NYOMTATVÁNY, (nyom-tat-vány) fn. tt. nyomtatvány-t, tb. ok, harm. szr. a. Nyomtatott példány. Könyv-, réz-, aczél-, kő-, fanyomtatvány. Próbanyomtatvány. aránylag kevés enyvü papiros, melyet nyomtatásra, al azonos az álom vagy alszik szó gyökével. Ellenhasználnak, különböztetésül az irópapirostól. ben a nyoszolya gyöke rokonnak látszik, a nyugszik, nyújt, nyúlik, nyújtózkodik, igék gyökével. Ezen szó eredeti alakban nyoszoló, mint némely tájakon divatozik s képzési hasonlóságban vannak vele: mocsola, pocsola, pongyola (bongyola), motóla, gomola, csigola, NYOMÚL, NYOMUL, (nyom-úl) önh. m. nyokorcsola, fuvola, bugola, csoroszla, gereble, meregle, múl-t. 1) Nyomás következtében ide v. oda mozdúl. A csákla, melyek mindannyian elavult igetörzsökökből csizma sarka félre nyomúl. 2) Nyomról nyomra lépve származott részesülők módosított véghangzóval, mocsotovább halad. Előre-. hátra-, visszafelé, ki-, benyo-ló, pocsoló, pongyoló, motoló stb. helyett, melyek közöl mulni. Különösen : nagyobb erővel, némi nehézséggel némelyekben a nyelvszokás az 7 hangot meglágyította; küzdve, magamagát előre tolva, nyomva megyen. At nyomulni a tolongó sokaság között. Benyomulni a várba. No most, nyomuljunk neki! A régieknél máské pen: nyomodik, nyomotik sőt nyomtat is. -- NYOMÚLÁS, NYOMULÁS, (nyom-úl-ás) fn. tt. nyomulás-t, tb. ok. Erőködési állapot, midőn valami, vagy valaki nyomúl. Félre-, előre-, hátra-, ki-, be-, | felnyomulás. V. ö. NYOMÚL. NYOMVAD, (nyom-v-ad) önh. m. nyomvadtam, -tál, -t, v. -ott. Nyomás alatt meghajlik, meggörbed, szenved, alászáll, öszveszorúl. Katalin verses legendájában megnyomvad am. meggyözetik: Esmerék hogy nincs embertől, Alakra olyan mint sorvad, posvad, hervad. mint mocsolya, gereblye, csáklya. E szerént nyoszolya am. nyugolya vagy nyuszolya, melyben az sz képző megfelel a g gyakorlatos képzőnek s e kettő néha föl is cseréltetik, péld. ha öszvehasonlítjuk ezen igé ket: tömöszöl tömöget, vonszol vonogat, noszol nógat, azt veszszük észre, hogy mind gyakorlatosak, s ezen értelmök a g és sz hangokban rejlik; így lett a nyu gyökből nyuszol, és nyugot v. nyugat ige, s ennélfogva nyuszoló, am. nyugotó t. i. készület vagy bútor. V. ö. NYUGOT, ige. Más vélemény szerént a nyoszolya szoros ért. annyi volna, mint nöszölö, vastag hangon : nászoló, azaz : házasok ágya; s ez értelemben szoros viszonyban áll a nász, nyoszolyóasszony és nyoszolyóleány, székelyesen nyűszüasszony, nyűszüleány, s NagyBánya vidékén nyuszóleány szókkal. NYOSZOLÓ-, v. NYOSZOLYÓ, (nyosz-ol-ó) fn. tt. nyoszoló-t. Balaton mellékén am szalmából fonott ágy, lésza; de egyebütt, önállólag nem igen, hanem csak a következő öszvetételekben használják; s kétségtelenül azonos,nyoszolya' szóval. NYOSZOLÓ-, vagy NYOSZOLYÓASSZONY, (nyoszoló-asszony) ösz. fn. A menyasszony körül