801 NÉMETÉSSÉG-NĖMETLEN NÉMETLENSÉG-NÉMETSZÖVETSÉG 802 NÉMETÉSSÉG, (német-és-ség) fn. tt. németes-telen, mert ez átvitt értelemben is használtatván jeség-ét. Németes szokás; főképen más nemzet beszé- lent becstelent, alávalót. Pl. nemtelen tett, magavisedében németes kiejtés, szókötés, szórend. (Germa- let. A nemetlent máskép nemnemes-nek is mondják. nismus). NÉMETLENSÉG, (ném-etlen-ség) fn. tt. ne NÉMETÉSÜL, (német-és-ül), 1. NÉMETĖ-metlenség ét. Nemetlen azaz nemnélküli állapot vagy tulajdonság. SÉDIK. NÉMETÉSÜLÉS, (német-és-ül-és) fn. 1. NÉ METĖSEDÉS. NÉMETLÓHERE, v. -LÓHER, (német-lóhere v. ló-her) ösz. fn. A csigacsök (medicago) neme NÉMETĚZ, (német-éz) áth. m. németéz-tem, alá tartozó növény; ugyancsak népnyelven másképen -tél, -étt. Valamely idegen szót vagy beszédet idegen nyelvből vett szóval és szokottabban: luczernémetre tesz által, németül mond el. Olyan, mint | na, növénytani néven : kék csigacső. (M. sativa). magyaráz. Van önható jelentése is, midőn am. német módon ejti ki valamely idegen nyelvnek szavait. Mi-zőre, -n, -ről. dön magyarul beszél, nagyon németez. Továbbá: német szokásokat követ. NÉMETMEZŐ, puszta Heves m.; helyr. Me NÉMETMUROK, (német-murok) ösz. fn. A bolonyikok neme alá tartozó növényfaj, melynek a viNÉMETFALU, faluk Szala, puszta Vas m., rág körül levő levelei hármasak, s gyökere édes. KAPI-, TAPLYI- Sáros, LESENCZE- Szala m.; helyr. falu-ba, ban, -ból. NÉMETFORINT, (német-forint) ösz. fn. Németbirodalmi régibb pénzláb szerint megállapított forint, mely hatvan krajczárból állott, máskép: rénesforint, különböztetésül más, nevezetesen a régi magyar forinttól, mely ötven krajezárt tett. Azon forint pedig, rinttól, mely ötven krajezárt tett. Azon forint pedig, mely három darab tizenhét krajczáros máriásból, az az, ötvenegy krajczárból állott, vonásforint-nak ne veztetett. NÉMETGYÖMBÉR, (német-gyömbér) ösz. fn. 1. KONTYVIRÁG. NÉMETHAS, (német-has) ösz. fu. Lágy has, hasmenés, midőn valakinek elcsapja valami a hasát. Némethasa van. Gúnyos népmondán alapuló kifejezés, mely szerént a hazánkba bevándorlott németek eleinte ilyféle bajba estek, akár a szokatlan víztől, akár a kövérebbféle ételektől, nevezetesen szalon nától. NÉMETHON, (német-hon) ösz. fn. Azon földrész, melyen németek laknak, honolnak; különösebben: Németország. L. ezt. NÉMETHONI, 1. NÉMETORSZÁGI. NÉMETI, mváros Hont, faluk Bars, Baranya, Sopron m., ALSÓ, FELSŐ—, Ung, HERNÁD-, Zemplén, HIDAS-, Abaúj, SAJÓ, Borsod-, SZATMÁR-, Szatmár, TORNYOS-, Abaúj m.; helyr. Németi-be,-ben, -ből. (Sium Sisarum). V. ö. BOLONYIK. NÉMETORSZÁG, (német-ország) ösz. fn. Széles ért. az egész németbirodalom. Régi földirat szerént a hajdani Germania. NÉMETORSZÁGI, (német-országi) ösz. mn. szült, gyártott, oda vonatkozó stb. Németországi kézNémetországból való, oda tartozó, azt illető, ott kémévesek, gyárosok, kereskedők. Németországi városok, egyetemek. NÉMETPARAJ v. -PARÉJ, (német-paraj v. paréj) ösz. fn. Növényfaj