A honvédelem állapota, 237 gedelmöket, hogy e korban már fél annyi határör sem volt mint az előtt, Rudolf és Mátyás kormánya alatt. Ez okból közös volt a kivánság, hogy a király országgyülést hirdessen, mi különben is már négy év óta nem tartatott. Ferdinánd tehát, mihelyt a törökkel folytatott békealku jó véget ért, tüstént teljesíté a nemzet kivánságát, s a gyülést 1642ki maj. 29kére kihirdette. De Torstensohn hadi szerencséje meghiúsította az ország kivánságának teljesültét. A rettenetes svéd tavaszszal egészen Sléziába nyomult seregével s a császári hadat május végén megverte. A háború gondjaival terhelt Ferdinánd a gyülést ennél fogva november 11kére halasztotta. Azonban a lángeszű svéd hős novemb. 2kán Lipcsénél ismét tönkre tette a császári sereget, és Ferdinánd az elébbinél most még nagyobb veszélyben forogván, a gyülésre ismét nem jelenhetett meg, hanem Khevenhüller és Kurcz biztosai által elmaradásának okát adván, olly igérettel küldötte ha - nem vül 400,000 ftot tôn; s igy a végházak évenként kerekszámmal 1,200,000 ftba kerültek. Ezen költség viseléséhez a német és cseh örökös tartományok is mintegy 300,000 fttal járultak. Különösen : Karantán és Karniolország fizette a horvát határszéli várakat, Stajerország a tót végházakat, Austria a győri végvárakat; a többi végvárakat Cseh s Morvaország és Slezia segítette. A 30 éves vallási háború kitörése óta azonban e tartományok segedelme részben végkép megszűnt, részben igen megcsökkent, minek következtében az őrsereg száma majdnem felényire leszállott, ezeknek is, ha csak nem loptak, vagy nem raboltak, — mint Eszterházy mondja volt mit enniök. E volt oka, hogy a török birtokába gyakran betörtek s azokat is hasonló rabló kalandokra ingerelték, miket aztán olly sürűn s olly kárral űzött a pogány, hogy négy öt év alatt csak foglyaik kiváltására mintegy 200,000 ftot kelle a magyaroknak fizetniök. A várak erősítésére forditandó ingyen munkák körül nem kevesebb volt a viszszaélés mint a hanyagság; a kapitányok azt gyakran másra fodittatták, az urak pedig ritkán rendelték ki pontosan; minek kövelkeztében nem csuda ha az országgyűléseken a végvárak rosz karban tartása iránt annyi panasz emeltetett. za a már tanácskozni is kezdett rendeket, hogy mihelyt ügyei jobbra fordulnak, mielőtt egy év eltelne, ujra összehívandja az ország rendeit 1). Mivel azonban a végházak ügye sem türt halasztást s a sérelmek is mind a protestansok vallásgyakorlatát, mind az ország egyéb szabadságait illetőleg már annyira meggyűltek, hogy a belzavarok kitörésétől méltán lehetne tartani, a rendek azon folyamodással oszlottak szét Pozsonyból, engedné meg a király, hogy addig is, mig a közországgyülést kihirdethetné, kisországgyüléseket tarthassanak. Ferdinánd ezt nem ellenzette, s a nádornak gróf Erdödy György által 1643dik jan. 12kén meghatalmazást küldött, miszerint a dunamelléki vármegyéknek 1643ki febr. 5kére Nagyszombatba, a dúnáninneni megyéknek ugyanazon hónap 15kére Szombathelyre, Tót és Horvátországnak szinte azon határnapra Zágrábba, a felvidéki megyéknek végre mart. elejére Kassára gyülést hirdethessen, de azon világos meghagyással, hogy a megyék követei egyedül a végházak ü– gyét fogják tanácskozás alá; a nádornak végre meghagyta, hogy a nagyszombati és szombathelyi gyülést személyesen vezérelje, s ott a későbbi tótországi s kassai gyülések tanácskozásainak is irányt adjon 2). ') Kovachich: Vest. Comit 794. kövv. Istvánffy folytatója: Lib. 41, 539. Kazy: 2, 46.-2) Instructio pro Spectabili et Mgfco Com. Georgio Erdődy de Monyorókerék, Montis Claudy et Coltus Varasdiensis perpetuo Comiti et Consiliario nostro ad fidelem nostrum Spect. et Mgfcum Comitem Nicolaum Ezterhasy de Galantha, dicti Regni nostri Hungariae Palatinum profecturo data. Viennae die 12. mens. Januarii A. D. 1643. Folytatva saját kezével e sorokat irta Ferdinánd az utasitás végére: „Poterit etiam de litteris quae nuperrime ex turcia venerunt ipsum informare, sicuti etiam de intentione mea Greifenclau ad Partam mittendi secundum opinionem Consily Hungarici". A gróf Erdődy család monyorókeréki levéltárában lévő eredetiből. Az ország forrongó állapota. 