Oldalképek
PDF
ePub
[blocks in formation]
[ocr errors]
[ocr errors]
[blocks in formation]

mondja, kik az orosz hódítás előtt (a XVI. században) a Kazán királyságot birták, oly keveset ír történelmökről. A többek közt kitünő lovagoknak, vitézeknek, és csodálatra méltó ijászoknak festi öket. Neumann

cziánál, ha a mi betühangjainkat akarja utánozni : | itt is tökéletesen egyeznek. A kir szótagban pedig ki madjar, azaz madzsar, s mely egyik legújabb iró után | tagadhatná az ‚igur' szóval való rokonságot, sőt azomint a fehér hunnok neve fordul elé egy régi hindu | nosságot; tehát baskir sem több, sem kevesebb mint nyelvemlékben (1. HÚN v. HUNN); hanem eléjön más-igur, másik-igur, vagy ha tetszik, törökösen: a VI. században, mint a fenmaradt hunnoknak (a baska-igur, baskigur. Szó szerént épen az a mi a sínai Bosphorusban mai Krimben hol később a heu-cse-szü, vagyis más néven az on-uigur, föntebbi érkhazárok tünnek fel) egyik fejedelme Muager-es né- telmezésünk szerént: hun-uigur, északi uigur. Kár! ven (I. kötet 442. 1.), melyből ha az es görögös vég-hogy Deguignes azon kivül, hogy őket tatárivadéknak zet elmarad, csaknem tisztán a régiesen moger-nek irt név áll elé. Neumann véleménye, hogy a magyar név a baskir v. baskar szóból módosult. Az ő szavai: „Das Mischlingsvolk der Baschkiren, welches an den südlichen Ausgängen des Uralgebirges sitzt und türa hun-jo' vagy,hún' névről azt véli, hogy az embert kisch spricht (igazabban tatárul), war ursprünglich, jelentene (welcher t. i. Name wahrscheinlich wie es scheint, näher den Ungern verwandt, als die Menschen bedeutet), de nem mondja, hogy micsoda andern finnischen Stämme; ja es könnte wohl der nyelven. Ha más nemzetbeli irók, más, de nem maName Batschar oder Matschar ursprünglich ein und gyar nyelven, a,hunn' névhez oly hasonló szót találderselbe sein. Noch in der Mitte des dreizehnten Jahr- nának, mint a magyar hon, vagy tájdivatosan honn, hundertes glich ihre Sprache vollkommen der unge- melytől honi v. honni (vaterländisch, Landesmann) rischen, wesshalb das Land, wo sie damals sassen, származik, s melyet honnyi'-nak nálunk nemcsak nach den Erzählungen christlicher Sendboten, Gross mondanak, hanem írnak is (Georch: Honnyi törvény), Ungern genannt wurde." De ezek, mint Julianusból az egész irói világ térdet fejet hajtana e származtatudjuk, magyaroknak, és nem baskíroknak nevezték tásnak; de nálunk legfölebb gáncsra számíthatunk. magukat, s Neumann, mint látjuk, csak föltevésből Beregszászi Pál a magyar szót vagy a,mogol-ból, indul ki. Alább ezen megjegyzést teszi: „Die Má- vagy az arab,mohadsir‘-ból származtatja. Annyi igaz, Sagot des Constantin de Administratione Imperii C. hogy Deguignes az I. században meghasonlott hunnok 37. dürfen nicht mit den Magyaren verwechselt wer- egész északi csoportját is némely hagyományok nyoden; das Wort ist sicherlich, wie aus dem Zusammen- mán már mogoloknak is hívja, mindazáltal a meséshange erhellet, verschrieben für Xaçago." De bajos kort mellőzve, tulajdonképen csak a XIII. században ám a kútfőket tetszés szerént igazítgatni. Egyébiránt Dsengiz-khán alatt tünik fel a mogolok neve és ha(a khazarok v. kozárokról alább levén szó), a baskí- talma; őseink pedig a IX. században saját nyelvökön rokat Deguignes is tatár népségnek (tehát a hunnok- már nem más mint magyarok neve alatt telepednek kal egy eredetünek) mondja. Részünkről a baskír le mostani hazánkban. Megjegyzendőnek véljük, hogy és önkényesen fölvett bacsar szók közti különbséget a,mogol (v.,mongol) szó Deguignes szerént am. is mellőzve, még közelebbi hangrokonságot találunk mungl, mely sínai nyelven is mung, s jelentése a néa,bochar szóban, mely népség Deguignes szerént is met fordítás szerént: traurig, tehát mogorva. Hogy (III. k. 477. l.) régi tatártörzs, s mint a többieknél müaz arab,mohadsir'-ból, mely kiköltözöttet jelent, vetveltebb, még ma is eléjön mind a hunnok ös lakhe- tük volna e szót, még kevésbé hihető. Némelyek lyén a Mongolságban, mind a volt fehér hunnok hazájá- | az ‚ugor nevet veszik alapul, azt mondván, hogy ez ban, Nagy- és Kis-Bocharában. Vagy talán bochar és csupán egy ajakhang előtételével csaknem teljesen baskir is egyek volnának? Mi ugyan a baskiroknak a | egyezik a régi moger szóval, sőt az onogur változatmagyarokkal egynyelvüségét, legalább nyelvrokonsában már az m-mel rokon n is benfoglaltatik. gát épen nem vonjuk kétségbe, de nyelvünknek, nehány egyes idegen szót kivéve, milyenek minden nyelvben vannak a világon, akár szógyökei bőségét, és nagy részben természeti hang- és alakutánzó saját- | aszphaloi.Hunfalvy Pál társunk azon nézetben van,hogy ságát, akár egész szerkezete tisztaságát és oly átlátszóságát, hogy minden ízecskéje, porczikája még most is fennálló, vagy könnyen fölfedezhető értelemmel bír, tekintve, ennek kevertsége ellen, mit Adelung is állít Mithridatesében, e szótár alapján is határozottan tiltakozunk. (V. ö. MAGYAR NYELV).