szolNYOMVADT, (nyom-v-ad-t) mn. tt. nyomvadt-gálatot tevő nő; különösen ki népies szokás szerént at. Nyomás által meghajlott, meggörbedt, öszveszorított. Nyomvadt vállai roskadoznak a teher alatt. NYOMVADTAN, (nyom-v-ad-t-an) ih. Nyomvadt állapotban. NYOMVÁNY, (nyom-vány) fn. tt. nyomvány-t, tb. ok. L. NYOMASZ. NYOMVASZT, (nyom-v-asz-t) áth. m. nyomvaszt-ott, par. nyomvaszsz, htn. —ni, v. —ani. Bizonyos teher, suly, nehézség nyomása által szorongat, szük állapotba helyez valakit. V. ö. NYOMASZT. NYOMVASZTÁS, (nyom-v-asz-t-ás) fn. tt. nyomvasztás-t, tb. ok, harm. szr. —a. Cselekvés, midőn valaki nyomvaszt. a menyasszonyi nyoszolyát elkészíti, a menyasszonyt lefekteti, s elhálás után a fejkötőt fejére köti. Néhutt : örömanya; a székelyeknél: nyűüszü- (nőszü, nászu) asszony. V. ö. NYOSZOLYA. NYOSZOLÓ-, v. NYOSZOLYÓLEÁNY, (nyoszoló-leány) ösz. fn. A menyasszony meghitt barátja, s bátorítója, ki őt az oltárhoz kíséri s mindig mellette van, mint a vőfél a vőlegény mellett, ki a nyoszolyóasszonynyal a házastársak ágyát is elrendezi. Nyitravölgyében még e század elején szokásban volt, hogy a nyoszolyóasszony és leányok a menyasszony ágyát elfoglalták s guzsalyra ülve fontak és nem adták oda mindaddig, mig le nem itatták, vagy valamely ajándékkal meg nem vesztegették őket. Mátyusföldi kiejtéssel nyoszorúleány. A székelyeknél: nyüszü (nöszü, nászu) leány, dunántuliasan a németből fordítva: koszorúleány. V. ö. NYOSZOLYA. NYOSZOLA, v. NYOSZOLYA, (nyosz-ol-a) fn. tt. nyoszolyá-t. Széles ért. lábakon álló készület, melyen elnyujtózva fekünni, pihenni, nyugonni, alunni lehet. Ezt fejezi ki a Molnár A. és Pápai Páriz értelmezése szerént a latiu grabatus, sponda, és hellenlatin cline. Ez értelemben ide tartozik a pamlag, lé-lyett; 1. ezt. sza, katonaágy. Közönségesen az ágy szóval egyértelmüleg használtatik, de, úgylátszik, az ágy külö NYŐ, (1), tájdivatos kiejtés Nő, önh. ige he NYŐ, (2), áth. ige; 1. NYŰ, áth. NYÖF, orron kinyomuló, értelmetlen hang, nösen alvásra rendelt, és saját ruhanemüekkel, ú. m. | melyből nyöffen, nyöfög származnak, s rokon a nyeƒ, párnával, vánkossal, dunnával ellátott készület; ré-nyif, nyaf hangokkal. giesen álgy, mi azt gyaníttatja, hogy gyöke ál vagy NYÖFFEN, (nyöf-ü-en, nyöf-v-en) önh. m nyöffen-t. Nyöf hangot ad; orrhangon mond ki valamit. NYÖFFENÉS, (nyöf-ü-en-és, nyöf-v-en-és) fn. tt. nyöffenés-t, tb. —ek. Nyöf hangon szólás; orrhang ejtése. NYÖFÖG, (nyöf-ög) gyak. önh. m. nyöfög-tem, — tél, —ött. Értelmetlen orrhangon beszél valamit. Mondják különösen a sirva, pityeregve beszélő gyermekről, vagy tutyimutyi emberről. Rokonai: nyefeg, nyifog, nyafog. NYÖFÖGÉS, (nyöf-ög-és) fn. tt. nyöfögés-t, tb. -ek, harm. szr. -e. Értelmetlen orrhangon való szólás, nyögés, tutymogás. Változatai: