Oldalképek
PDF
ePub

77

MAKACSIT MÁKCSIK

MÁKFA - MAKKKOLOP

78

MÁKFA, KIS-, NAGY-, faluk Vas m.; helyr. Mákfá-ra, —n, - ról.

MAKFALVA, erdélyi falu Maros székben; helyr. -falvá-ra, —n, — ról.

MÁKFEJ, (mák-fej) ösz. fn. 1. MÁKBUGA.

máskép tájdivatosan : bakacsol. E jelentéseknél fogva a makacs gyöke vagy az átalakult vak, melyből lett | vak-merő, tehát mintegy vakacs, vakas, azaz a mozdúlni nem akaró vak lóhoz hasonló; vagy hihetőbben eredetileg am. bakacs, a ,bak' gyöktől, mivel a baknak különös tulajdonsága az ellenszegülés, öklelődés, MAKK, (1), fn. tt. makk-ot, harm. szr. —ja. és csakugyan a csökönyös emberről mondják is: meg Köznyelven a tölgy és bükknemü fák hosszukás gömbakolja magát (Lőrincz Károly); ugyaninnét szárma- bölyű, s kemény héju vagy kérgü gyümölcse, mely zik bakafántos is. Hogy az m, v és b hangok mint kivált a sertéseknek kedves eledelök. A sertéseket szervrokonok egymással fölcseréltetnek, több példa makkra hajtani, makkon hizlalni. Egészséges, mint a van rá nyelvünkben is, pl. Visegrád Misegrád, vacsoa makk. A magas tölgyfa is csak kis makk volt valaha. ra, bacsora, ebéd evéd, vézna mázna, vakog makog, be- |(Km.). Éhes disznó makkal álmodik. (Km.). A növénykeg mekeg, bakcsó máskép vakvarjú stb. Némelyek tanban a latin,nux' értelemben minden olyan termés, nyakas szóval azonosítják, m és n (lágyítva ny) szinte melyet kivülről különféle vastagságu kéreg borít, s rokonok levén. Ismét mások szerént: magars, mint-belül van a gyümölcs bele és széke;ilyen termése van egy magafejü. a mogyoró- s diófának is. Átv. ért, a férfi nemzőveszMAKACSÍT, MAKACSIT, (mak-acs-ít) áth. m. szőnek a makkhoz némileg hasonló gombja. Kártyamakacsít-ott, htn. —ni v. — ani, par. -8. Makacs-lapokon makkot ábrázoló festmény, valamint az ily csá, azaz csökönyössé, akaratossá, nyakassá, ellenszegülővé tesz. A gyermeket gyakori ingerkedés által makacsítani.

MAKACSÍTÁS, MAKACSITÁS, (mak-acs-ít-ás) fn. tt. makacsítás-t, tb. ok, harm. szr. -a. Ma kacscsá tevés. V. ö. MAKACSÍT.

ábrázolattal jegyzett lap. Tökre tököt, makkra makkot. Makknak nevezik a hámistráng valamint általán akármily kötél végén levő hurokforma csomót is. E szó eredetileg nem egyéb, mint a mag mog, magy mogy szók módosulata. Az egy tagu szók végén a g és k hangokat szereti a magyar kettöztetni, mint az agg,

MAKACSKODÁS, (mak-acs-kod-ás) fn. tt. ma-lógg, csügg, függ, bükk, czikk szókban. A német Eiche

kacskodás-t, tb. -ok, harm. szr. a. Kedélyi működés, midőn az ember vagy más állat valaminek vagy valamiben ellenszegül; csökönyösködés, nyakaskodás. MAKACSKODIK, (mak-acs-kod-ik) k. m. makacskod-tam, -tál, ott. Makacs módon viseli magát, csökönyösködik, nyakaskodik,fejeskedik, durczáskodik.

[ocr errors]

MAKACSODÁS, (mak-acs-od-ás) fn. tt. maka csodás-t, tb. ok. Makacscsá levés. Az okszerütlen nevelés makacsodást szül a gyermekekben.

a gömbölyűt jelentő Ei-val látszik eredeti rokonságban lenni. Ily fogalmi és hangrokonság van a latin glans glandula, és globus, glomero stb. szókban.

ra,

MAKK (2), puszta Komárom m.; helyr. Makk―on, -ról. MAKKALAKÚ, (makk-alakú) ösz. mn. ᎷᎥ alakjára nézve a makkhoz hasonló, azaz hosszukás gömbölyü.