239 De az ország állapotát bensőleg ismerő nádor e gyüléseket olly megszorítással, hogy egyedül a végházak ügye větessék fel, nem javasolhatta. Hosszú levelében, mellyel a királynak ezen és más, előbb tett felszólítására január 14kéről válaszolt, nyilván kijelenti, hogy miután az ország törvényei szerint adóról csak közországgyülés végezhet, e kisebb gyilésektől jelentékenyebb segedelmet várni annál kevesbé lehet, minthogy a végházakat a király az ország befolyása nélkül kormányozza és fizeti; a kedélyek pedig az országban olly ingerültek, hogy mig a jelen állapoton változás nem tétetik, nagyobb segedelmet bár mi szükségben a közországgyüléstől sem lehet remélleni. „És tartani fog ugymond - az országlakosoknak ezen idegensége mind addig, mig panaszaiknak, s az ország rendeleteiből szedett követeléseiknek elég nem tétetik; mind addig zavarnál egyébb tölök nem várható; mert minden tanácskozásaikban, bár mi terjesztetik is eleibök, attól tüstént eltérnek, s panaszokra fakadnak, hogy mind a vallás tárgyában, mind egyéb szabadságaikban sértetnek és zavartatnak, azokból pedig, mik nekik igértettek, a törvényczikkelyekben végeztettek s a felavatási oklevélben ő felségétől elfogadtattak, semmi sem teljesíttetik; minél fogva végre is oda mennek az ügyek, hogy vagy végveszélybe sülyed a nemzet, vagy valamelly iszonyú változás erőszakosan fog kitörni. Ő (Eszterházy) már többször megmondta ezt, de nincs ki e nehézségeket kiegyenlítené, hanem minden tanácsai boldogabb időkre halasztatnak; az alatt pedig a meghasonlás, a zavar, a kedélyek ingerültsége rémitőleg növekedik". -,,És ő meg nem foghatja, mi czélból történik, hogy mik az ország lakosainak egyszer már megadattak, törvényczikkelyekkel és királyi oklevelekkel megerősíttettek, a királyuak különben is annyi szorongattatásiban és elfoglaltságában az egyháznak és országnak veszedelmére helytelen szigorral kétségbevontnak, holott most nem kevésb a nehezség, hanem sokkal több, mint volt akkor, midőn a vallás tárgyában az ellenzéki félnek engedélyek adattak".- ,,Kivánná, hogy ő felsége igazán megértené s megismerné, milly állapotban légyen a vallás ügye, s minden egyebek, mik miatt mind o felsége, különben is súlyos gondjai közt, annyit bajlódni kénytelen, mind az ország lakosai között annyi meghasonlás és viszálkodás vagyon. Nehogy pedig ezen bajok az ország végveszedelmére még mélyebb gyökereket verjenek, előbb kellett volna ugyan már gondoskodni; de még van idő, és ha ő felsége e bajokat figyelmére méltatni és bölcsen kiegyenlíteni szándékozik, semmi akadály nem leend, hogy mind a kisebb gyülések mind a köz országgyülés biztosan s minden zavar félelme nélkül megtartathassék; és ezen esetben tapasztalni fogja ö felsége milly hűséggel viseltetnek iránta a magyarok s mennyire készek mindenre, mi az ö s felséges háza javát illeti" stb. 1). 2. §. I. Rákóczy György betörése. Vévén a király Eszterházynak a gyülések tartásáról adott véleményét, ugy látszik, visszavonta elébbi rendeletét; mert hogy e gyülések megtartattak volna, semmi nyom sem jött eddig napvilágra. Különben is a végváraknál még fontosabb ügy vonta már ekkor magára a király figyelmét. I. Rákóczy György erdélyi fejedelmet, mind a svéd hadvezérek többször felszólították, álljon velök Ferdinánd ellen szövetségbe, mind a magyarországi protestansok gyakran ösztönözték, ragadna fegyvert megsértett vallásszabadságuk védelmére. Rákóczy azonban mind ezekre sokáig nem indult, oda lévén irányozva minden törekvése, hogy, mi Bethlennek nem sikerült, a fejedelemséget családjának biztosítsa. ') Eszterházy Miklós levele Ferdinándhoz Fraknóról 1643ki január 14kéről. Jancsó Imre udv. titoknok ur gyüjteményéből. Eszterházy tanácsa Erdély ellenében. 241 E végre, mig tartományában minden alkalmat megragadott, mi által utódai számára kincseket, hatalmuk egykori támaszát, gyüjthetett, más részről minden módon ügyekezett biztosítani magának a fényes kapu jóakaratát 1). És noha alattvalói kormányát zsarlásai, fösvénysége miatt nem szerették, 1642 elején czélját mégis elérte: fia, II. György, mind a rendektöl fejedelemmé választatott, mind a fényes kaputól megerősíttetett. Czélját érvén ebben a fejedelem, a svédek és magyar protestansok ösztönzésére is hajlandóbb lön, s 1642 folytában olly sürü közlekedésbe lépett velök, hogy gyanított szándékai Ferdinándot nem csekély aggodalomba ejtették, s ő az év végén az erdélyi viszonyok iránt is véleményét kérte légyen ki a nádornak. Eszterházy a királynak e kérdésére is ugyanazon szellemben válaszolt, mint a végházak segedelmezésére tervezett gyüléseket illetőleg.,,Félünk e az erdélyi fejedelem betöresétől? mint ő felsége kérdi mond ugyanazon, 1643ki január 14kén kelt levelében. Bizonyos, hogy e fejedelem az ügyek mostani állapotában sokat tehet ő felsége ellen, valamint már bizonyosan egyezkedik is ő felsége ellenségeivel. De ezen bajra jobb gyógyszert nem lehet találni, mint ha az ország lakosai nehézségeik és sérelmeik kiegyenlítése által ő felsége hűségére édesgettetnek. Mert soha sem fog az erdélyi fejedelem Magyarország lakosainak ellenére betörni merészelni; és ha talán ezeknek megegyezte nélkül indúlna, miután a maga alattvalóitól sem szerettetik, szerencséje nem fog lenni. Ne higye pedig senki, hogy hozzá, kinek erköl 1) Ez okból értesité a fényes kaput olly szorgalmasan a német háború eseményeiről, s ügyekezett magáról minden gyanút elhárítani, mellyet a bécsi udvar ellene támasztott. Epist. Proc. 8, 442. kövv. Katona: 32, 187. Kazy: 2, 27. III. Kötet. 16 |