fla, vágyott a fejedelemségre és sürgetett Leopoldnál segedelmet. De Apaffy is kéreté öt követei által, könyörülne a már is végromlásnak indult tartományon, s vezetné ki a Keménytől átadott várakból az örhadakat, mellyek a törököt újabb hadjáratra ingerlendik. Leopold illy ellenkező folyamodások következtében Szentgyörgyi Ferencz váczi püspököt Apaffyhoz küldé, hogy nyomozná ki az erdélyiek többségégének értelmét, de az örsereg kivezettetésében csak végső esetben egyezzék meg; egyszersmind pedig Erdély széleire néhány ezernyi német hadat rendelt 1). Ekkor azonban még nem határozta el magát, kezdjen e háborút Erdély miatt a törökkel? Mindenek elött a magyar rendek ez iránti véleményét kitudandó, 1662ki maj. 1sőjére Pozsonyba országgyűlést hirdetett. A rendek azonban most sem hajlottak a háborúra. Montecuccolinak a mult öszi eredménytelen hadjárata s fegyelmetlen katonáinak kicsapongása olly idegenkedést szült a német vezérek és hadak ellen az országban, hogy az említett vezér téli szállást is alig nyerhetett seregének. Most pedig, midőn a háború a gyülésen szőnyegre került, a rendek ismételve kérték a királyt, vezettetné ki tüstént a már két év óta minden haszon nélkül ben tanyázó német hadat, a bécsi békekötés és több más törvénykönyvek czikkelyeivel támogatván kérésöket. Montecuccoli azonban, kinek hiusága ez által megsértetett, egy hosszu védiratot nyujtott be az országnak, mellyben okát adni ügyekezett, miért nem kelt légyen ütközetre a törökkel; különben, mint állítá, a magyarok közt egy oly értelmes hadvezér sincs, ki őt csak megitélni is képes volna. De eléggé megfelelt neki a hadvezéri szintugy mint irói 2) jelességéről ak 2) Már elébb ') U. o. 289. Wagner: Hist. Leop. 1, 104. irta „Az Adriai tengernek Sirenája“ és „Ne bántsd a Magyart“ czi mű munkáit. Az 1662ki országgyülés. 273 kor már eléggé ismert Zrínyi Miklós, horvát bán, egy névtelenül kiadott munkájában, éles gúnynyal czáfolván az önhitt olasz állitásait, s kiméllet nélkül gáncsolván az erdélyi hadmenet alatti viseletét s rendeleteit. És ez volt első oka a később még nyiltabban kifejlett ellenséges indulatnak Zrinyi és Montecuccoli között 1). E tárgy a kormánynak azon leiratára, mi szerint az idegen hadat részben kivezetni, részben a nádor parancsa alatt a végházakba rendelni igérte, a nemzet kivánsága szerint végződvén, a vallási tárgy, mellyet a protestans rendek már ama tárgyalás alatt hoztak volt szőnyegre, idézett elő hosszu és heves vitákat. A protestans rendek mindenek előtt vallási sérelmeiket kivánták tárgyaltatni, s midőn a cath. rendek többsége ezt határozottan ellenezvén, a királyi előadások nyomán a török ellen nyujtandó segedelmet fogná tanácskozás alá, ezektől külön váltak, s jun. 5kén Draskóczy György által az udvarhoz külön folyamodtak. De Porcia herczeg, Leopoldnak elébb nevelője, most első ministere, élőszóval akként válaszolt, hogy a vallási sérelmek, az ország törvényei szerint különben is nem országos hanem megyei gyülésekre tartoznak, s azokat most, midőn az ország fenmaradásáról kell tanácskozni, nem lehet clövenni; inté egyszersmind a protestans rendeket, ne vonnák el magokat a többiektől, különben a fölség ezekkel nálok nélkül fog végezni. De a protestansok ebben meg nem nyugodván, ujabban is folyamodtak az 1659 óta elvett templomaikért. Vesselényi nádor közbejárására jul. 4kén végre érkezett egy kir. leirat, mellyet azonban a protestans rendek, nem kedvező tartalmáról értesülve lévén, azon ürügy alatt, mivel a czímen nem,,evangelicus rendeknek", hanem az,,evangelica vallás hiveinek" neveztettek, a nádorhoz feltöretlenül visszaküldöttek, ') Kazy: 2, 255. kövv. III. Kötet. s több izben újabb folyamodást nyujtottak be; midőn pedig azokra kedvező választ nem nyernének, a nádornak minden kérelmei söt könyei, a királyi ügyigazgatónak, Majláth Miklósnak kegyelemvesztéssel való fenyegetései daczára sept. 2kán szétoszlottak 1). A helybenmaradt cath. rendek II. Ulászló azon törvénye értelmében, miszerint hasonló esetekben a jelenlévők határozata érvényesnek állíttatik, a közügyeket tárgyalás alá fogván, a királynak azon igéretére, hogy sérelmeik orvoslására kevés idő alatt újabb országgyülést fartand, ezekbe nem bocsátkoztak s az alkotott törvénykönyvet sept. 19kén megerősitésül benyujtották. A protestansok azonban nehéz szivvel türték, hogy a törvénykönyv befolyásuk nélkül megalkottatott, s midőn a kormány annak példányait a megyéknek megküldötte, tizenhárom felső vidéki megye Zemplényben gyülést tartván, a törvénykönyvet, mint az evangelicus rendek