MÁLBÖR, (mál-bör) ösz. fn. A prémes börü állatok azon bőre, mely máljaikat, azaz hasaikat takarja. V. ö. MÁL. -tál, -ott, par. -z. A gabonát malátának elkészíti. | tén holmival megrakott bugyort, zsákot is. Málhába Malátázni az árpát. kötni az útravaló ruhákat. A málhát a nyeregre akasztani. A gyalog utasok hátaikon czepelik málháikat. Eredetileg valamely tartó eszközt jelentett, melybe egyetmást rakni, göngyölgetni szoktak volt; megtetszik ez egy 1544-iki levélből: „Továbbá az én zöld subiczám es (is) ott az bőr málhában vagyon“ (Szalay, Á. 400 m. lev. 27. 1.). Elemzésére nézve lásd : MÁL, (1). MÁLCZA, falu Zemplén m.; helyr. Málczá-ra, -n, -ról. MALCZÓ, falu Sáros m.; helyr. Malczó-ra, -n, -ról. MALDUR, falu Szepes m.; helyr. Maldur-ra, -on, -ról. málhákat a zsákokba tömnek, s a szorító kötelékeket rájok feszítik. MÁLHAFONAL, (málha-fonal) ösz. fn. Fonal, vagy zsinegféle kötö, melylyel kisebb málhákat öszvekötnek. MÁLHAKAPOCS, (málha-kapocs) ösz. fn. Kapocs, a málhaköteleket öszveszorítani, és együvé tartani való, vagy kapocs a málhás zsákokon, bőröndökön. MÁLHADORONG, (málha-dorong) ösz. fn. Rövid vastag dorong, melylyel holmi rugalmas testekMÁLÉ, (1), fn. tt. málé-t. 1) Némely tiszamel-ből, pl. gyapjúból pamutból, rongyokból, szőrből álló léki és erdélyi vidékeken am. kukoricza, máskép: törökbúza, tengeri; honnan a debreczeni Füvészkönyv a,zea' magyarítására használja. 2) Kukoriczalisztből készült lepény, azaz lapos és lágyabb édes étek, különösen sütemény, mely, ha tésztáját téjjel csinálják, túl a Dunán prósza, Mátyusföldén görhön a neve. Tisza mellett görhe a szinte kukoriczalisztből, de pogácsa-alakban készült és keményebb édes sütemény. Tréfás népi nyelven: napon sült málé, am. emberganéj. Az első értelemben talán annak mais (zea mais) növénytani nevéből módosult, francziául is maïs, spanyolul: maiz, melyet Columbus Dél-Amerikából hozott, s a kihalt Hajti nyelven mahiz-nak mondták. A debreczeni Füvészkönyv szerzői úgy vélekednek, hogy a török Maldivae vagy Male-Dive vagy egyszerüen Male szigetektől vette volna magyar nevezetét. De ezek Kelet-Indiában s egy kissé messze vannak tőlünk. A 2-ik értelemben talán am. málló, amidőn elemzésére, s eredeti értelmére nézve 1. MÁL, elvont gyök. MÁLHAKÖTÉL, (málha-kötél) ösz. fn. Kötél, melyet a málhák öszveszorítására használnak. MÁLHÁL, (mál-ha-al) áth. m. málhál-t, lásd: MÁLHÁZ. MÁLHALÓ, (málha-ló) 1. MÁLHÁSLÓ. MÁLHANYEREG, (málha-nyereg) ösz. fn. Sajátféle készületü nyereg, a teherhordó barmokon, melyre a málhát felkötik. Vízhordó szamarak málhanyerge, melyre két oldalt a csobolyókat akasztják. Tábori öszvérek málhanyerge. MÁLHÁSLÓ, (málhás-ló) ösz. fn. Ló, mely nyerges, vagy nyergetlen háton málhát hord. A gyolcsostótok néha málháslovakon hordják áruikat. MÁLHÁSSZAMÁR, MÁLHASZAMÁR, (málhás-szamár, málha-szamár) ösz. fn. Teherhordó szamár, melyre málhát raknak, melyen málhát szállítanak. MÁLÉ, (2), (mál-é) mn. tt. málé-t. Szájtáti, mamlasz, ostoba, együgyü. Innen málé száju ember, am. ostoba módon bámuló, száját tátva tartó. Gyökeleme a szájtátást jelentő ma, s rokon a mámmám, mamlasz, mámmog, mámor, továbbá