MAKKAN, tájdivatos, mukkan helyett; 1. ezt. Egyet se makkanj. (Szabó D.).

MAKACSODIK, (mak-acs-od-ik) k. m. maka- MAKKBÉLYEG, (makk-bélyeg) ösz. fn. Bécsod-tam, -tál, -ott. Makacscsá leszen. Meg- v. el-lyeg, melyet néhutt a sertésekre ütnek, mielőtt a makacsodik.

MAKACSSÁG, (mak-acs-ság) fn. tt. makacsság ot, harm. szr. —a. Kedélyi állapot vagy tulajdonság, mely másnak daczára, ellenére akaratoskodik. Rokonai: fejesség, nyakasság, durczásság, csökönyösség.

MAKACSUL, (mak-acs-ul) ih. Makacs módon, azaz saját akaratához, vagy indulatához vakon ragaszkodva, s mások akaratának, tanácsának ellenszegülve. Makacsul megmaradni a hibás vélemény mellett. MAKACSÚL, (mak-acs-úl) önh. m. makacsult. L. MAKACSOKIK.

— ról.

MAKÁD, falu Pest m.; helyr. Makád-ra, -on,

MAKÁNY, Szatmárvidéki tájejtés. lásd: MO

KÁNY.

makkos erdőbe eresztenék.

MAKKBÉR, (makk-bér) ösz. fn. Bér, melyet az fizet, ki másnak erdejében makkoltatja sertéseit.

MAKKDISZNÓ, (makk-disznó) ösz. fn. A kártyajátékban azon lapok között, melyekben úgynevezett makkszemek vannak festve, a legnagyobb ütő. Gúnyneve az igen kövér, busa fejü embernek. Olyan, mint a makkdisznó.

MAKKFILKÓ, (makk-filkó) ösz. fn. Kártyajátékban azon felső legény v. kolop, melyhez makkszem van festve. Filkó am.felső a tájdivatos fil (= fel) gyöktől, mely él a csalóközi Fil-Istál szóban, (melynek társa Al-Istál).

MAKKGYÚLADÁS, (makk-gyúladás) ösz. fn. Kóros tüzesség a férfi nemzővesszejének makkjában MAKARIA, falu Bereg m.; helyr. Makariá-ra, s illetőleg makktyúján, vagy fitymáján. —n, — ról.

MÁKBUGA, (mák-buga) ösz. fn. A mákféle növénynek magtartó buganemű tokja. Szokottabban: mákfej.

MÁKCSIK, 1. MÁCSIK.

MAKKJOG, (makk-jog) ösz. fn. Jog, melynélfogva valaki bizonyos erdőben makkoltathat. V. ö. MAKKOLTAT.

MAKKKOLOP, (makk-kolop) ösz. fn. Lásd: MAKKFILKÓ, és TÖKKOLOP.

[blocks in formation]

ra,

[blocks in formation]

MAKKÓD, puszta Szabolcs m.; helyr. Makkód- MÁK (3). -on, -ról.

MAKKOL (makk-ol) önh. m. makkol-t. 1) Makkra jár, makkot eszik. Innen ered: makkoltat, azaz makkal etet. Oly viszony létezik köztök, mint a legel és legeltet között. 2) Makkot szed.

MAKKOLÁS, (makk-ol-ás) fn. tt. makkolás-t, tb. -ok, harm. szr. —a. Cselekvő állapot, midőn valamely állat, nevezetesen disznó, makkot eszik, vagy midön valaki makkot szed.

MAKÓCZ, falu Zemplén m.; helyr. Makócz-ra, -on, -ról.

MAKÓD,erdélyi falu Besztercze vidékében;helyr. Makód-ra, —on, —ról.

MAKOG, (mak-og) önh. m. makóg-tam, -tál, - ott. Szájtátogatva értelmetlenül, akadozva hangoztat valamit. Máskép: vakog.

