533

MÉZGA-MÉZHARMAT

MEZÍTELEN MÉZJUHAR

v

534

MEZÍTELEN, MEZÍTLEN; MEZÍTLENSÉG; MEZİTLENĖDIK stb. 1. MEZTELEN; MEZTELENSÉG, MEZTELENEDIK stb. Az elsőbbekre nézve megjegyzendő, hogy azok vagy az átvetett me

MÉZGA, (méz-ga v. méz-eg-ő) fn. tt. mézgát., következtében a párolgás fennakad és a növény elA fa kérge alatt levő, vagy onnan kiforró, mézféle satnyúl. Néha e nedvet, úgy látszik, a levélférgek sürü nedv. A meggy és cseresnyefákban sok mézga rakják le. Néhutt mézharmatnak mondják a némely van. Körtefa, szilvafa, baraczkfa mézgája. Székelye- fák leveleiből kiszivárgó édes levet is, de amely insen, és hangrendileg helyesebben: mézge v. mezge. kább mézes harmat. Valószinű, hogy az elavult gyakorlatos mézeg, mézg igének részesülője : mézyő, s hangmódosítva: mézge, mint ürög ürge, sürög surge, fürög fürge, nyuzog nyuzga, stb. E szerént eredetileg melléknevi jelentésü: mé zegő, méz gyanánt csepegő t. i. nedv, lé. Tájdiva-zetlen (mez-etlen) törzsnek módosúlatai; ebből lett tosan máskép: koldusesipa, és macskaméz (Szabó D.). Eléjön a szláv nyelvekben is mezga, mjzaga, mjza, mesga miezga alakokban. Egyébiránt szabatosabb megkülönböztetés végett mézya am. gummi, azaz nyirkos | részeitől kipárolgás által megfosztott sürü szivós mezge. Arab mézga (gummi arabicum), rugós v. törlő mézga (g. elasticum), keményitő mézga (dextrin).

MÉZGAGYANTA, (mézga-gyanta) ösz. fn. Fák, nevezetesen különféle fenyőfák mézgájából alakuló, vagy kifőzött gyanta.

MÉZGÁS, (méz-ga-as) mn. tt. mézyás-t, v.at, tb. ak. Mézgát termő; mézgával vegyített. Mézgás csontárfák, fenyvek. Mézgás víz.

MÉZGÁZ, (méz-ga-az) áth. m. mézyáz-tam, — tál, -ott. Mézgával meghint, vagy bevon, vagy elegyít. MEZGE, (méz-ég-e) a székelyeknél divatos fn. tt. mezgét. Diószeginél am. gyantás nyálkásság (viscus). L. MEZGA.

MEZGÉL, (mez-eg-él) gyakor. önh. in. mezyél-t. A gömöri barkóknál am. motoz, keresgél. Ha vastag hangon ejtjük, leszen mozgál, melynek a mezgél kicsinyező módosítása. Innen az izeg mozog, mizeg mozog kifejezések.

MEZGÉLLIK, (mez-cg-e-el-lik) k. m. mezgéllétt. Mézgát ereszt. A székelyeknél némely fáról mondják tavaszkor. (Kriza J.).

hangváltozattal mezitlen, s az i megnyujtásával mezítlen; vagy pedig a törzs mezít elavult áth. ige, s ehez a tagadó len csak egyszerűen járult, mint a népnél: büntetlen, korlátlan, az íróknál : búsítlan, hamisítlan stb. hacsak azt nem veszszük, hogy ezekben két t t rejlik: büntettlen büntetetlen), korláttlan (=korláttalan), búsíttlan (= búsítatlan); tehát mezittlen (mezíttelen). Egyébiránt v. ö. -ATLAN,

-LAN és -TALAN.

