643

MÚLATOZÁS-MÚLÉKONY

MÚLÉKONYAN-MULT

644

MÚLATOZÁS, MULATOZÁS, (múl-at-oz-ás) | fogva hamar elmúlik, sokáig nem tart. A könnyelmű fn. tt. múlatozás-t, tb. —ok, 1) Gyakori vagy folyto- ember föltételei mulékonyak. Nincs mulékonyabb az időnos kedvtöltés, élvezetes időtöltés. 2) Többszöri el- | nél. V. ö. MULANDÓ. maradás és elkésés.

MÚLÉKONYAN, MULÉKONYAN, (múl-ékony-an) ih. Mulékony módon.

-a.

MULATSÁG, (mul-at-ság) fn. tt. mulatság-ot, MÚLÉKONYSÁG, MULÉKONYSÁG, (múl-ékharm. szr. —ɑ. Késedelmesség, mely által valaki a kellő időt, vagy dolgot elmulni engedi. Molnár Al- ony-ság) fn. tt. múlékonyság-ot, harm. szr. bert korában még ezen értelme divatozott, de ma Mulékony állapot, vagy tulajdonság. Az érzéki örömmár csak azon időtöltést jelenti, mely holmi vígság, nek mulékonyságáról elmélkedni. Idő mulékonysága. öröm, kéj között és által történik. Mulatság után MÚLHATATLAN, MULHATLAN, (múl-hatjárni. Mulatságot szerezni másnak és magának. Ez ne-[at]lan) mn. tt. múlhatatlan-t, tb. ok. 1) Ami el kem nem mulatság. Tánczmulatság. Szüreti, farsangi nem mulhat, mi szüntelenül tartani fog. Múlhatatlan mulatság. V. ö. MÚLAT. isteni gondviselés. 2) Amit elhanyagolni nem lehet, minek meg kell történnie. Múlhatatlan kötelesség. Határozóként am. mulhatatlanul. Múlhatatlan eljövünk. MÚLHATATLANUL, (múl-hat-[at]lan-ul) ih. Elhanyagolás nélkül, szükségképen. Annak múlhatatlanul meg kell lenni.

MULATSÁGOS, (múl-at-ság-os) mn. tt. mulatságos-t v. -at, tb. -ak. Mi a kedélyt vigságra, jó kedvre deríti, mi az észnek kellemes, kedves szóra- | kozást szerez, mi az unalmat elűzi. Mulatságos elbeszélések, tréfák. Mulatságos társaság. Mulatságos jájékok. Mulatságos ember, ki vidámsága, élczes, tréfás ötletei által mások kedvét fölvillanyozza. MULATSÁGOSAN, (múl-at-ság-os-an) ih. Mu- HATATLAN, MULHATATLANUL.

lattató módon.

MULATT, fn. tt. mulattot. Idegen, különösen a spanyol-portugall mulato után más nyelvekbe s a magyarba is átment szó, eredetileg jelent öszvért (a latin mulus szóból alakulva), a bevett értelemben pedig fejér | és fekete szinüek közösüléséből származott embert. MULATTAT, (mul-at-tat) mivelt. m. mulattattam, —tál, —ott, par. mulattass. Valakinek kedélyét holmi tetsző, gyönyörködtető tárgyakkal elfoglalja, s az által eszközli, hogy rá nézve az idő észrevétlenül és kellemesen elmuljon. Bevett szokás szerint ugyan személyes tárgyesetet vonz, pl. mulattatja vendégeit; azonban valódilag am. mulattatja vendégeivel az időt, vagyis véghezviszi, hogy vendégei az időt kedvesen elmulassák, eltöltsék. Ez engem igen mulattat, am. nagy mulatságot szerez.

Éris kaján szemmel nézvén a vigságot,
Amely mulattatta a szép társaságot."

Csokonai. MULATTATÁS, (mul-at-tat-ás) fn. tt. mulattatás-t, tb. ok, harm. szr. a. Cselekvés, mely által valaki másoknak kedves időtöltést szerez. V. ö. MULATTAT.