MÁKOG, (mák-og) önh. m. mákog-tam, —tál, -ott. Mondják nyúlról, midőn ijedtében vagy kinMAKKOLTAT, (makk-ol-tat) mivelt. m. makkol-jában kiabál, pl. ha az agár megragadja. Gyöke, mint tat-tam, -tál, -ott, par. makkoltass. A sertéseket makkal eteti, hizlalja.

MAKKOLTATÁS, (makk-ol-tat-ás) fn. tt. makkoltatás-t, tb. —ok, harm. szr. -a. Etetés, hizlalás, midőn valaki a sertéseket makkra hajtja.

MAKKOS, (makk-os) ösz. mn. 1) Makkot termő, makkal bővelkedő. Makkos tölgyfák, erdőség. 2) Makkon hízott. Makkos disznó.

BÉR.

tudnivaló, hangszó.

MAKOGÁS, (mak-og-ás) fn. tt. makogás-t, tb. ―ok, harm. szr. —a. A szóknak akadozva kimondása vakogás, mokogás.

MÁKOGÁS, (mák-og-ás) fn. tt. mákogás-t, tb. — ok, harm. szr. -a. A nyúlnak fájdalmas kiáltása. MÁKOLAJ, (mák-olaj) ösz. fn. A mák magvai

MAKKPÉNZ, (makk-pénz) ösz. fn. 1. MAKK-ból sajtólt olaj, melyet a festészek szoktak olajfesté

[blocks in formation]

kül használni.

MÁKONY, (mák-ony) fn. tt. mákony-t, tb. ok, harm. szr. —a. Mákból kivont tejszinü nedv, különösen, melyet az éretlen mákfejekből nyomnak ki, azután kiszáradni s megsürüdni hagyják. Sajátnemü tulajdonsága az, hogy kis mértékben véve is mély és tartós álmot okoz. (Opium.) Köz nyelven: álompor.

MÁKONYKIVONAT, (mákony-kivonat) ösz. fn. Mákony minemüségü kivonat a máknövény szemeiből. V. ö. MÁKONY.

MÁKONYSZER, (mákony szer) ösz. fn. Mákonyból álló, vagy mákonynyal vegyített szer, gyógyszer, vagy altató, álomital.

MÁKOS, (1), (mák-os) mn. tt. mákos-t v. at, tb.ak. Mákkal bővelkedő, mákot termő, mákkal hintett, készitett. Mákos kertek, földek. Mákos kalács, metélt, rétes. Mézes mákos (mácsik). Átv. ért. mákszinű szürke. Mákos szür. Mákos köpönyeg.

MÁKOS, (2), (mák-os) fn. tt. mákos-t, tb. -ok. Mákos sütemény, kalács- vagy kürt-alakban.

[ocr errors]

MÁKOSSZÜRKE, (mákos-szürke) ösz. mn. Mákszinü szürke. Mákosszürke posztóból való öltöny. MÁKOZ, (mák-oz) áth. m. mákoz-tam, -tál, -ott, par. -z. Mákkal tölt, füszerez, behint valamely ételt, nevezetesen tésztás eledelt. Csuszát, rétest, metéltet mákozni.

MÁKOZÁS, (mák-oz-ás) fn. tt. mákozás-t, tb. ok. Mákkal töltés vagy behintés.

MAKRA, (mak-or-a) mn. tt. makrát. 1) Györ tájékán szőlőfaj neve, mely máskép: matyó, madari. 2) Debreczeni hosszú veres pipa,mely alul szűkebb,fölül tágasabb szokott lenni. 3) A makrancz, makranczos szók törzsöke. Két első jelentésének eredete homályos, hacsak a harmadik értelemben tréfásan nem használtatik, melyre nézve 1. MAKACS.