=

Székely népdal (Kríza J. gyüjt.). Ezt néhutt, különösen túl a Dunán így ejtik meztélláb, vagy csak meztéláb, melyek közöl,meztéllábʻ (= meztelen láb) közelebb áll az eredetihez; egyébaránt mind ,meztélláb' mind ,mezítláb a két érintkezése miatt öszve van huzva, ebből : mezítlen v. meztelen láb, MEZGÉRÉL, v. MEZGERÉL, (mez-eg-ér-él v. (vagyis- lábbal), mi abból is kitetszik, hogy,meztemez-eg-e-er-ėl) gyak. önh. m. mezyérel-t. A szüret len más, nem l-en kezdődő nevek előtt nem veszti után elhagyogatott szőlőszemeket, és fürtöket keres-el a -len tagot, pl. meztelen nyak, meztelen melly, mezgéli, máskép böngész, néhutt lécskál. Minthogy telen kar stb.,Mezítfagy újabban mezítláb (s a nészoros ért. szőlőre vonatkozik, azt gyaníthatnók, hogy met Barfuss, Barfrost) után alkotott szó, de gyártója törzsöke mézge vagy mezge, miszerént mezgérelni erealkalmasint nem értette a ,mezítláb szóban rejlő öszdetileg annyit tett, mint a szőlőtőkékre mezgeként vehuzást. tapadt és szüreteléskor elhagyogatott apró fürtöcskéket keresgélni. Azonban az is lehet, hogy a motozást jelentő, s a barkóknál ez értelemben divatozó mezgéligé től származott. Végre figyelmet érdemel mizger szó is. MEZGÉRLÉS, (mez-eg ér-él-és) fn. tt. mezgérlés-t, tb. -ek. Böngészés a leszedett szőlőtőkék között. V. ö. MEZGÉRÉL.

MEZGÉS, (mez-eg-e-es) a székelyeknél divatos mn. 1. MÉZGÁS.

MEZÍTLÁBAS, (mezít-len-láb-as) ösz. mn. Aki mezítláb jár. Mezítlábas falusi gyermekek. Mezítlábas szerzetesek.

MEZÍTLEN, 1. MEZÍTELEN, illetőleg MEZ

TELEN,

MÉZÍZ, (méz-íz) ösz. fn. A méznek sajátságos íze, továbbá némely növények gyümölcsök olyan íze, melyet a mézéhez legjobban hasonlíthatni.

MÉZÍZÜ, MÉZIZÜ, (méz-ízű) ösz. mu. 1) MiMÉZHARMAT, (méz-harmat) ösz. fn. Átlátszó, nek izt a valóságos méz adott. Mézizű sütemény, máragadós, néha édes, egyszersmind csipös nedv, mely kos kalács. 2) Minek ize a mézéhez hasonló. Mézizü forró nyári napokban, ha ezekre egyszersmind hideg | körte, szőlő. éjszakák járnak, a fák és cserjék levelein látszik, s MÉZJUHAR, (méz-juhar) ösz. fn. Északamérimely megsürüdvén azok likacsait bedugja, minek kai juharfaj, melynek leve minden egyéb juharfajok

Szélesb ért. jelenti a mivelés alatt levő földeket is, innen a mezei gazdaság, mezei munka, mezei jószág kifejezések. A szláv nyelvekben eléjön mez, meze, meza, miza; talán ide sorozhatjuk a persa zemin-t is mely am. föld. Átv. ért.müködési, cselekvési alkalom, vagy térség, hely, vagy mód. Csatamező, harczmező. Nincsen mezeje, tudományát kitüntetni. Szép meződ nyílik szorgalmad, ügyességed kitüntetésére, a dicsőségre. terd-re, en, -ről. MEZŐ-BÁND, erdélyi falu Maros sz. helyr.

MEZŐ-SÁLLYI, erdélyi falu Torda m.; helyr. nek szine, vagy olyan szín mint a mézé. 2) MÉZ-Sállyi-ba, ban, -ból.

-on,

MEZŐ-SÁS, falu Bihar m.; helyr. Sás-ra,

- ról.

