1

M--M

M

MA-MA

2

Némely m kezdetü szavaink hasonló értelmü idegenekkel rokonok, pl. a latin nyelvben: magas magnus; mahol mandit, manducat; mar mordet ; maradoz moratur; marha (jószág, áru) merx; med mador; megy meat; merít, márt mergit; metsz metit; meddő mutilus; mérték metrum; muszog mussit; mocs mucus; moh muscus; mond mandat; mord mordax; morog murmurat: motoz motitat; mukkan mutit stb.

M, kisded alakban m, huszonegyedik betu a magyar ábéczerendben, s a mássalhangzók sorában tizennegyedik, magán ejtve: em. Mint az ajkak zárlásával képzett, az ajakhangokhoz tartozik, de rokonságban van a nyelvhangok közöl az n-nel is, mint a MA, (1), fn. tt. mát; többese ugyan nincs dimádra és nádra, meder és neder, mevet és nevet, vatban, de ha több mai időről vagy napról akarnánk medves és nedves szók változata mutatja. Söt általá- szólani, bizvást mondhatunk mákat is. Értelme : jelen ban az n, közvetlenül ajakhangok, pl. b előtt m-mé, az m pedig némely mások pl. t előtt (mint alább) n-né idő, ami jelennen megy vagy foly; ellentétei: múlt és jövő. Ez értelem rejlik a mai világ, mai kor, mai szováltozik, pl. különb, azonban a kiejtésben külömb, azomban; bont, ront, csont és több számtalanok még ért. azon idő, mely a legujonnan folyó napot képezi, kás, mai gondolkodásmód kifejezésekben is. Szorosb helyesírásunkban is megtartják az n-et ezek helyett vagyis azon nap, melyben jelennen élünk, vagyunk, bomt, romt, csomt stb. (itt alább bővebben). T. i. az melyet t. i. közvetlenül a tegnap előzött meg és szinm és n mint orrhangok is oly közel állnak egymáshoz, hogy ha az m kiejtésénél ajkainkat be nem zárjuk, ragokat mind fölveszi, és pedig a ragozás szabályaitén közvetlenül a holnap vált fel. A viszonyító névhoz képest hol megnyúlva, hol rövidnek maradva, pl. ʼn hallatszik, az n kiejtésénél pedig az ajkak bezárta ragokat mind fölveszi, és pedig a ragozás szabályaimellett m. Mint gyök vagy törzsbeli végbeti, a b, Pmáé (vagy maé) legyen a dicsőség, ne a holnapé, képzővel szeret párosulni, pl. csom-b, czom-b, dom-b, gom-b, lom-b, rom-b, tom-b, csöm-b, göm-b, esim-b, zsém-b, dorom-b, döröm-b, zöröm-b, kam-p, kám-p, csám-p, hom-p, kom-p, lom-p, csöröm-p stb. A d, g, t, s ezekből alakult cs, gy képzők előtt könnyebb kiejtés végett gyakran n-re változva ejtetik s rendesen iratik is, mint, ronda (rom-d-a), gondor (gom-dor), göngy (göm-gy), göndör (göm-dör), ron-cs (rom-cs), rongy (rom-gy), rongál (rom-gál), ront (rom-t), ont (om-t), bont (bom-t), önt (öm-t), hánt (hám-t), szánt (szám-t), hint (him-t), henger (hem-ger) hentereg (hemtereg), csont (csom-t), háncs (hám-cs), nincs (nem-cs). Így a latinban is condo, cum-do, congero, conte

n

ro stb.

:

mának vagy tegnapnak előtte. Pázmán, Ep. Tom. 2.

p.

209. Egy mát nem adok két holnapért. Aki mát megadta, holnapot nem igérte. (Km.). Mában helyezem minden reményemet. A tegnapi költség egy részét mába száinitom. E beteg mán túl nem él. Nincs bizonyosb a mánál, s bizonytalan a holnap. Mára vártunk benneteket, s csakugyan itt vagytok. Tegnapról mára hagyott munka. Mához egy hétre nálatok leszek. Mából holnapot csinált. Máról holnapra halasztani a teendőket. Ő csak máról gondoskodik. Mától fogva nem iszom bort. Maig (vagy máig) sem tudni, hová lett. Máért (vagy maért) tettünk mindent: Mával ismét többet élünk. A tegnapot nem lehet mává tenni. A holnapot maul v. mául venni.