nyefegés, nyifogás, nyafogás. NYÖG, (nyö-g) önh. m. nyög-tem, —tél, —ött. Nehéz nyomás miatt, mely különösen a tüdőre sulyosodik, vagy fájdalomból erőtetett nyö-nyö-féle hangot nyom ki. Alig nyög a nagy teher alatt. Nyög, midön szükségét végzi. Nagy nyögve fölemelte a zsákot. Nyög a beteg ember, barom. Kinyögte magát. Átv. ért. valamit elnyögni am. bizonyos bajt eltürni, elszenvedni, vagyis nyögésen kivül egyebet nem tenni. Törökül: oghun-mak am. nyög-ni. Sajátsága ezen igének, hogy a gyakorlatos g képző előtt a gyökhangzóját nem nyujtja meg, mint más hasonló igék, pl. bég, búg, bög, súg, zúg, melyek közül azonban a két utolsó szintén megrövidül, midőn h középképzőt vesznek föl: suhog suhan, zuhog zuhan. NYÖGDÉCSEL, (nyö-g-d-écs-él) gyak. önh. m. nyögdécsel-t. Fájdalomból, de gyöngébben és folytonosan, vagy gyakran nyög. Különösen mondják a nemi ösztön miatt epedő galambnemü madarakról, s átv. értelemben a szerelmesekről. Nyögdécselnek a galambok, giliczék. Rokon hozzá a turbékol, mely azonban inkább a szerelmi ösztönnek heves, pajkos nyilatkozatára, mint fájdalmas szenvedésre mutat. A középképző écs eredetileg a kicsinyező ics, miért máskép: nyögdicsel, mint: hangicsál, karicsál. NYÖGÉS, (nyö-g-és) fn. tt. nyögés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Fájdalomból, vagy erőködés, illetőleg lélekzetszorulás miatt nehezen kinyomuló nyö-féle hangzás. Beteg ember nyögése. Szorulásban szenvedőnek nyögése. Kövér, teher alatt meggörbedő ember nyögése. Kinos nyögését a mellékszobába hallani. Nem akarásnak nyögés a vége. (Km.). Oh hát nincsen senki, aki nyögésemet NYÖK, erőtetve kinyomuló torokhang, melyből | nyökög, nyökörög, nyökörgés, nyökken erednek. Leg- NYÖKÖG, NYÖKÖRÖG, NYÖKÖRGÉS, låsd ige, Fábián). NYÖSS, NYÖSSEN, tájdivatosan am. nyers, NYŐSTÉNYSZER, (nőstény-szer) ösz. fn. Tájdivatosan am. asszonyi nép, fehér nép. NYÖSZ, nyögve kinyomuló torokhang, mely leginkább a disznónak hörögő, röfögő hangjához hasonlít, kivált midőn álmodik. Származékai: nyöszög, nyöszörg, nyöszörgés. NYÖSZÖG, (nyösz-ög) gyak. önh. m. nyöszögtem, tél, -ött. Nyösz-nyöszféle torokhangon szól. Különösen mind erről, mind nyöszörög, nyökög, nyöfög szókról Szabó D. úgy értesít, hogy azokat a NYÖGDÉCSÉLÉS, (nyö-g d-écs-el-és) fn. tt. dunnogva (dunnyogva) siró gyermekről mondják. nyögdécsélés-t, tb. —ėk, harm. szr. —e. Fájdalmas,,Nyöszög alakjára nézve olyan mint a fogak közől de gyöngébb nyögés. kicsuszamodó nyelvhang: sziszeg, vagy a fog és orrhangokból vegyült szuszog. NYÖGDEL, (nyö-g-d-el) gyak. önh. m. nyögdel-t. Fájdalmasan és folytonosan nyög. Nem annyira lágyított kifejezés, mint a nyögdécsel. NYÖGDELÉS, (nyö-g-d-el-és) fn. tt. nyögdelés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Fájdalmas nyögés. NYÖSZÖGÉS, (nyösz-ög-és) fn. tt. nyöszöyés-t, tb. -ek, harm. szr. e. Nyösz-nyösz-féle