megegyezte nélkül készültet, s ennél fogva érvénytelent, Székely Andor és Szuhay Mátyás által Porcia herczeghez visszaküldötték. A minister azonban őket a nádorhoz utasítá azon meghagyással, hogy,,ezen embereket, kik a tizenhárom vármegye követeinek magokat semmi joggal nem mondhatnák, hanem csak némelly nyugtalan elműek szónokai, helytartói tiszténél fogva tüstént haza parancsolja; különben azokat, ha engedelmeskedni nem akarnának, hűtlenséggel határos merényökért ő felsége, ki magát gúnyoltatni nem engedi, méltóképeu meg fogja büntetni". Az evangelicusok azután a catholicusoknak azon ellenvetésére, hogy a vallásukat illető kedyező törvények is a papi rend megegyezte nélkül alkot tattak, kénytelenek voltak megnyugodni 2). -- ') Histor. Diplomat. De statu Relig. Evang. in Hung. Appendix 101. kovv. Szirmay: Not. Hist. Cottus Zemplén. 195. kövv 2) Hist. Dipl. 143. Szirmay: i. h. 197. köv. Han: Alt und neu Pannonia 397. kövv. 426. Leopold követségei a török béke véyelt. 275 3. §. Török háború; Érsekujvár és Uj-Szerinvár eleste; a sz. gotthárdi ütközet; a vasvári békekötés. Mig Magyarországban ekként hintettek el a bekövetkezett belháborúk magvai, Erdély is igen szánandó állapotban vala. Kutsuk Mohammed, jenői pasa, kit Apaffy Kemény János ellen segitségre hítt, miután Leopoldnak Erdélybe küldött követét, Szentgyörgyi püspököt kétes viselete miatt elfogatta s Temesvárra vitette, hol az bujában nem sokára meg is halt, — a fejedelmen is több féle méltatlanságot követett el. Apaffy e miatt követet küldött a portára, kinek egyszersmind azt is utasitásul adta, hogy az ujabb időkben egész az elviselhetlenségig fölemelt adóból valamit lealkudjon, s az Erdélytől Nagyvárad megvételekor elszakasztott tartományt visszakérje. Apaffy az angol követ közbejárását is kikérte ez ügyekben; de haszontalan: az idő már elérkezett, mellyben Köprili Ahmed, ki a nem rég meghalt atyját a nagyvezirségben fölváltotta, a fényes kapu régi tervét, miszerint Erdélyt pasasággá változtassa, végrehajtani szándékozott, s mellyben a bécsi udvar avatkozásai a háborút mind közelebb hozták. Renninger Simon, a Konstantinápolyban lakó császári kövel, mindent megkísértett ugyan a béke fentartására, de sükeretlenül. Beris kamrai tanácsosnak is, kit az udvar 1662ben Konstantinápolyba küldött, a portának említett terve töviseket hintett követi pályájára. Az ifju nagyvezír Erdélyt ozman tartománynak nyilatkoztatá s Berist Alipasához a temesvári szerdárhoz utasitá; ez pedig beszélni sem akart Berisszel: „,neki ugymond itt semmi dolga sincs, térne vissza Bécsbe, vagy, ha ugy tetszik, Stambulba; a német császártól, ki még Nagyváradot sem tudta megoltalmazni, senki sem fél." Renninger ezután egy, Bécsből vett uj békeoklevelet adott a nagyvezír elébe; ki azonban csak -- azon feltétel alatt akart további alkuba bocsátkozni, ha a császár Székelyhidát, Nagy-Károlyt, Kállót, Kövárt s a hajdú városokat átengedi, Uj-Szerinvárt pedig leronratja. Az egyesség e szerint meg nem történhetett; s Köprili Ahmed 1663 tavaszán roppant haddal indult meg Drinápolyból 1). A bécsi udvar azt gondolván, hogy a török csak az erdélyi várakban lévő örségeken akad fel, báró Goest és Beris tanácsost még a nagyvezir megindulta előtt Temesvárra küldötte, késznek nyilatkozván, a kérdésben forgó várakat Apaffynak általadni. De a követek sem Ali pasánál, sem az időközben Nándorfehérvárra érkezett nagyvezirnél nem értek czélt. Köprili a királyi hadnak Erdélybe járatát és Szerinvár építését békeszegésnek állitá, s a már említett követeléseket ismételte a követek előtt. A császári követek a nagyvezirnél, Eszéken és Budán többször megujitották a békeajánlatot, végtére már a nevezett várak kiadatását és Szerinvár lerontását is elfogadván föltételül. De a nagyvezir evvel most már meg nem elégedett, s évenként 30 ezer arany adót, vagy egyszerre 200 ezer tallért kivánt; mi által nyilván kijelenté, hogy békét kötni nem akar; valamint hogy hadát Érsekujvár ellen aug. elején meg is indította, s azt, miután Forgách Ádámnak mintegy hat ezernyi seregét Párkánynál megverte, aug. 17kén megszállotta 2). Leopold e közben, mihelyt a török megindultáról értesült, nem sokat remélvén a követségtől, a keresztény fejedelmeket segítségre szólította, a német birodalomban ugyanazon czélból gyülést hirdetett, Montecuccolit fövezérré nevezle s a magyarokat, mint a pozsonyi gyülésen elrendelve 1) Renninger és Beris tudósításai Hammer szerint. 3, 535. kövv. 2) U. a. 537. Ortelius redivivus: 250 kövv. Han: Alt und neu Pannonia. 433. kövv. -- |