a maglapélek neméből ; szára felálló, levelei három szegletüek, rövidnyelüek, kihegyzettek, halovány sárgák, máskép: labodaparéj, ízetlen fü, növénytani néven kerti maglapél. (Atriplex hortensis). NÉMETREKETTYE, (német-rekéttye) ösz. fn. Rekettyenemű növényfaj, melynek szára cserjés, tövises; tövisei bibircsós fogasak; ágai tövistelenek, levelei láncsásak, borzasak; virágfürtei az ághegyeken leveletlenek. (Genista germanica). NÉMETSÉG, (német-ség) fn. tt. németségét. 1) Német nyelv. 2) Német sajátság. 3) Német nép. NÉMETSZEGFŰ, (német-szeg-fű) ösz. fn. Növényfaj a szegfüvek neméből, melynek virágai esoportos szabásúk; csészepikkelyei tojásdadok; gallérja a virággombnál rövidebb, kalászhegyü; levelei szálasak, három inúk; szirmai fölül szőrösek, piro NÉMETÍT, NÉMETIT (német-ít) áth. 1. NÉ- sak: máskép: barátszegfü (Dianthus Carthusianorum). METESÍT. NÉMETLEN, (nėm-etlen) mn. tt. németlen-t, tb. ek. 1) Aminek nincs neme azaz nemi szerve. 2) A nyelvészetben azon nyelv, melyben a dolgok nevei rendszerént nemi meghatározás nélkül állanak, pl. a magyar, töröktatár, mongol nyelv, általán az altaji nyelvek, de a persa nyelv is. 3) Személyre alkalmazva oly emberről mondható, kiről bizonyosan nem tudni, mi nemből származott, pl. ki törvénytelen ágyon kivül született. Polgári ért. ki nem veszi eredetét nemes vérből, s e kifejezés helyesebb és kíméletesebb a latin,ignobilis' magyarázatára, mint a nemAKAD. NAGY SZÓTÁR IV. KÖT. NÉMETSZÖVETSÉG, (német-szövetség) ösz. fn. Az öszves németországi tartományok uralkodó fejedelmei között 1815-dik évben junius 8-dikán költ oklevélnél fogva kötött politikai szerződés és egység, melynek főczélja volt az illető országok és fejedelemségek külső és belső biztonságának közös fentartása. Állott a német szövetség 35 különböző nagyságu fejedelemségből, és négy szabad városból. Ezen szövetség az 1866-diki osztrák-porosz háború és békekötés következtében megszünt, s belőle az osztrákbirodalmi németség kilépvén, az északi részből porosz fensőség alatt északi németbirodalom van ala 51 803 NÉMETTARNICS-NEMEZ NEMEZBÁDOG-NEMEZSARU 804 kulóban; a déli rész, mint Bajorország, Báden stb. két szót, lemez am. laposra kinyújtott vagy faragott különállónak nyilváníttatván. szilárdabb test, pl. kőtábla, czin, vas, vagy másnemű NÉMETTARNICS (német-tarnics) ösz. fn. Nö-ércztábla; s a növénytanban a levelek kiterült része ; vényfaj a tölcséres bokrétáju tarnicsok neméből, melynek bokrétája ötmetszésü, szőrös torku, gyertyatartóforma; metszései tojásdadhegyesek; levelei tojásdadláncsásak; ágai a czikkelyeknél hosszabbak. (Gentiana germanica). NÉMETÜL, (német-ül) ih. Német nyelven, vagy nyelvet. Németül beszél, ír, olvas; németül tanúl. NEMEZ, (nem-ez) fn. tt. nemezt, tb. ék, harm. szr. e. Kresznerics szerént hellen-latinul gnaphalium, mely Páriz-Pápainál gyapjas fű, azaz gyopár nevü növény. Molnár Albert szótárában pannus coactilis, lana coacta. (Szőrből