MEZŐSÉG, (mez-ö-ség) fn. tt. mezőség-ét, harm. szr. -e. Rétek, legelőkből álló nyilt, szabad térség. Erdélyben így neveznek egy terjedelmes vidéket a Maros jobb oldalán.

-on, — ról.

MEZŐ SZAKÁL, erdélyi falu Torda m.; helyr.
Szakál-ra,
MEZŐSZEG, puszta Veszprém m.; helyr. Me-
zőszeg-re, —én, —ről.

MEZŐSZÉL, (mező-szél) ösz. fn. Mezőnek, mezőségnek határa, kerülete, melyet árkok, cserjék, fasorok stb. képeznek.

SZINÜ.

MÉZSZINÜ, (méz-szinű) ösz. mn. Olyan szinü, mint a méz. Mézszinű sárga.

MÉZSZÜRET, (méz-szüret) ösz. fn. Méhészeti munka, midőn öszszel a méheket megfojtják, s a mézet kiszedik a kasokból.

MÉZTÁK, (méz-ták) ösz. fn. 1. MÉZPILIS. MÉZTAPASZ, (méz-tapasz) ösz. fn. Mézből készített tapasz, melyet gyógyszerül a testre, különösen daganatra tesznek.

MÉZTARTÓ, (méz-tartó) ösz. fn. Általán akár mily edény, melyben mézet tartanak.

MEZTÉLÁB, MEZTÉLLÁB, tájdivatosan öszvehúzva meztelen láb szókból; néhutt kivált a tiszai MEZŐ-SZENGYEL, erdélyi falu Torda m.; vidéken szintén öszvehuzottan : mezítláb.

helyr. Szengyel-re, —én, —ről.

MEZTELEN, (mez-telen) mn. tt. meztelen-t, tb.

MEZŐ-SZENTGYÖRGY, 1. SZENTGYÖRGY.-ek. Kinek, vagy minek testét semmi lepel, burok, MEZŐ-TÁRKÁNY, 1. TÁRKÁNY.

takaró, ruha nem födi; szóval, am. mez nélküli. Különösen emberre vonatkozólag am. egészen ruhátlan.

MEZŐ-TELEGD, mváros Bihar, m.; helyr. Anyaszült meztelen, oly csupasz, mint születésekor

- Telegd-re, en, —ről.

MEZŐ-TELKI, falu Bihar m.; helyr.

ki-be, -ben, -ből.

volt. Mondatik a test egyes részeiről is, melyeket szokás befödni. Meztelen nyak, melly, karok, has, lábak. Más állatokat illetőleg am. szöretlen, tollatlan. Mez

MEZŐ-TEREM, falu Szatmár m.; helyr. Te- telen verebek, egerek. Átv. ért. mondják más testekről rem-be, -ben, --ből.

-on, -ról.

MEZŐ-TÚR, mváros Heves m.; helyr. Túr-ra, MEZÖVADÁSZ, (mező-vadász) ösz. fn. Ki a szabad mezőn lakó vadakat űzi, fogdossa, lödözi, különböztetésül az erdei, vízi vadásztól.

is, midőn rendes, szokott burok, takaró, tok, lepel stb. nélkül vannak. Meztelen kard, tör. Meztelen csusza, mely semmivel sincs meghintve. Meztelen falak, vakolat, vagy képek, diszítvények nélkül. Határozóként

am. meztelenül.

MEZTELENÉDÉS, (mez-telen-ed-és) fn. tt. meztelenedés-t, tb. —ék, harm. szr. e. Meztelen ál

MEZTELENEDIK, (mez-telen-ed-ik) k. m. meztelened-tem, tél, ett. Meztelen állapotra jut, meze, ruhája szakadoz, lefoszlik, leesik stb.

