MERENGÖ, (mer-eng-ő) mn. tt. merengő-t, Kinek kedélye mély érzelmekkel, vagy elméje mély gondolatokkal foglalkodik. Vörösmartynak „A merengőhöz“ czimü jeles költeménye. szánva vállalkozik valamire. Merénylő csatárok. Merénylőket küldeni az ellenség nyugtalanítására. MERÉS, (mer-és) fn. tt. merés-t, tb. —ek, harm. szr. —e. 1) Midőn gyöke a bátor ellenállásra vonatkozó mer, am. az akaratnak elszánása, eltökélése valamely veszélyes tett végrehajtására. 2) Midőn mer gyökének megfelel a latin haurit, am. oly cselekvés, melynél fogva valamit mártás által kiveszünk. Vízmerés. Merésben elfáradt az itató gulyás. V. ö. MER, gyök. MÉRÉS, (mér-és) fn. tt. mérés-t, tb. -ek, harm. szr. -e. Cselekvés, mely által valaki mér valamit. Azon tárgyak neveivel, melyeket mérni szokás, öszvetett szókat alkot, pl. földmérés, vízmérés, hegymérés ; bormérés, sörmérés; húsmérés, gabonamérés stb. Külö MERÉNKE, (mer-én-ke) fn. tt. merénkét. A székelyeknél Kriza J. szerént am. meritő edényke. MERÉNKÉDIK, (mer-én-ked-ik) k. m. merénnösen árukra vonatkozólag am. árulás, pl. pálinkamérés, bormérés. V. ö. MÉR. kėd-tem, — tél, -ett. Kétkedve készül valamihez, pl. átugrani az árkot. Székely szó. harm. szr. MERÉSZ, (mer-ész) mn. tt. merész-t, v. —et, MERÉNY, (mer-ény) fn. tt. merény-t, tb. -ek, tb. -ek. 1) Erejének öntudatából, valamely nehézség— e. Elvont értelmű szó, s jelenti az akarat- gel, veszélylyel megküzdeni bátor, kiszámítva elszánt. nak elszántságát, melynél fogva valamit, nagy aka-Merész katona, tengeri hajós. Innen magára a végrehajtott cselekedetre átvéve: merész ütközet, vállalat. dályok és nehézségek daczára, tenni bátorkodik, nevezetesen, midőn valamire vállalkozik. Használható 2) A veszélynek csupa indulatból, vakon neki rohanó. az idegen bravour helyett is, pl. hadi merény; vala- A fellázadt nép merész szokott lenni. 3) Ki a törvémely hangszeren merénynyel játszani, azaz rendkivül nyeket vagy illedelmi szabályokat mellőzvén, s azokat tartózkodás nélkül áthágva a köz erkölcsi és ilnehéz fogásokat ügyesen kivinni; merénydallam. Haszlemi érzet ellen cselekedni nem átall. A féktelen emnáltatik rosz értelemben is, különösen a latin attenber egyszersmind merész. Ez értelemben néha am. tatum szónak megfelelőleg. szemtelen. Merész tekintetet vetni valamely nőre, vagy férfira. Merész megszólítás, beszéd, tréfa. Árv. ért. az elme működéseire vonatkozólag am. a szokott, rendes elmejáráson túl szárnyaló, meglepő, a maganemében újféle. Merész gondolatok, állitások. Merész röptü képzelet. MERENYE, faluk Somogy és Szala m.; helyr. Merenyé-re, -n, -ről. V. MERÉNYĖL, (mer-ény-él) önh. m. merényel-t, merénylett, htn. — ni v. merényleni. Valamely nehéz kivitelü dologra elszántsággal vállalkozik. Erő felett nem jó merényelni. Aki sokszor merényel, végre majd beleveszt. V. ö. MERÉNY. MERÉNYĖS, (mer-ény-ės) mn. tt. merényes-t, tb.ek. Merénynyel járó, koczkázott feltételü, elszántságu. Merényes ügyletbe, vállalatba kapni. V. ö. MERÉNY. me MERÉNYKEDIK, (mer-ény-kéd-ik) k. m. rénykéd-tem, — tél, —ett. Merényt igénylő, merénynyel járó vállalatokkal foglalkodik, gyakran merényel. A bátor vitézek szeretnek