Bocskay lázadása.

157

vén, kismarjai Bocskay Istvánt szólítá fel a török kegyelmének elfogadására. Bocskay eleinte habozott; utóbb azonban, midőn a jószágaira vágyó Bogáthi Menyhérttől hűtlenséggel vádoltatott 1), s e vád következéseitől méltán tarthatott volna, hajlandó lön az ajánlat elfogadására; sőt az események fejleményétől nem sokára kényszerítve is érezte magát nyilvánosan föllépni a maga védelmére.

Midőn Haszán nagy vezér az 1604-ki ősz elején Esztergamot egy roppant haddal megtámadta, Basta a kormány rendeletéből Barbianot hagyván Erdélyben helyettesül, zsoldos seregével a vár védelmére sietett. Ez alkalmat használván Bethlen Gábor, Erdélyt a temesi pasával megtámadta. A hajdúk azonban, kiket Barbiano ellene küldött, nemcsak hadát visszaverték, hanem pogyászát s ebben a leveleket is elfoglalták, mellyeket Bocskayval váltott. Barbiano, ezekböl a titkos tervről értesülvén, tüstént számadásra hívta Bocskayt, s midőn megjelenni nem akart, néhány várát megvétette. A megszorúlt Bocskay a hajdúkhoz folyamodott, kik midőn megértették, hogy ő a veszélyben forgó vallás vẻdelmére nyul fegyverhez, nagy részben magok is reformált vallásuak lévén, örömmel állottak zászlója alá, s vezérlete alatt a királyi hadat megverték. Barbiano Kassára futott; de a polgárok, kik Homonnay Bálinttal Bocskay pártjára állottak, őt be nem bocsátották. És alig hirhedtek el a Bocskay pártfeleitől szétküldött nyilt levelek által 2) ezen események, midőn a felső vidéki városok mind, az urak és nemesek közöl pedig a nagyobb rész szabadítóként üdvözlék Bocskayt; és ámbár őt a megmentett Esztergam alól visszasietett Basta két kisebb csatában megverte: a lázadás

1) Epist. Proc. 3, 262. 2) Ribinyinél: Memorab. Confess.

Aug. 329.

mindazáltal napról napra s kivált miután Bocskay a török vezérrel szövetséget kötött, olly sebesen terjedt, hogy Basta a különben is zúgolódó hadával 1605 elején viszszavonúlni kényszerült.

E szerencsés kezdet után Bocskay pártfeleinek Szerencsre gyűlést hirdetett. A rendek nagy számmal gyültek össze, s vezéröket Magyarország s Erdély fejedelmévé kiáltván, egyebek közt minden keresztény vallásnak egyenlő gyakorlatszabadságot biztosítottak, s a hadi ügyekről rendelkeztek. Bocskay pártja szerencséjével együtt nőtt: a kegyetlen Basta kormányát megunt erdélyi nemesség kivétel nélkül hozzá állott, s a tartomány átvételére küldött Rákóczyt nyilt karokkal fogadta; nem különben Báthory István, országbiró, nemzetségének utólsó sarjadéka, ki az ország sérelmeit már rég sajnos szivvel nézte, s a mult évi országgyülésre sem akart megjelenni, a királyi pecsétet viszszaküldvén, csaknem sírja szélén Bocskayhoz állott; hasonlókép hozzá hajlott Illyésházy István is, ki mindazáltal még Krakóban várta az ügyek bővebb kifejlését 1).

Rudolf a forradalomnak ezen meglepőleg gyors haladásától megrettenve, Austria rendeit 1605ki mart. 31kén közönséges felkelésre szólította 2). Bocskay ellenben Korláty Istvánt és Kékedy Györgyöt ajándékokkal Konstantinápolyba küldötte segedelemért; a szomszéd tartományokba pedig nyilt levelet 3) küldött, mellyben a magyarok zendülésének okait részletesen előadván, kijelenté, hogy a törököt egyedül az önvédelem szükségétől kényszerítve, s nem a ke

') Istvánffy: Lib. 34, 530. 1) Egy nyomtatott eredeti aláirásokkal és császári pecséttel ellátott oklevél szerint, melly Jancsó Imre ur birtokában van. — 3) Illyésházy évkönyvéhez kapcsolt másolat.

Mátyás főhg és Illyésházy békekisérletei.

159

resztények ellen, kiknek ezután is ohajtja barátságát, hanem egyedül az ország és vallás szabadságát elnyomó király ellen hívta fel segedelmül. Hasonló tartalmú okiratot küldött külön követség által a lengyel királyhoz, s abban őt a magyarok és lengyelek régi barátságos viszonyaira emlékeztetvén, az ország szabadságának kivívásában segedelemre szólitotta 1). Erre azonban, ha megnyerte volna is, szüksége most nem vala: Bocskay vezérei a háborút 1605 tavaszán olly szerencsével folytatták, hogy rövid idő alatt egész felsö Magyarország meghódolt; a hajdúk pedig még Austriában és Morvában is üztek rabló kalandokat.