hangokon szólás. V. ö. NYÖSZÖG. NYÖSZÖRGÉS, (nyösz-ör-ög-és) fn. tt. nyöször gés-t, tb. -ek, harm. szr. e. Nyögő, nyöszögö hangon szólás. V. ö. NYÖSZÖRÖG. NYÖGDÖGEL, NYÖGDÖGÉL, (nyög-d-ög-el) gyak. önh. m. nyögdögel-t. A,nyög' igének kettőztetett kicsinyítője, a gyöngédség és ellágyulás mellékfogalmával. Alakjára olyan mint: sirdogal, nevetde-nyöszörög-tem, tél, v. nyöszörgöl-tem, -öttél, -ött, gel, álldogal, üldögel, mendegel stb. NYÖGDÖGELÉS, (nyög-d-ög-el-és) fn. tt. nyögdögelés-t, tb. -ek, harm. szr. -e. Ellágyult nyögés. NYÖSZÖRÖG, (nyösz-ör-ög) gyak. önh. m. v. nyöszörg-tem, -tél; par. -j, v. nyöszörgj; htn. nyöszörög-ni, v. —eni, v. nyöszörg-ni.,Nyösz'-féle rekedt torokhangon nyögdel, mint a midőn valaki vagy valami alszik, vagy álmodik és száját zárva tartván csak úgy magában nyög valamit; kintól gyötretve is NYÖGEL, (nyög-el) 1. NYÖGDEL. NYÖGER, faluk Vas és Veszprém m.; helyr. sokszor ily fájdalmas hangokat hallat a szenvedő Nyögér-re, -én, —ről. emberi vagy oktalan állati lény. V. ö. NYÖSZÖG. NYÖVÉS, (nyö-v-és) fn. tt. nyövés-t, tb. —ék. 1) L. NÖVÉS. 2),Nyövik' igétől am. kopás. 3) ‚Nyö v.,nyű átható igétől am. koptatás (pl. a csizmáé); kitépés, kiszakgatás (pl. a kenderé). NYÖVIK, (nyöv-ik) k. m. nyőtt. Hordás, dörzsölés által kopik, nyúzódik. V. ö. NYÜ. NYU, elvont gyöke, nyújt, nyúl, nyúlik szóknak és származékaiknak. NYUG, elvont törzse nyugszik szónak és származékainak. Némely származékaiban tájdivatosan az meg is nyujtatik, pl. nyúgalom, nyúgasztal stb. Újabb korban kezdék önálló főnévként is használni, körülbelül,nyugalom' helyett; különösebben verselésben és zenében az idegen ,pausa' kifejezésére is; tt. nyugot. Egyébiránt eredetére nézve 1. NYUGSZIK. NYUGÁGY, (nyug-ágy) ösz. fn. Pamlagféle készület, butor, melyen nem csak ülni, hanem hoszszant fekünni, nyugonni, heverni is lehet. NYUGALOM, NYUGALOM, (nyug-al-om) fu. tt. nyugalm-at, harm. szr. a. 1) Oly állapot, melyben valaki működni, testi, lelki erejét fárasztani megszünt. Erős munka után nyugalomnak adni magát. 2) Különösen: bizonyos szolgálattól, hivataltól menekült állapot. Az agg katonákat, tisztviselőket nyugalomba helyezni. Nyugalomba vonulni. 3) Lelki, kedélyi állapot, midőn gonosz öntudat, vagy kedvetlen érzések, izgató vágyak nem háborgatnak valakit. Lelki nyugalom. Egész nyugalommal nézek jövőmnek elébe. Nyugalmát nem veszti. Ki nem lehet öt nyugalmából venni. Férfias nyugalommal bevárni és eltürni a csapást. „Elménk s kedélyünk nyugalma a legfőbb, sőt az egyetlen boldogság, melyet a földön találha tunk." B. Eötvös J. " Setét hajadnak árnyában nyugodtam, S nyugalmam nem volt enyhe s békhozó." NYUGÁLLAPOT, (nyug-állapot) ösz. fn. Álla-4) Állapot, midőn valakit külső bajok, alkalmatlan pot, midőn valaki bizonyos munkától, foglalatosságtól