MÚLHATLAN, MÚLHATLANUL, 1. MÚL

MÚLIK, MULIK, (múl-ik) k. m. múl-tam, -tál, -t. A múl cselekvő igének szenvedő értelmű mása. V. ö. MÚL. E kettő között az a különbség, hogy a múl cselekvési állapotot jelent, s am. megy, halad; ellenben a múlik mint minden ik-es ige szenvedő jelentésü, s am. bizonyos idő után, azonban valamely külső vagy belső szükségességből, létezni megszünik, vagy fogyatkozik. Múlik a nyár, ősz. Mindennap egy nap múlik. Nem igaz barátság az, mely könnyen elmúlik. Idővel minden elmúlik. Rajtam ne muljék, am. én ne legyek oka, hogy semmi sem lett belőle. A dolog abban múlt. Idö multával a mi életünk is elfogy. Kevésbe v. nem sokba mult, hogy meg nem haltam. Kimúlik ez árnyékvilágból. A mi nyúlik, nem múlik. (Km.). Napot múlva dicsérj (Km.), azaz mikor már elmúlt.

MÚLÓ, MULÓ, (múl-ó) mn. tt. múlót. Megszünésnek induló, nem sokáig tartó. Múló örömek. Múló félben van a vásár. Különbözik: mulandó.

MÚLÓLAG, MULÓLAG, (múl-ó-lag) ih. Oly módon, mely sokáig nem tart, mintegy átmenőleg, futólag.

MÚLÓLAGOS, MULÓLAGOS, (múl-ó-lag-os) mn. tt. múlólagost v. —at, tb. —ak. L. MÚLÓ.

MULT, MÚLT, (múl-t) mn. és fn. tt. mult-at. Ami MULATTATÓ, (mul-at-tat-ó) mn. tt. mulatta- lenni megszünt, mi bizonyos időn túl van. Ellentétei : tó-t. Ami másoknak kedves időtöltést szerez. Mulat- jelen és jövendő. Múlt héten, hónapban, évben, századtató versek, regények, tréfák, elbeszélések, történetek, ban. Mult esőnek nem kell köpenyeg. (Km.). Elmult domondák. Különösen jelent oly személyt, ki sajátságos lognak felejtés a vége. (Km.) Ha az időszakok pl. a jó kedélye, elmés ötletei, tréfái, szóval kedves társal-,mult hét',,mult hónap',,mult év', mult század', gása által másokat vidámságra gerjeszt. Jó muszámszerént meghatározva nincsenek, úgy a legközelattató. lebb elteltet kell alatta érteni, pl. mult hóban, ha noMULATTATÓLAG, (mul-at-tat-ó-lag) ih. Mu-vemberben mondjuk vagy irjuk, azt teszi: oktoberben; mult évben, 1866-ban mondva vagy irva azt MÚLÉKONY, MULÉKONY, (múl-ék-ony) mn. jelenti: 1865-ben. Innen magyarázható talán a mitt. múlékony-t v. -at, tb. -ak. Mi természeténél ¦ nap = mu-nap (azaz mult nap) szó is, mely nem

lattató módon. Mulattatólag tanítani.

jelenti ugyan a legközelebb eltelt napot, hanem még is olyant, mely még messze nem távozott. V. ö. MINAP. Kimult am. meghalt, mintegy kiment e világ-| ból, ez életből. Mult idő, vagy csak egyszerüen fönévileg: mult, nyelvtanilag általában az igének azon alakja, mely megtörtént, befejezett, meglett ön-, vagy átható cselekvést, avagy állapotot fejez ki, pl. Péter meghalt. Azonban más időkkel viszonyban többféle mult fordul elé mind az életben, mind rendszerént a nyelvekben, melyeket láss bővebben itt alább.

Mint főnév jelenti továbbá azon állapotot, mely betelt, bevégződött, pl. ezen nemzetnek szép multja volt, de jövője milyen lesz, nem tudni. Valakinek multjából és jelenéből következést húzni jövőjére. „Gondolatunkban érzéseink s az események mindig teljes öszhangzásban állnak egymással, a valóságban soha. Innen van, hogy a mult és jövő, melyet mindig csak gondolatunkkal foghatunk fel, a jelennél szebbnek s boldogítóbbnak látszik." (B. Eötvös József.)

n

Multadban nincs öröm'

minthogy ez csaknem állandóan végzetlen múltat fejez ki, a viszonyos múlt pedig hol perfectummal (,qui cum minus esset probatus parentibus: a patre exhaeredatus est), hol kapcsoló móddal jelöltetik („fuerunt qui negarent;“ „tantum terrorem incussit, ut nemo sit ausus“).

