Oldalképek
PDF
ePub
[blocks in formation]

sokasága. A magyarság számát több mint öt millió lélékre teszik. E városban a magyarság száma nagyobb, mint a németségé. 2) Tulajdonság, mely szerént valaki a magyarok közé tartozik, különösen, magyar származat, magyar nyelv. 3) Nyelvbeli sajátságra vonatkozólag a magyar nyelvnek azon minősége, mely az eléadást jellemzi. Régi, újabbkori magyarsággal ért oklevelek, könyvek. Tiszta, szabatos, hibátlan magyar sággal beszélni. Dunán túli, erdélyies, tiszai, tájdivatos magyarság. 4) A régieknél magyarázat, értelem is, pl. a Nádor-codexben: „Babylon magyarsága gyalázat“ azaz Babylon szó értelme, jelentése. (Toldy F.) MAGYARTALAN, (magyar-talan) mn. tt. magyartalan-t, tb. ok. Különösen a beszédre vagy irályra vitetve: nem magyaros, a magyar nyelv természetével, sajátságával nem egyező. Határozóként: nem magyarosan, magyartalanul.

MAGYARTALANSÁG, (magyar-talan-ság) fn. tt. magyartalanságot. Nem magyaros szerkezet a beszédben vagy irályban.

MAGYARTALANUL, (magyar-talan-ul) ih. Magyartalan módon, nem magyarosan. V. ö. MAGYARTALAN.

MAGYAR TÁNCZ. Jellemtáncz, mely a magyar népnek sajátja. Nevezetesebb fajai: lassu-lejtő, jelleme komoly méltóság; ilyennel kezdik a lakodalmi mulatságot a korosabb násznagyok, örömapák, és örömanyák; palotás, nemesebb tartásu, urias lejtésü, innepélyesen lassu; toborzó, jelleme büszke, rátartós, hegyke, nyalka, vitézies; a toborzó majd lejtős és lassu, majd ugrós, és sebesebb, majd tomboló, tapsoló; csárdás, jelleme szabad, féktelen, széleskedvü, majd hegyezve aprózó, bokázó, majd topogó, riszáló, majd ideoda forgó stb. Hajdan divatozott a hajdu táncz, melyet a tábori vitézek fegyveresen lejtettek. A magyar egy Pindár, valamerre ragadja negéde, Lelkesedett tüzzel nyomja ki indulatit. Majd lebegő szellő, szerelemre felolvad epedve,

S búja hevét kényes mozdulatokba szövi. Majd maga fellobbanva kiszáll a bajnoki tánczra, (Megveti a lyánykát a diadalmi dagály).

S rengeti a földet; Kinizsit látsz véres ajakkal
A testhalmok közt ugrani höseivel.

Titkos törvényit mesterség nem szedi rendbe,

Csak maga szab törvényt, s lelkesedése határt. Ember az, aki magyar tánczhoz jól terme; örüljön! Férfi erős lelkes szikra feszíti erét."

Berzsenyi „A tánczok" czímü költeményben.

A lejtés különféle módjai a vidékek népszokása szerint: kállai kettős, györies buktató, palóczos ódó (oldal) táncz, stb. V. ö. KANÁSZTÁNCZ.

MAGYARUL, (magyar-ul) ih. Magyar nyelven, magyar szókkal. Magyarul beszélni, szónokolni, tanítani, értelmezni, írni, fogalmazni.

[blocks in formation]

|

[ocr errors][merged small][merged small][merged small][merged small]

Némelykor odagondoltatnak e szók: érteni, beszélni, pl. Magyarul tanul. Néha am. magyarán, kereken, világosan szólva. „Nem tartjuk sok beszéddel, hanem kerek szóval, magyarul mondjuk, hogy szemlátomást hamisat mond." (Pázmán Kal.. 420. 1.).

MAGYARVÍZ, (magyar-víz) ösz. fn. Rozmaringvirágból készített szeszes víz, melyről azt tartják, hogy a gutaütés ellen jó. Nevét onnan kapta, mert hagyomány szerént Erzsébet magyar királyné találta volna föl.

MAH v. MÁH, elvont gyök, melyből mahol v. máhol ige származik. Azonos,mohó szónak moh gyökével. Minthogy máholni am. teli pofával enni, a mah, máh gyök rokon általán azon szókkal, melyek szájtátást, vagy szájtátó állapotot jelentenek, mint a mámmám, mámor, málé (száju), mámmog stb.