megszünik, midőn szokott működését félben hagy ja, s kifáradt testi, lelki erejét nyugtatja, pihenteti. Különösen valamely hivatalnak, tisztségnek szünete. Nyugállapotba helyezni az elaggott tisztviselőket. NYUGALMAS, (nyug-al-om-as) mn. tt. nyugalmas-t, v. at, tb.ak. Se testi, se lelki erőt nem fárasztó, se kedélyt nem zavaró; munka, fáradság, gond nélküli; békés, csendes. Nyugalmas életet élni. Nyugalmas állapotba helyezni valakit. Nyugalmas falusi magány. L. NYUGALOM. NYUGALMASAN, (nyug-al-om-as-an) ih. Testi lelki erőnek megfeszítése, kedélynek háborgatása nélkül; békésen, csendesen ; mást nem bántva. Magányában nyugalmasan él. Nyugalmasan viseli magát. A jó testvérek szép nyugalmasan laknak, élnek együtt. NYUGALMASSÁG, (nyug-al-om-as-ság) fn. tt. nyugalmasság-ot, harm. szr. -a. Nyugalmas állapot, vagy tulajdonság. Hosszas szolgálat után nyugalmasságra vágyni. A magány nyugalmasságát nem cserélném föl a városi és hivatalnoki élet nyugtalanságával. NYUGALMAZ, (nyug-al-om-az) áth. m. nyugalmaz-tam, tál, ott, par. z. Szolgálatban, hivatalban működött személyt illető műkörétől fölment; ha egyszersmind eddigi szolgálata fejében bizonyos díjt, fizetést, tartást ad vagy rendel neki, akkor inkább nyugdíjaz szóval élünk. Polgári, katonai tiszteket, hiv öreg szolgákat nyugalmazni. -a. NYUGALMAZÁS, (nyug-al-om-az-ás) fn. tt. nyugalmazás-t, tb. ok, harm. szr. a. Cselekvés, mely által bizonyos szolgálatban, hivatalban volt személyt az illető úr, vagy felsőség nyugállapotba helyez. V. ö. NYUGALMAZ. ságok nem háborgatnak, midőn mások bántalmaitól NYUGALOMÉLVEZET, ösz. fu. Állapot, melyben valaki testileg s lelkileg békés életet él. NYUGASZT, NYÚGASZT, (nyug-asz-t) áth. m. nyugaszt-ott, par. nyugaszsz, htn. —ni, v. — ani. Azt eszközli, hogy valaki testi, vagy lelki fáradozás után megnyugodjék; vagy fölindult kedélye esendesedjék; félelme, bánata, haragja lecsillapodjék. Megtoldva: nyugasztal, mint: vigaszt vigasztal, maraszt marasztal, engeszt engesztel, melyekben a végképző némi nagyító, illetőleg gyakorlatos értelemmel bir. Mondják különösen jámbor kivánatképen a megholt emberekről. Isten nyugaszsza őt. Másképen: nyugoszt, nyugosztal, vagy régiesen nyugat, nyugot. Rokon hozzá a miveltető nyugtat. NYUGASZTAL, NYUGASZTAL, (nyug-asz-tal) gyak. áth. m. nyugasztal-t. A munkában elfáradtat, vagy fájdalmas kedélyüt folytonosan nyugtatja, szenvedéseitől mentegeti. Nyugasztalni a szomorodott szivüeket, a reményteleneket, a félékenyeket. ,Szulimán Harsánhoz már érkezett vala, Harmad nap táborát ott megnyugasztalá." Gr. Zrinyi Miklós. Különösen mondják megholtakról. Isten nyugasztalja öt, igen jó ember volt. Ezen igében az al képző folytonosságot, gyakorlatot jelent, mint a vigasztal, marasztal, engesztel, továbbá az álldogal, járdogal, iddogal, eddegel, mendegel