3) Az ige jelenével és vala segédigével öszvetett múlt pl. kér vala, hall vala, küld vala, épít vala; ez minden időbeli iróink gyakorlata és nyelvészeink nézete szerént az úgynevezett végzetlen múlt vagy tartós múlt, leginkább megfelel a latin és görög imperfectumnak, mint szintén tartós és végzetlen multnak. 4) Az ige viszonyos multjával és vala segédigével öszvetett múlt pl. kére vala, halla vala, külde vala, építe vala; az öszvetétel szerént kétszeres függő múlt is foglaltatnék benne s ily forma értelemben használtatott a régieknél is mint kisérő vagy együttes múlt, legfölebb a mi egy másik múltat csak igen kevéssel előz meg.

5) Az ige általános múltjával és vala segédigével öszvetett múlt, viszonyos előbbi múlt néven ; pl. kért vala, hallott vala, küldött vala, épített vala; megfelel a franczia relatif antérieur-nek.

Jövődben nincs remény." Bajza. MULT IDŐK, vagy csak: MULTAK, tb. fn. Nyelvtani értelemben az igeszók azon alakjai, melyekkel a beszédben a mult időbeli állapotokat vagy cselekvéseket vagy általában vagy egymással viszonyítva kifejezzük vagy kifejezhetjük. (V. ö. IGEIDÖ). A mostani magyar irodalomban, támogatva egy rész-eléforduló plusquamperfectum-nak. ről a régi magyar nyelvemlékek, más részről a népnyelv által is, a mult idők, vagy csak egyszerüen : multak kifejezésére e következő alakok vannak használatban:

6) Az ige általános multjával és volt segédigével öszvetett múlt pl. kért volt, hallott volt, küldött volt, épített volt; nyelvtanaink szerénti nevezete : régmúlt, (múlt a múltban); megfelel a más nyelvekben

1) t v. tt raggal, pl. kér-t, hall-ott, küld-ött, épít-ett; s ezen -t v. - tt ragban csaknem általános véleménynyel a,to' v.,tova' értelme rejlik; s ezen időt nevezzük általános vagy független múlt-nak, mely az úgynevezett elbeszélésekben, történelmi vagy történelemféle eléadásokban fő elbeszélési mult szerepét is viszi; megfelel a görög aoristusnak, némileg a latin perfectumnak, (minthogy a latin perfectum számtalanszor pl. Cornelius Neposnál viszonyos mult helyett is áll), az újabb nyelvek közől mindenek fölött a franczia passé défini, és némileg indéfini nevü, valamint az olasz perfetto és passato determinato nevi múltaknak.

2) a v. e raggal pl. kér-e, hall-a, küld-e, épít-e; s ezen ragban a leghihetőbb vélemények szerént vagy azon ha szó rejlik, mely van a né-ha, so-ha, vala-ha, minden-ha öszvetételekben is, vagy még egyszerübben a mutató a vagy e szócska; v. ö. —A, (4); jelentése bármelyik vélemény szerént is: akkor vagy ott; szabatos használata is épen e véleményen és je lentésen alapszik, t. i. ezzel fejezzük ki a (kitünőleg úgynevezett) viszonyos vagy függö multat (jelent a múltban); megfelel a franczia relatif, vagy némelyek szerént imparfait nevü időnek; némileg a görög imperfectumnak (mert ez nem mindig fejez ki viszonyos időt), és csak felette ritkán a latin imperfectumnak,

A két utolsó közös néven : előbbi múlt.

Találunk még a régieknél igen gyakran egy múltat, öszvetéve az ige jelenével és volt segédigével, pl. megyen volt, viszik volt, melyek tartós múltak; de a mai korban ez egészen kiavúlt.

Láttuk, hogy a két legelső csak egyszerü alakban fordúl elé; s minthogy a nyelvtanokban legelül rend szerént a viszonyos múlt áll: ez első múlt-nak, az általános pedig 2-dik múlt-nak is hívatik.

Mindezen múltak sajátságairól, a régiek és maiak általi használtatásáról (valamint a többi igeidőkéiről is), igen terjedelmes értekezések és számtalan példák olvashatók a magyar akadémiai Értesítőnek 1858-diki és a Nyelvtudományi Közleményeknek 1862-diki folyamában.

