MOHÁGY, (moh-ágy) ösz. fn. 1) Mohból ké szített ágy. 2) Mohos hely, mely mintegy fekvő ágyultál, -t, v. —ott. L. MOHOZIK, MOHOSODIK. kinálkozik vagy szolgál.

Átv. ért. gyönge pelyhü. Mohos állu ifju, kinek szakála most pelyhedzik. Képes kifejezéssel, régi, elavult. Mohos idők, századok.

MOHÓSÁG, (mo-h-ó-ság) fn. tt. mohóság-ot, harm. szr.a. Igen erős étvágy. Szélesb ért. akármely vágyat, akaratot hévvel, hirtelen kielégíteni siető kiváncsiság, kapzsiság. Mohósággal enni-inni. Mohósággal neki kapni valaminek. 1. MOHÓ.

MOHÓSKODIK, (mo-h-ó-os-kod-ik) k. 1. MO

HÓKODIK.

MOHOSODÁS, (moh-os-od-ás) fn. tt. mohosodás-t, tb. ok. Állapot, midőn valami mohossá lesz. V. ö. MOHOSODIK.

MOJTHIN, falu Trencsín m.; helyr. Mojthin-ba, -ban, -ból.

MOK, elvont gyöke mokány és mokog szóknak. Lásd ezeket.

MOKÁNY, (mok-ány) fn. tt. mokány-t, tb. —ok. Szilaj, pajzán indulatu, kinek erkölcsei szelíditve, finomítva nincsenek; a Tájszótár szerént különösen am. másokon kikapó. Mokány ember. Gyöke mok, melynél fogva rokon a makacs, makuj, makrancz, makranczos szók mak gyökével. Ide sorozható a bakacsol, pl. megbakacsolja magát, mely am. makacsolja. V. ö. MAKACS.

MOKÁNYKODIK, (mok-ány-kod-ik) k. m. mokánykod-tam, tál, -ott. Mokányul viseli magát. MOKÁNYSÁG, (mok-ány-ság) fn. tt. mokányságot. Mokány természet vagy tulajdonság.

MOKÁNYUL, (mok-ány-ul) ih. Mokány módon. MÓKÁZIK, k. m. mókáz-tam, —tál, -ott. Ját MOHOSODIK, (moh-os-od-ik) k. m. mohosod- szilag, kötödve tréfál valakivel; csúfolódik, gúnyolótam, -tál, -ott. A moh belepi, mohossá lesz. Az dik. Erdélyben divatos. Talán közelebb a franczia agg fák megmohosodnak. Amely követ sokszor henger- (se) moquer szó után jött divatba, hacsak,mokány' getnek, meg nem mohosodik. (Km.). Átv. ért. mondják szóval, mely másokon kikapót is jelent, s mely az idézett franczia szónak is az értelme, egygyökünek emberi testről, különösen arczról, állról, midőn a nem veszszük; a franczia pedig alkalmasint a görög pölyhös szőr kiveri. A serdülő ifjunak álla mohosodik. MOHOSÚL, (moh-os-úl) önh. m. mohosúl-t. Mo-oxos (= gúny), vagy μoxós (= gúnyoló, mokány). μωκάομαι vagy Μοκίζω szótol vette altal; a törzs : μwxós hossá lesz. Mohosúlnak a rohadásnak indult nádtetők. Ha közvetlenül a göröggel akarnók rokonítni, akkor uoxic-o és mókáz-om majdnem teljesen is egyeznek. MOKCSA, falu Ung m.; helyr. Mokcsá-ra, -n, -ról.

V. ö. MOHOS.

MOHOSÚLT, (moh-os-úl-t) mn. tt. mohosúlt-at. Mohhal benött, lepett.

„A mohosúlt sírkövekre ledölsz,

S mély lelkesedéssel emeled hárfádat.“
Berzsenyi. (A melancholia).

MOKOG, (mok-og) önh. m. mokog-tam, -tál, -ott. Ákadozva, értelmetlenül ejt valamely tompa, mo-moféle vagy mok orrhangot. Mint hangutánzó rokon a makog, moczczan, mukkan, a latin mutit, mussit, a német mucken igékkel. Néhutt magas hangon: möHasonlít hozzá a hangra vonatkozó vakog is. Kinek a hang a torkán akadoz, az nyekeg.