kallott; összevert valamely pokrócz vagy posztófaj). Szabó Dávidnál összeveretett, avatott, pl. posztó vagy gyapjú, kalapposztó. Régi szó. „Thovábbá minapon küldtem vala k(egyelmed)nek húsz pénzt nemez-venni, the k. kiülgye nemez pedig am. szőrből, gyapjúból kallott valamely pokróczféle kelme, mint a kalap, némely saru, czipő stb. anyaga. NEMEZBÁDOG, (nemez-bádog) ösz. fn. A kalaposok vas vagy réz bádoga, vagy pléhe, melyen a gyapjút izzó tűz fölé tartva öszvegyürik, dörzsölik, illetőleg nemezzé alakítják. V. ö. NEMEZ. NEMEZBÉL, (nemez-bél) ösz. fn. A kalaposoknál am. erős, de puha papiros, melyet gyüréskor a nemez rétegei közé tesznek, hogy öszve ne ragadjanak. NEMEZBOTOS, (nemez-botos) ösz. fn. Botos nemezféle anyagból. V. ö. BOTOS. NEMEZCZIPŐ, (nemez-czipő) ösz. fn. Nemezposztóból gyártott meleg czipő. V. ö. NEMEZ. gyapjút vagy szört megáztatva, úgy gyűri, gyömöNEMEZEL, (nem-ez-él) áth. m. nemezel-t. A meg az nemezt vele." (Levél 1529-ből. Szalay Ag. 400 m. 1.). A székelyeknél különösen jelent oly szőrpokróczot, melyet a ló nyerge alá tesznek. In-szöli, hogy öszveálljon és nemezzé legyen, mint ezt a kalaposok szokták tenni. V. ö. NEMEZ. NEMEZFA, (nemez-fa) ösz. fn. A fésüsöknél, nemezzel vagy daróczposztóval behúzott fa, melyen a fésüket simára dörzsölik. nen Margit életében nemezkapcza jelent ilyféle posztóból lábravalót, mely Molnár Albertnél lemezkapcza, miből az tünik ki, hogy a lemez és nemez egy eredetüek, s azon nehány szók osztályába valók, melyekben az és n fölcseréltetnek. Van a lemez szónak NEMEZFÉLE, (nemez-féle) ösz. mn. Nemezből való. Olyan mint a nemez. NEMEZGYÁRTÓ, (nemez-gyártó) ösz. fn. Mesterember, ki a gyapjút vagy szőrt nemezzé alakítja, mit a kalaposok, süveggyártók rendesen maguk tesznek. más jelentése is, t. i. csoroszla, vagyis azon lapos, éles vas, mely az ekegerendelyből lefelé állva a szántóvas előtt hasítja a földet, továbbá szélesebb értelemben jelent laposra nyújtott érezdarabot, pléhet. A lemezvas máskép lemesvas, miből azt következtethetni, hogy amabban az ez képző épen olyan, mint az igaz, NEMEZKALAP, (nemez-kalap) ösz. fn. Neszáraz, üdvöz, idvez szókban az öz, ez, az, melyek az mezből csinált kalap, milyenek a közönséges gyapas es os és ös képzőknek felelnek meg. V. ö. LEMEZ, júból, vagy nyulszőrből valók, különböztetésül a szalés LEMES. E szerént a lemes vas olyan vas, mely-ma-, nád- s más kalapoktól. V. ö. NEMEZ. nek leme van, és lemez posztó is am. lemes posztó, melynek leme van. Mi már a lem gyököt illeti, legvalószinűbb, hogy egy a lep szóval, melytől lepedő, lepény is stb. származik, és vastag hangon lap sőt lam szóval is, mely utóbbi különösen nemcsak lustot NEMEZKALLÓ, (nemez-kalló) ösz. fn. 1) Személy, ki nemezeket készít. 