Nehány példát mindenik multra ide is csatolunk; még pedig

⚫1) Az általános és fő elbeszélési multra, (mely leggyakoribb mind a mostani közbeszédben, még a müveltekében is, mind a régi világi nyelvemlékekben, úgy hogy más múltak helyett is ezt találjuk): „Zarándoklani eredett ember hítta ő szolgáit és adta azoknak ő javit és egynek adott öt girát, másnak kedig kettőt, de a másnak egyet, egymendennek ő tehetsége szerént és legottan eleredett." (Tatrosi codex. Máté XXV. fejezet). Hírt kegyelmednek egyebet nem írhatok, hanem a törökök itt igen forgódnak körülöttem, de Isten mególtalmazott tülök. Az hatvani békkel összevesztem, váltig rútoljuk egymást. Továbbá im küldtem ki az dézmára az vitézlő Dencz Jánost,

Ferencz). „De íme megálla hajónk, midőn azt épen nem vártuk." (Ugyanő). „És midön bementek a hajócskába, megszünék a szél." (Káldi-Tanárki bibliafordí tása ezer meg ezer hasonló példával); néha a,midőn vagy,mikor',,miután' mellé is a franczia nyelv példájára, viszonyos mult áll, pl. mikor együtt menének, tanácsul adá férje. (Ugyanott). Gyakorta áll tartós vagy végzetlen múlt helyett is, pl. a régi bibliafordításokban, ami a Tatrosi codexben tudakozik vala (scisci

-

vala s Pesti Gábornál is: tudakozik vala, Erdősinél : megkérdeze; ami Pesti Gábornál és Erdősinél: tánczol vala, a Tatrosi codexben: szökdöse; ami a Tatrosi codexben azt alajtják vala és Pestinél: vélék vala, Erdősinél: azt aláták. Úgy Kazinczynál egy helyütt: „Már csak a legmagasabb hegy órmója álla ki az áradásból", más helyütt: „Mostan már a hegynek csak legfelsőbb bércze álla vala ki az özönből.“

tudja ti ketek az mint elvégeztük (szabatosabban: elvégeztük volt; mint régmult v. régebben mult) György urammal és ketekkel." (Magóchy Gáspár, egri kapitány 1564-ben). Minthogy azért ez az prédáló és országokat rontó svétiai ellenség im szinte Morvába is alá hatott s szinte hazánk határiban is kóborol már, úgy hogy Magyar-Barátot is megvevén elprédálta s tovább is igyekszik napról napra, sőt még az morvai hegyekben lakó parasztságot is, megízelittetvén az prédát véle, maga mellé lázzasztotta fel jobb részint."tabatur), Erdősinél : megtudakozék; ami amott tanolja (Gr. Eszterházy Miklós nádor 1643-ból). „Az én ha zámfiai is az egész magyar nemzet, ezekért mennyi vért ontott, halált szenvedett, vannak elég példák rólok: azokban, kiváltképen 1619. esztendőtül fogva mennyi megbántódása esett nemzetünknek, arrul való panaszokkal rakással vannak levelek nálunk, s noha minket sokszor intettek és kényszerítettek is mind evangelica, mind romano-catholica religión valók." (I. Rákóczy György nagykállai nyilatkozványa 1644ben). „Minekünk úgy szolgált az mostani szükségünkben, hogy ugyan bizvást commendáljuk kegyelmednek. Az gyújtásban ő volt egyik fő, ki mind addig ott forgolódott, (szabatosabban; forgolódék, mint a következő,fölment időben' történő, tehát arra viszonyuló) míg a láng felment, mely nemcsak neki, ott forgolódván, de még azoknak is, kik sánczból távol reá néztek, nehéznek tetszett (tetszék v. tetszik vala, 1. alább) szemeiknek." (Báthori István lengyel király levele 1579-ből). „Mü is az ő felségéhez való hívsé-mult) egy városba s megláták (a következőre viszogünk és kötelességünk szerént az ő felsége testének méltósága szerént való eltemettetésére eljöttünk és azt eltemettük. Egyenlő akaratból és végzésből választottuk az tekintetes és nagyságos Somlyai Báthori Estván urunkat az erdélyi vajdaságra." (Erdély rendei 1571. május 24).