stb. igékben. NYUGASZTALÁS, NYÚGASZTALÁS, (nyugasz-t-al-ás) fu. tt. nyugasztalás-t, tb. ok, harm. szr. -a. Cselekvés, mely által valakit nyugasztalunk. V. NYUGALMAZOTT, (nyug-al-om-az-ott) mn. és fu. tt. nyugalmazott-at. Kit eddigi szolgálatától, hivatalától fölmentettek; s ha ez bizonyos díj megadása mellett történt, ekkor inkább nyugdíjazott. Nyugalmazott katonatiszt, polgári tisztviselő. V. ö. NYUGALMAZ. ö. NYUGASZTAL. 973 NYUGASZTÁS - NYUGAT NYUGATFÉL NYUGHATATLAN 974 NYUGASZTÁS, NYÚGASZTÁS, (nyug-asz-t-, lett nyugat, mint a vele viszonyban levő kel, száll, ás) fn. tt. nyugasztás-t, tb. ok. Cselekvés, mely ál támad, enyész igékből kelet v. napkelet, napszállat, tal valakit nyugasztunk. naptámadat, napenyészet. A ,nyugot' alak általánosb divatú; mint állapik igéből állapat helyett állapot. NYUGATFEL, (nyugat-fél) ösz. fn. L. NYU NYUGAT, NYUGAT, (1), (nyug-at) áth. m. nyugat-tam, -tál, -ott, par. nyugass. Nyugodni hagy, enged, vagy felháborodott, izgatott kedélyét esendesíti, csillapítja. Máskép: nyugot, pl. „Mikor hiveit elnyugotja Isten." (Pázmán Kal. 1012. 1.). „De mikoron az kegyelmes Úristen meg akarta volna nyugotni az sok muka (munka) után ő hív szerel- | mes szolgáját." Carthausi névtelen. . „Kitünik fekvése Omárnak, Amint elfordúlva fejét karjára nyugatja.“ Vörösmarty. GAT, (2), 3). GATI. NYUGATFÉLI, (nyugat-féli) ösz. mn. L. NYU NYUGATHON, (nyugat-hon) ösz. fn. L. NYU GAT, 3). NYUGATHONI, (nyugat-honi) ösz. mn. Nyugathon felé lakó, fekvő; ott termő; onnan eredő. Nyugathoni nemzetek, nyugathoni földrész. Nyugathoni növények, úruczikkek. NYUGATI, v. NYUGOTI, (nyng-at-i) mn. tt. Ezen hajdan divatozott igealak helyett ma rendesen nyugati-t, tb. —ak. Nyugatra vonatkozó, avval vinyugaszt, v. nyugtat használtatik, valamint az elavult feszonyban létező; napnyugat felé lakó, ott teket, alut, ét, it, ma már fektet. altat, etet v. étet, itat. Va-nyésző, onnan eredő. Nyugati szél. Nyugati földrész, lamint pedig ezek gyökei: fek, al, e, i; hasonlóan a nyu- tartományok. Nyugati növények, termények, áruczikkek. gat törzse v. gyöke nyug; s a nyugat és nyugszik kö- V. ö. NYUGAT. zött oly viszony létezik, mint a fekszik és feket, alszik és alut, észik és ét, (honnan étő Szabó D. szerént am. étető), iszik és it (honnan Ököritó helységek neve Szatmárban és Közép-Szolnokban am. ököritató), ha-nyokban lakóknál szokásban levő. Ellentéte : keleties, délies, éjszakias. ragszik és haragit, aggszik és aggít, melegszik és melegít, hidegszik és hidegít, vastagszik és vastagít között, t. i. a cselekvést jelentő formákban közös képző a Kisf. S. Vörösmarty. NYUGATIAS, (nyug-at-i-as) mn. tt. nyugalias-t, -ak. A nyugati földrészen, v. tartomá v. -at, tb. -- NYUGDÍJ, (nyug-díj) ösz. fn. Kiszolgált, vagy hivatalviselt személynek