[ocr errors]

A puszta föltevéseket mellőzve, ide igtatjuk hogy Konstantinusnál egy különös neve is jön elé a magyar nemzet egyik ágának, mely keletre huzódott: szabartoi

az első szó magyar s am. szabadok, a másik pedig a görögben amannak némileg magyarázója, helyesebben: aszphaleisz. Lehetne talán az első szót szabírok-nak is venni, kik Deguignes szerént szintén hunn nép valának, kik különösen a VI. században a magyar-türk lakhelyekről előtörve Armeniát, Kappadociát Galatiát, Ha már mások jogosultaknak hiszik magukat, Pontust stb. pusztították. (I. kötet 441. 1.); amely hogy nemzetünk neveit (a,hungarus' névvel együtt) esetben az άoqaλýs szó inkább jelző (attributum) volértelmezzék, szabad legyen nekünk is a történelmünk- na és igazi jelentésében (biztos, szilárd) állana; tehöz oly közel álló baskir névről szintén elmondani hát az egész annyit tenne: biztos vagy szilárd szabívéleményünket. Baska a tatár-törökben ma is azt teszi: rok. A magyar nevezetre nézve, hogy befejezzük más, másik, tehát mint látjuk, a tatár-török és magyar | e hosszura nyúlt czikket, még a khazarok vagy a ma

|

59

MAGYAR-MAGYAR

MAGYAR-MAGYARÁZGAT

60

gyar helynevek után itélve, kozárok, Deguignes sze-, ragaszkodását, más felül kedélyességét a költő ezen rént is khozárok rövid történelmére van szükségünk verse foglalja magában.

(szintén Deguignes után). Mert ezeknek egyik népcsoportjánál jön elé legtisztábban a magyar szó görög írással: μɛyέon megeré v. megeri, (azaz a régies magyari). T. i.

m.;

[ocr errors][merged small]

Hogy jussait nem hagyja,

De ha vele bánni tudnak,
Az ingét is od'adja.“

MAGYAR, (2), KIS-, NAGY-,faluk Pozsony helyr. Magyar-ra, -on, -ról.

MAGYARÁD, faluk Arad, Hont, puszták Heves és Pozsony m.; helyr. Magyarád-ra, — on, — ról. MAGYARÁN, (magyar-án) ih. Tulajd. ért. am. magyar nyelven, magyar szavakkal, magyarul szólva. Átv. és. szokott ért. világosan, értelmesen, hímezés há

szívemen fekütt. Fejezd ki magyarábban, mit akarsz. E határozó törzsöke a melléknév magyar, melyből an határzó képzővel leszen magyaran de a szokás megnyujtotta, mint az igaz-ból lett igazan helyett ezt mondjuk: igazán, így általan helyett általán. Vagy azt kell föltennünk, hogy a régies magyari-ból keletkezett magyari-an, összevonva magyarán, mint utó, utóan, után; jutó, jutó-an, jután; hió v. hiu, hiu-an, hián; s talán igazi igazian igazán is.