MEZŐVÁROS, (mező-város) ösz. fn. Széles ért. nyilt, kerítetlen város, melynek lakosai leginkább me-lapotra jutás. zei munkával, földmiveléssel foglalkodnak. Szorosb ért. oly község, mely a falvak osztályából bizonyos szabadalmak, pl. vásártartási jog által kivétettek, de a királyi városok osztályába nem tartoznak. Egyébiránt a mezővárosok között sok, és nagy különbségek vannak.

MEZŐVÁROSI, (mező-városi) ösz. mn. Mezővárost illető, ahhoz tartozó; mezővárosból való.

MEZŐ-VÁSÁRHELY, HÓLD—, mváros Csongrád m.; helyr. Vásárhely-re, en, röl.

MÉZPILIS, (méz-pilis) ösz. fn. A virágok azon részei, vagy edényei, melyekben a mézanyag öszvegyül. V. ö. PILIS.

MÉZSÁRGA, (méz-sárga) ösz. mn. A méz szinéhez hasonló sárgaságu.

MÉZSEJT, (méz-sejt) ösz. fn. A mézlépben levő kis üregecskék, likacskák, melyekbe a méhek lerakják a mézet.

MÉZSÉR, (méz-ser) ösz. fn. I. MÉHSÉR. MÉZSONKOLY, (méz-sonkoly) ösz. fn. Maga a mézlép sejtestül, midőn a mézet kinyomták belőle.

MEZTELENÍT, MEZTELENIT, (mez-telen-it) áth. m. meztelenít-étt, par. -8, htn. -ni v. —eni. Meztelenné tesz, magáról vagy másról leveti, lehúzza a mezt, takarót stb. Testének némely részeit szemtelenül mezteleníti.

MEZTELENÍTÉS, MEZTELENITÉS, (mez-telen-it-és) fn. tt. meztelenítés-t, tb.ek, harm. szr. e. Cselekvés, midőn valami meztelenné tétetik.

MEZTELENSÉG, (mez-telen-ség) fn. tt. meztelenség-et, harm. szr. -e. Valaminek állapota, vagy tulajdonsága, midőn meztelen. Szeméremből takargatja meztelenségét. Botrányos meztelenség. Átv. ért. valamely dolognak oly állapota, melynél fogva a maga tiszta valóságában, titkolatlanul áll előttünk. Valamely bünt egész meztelenségében lefesteni.

MEZTELENÜL v. MEZTELENÜL, (1), (mez-telen-ül) önh. m. meztelenül-t. Olyanná lesz, mint a meztelen; meztelenedik.

539

MEZTELENÜL— MI

MI -MIATT

540

megfelel neki a latin quam, rokon hozzá itt is a tatár-török ne, továbbá a német wie, hellén 7ñ, s egy

MEZTELENÜL v. MEZTELENÜL, (1), (mint föntebb) ih. Meztelen állapotban. Meztelenül jöttünk e világra. Az egérfiak meztelenül szilletnek. V. ö. MEZ-értelmü vele a magyar mily, és tájdivatosan : ki, pl. TELEN.

MÉZTIZED, (méz-tized) ösz. fn. Tized, melyet hajdan a jobbágy az illető földesúrnak a szüretelt

mézből adott.

MÉZVÁM, (méz-vám) ösz. fn. Vámilleték, mely kormányzási szabályok szerént a méztől jár.

mi szép az élet! (Kölcsey). Mi dicső dolog ez! Mi hamar elmúlik minden! Mi kevés örömet élvezünk ! Tatártörökül is: ne güzel (== mi szép!) Öszvetételben: vajmi! Valamint a személyre vonatkozó ki, úgy ez is öszvetétetik a határozatlan jelentésü akár, bár, né, vala, sem szókkal : akármi, bármi, némi, valami, semmi. Léteznek ezek is olyasmi, ilyesmi, ritkán : mindenmi (mint : mindenki). V. ö. KI, MELY, névmásokat.

