alig lett volna gyalázóbb s ártalmasabb Magyarországra. Föbb feltételei íme következők: Erdélyből mind a császári, mind a török had kitakarodjék, s Apaffyt a császár és szultán fejedelmül ismeri, halála után pedig Erdély szabadon választhatja fejedelmét. Szatmár és Szabolcs megyék s a hajdúvárosok Leopold birtokában maradnak. Érsekujvárt, Nógrádot és Nagyváradot viszont a török tartja meg; Székelyhida lerontatik. Leopold a Vágnál Érsekujvár helyett uj várat építhet; s négy hónap alatt a szultánt 200 ezer ft értékü ajándékkal tiszteli meg, valamint ez is illő ajándékot küldend a császárnak 1).

4. §. Belviszonyok. A magyarok elégületlensége a békével.

E békekötés mind Magyarországban mind Erdélyben, sőt még a német birodalomban is közelégületlenséggel fogadtatott. Magyarországban nyilván hallatott: „miképen 118 év óta esküdnek már a királyok s esküdött Leopold is koronáztatásakor arra, hogy az országot illető ügyekről, békéről és háborúról a magyarok tanácsával határozand; de ha nem volna is erről törvény, mi igazságosabb mint, hogy országukról s magokról nálok nélkül semmi se végeztessék. Legalább Ujvárt kellett volna megvenni a külföldiek szivességéből annyira erősödött haddal, mellyel még Budát is el lehetett volna foglalni. De igy Ujvár, Nógrád és Nagyvárad a török kezében lévén, nincs már szög az országban, melly a török, békében is űzött dulásainak kitéve nem volna; minél fogva e béke még a háborúnál is károsabb". Igy beszélének a Zrínyiek, igy maga Vesselényi nádor, sőt még Lippay esztergami érsek is, kinél hívebb embere nem volt Leopoldnak. De voltak ollyanok is, kik a kormányt arról is

') Katona: 33, 565. Hammer: 3, 561.

Az ország elégületlensége a békével.

283

vádolták, hogy,,mig egy részről önkényre törekszik, s az alkotmányos szabadságot elnyomni akarja, más részről az ország javával mit sem gondol, csak a német tartományok boldoguljanak" 1). Erdélyben nem kevesebb volt a panasz. Hálásan elismerték ugyan a rendek Mikes követök által, kit a német őrségek kivezetésére megbizott Rothal grófhoz küldöttek, hogy Leopold a veszedelmet Erdélyről e háború által elfordította; de egyszersmind kijelentették, hogy reájok e béke olly káros, miszerint általa nem csak elébbi állapotukba vissza nem helyeztettek, hanem, miután az egész keresztény világ segedelmétől megfosztattak, Nagyváradról pedig a török dulásait folyton űzi, s elviselhetlen adójok meg nem kisebbíttetett, rövid időn el kell veszniök. Bécsbe is követet küldének tehát, kérvén a királyt, eszközlené ki a Konstantinápolyba küldendő követség által, hogy a porta az adók egy részét engedje el, a nagyváradi pasát pedig a béke hű megtartására utasítsa 2).

A kormány ezen ingerültség lecsilapítására nem a legszerencsésb eszközökhöz nyult: a helyett, hogy országgyülést tartott s azon a király maga adta volna elő a békekötés szükségének okait, Porcia és Lobkovicz ministerek a főnemeseket és kir. tanácsosokat a király nevében 1664ki nov. végén a béke pontjainak hivatalos meghallgatására Bécsbe hívták. Mennyire nevelte e kormányrendelet a bizodalmatlanságot, kitetszik Zrínyi Miklós eme szavaiból Vitnyédihez, midön ez öt kérve inté, ne menne fel Bécsbe:,,Conscia mens recti famae mendacia ridet. Semmit nem vétettem, ugymond, ha veszek, ártatlan, tisztességesen, az igazságért, nemzetemért veszek, hogy ezt a törökkel való gyalázatos békességet nem javallottam". Zrínyi e gyanúk daczára is fel akart utazni, de menni végzete nem engedé: pár nap múlva a

1) Cornelius után Katona: 33, 568. — 2) U. o. 575.

meghivó levél vétele után, novemb. 18kán, vadászaton egy vadkan megölte a szebb végre méltó hőst, irót és hazafit 1).

A gyülés Bécsben népes vala. Lobkovicz előadá az uraknak, hogy a béke Renninger Simon által 20 évre megköttetett, s pedig csekély kivétellel épen ugy, mint az 1662ki országgyülés alatt szóban forgott; hogy a fölséget annak megkötésére a körülményekből kifejlett szükség sürgette, és bár a közügyek titkaiba nem látó népben különféle balmagyarázatok hintettek is el e békéről, mindazáltal reményli ö felsége, hogy a fönemes és tanácsos urak ügyekezni fognak, miszerint azon értelem, mintha e béke olly káros és gyalázatos volna, megszűnjék az országban. Érsekujvár elveszte nem olly nagy szerencsétlenség: ő felsége állítand oda más várat, mellyből a török szerte kalandozását meggátolni lehessen. A határszélek jó karban tartását s az őrségek pontos fizetését, nehogy azok a népet zsarolják, ő felsége már megparancsolta kamrájának. És hiszi ő felsége, hogy az ország régi csöndes, virágzó állapotát visszanyeri 2). A kedélyek ingerültségét azonban nem nyugtatta meg Lobkovicz előadása. Söt a kihirdetésnek e szokatlan módja nem kevesbbé gerjesztett gyanút és aggodalmat, mint elébb a béke megkötésének titkolása: azt hitték, hogy a már magában is gyűlölt békének csak némelly, csekélyebb fontosságu pontjai nyilváníttattak, a nyomosabbak pedig most is elhallgattattak, mert a magyarok ellen valami igen káros végeztetett 3). Azon körülmény, miszerint a német őrségek 1665 elején Erdélyből kivezettetvén, a tiszamelléki várakba helyeztettek, s az azokban lévő magyar vitézek elbocsáttattak *), e gyanúban őket megeröşitelte; s már közönséges volt a hiedelem, hogy a kormány