MOHOTKA, (moh-ot-ka v. moh-od-ka) fn. tt. mohotkát. Tájdivatosan a ,moh' szó kicsinzője. MOHOZAT, (moh-oz-at) fn. tt. mohozatot. Moh-kög. növényzet. Valamely helynek öszves mohterméke.

Sziklák mohozata.

MOHOZIK, (moh-oz-ik) k. m. mohoz-tam, -tál, -ott. Meglepi a moh. Átv. ért. pelyhedzik. Mohozik az ifju álla. Máskép: mohodzik, v. mohosodik.

MOHPAMLAG, (moh-pamlag) ösz. fn. 1) Mohval készített pamlag. 2) Ülőhelyül kinálkozó vagy szolgáló mohnövényzet.

MOKOGÁS, (mok-og-ás) fn. tt. mokogás-t, tb. ok, harm. szr. -a. Akadozó, értelmetlen, tompa hangadás.

MOKRA, falu Ung m., NÉMET, OROSZ—, Máramaros m.; helyr. Mokrá-ra, —n, —ról.

MOKRÁGY, falu Árva m.; helyr. Mokrágy-ra,

-on, -ról.

MOKRIN, mváros Torontál m.; helyr. Mokrinba, -ban, -ból.

MÓKUS, fn. tt. mókus-t, tb. -ok, harm. szr. a. Kisded emlős állat, melynek első lábain négy, a hátulsókon pedig öt karma van; farka hosszu, gubanczos; szőre a hasán fehéres, többi testén rókavörös. Erdőkben, különösen tölgyesekben lakik, s makkal, mogyoróval, bogyóval stb. él. (Sciurus). Nevezetes faja a repülő mókus, melynek első és hátulsó lábai között hártyáji vannak, s ezeknek segedelmével nagy szökéseket tesz, de tulajdonkép nem repül.

Mi e szónak eredetét illeti, valószinű, hogy gyöke azon mo, mely mohó, moly szókban nagyevésre vonatkozik, s rokon a máhol, majzol, mámmog, mamó szók ma gyökével. A mókusnak t. i. egyik kitünő tulajdonsága a rágicsálás, s a szájmozgatás, s erről és a majomról mondják különösen, hogy majzol. E szerént a mo gyökből lett gyakorlatos képzővel mo-og, öszvehuzva móg, innen mógos, mókos, mókus, mint piritos. Másik neve czibabó, melynek czi vagy czib része ezen állatnak vagy czinczogó hangjára, vagy élénk, biczegő tulajdonságára emlékeztet. Harmadik neve evet, mely ezen állatnak szintén különös élénkségét, mozgékonyságát jellemzi, s ev gyökénél fogva rokon evez, eviczkel szókkal. Végre negyedik nevében csaj, vagy csahó, szintén a mozgékonyság fogalma rejlik.

fordul több régieknél is, pl. az 1660. évben kiadott magyar Verbőczyben 125. 1. Erdőket, réteket, tókat, molnokat. Ez, véleményünk szerént, eredetileg molm, azaz malm volt, mert az m és n mint rokonhangok fölcseréltetnek, mint nedv medv, nevet mevet, kelen kelem stb, V. ö. MALOM.

MOLNÁR, (mol-na-ár v. mol-n-ár) fn. tt. molnár-t, tb. ok, harm. szr. a. Mesterember, ki a gabnaőrlő malmokban mint szakértő működik, ki malmot épít, s az őrléshez tartozó eszközöket kellőleg alkalmazni, azokat kiigazítani; szóval, a gabonát lisztté, darává, derczévé, kásává stb. örleni tudja. Dunai, pataki, tói molnár. Vizi molnár, kinek malmát víz hajtja. Száraz molnár, ki úgynevezett száraz malomban őröl, ide tartozik a szélmolnár is. Ha vize van, bort iszik, ha vize nincs, vizet iszik; mesekérdéses feladat, s am. molnár. A nép a molnárt sértő gúny nyelven lisztlopó-nak csúfolja. Innen a lopás ellen mentegetődző közmondás is: Nehéz mindig a malomban lenni, és meg nem lisztesedni. Egyébiránt a népdalokban gyakran eléfordul a molnár neve.

„O te édes molnárom,
Öröld meg a búzámat.“

„A Tisza, a Duna beh zavaros,
A szivem, a molnár beh haragos,
Ne haragudj, szivem molnár."

MÓKUSFIÚ, (mókus-fiú) ösz. fn. Mókus fiad- Képzőjére nézve azon szók osztályába tartozik, mezotta kölyök, fiatal mókus.