2) Példák a viszonyos vagy függő multra, mely mindig egy más időre illetőleg multra vonatkozik, ha ezeket néha nem is ige, hanem más szók fejezik ki. A következő példákban mind a két időt megjelöltük, t. i. mind a viszonyos múltat, mind a mely időre az vonatkozik, vagyis a mely időben amaz történik. „Hányszor akartam (volui) te fiaidat egybegyüjtenem és nem akarád“ (voluisti, a latinban szintén csak perfectum). Ezt kedig még ő azoknak beszéllette, im egy fejedelem vépék (lépék, accessit) ő hozjá és imádá (adorabat) ötet." (Tatrosi codex. Az utóbbi mult a latinban is imperfectum tartós vagy végzetlen múlt, mely a viszonyossal a legtöbb nyelvekben azonegy alakkal bír, és a magyarban is a kettő gyakran fölcseréltetik, mint alább). „Mikoron jegyeztetett volna Józsefnek, találtaték terhesiltnek." (Pesti Gábor). „Bemenvéjek a házba (= midőn bementek a házba) lelék a gyermeket." Látván kedig a gyölekezeteket könyörüle ö rajtok. (Tatrosi cod.). „A napokbon jöve János baptista.“ „Az időben mene Jézus.“ Legottan felmene." (Ugyanott). Midőn a kisded hajó teknőjére felléptem már pezsge a kisded Vulkán s a füst feketén tekerge ki kéményéből." (Kazinczy

3) A tartós és végzetlen multra : Ez János kedig val vala (habebat azaz hordoz vala) ruhát tevéknek szőréből." (Tatrosi cod. Máté III). „De ö aloszon vala" (Máté VIII. valóságos végzetlenek, pl. a vall vala = hordoz vala nemcsak azon időre vonatkozik, melyet az evangélista elbeszél, hanem a megelőzőre s következőre is). „És megkeröli vala Jézus mend a városokat és kastélyokat (Máté IX). „És mend a gyölekezetek állnak vala a marton“ stb. „A szerencse s áldás együtt utaznak vala (egyszerü tartós

nyúl) hogy egy szegény ember egy csomó seprüt árul, de senki sem veszi.“ (Székely népmese, mely mind a két multra például szolgál). Gyakran használtatik eléadásra vonatkozásul a viszonyos múlttal felváltva, pl. a Tatrosi codexben ami Máténál : monda, beszéle, az Márknál és Lukácsnál többnyire mond vala és beszél vala (t. i. maga a mondat utána következik. „Jézus monda neki: Szőnjél ma, mert így illik nekönk betöltenönk menden igazságot." A leválták kedig mondnak vala ő neki: íme mit tesznek te tanitványid" stb. stb.) Ugyanezen idő szokott használtatni az olyan végzetlen múlt megjelölésére, mely még a beszélő jelenére is benyúlik (félmult). „S csinálok vala én bizony most is békeséget“ (Gr. Eszterházy M. nádor). „Az ország közül az urak és az mely főnépek itt vagynak, ezt akarják vala végezni." (Tamásfalvi László. 1571-ből). Helyette itt is gyakran a viszonyos mult használtatik. Ez dolgot nem tartók (a levéliráskor) illetlennek, ha kegyelmed csak azzal közli, az kivel illik." (Báthory István lengyel király). „Tudtára akaránk (a levéliráskor) adni kegyelmeteknek." (Gr. Eszterházy M. nádor). Megfordítva ugyanaz használtatik viszonyos múlt helyett is igazi viszonyt mutató időkben. „Még ő e beszélvén a gyölekezeteknek, ím ő anyja és atyjafiai állnak vala künn.“ (Tatrosi cod.). Végre óhajtó módbeli múlt helyett leginkább föltételes mondatokban,ha',vajha' után. „Mert ha cz ideig is ő felsége ez szegény országot meg nem kötelezi vala (= meg nem kötelezte

"

volna), bódog életben voltunk volna." (Bebek Ferencz 1555-ből). Ha meghalok vala, Fölségedre gyuntam volna." (Illésházy István 1606-ban. A magyar tudós társaság Évkönyvei VI. köt. 285. lapon). "Hozott Isten fiú, mondá az óriás, köszönd hogy apádnak szóllítottál, mett (= mert) ha nem, egészen bényellek vala." (Székely népmese. Itt a mondat föltételezett részére esik a kérdéses idő; nevezetes itt a ,mondá' is mint tartós vagy végzetlen helyett álló; tehát a székely nyelvben általában még mind a három mondott múlt idő használatban van).