merénykedni. V. ö. MERÉNY. MERÉNYKEDŐ, (mer-ény-ked-ő) mn. tt. merénykédő-t. Magát nehéz vállalatokra elszánni szerető. Merénykedő vitézek. Merénykedő rablók, utonállók. MERÉNYLÉS, (mer-ény-el-és) fn. tt. merénylés-t, tb. -ek, harm. szr. e. Cselekvés, midőn valaki valamit merényel. MERÉNYLET, (mer-ény-el-et) fn. tt. merénylet-ét, harm. szr. e. Azon tény, melyet valaki me rényből követ el, az elszánt vállalatnak eredménye. Nagy merénylet volt tőled egyszerre három embert megtámadni. V. ö. MERÉNY. MERÉNYLŐ, mer-ény-él-ő) mn. és fn. tt. merénylő-t. Ki merényből, magát a veszedelemnek MÉRÉSZ, (1), tájszokásos hangoztatás a szebb és szabatosb merész helyett; 1. MERÉSZ. MÉRÉSZ, (2), (mér-ész) fn. tt. mérész-t, tb. -ek. Szokottabban 1. MÉRNÖK. MERÉSZÉL, (mer-ész-él) önh. m. merészél-t, v. merészlett, htn. -ni, v. merészleni. Mint merész jellemmel biró kísérleni vagy tenni bátorkodik valamit. Mindazon értelmekben használtatik, melyekben törzsöke a merész. Ki merészel a vitézek közől várfalat mászni? A dühös ember sokat merészel. Hogy merészelsz szemembe így szólni? V. ö. MERÉSZ. MERÉSZEN, (mer-ész-en) ih. Merész módon, magát a veszélyek ellen elszánva, a nehézségekkel daczolva. Merészen neki menni az ellenségnek. Néha am. félre téve az illemet, szemérmet; szemtelenül, kihivólag. A megrögzött gonosztévő merészen tagad mindent. MERESZKEDÉS, (mer-esz-ked-és) fu. tt. mereszkedés-t, tb. -ek. Állapot, midőn valaki vagy va lami mereszkedik. V. ö. MERESZKEDIK. MERÉSZKEDÉS, (mer-ész-kėd-és) fu. tt. merészldés-t, tb. -ek. Cselekvés midőn merészkedünk. V. ö. MERÉSZKEDIK. 489 MERESZKÉDIK – MÉRET MÉRETLEN-MEREVÉDIK 490 MERESZKEDIK, (mer-esz-kėd-ik) k. m. me- | legelőt és réteket. A csapszékben egy itcze bort, a hentesnél két font húst méret magának. V. ö. MÉR, ige. MÉRETLEN, (mér-et-len) mn. tt. méretlen-t, tb. -ek. Amit meg nem mértek, minek mennyiségét, vagy sulyát bizonyos mérték által meg nem határozták. Csürben felhalmozott, méretlen gabona. Méretlen gyapjú. V. ö. MÉR. Határozóként am. méretlenül. reszked-tem, -tél, ett. Folytonosan feszülve kinyomúl, kitágul, kinyúlik. Különösen mondjuk az állati inakról, izmokról, tagokról. Mereszkednek a megfeszített izmok. Szemei rám mereszkednek. Képzésre olyan mint ereszkedik, nyújtózkodik stb. Gyöke azon mer, mely önállólag nem divatozik. V. ö. MER, gyök. MERÉSZKÉDIK, (mer-ész-kėd-ik) k. m. merészkéd-tem, -tél, étt. Merészen cselekedik, bátorkodik. V. ö. MERÉSZ, MERÉSZEN. MERÉSZLÉS, (mer-ész-él-és) fn. tt. mérészlés-t, tb. ek, harm. szr. -e. Cselekvés, midőn valaki merészel valamit. V. ö. MERÉSZÉL. harm. szr. MERÉSZLET, (mer-ész-él-et) fn. tt. merészlet-ét, -e. Merész ember által merészséggel végrehajtott cselekedet. A portyázó huszárok hadi merészleteit elbeszélni. V. ö. MERÉSZ. MERÉSZLETĖS, (mer-ész-él-et-ės) mn. tt. merészletés-t, v. -et, tb.ek. Merészlettel járó, amihez különös bátorság, elszántság szükséges. Me részletes vállalat. MERÉSZSÉG, (mer-ész-ség) fn. tt. merészség-ét, harm. szr. —e. 1) Tulajdonság, melynél fogva valaki merésznek mondatik. Merészségének több jeleit adta. 2) Néha am. merészlet, merész tett. Nagy merészség volt töled ily lépést tenni. 