2) Kalló, melyben nemezposztót kallanak. V. ö. KALL. NEMEZKÖPENY v. KÖPÖNYEG, (nemez-köpeny v. köpönyeg) ösz. fn. Nemezféle gubanczos posztóból készített köpeny. V. ö. NEMEZ. NEMEZMŰ, (nemez-mű) ösz. fn. Akármelyféle botosok. NEMEZPAPIR, (nemez-papir) ösz. fn. Vastag, tömör papir, melyet holmi takarókul, borítékul stb. használnak. jelent, hanem lelógó szőrt, gubanczot is, honnan lamos farkú majom am. simia, quae ultimam partem caudae villosam habet (Festus.) Mind a fenn kitett jelentéseket öszvevéve az tünik ki, hogy a lem (ille-mű, melynek anyaga nemez, pl. kalapok, pokróczok, tőleg hangváltozattal nem) és lam gyökben v. hangban alapfogalom a le és al (infra), mert egy részről lelógó gubanczot, szőrösséget jelent, mint a lemez (nemez-) posztó szóban, innen a gyopárnak lemez neve is, mert magbubja szőrös; más részről pedig, mi lemezvasat és lemezt illeti, ebben ugyan leginkább a laposság fogalma rejlik, s e tekintetben egyezik vele mind hangban, mind jelentésben a latin lamna, lamina is; azonban a lap, lapos, lepény, lepedő stb. szók alapértelme szintén alá v. lefelé nyomulás is; hozzájárulván még azon körülmény, hogy a lemezvas szintén merően lefelé áll az ekegerendelyben, és lapos is. Mai időben szabatosan megkülönböztetve e NEMEZPARÓKA, (nemez-paróka), ösz. fn. Roszul csinált, borzas, gubanczos paróka, melynek szálai öszvevissza vannak kuszálva. V. ö. NEMEZ. NEMEZPOSZTÓ, (nemez-posztó) ösz. fn. Gyürés, gyömöszölés által sajátnemüleg csinált posztó, különböztetésül a szőtt posztótól. NEMEZSARU, (nemez-saru) özz. fn. Vastag nemezposztóból varrott saru, botos. Hideg ellen nemezsarut viselni. NEMEZSÁTOR (nemez-sátor) ösz. fn. Nemezposztóból készitett sátor, különböztetésül másféle, pl. ponyva-, gyékénysátortól. NEMEZTÁBLA, (nemez-tábla) ösz. fn. A kalaposok táblája, vagy asztala, melyen a gyapjút vagy szőrt gyömöszölik. V. ö. NEMEZ. NEMEZTALP, (nemez-talp) ösz. fn. Valamely lábbelinek, pl. czipönek, sarunak nemezből való talpa. V. ö. NEMEZ. NEMEZÜST, (nemez-üst) ösz. fn. A nemezkallók, nemezgyártók, illetőleg kalaposok üstféle edénye, melyben a munkába vett gyapjút és szőrt áztatják, főzik. NEMFIZETHETŐ, (nem-fizethető) ösz. mn. Aki oly kedvezőtlen körülmények közé jutott, hogy tartozásainak eleget tenni nem képes. (Insolvent.) NEMFIZETHETŐSÉG, (nem-fizethetőség) ösz. fn. Nemfizethető állapot. (Insolvenz). V. ö. NEMFI-codex. 40. 1.). Némelyek így is mondják : némi-némi, ZETHETŐ. mi oly kettőztetés, mint a kiki, olykor-olykor, néhaNÉMHAJLÍTÁS, (ném-hajlítás) ösz. fn. 1. NE- néha, és ennek van saját jelentősége, mintegy kitün MI alatt. NEMHOGY, (nem-hogy) ösz. ksz. A viszonymondatban megfelel neki a hanem inkább, hanem még, hanem jobban, vagy valamely másodfokú határzó. Oly két mondatot füz öszve, melyek közöl a második az elsővel fokozatos ellentétben vagy különbségben áll, s a vezérigét a feltételes mód jelen vagy múltnak idejében vonzza; a második mondat igéje pedig a jelentő mód jelen idejébe vagy félmultjába tétetik, pl. Nemhogy elmenne, hanem inkább itt letelepedni készül. Nemhogy enyhült volna nyavalyája, hanem még inkább sulyosbodék, vagy sulyosbodott. Nemhogy