81

MAKRANCZ-MÁKVIRÁG

MAL-MÁL

82

MAKRANCZ, (1), (mak-or-ancz) fn. tt. mak- | ért. és gúnyosan gyönyörű mákvirág, kiben igen sok rancz-ot. A kedélynek, akaratnak csökönyös állapota. feddeni való van. Olyan átvitt értelmű, mint a szép Innen, makranczos, kinek az ily csökönyösködés tu- | madár, jó madár. lajdonsága. Értelme és gyökénél fogva rokon hozzá MAL, elvont gyök, melyből különböző értelmü a makacs. Elemezve: bakrancz v. vakrancz. V. ö. származékok erednek. 1) Malacz, melyben az acz MAKACS. Az r valószinüleg átalakult 7, mintha vol- képző kicsinyítő jelentéssel látszik birni. Eredeti érna maklancz a makol v. bakol v. vakol igéből; ide mu- telmére nézve, ha alapfogalomul a malacznak futkátat a tájdivatos makuj v. makuly is, mely am. makoló. rozó tulajdonságát veszszük (mind m mind / mozgást, Így lett a botlik igétől származott botlánkozik-ból bot- haladást is jelentvén), úgy rokon hozzá némi hangválránkozik; így az ökrendezik máskép, nevezetesen Szat- tozattal a paláczol, latinul: palatur, és pálya, pályáz. márban öklendezik. Ugyan a mozgás, forgás alapfogalma látszik rejleni a MAKRANCZ, (2), falu Abauj m.; helyr. Mak- | malom szóban is. Ide sorozhatók, mint fogalomban és rancz-ra, -on, -ról.

hangban rokonok, a rendetlen mozgást, csavargást je

MAKRANCZOS, (mak-or-ancz-os) mn. tt. mak-lentő rokon balha v. bolha (pulex, Floh), bolyong, paranczos-t v. —at, tb. —ak. Makacs, csökönyös, magafejü, akaratos. Makranczos asszony.

MAKRANCZOSAN, (mak-or-ancz-os-an) ih. Makranczos módon, makranczos állapotban. Makranczosan megkötni magát.

MAKRANCZOSKODÁS, (mak-or-ancz-os-kodás) fn. tt. makranczoskodás-t, tb. -ok, harm. szr. —a. Makacskodás, akaratoskodás, nyakaskodás, fejeskedés, csökönyösködés.

lángol szók. 2) A malász szóban jelent sűrű levet, mocskot, iszapos sárt, melyben közelebbi értelem a szétmállás. Ha a malacz szót ezzel hasonlítjuk öszve, s tekintetbe vesszük azon sajátnemű tulajdonságot, melynél fogva a disznók általán sárban, iszapban, zákányban, más szóval, malászban heverni, henteregni szeretnek (honnan a mocskos, szurtos embert is malacznak mondjuk): ez alap szerént malacz am. malas v. malos, azaz iszapos, sáros állat. 3) A malaj és ma

MAKRANCZOSKODIK, (mak-or-ancz-os-kod-ik) | láta származékokban közelebbi értelem szinte az el

k. m. makranczoskod-tam, -tál, -ott. Makranczosan viseli magát, makacskodik, nyakaskodik,stb. V. ö.

MAKRANCZOS.

MAKRANCZOSSÁG, (mak-or-ancz-os-ság) fn. tt. makranczosság-ot, harm. szr. —a. Makacsság, nyakasság, csökönyösség, vagyis a kedélynek, akaratnak magát megkötő tulajdonsága.

vagy szétmállás; amidőn rokonok a latin mollis, mulcio, hellen uaλaxós paλvaxós; de rokonnak tekinthetők,mahol szó is. V. ö. MALÁTA, MÁLÉ.

MÁL, (1), elvont törzs, mely elavult igének is vétetvén, ebből több különböző értelmű származékok eredtek. 1) Málé, jelent szájtátót, tehát gyöke a tátott szájat jelentő ma v. mah v. máh (= mohó) melyMAKRONCZÁS, Dunán túli tájdivatos szó,mak-ből al képzővel lett ma-al v. mah-al. mál, azaz száját ranczos' helyett; 1. ezt.

MAKSA, (1), férfi kn. 1. MIKSA.

tátja. Legközelebb áll hozzá a német Maul. 2) Málha, mely bugyorba göngyölgetett, s holmi utravaló podgyászt jelent (vidulus, bulga). Innen, málhába kötMAKSA, (2), erdélyi falu Kézdi székben; helyr. ni valamit am. csomóba, bugyorba. Ennek gyöke a Maksá-ra, -n, —ról.

MÁKSZEM, (mák-szém) ösz. fn. A mák nevü növénynek egyegy magva. Átv. ért. am. igen kevés, igen kicsiny. Egy mákszemet sem kapsz. Oly apróra törlek, mint a mákszem.

