Oldalképek
PDF
[merged small][ocr errors][merged small][ocr errors]

51 MAGYAR–MAGYAR ugyanitt már régebben Jüe-si hatalmas népségről is emlékeznek, kik egész Indiáig sőt Indiába tettek foglalásokat s hindu-scythák-nak is hivattak. Ezeket Deguignes gétáknak gondolja. De nem hihető, hogy egy hatalmas idegen nép a menekvő hunnokat oly könynyen befogadja, miszerént ezek egész országukba belefésekelik magukat; más részről a szilaj és vad természetü s zordon külsejü hunnokról lehetetlen hinni, hogy itt letelepedvén egyszerre müveltek lettek s külsejökben is egyszerre elváltoztak volna, annyira, hogy amazok ellenében „fejér" nevezetet nyerjenek. De legnevezetesebb, amit maga mond Deguignes, hogy a lakosok Szeiramtól (a régi szakáknak is lakhelyétől Kis-Bocharában) egész a parthusokig (kik túl a fejér hunnokon vagy Nagy-Bocharán laktak) értik egymást (egymás nyelvét), noha nyelvök egy kevéssé (azaz csak szójárásilag) különbözik (I. Kötet 83. 101. lap.). Innem következtethetjük, hogy a jüesik, és fejér hunnok, kik Nagy-Bocharában vegyesen laktak, és KisBochara lakosai egy nyelvüek valának, különben nem értik vala egymást. Azt kell tehát a történelemre is támaszkodva alaposan föltennünk, hogy még a hatalmas hunn birodalom korában, mely, mint föntebb érintettük, különben is szintén a kaspi tengerig kiterjedett, különösen a jüesik is 177 körül (Kr. e.) meghódittattak vala, tehát a keleti hunn birodalom felbomolta előtt már több mint 200 évvel, költözködtek ide hunnok, és a jüesikkel, vagy ha tetszik, gétákkal is egyesülve, távolabb a nemzet rabló természetü zömétől, itt szelidebb erkölcsöket vőnek föl, s a legyőzött északi hunnok egy része csak ezekhez menekült. A másik rész nyugotnak tartva, s több népséggel, különösen a szintén hatalmas és közös eredetü uigur vagy ugor vagy igur népnek, mely néphez kétségtelenül az ut-igur, kutr-igur, bitt-ugur, ulz-ingur stb. népségek is számitandók, továbbá a jüesi azaz fejérhunn népnek is egy részével egyesülve (lásd alább), sőt olykor Sínát még most is fenyegetve (mint hogy nekik a fejér hunnok is rokonaik voltak, és ezekkel együtt véve egész Kasgarig kiterjeszkedtek), a Volga folyam mentében és a Kaspi tengerhez északra fekvő földrészen a baskirok földén új birodalmat alkotott, melyet a nyugoti írók Magna Hungaria (Nagy-Magyarország) néven neveztek, mivel azt állítják, hogy a hunnok innen jöttek ki. (Német fordításban I. r. 397, 398, 413, 496. stb. lapokon); de uralkodóik nevét, noha a „csenju" nevezetnek még itt is nyomai vannak, épen úgy nem tudjuk, mint uralkodásuk korszakait; minthogy a sínai történetírók, kiket többé nem érdekel vala, hogy e népségről tudomást szerezzenek, csak némely szakadozott történeteket jegyzettek föl, melyek ugyan semmi öszvefüggőt nem nyujtanak, de arra mégis szolgálnak, úgymond Deguignes, hogy ezen nemzetet szem elől nem veszítjük és látjuk, miként ez Európa szomszédságában a Volga folyam tartományaiban, melyeknek (a történetírók) Nagy-Magyarország nevet ad

MAGYAR–MAGYAR 52 tak, ismét hatalmassá lőn (mint föntebb). Innen rontottak ezen hunnok a IV. század vége felé Európába, s itteni történetöket nyugoti írókból már jobban ismerjük egészen Attila vagy Etele birodalmának felbomlásáig. – Mielőtt tovább mennénk, három dolgot kivánunk megjegyezni. Elsőben, hogy a hunnok s velök egyesűlt népek nem mind költöztek át Európába (épen úgy mint a magyaroknak is a IX. század vége felé történt kiköltözése alkalmával egy rész Nagy-Magyarországban maradott, mely Julianus ismert tanusága szerént még a XIII. században is fennállott és magyar lakosokkal bírt); világosan mondja Deguignes még pedig sinai írók után (a német fordításban I. kötet 401, 408 stb. lapjain), hogy e nemzet igen nagy számu levén, nem minden népcsoportok és törzsek (Horden und Stämme), melyekből az áll vala, vettek részt azon nagy és terhes vállalatokban, hanem a Pai-kal tó (ma Baikal tó az Irkutzk nevü orosz kormányzóságban, melyet az oroszok szent tengernek is hívnak), továbbá Tula folyam körül, a Turfán hegységek északi részében, az Írtis folyam mentében az Altai hegyek mellékén, a baskírok földén, Kapcsak északi részén és Atel v. Volga folyam mellett elszórva maradtak, valamint azok is, kik Tele v. Tiele (Ab-tele v. mint tudjuk fejérhunn) néven az Oacus mellett, a föntebb érintett Mauarennaharban székeltek. Innen értjük, hogy Attila alatt a hunnok birodalma Európa és Ázsia tetemes részét magában foglalá (I. kötet 422. l.); Attila körül királyok és fejedelmek szolgálának, s az ő parancsának mint rabszolgák engedelmeskedének (Jornandes után ugyanott 429. l.). Másik megjegyzésünk, hogy a magyaroknak a hunnoktól származtát nemcsak az öszves magyar hagyomány, hanem azon körülmény is igazolja, hogy őket csaknem az összes európai népés irodalom(a szlávságon kivül, mely jobbára csak az egyszerü ugor vagy rokon hangokat tartá fenn), a görög íróknál (a Tovoxoi szón kivül Oiyyoo, a latin és latin eredetü nyelvekben hungari, egyes számban hungarus, hongrois, hungarien, unghero (az olaszban a hunnok is unni), Ungar, üngürüsz (törökül, de madsar is) stb. néven nevezi, mely név Deguignes szerént is am. onogur v. hunugar t. i. a hunnokkal egyesült ugor (a német fordításban I. k. 413, 438, 632, 637. lapokon, az ugorokról külön alább szólunk); kiválólag pedig azon nevezetes történelmi tény, hogy az egyesült hunn-ugorok alapították Magna Hungariában még a későbbi századokban is (mint föntebb említők) magyar nyelvü népek lakoznak vala. Harmadik megjegyzésünk, hogy a hunnok Attila halála és birodalmának felbomolta után az V. században mind idegenek mind egymás ellen harczolva nem sokára hatalmukkal nevöket is elvesztették; egyébiránt világosan megérintetik (Bevezetés 266. l. I. kötet 440. l. stb.) hogy egy csoport Georgia vidékein, saját fejedelmeik alatt mint Aribasut Ziligdes stb. mások (Zambergam fejedelmök alatt) a Duna körül foglaltak helyet, végre mások az avarokkal egyesűltek. S a hunn név helyébe egy új név, a velök ugyanegy