megdicsérnélek, hanem még meg is szidlak. par. —s, htn. —ni v. —ani. Némává tesz; eszközli, hogy valaki szót se szóljon; elhallgattat. Leginkább átv. értelemben s el igekötővel használtatik. Erős okok által elnémítani a vitatkozó ellenfélt. Elnémítani a rágalmazókat. Elnémítani az ellenség álgyújit. NÉMÍTÁS, NÉMITÁS, (néma-ít-ás) fn. tt. né Midőn a viszonymondatban hanemhogy felel meg neki, akkor okadó jelentése van, s mindkét mondatban az ige a kapcsoló mód jelen idejébe tétetik, pl. Városba jött, nemhogy tanuljon, hanemhogy mulas-mítás-t, tb.ok. Némává tevés; elhallgattatás. son. Egyébiránt itt a nemhogy am. nem azért, hogy; minél fogva elválasztva is irható: nem hogy. NĖMI, (nėm-i) mn. tt. němi-t, tb. -ek. Általán, ami nemre vonatkozik, azt illet, ahhoz tartozik, abból ered stb. A növények vagy állatok nemi sajátságait leirni. Nemi ösztön. Nemi különbség. A görög, latin stb. nyelvtanokban: nemi hajlítás am. nemek szeréntiség a férfi és nő, vagy hím és nőstényállatok között. hajlitás. V. ö. NĖM. Jobb hangzással: nemi különbség. NEMKÉPES, (nem-képes) ösz. mn. A képes ellentéte; tehát 1) képekkel nem ékesített; 2) tulajdon értelemben vett; 3) nem illő, nem helyes; 4) valamire nem alkalmas; 5) valamire tehetőséggel nem biró; 6) az erdélyi szójárásban nem lehető. NEMKÜLÖNBSÉG, (nem-különbség). Különb NEMLEG, (nem-leg) ih. Nemet mondva valamire; tagadólag ellenmondólag. NEMLEGES, (nem-leg-ės) mn. tt. nemleges-t v. NÉMI, (né-mi) ösz. s dolgokra vonatkozó, határozatlan jelentésü névmás. Különbözik tőle a néki, mely kizárólag személyt, és a némely, mely dolgot és személyt is illet. V. ö. NÉKI, NÉMELY. Némi kétségetet, tb. -ek. Ami valamit tagad; ami bizonyos tétámasztani valami ellen. Jobbulásának némi jeleit kezdi telt, állítást egy más ellenkező által elront, megsemadni. Az,egy' szóval összetétel: egynémi kevésbé van misít. Nemleges erő (vis negativa). Nemleges mennyiszokásban. V. ö. NÉHA. ség (quantitas negativa). Ellentéte igenleges (positivus). NÉMIKÉP, NÉMIKÉPEN, (némi-kép v. -képen) ösz. ih. Némi határozatlan, bizonytalan, esetleges módon; valahogyan, valamikép. NÉMILEG, (ném-i-leg) ih. Nemi tekintetben; nemi ösztön szerént. Nemileg közösülni. NÉMILEG, (né-mi-leg), 1. NÉMIKÉP. NEMLEGESSÉG, (nem-leg-és-ség) fn. tt. nemlegesség-ét, harm. szr. e. Nemleges minőség. NEMLÉT, (nem-lét) ösz. fn. Létnek hiánya. Fogalom, mely a létnek egyenesen ellentétetik. Lét és nemlét. NEMMÉG, Molnár Albertnél és tájdivatosan am. még nem. NEMMEN, (nem-mént? azaz nem-mint, mely utóbbi a régieknél mént). Szabó Dávidnál, am. csaknem (néhol: csakmen), és: szintén úgy, helyesebben nem egészen úgy. Pázmán Péternél eléjön közel nemmen, (Kresznerics szerént: satis prope, utcunque prope), későn nemmen (satis v. utcunque tarde), lágyan nemmen (satis molliter).,Csakmen' is talán am. csaknemmen. Eléjön Molnár Albertnél is,utinstar', ,propemodum' értelemben. NEMNĖMĖS, (nem-nėmės) ösz. fn. Polgári ért. oly