MOL, elvont gyöke molna szónak. Azonos mal gyökkel malom szóban.

MOLÁKA, (mol-ák-a) fn. tt. molákát. Vasvármegyének őrségi járásában am. zsombékos, kákás, csuhus mocsár, posvány. Ilyforma jelentése van az alsó Vágmelléken divatozó molva szónak. Mindkettő gyök- és hangrokonságban van a molyh szóval. V. ö. MOLYH.

MOLDOVA, ÚJ-, mváros Krassó m.; helyr. Moldová-ra, —n, —ról.

MOLDVA, fn. tt. Moldvát. Tartomány, mely Oroszországgal, Podóliával, Erdélylyel és Oláhországgal határos. Austriai Moldva, máskép: Bukovina, és Török Moldva, melyhez hajdan Bessarabia is tartozott.

lyekben az ár, ér a törzsökszóval bánót jelent, mint : kádár, kulcsár, csaplár, esztergár, göröncsér. Eredetre nézve egy a latin molitor, olasz molinaro, német Müllner, szláv malinar, mlinár stb. szókkal. V. ö. MALOM.

MOLNÁRCSUSZA, (molnár-csusza) ösz. fn. Ropogósan csinált, és zsírral jól leöntött csusza, mint a molnárok készíteni szokták. A nép izlése szerént ez a legjobbféle csusza.

MOLNÁRFEJSZE, (molnár-fejsze) ösz. fn. A molnárok által használtatni szokott különösb alaku

fejsze.

MOLNÁRI, faluk Vas és Szala m.; helyr. Molnári-ba, -ban, -ból.

MOLNÁRINAS, (molnár-inas) ösz. fn. Ki a mol

MOLDVAI, (moldva-i) mn. tt. moldvai-t, tb.nármesterséget mint újoncz tanulja, s még a legények

– ak. Moldvából való, ott lakó, ott termő, oda tartozó stb. Moldvai szarvasmarha. Moldvai magyarok.

MOLDVAI MÉHFÜ, népnyelven a ,pofóka (dracocephalum) nevű növény egyik faja, máskép török méhfű, növénytani néven : pettegetett pofóka. MOLDVAORSZÁG, 1. MOLDVA.

sorába felavatva nincsen.

MOLNÁRKALÁCS, (molnár-kalács) ösz. fn. Csákányféle eszköz, melylyel a molnárok követ vågnak. Egyébiránt a kalács általán valami görbét, meghajlottat jelent, pl. kalácsfák a kerékben: azon meghajtott fák, melyekből a kerék talpát öszveállítják. Tulajd. ért. molnárkalács azon szép fehér kalács, melyet a molnárnék sütnek. V. ö. KALÁCS.

MOLN, (mol-n) fn. tt. molnot; 1. MOLNA. MOLNA, (mol-na) fn. tt. molnát. Jelentésére és elemzésére nézve 1. MALOM. Élt e szóval Pázmán s más régi irók, pl. „kiki maga molnára gátolja a folyamot", melyben moln a törzs. E szók egyikéből lett közvetlenül : molnár, mint kád kádár. De moln elé-sok sorából kivett, és felszabadított.

MOLNÁRLEGÉNY, (molnár-legény) ösz. fn. Személy, ki a molnármesterségben bizonyos ügyességet szerzett, melynél fogva mint segéd a mester képét viselheti, s kit, mint olyat az illető czéh az ina

599

MOLNÁRPOGÁCSA— MOLYFŰ

MOLYH-MONCSOLÁS

600

MOLNÁRPOGÁCSA, (molnár-pogácsa) ösz. fn. | növénytani néven : kék lóhere. (Melilotus coerulea, némelyek szerént: trifolium coeruleum).

Hamuban sült pogácsa, milyet a molnárok úgy ha marjában szoktak készíteni. Átv. tréfás ért. paczka, lapoczka, milyennel a csintalan oskolás gyermek tenyerére ütnek.

MOLNÁRSZEKERCZE, (molnár-szekercze) ösz. fn. A faragó molnárok,illetőleg malomácsok szekerczéje. MOLNÁRSZEMŰ, (molnár-szemű) ösz. mn. A sok virrasztástól homályos, alig pislogó szemü. Átv. ért. mondják csillagokról, midőn a felhők közől alig pislákolnak ki. Molnárszemű csillagok.