Származékai mai vagy mái, majd, most, (régiesen és tájdivatosan : mast), már (v. tájdivatosan. mán, v. má, v. márig, v. máran), maság.

:

a

Az m-vel kezdődő gyökök száma, mint ma, mad, mag, magy, stb. mintegy százra, az m végzetüeké pedig, mint om, bom, rom, som stb. körülbelül kilenczvenre megy. Amazok közől némelyek 1) hangutánzók: MA, (2), időhatárzó. 1) Régiesen am. jelen időmá, máv, mávog, mám, mám, mámmám, mámog, macs-ben, latinul nunc, németül: jetzt. Ez értelemben ka, mamuk, mahó (mohó), máhol, makog, majzol, málé többször használja a Müncheni codex irója. „Bódo(méla), mekeg, mú, mumus, mufla, mukk, mukkan. 2) gok, kik ma éheztek." (Beati, qui nunc esuritis). gömbölyűded vagy csomós testeket jelentenek: mag, Luk. 6. „Ma kedig menekedetet nem valnak. (Nunc magy, magyal, makk, mancs, mogy, mogyoró, mony, autem excusationem non habent). Ján. 15. „Így monyorú, motyó stb. 3) folyós testre, nedvességre voBécsi codexben is: „Azért ma imádj müértönk.“ natkoznak, egyszersmind p, b-vel fölcserélődnek : (Nunc ergo ora pro nobis). Judith 8. „És ma, uram mocs, pocs, mocsár, bocsár, mocsok, pocsék, mocsolya, királ, Ábrahámnak Istene, irgalmazjh te népednek." pocsolya, maszat, paszat. 4) mozgásra vonatkoznak (Et nunc, domine rex stb). Esther. 12. 2) Most divamoczczan, mozog, mozzan, motoz, motóla, matat, ma, tozó értelemben különösen am. jelennen folyó napon, mász, megy, munka, mű. 5) emelkedésre mutatnak : ez napon. Ma van ma. (Km.). Mit ma véghez vihetsz, magas, magasztal, madár. holnapra ne halaszd. (Km.). Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok; vagy jobb ma egy kis veréb, mint nagy túzok holnap; vagy jobb ma nekem egykettö, mint holnap tizenkettő. (Km.), Ma nekem, holnap neked. Maholnap am. rövid idő alatt, nem sokára. 1. MAHOLNAP. Ma nem ett, am. ehes. Ma van Jakab nap. (Km.). 3) A tiszai vidéken tájszokásilag am. tüstént, azonnal. Eredj ma! eredj tüstént, gyere ma

Többször rokonszervü betükkel fölcserélődik, mint má bá; mamlasz bamba; madár badár; med ned; makog bakog; makacs bakacsol; mekeg bekeg; molyh polyh; mankó bankó; mese besze; magas nagy stb. Rövidítésekben m. múlt, m. e. = mult esztendei vagy múlt esztendőben; m. é. ― múlt évi v. múlt évben; am. = annyimint; ú. m. = úgymint.

AKAD. NAGY SZÓTÁR. IV. KÖT.

1

Budenz társunk olvasása szerént: mösük, teljesen azonos hangokban is a,macska szóval. Mint ismeretes házi állatról több példabeszéd van, pl. alázatos v. alamuszi macska nagyot ugrik, s egeret fog. Alánéző macskának nem kell hinni. Lám oly bölcs, mint az én macskám. Nekem is volt egy bölcs macskám, a csávába holt. A jó macskát böreért meg szokták nyúzni. Hizelkedik, szerelmes, ravasz, mint a macska. Talpra ugrik, mint a macska. Macskavér szorult bele. Eltörte a macska szarvát, am. csinyt követett el. A macskának még a kölyke is örömest egerész. Úgy ül a lovon, mint macska a sövényen. Nincs otthon a macska, czinczognak az egerek. Elkapta, mint macska az egeret. Kriza J. szerént a székelyeknél következő nevei fordulnak elé: Czili, Czini, Czirczi, Mirók, Tarka, Sárga, Ordos, Ge

MACSKAGYÖKÖNKE, (macska-gyökönke) ösz. fn. Növényfaj a gyökönkék neméből, melynek minden levelei szárnyasak, levelkéi láncsásak, fogasak, szára barázdás. Gyökere szagos, a macska szeret vele játszani. (Valeriana officinalis). A közéletben: macskagyökér, v. mezei nárdus v. terjékfü.