személy, ki nem nemesi rendből való. Gyöngédebb kifejezés, mint némtelen. NĚMRAG, (ném-rag) ösz. fn. Névrag, mely az illető nevek nemét jelöli, pl. a latinban us, a, um, bon-us, bon-a, bon-um. Jobbhangzással: nemi rag. Ilyen rag a magyar nyelvben nem létezik. NEMSA, erdélyi falu Meggyes székben; helyr. Nemsá-ra, —n, —ról. Máskép: NEMES. NEMSEMMI, (nem-semmi) ösz. fn. Olyan dolog, melyet nem lehet semminek vagy csekélységnek tartani, azaz fontos tárgy. NEMSÓCZ, falu Vas m.; helyr. Nemsócz-ra, -on, -ról. : NÉMTELENÍT, NÉMTELENIT, (nėm-telen-it) áth. m. nemtelenít-ett, par. -8, htn. --ni v. —eni. Nemtelenné tesz, átv. értelemben. A rosz erkölcsök, elnemtelenítik a fényes eredetet. V. ö. NEMTELEN. NEMTELENSÉG, (nem-telen-ség) fu. tt. nemtelenség-et, harm. szr. -e. 1) Születési állapot, melynél fogva valaki nem a nemesek osztályába tartozik. Nemtelenségből nemességre vergődni. 2) Átv. és szokottabb értelemben am. erkölcsi alávalóság; ellentétei: nemeslelküség, nemesszivüség. NÉMTELENÜL, (nem-te-len-ül) ih. Átv. ért. nemtelen módon, alávalóan, erkölcstelenül, az emberi méltósággal ellenkezőleg. Nemesnek rút dolog nemtelenül élni. V. ö. NÉMTELEN. NEMTELENÜL, (nem-telen-ül) önh. m. nemtelenül-t. L. NEMTELENĖDIK. -ből. NEMTI, falu Nógrád m. helyr. Nemti-be, — ben, NEMTŐ, fn. tt. nemtöt, tb. —k. Eléfordul e szó Molnár Albert és Calepinus szótárában, és Szabó Dávidnál is, latin genius név alatt. Ha itt a latin genius jó szellemet tesz, mely az emberek fölött örködik úgy valószinű, hogy nemtő am. az átvetett mentő részesülő a ment igétől, s megfelel neki a német Schutzengel, Schutzgeist. Annyi tisztán áll, hogy nemtő a magyar nem szóval, és származékaival semmi fogalmi rokonságban nincsen. : NEMTŐI, (nemtő-i) mn. tt. nemtöi-t, tb. --ek. Némává lesz, midőn vagy hangszervei nem képesek NÉMSZÓ v. — SZÓCSKA, (něm-szó v. -szócska) ösz. fn. Azon nyelvekben, melyek a föneveket nemek szerént megkülönböztetik, oly szócska, mely egyrészről névmutató (articulus), másrészről az illető főnév-hangot adni, vagy midőn valaki megszün szólani, nek nemét határozza meg, mint a hellenben ó, ý, to, mintha néma volna. Megnémúlni. Elnémúlni. Ijedtéa németben der, die das, a francziában le, la stb. A ben a nagy verés alatt ideiglen megnémúlt. Átv. ért. magyarnak nincs sajátlagos nemszócskája, hanem mondatik akármily hangzó testről, midőn szólani szün. általában névmutatója (az v. a). Ugyanez áll némely Elnémúltak az ágyúk, harangok. V. ö. NÉMA. más nyelvekről is, pl. az ángolról. Némely másoknak NÉMÚLÁS, NÉMULÁS, (néma-úl-ás) fn. tt. pedig, pl. a latinnak, töröktatárnak stb. névmutató-némulást, tb. ok, harm. szr. -a. Állapot, midön juk sincsen. valaki, vagy átv. értelemben valami némává lesz. V. ö. NÉMA. NÉMŰ, NEMÜ, (nem-ű) mn. tt. nemű-t, tb. — k v. -ek. Bizonyos nemhez vagy nem alá tartozó. Öszvetételekben használtatik. Egynemű állatok, növények. Hasonnemű, különnemű, másnemű dolgok. V. ö. NÈM fn. NEMTELEN, (nem-telen) mn. és fn. tt. nemtelen-t, tb. —ėk. 1) Isméretlen, homályos nemből származott, milyenek általán azok, kiknek nemesi oklevelök és czímerök nincsen, kik ősi származásukat hiteles kútfőből nem képesek elémutatni, máskép: nemnemes, vagy nemetlen, (ignobilis). 