MAGYARÁZ,(magyar-áz) áth. m. magyaráztam, |—tál, —ott, par. -z. Szoros ért. idegen nyelvü szókat, vagy beszédet megfelelő magyarokkal fejez ki. Latin, német mondatokat magyarázni. A más nyelvben

Attila halála után nagy számu hunn népség keresett ismét a Tanais (máskép: Don) és Volga között egy részről mint elöbbi lakhelyökön, más részről mint ott maradt rokonaik honában menedéket, kikhez ismét több igur csoport csatlakozott, (I. k. 438. 1.); de akik mindnyájan részint a most már hatalmassá vált turk népfensősége alatt állottak, részint ezekkel öszveelegyedtek, és különböző nevezeteket vévén föl, az európaiak előtt különböző nevek alatt lettek ismeretesekké. Ilye-mozás nélkül szólva. Megmondtam neki magyarán, ami nek valának főleg a VII. és VIII. században feltünt khozárok, magyarok, besenyők és úzok. A khozár (a sínai íróknál kosza) nép, a régebben úgynevezett Chersonesus tauricá-ban (mai Krimmben) s általán a Georgiától északra fekvő tartományokban székelt, (róluk kapta nevét a Káspi tenger, melyet a törökök ma is Khazer denizi-nek hívnak), és a belső nyugtalanságok miatt ismét több törzsre oszolt, noha ugyanazon egy nemzet vala. Ezen új törzsek voltak különösen a kabarokon, honi íróink szerént kóborokon kivül (kik későbben ismét a magyarokkal, Konstantin szerént türkökkel egyesültek), honi íróink leirása szerént: Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kara és Kaza törzsek, de mint Deguignes mond-járatlan magyarnak tolmács magyarázza az idegen szója, valamennyien khozár, illetőleg turk, tehát hunn eredetű népségek (Bevezetés 273, 279. I. kötet 632 -635. lapokon); innen már hazai íróink is a Konstantin khazarjait és a névtelen jegyző kúnjait, kiket ismét az orosz irók palóczoknak hívnak, azonosaknak tartják; Konstantin pedig világosan is bizonyítja, hogy a kozár-kabaroknak saját szójárásuk vala, és erre megtanították a magyarokat is, de amazok a magyarok másik nyelvét is beszélték (azaz szójárását mert csak erről lehet szó). Immár ezen hét, illetőleg nyolcz törzs között a magyarról azt mondja Neumann is föntebbi koszorús munkájában, hogy a megere népcsoport vagy már korábbi időtől fogva a legkitünőbb volt, vagy későbben a fejedelmi család nemzetsége lett, s azért az öszves népség magyar nevet vön fel (79. lapon). És ime itt tünik fel leg---ÁSZ -ÉSZ igeképző. gyönyörűbben és kétségbevonhatlanul föntebbi szószármaztatásunk: mag-erő (Kernmacht vagy Kernvolk). Talán innen magyarázandó a magyar nép jellemének, amennyire a történelem emlékezik, egyik fővonása is, mely a rátartósság, ha tetszik, büszkeség, s melyet főleg a,magyar névben helyez.

[ocr errors][merged small][merged small]

kat; szabatosan szólva: magyarít. Szélesb ért. bizonyos ismereteket valaki előtt fejteget, valaminek értelmét eléadni törekszik. Tulajdonkép csak oly értelmezésről mondható, mely magyar nyelven történik, miért szóbeli ellentétet foglalnak magukban az ily mondatok: A tanár németül, latinul magyarázza a tanulmányokat. Te tudsz tótul, magyarázd meg annak a tótnak, hogy stb. E szélesebb jelentésben,magyaráz helyett szabatosabb az értelmez. Egyébiránt a nyelvbeli közszokás amazt megszentesítette. Magyaráz azon szavaink közé látszik tartozni, melyekben az utolsó rövid önhangzó t.i.a képzőönhangzója megnyujtatik, tehát eredetileg vagy magyari-az és a két önhangzó egybeolvadásánál fogva: magyaráz, vagy pedig, egyszerüen magyar-az, azaz magyaroz. V. ö.

MAGYARÁZÁS, (magyar-áz-ás) fn. tt. magya| rázás-t, tb. — ok, harm. szr. —a. Cselekvés, melynél fogva valamit magyarázunk. V. ö. MAGYARÁZ.