MÁKSZÉMNYI, (mák-szémnyi) ösz. mn. Mák szemhez hasonló nagyságu vagy mennyiségü. Átv. ért. a maga nemében igen kicsi, igen kevés. Mákszemnyi labdacsok.

MÁKSZÖRP, (mák-szörp) ösz. fn. Mákból készített szörp. V. ö. SZÖRP.

MÁKTOK, (mák-tok) ősz. fn. A máknak feje, vagyis gombforma bőrös magtartója.

MAKUJ,MAKULY,(mak-ol-ó azaz bak-ol-ó)Székely tájszó, am. makacs, makranczos. V. ö. MAKACS. MAKVERŐ, székely és bodrogközi tájszólás szerint az eredeti vakmerő szónak betüátvetés általi módosulata. Hasonló átvetéssel képződött naspolyá-ból (mespillum) lasponya.

MÁKVIRÁG, (mák-virág) ösz. fn. A mák nevü növénynek élénk tarka szinezetű virága. Átv.

AKAD. NAGY SZÓTÁR IV. KÖT.

domboru magasat jelentő ma, s rokon a máglya, mágicsál szókkal, valamint pólya szóval is; ma gyökből al képzővel lett ma-al, mál, valamit egymásra halmozva öszvegöngyölget; innen igenév máló, mála, s h közbevetésével, mely itt is némi ürességet jelent: málha, azaz eredetileg valamely tartó eszköz, melybe holmit beraknak, öszvegöngyölgetnek. L. MÁLHA. 3) Málé, eredeti jelentése, valami édes; innen a hegyaljai szőlőhegyek édes részét, mely édes borával különösen kitünik, közönségesen Mézesmálé-nak mondják; azonban e szót némelyek mézes mál-ból származtatják. V. ö. MÁL (2). Édességök miatt nevezik így a kukoriczából készült eledeleket. V. ö. MÁLÉ, (1). Ez értelemben legrokonabb hozzá a hellen uέλ, s latin mel, de gyökelemben (ma v. mah) rokonok a szláv mad med, és a magyar méz is. Alapfogalom benne a maholás, mintegy mohó evés, valamint az édes szó, am. étes, azaz különösen enni való, vagy pedig az ínyeknek tetsző; málé is am. máholni, majzolni való; tehát ma v. mah v. máh gyöke egy eredetű a tátongást jelentő szók gyökével. V. ö. MAH, v. MÁH gyök. Ide sorozhatjuk az édes bogyóju málna szót is, mely

6

[blocks in formation]

valószinüleg onnan kapta nevét, hogy sok málja, azaz édessége van más bogyókhoz képest; 4) Mállik, am. szétfoszlik, részei egymástól szétomlanak; mi történhetik koptatás, dörzsölés, rágás által stb.; az utolsó értelemben tehát am. máhollik, mintegy rágás által foszlik, morzsolódik. Alapfogalomban és hangban rokon hozzá: válik is, mely szintén valamely egész részeinek oszlását, szétszakadását jelenti. Az m, mint tudjuk, a rokon szervezetü v hanggal többször fölcseréltetik. A kettős l, mint több szavainkban, csak nyomatosság végett, és tájszokásból csúszott be, az egyszerű málik helyett. Hogy a va gyök a tátást, nyilást jelentő ma gyökkel több származékaiban egy értelmű, erről 1. VA gyök.

[blocks in formation]

hasforma hosszukás, félgömbölyü, és vagy sima vagy hepehupás. Azonban fő ismertető jele az, hogy alatta különösen, de két oldalán is alacsony fekvésü völgy vagy út viszen, maga pedig az ezen szélekeni határ feldomborodott, általán fogva mintha alul és a két szélének egy része ily hosszu magaslattal volna beprémezve, szegélyezve." A prémes állatok azon bőrét, mely torkukat födi, egyszerüen toroknak hívjuk, honnan: rókatorokkal és rókamállal bélelt mente.