3) Illedelmet megvető, szemtelenséggel párosult cselekvési bátorság. Engedelem nélkül ide jönnöd micsoda merészség?! V. ö. MERÉSZ. MÉRETLENÜL, (mér-et-len-ül) ih. A nélkül, hogy megmérték volna, méretlen állapotban. A gabonát méretlenül betölteni a verembe. V. ö. MÉR. MERÉTT, I. MERÉT. MÉRETT, a régi halotti beszédben (meret) am. a mai mért vagyis miért. MERETTYÜ, (mer-etty-ü azaz mer-et-ő) fn. tt. merettyü-t. Rúdra kötött zsákháló a halászoknál, melylyel a halakat a bárkából kimerik. Máskép: mereggyő. Eredetileg merető, melyből lett meretyö, meretyű, merettyü, mint csikoltó csikoltyú, tárogató tárogatyú, pattantó pattantyú, csörgető csörgetyű, pergető pergetyü sth. MÉRETTYU, (mér-etty-ü azaz mér-et-ő) fn. tt. mérettyűt. Mérő eszköz, különösen sulymérő. MEREV, (mer-ev) mn. tt. merev-et. Elvont törzsök, melyből a mereven, merevenség, merevül stb. származékok erednek. Nem más mint a merő igenév módosúlata: merv s közbevetett hangzóval merev. Újabb időben önállólag is használják mereven helyett. MEREVEDÉS, (mer-ev-ed-és) fn. tt. merevedés-t, tb. -ek, harm. szr. -e. Állapot, midőn valami elvesztvén rugalmasságát feszessé, hajlatlanná leszen. Inak, tagok merevedése. V. ö. MEREVĖDIK. MEREVEDÉTT, (mer-ev-ed-étt) mn. tt. mereve dett-et. Ami rugalmasságát vesztvén feszessé, hajlatlanná lett. Görcstől merevedett inak. Fagytól merevedett test. V. ö. MEREVEDIK. MERÉSZSÉGĖS, (mer-ész-ség-ės) mn. tt. merészségés-t, v. -et, tb. —ek. Igen nagyon, fölötte merész. Merészséges megtámadása a sokkal számosabb ellenségnek. Körülbelül egy értelmű vele a vakmerő. MERESZT, (mer-esz-t) áth. m. mereszt-ett, par. mereszsz, htn.—ni v. eni. Merően kifeszít, kinyom, kitol MEREVEDETTEN, (mer-ev-éd-ett-en) ih. Mevalamit. Mondják az állati test tagjairól, inairól, izmai- revedett állapotban, megfeszülve, rugalmasság nél ról stb. A bokros ló mereszti füleit. A szemeit rám mereszti.kül, hajlatlanul. Fagytól merevedetten heverő kigyók. Törzsöke az elavult, csangós kiejtésü meresz mellék- V. ö. MEREVĖDIK. név, s olyan mint kopasz, dobasz, horpasz, stb. 1. -ASZ, -ESZ képző. MERESZTÉS, (mer-esz-t-és) fn. tt. meresztés-t, tb. ek, harm. szr. —e. Merő, mereven kifeszítése, kitolása, kinyomása valamely rugalmas testnek vagy tagnak. Nyakmeresztés, szemmeresztés. MERÉT v. MERÉTT, v. MERŐTT, (mer-ő-tt) ih. A székelyeknél am. merően vagy merőben. Továbbá,meron' helyett is divatozik, tájszokásilag merén. : MÉRET, (1), (mér-et) fn. tt. méret-ét, harm. szr. -e. Azon mennyiség, melyet mérés által meghatároztak, vagy kiszakasztottak. A felszórt gabonából az első méretet malomba vinni. A nyomtatórészt ugyanazon méretből adni ki valamennyinek. V. ö. MÉR, ige. MÉRET, (2), (mér-et) mivelt. m. méret-tem, -tél, ett, par. méress. Meghagyja, parancsolja, rendeli, hogy valaki mérjen. A helység méreti a köz MEREVEDETTSÉG, (mer-ev-ed-ett-ség) fn. tt. merevedettség-ét, harm. szr. e. Merevedett, rugalmasság nélküli, hajlatlan állapot. Inak, izmok, tagok merevedettsége. MEREVEDIK, (mer-ev-ed-ik) k. m. mereved tem, -tél, -étt. Rugalmas erejét vesztvén változatlan, feszes, hajlatlan állapotuvá lesz. Különösen az állati tagok, inak, izmok ilyetén átalakulására vonatkozik. Bizonyos betegségekben megmerevednek a tagok. A