MAHAGON, idegen eredetü fn. tt. mahagon-t, tb. ok. A nyugotindiai szigeteken és Dél-Amérikában termő barna veres és igen kemény fa. Nevét (némely más európai nyelvekben is) alkalmasint valamely amerikai nyelvből vette át.

MAHAGONI, fn. tt. makagonit. L. MAHAGON. MAHÓ, MAHÓN stb. 1. MOHÓ, MOHÓN stb. MAHOL v. MÁHOL, (mah- v. máh-ol) önh. m. maholt v. máholt. Teli tömött pofával (vagyis mohón) eszik. (Simay Kristóf.)

MAHOLA, (mah-ol-a v. moh-ol-a) fn. tt. maholát. Növényfaj a Zilizek neméből, melynek egyik kitünő jellege, hogy egészen fehér molyhos, s innen kapta nevét, mintha mohola volna, azaz moholó, mohosodó. (Althea officinalis) Máskép: maholazilíz és köznyelven fehér málva, ziliz, mázola.

MAHOLÁNY, falu Bars m.; helyr. Maholányba, -ban, -ból.

MAHOLNAP, (ma-holnap) ösz. időhatárzó. Legközelebbi időben, ma vagy holnap. Maholnap beköszönt a tél. Szélesb ért. nem sok idő múlva. Maholnap hatvan éves leszek.

[blocks in formation]
[blocks in formation]

MAI, tájdivatosan : MÁI, (ma-i) mn. tt. mai-t, tb.ak. Szélesb ért. mostani jelen időszakban, ezen ujabb korban levő. Mai világ, mai idő, mai kor, mai napság, (mind főnévi mind határozói értelemben, az utóbbi esetben,mai korban helyett). Ellentéte múlt, hajdani, régi. Szorosb ért. mondják azon napról, mely jelennen foly. Mai napra várom barátomat. Mai napságtól fogva. A mai szentséges nap (némi dagályossá got negédlő szólásmód). Terjedelmes szokással megnyujtva: mái; s noha rendszerént az i képző előtt a törzsök hangzó meg nem nyúlik, pl. haza-i, budai, dunai, tiszai, megyei, stb. mindazáltal ma fa ha rövid szócskákat hangzatosság végett szokás megnyujtani, pl. fáiz, fáizás, hái-bái, de ez utolsó, midőn összetétetik, már rövid: néhai, valahai stb.

[blocks in formation]

muma szók is.

MAJ, (2), 1. MAJD.

[blocks in formation]

Májas lúd. Májas gombócz, táska. Májas hurka. 2) Olyan feldudorodott mint a máj. Májas ajku am. nagy ajakú. (Szabó D.). 3) 1. MÁJOS.

MÁJBAJ, (máj-baj) ösz. fn. Bántalom, kór állapot, melyben a máj szenved. Májbaj elleni szerek, fürdök, ásványvizek.

MÁJBARNA, (máj-barna) ösz. mn. Olyanféle barnaszínü, milyen az ember vagy négylábu emlősök mája.

MÁJBELI, (máj-beli) ösz. mn. Májban létező. Májbeli bántalom.

MAJCZ, fn. tt. majcz-ot, harm. szr. -a. Kantárnak drágább szerből készült szára. (Szabó D.). A lovok sem visel együgyü fékeket,

[ocr errors]
[ocr errors]

Hanem szkófiomos majczból mívelteket."
Gyöngyösi István.

De jelent más valamely tartó szíjat is.

Kétszeres lódingot emelnek vállokon,

Amelyek függenek karmazsin majczokon."
Ugyanannál.

Talán a görög-latin tomex v. tomice szóból módosult.

MAJD, tájdivatosan : MAJT, (ma-id, vagyis ma-időn, hangzói egyezmény által: majdan) ih. 1) Közellevö, mostani időben, nem sokára, mindjárt. Majd meglátom, mi lesz belőle. Majd elválik, hány zsákkal telik. (Km.). Majd kapsz. 2) Csaknem, kevés hija. Majd meghalok éhvel. A sikos uton majd elestem. Használják gúnyos tagadásul is. Majd bizony. Alapfogalom e szóban az időnek közelsége, melyben valami történik, vagy történni készül. Egyik alkotó része ma, a másik pedig az idő gyöke id, öszvetéve ma-id, majd, vagyis megrövidülve ma-idön szókból, s jelentése: hamar időben (v. ö. MA), tehát nem sokára, legott. Majd