MACSKAHERE, (macska-here) ösz. fn. A lóhe

hengerdedek, nagyon gyapjasak; csészéje fogai serteszálúk, a bokrétánál hosszabbak; levelei visszástojásdad-szálasak; virága apró fejér; máskép szintén a közéletben: herehura, nyúllábfü, ugorkanőszöƒü; növénytani néven herehura lóhere. (Trifolium arvense). MACSKAKÖ, erdélyi falu Torda m.; helyr. -kö-re, -n, —ről.

rezdi, Vadász, Pisti, Ugri, Kajti, Lesi, Egerész, Miczi, Minka, Mióka. Átv. ért. görhes, sovány kis ló. Ez a két macska alig húzza a kocsit. Papmacska, nagy sző-rének gombos virágu, szőrös csészéjü faja; füzéri rös hernyó, mely a fák leveleit pusztítja. Pókmacska, Rábaközben általán am. hernyó. Vasmacska, két vagy három horgas ággal ellátott eszköz a hajókon, mely a víz fenekére eresztve a földbe kapaszkodik, mint karmaival a macska szokott fogódzani. Újabb időben: horgony. Szintén vasmacska vagy csak macska a tűzhelyen, azaz vas lábakon keresztül fekvő vas szál, melyre a fát rakják. Jelent ásóval felhányt kis föld- MACSKAKÖLYÖK, (macska-kölyök) ösz. fn. A kupaczot is, mely a sik téren úgy látszik, mint a macska nevü állatnak fia. Általán a kutya és macshunynyászkodó macska. Macskákkal kijelölni a felosz-ka nemü állat fiát kölyöknek nevezi a magyar. V. ö. tott réteket. Macskákat hányni. Zsugorodást jelent ez igében macskásodik, pl. megmacskásodott az ina, am. görhes macska gyanánt öszvezsugorodott.

MACSKAASZTAL, (macska-asztal) ösz. fn. Tré-| fásan, azon kis asztal, hol a gyermekek esznek, kiket a nagy asztalhoz nem ültetnek.

MACSKABÖR, (macska-bör) ösz. fn. A szoros ért. vett macska böre. Macskabörből csinált dohány zacskó. A jó macskát böreért meg szokták nyúzni.

MACSKACSIPKEPITY, (macska-csipke-pity) ösz. fn. A csipkepityek neméből való növényfaj, melynek virágai a szár- és ághegyeken gyűrűs füzérekben állanak, gyűrűi kocsányosak, levelei nyelesek, szívformák, fogas fürészesek, szöszösek. A macskák szeretik. Köznépi nyelven: macskafü, v. nádra, V. -mézelke, v. -ménta. (Nepeta Cataria).

v.

MACSKAEZÜST, (macska-ezüst) ösz. fu. Ezüst gyanánt csillogó fehér csillámkő.

MACSKAFA, (macska-fa) ösz. fn. Tájdivatosan, tyúkülö, kakasülő az épület padlásán.

MACSKAFARK, (macska-fark) ösz. fn. 1) Tulajd. ért. a macska nevű állat farka. Macskafarkat simogatni. 2) Némelyek szerént Keletindiai növénynem, melynek virágfüzérei macskafarkhoz hasonlók. (Caturus). 3) L. MACSKAFARKU SZIGORÁLL alatt.

MACSKAFARKU SZIGORÁLL, a szigoráll nemü növény egyik faja; füzérje egy az ágatlan szárhegyen; levelei ellenesek, csipkések, tompák, éphegyük; szára tövön görbe. (Veronica spicata). Közéletben: kék macskafark.

