Basta zsarnoksága; a német zsoldosok zsarlásai. 147

A harczok ugyan megszűntek ez által Erdélyben; de a béke Basta kormánya alatt még nagyobb nyomorúságot hozott a zaklatott tartományra; mert a jog és igazság helyett a legzsarnokibb önkény garázdálkodott a kormányon. Basta a városokat, mellyek az elébbi zavarok alatt gyakran önvédelem parancsolta kénytelenségből az ellenfélhez hajlottak volt, türhetetlen sarczokkal büntette; féktelen zsoldosai pedig büntetlenül dúltak s fosztogattak: a földnépétől egész nyájanként hajtották el az igás marhát; midőn a lakosoknak már semmijök sem volt, még a ruházatot is levonták testökről, s kivéve azt, hogy őket rabságra nem hurczolták, a tö– rökhöz hasonlólag pusztították a szegény tartományt. A barmaitól megfosztott nép földet sem mívelhetett, minek következése drágaság és éhség lön; egy mérő gabna ára egész 25 aranyig emelkedett. Mind azokat pedig, kik a hallatlan zsarnokság ellen szót emelni merészkedtek, az embertelen Basta vagy orozva megölette, vagy kihallgatás nélkül vérpadra hurczoltatta 1).

Az 1602ik év Magyarországban is szomorúan folyt le, olly formán mint Erdélyben. Az iszonyú pusztitások, melylyekkel a bentelelt vallon és német zsoldosok s a szabad hajdúk csapatai az országot sanyargatták, már kimerítette a rendek türelmét, kik az év elején az adó kivetése végett Pozsonyba gyüjtettek. Panaszaik azonban a német tanácsosoktól azon gúnynyal utaltattak vissza, miszerint a magyarok már csak szokásból s azon czélból panaszkodnak, hogy kevesebb adót kelljen fizetniök. Az elkeseredett szivü rendek e miatt újabb hosszu panaszirattal járultak a trón zsámolyához, kinyilatkoztatván, hogy ha az ország nadályaitól valahára meg nem mentetik, képtelenné lesz a háború folytatá

') Illyésházy évkönyve. Istvánffy: Lib. 32, 507. Bethlen: 5, 35. kövv.

sára segedelmet ajánlani 1). De e panaszok sem hatván el a műhelyeibe temetkezett Rudolfhoz, a bajok nem orvosoltattak. Mátyás főherczeg igéreteire a rendek még is a végvárakba 2000 lovast s ugyanannyi gyalogot, adóul (harmad részben a nemesség erszényéből) minden füsttől másfél forintot, Mátyás herczeg udvartartására 20 fillért, a nemesség személyes fölkelése helyett minden 20 telek után egy lovast ajánlottak 2).

') Katona: 28, 91.- 2) Nagy figyelmet vont magára ezen gyülés alatt a kir. ügyigazgatónak Illyésházy István ellen fölségsértés miatt indított keresete, mellyre a következő esemény adott okot: a kormány, hogy a sűrűen tartott országgyüléseken érdekeit támogassa s az adó megajánltatását biztosítsa, nem csak minden régi szabadalmú királyi, hanem ujabb kiváltságu városokat is szándéka volt meghívni, s részben meg is hivott az országgyülésekre. Igy történt már egy pár gyülés alatt Modorral. Ugyanezt akarta tenni a kamra sz. Györgygyel s Bazinnal is, mellynek 1598ban adott szabadalmat, mi végből e városoknak megengedte, hogy magokat Illyésházy Istvántól, ki azokat neje, Pálffy Kata után, beiratkép birta, kiváltanák. Illyésházynak ez nem lehetett inyére, s hogy beiratos városai törekvéseit meghiúsítsa, az általuk példányul vett Modort akarta mindenek előtt a rendek sorából kiküszöbölni, hogy azután sz. György és Bazinnal is hasonlókép bánhassék. E végből tehát, Modor követeit az 1600ki országgyülésből, pártoltatván a rendektől is, kiűzette. A király azonban nem csak Modor jogait helyreállitotta, s Bazin és sz. György kiváltását sürgette, hanem Illyésházyt hatalmaskodása miatt felségsértési váddal is terheltette. Az 1601ben összegyűlt rendek s az országtanács közbevetésére azonban a kormány annál készebbnek látszott a keresetet megszüntetni, minthogy a véleményadásra felszólított tanácsosok sem egyeztek meg itéletökben Illyésházy bűnös léte fölött. De ez a városok birtokától nem akart megválni, s a káptalanok előtt óvást tévén, isten s a jövőkor itéletére hivatkozott. A vád e miatt ujra felvétetett s Illyéshá zy az 1602ki gyülés alkalmával megidéztetett. A birák itéletöket egyenként, de egymástól most is eltérőleg, küldék fel a királynak.