MÁJ, fn. tt. máj-at, harm. szr. -a, kicsiny. májacska.A gerinczes állatok különösen ember egyik belső része. Nevezetesen, mely az embernek jobb felül levő alsó bordája alatt, a felső has tája felé hajolva fekszik, sötétvörös szinü, fölül domború, alatt pedig kevessé behorpadt és egyenetlen. Förendeltetése, epét készíteni, és elválasztani.(Hepar). A májnak domború magas alakja gyaníttatja, hogy nevét e tulajdonságától kapta, miszerént gyöke má v. ma rokon a mag, mogy szókkal; elemezve ma-ó, ma-a, má, máj, mint sza-ó, sza-a, szá, száj, majd azon egy mondatban am. most, taó, taa, tá, táj, a ta gyöktől; s mint báj a bá, éj az é gyöktől. A német nyelv is a Leber szóval a domború vagy hol. Majd itt, majd amott (v. most itt, majd ság, magasodás alapfogalmát kapcsolta együvé, midőn amott), am. hol itt, hol amott (bald hier, bald dort). a határköveket Leber v. Leberstein névvel neveztette Mind értelemben, mind hangokban egyezik ugyan a el. V. ö. MÁL fn. Finn nyelven: maksa. A máj mint német bald szóval, azonban,majd' teljesen,majdan' epekészítő belrész a kedélyre nagy befolyással van, kétségen kivül magyar eredetü. T. i.,majdan', képinnen a mondás: Nem fér a májához, am. nem szível-zésre hasonló a,hajdan szóhoz, mely mult időre vonat heti. Csibe mája, lúd mája. Dunán túl néhutt a birtokragos,mája helyett hibásan mondják: májája, mi abból származik, minthogy nálok némely egytagu szók az alanyesetben is toldalékhangzót kapnak, ilyenek: mája, méhe stb.

MÁJA, erdélyi falu Maros székben; helyr. Má

já-ra, —n, —ról.

MÁJALÓ, (máj-al-ó) fn. tt. májaló-t. Molnár A. szerént am. születésnapi lakoma. Nevét talán ounan kapta, hogy a lakomának lényegéhez tartozott májjal, pl. lúdmájjal kinálni a vendégeket: vagy hogy a máj mintegy életszerve a jó kedélynek.

MÁJAS, (máj-as) mn. tt. májas-t v. at, tb. -ak. 1) Minek nagy mája, vagy miben máj van.

kozik,s melynek alkotó részei: a határozatlan, és különösebben régi időt jelentő ha, (mint néha, soha, valaha; hái-bái) és idön, tehát: ha-idön, melyből lett hangzóegyezmény utján hajdan. Így,majdan' elsőben maidön, (,majdan'-ból pedig kurtítás által lön majd;

némely tájszólásban: maj); hasonló öszvetétel midön

is, ebből mi-idön; hanem itt a ,mi'-ben levő i szintén magas levén, a hangzói egyezmény az utóbbi szót épen hagyta. Hangzói egyezmény törvénye, hogy nemcsak ragozáskor és képzéskor, de némely öszvetételekben is nyelvünk természete szerént, a vékonyhangu idön a vastaghangu ma és ha szókhoz alkalmazkodik; mi néha megfordítva is áll, pl. ünnep üdnap, üdvnap; t. i. amabban a nap' szó is vékonyhangu lett. MAJDAN, (ma-id-an v. ma-idön) ih. 1. MAJD.

[blocks in formation]

MÁJMOH, (máj-moh) ösz. fn. Széles ért. azon

MAJDÁNKA, falu Marmaros m.; helyr. Maj- mohok osztálya, melyeknek tőkocsányaik nincsenek, s dánká-ra, -N, – ról. jobbára nagy és laposan fekvő levelűek. (Musci heMAJDANSÁG, (ma-idönség) ösz. fn. Legköze-patici). Szorosb ért. azon mohok neme, melyek nedlebbi idő. Néha a ,ság csak határozói (s némileg bővitő) toldalékrag, mint mostanság, mai napság szók ban is és csak,majdan' helyett áll.

:

ves és árnyékos helyeken nönck, termésök paizs- vagy csillagforma, kocsányos, és magvaik az alsó lapon vannak. Máskép: csillagaly. (Marchantia.)