MOLNÁRSZINÜ, (molnár-szinű) ösz. mn. Mondják ruhakelméről, mely világos szürke kék, milyet a molnárok szoktak viselni.

MOLNA-SZECSŐD, 1. SZECSŐD.

MOLNOS, falu Nyitra m.; helyr. Molnos-ra, -on, — ról.

MOLTON, fn. tt. molton-t, tb. ok, harm. szr.

—a, v. —ja. Igen lágy, és tömött gyapjuszövet, mely nek szőrét le nem nyirják, hanem gubanczosan hagyják. Téli ruhának való kelme. A franczia molleton.

MOLVA, (mol-va) fn. tt. molvát. 1. MOLÁKA. MOLVÁNY, falu Somogy m.; helyr. Molvány-ba, ban, -ból.

MOLVÁNYHÍD, puszta Somogy m.; helyr. -híd-ra, — on, —ról.

MOLYH, (moh-oly) fn. tt. molyh-ot, harm. szr. -a. Finom, gyönge, rövid szőrféle szálacskák, melyek több növények testeit, kivált leveleiket födik. E tulajdonságánál fogva világos, hogy gyöke moh, minthogy a mohhoz leginkább hasonló, s eredetileg moholy, melyből áttétellel és öszvehuzással lett molyh, mint pehely pelyh, kehely kelyh, teher terh. Rokonai a molva és moláka. V. ö. BOLYH, POLYH.

MOLYHOS, (moh-oly-os) mn. tt. molyhost, v. -at, th. -ak. Moholylyal benőtt. A moharok és kölesek szárai molyhosak. Molyhos levelű füvek. V. ö. MOLYH, PELYH.

MOLYHOSAN, (moh-oly-os-an) ih. Moholylyal benőtt állapotban.

MOLYHOSSÁG, (moh-oly-os-ság) fn. tt. molyhosság-ot, harm. szr. -a. Molyhos állapot vagy tulajdonság. A molyhosság némely növényeknek ismertető

jegye.

tb.ak. Amiben molyok fészkelnek; molyoktól ráMOLYOS, (moly-os) mn. tt. molyos-t, v. at, gott. Molyos szövetek, ruhaneműk.

MOLYOSAN, (moly-os-an) ih. Molyos állapotban, molyoktól megrágva.

MOLYOSODIK, (moly-os-od-ik) k. m. molyosod-tam, tál, -ott. Molyférgek, molypillék veszik bele magukat; molyossá leszen.

MON, 1. NAGY- és NYIR-MON.

MÓN, MÓNA, tájdivatos kiejtéssel öszve vannak húzva a moln, molna szókból. 1. MOLNA. MONACSÉR, puszta Máramaros m.; helyr. Monacsér-ra, -on, -ról.

MONAJ, falu Abaúj m.; helyr. Monaj-ba, -ban, -ból.

MOLY, (mol-i v. mol-ó) fn. tt. moly-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Apró pillefaj, melynek lárvái a szőrös és gyapjas kelméket megrágják. Moly esett a ruhába. Molyok ellen jó a ruhákat szellőztetni, és kiporolni. Moly a ruhát, bánat a szivet rágja. (Km.). Szélesb ért. másnemü apró férgek, melyek a testeket megrágják. Famoly, azaz szú. Gabnamoly. Hajmoly, mely a hajat eszi. Méhmoly. Papirosmoly. Viaszmoly. Minthogy a molynak legkitünőbb tulajdonsága a rágás, mintegy mállasztás v. őrlés; gyöke mol közelebb azon rokon gyökü szók közé sorozható, melyek szintén rágást, őrlést, evést jelentenek, milyenek mohó, molna, mókus; rokon továbbá a mállik, mállaszt mállre, törzsével is. Eredetileg igenév lehetett az elavult mol igéből, mely megvan a latin molo szóban, s mivel hogy az igenevek ó ő helyett i módosítást is vesznek föl, mint sunyi, szuszi, szeleverdi stb. innen moló-ból lett moli moly, mint meni meny, méli mély stb. kon hozzá gyökhangokban a német Motte.

MONAJELŐ, puszta Abaúj m.; helyr. Monajelő

-n, -ről.

MÓNASZÉK, (móna-szék, azaz malom-szék) ösz. fn. Szövőszék neme, melyet kerék mozgat, s melyen sima, keskeny szalagokat szőnek.