MI, (1), dolgot jelentő névmás, tt. mit, tb. mik; ellentéte az újabb irodalomban csupán személyre vonatkozó ki; v. ö. KI. 1) Mint kérdő valamely dologról tudakozódik. Mi az ott? Mit adsz nekem? Miért MI, (2), a személyes névmás többesének elsö adnád e lovat? Miben egyeztetek meg? Mitől félsz? | személye. Másképen és teljes alakban: mink. SzékeMihez fogsz ma? Miről tanácskoztok? A régi halotti | lyesen: mü, régiesen, kiváltkép mint személyrag: beszédben: „Látjátuk feleim! mik vagymuk.“ Föl- mük (és muk), több szláv nyelvekben: mi v. my, svéveszi különösebben a személyragokat: mim, mid, miedül és dánul: wi, finnül: me, törökül bi-z, némely v. mije, mink, mitek, miek v. miök, v. mijök. Különös tatár nyelvekben: mi-z, hellénül: yuɛîç (aeoliai alaknépies szólásmód mit nekem? mintegy mit ér ban: uuss, Bopp szerént oues), és roï; persá

nekem ?

"

Mit nekem te zordon Kárpátoknak,
Fenyvesekkel vadregényes tája!

Lenn az alföld tengersík vidékin,

:

=

ul: má (öszvehúzva ebből: men-há), szanszkritül : vajam és aszmé, arabul: nehnů, zendül: vaém stb. Birtokragozva: miénk (= mi-é-nk), v. mienk és miéink, v. mieink. A magyar mi, székelyesen: mü, vagy úgy tekinthető mint mink rövidülete, talán a két azonos Ott vagyok honn, ott az én világom." személyrag eltávoztatása végett, pl mi házunk, mi Az alföld, Petöfitől. vagyunk, ezek helyett mink házunk, mink vagyunk, Ragatlan állapotban majd név, majd ige előtt áll. vagy Bopp Ferencznek, a szanszkritra nézve szóló Mi baj? Mi(csoda) dolog ez? Mi tevők legyünk? Mi fejtegetése itt is elfogadható volna, t. i. szerénte az bánt? Mi keseríti szivedet? Melléknévileg : mi ember én-nek nincs és nem lehet többese, úgy hogy valamint az? e helyett milyen? Tatártörökül: ne, mely szina szanszkritban a-szmé, am. én (és) ők, úgy a magyar tén elfogadja nemcsak a ragozást, hanem személyra-mi v. mi v. mük is annyi volna én-ö v. én-ök. V. gokat is, pl. nenün v. nenin (= kié ?), neden (= ki- |ö. ÉN. től?), nem var (

:

mim van ?), neleri var (= mijök

:

MIÁ, (1), macskahang, melyből lett miákol, miákolás.

MIA, fn. tt. miát. Tengeri csigafaj, melynek van ?); melléknévileg ne adem dür (mi ember?). | tekenője nem záródik öszve. (Mya). Finnül mikä. Csagataj nyelven az Abuska szerént : ni, innen: nige, minek, mivégett; nicsük, mikép, miért stb. A héber nyelvben mi am. ki. 2) Mint visszahozó névmás határozatlan tárgyra vagy egész mondatra vonatkozik, s ebben különbözik tőle a mely, minthogy ennek viszonytárgya határozott, pl. meg van-e a ló, melyet vettél? nem mit vettél. Ellenben meg van-e, amit vettél? nem: melyet vettél? Ilyenek: Nem tudom, mit mondottál. Tedd, ami tetszik. Néha nagyobb hangzatosság vagy nyomaték végett maga elé veszi a mutató a szócskát is, mint föntebb amit vettél. Néme

lyek hibáztatják, hogy azon mutató a szócskát vele származékaiban is mint öszvetett szót öszveírjuk. Tették ezt előttünk már a régiek is, pl. Szalay Á. 400 m. levelében a XVI. század eleje és közepéről.