2) Átv. ért. erkölcseire nézve elfajzott, alávaló, azon tökélyeket nem biró, melyekért valakit a nemesek sorába szok-lyütt. Ritka használatu. tak igtatni. Nemtelen korcs ember. Nemtelen tettek. Nemtelen életmód. V. ö. NĖMĖS. Határozóként am. nemtelenül, nemtelen módon. NÉMUNÉMŰ, roszul,néminemű helyett ; 1. ezt. NEMZ, (něm-z) áth. m. nemz-étt, htn. -eni. Szoros ért. férfiról mondják, midőn nővel közösülve nemét szaporítja, midőn magvát magzattá fogantatja. NÉMTELENĖDIK, (nem-telen-ed-ik) k. m. Ábrahám nemzé Izsákot, Izsák pedig nemzé Jákóbot. . . némtelened-étt. Átv. ért. erkölcsi jeles tulajdonságait Bóoz pedig nemzé Obedet Ruttól .... Dávid király romlás, korcsosodás által elveszti. Mondhatni állatok- | pedig nemzé Salamont attól, a ki Uriásé volt. Fiakat ról és növényekről, midőn elfajulnak, elkorcso- | és leányokat nemzeni. Szélesb értelemben és nemesebb sodnak. kifejezéssel mondhatni az állatokról is a népies csinál 809 NÉMZEDÉK-NEMZET helyett, pl. ezen ménló sok szép csikót nemzett. V. ö. SZÜL. NEMZETELLENĖS-NEMZETI 810 a nép pedig határozatlan embertömeg, s különféle viszonyban vehető, pl. városi, falusi, pusztai nép; úri, polgári, pór nép; hadi népek, köznépek; de nem mondhatjuk: városi, falusi nemzet stb. A nemzetet bizonyos testalkati, és szellemi tulajdonságok jellemzik, milyenek a nemzeti arczvonások, nemzeti nyelv, nemzeti erkölcsök, továbbá nemzeti szokások, pl. táncz, zene, viselet. V. ö. NÉP. 3) Az ómagyar alkotmány értelmében, a nemzet a nemesek és nemesi NEMZEDÉK, (nem-z-ed-ék) fn. tt. nemzedék-et, harm. szr. —e. 1) Bizonyos törzsatyától származott utódok együtt véve, olyan értelemben, mint ivadék. Ti, ös magyarok nemzedékei. A mai nemzedék elfajzott. 2) Bizonyos korban nemzett emberek sokasága, viszonyban azokkal, kik közvetlenül előttök éltek, vagy utánok következnek. Egy századra rendesen három nemzedéket számítanak. Nemzedékről nemzedékre | szabadalmakkal élők testületéből állott, tekintet néláltalment hagyományok, szokások. Az új nemzedéktől sok jót várunk. NEMZEDÉKI, (ném-z-ed-ék-i) mn. tt. nemzedéki-t, tb. -ek. Nemzedékre vonatkozó, azt illető, ahhoz tartozó. Nemzedéki ágazat, viszonyok. Nemzedéki sor v. rend. Nemzedéki leszármazás. NEMZEDÉKREND, (nemzedék-rend) 1. NEM NEMZEKI, (nem-z-ék-i); NEMZÉKREND, (némzék-rend) 1. NEMZEDÉKI; NEMZEDÉKREND. NEMZEMÉNY, (nem-z-e-mény) fn. tt. nemzemény-t, tb. —ék. Akit valaki vagy amit valami nemzett, ivadék. Dicső ösök nemzeménye. Nemes ló nemzeménye. NÉMZÉS, (něm-z-és) fn. tt. nemzés-t, tb.