4) Az együttes v. kisérő múltra: „Váltig igyekeztönk halasztani, amint halasztottuk is, hogy ne kelleték vala az nemes vármegyéket költetniök." (Gr. Eszterházy M. nádor). „Mü is nem kevéssé megháborodánk ez nagy csuda dolgon, hallám is vala hátam megett mondani." (Mindszenti Gábor naplója. Magyar nyelvészet 2-ik évi folyam. 446. lapon.)

MUMÁK, (mum-ák) mn. tt. mumákot. A székelyeknél am. szótlan, buta, hallgatag. (Kriza J.). Baranyában: muma, néhutt : mulya.

MUMAR, falu Szala m.; helyr. Mumar-ra, ―on, -ról.

MÚMIA, fn. tt. múmiát. Idegen eredetü, különösen a persában: múmijá, múm v. móm szótól, mely viaszkot, balzsamos gyantát jelent; innen a régi franczia mumie, most momie, olaszul : mummia. A persák, babilóniaiak- és egyiptomiaknál bebalzsamozott s megszárasztott holttestet jelentett. (Aszhalott?).

MUMU, (mu-mu v. mum-u) fn. tt. mumut. Lásd:

MUMUS.

MUMUS, (mum-us) fn. tt. mumus-t, tb. -ok. általán valamely rút alak, melylyel a gyermekeket ijesztgetik, pl. ördög képébe öltözött ember, ki mu-mu vagy mum-mum hangot ejtve közeledik hozzájok, mintha el akarná őket vinni; vagy akármiféle váz, vagy rémítő formáju báb. Ne sírj, mert elvisz a mumus. Máskép: bubus, bankus, néhutt: mumu. Hasonló jelentésü és hangzatu a német Mummel.

— ról.

MUNÁR, falu Temes m.; helyr. Munár-ra, — on,

MUNGOROL, Székely tájszó. L. MÁNGOROL.
MUNKA, (mu-g-a v. mun-og-a, 1. a czikk vé-

5), és 6) A viszonyos előbbi multra és rég multra : „Nyilván vagyon kegteknél, hogy az minemő békeséget az elmult időkben az törökkel nagy sok költséggel és fáradságok után végeztünk volt (régmult), azt némely magunk nemzetiből álló nyughatatlan emberek nemcsak fölbontották (általános mult) velek, de minemő mostoha kézzel és szándokkal is fogtak vala hozzánk (viszonyos előbbi múlt, a következő általános multakra: látta, ‚experialta' viszonyítva) | gén); fn. tt. munkát. 1) A testi vagy lelki erőnek tudjuk, hogy azt kegtek nemcsak jól látta, de hatal megfeszítése, melynek czélja valamit véghez vinni, mas ruinával is experiálta.“ (Gr. Eszterházy Nádor). | vagy eléállítani, vagy képezni stb. Kézi munka, szelEléjönnek még a nyelvben mult jövök és jövő lemi munka. Mezei, kertészi, gyári munka. Munkához multak is, melyek meg vannak érintve a JÖVŐ czikk kezdeni, fogni, látni. A ruhát munkába venni. Már alatt és szintén böven fejtegetve a fönt megemlített ér- munkában van a mente. A munkában elfáradni. Nehéz, könnyü, unalmas, mulattató munka. Hosszú munka után édes a nyugodalom. (Km.). Munkával keresni kenyerét. „A természet azért adja álmainkat, hogy szelíd karjaikon megpihenve, a nehéz napi munkára képesekké váljunk." (B. Eötvös József). Isten is munkára fizet. (Km.). Emberé a munka, Istené az áldás. (Km.). Hamar munka ritkán jó. (Km.). Ki kerüli a munkát, nehezen tölti meg a gyomrát. (Km.). Hasznos munkának nincsen fáradsága. (Km.). Amilyen a munka, olyan a

tekezésekben.

MULVA, (mul-va) ih. Időnevekhez téve am. bizonyos, időnek elfolyása után. Egy óra mulva itt leszek. Két nap mulva hallunk valamit. Három hét mulva útra megyünk. Tíz év mulva kitelik a szerződés ideje. Rövid idö mulva, am. nem sokára. Rendesen fölcserélhető: multával. Két nap multával, tíz év multával stb. Régiesen: mulván. „Rövid idő mulván.“ István lengyel király Kendi Sándorhoz 1576-ban. MULYA, (1), (mu-ly-a v. muly-a) mn. tt. mu-jutalma. (Km.). Innen átv. ért. jelent fáradságot. Sok lyát. Mindenre bámuló, buta, bamba. Baranyában: muma. Gyökeleme mu, melytől mum is származik, bámulást, illetőleg a bámuló alakját, továbbá valamely ijesztő szózatot utánzó hang.