CZENK.

MACSKÁLÓDIK, (macs-ka-al-ó-d-ik) k. m. macskálód-tam, -tál, ott. A székelyeknél am. nyűgölödik; továbbá, ügyetlenül, ferdén tesz valamit. (Kriza J.).

MACSKAMAJOM, (macska-majom) ösz. fn. Általán azon majmok neme, melyeknek hosszú farkaik vannak. (Cercopithecus).

MACSKAMAMÓ, (macska-mamó) ösz. fn. A kétfőbb hímesek közt a fedetlen magvúk osztályához tartozó növényfaj. Növénytani néven : vérestorku mamó. Szára felálló szőrös, lehajló szőrökkel, levelei nyelesek, tojáskerek-szívesdedek, bevagdalt fürészesek, néha fejér foltokkal jegyesek, gyürüi mintegy hatviráguak. Virága sárga, nyakon verhenyes; alsó luteum, v. Galeopsis Galeobdolon). Köznyelven még ajakán az inyénél két narancsszín folt. (Galeobdolon másképen: sárga holt csalán, v. pettegetett levelü holt csalán.

MACSKAMÉNTA, (macska-ménta) 1. MACS

KACSIPKEPITY.

MACSKAMÉZ, (macska-méz) ösz. fn. Nyálkás nedv, melyet többféle fák és növények kiizzadnak, s ha nedvének nagyobb része elpárolog, szilárd, szivos testté lesz, s csak vízben olvad fel, mézga (Gummi). MACSKAMÉZELKE, (macska-mézelke) lásd: MACSKACSIPKEPITY.

MACSKAMEZŐ, erdélyi falu B.-Szolnok m.; helyr. --mező re, —n, —ről.

MACSKANADRÁG, (macska-nadrág ösz. fn. Tréfásan, széles metélt tészta, melyet húslevesbe szoktak főzni. Némely tájakon túl a Dunán, sürün főzött s megzsírozott reszelt tészta.

MACSKARIVÁS, (macska-rivás) ösz. fn. A bakzó macskának éles, fülsértő kiáltozása.

MACSKÁS, (1), (macs-og-a-as) mn. tt. macskás-t, v. -at, tb. -ak. 1) Macskákkal bővelkedő, kinek macskája van. Macskás ház. 2) Átv. ért. zsugorodott inu. Eléfordúl Sz. Margit életében. V. ö. MACSKÁ

ra, ―on, -ról.

MÁCSOLYA, (mács-oly-a) 1. MÁCSONYA.

MÁCSONYA, (mács-ony-a) fn. tt. mácsonyát. Dunán túl, szálkás, hosszukás levelü lapu, mely a gabona között szeret tenyészni. Növénytani néven a négyhímesek seregébe, és egyanyások rendébe tartozó növénynem, virága csoportos, körcsészéje sok levelü, csészécskéji kicsinyek a magzatok felett; bokré

MACSKÁSODIK, (macs-og-a-as-odik) k. m. macskásod-tam, —tál, -ott. Mondják inakról, midőn ösztája csöves négy metszésü; csészécskéje a magon oszvezsugorodnak. V. ö. MACSKÁS.

MACSKÁSTUL, (macs-og-a-as-t-ul) ih. Macskával vagy macskákkal együtt. Ebestul macskástul oda vagyunk. (Km.).

MACSKÁSZÉM, (macska-szém) ösz. fn. Szürke vagy zöld, sárgás és csillogó szem, milyen a macskáké. Átv. ért. oly szem, mely sötétben is féligmeddig lát, mint ezt a macskáról tartják.

lopos koszorúnak marad; vaczka kúpos polyvás. (Dipsacus). Különösen: takácsmácsonya, köznéven : bogácskóró, takácsvakaró is. (Dipsacus fullonum). Van erdei mácsonya (Dipsacus silvestris) köznéven: gólyahúgy, csapóecset; továbbá héjakútmácsonya (D.laciniatus) köznéven :szomjútövis, pásztorvessző,vénusfürdő stb. Minthogy a mácsonya bogácsos, azaz gombos, csomós fejü, rokon a szinte buczkósat, csomósat jelentő mancs, mák, mankó, és macsuka szókkal, 1. ezeket saját rovataik alatt.