a bám, bámész, bámúl, bamba, bacza szókhoz. Átvetve : méla, melyből lett méláz, MÁLHÁSSZEKÉR, MÁLHASZEKÉR, (málhásazaz gondolatokban mereng, mit sok ember szájtátva szokott tenni. Ide tartozik a melák, mely Marczal- szekér, málha-szekér) ösz. fn. Utazó szekér, melyen mellékén épen am. tátott száju, honnan melák kutyá-málhákat szállítanak. Különösen a hadsereget kísérő, nak nevezik a mészáros ebek azon faját is, melynek s annak holmijét szállító szekerek. szája különösen széles, és tátongásra áll. Hangra és MÁLHASZÍJ, (málha-szij) ösz. fn. A málhákat, értelemre ezen,málé szóval egyezik a német Maulaffe. vagy málhás bőröndöket, zsákokat stb. öszvekötni MÁLÉHÁNCSU, (málé-háncsu) 1. MÁLÉPA- | való szíjak. MUSA. MÁLÉPAMUSA, (málé-pamusa) ösz. fn. Lőrincz Károly szerént a kapnikbányai szójárásban kukoriczahéj, melyet gerebenen meghasgatva derekalynak használnak. Néhutt: panusa. MÁLHATŰ, (málha-tű) ösz. fn. Erős, nagyféle tü, melylyel a málhás zsákokat, pl. harákat vagy a málhaborító ponyvákat, gyékényeket, lepedőket öszveférczelik. MÁLHAVONAT, (málha-vonat) ösz. fn. Vonat MÁLÉSZÁJU, (málé-száju) ösz. mn. Ki száját a vaspályán, midőn nem utasokat, hanem csak málrendesen tátva tartja, mint az együgyü, ostoba, gyügi | hákat szállítanak. *emberek szokták. V. ö. MÁLÉ, (2). MÁLHÁZ, (mál-h-a-az) áth. m. málház-tam, MÁLHA, (mál-h-a) fn. tt. málhát. Mai értelmétál, ott, par. z. Málhával megrak, megterhel. ben öszvegöngyölgetett podgyász, vagy egymásra hal- Tevéket, lovakat, öszvéreket málházni. A szállító szekemozott holmi, melyet útra vinni, vagy teher gyanánt reket felmálházni. A harazsákokat gyapjuval, pamuttal, valahová szállítani szoktak. Jelenti különösen az ilye- | szörrel, rongygyal málházni. 89 n, MÁLINKA-MALMOS MALMOSDI-MALOM 90 MÁLINKA, falu Borsod m.; helyr. Málinká-ra, | malma van. Malmos vidék, patakok, folyók, Malmos -ról. MÁLINKÓ, (mál-in-kó) kicsiny. fn. tt. málinkó-t. Így nevezik néhutt az aranybegy v. aranymálé, azaz aranymál v. -málu nevü madarat. Az aranybegy arra mutat, hogy e madár aranyszín sárga begyétől, illetőleg hasától kapta nevét, s ennélfogva a málé v. málinkó szók törzse a hast jelentő mál, honnan az aranymálé am. aranymálu. MÁLLA, (máll-a) fn. tt. mállát. Ólom- és rézbányákban találtató, világos sárga s kevessé barnás földnem, melyet festészi anyagul használnak. Szélesb ért. érczföld, mely savanyok által feloldott (szétmállott) tiszta fémekből képződik. (Ochra). MÁLLASZT, (ma-all-aszt) áth. m. mállaszt-ott, htn. —ni v. —ani, par. mállaszsz. Valamely szilárd testnek részeit koptatás, dörzsölés, rágás stb. által egymástól elválasztja. A viselés mállasztja a ruhát. V. ö. MÁLLIK. gazdák. MALMOSDI, (mal-om-os-di) fn. tt. malmosdi-t, tb. -k. Ostáblaféle játék, két személy között, kilenczkilencz koczkával, vagy kövecsesel, vagy akármely jegygyel. A játszó táblára három egymásba rekesztett négyszög van rajzolva. A játszók közöl kiki malmot iparkodik csinálni, azaz három koczkát egy vonalban fekvő három szögletpontra hozni. MÁLNA, (mál-na) fn. tt. málnát. Növényfaj a szederjek neméből; szára felálló, hol síma, hol