MAJDNEM, (majd-nem) ösz. ih. Kevés hiával; alighogy nem; közel hogy; csaknem. Majdnem meg-mit, vagy valakit majmok módja szerént utánoz. sülyedtünk. Majdnem halál fia lettem. Máskép: majd

[blocks in formation]

MÁJFOLYÁS, (máj-folyás) ösz. fn. Májdugulásból eredő hasfolyás, midőn vér, különféle szinü tisztátalan vegyülékekkel együtt, de erőködés nélkül, megy el a betegtől.

MAJMOL, (maj-om-ol) áth. m. majmol-t. ValaMondják általán oly emberekről, kik önállósággal, s eredetiséggel nem birván tetteikben másokat követnek, különösen, kik a dolgok külsejét utánozzák.

MAJMOLÁS, (maj-om-ol-ás) fn. tt. majmolás-t, tb. ok, harm. szr. —a. Az utánzásnak azon neme, midőn valaki azt majom módjára teszi. V. ö. MAJ

MOL.

MAJMOLGAT, (maj-om-ol-og-at) áth. m. majmolgat-tam, -tál, -ott. Gyakran vagy ismételve majmol.

|
MAJMOLÓ, (maj-om-ol-ó) mn. tt. majmoló-t.
Aki másokat, s azoknak tetteit majom módjára utá-

nozza.

MAJMOZ, (maj-om-oz) áth. m. majmoz-tam, -tál, ―ott, par. -z. 1. MAJMOL.

MÁJFŰ, (máj-fű) ösz. fn. A sokhímesek seregéből, és ötanyások rendéből való növénynem; csé-LÁS. széje három, ritkán négy levelü, bokrétája hat szirmu, magva sok és kopasz. (Hepatica). A köznép néhol e nevet a tavi v. gyönyörü boglárpót (Parnassia palustris), máshol pedig a szagos müge (asperula odorata) | helyett is használja; az utóbbi esetben csillagos májfü-nek nevezvén.

MÁJGILISZTA, (máj-giliszta) ösz. fn. Lásd:

MÁJFÉRÉG.

[merged small][merged small][merged small][merged small][merged small][merged small][merged small][merged small][ocr errors]

MAJMOZÁS, (maj-om-oz-ás) fn. 1. MAJMO

MAJNA, fn. tt. majnát. Németországnak egyik nevezetesebb folyóvize, latinul: Moenus, németül: Main v. Mayn. Magyarított alakjára nézve olyan mint: Rajna, Szajna.

MAJOM, (maj-om, törökül: majmun, Vámbéry szerént majun is) fn. tt. maj-mot, harm. szr. majm-a. Négylábu, vagy mint némely természetleírók mondják, négykezü emlős állat, melynek hatvannál több faja van. A majom testalkotásra nézve minden egyéb állatok között leginkább hasonlít az emberhez. Legnagyobb faja az orang utáng, azaz vad ember (malaji nyelven orang am. ember és utan am. vadon) mely Borneo szigetén lakik, s rendkivüli ereje és ügyessége miatt nehéz megfogni. A majmok némely fajai farkatlanok, némelyek farkasak. A majomnak is szép a maga fia. Szereti, mint majom a fiát. (Km.).

A majom latinul Simia, valószinüleg a simus (lapított, sima) szótól, minthogy feltünő tulajdonsága a lapított, sima orr (,dicuntur autem simiae a naribus simis hoc est depressis." Fabri Thesaurus); de lehet a,similis',simulo' szókkal azonegy gyökü is. Németül: Affe, mely rokon gyökünek látszik a mást, ismétlést és utánzást jelentő aber és after szókkal, mintha a német utánzó tulajdonságáról nevezte volna el, mely ez állatban igen jellemzetes; vagy talán fogalmi viszonyban áll a szájtátást jelentő gaffen (régi felső német chapfen) igével, mert a majom igen szereti száját vonogatni és nyitogatni. Úgy látszik, a magyar ezen tulajdonságot vette tekintetbe a majom el