MULYA, (2), (a latin mulus-ból) fn. tt. mulyát. L. MULA; és ÖSZVÉR.

MULYAD, RÁRÓS-, falu Nógrád m.; helyr. Mulyad-ra, -on, —ról.

MULYADKA, falu Nógrád m.; helyr. Mulyadká-ra, -n, -ról.

MUM, elvont gyöke: muma, mumu, mumus, és mumák szóknak, s mintegy a bámuló alakját, vagy ijesztő hangját utánozza.

MUMA, (mum-a) mn. tt. mumát. Baranyában az Ormánságban am. mindenre szótlan, bámuló, buta, bamba. V. ö. MUM.

munkába került, mig eszközölhettem a dolgot. A régi halotti beszédben munkás világ am. nyomoruságos világ. 2) A testi és lelki erő megfeszítésének tárgya, vagyis azon dolog, melyet valaki véghez visz, eléállít, készít, képez stb. Tiszta, csinos, szép munka. Vásári munka. Mondva csinált munka. Falusi, városi mesterember munkája. A munkát darabonként fizetni. Ács-, kömives-, lakatos-, asztalosmunka. Gombkötőmunka. A szellemi munka ezen értelemben inkább mű.

A munka szó származékaival együtt a régieknél muka alakban gyakran fordul elé, pl. a Carthausi névtelenben, Bátori Lászlónál, Szent István király legendájában, Szalay Á. 400. m. levelében, a Górycodexben (muhka); így ma is Ormánságban (Baranya megyében): múka; de eléfordúl a régieknél is,munka', pl. a Bécsi, Müncheni codexekben stb. Úgy lát

:

és

MUNKAHÁZ, (munka-ház) ösz. fn. Bizonyos munkák tevésére rendelt ház. Különösen intézet, hol a község szegényei mindig kész munkatárgyat kaphatnak, vagy melyben bizonyos személyek dolgozni kényszeríttetnek. Kényszerítő munkaház; szokottabban: dologház.

MUNKAIDŐ, (munka-idő) ösz. fn. Határozott idő, illetőleg a napnak azon részei, melyekben dolgozni kell, vagy szokás. Továbbá, időszak, évszak, mely bizonyos munkára sürgeti az illetőket. Kaszálási, aratási, szántási munkaidő.

MUNKAKEDV, (munka-kedv) ösz. fn. Lelki állapot, midőn valaki a munkához jó kedvvel lát, s abban örömét találja.

MUNKAKEDVELŐ, (munka-kedvelő) ösz. mn. és fn. Aki a munkához jó kedvvel lát s azt örömmel teljesíti.

szik, hogy,muka' eredetibb alak, és az n nagyobb az illető munkások között. Vétetik általános értelemnyomóság végett csak közbevetett hang, mi nyelvünkben is. ben igen sokszor történik. Alakjánál fogva pedig nem tartozik a kicsinyezők közé, mert nem rejlik benne kicsinyezési fogalom; hanem inkább azon ka ke végzetű szók osztályába sorozandó, melyek öszvevont és módosított véghangu igenevek, mint csacsogó csacska, bugyogó bugyka, locsogó locska, czinegö czinke, fecsegő fecske stb. Ennél fogva kétféle elemzését kísérthetjük meg. 1) Ha alapfogalomul a mozgást veszszük, melylyel a testi és lelki erő megfeszítése, vagyis a munka maga járni szokott, a mu gyök legközelebb állana a mozog ige mo gyökéhez, ehhez hozzá téve az egyszerü gyakorlatos g képzőt, lesz mug (mintegy: mozog), és n közbevetéssel mung, innen igenév: mugó muga, kemény k-val: muka; vagy n közbetéttel munogó, munoga, munga, keményen : munka. A muga munga szók képzéséhez rokon a duga és donga, hihetőleg a hangutánzó dug dong gyöktől. 2) Vagy talán létezett muk ige,mozog' értelemben is, mint van csuk, gyak, rak, lök, bök, pök. A szanszkritban is a rokon magh gyök am. mozgat; és: tesz, csinál (bewegen; handeln), honnan a német machen is származtathatik. S muk igéből lett : mukó, muka; s n közbevetéssel: munka, azaz mozgással járó erőködés. Így lett a gyak igéből gyaka, a lük v. lök-ből lükü v. lökü. A mu gyöknek vékony v. magas hangon megfelel a mü, melyből lett müvel, s valamint volt a régieknél mukálódik, úgy helyesen keletkezett a mi időnkben a mü gyökből működik. Egyébiránt rokon vele, n közbevetéssel a mandsur manga (Beregszászi), a csaga-henyéletet kedvelő, naplesi. taj mung am. baj, nyomor (aerumna, labor; Vámbéry az Abuskában), lengyel menka; különösebben a ré-gyak öszvege, melyekkel valaki foglalkodik, vagy MUNKAKÖR, (munka-kör) ösz. fn. Azon tárgies muka alakban a szanszkrit magh (mozgat, tesz), foglalkodni köteles. A tisztviselők munkakörét meghahellén poyos (munka; baj), uoyé∞ (munkál; bajló-tározni. Ez nem tartozik munkakörömhöz. V. ö. MÜdik), a német machen, Mühe, régi felső-német muohi, finn muokkaus, cseh muka stb.