borzas, fulánkos; levelei szárnyasak ötével; gyümölcse rendszerént vörös. (Rubus idaeus).Néhutt, nevezetesen Gömörben, Tornában, am. fekete szederj. Törökül : zmaula, tótul: malina. Elemzésére nézve 1. MÁL el vont törzs. MÁLNABOGYÓ, (málna-bogyó) ösz. fn. A málna nevü szederfajnak bogyós gyümölcse. V. ö. MÁLNA. MÁLNABOKOR, (málna-bokor) ösz. fn. Bokor, MÁLLÉKONY, (ma-all-ék-ony) mn. tt. mállé-melyet a málnanemi szeder ágai, illetőleg szárai, inkony-t v. at, tb. -ak. Ami könnyen mállik, foszdái képeznek. V. ö. MÁLNA. lik, elkopik, minek részei válékonyak. Mállékony ócska ruha. Mállékony homokkő. Mállékony sütemény, mely mintegy elolvad a szájban. MÁLNAECZET, (málna-eczet) ösz. fn. Málnabogyók levéből csinált, vagy málnabogyókkal fűsze rezett eczet. MÁLNAFA, (málna-fa) ösz. fn. 1. MÁLNA. MÁLNAKÜTEG, (málna-küteg) ösz. fn. Guineában járványos,málna bogyók szinéhez hasonló kü MÁLNALÉ, MÁLNANEDV, (málna-lé vagy -nedv) ösz. fn. 1) A málna gyümölcs nedve természetes állapotban. 2) Málnabogyókból készített kellemes savanyuságu s frisítő ital. MÁLNAPATAKA, falu Nógrád m.; helyr. -pataká-ra, —n, —ról. MÁLNÁS, (1), (mál-na-as) mn. tt. málnás-t v. -at, tb. —ak. Málnabokrokkal benőtt; vagy málnabogyóval, illetőleg málnalével vegyített, fűszerezett. Málnás hegyek, erdők, kertek. Málnás eczet, víz. V. ö. MÁLNA. MÁLNÁS, (2), erdélyi falu Sepsi székben; helyr. Málnás-ra, —on, —ról. MÁLLIK, (ma-all-ik vagy máh-ol-l-ik, vagy pe dig vá-al-ik) k. m. máll-ott, htn. ani v. -ni. Általán am. valamely testnek részei egymástól elválnak, foszlanak, mi vagy külső erőszak, vagy belső felbom-tegféle bőrbetegség. lás, t. i. az összekötő anyagok megtágulása által történik. Mállik a viselés által koptatott ruha. Mállik a rohadó bőr, papir. Mállik a purhás fa. Ezen vadhús, és sütemény oly puha, hogy csak úgy elmállik az ember szájában. A székelyeknél mondják arról is, midőn a posztó vagy más romlékony test szinét változtatja. | Ezen értelem az előbbivel rokon, minthogy a romló, foszló,kopó, azaz málófélben levő posztó,vagy más szövet csakugyan szinében is változik. Ugyancsak a székelyeknél Kriza J. szerént mondják akármiről ami zsendül. Mállik a törökbúza, zab, szilva, cseresznye. Szabó D. szerént annyi is mint virágzik: „El- vagy megmállik a fa.“ „Megmállott hirével a föld kereksége." Ezek ben a mállik igének elváló vagy változó jelentései látszanak. Ezek szerént elemzését illetőleg, ma mint menést, el- szétmenést jelentő gyök az al vagy all ige képzővel és egyszersmind a szenvedő állapotot jelen-malm-a, kicsiny. malmocska. 1) Kerekekből, hengetö ik-kel egyesülvén, értelmének tisztán megfelel. Ez rekből, kövekből stb. összetett gépmű, melylyel holmi értelem felel meg a latin mollio, molo szóknak is át- testeket apróra zúznak, porrá örlenek, stb. Különöható viszonyban. Egyébiránt mállik szóval hangra sen ilyféle gépmü, melyben a gabonát darává, lisztté, és értelemre rokon a válik is, tehát amaz némelyek ál- kásává őrlik, valamint maga azon épület is, mely e tal úgy is tekintetik, hogy némi hangmódosulat által gépművet magában foglalja. Vízi malom. Patakmalom. ebből alakult, s erre