MACSOVA, falu Krassó m.: helyr. Macsová-ra, -n, -ról.

MACSKATEKERŐ, (macska-tekerő) ösz. fn. Hajósoknál a vasmacska felvonására a hajó elején felállított eszköz, melynek fekmentes tengelyére hajtják föl a vasmacska kötelét vagy lánczát, s úgy MACSUKA, (macs-og-a) fn. tt. macsukát. A széhúzzák fel magát a vasmacskát vagy horgonyt. Más-kelyeknél jelenti valaminek bunkóját, gombját, s nékép vasmacska- tekerő, horgonytekerő. (Ankerwinde, hutt magát a bunkós botot is. Gyöke macs rokon a Bratspill. Kenesey Albert). csomót, fatekét jelentő mancs szóval.

MACSKATÖVIS, (macska-tövis) ösz. fn. Növényfaj az iringók neméből, melynek szára ágasbogas, gyökérlevelei nyelesek, a többik nyeletlenek, mind szárnyasan szabdaltak, sallangjai tövishegyüek. Virága fehér. Máskép szintén a közéletben: ördögszekér v. -borda v. —rakolya, v. -—-keringő, átkozott szamár v. százfejü v. fejér v. mezei tövis; növénytani néven mezei iringó. (Eryngium campestre).

:

MACSKAUGRÁS, (macska-ugrás) ösz. fn. Ug

rás, melyet a lesben meghunyászkodott macska tesz, midőn a zsákmányra ugrik, vagy széles ért. midőn akármely czélból ugrándozik.

MACSUKÁS, (macs-og-a-as) fn. tt. macsukás-t, tb. ok. Hatósági szolga, hajdú, poroszló, ki (mintegy macsukával fegyverkezve) az illető rabokra felügyel. Erdélyi szó. V. ö. MACSUKA.

MACSUZ, fn. tt. macsuz-t, tb. ok. Ételnem, reszelt vagy daratésztából, melyet vízben megfőzve tejjel esznek. Erdélyi szó.

MACZ, (gömbölyű kicsi v. kedves), kecsegtető indulatszó, módositva macza, maczi, maczus, maczkó. 1) Mondják lovaknak: Macz macz! máskép: ne ne! Nem mindenkor lesz ám macz macz, (km.), azaz nem mindenkor fognak édesgetni.Továbbá a kis csikónak: maczi. MACSKÁZ, (macs-og-a-az) áth. m. macskáz-tam, Ne maczi ne! 2) Kicsinyezve maczus, maczuska, a macs-tál, -ott. L. MEGMACSKÁZ.

MACSKAZENE, (macska-zene) ösz. fn. Utczai aljas boszuállás neme, midőn valamely éjjeli órában öszvecsödült népek a macskák éktelen rivását, nyávogását utánozva, vagy más fülsértő hangszerek zürzavarával valamely gyülölt személyt saját lakása előtt nyilvánosan boszantják és kigunyolják.

MACSKAZUG, (macska-zug) ösz. fn. Zug a konyhában, vagy a tűzhelyen, hová a meleget kedvelő macskák szeretnek bujni. Továbbá a kamara-,pineze-,padlásajtók alján hagyott hézag, melyen az ege

|

kának. Cziczuska, maczuska. 3) Mint afféle édesgetve kedvező vagy pedig gömbölyű kedves, egyszersmind gyöke a népies nyelven divatos macza (szerető, kedves) szónak. 4) Némely lágy fák, különösen füzek, és rekettyék barka nevü hajtása, Dunán túl cziczamacza, mivel sima szörü, és simogatni szokták, mint a cziczát néhutt: maczóka. 5) A maczat szóban átalakult masz, melyből lett a divatosabb maszat, maszatol, néhutt túl a Dunán pasz, paszat, paszatol.

MACZA, (macz-a) fn. tt. maczát. Népies köznyelven am. kedves nő, szerető, különösen, kivel va