[ocr errors][ocr errors][ocr errors]
[ocr errors][ocr errors]

57 MAGYAR–MAGYAR
cziánál, ha a mi betühangjainkat akarja utánozni :
madjar, azaz madzsar, s mely egyik legújabb iró után
mint a fehér hunnok neve fordul elé egy régi hindu
nyelvemlékben (l. HÚN v. HUNN); hanem eléjön
a VI. században, mint a fenmaradt hunnoknak (a
Bosphorusban – mai Krimben –, hol később a
khazárok tünnek fel) egyik fejedelme Muager-es né-
ven (I. kötet 442. l.), melyből ha az es görögös vég-
zet elmarad, csaknem tisztán a régiesen moger-nek
irt név áll elé. Neumann véleménye, hogy a magyar
név a baskir v. baskar szóból módosult. Az ő szavai:
„Das Mischlingsvolk der Baschkiren, welches an den
südlichen Ausgängen des Uralgebirges sitzt und tür-
kisch spricht (igazabban tatárul), war ursprünglich,
wie es scheint, näher den Ungern verwandt , als die
andern finnischen Stämme; ja es könnte wohl der
Name Batschar oder Matschar ursprünglich ein und
derselbe sein. Noch in der Mitte des dreizehnten Jahr-
hundertes glich ihre Sprache vollkommen der unge-
rischen, wesshalb das Land, wo sie damals sassen,
nach den Erzählungen christlicher Sendboten, Gross-
Ungern genannt wurde." De ezek, mint Julianusból
tudjuk, magyaroknak, és nem baskíroknak nevezték
magukat, s Neumann, mint látjuk, csak föltevésből
indul ki. Alább ezen megjegyzést teszi: „Die Má-
Kapot des Constantin de Administratione Imperii C.
37. dürfen nicht mit den Magyaren verwechselt wer-
den; das Wort ist sicherlich, wie aus dem Zusammen-
hange erhellet, verschrieben für Xéśagot." De bajos
ám a kútfőket tetszés szerént igazítgatni. Egyébiránt
(a khazarok v. kozárokról alább levén szó), a baskí-
rokat Deguignes is tatár népségnek (tehát a hunnok-
kal egy eredetünek) mondja. – Részünkről a baskír
és önkényesen fölvett bacsar szók közti különbséget
is mellőzve, még közelebbi hangrokonságot találunk
a bochar" szóban, mely népség Deguignes szerént is
(III. k. 477. l.) régi tatártörzs, s mint a többieknél mü-
veltebb, még ma is eléjön mind a hunnok ős lakhe-
lyén a Mongolságban, mind a volt fehér hunnok hazájá-
ban, Nagy- és Kis-Bocharában. Vagy talán bochar és
baskir is egyek volnának? Mi ugyan a baskiroknak a
magyarokkal egynyelvüségét, legalább nyelvrokonsá-
gát épen nem vonjuk kétségbe , de nyelvünknek, ne-
hány egyes idegen szót kivéve, milyenek minden
nyelvben vannak a világon, akár szógyökei bőségét,
és nagy részben természeti hang- és alakutánzó saját-
ságát, akár egész szerkezete tisztaságát és oly átlát-
szóságát, hogy minden ízecskéje, porczikája még most
is fennálló, vagy könnyen fölfedezhető értelemmel bír,
tekintve, ennek kevertsége ellen, mit Adelung is állít
Mithridatesében, e szótár alapján is határozottan til-
takozunk. (V. ö. MAGYAR NYELV).
Ha már mások jogosultaknak hiszik magukat,
hogy nemzetünk neveit (a „hungarus" névvel együtt)
értelmezzék, szabad legyen nekünk is a történelmünk-
höz oly közel álló baskir névről szintén elmondani
véleményünket. Baska a tatár-törökben ma is azt teszi:
más, másik, tehát mint látjuk, a tatár-török és magyar

[ocr errors]
« ElőzőTovább »