mutatnak a székely nyelvben Tómalom, Dunai, tiszai malmok. Száraz malom. Kézi imént érintett sajátságok is. V. ö. MÁL, elvont törzs. malom. Daráló, kásás, lisztelő, kukoriczamalom. SzélMALLY v. MÁLLY, 1. MÁL, fn. malom. Gözmalom. Szitás malom, mely finomabb liszMALMOK, puszta Somogy m.; helyr. Malmok-tet, paraszt malom, mely korpásat öröl. Gabonát ma-on. -ról. lomba vinni. Szapora, lassu, kotyogó, csendes malom. MALMOS, (mal-om-os) mn. tt. malmos-t v. -at, Malomra vonatkozó közmondások és példabeszédek. -ak. Malmokkal vagy malommal ellátott; kinek | Jár a szája, pörög a nyelve, mint a malom. Forog a ra, tb. MALOGYA, némi betühangáttétellel am. magyal. Eléjön Szabó Dávidnál. 1. MAGYAL. MALOM, (mal-om) fn. tt. malm-ot, harm. szr. malma, am. jár a szája. Jól forog a malma, am. vál- Mi eredetét és rokonságát illeti, megegyezik vele a görög μvin és uvλov, latin mola, német Mühle, cseh-tót mlin, finn mylli, sőt a héber nyelvben is mal am. örleni. A fennemlített nyelvekben a malom és őrlés nevei jobbára egy gyökről származnak, pl. mola és molere, Mühle és mahlen, mlin, és melem. A magyarban a malom másképen, és régiesen moln, molna, s öszvehúzva, món, móna. Ezek gyökével alapfogalomban megegyezik a rágó férget jelentő moly, mely am. moló, s kicsinyezve moli, moly, melynek tulajdon sága némely testeket megrágni, megőrleni, elmállasztani. Minthogy a legelső természeti őrlő eszközök a fogak voltak, innen a mal mol gyököt azon szókkal is állíthatjuk rokonságba, melyek szájjal, illetőleg fogakkal való rágást, őrlést, (mállasztást) jelentenek: milyenek a magyarban: máhol, majzol, mar, moly; ide tartozik, mint érintve volt, különösen mállik, pl. elmállik a szájban a porhanyós étel; a latinban: mando, manduco, mandibulum; a németben: Malm, malmen, Malter (kötöredék) stb. V. ö. MAL gyök és MÁL LIK. MALOMÁCS, (malom-ács) ösz. fn. Molnár vagy más faragó mesterember, ki malmokat épít és javít. MALOMÁRKA, erdélyi falu Besztercze vid.; helyr. —árká-ra, —n, —ról. MALOMÁROK, (malom-árok) ösz. fn. Vízvezető árok a végett készítve, hogy valamely malmot a szükséges vízzel ellásson. MALOMBELI, (malom-beli) ösz. mn. Malomban találtató, malomba tartozó. Malombeli eszközök, szerszámok. MALOMBIRTOKOS, (malom-birtokos) ösz. fn. Személy, kinek saját malma van. MALOMBOGÁR, (malom-bogár) ösz. fn. lásd: LISZTBOGÁR. MALOMCZÉDULA, (malom-czédula) ösz. fn. Czédula, melyet némely nagyobbszerü, pl. hengermalmokban az őrlető az átadott gabona mennyiségéről és sulyáról kap, hogy ugyanannyi lisztet követelhessen érte. MALOMFALVA, erdélyi falu Maros és Udvarhely sz. helyr. Malomfalvá-ra, -n, -ról. MALOMFÉRÉG, (malom-férég) ösz. fn. Féreg vagy kukacz, mely a malmokban, illetőleg lisztben fészkeli meg magát. MALOMGÁT, (malom-gát) ösz. fn. Gát, mely a alá tereli. malomhajtó vizet öszszébb szorítja, s a malom kerekei MALOMHAJTÓ, (malom-hajtó) ösz. mn. Ami malmot hajt, pl. víz, patak. MALOMHÁZA, falu Sopron m.; helyr. Malom MALOMHELY, puszta Pozsony m.; helyr. Malomhely-re, en, -ről. MALOMIPAR, (malom-ipar) ösz. fn. A lisztörlő művek és gépek által kifejlődött iparüzlet. MALOMJOG, (malom-jog) ösz. fn. Jog, melynél