E szükségben Mátyás főherczeg a Bocskay pártjánál már szerencsétlensége által is rokonszenvet gerjesztett, tekintélyes Illyésházy Istvánhoz folyamodott, hogy feledve bántalmait, a békét helyreállítani ügyekezzék, mi végre öt már május végén s jun. elején, midőn még Krakóban vala, ismételve sürgette, hogy jun. 20kára Bécsben megjelenjen, egyszersmind sértetlenségi biztosítást is küldvén neki 2). Illyésházy, hihetőleg, nehogy pártfeleinél gyanut gerjesszen, Bécsben ugyan meg nem jelent; Bocskayval mindazáltal a béke helyreállitása iránt még Krakóban létekor elkezdett levelezni 3). Az országba visszatérte után Bocskaytól kincstárnokká s a dunamelléki vármegyék kormányozójává neveztetvén, e befolyását is becsületesen használta a béke érdekében; nehogy azonban ezen uj tiszte miatt a főherczeg bizodalmát elveszítse, terjedelmes levélben biztosította őt, mi

') Illésházy évkönyvében illy czim alatt. Regi Poloniae recitata et scripto exhibita Cracoviae Anno 1605. die 15 July. 2) Mátyás főhg. levelei, az első Prágából, a második Bécsből 1605ki Jun. 8dikáról. Jászay Pál t. barátom gyűjteményéből. ') Ld. Illyésházy néhány levelét: Majláth: Gesch. d. Magyaren 4, Anmerk. 33.

szerint a vármegyék kormányzását nem olly czélból vette át, hogy ujabb hatáskörét a császár ellen használja, hanem hogy a békét a lehető legjobb módon eszközölje s az által a császár iránti egyenességének s hűségének ujabb tanuságát adja. Mátyás nem csak ezt helybenhagyta, hanem a Thurzó György által aug, 17kén hozzá küldött levelében ismét bizonyossá is tette őt, hogy az isten, a császár és az ország érdekében teendő szolgálata a neki már elébb kiadott oklevél szerint meg fog jutalmaztatni 1). Illyésházy tehát nagy ovatosággal ugyan, de mindent elkövetett Bocskaynál, hogy őt a békére hajlandóvá tegye. A fejedelem ettől, ha az országra nézve kedvező feltételek s ezek megtartása iránt kellő biztosíték mellett megtörténhetnék, maga sem idegenkedett; sőt kivánta is már azt, tapasztalván, hogy a török nem tartja meg igéretét. Adott szava szerint a töröknek nem Magyarország, hanem Ausztria ellen kell vala hadát vezetnie, az 1605ki ősz elején azonban Esztergamot Bocskay nagy boszuságára még is elfoglalta. Nevelte a török barátságtóli idegenedést az is, hogy a pasák Ujvár ostrománál Homonnay Balintnak segedelmére lévén, nyilván kitüntették, miszerint minden, török segélylyel megvelt várat magok számára akarnak megtartani, mit már Ujvárnál is alig sikerült meggátolni a derék Homonnaynak 2). Használván e hangulatot Illyésházy, mindent ráfordított, hogy mind Bocskay, mind pártfelei komolyabban gondolkodjanak a békéről. Az ő eszközlésére történt ennek következtében, hogy Forgách Zsigmond, mint Mátyás főhg megbizottja, kétszer is járt a béke végett Bocskaynál, és ez, előleges kivánságait a föhggel közölvén, Korponára gyülést hirdetett, hol a béke párthíveinek s Mátyás főhg követeinek közös tanácskozásában tárgyaltatnék.

1) Mátyás lev. 1605 Aug: 17ról. Jászay Pál ur gyűjteményébôl. — 2) Ld Homonnay naplóját: tudománytár 184ik füzetb.

Bocskay a nagyvezirtől királylyá nereztetik.

161

Ezenben követek érkeztek Bocskayhoz Konstantinápolyból, kik a szultánnak őt a fejedelemségben megerősítő oklevelét s azon izenetet hozták, hogy a diszjeleket maga a nagyvezir fogja neki általadni. Bocskay tehát a nagyvezir meghivására, a korponai gyülés elött számos pártfelei kiséretében Rákosra utazott. Kitünő tisztelettel fogadta őt ott novemb. 11kén Mohammed nagyvezír, s egy aranyos koronát fejére tévén, kezébe pedig zászlót adván, magyar királylyá kiáltot– ta. Bocskay azonban tüstént levette fejéről a koronát, s azon szerény nyilatkozattal nyujtá azt át Szécsy Györgynek, hogy ő azt csak barátság, nem pedig királyság jeléül fogadja; mert Magyarország törvényei szerint addig senkit sem lehet megkoronázni, mig él a törvényesen megkoronázott király, stanúkul hívta föl jelenlévő párthiveit, miszerint ő eddig is nem a királyságért, hanem csak a szabadságért vívoll; s biztosítá egyszersmind ezeket, hogy a vezirnek e cselekedete által az ország jogai semmi csorbát sem fognak szenvedni. Mohammed ezután kijelentette, hogy a szultán az adót mind Magyarországnak mind Erdélynek tiz évig elengedi, s azután is csak tiz ezer aranyat kiván évenként fizettetni 1).

2. S. A bécsi békekötés.

Rákosról Bocskay Korponára sietett, hol öt párthivei s a megyék követei már nagy számmal összegyűlve várták. Megérkezett Forgách Zsigmond is a kormány válaszával 2),

') A szemtanu, Bokáczi János, kassai biró tudósítása Bélnél: Monum. Dec. 1, 318. Katonánál: 28, 395. Megvan Illyésházy évkönyve végén is. 2) Bocskay kivánatai 16 pontból állottak, mellyek a király válaszával együtt következők: 1. A két evang. vallásnak szabad gyakorlat engedtessék s az 1604ki 22dik t. czikk eltörültessék. — Felelet: Ö felsége mind ez előtt, ugy ezután sem fogja a vallás szabad gyakorlatát megakadályozni. — 2. A törökkel 11

III. Kötet.