[ocr errors]

MAGYARÁZAT, (magyar-áz-at) fn. tt. magya rázat-ot, harm. szr. -a. Azon nyelvbeli eléadásnak tartalma, mely valaminek értelmét, jelentését megfejti. Müszók, közmondások, példabeszédek magyarázata. Szótári magyarázatok. Idegen szók, mondatok magyarázata. Világos, tiszta, érthető, szabatos magyarázat. Ezen magyarázatból keveset értek. V. ö. MAGYARÁZ.

Egyébiránt a magyar jellem még másik két főbb sa- MAGYARÁZGAT, (magyar-az-og-at) gyakor. játságát, t. i. egyfelül ahhoz, amit övének tart, makacsáth. m. magyarázgat-tam, — tál, -ott, par. magya

61

MAGYARÁZGATÁS-MAGYARÍTÁS

MAGYARKA-MAGYARNYELV

62

rázgass. Folytonosan, vagy gyakran, bizonyos kénye-, vés, illetőleg átváltoztatás, átalakítás, midőn magyarílemmel könnyűséggel magyaráz valamit. Különösen,elé- tunk valamit. Névmagyarítás. V. ö. MAGYARÍT. adásközben mellékesjegyzeteket, észrevételeket teveget. MAGYARÁZGATÁS, (magyar-az-og-at-ás) fn. tt. magyarázgatás-t, tb. ok. Cselekvés, midőn valaki magyarázgat.

[ocr errors]

MAGYARKA, (magyar-ka) kicsiny. fn. tt. magyarkát. 1) A régi krónikák szerént gúnynevök volt azon magyaroknak, kik magukat a csatában elfogni engedték, s füleiktől orraiktól megfosztva bocsáttattak haza, máskép: gyászvitéz. 2) Hosszabb szabásu magyar dolmány, mely a divat szerént majd zrinyi-,

MAGYARÁZHATATLAN, MAGYARÁZHATLAN, (magyar-áz-hat-[at]-lan) mn. tt. magyarázhatatlan-t, tb. —ok. Amit homályos, rejtett értelme miatt | majd rákóczy-, s legszokottabban átilla- v. attiladolmegfejteni nem birunk, minek oka oly titkos, oly rej- mány-nak neveztetik. tett, hogy öszvefüggését az illető okozattal át nem láthatjuk. Magyarázhatatlan régi trásjegyek. A természet némely titkai magyarázhatatlanok.Határozóként am. magyarázhatlanul, meg vagy ki nem magyarázhatólag.

MAGYAR-KIRÁLYSÁG, ösz. fn. 1. MAGYAR

ORSZÁG.

MAGYAR-LAK, falu Vas m.; helyr. lakra, on, -ról.

MAGYARÁZÓ, (magyar-áz-ó) mn. és fn. tt. magyarázó-t. 1) Személy, ki valamit magyaráz. 2) Jegyzetek, észrevételek valamely írásbeli eléadásban, melyeket némely állítások nagyobb felvilágosítása végett tesz az illető szerző. A példabeszédek, közmondások | dott beszéd, írt versek, könyvek. gyüjteményét magyarázó jegyzetekkel kiadni.

MAGYARMISKÁSAN, 1. MISKA alatt. MAGYAR-NYELV, (magyar-nyelv) Azon nyelv, melyet a szoros értelemben vett magyar faju népek, mint anyai nyelvet beszélnek. Magyar nyelven mon

Helyén lesz itten némelyeket elmondani a ma

MAGYAR-BÉL, falu Pozsony m.; helyr. Magyar nyelv sajátságairól, főképen a külföldiek kedvegyarbél-én, —re, —ről.

MAGYARBIRODALMI,(magyar-birodalmi) ösz. mn. Magyar birodalomhoz tartozó, arra vonatkozó.

ért, kik a magyar nyelv szellemét többnyire hibásan fogják fel, s nyelvünket különösen mármár zagyvalék nyelvnek keresztelték. Ily sajátságok:

MAGYARBIRODALOM, (magyar-birodalom, de egészen külön is irathatik); ösz. fn. Azon országok és tartományok együtt véve, melyek a magyar korona alá tartozókul tekintetnek, ú. m. Magyarország, Erdély, Horvát-, Dalmát- és Szlavonországok, Fiume városa és kerülete és a végvidékek. MAGYARBORS, (magyar-bors) ösz. fn. 1. PAP- | fölebb vagygyok-nak ejtené) az írásban 25-re tesz

RIKA.