MUNKAADÓ, (munka-adó) ösz. mn. és fn. Aki a munkára valakit felfogad, meghí.

MUNKABÉR, (munka-bér) ösz. fn. Bér, melyet valakinek bizonyos munkáért fizetnek. A munkabért különös rovat alatt beirni az árjegyzékbe. Munkabér fölemelése, csökkentése, alábbszállítása.

MUNKABÍRÓ, (munka-bíró) ösz. mn. Mondják közönségesen emberről, ki sokat vagy sokáig munkálkodni, dolgozni képes, ki egyhamar el nem fárad a munkában. Szűkebb értelemben aki egyik vagy másik munkára alkalmatos; máskép: munkaképes, munkatehető.

MUNKÁCS, fn. tt. Munkács-ot. Mezőváros és vár Bereg vármegyében; helyr. Munkács-ra, -on, -ról. Béla király névtelen jegyzője szerént ezt foglalták el legelőször a beköltözött magyarok, s azért nevezték így, mert igen nagy ügygyel bajjal (munkával) jutottak e földre, tehát szerinte am. munkás.

MUNKADÍJ, (munka-díj), 1. MUNKABÉR. MUNKAFELOSZTÁS, (munka-fel-osztás) ösz. fn. A különféle munkáknak szakonként való elosztása

MUNKAKÉPES, (munka-képes), lásd: MUN

KABIRÓ.

MUNKAKÉPESSÉG, (munka-képesség) ösz. fn. Testi erő vagy tehetség valamely munka teljesítésére. MUNKAKERÜLÉS, (munka-kerülés) ösz. fn. A munkának magától, midőn csak lehet, elhárítása, henye élet kedvelése, keresése.

MUNKAKERÜLÖ, (munka-kerülő) ösz. mn. és fn. Ki nem örömest dolgozik, hanem ahol és amikor csak teheti, kitér a munka elől, henyeségre hajlandó,

KÖR.

MUNKAKÖTELES, MUNKAKÖTELEZETT, (munka-köteles v. -kötelezett) ösz. mn. Aki szerződésnél vagy törvénynél fogva valamely munkát tenni tartozik.

MUNKÁL, (munka-al) áth. m. munkál-t. Munka által véghez visz, csinál, készít, képez, rendez stb. valamit. Szőlőt, kertet, földet munkálni. Mit munkálsz

egész héten? Ezt a földet jól megmunkálták. Régiesen önhatólag annyit is tett, mint fárad: „Mire munkálottál enhozjám?" (Nádor-codex).

tb.

MUNKÁLÁS, (munka-al-ás) fn. tt. munkálás-t, - ok, harm. szr. a. A testi vagy lelki erőnek folytonos feszítése a végre, hogy valami létre jöjön, elkészüljön stb.

MUNKÁLAT, (munka-al-at) fn. tt. munkálat-ot, harm. szr. -a. Munka vagy munkálás által létrehozott, bevégzett valami. Vasutépítési munkálatok. A tudományos akadémia munkálatai.

MUNKÁLATI, (munka-al-at-i) mn. tt. munkálati-t, tb. -ak. Munkálatra vonatkozó. Munkálati terv, munkálati tárgy, alap, viszony, vonal.