fogva valaki vízi, vagy száraz vagy akármily malmot állíthat bizonyos helyen. Alsó Vágmellékén a jobbágyok is birtak malomjoggal. MALOMKERÉK, (malom-kerék) ösz. fn. Általán minden kerék, mely a malommünek egyik kellő részét teszi. Különösen a vízi malmokban a vízi kerék, melyet a víz hajt. Csikorog a malomkerék, esőt kiált. Száraz kerék, mely a vízi kerékkel a göröndöly által öszveköttetésben van, s benn forog a malomban. A száraz malmokban azon nagy kerületü kerék, melyet igás barmok húznak. MALOMKOTYOGÁS, (malom-kotyogás) ösz. fn. Kotyogás, melyet őrléskor a szitásmalom teszen, midőn a szitát az úgynevezett petike rázza. Egyébiránt kotyogómalom-nak gúnyosan oly malmot hínak, melynek kevés vagy igen lassu vize van, s úgy jár mint a ketyegő óra, s melynek, mint mondják, egy szem kevés, kettő sok. MALOMKÖ, (malom-kő) ösz. fn. Kerek alakú, lapos kövek, melyek között a gabona örlődik. A felső nálnak. Malomkövet vágni. dunai molnárok jobbára újbányai malomköveket hasz MALOMKŐBÁNYA, (malom-kö-bánya) ösz. fn. Kőbánya, melyből malomköveket fejtenek. Felső Magyarországban nevezetes az újbányai malomkőbánya, Bars vármegyében. MALOMKÖGUZSALY, (malom-kö-guzsaly) ösz. fn. Guzsalyforma nyel vasból, mely körül a felső malomkő forog. MALOMKÖHAL, (malom-kö-hal) ösz. fn. Sajátságos alakú tengeri halfaj, melynek teste igen rövid, s kerekdeden végződő, mintha kikanyarították volna. (Tetradon mola.), MALOMKÖKÁVA, (malom-kő-káva) ösz. fn Deszkákból csinált bödön, mely káva gyanánt keríti a malomköveket. MALOMKÖPAD, (malom-kő-pad) ösz. fn. ÁllMALOMÉR, puszta Pest m.; helyr. Malomér-re, vány, vagy fenék, mely fölé a malomkövek he —én, —ről. lyezvék. városától kapta volna, melyet az olaszok Malvasiá-ra változtattak. Ezen szőlőfajból készül a malozsa nevü csemegebor. Szélesb ért. hasonló ízü és finomságu bor, mely Candia szigetén terem, továbbá más ilyetén mesterkélt borok. Némely tájszokások szerént átvetve ejtik: mazsola v. mozsola. MÁLVA, MÁLYVA, fn. tt. málvát. Növénynem az egyfalkások seregéből és sokhímesek rendéből, csészéje kettős, a külső két-három levelű tokjai egy magvúk,gyűrűs karikásan az anyaszár körül. (Malva).Fajai: sugár, illatozó, kerek, erdei, bodros, csillagszörös, pézs ma málva. MÁLVAPILLANGÓ, (málva-pillangó) ösz. fu. körül, vagy reájok szállong. Pillangófaj, mely a málvavirágokat kedveli, s azok MALOMSOK Ó, ÚJ-, faluk Györ m.; helyr.vák Malomsok-ra, -on, -ról. MALOMSZEG, falu Nyitra m.. erdélyi falu Kolos m., puszta Pest m., TASNÁD-,falu Közép-Szol nok m.; helyr. Malomszeg-re, —êu, -ről. MALOMSZERSZÁM, (malom-szerszám) ösz. fn. A malomépítésnél és őrlésnél használt mindenféle MÁLVARÓZSA, (málva-rózsa) ösz. fn. A málneméhez tartozó növényfaj, melynek virágbimbói nagyságra nézve a teli rózsáéhoz hasonlók. Növényteni néven róssazilíz. (Malva Alcea rosea). MALY v. MALLY, fn. tt. maly-t v. -at, tb. -ak. A kemenczének kidudorodó oldala, vagy is a kemencze öblének azon része, mely az oldalhoz legközelebb van. Rokon sőt azonos vele az állatok hasát jelentő mál; 1. MÁL (2). MALYAN, falu Kövár vid.; helyr. Malyán-ba, -ban, -ból. -ból. MÁLYI, faln