73

MAJOMARCZ-MAJORÁNNA

MAJORÁNNAPOLYVA-MAJORSÁGI

74

nevezésénél, mert gyöke egy a rágicsálást, szájmoz- MAJORÁNNA, fn. tt. majoránnát. A murvapikgatást jelentő majzol és máhol igék mah gyökével, mi- kek neméhez tartozó növényfaj; murvái tömöttek, tonél fogva majom annyi volna, mint mahó (máskép: jásdadak, rendszerént hármasak egy kocsányon, lemohó), mahov, mahom, majom, azaz maholó, majzoló velei nyelesek, tompák. (Origanum majorana.) Polyállat. E tulajdonságra nézve rokon hozzá mókus váját konyhai fűszerül használják. Azt tartják, hogy mohós) melynek hasonlóan mindig jár a szája, | a görög-latin amáracus és amáracum szók után módomintha mohón rágicsálna. A ma v. mah gyök mint sult a közép-latin majoraca s azután pl. az olaszban szájtátást jelentő, a magyar mamlasz, mámmog, mám- | majorána. mám, mohó stb. szókon kivül megvan a latin mando,

=

MAJORÁNNAPOLYVA, (majoránna-polyva) manduco, az olasz mangiare, a német Maul, Schmauszösz. fn. Polyva az öszvezúzott majoránna bugájából ; stb. szókban. A Maulaffe egyenesen ezen állatnak szakácsok, hentesek fűszere. szájnyitogató szokására mutat. A magyar is mondja : MAJORÁNNÁS, (majoránna-as) mn. tt. majoÚgy néz, mint a majom. Példabeszédben, aki másokat ránnás-t, tb. ak. Majoránnával bővelkedő, fűszere| minden ész nélkül, mintegy gépileg szokott utánozni, zett, készített. Majoránnás kerti ágy. Majoránnás majomnak nevezik, minthogy a majom minden álla- hurka. Továbbá aki ily fűszerrel kereskedik. Majotok között az utánzásra leghajlandóbb. ránnás szatócs.

KÉP.

MAJOMARCZ, (majom-arcz) lásd: MAJOM

MAJORBELI, (major-beli) ösz. m. Majorban lakó; majorhoz tartozó; majorban létező, nőtt. Major

MAJOMARCZU, (majom-arczu) lásd: MAJOM- | beli cselédek, lovak, tehenek.

KÉPÜ.
MAJOMKÉP, (majom-kép) ösz. fn. Utálatosan
eltorzított kép, mint a majomé, és ilyen képü ember.
MAJOMKÉPŮ, (majom-képü) ösz. mn. Kinek
oly eltozzított, utálatos képe van, mint a majomnak.
MAJOMKÖ, (majom-kö) ösz. fn. Kö, mely né-
mely természetleírók szerént a páviánféle majom
gyomrában terem.

MAJOMORR, (majom-orr) ösz. fn. Benyomott lapos orr, milyen a majomé.

MAJOMSZERETET, (majom-szeretet) ösz. fn. A szülői szeretetnek tulságos neme, mely a majomban, mint mondják, oly nagy szokott lenni, hogy fiát ölelgetésével meg is fojtja. Innen a közmondás: Szereti, mint majom a fiát.

MAJORFALVA, falu Zólyom m.; helyr. falvá-ra, -n, -ról.

MAJORHÁZ, puszta Pozsony m.; hely. — ház-ra, on, -ról.

MAJORKOCSIS, (major-kocsis) ösz. fn. Majorbeli munkákra használt kocsis; konyhakocsis.

MAJORKODÁS, (major-kod-ás) fn. tt. majorkodás-t, tb. ok, harm. szr. a. Mezei gazdaság üzése, gyakorlása valamely majorban.

MAJORKODIK, (major-kod-ik) k. m. majorkodtam, ―tál, — ott. Mezei vagy baromtenyésztési gazdaságot, majorosságot üz. V. ö. MAJOR; MAJOROS. MAJORLÁS, fn. tt. majorlás-t, tb. ok. Lörincz Károly szerént a kapnikbányai szójárásban am. kőfalazás. Hihetőleg Mauer után.

[ocr errors]

MAJORÓCZ, falu Zemplén m.; helyr. Majo

MAJOMTRÉFA, (majom-tréfa) ösz. fn. Minden-rócz-ra, -on, -ról. féle bohós arcztorzitások, ugrándozások, rángatódzások stb. milyeket a majmok vagy maguktól, vagy ve

zetőik által ösztönözve tesznek.

MAJOR, (1), fn. tt. major-t, tb. -ok, harm. szr. -ja. Mezei gazdasághoz tartozó épületek, a hozzájok tartozó udvarral, szérüvel, kerttel. Különösen ilynemü épületek a pusztákon, vagy a városokon, helységeken kivül, pl. Győrnek azon külső városát, hol leginkább ily gazdasági épületek vannak, majoroknak nevezik. E szót valószínüleg a német Meierból kölcsönöztük. Az alföldön most is inkább tanya és szállás divatozik. Hajdan fol (= falu) volt, mert a régi bibliában a villicus folnagy, és villicari folnagykodni. Ugyan a német Meier után a major jelentett majoros gazdát is, honnan majorkodni am. majoros gazdának lenni. Erre mutat a Major családnév is, valamint e közmondás : Jó volna a róka majornénak.