1) Bethlen Miklós, Katonánál: 33, 587. — 2) U. o. 561. köv". 580. kövv. — 3) Apaffy lev. u. o. 909. — *) Szirmay: Not. Hist. Col tus Zemplén 204.

A nemzet közelégületlensége.

285

erőszakkal akarja a béke ellen emelkedő szózatot elnémítani, s a német őrségeket a nemzeti jogok és alkotmányos szabadsåg leigázására szaporítja a várakban 1); és a tűzaknák által köhalommá változtatott Székelyhid romjaiban sokan a Porcia és Lobkovicz által aláásolt nemzeti szabadság veszedelmének előképét tekintették. E hangulatnál fogva az urak Bécsben a nádor által egy kérelmet nyujtottak be a fölségnek, mellyben azt kivánták, hogy, ha már megtartaniok kell a törvény ellen kötött békét, legalább a német őrségek vezettessenek ki, mellyek az országban még a töröknél is több kárt okoznak, s a háború alatt Bécsbe vitt korona hozassék vissza az országba 2). A korona e gyülés végén, dec. 19kén visszavitetett ugyan Pozsonyba 3); az urak mindazáltal annál nagyobb aggodalommal távoztak Bécsből, minthogy a ministerek elveit és szándékait vélték kifejezve hallani azon gúnyos mondásokban, mellyek az udvaronczoktól a városban körülhordattak, s mik szerint fenyegettettek a magyarok, hogy kalpagjaik drága forgói kifognak szedetni, dolmányaik arany s ezüst gombjai majd ólomgombokkal cseréltetnek fel, cseh nadrág huzalik reájok, fék és iga veltetik kevély nyakaikba *).

A kedélyek ingerültségét 1965ben még inkább nevelték a fegyelmetlen német zsoldosok pusztitásai,,,kik a népet annyira zaklatták, hogy ez a különben gyűlölt török kormányt a fenállónál inkább óhajtaná“ 5). A gyűlölség hamar olly fokra hágolt, miszerint a németek már alig mutathatták magokat a nélkül, hogy a nép körülök össze ne csoportoznék;

1) Cornelius Katonánál : 583. Apaffy lev. u. o. 910. — 1) Cornelius után Katona: 33, 585. 616. 3) Brewer Henric. Histor. Rer. notab. ab anno 1661 usque 1671. Coloniae. 1672. l. 112. — ‘) Cornel. Katonánál: 617. Apaffy levele, u, o. 910.—3) Bethlen, Katonánál: 33, 697.

midőn kisebb számmal kelle utazniok, a vármegyék helységről helységre kénytelenítettek őket kisértetni. Sok helyt véres jelenések is történtek a nép és katonaság között. A zemplényiek a német őrséget Ónodból erőszakkal ki akarták űzni; mi végre az egri törökökkel kezdének szövetkezni. Az abaujiak a német katonákat, mivel Putnoki Bálint szolgabirót megverték, Kér falunál megtámadván, közőlők negyvent levágtak 1). Ezen s számtalan hasonló események miatt Zemplény megye ujabban is folyamodott a német had kivezettetése végett. Lobkovicz azonban azon válasszal bocsátotta el a követeket, hogy a németek is elég méltatlanságot szenvednek a magyaroktól; kérelmöket teljesíteni pedig sem a török kalandjai, sem a belzavarok nem engedik. Kegyelmesebben válaszolt később Leopold, igérvén, hogy mind a német zsoldosokat, mihelyt a körülmények engedik, kiparancsolandja, mind azon módokat s alkalmat megfogja ragadni, melly a béke föltételeinek javitására netalán nyujfatnék 2). Ezen kivül a kedélyek lecsilapitása végett Kobbot, ki ellen türhetlen zsarnoksága miatt már számtalan panaszok tétettek, a felvidékről elmozdítván, kassai főkapitánynyá Csáky Ferenczet, ónodivá pedig Pethő Zsigmondot nevezte ki, és Rothal grófot királyi biztosul Kassára küldötte, hogy a nádori gyülés alkalmával a felső vidék sérelmeit kihallgatná s a nyugtalanságokat lecsilapítaná. De a megyék Csákyt, mivel felavatására a német Starhemberg volt kiküldve, be nem fogadták, a gyülésen pedig kijelentették, hogy mig hivatalába magyar nem vezeti be, főhadnagyul el sem ismerik. Rothal kiküldetésének az az egy eredménye volt, hogy Ónodba a német helyett magyar őrséget tétetett; mire

1) Szirmay: Not. Hist. Com. Zempl. 204. és Hist. Suprem. et Vice. Com. Cottus Zempl. Kézirat. 164. — 3) U. o. 163.