Borsod m.; helyr. Mályi-ba, -ban, MÁLYVA, MÁLYVAPILLANGÓ, MÁLYVARÓZSA, 1. MÁLVA, MÁLVAPILLANGÓ, MÁLVARÓZSA. MAM v. MÁM v. MAMM szájtátást jelentő szó, melyből mamlasz, mammog, mámmog, mámmám, mamó, mamuk, mamuszkol, mámor stb. erednek. Rokonai: ám (ámul stb.) és bam meg bám. MAMA, fn. tt. mamát. Gyermeknyelven am. anya, módosítva mami, mámi, mamika, mámika, mamus, mamuska. V. ö. ÁNYA. MÁMA, puszták Csongrád és Veszprém m.; helyr. Mámá-ra, -n, -ról. MAMALIGA, fn. tt. mamaligát. Kállay gyüjte MALOMZÖRGÉS, (malom-zörgés) ösz. fn. Zör-ménye szerént a székelyeknél am. kukoricza lisztből készült száraz gánicza, málégánicza. gés, melyet a működésben levő malomnak egyes részei, nevezetesen belső kerekei, kövei, és szitái tesznek. MALOMZÚGÁS, (malom-zúgás) ösz. fn. Tompán zúgó hang, melyet a malomkerekekhez csapódott, s leeső hullámok adnak. Húsz juhunk van sz egy tehenünk, Csángódal (Erdélyi J. gyüjt.). Szintén a székelyeknél divatos mamó mamóka, és Kemenes alján divatos mámmám azonos gyökü és rokon értelmű szókkal egy eredetünek, tehát a szájtátásra MALONTA, puszta Fehér m.; helyr. Malontá- -n, -ról. MALOZSA, (olaszul: malvagia v. malasia, latinosan malvasia, francziául: malvoisier stb.), fn. tt. malozsát. Aranysárga szinü, édes szőlőfaj, mely Moreának Napoli di Malvasia városa környékén terem. Mások szerént nevét Chios szigetnek Arvisia nevü MAMLASZ v. MÁMLASZ, (mam- v. máml-asz) mn. és fn. tt. mamlasz-t v. mámlasz-t, tb. ok. Együgyü, ostoba, ki mindenre szájat tát, bamba. Alapfogalom benne a szájtátás, s rokon a bámész, bamba, bacza, bászli, mámmám, mamuszkol, manókál hasonló jelentésü szókkal. A,mamlasz közvetlen törzsöke az elavult mamol ige, az asz képző as-sal azonos, mint a kopasz, horpasz, dobasz, csupasz szókban. MÁMMÁM, (mám-mám) fn. és mn. tt. mámmámot. 1) Gyermeknyelven am. gyermeknek való eledel, kása; különösebben Kemenesalon divatos. 2) Szájtá- | togató mamlasz, bamba, buta, együgyü. Mindkét értelemben gyöke a szájtátást jelentő mám, változattal: bám, bámbám, bamba, bámész. MAMMOG v. MÁMMOG, (mamm-og) önh. m. mammog-tam, —tál, -ott. Értetlen mamm mamm hangon dünnyög; vagy száját tátogatja, mintha valamit rágna, vagy szólani akarna. Szabó D. szerént is am. nyünyög, magában dunnog; vagy lassan eszik; vagy lassan cselekszik valamit. Rokon hozzá: nyámmog. MAMMOGÁS, MÁMMOGÁS, (mamm-og-ás) fn. tt. mammogás-t, tb. ok. Cselekvés, midőn valaki mammog. MĂMÓ, (mam-ó) fn. tt. mamó-t. 1) A kétfőbb hímesek seregéből és födetlenmagvúk rendéből való növénynem; csészéjének fogai szálkahegyük, egyenetlenek, bokrétája ásitó, (honnan a neve), felső ajaka boltos, az alsó három hasábu. (Galeobdolon).2) Napon szárított, s apróra morzsolt tészta neme. Gyöke az evésre vonatkozó, és szájtátó mam. Kicsinyezve: mamóka. Székely tájszó. MAMOCS, puszta Somogy m.; helyr. Mamocsra, -on, -ról. MAMÓKA, (mam-ó-ka) fn. tt. mamókát. lásd: MAMÓ, 2), MAMÓKÁL, (mam-ó-ka-al) önh. m. mamókált. L. MAMUSZKOL. - MÁMOR, (mám-or) fn. tt. mámor-t, tb. ok, harm. szr. -a. Állapot, midőn valaki a részegség után kellemetlenül érzi magát, midőn feje nehéz, elméje homályos, kedélye