járó tartási díj, akár készpénzben, akár terményekben adva. illetők NYUGDÍJALAP, (nyug-díj-alap) ösz. fn. Valamely alap (pénztőkében, kötelezvényekben stb.), melynek jövedelméből (kamataiból) az nyugdíj fejében bizonyos évi járadékot húznak; vagy mely arra szolgál, s akként kezeltetik, hogy a szabályok szerént beálló esetben az illetők nyugdíjaikat kaphassák. NYUGDÍJAS, (nyug-díjas) ösz. mn. Nyugdíjjal ellátott. Nyugdíjas katonatiszt. NYUGDÍJAZ, (nyag-díjaz) ösz. áth. Nyugalomba helyez és nyugdíjjal ellát valakit. Az elöregedett, kiszolgált tisztviselőket nyugdijazni. NYUGDÍJAZÁS, (nyug-díjazás) ösz. fn Díjjal ellátott nyugalmazás. V. ö. NYUGDÍJ. NYUGDÍJAZOTT, 1. NYUGDÍJAS. NYUGDÍJÉLVEZET, (nyug-díj-élvezet) ösz. fn. Állapot, midőn valaki nyugdíji járadékát valóság 2) Átv. ért. az alkonyodó napnak, vagy más égi tes- NYUGÉV, (nyug-év) ösz. fn. A régi hébereknél minden hetedik év, melyben a földeket parlagon vagyis nyugodni hagyták. NYUGHATATLAN, NYUGHATLAN, (nyughat-[at]lan) mn. tt. nyughatatlan-t, tb. ok. Kinck testi lelki szervezete, illetőleg kedélye oly izgékony, oly ingerlékeny, hogy a legcsekélyebb hatásra mozgásba kell jönnie, s nyugton, békén, veszteg maradni nem képes, milyenek általán a gyönge idegzetüek, a betegek stb. Innen átv. ért. nyughatatlan álom, fekvés, ülés, állás. Nevezetesen akaratra, és működési körre vonatkozólag am. igen tevékeny, szüntelen fáradozó, serény, a henyélést, veszteglést gyülölő. Nyughatatlan gazda, kereskedő, katona. Továbbá: ki vágyait, indulatait zabolázni nem képes, ki másokat háborgatni szeret, kicsapongó. Nyughatatlan elme, békezavaró laktárs. Hasonértelmű a,nyugtalan' szóval. Határozóként am. nyughatatlan módon vagy állapotban, nyughatatlanul. NYUGHATATLANÍT, NYUGHATLANÍT, (nyug-hat-[at]-lan-it) áth. m. nyughatatlanít-ott; htn. -ni, v. ani. Nyughatatlanná tesz, nyugodni nem enged. Az ellenséget nyughatatlanítni. L. NYUGTALANT. - NYUGHATATLANKODIK, NYUGHATLANKODIK, (nyug-hat-[at]lan-kod-ik) 1. NYUGTALANKODIK. NYUGHATATLANKODTAT, NYUGHATLANKODTAT, (nyug-hat-[at]lan-kod-tat) áth. m. nyughatatlankodtat-tam, -tál, ott. L. NYUGHATATLANÍT. NYUGÍV, (nyug-ív) ösz, fn. Az idegen „Pensionsbogen" értelmében am. papirív, vagy könyvecske, melybe a nyugdíjasok fölvett fizetését az illető pénztárnál időnként bejegyzik. NYUGJEL, (nyug-jel) ösz. fn. Irt, vagy nyomtatott beszédben fekvőleges vonás (-) valamely mondat után; máskép gondolatjel, melyet használunk, midőn vagy gondolatunkat egészen ki nem fejeztük, s az olvasót annak kiegészítésére figyelmeztetjük; pl. ha még egyszer rajta érlek, majd - ; vagy egymástól elszakgatott mondatrészek közötti zárjel gyanánt alkalmazzuk; vagy, midőn bizonyos szóra, vagy mondatra különös nyomatékot helyezünk. NYUGNAP, (nyug-nap) ösz. fn. Bizonyos nap, mely alatt valaki