MALACZ, (mal-acz) fn. tt. malacz-ot, harm. szr. -a v. -cza, kicsiny. malaczka. A disznó nemü négylábu állatnak fiatal ivadéka, mely még növőfélben van. Szopós malacz. Nyársra való malacz. Töltött malacz. Tengeri malacz, a tengeri disznónak fia. Tarka malacz. Tarka legyen a kendtek malacza. (Km.). Zsákban malaczot árulni. Hol malaczot igérnek, zsákkal forgolódjál. Összebújnak, mint a szegény ember malaczai. Szegény háztól ösztövér malacz. Hánykolódik, mint polturás malacz a garasos kötélen. Gyermeknyelven czocza, czoczi, poczi. A fenn említett nevek egyszersmind hivók, kecsegtetők; továbbá ilyenek némely vidékeken a musi, musika, és csondika; ellenben malaczilletőleg disznóüzők: hü, hücs, hucs, hű le. Átv. ért. aljas nyelven am. tisztátalan, mocskos. Nagy malacz | vagy. Ne légy oly malacz. Elemzésére nézve 1. MAL. MALACZCSORDA, (malacz-csorda) ösz. fn. Együtt legelő, vagy hajtott malaczokból álló csorda malacznyáj. Átv. aljas kifejezéssel rendetlenül futkosó, vagy menő oskolás gyermekek.

MALACZCSORDÁS, (malaczcsordás) ösz. fn. Csordás, ki malaczokat őriz és legeltet.

MALACZKA, (1), (mal-acz-ka) kics. fn. tt. malaczkát. Szopós kis malacz.

MÁL, (2), fn. tt. mál-t, tb. —ok, harm. szr. —a v. —ja. A régieknél jelentette a négy lábu, nevezetesen prémes állatok hasát, valamint azon prém bőrt is, mely a hast takarja. Innen: rókamál, prém a róka | hasáról; hölgymál, a hölgy nevü állat hasáról való prém. Ez értelme, habár ritkábban, de még ma is ismeretes. Pázmán Péternél Tudak. Pred. I. Levelében am. üreg a part oldalában, máskép: pandal, s néhutt eredetéhez hübben: padmally, partmally. Szeged vidékén kemencze málja v. malja v. mallya am. a kemencze azon öble, mely az oldallal érintkezik; innen mallyában sült kenyér, mely a kemencze oldalához ért. (Tájszótár). Mindezen jelentésekből az tünik ki, hogy,mál', vagy,melly' névszónak vastag hangu módosulata, melyet, mint érintők, némely tájszólásban ehhez még közelebb,mally'-nak is mondanak ; vagy pedig önállólag elemezve,mál' alámenő öblös vagy üreges testet jelent, és alapfogalom benne az MALACZHÚS, (malacz-hús) ösz. fn. A malaczüreges tátongó nyilás, melyet a ma gyök több szanak nyárson, vagy tepsziben sült, vagy savanyú lévainkban képvisel: milyenek: máhol, majzol, málé-ben, paprikásan stb. elkészített húsa. száj, mámor, mamlasz, mámmám, mámmog, s hangváltozattal bamba, bacza, bámul stb., melyek mind tátást, vagy ez által okozott üreget jelentenek. Rokon hozzá a görög uárn(hónalj), némileg a német Magen és Wamme, ehhez ismét a magyar vehem és latin venter.E szerént mál elemezve volna ma-al,valamely üreges testnek különösen a gyomornak, vagy hasnak alja; vagy némileg eltérő értelemben:valaminek üreges alja;s öszvevonva mál; innen Lugossy J. azt felhangulag a,mély szóval rokonítja. A disznónak ezen részét a magyar hasal-nak, hasaljá-nak nevezi. Így képződött valószinüleg áll (mentum) a nyilást (szájt) jelentő aj és al szókból aj-al, a szájnak alja vagyis a száj alatti rész. Holecz Endre Rosnyóról kezünkhöz juttatott egyik czikkjében a,mál névnek a köznyelvben divatos jelentésére MALACZOZÁS, (mal-acz-oz-ás) fn. tt. malaczonézve e következő érdekes megjegyzést közli: „Nyel-a. A disznónak szaporovünkben e szó a hegyoldalak alakját is tűzetesen je-zás-t, tb. ok, harm. szr. leli. Igen sok vidéken fennáll ezen szó. Így például dása, midőn malaczokat ellik. a Hegyalján, különösen Tokajban, Tarczalon van: Mézesmál, Kismézesmál, Királymál, Bodrog-Keresztúrban Csókamál, Szeghiben: Hosszúmál, Tályán: Tokösmál, máshol: Nyulasmál, Cseresmál, Rosnyón (Gömörben): Szőlőmál. Néhutt,mály' formában fordúl elé. Jelent pedig olyan hegyoldalt, melynek belseje

[ocr errors]

MALACZKA, (2), mv. Pozsony m.; helyr. Malaczká-n, -ra, —ról.