Jászay Pál: A királyi városok szavazatjoga. Pest 1843. Illyés

Fehérvár eleste. Az ország panaszai,

149

A háborút ezen (1602) évben Haszán fővezér csak nyárutóban, Fehérvár ostromával kezdette meg s az ös koronázási város a német őrség hűtlensége miatt, a mohácsi szerencsétlen ütközet évfordulati napján, ismét török kézre jutott. Russworm, a német had fövezére, idejét kártyázással elmulasztván, a város segedelmére már későn jött; visszatorlásul azonban Pestet vette meg s Budát kezdé ostromlani, melly alól azonban a beállott tél siker nélkül elszállani kényszeríté1). „A táborból a német had, mond Illyésházy a vármegyékre szálla, s mivel nekik nem fizettek, szabadon dúlták, rabolták az országot, sem nemes ember háza, sem úré, a kinek vára nem volt, meg nem maradhatott" stb.

7. S. Belviszonyok. A bekövetkezett események okai.

A folyton tartó török háború miatt a király már több idő óta minden év kezdetén gyülésre hivta a rendeket, hogy a háború szükségeire segedelmet nyujtsanak; s ha ez megadatott, az ország kérelmeinek teljesitése rendesen elmaradt. Igy történt ez mint említök, 1602ben is, a beadott panasziratnak, mellyet Rudolf talán nem is látott, legkisebb sikere sem lön, söt a fizetetlen zsoldosok pusztitásai nöttön nöttek, a várkapitányságokat mind több idegenek foglalták el. De már

házy levele Mátyás fhghez 1600ki april. 30ról, két más, ugyant ahhoz, kelet nélkül; a kamrához 1600ki nov. 8ról, Unverzagt Farkas kamaraelnökhöz 1601ki deccmb. 5ről, (mellyeket velem a többször dicsérve említett Jancsó Imre udv. titnok ur szíveskedett közleni) Rudolf lev. Erdődy Tamáshoz 1602ki jan. 10ről, mellyben öt az Illyésházy ellen tartandó törvényszékre meghivja. (gr. Erdödy család monyorókeréki levéltárából).

1

') Ilyésházy évkönyvében igy jellemzi Russwormot: „Fő a hadban egy kevély, goaosz ember vala, kártyás, részeges, német, Roszbur nevű, valami szegény nemből való“.