L. Magyar Levelestár 134, 256, 349, 376 (amént), 379. stb. lapokon. Egyébiránt v. ö. KI, (4). Állhat a viszonymondat előtt is. Amit rég mondottam volt, csakugyan megtörtént. Amiről tegnap beszéltünk, nem igaz. 3) Néha mint fn. áll,holmi és valami' helyett. Ezüst miét adta zálogba két száz forintba." Gr. Eszterházy M. nádor levele 1634-ből. S ekkor kicsinzője: micske, s birtokragokkal : micském, micskéd stb. 4) Mint indulatszó csudálkodást, nagyítást jelent, s

MIÁ, (2), (mi-att azaz mi-ált) névutó és tájszó, s mint imént mondók,,miatt'-ból öszvehúzva. A régicknél valamint,miatt is, rendszerént am. által. Ten tanítványod miá elárultatál." „Te választott zsidó néped miá megfogatál, hamis tanók miá vádoltatál, három biró miá hamisan itéltetél.“ (Kinizsiné imak.). „Kik tört vesznek, tőr miá vesznek.“ hol hirdetendik mind világot miá (= minden világon által) ez evangyéliomot." (Régi magyar Passio). A régi halotti beszédben is: „hogy Isten ő imádságuk miá bolesássa "ő bünét." V. ö. MIATT.

MIÁKOL, (miá-k-ol) önh. m. miákol-t. Macskáról mondják, midőn miá hangon siránkozik. Máskép: nyivákol.

tb.

KOL.

MIÁKOLÁS, (miá-k-ol-ás fn. tt. miákolás-t, -ok, harm. szr. -a. Macskarivás. V. ö. MIÁ

MIÁLT, régies; 1. MIATT.

MIATT, (mi-ált, egész alakban: mi által) névutó. Jelen nyelvszokás szerént oly név után áll, mely valaminek eszközlő okát (causa efficiens) jelenti, még

pedig rosz értelemben, pl. nagy fáradság miatt alig piheg. Gondatlanságod miatt sok kárt szenvedtem. Büne miatt szégyenli magát. Fölveszi a személyragokat : miattam, miattad, miatta stb. Különbözik tőle : végett, mely nemcsak végokra (causa finalis) vonatkozik, hanem azon okot jó s kedvező értelemben kivánja használtatni, pl. mulatság végett társaságba menni, t. i. azon czélból, hogy mulassunk; ellenkező : mulatság miatt elhalasztani a kötelességet, a mulatság az oka, hogy stb. Fölcserélhető a tól től raggal, pl. alig lát a nagy ködtől, am. köd miatt. Majd elvesz az éhségtől am. éhség miatt. A régieknél használtatott rendesen által helyett is, pl. a Müncheni codexben : Mely mondatott Jeremiás proféta miatt." Mendenek ő miatta (per ipsum) löttenek." Ezen codex végén: „E könyv megvégeztetett Németi Györgynek, Hensel Emre fiának keze miatt;" mit ma így mondanánk által. „Bátoroh (= bátoríjj azaz bátoríts) engemet erős angyaloknak miatta“ (= általa. Kinizsiné 14. imája). „És enmiattam (per me) vetteték e szerzés." (Bécsi codex). Ma meg kell halnod enmiattam" (= általam. Pesti G. LXI. mese). Zrinyinél is: „Zríni keze miátt volt ennek halála." Szalay Á. gyüjtötte levelek egyikében világosan l-vel kiírva is fordúl elé: „Ne kiálesa mind ez világ azt, hogy te k(egyelmed) miatt vész el az mi urunk és mi miáltunk." (Levél 1543-ból). Mindezekből megtetszik, hogy,miatt e szókból van öszvehúzva: mi-ált v. -által. Régiesen és tájdivatosan ma is : miá, továbbá szintén tájdivatosan mián, v. miánt, v. miátt, mely utóbbiban legtisztábban látszik az l-nek (mi-ált) az utóbbi t előtt szintén t-vé hasonlása.