MONCS, fn. tt. moncs-ot, harm. szr. —a. GyüRo-mölcsből kinyomott, kisajtólt, kizúzott nedv, lé. Alapjelentéséből kitünik, hogy rokon a mocs szóval, melyből n közbetéttel lett mones, mint locs loncs, pocs poncs. Így változtak a göröcs göröncs, varacs va

MOLYÉT, (moly-ét) ösz. fn. A szőr-, gyapju-, vagy más kelmékben azon likak, melyeket a moly rágott.

rancs stb.

MOLYÉTES, (moly-étes) ösz. mn. Amit a moMONCSOL, (moncs-ol) áth. m. moncsol-t. A gyülyok kiettek, kirágtak. Molyétes ócska ruhák, könyvek.mölcsöt úgy öszvezúzza, sajtólja, nyomdossa, hogy MOLYETTE, (moly-ette) ösz. mn. 1. MOLYÉ- nedve, leve kifoly. Almát, körtvélyt, szilvát moncsolni. TES. Molyette bunda, mente. Máskép: muszol v. muszkol, mit Dunán túl különösen a szőlőzuzásról mondanak, s mi a Hegyalján csomoszol. V. ö. MONCS.

MOLYFÜ, (moly-fü) ösz. fn. Köznépi neve egy növényfajnak a lóherék neméből; szára felálló; fürtei hoszszukásak, kocsányosak; hüvelyei hasasak, fé- MONCSOLÁS, (mones-ol-ás) fn. tt. moncsolás-t, lig kiérnek a csészéből, két magvúk; virága kék. tb. ok, harm. szr. -a. A gyümölcsök levének kiMáskép szintén köznyelven: kerti v. szagos lóhere, | nyomása, sajtólása, csomoszolás.

601

MONCZA -- MONDA

MONDAKÖR-MONDATOS

602

MONDAKÖR, (monda-kör) ösz. fn. Azonegy mondához tartozó több mellékkörülmény a főmondával együttvéve.

MONDALOM, (mon-d-al-om) fn. tt. mondalmat.

MONDÁS, (mon-d-ás) fn. tt. mondás-t, tb. - ok, harm. szr. —a. 1) Az érzésnek vagy gondolatnak határozott értelmü, szóhanggal való kifejezése. A szónak értelmes kimondására szoktatni a gyermeket. Ö nem

mondás, igazmondás, jövendőmondás, közmondás stb. 2) Használják, kivált közbeszédben, ,mondat' helyett is, pl. közmondás.

szr. a.