MAJOR, (2), a latin major szótól, honnan a franczia major, német Majoor stb. 1. ÖRNAGY.

MAJOR, (3), több puszták és faluk neve más előnevekkel együtt pl. Barát-, Pál-, Uj-major stb. helyr. Major-ba, --ban, ból.

MAJOROL, áth. m. majorolt. A kapnikbánya szójárásban am. kőfalaz. V. ö. MAJORLÁS.

MAJOROS, (major-os) fn. tt. majoros-t, tb. ok, harm. szr. -a. 1) Kinek majorja van, s abban gazdálkodik. 2) A majorbeli cselédekre felügyelő gazda, s ennek felesége, majorosné különbözik a majorosnőtől. A régi bibliában: folnagy, Káldinál: sáfár.

MAJOROSSÁG, (major-os-ság) fn. tt. majorosság-ot, harm. szr. -a. Majorosi kötelesség, vagy tisztség. Régiesen: folnagyság. Káldinál: sáfárság.

MAJORSÁG, (major-ság) fn. tt. majorság-ol, harm. szr. a. 1) A majorhoz tartozó épületek, vagy több majorok öszvege. A juhokat a majorság körül legeltetni. A majorságot fallal, sövénynyel, árokkal bekeríteni. 2) A majorban tenyésző szárnyasállatok, baromfiak. A majorságot behordani az urasági konyhára. A róka nagy pusztítást tett a majorságban. 3) Az urbéri rendszerben kizárólagos saját földbirtok, mint ellentéte az urbéri földbirtoknak. 4) lásd: ÖRNAGYSÁG.

MAJORSÁGI, (major-ság-i) mn. tt. majorsági-t, tb.ak. Majorsághoz tartozó, azt illető, arra vo

75

MAJORTELEK -- MÁJUS

MÁJUS-MAKACS

76

natkozó. Majorsági cselédek, szerszámok, épületek. Ma- | harminczegy napból áll. Régi magyarosan pünkösd jorsági vonómarhák, baromfiak.

MAJORTELEK, (major-telek) ösz. fn. Nemesi szabad telek, mely az urbéri rendszer alatt az illető birtokosnak kizáró tulajdona volt. Szélesb ért. bizonyos majorhoz, vagyis tanyához tartozó telek.

MAJOS, falu Tolna m. erdélyi falu Küküllő m.; helyr. Majos-ra, on, - ról.

MÁJOS, (1), (máj-os) fn. tt. májos-t, tb. -ok, harm. szr. —a. 1) L. MÁJAS. 2) Hurka, mely apróra vagdalt, és fűszerezett disznómájjal van megtöltve. Vág mellett május. A vastagfélének neve tüttös v. tüttüs (= tüdős).

MÁJOS, (2), erdélyi falu Torda m.; helyr. Májos-ra, —on, —ról.

[ocr errors]

MAJOSHÁZA, falu Pest m.; helyr. -házá-ra,

-ról.

MÁJPOROND, (máj-porond) ösz. fn. Lásd:

MÁJKÖ.

MAJSA, mváros a Kis-Kunságban, puszta Tolna m,; helyr. Majsá-ra, -n, -ról.

MÁJSÁRGA, (máj-sárga) ösz. mn. Olyan sárgaszinü, mint némely állatoknak nevezetesen a lúdnak mája.

MÁJSORVADÁLY, MÁJSORVADÁS; sorvadály v. sorvadás) 1. MÁJVÉSZ.

hava, minthogy a pünkösd legtöbbször ezen hóra esik. Újabb divattal: tavaszutó, ötödhó.

MÁJUS, (2), (máj-hus vagy csak máj-os vagy máj-as) fn. tt. május-t, tb. -ok. Vágmelléki és nagybányai tájejtéssel am. májos v. májashurka; mint,tüttüs' am. tüdős (hurka).

MÁJVÉSZ, (máj-vész) ösz. fn. Betegség, midön az állati, különösen emberi máj sorvadó állapotban szenved.