lehangolt, mit rendesen álmossági ásitozás szokott kísérni. Legvalószinübb, hogy nevét a szájtátással járó kábulást, kábultságot jelentő mám gyöktől kapta. Innen a mondás: kialunni a má- | mort, s Dunán túl, nevezetesen Kemenesalon, a mámor jelent álomkórságot is, melynek főjelleme szintén a kábultság. Sínai nyelven hán am. félrészeg; és mámor (semiebrius; hilaritas ex vino) és tán (hilaritas a vino excitata).Törökül makhmur v. mahmur, am. a mámortól fejfájós; innen makhmurluk fejfájás a mámor után. MÁMORÍT, MÁMORIT, (mám-or-ít) áth. m. mámorít-ott, htn. —ni v. —ani, par. -8. Mámoros állapotúvá tesz. A sok ivás, virrasztás elmámoritja az embert. álmos, ásítozó. Mámoros korhelyek. Mámoros fejjel szédelegni. V. ö. MÁMOR. MÁMOROSAN, (mám-or-os-an) ih. Mámoros állapotban, ásítozva, rosz kedvvel, homályos elmével stb. Mámorosan heverni a pamlagon. Mámorosan beszélni. MÁMOROSODIK, (mám-or-os-od-ik) k. m. mámorosod-tam, -tál, —ott. Mámoros állapotba esik. V. ö. MÁMOROS. MAMÓS, tájdivatos; 1. MUMUS. MAMUK, (mam-uk) mn. tt. mamuk-ot. Orrából beszélő; mamlasz, mammogó. V. ö. MAM vagy MÁM. MAMUSZKOL, (mam-usz-kol) önh. m.mamuszkolt. Nagy lassan, majszogva csinál valamit máskép: majkol, mamókál, szuszmog, piszmog. Székely tájszó (Kriza J.). MAN, elvont gyök, mely a mancs, mankó és manga származékokban buczkós, csomós, gömbölyűre, kerekre hajló testet jelent. Ez értelemben rokon hozzá a szintén gömbölyűt jelentő mony. Ide sorozhatók : mangolicza v. mongolicza, tájdivatosan mangó, mint | leggömbölyűbb kövér disznófaj, és mankócz, legkövérebb lúdfaj. : MÁN, (1), elavult szó, mely a Mánfa, Mánte lek, Mánd, Mándok helynevekben él. Értelme ho mályos. MÁN, (2), tájdivatos; 1. MÁR, ih. MÁNA, Székelyes kiejtésű tájszó; Lásd: MÁLNA. MANCS, (man-cs) fn. tt. mancs-ot, harm, szr. a. Fagyökérből csinált laptaforma teke, melyet némely vidékeken, nevezetesen a palóczoknál bottal ütögetnek a levegőbe. Elemzésére nézve 1. MAN. MANCSOZ, (man-cs-oz) k. m. mancsoz-tam, -tál, -ott. Mancscsal játszik, azaz a mancsot bottal ütögeti a levegőbe. V. ö. MANCS. MANCSOZÁS, (man-cs-oz-ás) fn. tt. mancsozás-t, tb. —ok. Mancscsal játszás. V. ö. MANCSOZ. MANCZA, v. MANCZI, női kn. tt. Manczát v. Manczit. Magdolna. Karcsu derekadon a váll, A csikóbőrös kulacshoz Csokonai. MANCZICZKÓ, puszta Nyitra m.; helyr. Mancziczkó-ra, —n, —ról. MÁMORKA, (mám-or-ka) kicsiny. fn. tt. mámorkát. 1) Kisebb részegségnek, dőzsölésnek ered-ról. ménye. V. ö. MÁMOR. 2) Növénynem a kétlakiak seregéből és négyhímesek rendéből, melynek faja ara, fekete mámorka. (Empetrum nigrum). Ennek szára lecsöpült, ágai kopaszak, levelei hosszudadak, bogyója széditő, s innen a neve is. MÁMOROS, (mám-or-os) mu. tt. mámoros-t v. -at, tb.ak. Emberről mondjuk, ki részegség, dőzsölés után még ki nem józanodott, még rosz kedvű, MÁND, falu Szatmár m.; helyr. Mánd-ra, MÁNDOK, mváros Szabolcs m.; helyr. Mándok- MANDRAGURA, 1. NADRAGULYA. MANDURA, fn. tt. mandurát. Kis czitaraforma hangszer melyet ujjakkal pengetnek. Népies tréfás nyelven: mácsikszedő, mivel némileg hasonló hozzá. Idegen eredetű szó am. az olasz mandóla, v. mandó |