1) A szóhangok bősége. Egyszerü önhangzóinknak n.int írásjegyeknek száma 15, azonban szigorú megkülönböztetéssel 28.(L. Előbeszéd 35-46. lapokon.) Mássalhangzóink számát, melyek különben mind egyszerüek, nem mint pl. Adelung mondja, hogy a gy=dj (vagyok nem am. vadjok, ezt a magyar legszük. De ha 4 v. 5-féle n-et vennénk föl mint a szansz

némileg különböző kiejtésü az n ezekben: leng, lent,

MAGYARFALU, falu Liptó, puszta Somogy m.; kritban, melyek a magyarban is mind megvannak, pl. helyr. falu-ba, —ban, —ból. MAGYARFALVA, falu Pozsony m.; helyr. lencse, lengyel, továbbá, ha a mássalhangzók legtöbb-falvá-ra, —n, —ról.

[blocks in formation]

MAGYARHON, (Magyar-hon) ösz. fn. Szélesebb értelemben azon földterület és polgári állam, mely magyarokat foglal magában. A két Magyarhon am. a tulajdonképeni Magyarország és Erdély. Szorosabb értelemben lásd: MAGYARORSZÁG.

MAGYARHONI, (magyar-honi) ösz. mn. Magyarhonba való, oda tartozó, Magyarhonra vonatkozó. | MAGYARÍT, MAGYARIT, (magyar-ít) áth. m. magyarít-ott, htn. -ni v. —ani, par. -8. 1) Valami idegent pl. nevet, szokást, ruhát stb. magyarra változtat, olyanná alakít. A német, tót vezeték- és keresztneveket magyarítani. 2) Idegen nyelvü irományt, nyomtatványt, vagy szóbeli eléadást magyar nyelvre tesz által. A római, görög jeles írók műveit magyarítani.

MAGYARÍTÁS, MAGYARITÁS, (magyar-ít-ás) fu. tt. magyarítás-t, tk, —ok, harm. szr. -a. Cselek

[ocr errors]
[ocr errors]

jét szellettel egyesítjük, mint szintén a szanszkritban, s mire nézve példákat a régi magyar írásban is találunk, különösen a g (gh), k (kh) és t (th) betüknél: akkor mássalhangzóink száma is jóval bővülne; és így mindkét rendü egyszerü szóhangokat összevéve, betűink száma mintegy 60-ra szaporodnék. Innen a magyarnak külföldön is elismert képessége idegen nyelvek tanulására. Ikerhangzók a tájnyelvekben szintén vannak ugyan, de azokat az általános nép- és írói nyelv nem ismeri. Az ai vagy ei hangok nem ikerhangzók; legfölebb néha a verselők kényszerűségből használják azokul.

2) Az egyszerü szógyökök száma, melyek mind egytaguak, tetemes részben hangutánzók, s melyek mindenikéből több szó ered, a két ezeret meghaladja. Lásd Előbeszéd 66-118. lapokon. (Pott nagyhirü nyelvész az egyes nyelvekben körülbelül ezerre teszi a gyökök számát). A magyarban igen számos egyszerü gyök már önálló szó is, példák a legegyszerübbekből (egy ön- és egy mássalhangzóval): ad, ág, ár, ás, az, el, én, és, is, íj, ív, íz, ok, öl, öt, ös, ül, út, bő, bú, de, fa, fi, fő, fű, kö, nő stb. Sőt már csupán egyes hangok is szerepelnek önálló szókként ú. m. a,

63

MAGYARNYELV -MAGYARNYELV

MAGYARNYELV - MAGYARNYELV 64

dd), e kérdésre: meddig, ház-ig;

c) még némely más ragok által:
okadó eset (causalis): házért ;

segítő (instrumentalis): házzal (= ház-val), fordító v. változtató (mutativus): házzá(=ház-vá); mutató: ház-ul; állapoti eset: ház-ként. Idejárul d) a felkiáltó eset (vocativus), melyet nyelvtanaink egészen mellőznek, holott pedig ez azért lénye

mert gyöktagján mindig erős hangsulylyal jár, s az írásban utól rendszerént felkiáltó jellel fordúl elé pl. Īsten! haza! király !