MALACZKODIK, (mal-acz-kod-ik) k. m. ma-ott. Átv. ért. malacz módjára laczkod-tam, —tál, bemocskolja, bepiszkolja magát, különösen, úgy eszik, mint a malacz. Erkölcsi ért. csúnya, tisztátalan dolgokról beszél.

MALACZNYÁJ, (malacz-nyáj) ösz. fn. 1. MALACZCSORDA.

MALACZOS, (mal-acz-os) mn. tt. malaczos-t v. -at, tb. ak. Minek malaczai vannak. Malaczos disznó.

MALACZOZIK, (mal-acz-oz-ik) k. m. malaczoz tam, -tál, -ott, par. —zál. Mondják magló disznóról, midőn megfiadzik,vagyis, malaczczai lesznek. A jó magló tizenkettőt is malaczozik.

MALACZSÁG, (mal-acz-ság) fn. tt. malaczságot, harm. szr. a. Átv. ért. mocskosság, tisztátalan

[blocks in formation]

ság, mely a malaczokéhoz hasonló. Nagyobb mértékben véve disznóság.

:

MALACZUL (mal-acz-ul) ih. Malaczok módja szerint, azaz mocskosan, tisztátalanul. Malaczul enni, bekenni magát az asztalnál.

re,

szr.

MALADEJ, falu Kraszna m.; helyr. Maladej

—en, -ről.

MALAJ, (mal-aj) fn. tt. malaj-t, tb. —ok, harm. -a. 1. MALÁTA. Málé nem malaj. Km.

[blocks in formation]

MALASZTOS, (malaszt-os) mn. tt. malasztos-t v. -at, tb. ak. Kinél az isteni malaszt, isteni kegyelem vagyon. „Az tökéletös szentök, és mind az nagy malasztos embörök." Góry-codex. 27. 1.

MALÁTA, fn. tt. malátát. 1) Tulajd. ért. a serpálinka s egyéb szeszfőzőknél, kicsiráztatott árpa, melyet megszárítanak, s miután pogácsaformává alakult, öszvetörnek, és a kifőzendő gabona, burgonya stb. közé élesztőül tesznek. Máskép: malaj, németül : Malz. A maláta természeténél fogva málló, szétmál

MALANTHA, ALSÓ—, FELSŐ —, faluk Nyit-ló; 1. itt alább. és v. ö. MÁL, elvont törzs. Különö

ra m.; helyr. Malanthá-ra, —n, —ról.

MÁLAS, NAGY-, falu, KIS-, puszta Bars m.; helyr. Málas-ra, —on, —ról.

sebb jelentései: 2) Azon salak vagy söprü, mely a malátával élesztett, és kifőzött gabonából, burgonyából stb. marad, valamint azon moslék is, melyet belőle készítenek. Sörházi malátával hizlalni a disznó

malátával, melyet a disznók esznek vala.“ (Tatrosi cod. és Káldi, Luk. 15. 16). Az újabb bibliai fordításokban:,moslékkal. 3) Kriza J. szerént a székelyeknél az eczetnek megtört vadalmából az elvetni való rész.

MALÁSZ v. MÁLÁSZ, (mal-ász v. mál-l-ász) fn. tt. malász-t, tb. ok, harm. szr. -a. A széke-kat, teheneket. „És kivánja vala a hasát betölteni a lyeknél am. az áradó viz által lerakott iszap, gizgaz, söpredék; Kriza J. szerént (málász) árvíz öszvehordta, vagy víz színén összeverődött mindenféle apróság. Ez értelmekből azt lehet gyanítani, hogy e szóban alapfogalom a mállás, szétmállva elfolyás; vagy pedig leulepedés, midőn gyöke mal am. al, m előtéttel, mintha volna alász. Értelemre és hangra közel áll hozzá a vasvármegyei moláka, mely posványos, pocsétás, kákás helyet jelent, és az alsó vágmelléki molva. Rokon a,maláta' szóval is, mennyiben ez a kifőzött terménynek szétfolyva elmálló salakját, söprejét jelenti. V. ö. MALÁTA.

