sem javult; sőt még nagyobb erkölcsi romlottság, mélyebb nyomor áradt el a hazán. A megvesztegetés mind a két részről napi renden volt, hit és hűség áruvá silányult. A királyok, nehogy hiveik elpártolása által gyöngüljenek, büntetlenül türték, sőt a vetélytárs ellen még védelmezték is azoknak féktelenségét s a védetlen népen elkövetett hatalmaskodásaikat. Igy tön például Ferdinánd More Lászlóval. E kénỳur, Palota várából már rég ostora volt a vidéknek. János király 1533ki nyárelőn hadat küldött megalázására, várát megvette: összerablott kincseit mellyek 200 ezer aranyra becsültettek gyermekeivel együtt lefoglalta. A vidéken mind a két pártiak hasznára volt a rabló bünhesztése, és még is Ferdinánd, bár szinte tudta a kényur hatalmaskodásait, még Konstantinápolyban is felszólalt védelmére 2). Serédy és Katzianer, kiket Ferdinánd kevéssel a békekötés előtt a szepesi városok védelmére küldött, amannál talán még kegyetlenebbül sanyargatták a felvidéket: Serédy rablásait és zsarlásait nyiltan üzte, Katzianer pedig a jánospártiaktól megvesztegetve, munkátlanul nézte s tűrte azoknak pusztításait. Löcse bepanaszlás végett követeket küldött Ferdinándhoz; de ez azokat nem hallgatta meg 3).

2) U. o. 150.

') Gévay id. h. 144. 149. Wagnernál: Anal. Scepus. 2, 172. Chron. Leibitz, u. o. 52.

3) Sperfoge