e (nemcsak mint mutató szócskák a nép nyelvében hanem az elhagyásával mint mutató névmások is); a! valamely hang meghallása vagy felfogására figyelmeztető; á csudálkozást mutató, é v. é kérdő, ó (v. óh) felkiáltó szócska; ó == régi; ő harmadik személy; s (v. és) kötszó, öszvesen kilencz lehető legegyszerübb gyökszócska. De az elvont gyökökre nézve is megjegyzendő, hogy nem csak ezeknek, hanem ezek gyökelemeinek értelme is világosan kiérthető, pl. ro gyök-ges és a nevező vagy alanyesettől rendszerént eltérő, elemből származnak: rom (mely újabb időben használtatik önálló szóul), rogy (önálló szó), ron (rongál, ronda, roncsol stb. szókban), roh (rohad; rohan stb. szókban), rok (rokkan stb. szókban), ros (roskad, Öszvesen tehát az egyes és többes számu neverost stb. szókban), roz (rozzan stb. szóban), rosz (ön-zővel 22 egyszerű eset, melyek a többes számhoz isálló szó), rob (robaj, robog stb. szókban), rop (rop- mét kapcsoltathatnak házak-é, házak-nak, házak-at, pan, ropog stb. szókban), valamennyiben vagy köz- házak-ban stb. Van még egykét rag, melyeket nem vetlen s érzékileg valamely erős tompa hang (moraj) állandóan, hanem csak a körülményekhez képest haszutánzása, pl. rogy, rohan, robaj, robog, roppan, ropog nálhatunk,ú. m. kor (régiesen:koron), kortés pl. éjfélkor, stb. szókban, vagy közvetve átvitelesen a romlás ér- tavaszkor; astul, estül, pl. házastul, mindenestül; kép telme rejlik. Innen a mi szógyökeinkre nézve telje- v. képen, pl. azonkép; szer, szor, pl. egyszer, százszor. sen alkalmazható amit Heyse mond: Minél egyszeAzonban jegyezzük meg : rűbb azok (a gyökök) hanganyaga (v. teste), minél könnyebben vonhatók el a nyelvből, minél ismerhetöbb egyes hangjaiknak érzéki ösfogalma és jelképi jelentős ereje, annál ösrégibb valamely nyelv."

[ocr errors]

3) A magyar nyelv a ragozott nyelvek osztályába tartozik ugyan (hiszen Bopp Ferencz kitünő nyelvész az árja nyelveket is ide számítja), azonban a ragok a tőszóval,részint némely hangváltozások sőt hajlítások, különösen pedig önhangzói egyezmény (Vocal-Harmonie), de mindenek fölött a hangsuly által, minthogy az értelmi hangsuly rendszerént a tőszó gyöktagjára hárul, s a ragok (és képzők) némelykor legfölebb csak a hangidomi hangsulyt veszik föl, egy szervi egészszé olvadvák. Példákul szolgáljanak a mondottakra e ragozások: haza, hazának (haza-nek helyett, az a á-vá s a nek nak-ká változván), madár, madarak (melyben a törzs utóbbi hosszú á-ja megrövidült), mindkét esetben pedig az értelmi hangsuly csak a tőszón s ennek gyöktagján feküvén: hazának, madarak.

A magyar nyelvben állandó egyszerü névragok által az egyes és többes számu alanyeseten (nevezőn) kivül 20 egyszerü eset (casus) áll elé, ú. m. a) belviszonyt jelentő ragok által: ház-é (birtokos), ház-nak (sajátító), ház-nak (tulajdonító, helyesebben: háznakh), ház-at (tárgyeset.) A tárgyesetre nézve nagyon téves némely külföldi nyelvészeknek, kik a finnhez mérik a magyar nyelvet, azon állítása, hogy a magyarban tárgyeset (Objektcasus v. Accusativus) nem volna: holott ez a magyarban állandóbb mint akár a hellén és latin nyelvekben is, melyekben, kivált a köznemü neveknél, a tárgyeset nem különbözik az alanyesettől. b) kül vagyis helyviszonyt jelentő ragok által, még pedig

aa) e kérdésre: hol, pl. ház-ban, ház-on, ház-nál; bb) e kérdésre: hova, ház-ba, ház-ra, ház-hoz ; cc) e kérdésre: honnan, ház-ból, ház-ról, ház-tól;

a) hogy a birtokos é ismét elfogadhatja a többi valamennyi állandó ragot, pl. házé-nak, házé-t, házéban stb.;

3) ha több birtokról van szó, azt éi raggal fejezzük ki, pl. ház-éi, házak-éi ;

7) ez ismét elfogadja a többi ragot : házéi-nak, házéi-t, házéi-ban stb. ; és házakéi-nak, házakéi-t, házakéi-ban stb.;

8) ugyanezen birtokosragok (é és éi) járulhatnak a személyragokhoz is, pl. házam-é, házad-é, háza-é, házunk-é stb.; továbbá: házam-éi, házad-éi stb.;

e) mindezek ismét öszvetétethetnek a föntebbi egyszerü ragokkal is: házamé-nak, házam-ét stb.; és házaméi-nak, házaméi-t stb. Úgyhogy ha minden imént elésorolt esetet kiírunk, mintegy 800 névragozási eset, melyek mindenike külön grammatikai szót képez, fordúl elé a magyar nyelvben.