:

MICSODA, (mi-csoda) ösz. névmás. Az egyik alkató része, t. i. a csoda szó arra mutat, hogy eredetileg valamely meglepő, bámulatos dologra vonatkozott. Jelenleg a rövidebb mi kérdő névmásnak nyomatos mása, pl. mi dolog v. micsoda dolog ez? A régieknél nem igen találjuk, pl. a Müncheni codexben sem fordul elé. De későbben már gyakran olvasható, pl. Mikes Kelemen törökországi leveleiben még pedig eredeti jelentésében: „Micsoda szép állapot az : tegnap ebédet Ázsiában ettem, vacsorát pedig Európában." (XXXII. levél). v. ö. CSODA.

MICSODÁS, (mi-csodás) ösz. névmás és mu. Milyenféle, minemű, a maga nemében mily tulajdonságu, pl. hogy kel a búza? felelet: Ki micsodás, azaz mineműségéhez képest különböző áron.

MIATYÁNK, (mi-atyánk) ösz. fn. tt. miatyánk-ot, harm. szr. -ja, ez itteni különös értelemben többese MICZ, fn. tt. miczet. A székelyeknél am. percz. nincs. Azon imádság, melyre Idvezítőnk tanított benEgy miczre megvan, csak fogjunksza hezzá. Nem kell nünket, s mely magyarul így kezdődik : Mi atyánk. Miatyánkot imádkozni. Elmondani egy miatyánkot, és neki több egy micznél. (Kriza J.). Úgy látszik mintha egy üdvözlégyet. Tudja mint a miatyánkot. (Km.). Soka pajakhangnak m szintén ajakhangra változtával miatyánk, kevés vakares (Km.). Ha a farkast miatyánkra és az r elhagytával (mint,mett'-ben is,mert helyett) tanítod, báránylábat kiált (Km.). azaz a természetet,percz' szó módosúlata volna, sőt általában is divatos hiába erőteted (Erdélyi János). A nép szereti hozzá peczczen,,perczen' helyett, midőn amannak gyöke : tenni az Isten szót : Miatyánk, Isten! Szolgai fordi- pecz. tása az idegen nyelvekbeli úri imának (pater noster, náreo μov, Vater unser stb.), mert a magyarban a mi csak akkor tétetik ki, ha ez hangsulylyal jár, innen: mi atyánk azt tenné : (csak) nekünk atyánk, már pedig az Isten atyja ami keresztény hitünk szerént az egész emberi nemnek. Tehát helyesebben csak ,Atyánk volna mondandó, mint ezen ima többi részében is a személyesnévmások elhagyandók szepteltessék meg neved, jöjjön el országod, add meg mindennapi kenyerünket stb. Így mondja el azt mindig a pesti ref. hitszónok és superintendens Török Pál. MIAVA, mváros Nyitra m.; helyr. Miavá-ra,

MICZEREG, (miczer-ég) önh. m. miczerég-tem, tél, miczergëtt. htn. —ni v. miczergeni. Mondják tehénről, midőn miczer-féle hangon borja után sír, nyöszörög. Néhutt, pl. Göcsejben : moczorog.

MIDÖN, (mi-időn) ösz. ih. és kötszó. Jelenti bizonyos időnek meghatározását, mely alatt valami történik; tehát az időt, és a vele egyszerre történt dolgokat öszveköti; miért a viszonymondatban az akkor vagy nyilván kitétetik, vagy titkon értetik, pl. midőn ráérek, akkor megyek mulatni. Midön haza mentem, barátommal találkozám. Akkor szólj, midőn kérdeznek. Legkényelmesben érzem magamat, midön egyedül vagyok. Magához veheti a mutató a szócskát is : amidön. Néha a múlt vagy függő múlt időbeli ige előtt kihagyható, s ekkor a viszony igének múlt részesülője személyragozva, és kor vagy ban ben rag