MÁJVÉSZES, (máj-vészes) ösz. fn. Mondjuk állatról, nevezetesen emberről, midőn mája sorvad. MAJZOL, 1. MAJSZOL.

MAK, 1) hangszó, melyből makog, makogás erednek. 2) Elvont gyök Makád, Maklár, Makó, Makócz, Makód, Maksa helynevekben.3) Valószinüleg átalakult vak v. bak a makacs és makrancz származékokban. L. MAKACS alatt. 4) A makk főnév egyszerü alakban.

MÁK, (1), hangszó, különösen a siró nyúl hangja, honnan: mákog. Eléfordúlnak a szanszkritban: vács, és a latinban vagio szinte mint hangszók.

MÁK, (2), fn. tt. mák-ot, harm. szr. —ja. Növénynem a sokhímesek seregéből és egyanyások rendéből; csészéje két levelü, nyiláskor leesik, bokrétája (máj-négy szirmu, bibéje nagy, kerek, száratlan, tokja egy

MAJSZI, (maj-sz-i) 1. MASZUTA. MÁJSZÍN, (máj-szín) ösz. fn. és mn. Olyan szín, milyen a májé. Ez ugyan nem minden állatoknál egyforma, hanem rendesen a négylábuaké értetik, mely barnás vörös szokott lenni. A lúd mája inkább sárgára hajlik, ha kivált kövér.

rekeszü. (Papaver). Fajai között nevezetesek: pipacs, v. pipacs-mák (Papaver Rhoeas) melynek virága szép veres, tokja gömbölyű; kerti mák (P. somniferum), melynek virága rendesen veres, de sokféle szinekkel játszik. Mákot törni, tréfásan am. lötyögve, alfelével a ló hátát veregetve nyargalni. Midön valamely társas körben mindnyájan elhallgatnak, azt szokták monMÁJSZINÜ, (máj-szinü) ösz. mn. Aminek olyan dani: Jó volna mákot vetni. E szóval egyezik a régi szine van, milyen a májé. V. ö. MÁJSZÍN.

MAJSZOG, (maj-sz-og v. maj-oz-og) önh. m. majszog-tam, -tál, ott. L. MAMUSZKOL.

MAJSZOL,(maj-oz-ol v. mah-oz-ol) önh. m. szol-t. Valamit rágicsál. Dunán túli tájszó. Mondják különösen apróbb rágicsáló állatokról, pl. egérről, mókusról.

felső német mago, maho, bajorul ma is: Magen, Mahen, tót mak, hellen μýxov; közel áll hozzá a közönséges német Mohn. A latin papaver a papilla, papula, maj-pappus szókkal látszik fogalmi rokonságban lenni, melyek valaminek gombját, búbját jelentik, miszerént a latin papaver e növénynek gombforma gyümölcstokját fejezné ki. A magyar mák legközelebbi hangrokonságban áll a mag, mog, mogy, és makk szókkal, melyek szintén gombosat, gömbölyűt jelentenek. A Rokon mahol v. máhol igével, valamint mohó, mohó- latin,papaver' gyökéhez hasonló a kicsinyített alaku ság szókkal, melyek szintén evésre vonatkoznak. Gyök-pipacs, mely ismét a pimpó, bimbó, píp, bibe szókkal eleme mah, melynek legközelebbi alapfogalma a szájnyitogatás, tátogatás, mely megvan a mamlasz, mammog, mámor, mohó, s hangváltozattal a bamba, bacza, bámul stb. szókban.

„A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol."

Családi kör (Arany Jánostól).

[merged small][ocr errors][merged small]

rokon. Ide tartoznak a szintén csomós gömbölyűt jelentök: púp, búb, bób.

MÁK, (3), a székelyeknél összevontan, ebből: másik, bővebben mápó ebből: másik apó; így mányi, am. másik anyó. (Kriza J.). Az utóbbi (Gyarmathy szerént): mákó.

MAKACS, (mak-acs) mn. tt. makacs-ot. Mondjuk emberről, és más állatok közöl leginkább lóról, midőn megköti magát, midőn ellenszegül, akaratoskodik, nyakaskodik, fejeskedik. Értelemre, valamint hangra rokon hozzá, sőt ugyanazon gyökből ered: makrancz, s a székelyes makúj, továbbá a vakmerő és néhutt fordítva makverö. Sok helyütt a makacs és csökönyös lóról azt mondják, megbikacsolja magát,

« ElőzőTovább »