Az ígeragokra nézve is egyike a legdúsabb | nyelveknek, s három rendszeres igeragozása (conjugatio) ú. m. alanyi (subjectiv), tárgyi (objectiv) és alanytárgyi (subjectivo-objectiv vagyis szenvedő), páratlan rendszerességü az ismeretes nyelvekben. Ígeformái tekintetében is pl. zár, zár-hat, zár-at, zá-rat-hat, zárog-at, zár-og-at-hat, zár-at-ik (zár-ath-ik), zár-at-hat-ik, zár-ód-ik, zár-ód-hat-ik, zár-koz-ik, zár-koz-hat-ik, alig lesz hozzá hasonlítható nyelv. Ígeidői közt a mutató módban (indicativusban) két egyszerü multja: zár-a, zár-t, az öszvetettekkel együtt pedig: zár vala, zára vala, zárt volt és zárt vala hat multja, kétféle jövője zárand, zárni fog, melyek a múltak ragait ismét fölveszik: záranda, zárandott, zárni foga, zárni fogott; három módja: mutató (létező), óhajtó (lehetségi) és kapcsoló (szükségességi) stb. stb. mind megannyi gyöngyei a magyar nyelvnek. Ide is illeszthető Heysenek azon mondása: „Azon nyelv régibb, melyben a ragok legkönnyebben elválaszthatók, s a legvilágosb és legerőteljesb hangalakkal birnak."

65

MAGYARÓ-MAGYARORSZÁG

MAGYARORSZÁGI MAGYARSÁG

66

4) A magyar nyelv ezen csodálatos bőségü| Csehországnak, Lengyelországnak, hanem az teljes név- és igeragozásban mind az önhangzók, mind a kereszténységnek (erdélyiesen, nem keresztyénségmássalhangzók nehéz kiejtésü öszvetorlódását (torla-nek), a többi között az nyomorúlt Magyarországnak tot és ürt) kerülni igyekszik, így pl.,társtok' helyett javát és előmenetét ismerjük" (kétségen kivül a többi egy közbeszurattal társ-a-tok alakot, ‚kérendtėk' h. ké- | részt s Erdélyt is oda értette). rend-e-tek alakot használ;,adnaia“, ‚kérneieʻ ragozásokból lön régente : adnaja, kérneje, a mai nyelvben pedig egybeolvasztva, adná, kérné.

MAGYARORSZÁGI, (magyar-országi) ösz. mn. Magyarországból való, ott termett, készült, arra vonatkozó stb. Magyarországi borok, gabona, gyapjú. 5) Képzőjinek (formativum) dús gazdagságával MAGYAROS, (magyar-os) mn. tt. magyaros-t v. szintén fölülmúl minden ismeretes nyelvet, úgyhogy--at, tb. —ak. Olyan, mint a magyaroknál szokás, az akadémiai nyelvrajzban (A magyar nyelv rendszere) magyar módra mutató. Magyaros viselet, életmód. Maegyszerű képzőként (elgondolva a különböző önhang-gyaros lószerszám. Általán mondjuk oly tulajdonságzóktól, pl. ag, eg, ig, og, ög, üg képzőket csak egynek ról, mely különösen a magyarnak sajátja, s mevéve) mintegy 80, öszvetettekként pedig 200-nál lyet midőn más népben látunk, a magyar jut eszünkbe. több van följegyezve. Innen magyarázható végte- MAGYARÓS, erdélyi falu Doboka m. Sepsi, len képzékenysége új fogalmak kifejezésére, vagyis Maros, Udvarhely székben és Brassó vidékében; helyr. új szók alkotására. Magyarós-ra, -on, -ról.

6) A magyar nyelvben a mennyiség (szótagok hosszú vagy rövid volta) a hangsulytól tökéletesen független, úgyhogy hangsuly állhat rövid szótagon, és a hosszú tag lehet sulytalan, pl. király szóban a ki rövid és hangsulyos, a rály szótag pedig megnyujtás- | nál fogva hosszú és sulytalan, s némely külföldi nem is tudja helyesen ejteni. A hosszú tagot is nemcsak megnyujtás alkotja, hanem torlat (mássalhangzók torlódása, úgynevezett positio) is, pl. e szóban: fölséges az első szótag föl az is egymás mellett közvetle- | nül következő két mássalhangzó miatt torlatnál fogva, a sé pedig megnyujtásnál fogva hosszú.