MONCZA, hihetőleg am. boncza, vagyis boncz, | csodás eseményeket kötött. Az ős történetek telve vanmidőn valamely ékességet jelent. Magában nem, ha- nak mondákkal. Népmondák. Különösen a közéletben, nem csak az ikerített ekczemoncza szóban fordúl elé. midőn költött pletykabeszédet jelent, ikerítve: menMOND, (mon-d) áth. m. mond-tam, ―tál v. demonda. Holmi mendemondákra nem kell hallgatni; mond-ottam, mond-ottál, mond-ott, htn. ni v. ani. máskép: temonda, temondád, temondádság. Eredetére Valamit szóhangok által kifejez, kijelent, közöl. Ro- nézve módosított igenév, s olyan, mint teretura, cselekon hozzá a mutat, mennyiben ez azt teszi, hogy bi-csala, huzavona stb. zonyos taglejtések által, vagy arczbeszéddel ad valamit másnak tudtára. Egyes szókat mondani. Egyet mondok, kettő lesz belőle. Jót, szépet, kedveset, roszat, csunyát, kellemetlent mondani. Hosszu beszédet mondani. Imádságot, itéletet, jövendőt, köszönetet mondani. L. MONDAT. Tollba vagy toll alá mondani (deákosan: dictálni). Rám hallgass, ha mondom. Ki mondta azt neked? Rágd meg előbb, amit mondani akarsz. Nem mind igaz, mit az emberek mondanak. Mondj igazat, betörik a fejed. (Km.). Egy siketnek nem mondanak két mesét. (Km.). | türi az ellenmondást. Más öszvetételei: bemondás, hirNem aki mondotta, de miképen mondotta. (Km.). Ezen ige az értelemnek vagy gondolatnak határozott kifejezésére vonatkozik, s abban különbözik tőle a szól, hogy ez csak általán szóhangos kifejezést jelent. In- MONDAT, (mon-d-at) fn. tt. mondat-ot, harm. nen, ha valaki beszédének értelmét akarjuk tudni, azt Általán a kimondott szóknak bizonyos érkérdezzük : mit mondott? A szólás a hallgatásnak el- telmet kifejező, s egymással szorosan öszvekapcsolt lentéte, a mondás a titoknak, rejtett tudomásnak, pl. öszvege. Különösen észtanilag, szókkal kifejezett gonő, ha keveset szól is, de sokat mond. Akár valódi, akár | dolat, mely észtani itéletet foglal magában. Az észtani igényelt, de határozott tudomásra és értesítésre mondatnak alanya, állítmánya és kapcsoléka (kapcsovonatkoznak ezen igeneves öszvetételek: Bemondani latszava). Egyszerü, öszvetett mondat. Körmondat v. valamit. Elmondani a hallott és látott dolgokat. Ellene tagos mondat, mely két vagy több, egymással szoromondani az ördögnek, és minden pompáinak. Csak any- san összefüggő mondatból áll. Állító, tagadó mondat. nyit tud az ember, mennyit elémondhat. Felmondani a Valamely tudományos állítmányt mondatonként megbiszállást, az engedelmességet, a szolgálatot, a pénzt. Ki- | rálni. Jeles mondatok, melyek valamely irányszerü mondani a szót. Mondd ki magyarán, ne szuszogj. Le- itéletet fejeznek ki, milyenek általán az erkölcsi monmondani a hivatalról. Nem kell mindjárt lemondani adatok, melyeknek egy része köz nyelven forog, honvilágról. (Népd.). Megmondta, ami szivén fekütt. Min- nan közmondás, helyesebben közmondat a nevök, pl. dent rámond. Úgymond. Visszamondani a hibás állí- aki másnak vermet ás, maga esik bele; lassan járj, tást. Könnyebb a mondás, mint a visszamondás. (Km.). | tovább érsz stb. Ennélfogva mondani am. valamit értelmesen, határozottan kifejezni, kiejteni, s mintegy hanglejtés által kimutatni, amit érzünk, vagy gondolunk. Képzésére nézve a mond ige olyan, mint: told, fend, kend, mosd(ik), s egyszerűbb eredeti alakja mon, mint amazoké: tol, fen, ken, mos. Alapértelmére rokon a mocz, moczczan, mokog, és moz, mozzan, mozog szókhoz, mennyiben a mondás szájmozgatás által történik. Mennyiben pedig ennek tudósító, értesítő jelentése van, megegyezik vele hangokban is mutat, azaz bizonyos jel által értesít. Hangra és némileg értelemre, mint rokonok ide tartoznak a német Mund, régi német: muntigan (mondani), szanszkrit vad (sagen), mandsu moudon (szó, hang), franczia mot, lengyel muvi (mond), s általán azon szók is, melyek szájmozgatásra vonatkoznak, mint még a magyar mohó, majzol, máhol, a latin mando mandas, és mando mandis, a franczia manger stb.

MONDA, (mon-d-a) fn. tt. mondát. Szájról szájra menő hír, melynek nincsen teljes történelmi hitelessége, hacsak némi történeti adatokkal nem támogattatik; mesével vegyes történetecskék, vagy oly történeti adatok, melyekhez a nép ivadékról ivadékra némi

MONDATALAK, (mondat-alak) ösz. fn. A mondatnak a beszéd czéljához képesti elrendezési formája. Jelentő, kérdő, ohajtó mondatalak. (Satzform).

MONDATALKAT, (mondat-alkat) ösz. fn. A mondat részeinek, vagyis szóknak együvé illesztett rende.

MONDATALKOTÁS, (mondat-alkotás) ösz. fn. A mondat részeinek egybeillesztése. Máskép: mondatképzés.

MONDATFÜZÉS, (mondat-füzés) ösz. fn. Több mondatnak egymáshoz illesztése, viszonyitása. Különbözik szabatosan véve a szófüzés, mert általában ez amazt is magában foglalja, de nem megfordítva.

MONDATLAN, (mon-d-atlan) mn. tt. mondatlan-t, ok. Ami mondva, azaz meghagyva nincs. Határozóként am. mondás nélkül, mondatlanul.

tb.

MONDATLANUL, (mon-d-atlan-ul) ih. Oly módon, hogy az mondva, arra valaki megbízva nincs vagy nem volt. Mondatlanul is megtehetted volna.

MONDATOS, (mon-d-at-os) mn. tt. mondatos-t v. -at, tb. -ak. Mondattal teljes; nyomatékos mondatu.