rendes munkálatát abban hagyja. Hetenként egy nyugnapja van. Isten a hetedik napot nyugnapul rendelte. NYUGODALMAS, (nyug-od-al-om-as) mn. tt. nyugodalmas-t, v. at, tb. -ak. Nyugodalommal párosult; fáradság nélküli; csendet, békét nem zavaró; kedélyt nem háborgató. Nyugodalmas élet, lakNYUGHATATLANSÁG, NYUGHATLAN- hely. Nyugodalmas állapot. Rendesen egy értelemben SÁG, (nyug-hat-[at]lan-ság) fn. tt. nyughatatlanság-vétetik vele a nyugalmas, de ezen és más rokonneot, harm. szr. -a. Nyughatatlan állapot, vagy tulajdonság. V. ö. NYUGHATATLAN. Nyughatatlanságban élni. Természete a nyughatatlanság. „Kinek nem ö felsége, sem mi, hanem a fejedelem az oka nyug. hatatlanságával." Gr. Eszterházy M. nádor a vármegyékhez 1644-ben. mű szók között némi elemi különbség létezik. V. ö. NYUGODALOM. NYUGODALMASAN, (nyug-od-al-om-as-an) ih. Nyugodalmas módon; fáradságtól kipihenve; csendesen vesztegelve; kedélyben meg nem zavarva, föl nem indulva. Nyugodalmasan tölteni életét. Magát a viszontagságok között nyugodalmasan viselni. V. ö. NYUGODALMAS; NYUGODALOM. NYUGHATATLANUL, NYUGHATLANUL, (nyug-hat-[at]lan-ul) ih. Nyughatatlan módon; minden benyomásra fölingerülve; izegve mozogva; tö- NYUGODALOM, NYUGODALOM, (nyug-odrekvéseiben, vágyaiban kicsapongólag; szünet, pihe-al-om) fn. tt. nyugodalm-at, harm. szr. —a. 1) Állanés nélkül. V. ö. NYUGHATATLAN. pot, melyben az van, ki munka, fáradság után testi, lelki erejét pihenteti. Dolog után édes a nyugodalom. (Km.). NYUGHELY, (nyug-hely) ösz. fn. Oly hely, melyen nyugodni lehet, különösen: fekvésre, heverésre való hely; vagy oly lak, melyben valaki mások háborgatásától ment; továbbá az élet fáradalmaitól halál által megszabadultak helye: a sír; általában minden hely, mely nyugalmat ad, vagy látszik NYUGHÉTFŐ, (nyug-hét-fő) ösz. fn. Némely mesterembereknél, különösen szabóknál bevett szokás szerént vasárnap után a hétnek első napja, melyben dolgozni nem szoktak, minthogy vasárnapra, és vasárnapon is sokszor sürgős dolgokat kell végezniök. Az ily napot heverdelnap-nak is nevezik. Ezen igének törzsöke az átható nyugat, vagy nyugot, vagy a visszaható cselekvést jelentő nyugodik, s némileg különbözik tőle a nyugalom, minthogy ennek NYUGIDO, (nyng-idő) ösz. fn. Általán, idő, közvetlen gyöke az elavult egyszerü nyug önható, mely alatt valaki a rendes munkától megszü nik, vagy nyugik, közép ige; ellenben előbb lett ebből hogy kinyugodja magát, vagy más szükségének ele-nyugat v. nyugot, főnév, v. áth. és nyugodik k. ige; honget tegyen, péld. hogy egyék, alugyék. A nyugidő | nan azután nyugodalom származott. A nyugalom tekezdetét és végét harangszó által tudatni a munkások hát egyszerü pihenési állapotot jelent; ellenben a kal. Egy órai, félnapi, heti, hónapos nyugidő. nyugodalom tartósabb vagy folytonosabb nyugvási |