[ocr errors]

4) Átv. ért. túl a Dunán a keletlen kenyérben vagy más süteményben azon szappanforma kövérség, mely a héj közelében gyül öszve, máskép: czopáka, zákány, zákla. Ez értelemben is az eredeti malátának elmálló kövér nedve szolgál alapfogalomul. E szóhangokban is egyezik a német Malz, és dán, svéd, izland, ángolszász malt stb. szókkal, melyek Adelung szerént vagy a latin mollis, svéd mjäll, angol mellow, görög μalaxós, paλðaxós, német Schmelzen stb. vagy pedig a latin molere, német mahlen stb. szókkal vannak származati rokonságban; de a magyarban is, mint érintők,,mállik, valamint,malász szók értelme szintén idevág; s a magyarban nemcsak,maláta hanem

MALÁTAKEMENCZE, (maláta-kemencze) ösz.

MALÁTAMALOM, (maláta-malom) ösz. fn. Ma

MALÁTAROSTA, (maláta-rosta) ösz. fn. Rosta, melyen az örlött malátát tisztítás végett áteresztik.

MALASZT, fn. tt. malaszt-ot, harm. szr. —ja. Isteni kegyelem, áldás, mely széles hittani ért. am. jótétemény, melyet Isten egyedül saját jó akaratából, nem érdemünkért, ad nekünk. „Maximilianus, istheni malasztból che (cseh) királ, Ausztriának főherczege." Levél 1558-ból (Szalay Á. 400 m. lev. 287. 1.). Ter-,malaj' is fordul elé hasonló jelentéssel. mészeti malaszt (gratia naturalis), mely alatt általán a teremtés és gondviselés adományai értetnek, különö- fn. Kemencze, melyben a malátát szárogatják. V. ö. sen életünk, testi és lelki tulajdonságaink, s az anya- MALÁTA. gi és szellemi létünk fentartására adott eszközök; Természet fölötti malaszt (gratia supernaturalis), mely ma-lom, melyben a megszárított malátát porrá őrlik. gában foglalja mindazon rendkivüli intézkedéseket, melyeket Isten az emberi nem üdvösségére tett, és tesz. Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes" Angyali üdvözlet. Belső malaszt, az isteni szellem működése MALÁTÁS, (maláta-as) mn. tt. malátás-t v. az emberi lélekre vonatkozólag, hogy az erény utjátat, tb. —ak. 1) Amiben malátát tartanak. Malákövesse. Külső malaszt, mely magában foglalja az emtás edények. 2) Malátával készített, élesztett. Kifőzni beri erkölcsökre ható külső intézményeket, pl. az való malátás burgonya. 3) Túl a Dunán am. záklás, Isten igéjének hirdetését, szentségeket. A régieknél czopákás, szappanos. Malátás kenyér, kalács, pogácsa sokszor jön elé általán‚áldás“ t. i. ‚isteni áldás érte- V. ö. MALÁTA. lemben „Ha kinek vagyon malasztja embörökkel való nyájaskodásra. “Góry-codex 14. 1.-E szót egyenesen a szláv milost-ból vették által őseink, miért még a régi halotti beszédben eredeti alakjában fordul elé. „Mennyi milost-ben terömteve eleve mi ősemüket Ádámot." A Tatrosi codexben már malaszt. „Üdvözlégy Mária, vagy malaszttal teljes, Úr vagyon te veled" Lukács. I-ső fejezet. Egyébiránt több régiebb iróinknál is, nevezetesen Káldi bibliájában a gratia többször kegyelem.

MALÁTASZÁRÍTÓ, (maláta-száritó) ösz. fn. 1. MALÁTAKEMENCZE.

MALÁTASZÉRÜ, (maláta-szérü) ösz. fn. Deszkázott térség, melyre a malátának szánt gabonát kiteregetik, s ott kicsirázni hagyják.

MALÁTAVONÓ, (maláta-vonó) ösz. fn. Kuruglyaféle eszköz, melylyel a szérün kiteregetett malátát forgatják.

MALÁTÁZ, (maláta-az) áth. m. malátáz-tam,

« ElőzőTovább »