-ék, harm. szr. —e. Az állati, különösen emberi nemnek nemi közösülés által szaporítása. V. ö. NĚMZ. NEMZET, (nem-z-et) fu. tt. nemzet-ét, harm. szr. -e. 1) Szóelemzésileg am. bizonyos nemből lett vagy eredt származék, nemzedék. Ilyenek a faj, mag, sarj szókból eredt fajzat, magzat, sarjazat. Ez értelemnek megfelel Molnár A. szerént a latin genus, prosapia (nemzetség). A régiek sokszor vették ez értelemben. „Kecskekigyóknak nemzeti, ki mutatott nektek elfutnotok Istennek jövendő haragjától." (Tatrosi codex. Máté III.). Imé mire hozám éltem ! Búcsu-éneke egy fejvesztésre itéltnek. 1688. 2) Egy égöv alatt és földrészen lakó, hasonló eredet és nyelv által másoktól különböző emberek sokasága, pl. magyar, német, franczia, ángol, spanyol nemzet. „Hogy azoknak gonoszságok miatt is vagyon az Istennek látogatása szegény hazánkon és nemzetönken." (Gr. Eszterházy M. nádor. 1627). Különbözik tőle a nép, mely többféle eredetű és nyelvü embersokaságból is állhat; továbbá a nemzet valami egészet, s polgárzati egységben élő emberek sokaságát jelenti, | kül az eredet és nyelvek különségére, honnan minden nemes magyar volt, habár horvát, szlavon, szerb, tót, román, német stb. vérből származott; és habár anyai nyelve nem volt magyar. Erdélyben székely, magyar és szász nemzetet különböztetett meg a régibb törvény. NEMZETELLENĖS, (nemzet-ellenes) ösz. mn. Ami vagy aki a nemzet érzületét, szokásait, nyelvét, törvényeit sérti. Nemzetellenes izgatások, kormányrendeletek. NÉMZETĖS, (něm-z-et-ės) mn. tt. nemzetés-t v. —et, tb. —ek. Szoros ért. nemesembert illető czim. Nemes, nemzetes és vitézlő Farkas Péter urnak. Széles ért. a nép tisztes rendüeket czimez vele, ha nem nemesek is, pl. jegyzőket, uradalmi ispánokat, előkelő polgárokat. Nemzetes ispán uram. Nemzetes uram. NEMZETÉSÉDIK, 1. NEMZETISÉDIK. NĚMZETĖSÍT, jobban : NEMZETISÍT. L. czt. NEMZETESSÉG, (ném-z-et-és-ség) fn. tt. nemzetésség-et, harm. szr. e. Állapot vagy tulajdonság, melynél fogva valaki nemzetes. V. ö. NEMZETĖS. NÉMZETGAZDASÁG, (nemzet-gazdaság) ösz. fn. A nemzet vagyis öszves nép anyagi jólétének előmozdítását czélzó gazdálkodási mód. Az államgazdaság alapja a nemzetgazdaság. NEMZETGAZDASÁGTAN, (nemzet gazdaságtan) ösz. fn. Rendszeres egybeállítása a nemzetgazdaságra vonatkozó elveknek és szabályoknak. NEMZETGAZDÁSZAT, 1. NEMZETGAZDA- · SÁGTAN és v. ö. GAZDÁSZAT. NEMZETGYILKOLÁS, (némzet-gyilkolás) ösz. fn. Valamely nemzetnek anyagi vagy erkölcsi eszközök, erőszakosságok által megrontása, megvesztegetése, kiirtása. NEMZETGYILKOLÓ, (nemzet-gyilkoló) ösz. mn. Ami eszközli, hogy valamely nemzet romlásnak induljon, és elveszszen. Nemzetgyilkoló idegen erköl csök, elpuhulás, kicsapongások, árulások. Személyről szólva 1. NEMZETGYILKOS. NEMZETGYILKOS, (němzet-gyilkos) ösz. fn. Ki valamely nemzetet, mint állodalmi közönséget, önállásától, jogaitól megfoszt, akár erőszak, akár árulás, akár a nemzeti erkölcsök megvesztegetése s kiirtása által. NĚMZETI, (ném-z et-i) mn. tt. némzeti-t, tb. -ek. Minden, ami valamely nemzetet jellemez, amit sajátjának vall, különösen, ami polgári viszonyaival |