nem egyedül ezek voltak az ország panaszainak tárgyai: a király szünetlen távolléte s a kormányügyektőli visszavonultsága következtében a német kamra is hadi tanács már a kormányban is sok törvénytelenséget, jog- és alkotmánysértést követett el, mellyeket maga az ország kormányán ülő Mátyás herczeg sem volt mindig képes megakadályozni. Midön tehát a rendek az 1603ki gyülésen is tapasztalták, miszerint ismét csak a végre hivattak össze, hogy az adót megajánlják, mert Miksa herczeg, ki a gyülésen elnökölt, a királyi előadások tárgyalásánál egyébre nem lévén fölhatalmazva, meggyűlt bajaik orvoslására semmit sem tehete: a kivánt adót megajánlották ugyan, de Náprágy Döme erdélyi püspököt, Révay Pétert, Joó János kir. személynököt panaszaikkal mindjárt a gyülés elején a királyhoz küldötték. Mind Náprágy, tavaszhó 15kén a király előtt tartott beszédében, mind az ország rendei, a követek altal átnyujtott feliratukban 1), élénk szinekkel festik a számos bajokat, mellyek leginkább a királynak már 20 évi távollétéből származtak: elpanaszolják az idegen zsoldosok és szabad hajdúk iszonyu zsarlásait és dulásait, mikben amazok már annyira haladtak, hogy a kizsákmánylandó helységeket egymás között rendszerint felosztják; fájdalommal eléadják, hogy mig más tartományokba a király azoknak saját cancellariáik által küldi rendeleteit, saját előkelőbb férfiaival tanácskozik, a magyar ügyeket, a cancellariának mintegy eltörlése után, egyedül a kamra és hadi tanács által tárgyaltatja, ezek által küldi rendeleteit, még azokat is, mellyek az ország jogait, törvényeit illetik; továbbá, hogy az ország birái mellőztetnek, tekintélyök lerontatik, a honfiak közönségesen a bécsi kamra törvényszéke elébe idéztetnek, hova néha csekélység miatt is kénytelenek fölfáradni s hol aztán ki sem hallgatva,

') Mind a kettő megvan Illyésházy évkönyvében; az utóbbik lly czím alatt: „Supplicatio Regni Ungariae“.

Az ország sérelmei; a lázadás okai.

151

egyszerű puszta vádra elitéltetnek; a magtalanul elhaltak jószágai a mellék ági örökösek kárára a kamrától elfoglaltatnak stb. Isten szerelmére s irgalmára kérik tehát a királyt, állíta– ná helyre a közügyek kezelésének alkotmányos modorát s vetne gátot az ország lakosai tűrhetlen zsaroltatásának.

A király tavaszutó 9kén adott válaszában 1) fájdalmát fejezi ki ugyan az ország szenvedésein s igéri azt is, hogy biztosokat küldend, kik a károkat megvizsgálják; azonban figyelmezteti őket, hogy a háború nyomorúság nélkül nem lehet, s hogy nem csak Magyar-, hanem egyéb országok is szenvednek a katonáktól, mellyeken azok Magyarország védelmére átjőnek; egyébiránt részletben kivánja a panaszokat eléadatni. De a király e válasza nem elégítette ki a követeket, miért ezek egy rövid feliratban 2) kijelentették, hogy miután panaszaik, kivált az egyes megyéknek külön beadott könyörgéseiben elég részletesen megirvák, egyebet nem tehetnek, mint még egyszer komolyan figyelmeztetik a királyt, miszerint, ha a zsoldosok hatalmaskodásai meg nem fékeztetnek, igen félhető, hogy a kétségbeesett nép fegyverhez nyúl, minek aztán előre elláthatlanok következései.

Mik az országgyülés eloszlása után történtek 3), nem ollyanok voltak, hogy az elkeseredett kedélyeket megnyugtathatták volna; sőt a német kamra, e panaszok által magát

1) Responsum Suae Mattis ad suplicationem Regnicolarum. ddo 9ae Maji 1603. Ilyésházy évkönyvében. - 2) Repplicatio Legatorum ad Responsum Suae Mattis. ddo 10. maji 1603. Ezen s még néhány más oklevelekkel mngszűník Illyésházy érdekes évkönyve. -3) Hogy a belviszonyokra több helyet nyerjünk, szándékosan · mellőzzük a török háborút, mi ez idén különben is csekélyebb harczokkal folyt, mellyekben a török Szegszárduál s Budánal megveretell, Hatvan pedig megvétetelt.