E sajátságot és elvet követve, a hellén és latin versmértékeket az ismeretes nyelvek között egyedül csak a magyar képes tökéletesen utánozni.

7) Hangsuly, vagyis hangnyomaték tekintetében szintén nem ismerünk nyelvet, mely akár az észtan, akár a zeneiség kivánalmait jobban kielégítné, mint a magyar, melyben mind az értelmi (észtani), mind a nyelvtani, mind a hangidomi (rhythmusi) elemek tökéletesen ki vannak fejlődve, s fokozatára nézve is háromféle erős, gyönge és mély. Lásd némely szabályait és példáit HANGNYOMATÉK alatt.

MAGYARÓSÁG, erdélyi falu Torda m.; helyr. Magyaróság-ra, —on, —ról.

MAGYAROSAN, (magyar-os-an) ih. Magyarok módja, szokása, divata, kiejtése szerént. Magyar szájból német szó is magyarosan esik. (Km.). A nép nyelvén néha am. büszkén, nyalkán, vitézül, bátran, álta lán oly tulajdonságokkal, melyeket a nép mintegy kizárólag a magyarnak tulajdonít.

MAGYARÓSD, erdélyi falu Hunyad m.; helyr. Magyarósd ra, ―on, ―ról.

MAGYAROSÍT, MAGYAROSIT, (magyar-os-ít) áth. m. magyarosít-ott, htn. —ni v. —ani, par. -8. Magyar tulajdonságuvá, szokásuvá tesz, magyarosra változtat, idegenből magyart képez, más nyelvből magyarra tesz által valamit. Nevét, viseletét magyarosítani. A bevándorlott gyarmatosokat magyarosítani.

MAGYAROSÍTÁS, MAGYAROSITÁS, (magyar-os-ít-ás) fn. tt. magyarosítás-t, tb. -ok, harm. szr. a. Cselekvés, mely által valakit vagy valamit magyarosítunk. V. ö. MAGYAROSÍT.

MAGYAROSODÁS, (magyar-os-od-ás) fn. tt. magyarosodás-t, tb. —ok, harm. szr. -a. Nemzeti, vagy népies átalakulás, midőn valamely idegen ereMAGYARÓ, (1), erdélyi falu Torda m.; helyr. detű személy vagy nép a magyar nyelvet, és szokáMagyaró-ra, -n, -ról.

MAGYARÓ, (2), MAGYARÓS. tájdivatos kiejtések. L. MOGYORÓ, MOGYORÓS.

[ocr errors][merged small][merged small][merged small]

sokat sajátjává teszi.

MAGYAROSODIK, (magyar-os-od-ik) k. m. magyarosod-tam, tál, ott. Idegen tulajdonságait, nemzeti szokásait letevén helyettük a magyarok közt divatozókat veszi föl. Különösen am. a magyar nyelv

nek megtanulása és beszélése által a magyar népnek tagjává leszen. Megmagyarosodik, roszul volna: elmagyarosodik, v. ö. EL (2). Hazánkban már sok tót, német helységek megmagyarosodtak, (de sok magyar el is tótosodott).

MAGYAR-ÓVÁR, mváros Mosony m.; helyr. Óvár-ra, -on, -ról.

—on,

MAGYARPATAK, falu Kraszna m.; helyr.

MAGYARORSZÁG, (magyar-ország) ösz. fn, Szoros ért. azon földterület, mely a Duna és a Tisza, mint két fő folyó által hasítva, Galiczia, Szilézia, Morvaország, Austria, Stájer, Horvát-, Szlavonország, Szerbia és Erdély közt fekszik. Azonban régente ez egy értelmű vala a Magyarbirodalom szóval, pl. Bá-|-patak-ra, —on, -ról. thori István lengyel király egyik levelében (1578. év körül): „Ha békességnek kell lenni, nem vagyok idegen azféle békességtől, melybe nemcsak Sléziának, AKAD. NAGY SZÓTÁR. IV. KÖT.

MAGYARSÁG, (magyar-ság) fu. tt. magyarsá got, harm. szr. -a. 1) A magyar nemzet öszvesen véve, vagy bizonyos számu magyarok mennyisége,

5

« ElőzőTovább »