kemény fagytól megmerevedtek újjai. Ezen ige gyöke a feszülést, keményedést jelentő mer, melyből lett merő, merv v. merev, innen: merevedik. Képzésre nézve ezek is rokonokul tekinthetők: folyamodik, futamodik, vetemedik, élemedik stb. A merevedik is ezen hasonlat szerént meremedik volna, de a széphangzat miatt az elül álló m után a második m helyett inkább használtatik. Hogy e két hang mint középképzők is felváltják egymást, mutatják ezek és ilyenek: al s MEREVENÍTÉS, MEREVENITÉS, (mer-ev-enít-és) fn. tt. merevenítés-t, tb. -ék, harm. szr. —e. Cselekvés, valamely külső erőszak hatása, mely által valami merevenné tétetik. V. ö. MEREVEN, (1). MEREVENÍTŐ, MEREVENITŐ, (mer-ev-enít-ő) mn. tt. merevenítő-t. Ami valamit merevenné, hajlatlanná teszen. Inakat merevenítő görcsök. Tagokat merevenítő kemény fagy. V. ö. MEREVEN. MEREVEDTEN, 1. MEREVEDÉTTEN. MEREVÉDTSÉG, 1. MEREVÉDETTSÉG. MEREVEN, (1), (mer-ev-en) inn. tt. mereven-t, tb. -ek, v. —ék. Rugalmasságát vesztett, hajlatlan, feszült állapotban létező. Mereven kezek, lábak. Kép zésre nézve teljesen hasonló hozzá az eleven, melyMEREVENSÉG, (mer-ev-en-ség) fn. tt. merevennek gyöke él, a régi alakja eleve, mint a régi halotti ség-ét, harm. szr. e. Tulajdonsága vagy állapota beszédben eléfordúl : terömteve (teremté) eleve mi valamely testnek, midőn rugalmasságát vesztve, meisemüköt Ádámot, hol az eleve am. élő (vivens) t. i. Is-revenné leszen. V. ö. MEREVEN. Átv. erkölcsi ért. ten. A mereven is eredetileg mereve, az n csak utóhang- feszes magatartás, társalgási hajlékonyság hiánya. zás. Így képződtek kelen (föld) a kel, idegen az ideg MEREVENÜL, (mer-ev-en-ül) önh. L. ME(járkál, mozog), tehen v. tejen a tejik (tejet ad) igéktől. Ezen en illetőleg an többször megnyúlik, és lágyúl. Így leszen a hal (moritur) gyökből halava, halavány (az,eleven' ellentéte), a szökik gyökből szökeve szökevény, jő-ből jöveve jövevény, valamint a mereis tájszokásilag merevény. V. ö. -VÁNY, ---VÉNY, képző. ven MEREVEN, (2), (mer-ev-en szintén a merev törzstől) ih. Merevedve, merevedett állapotban. „A hajnal elmegyen, az estve jön, Vörösmarty. Gyöngyösinél mervén. L. MEREVENEN. REVÜL. MEREVENY, MEREVÉNY, lásd: MEREVEN, (1). MEREVIT, MEREVIT, (mer-ev-it) áth. lásd: MEREVÍTÉS, MEREVITÉS, (mer-ev-ít-és) fn. SÉG. MEREVÜL, MEREVÜL, (mer-ev-ül) önh. m. merevül-t. Merevvé, merővé leszen, hajlékonyságát, rugékonyságát veszti. Merevülnek a hidegvette tagok. MEREVŰLÉS, MEREVÜLÉS, (mer-ev-ül-és) fn. tt. merevűlés-t, tb. —ék, harm, szr. —e. Átváltozás, átalakulás, melynél fogva valami merővé, azaz hajlatlanná lesz. MEREVÜLTSÉG, (mer-ev-ül-t-ség) fu. tt. merevültség-ét. Merevült tulajdonság vagy állapot, különösen mint betegség. MEREVÉN, (mer-ev-e-en) ih. Minthogy törzsöke az elavult mereve, melyből en képzővel lett merevén ; tulajdonkép annyi volna mint merően, megfeszülten, hajlatlanul. Hanem csak átv. ért. divatozik, s am. oly mindenestül, oly egészen, miből egyetlen egy sem hiányzik, erdélyiesen: merőben, néhutt, pl. a székelyeknél mereiben. Ezen értelemben is tehát bizoMÉRFOGYATÉK, (mér-fogyaték) ösz. fu. Gaznyos erkölcsi megkötés, nem engedés, az állitás hajdasági ért. azon hiány, mely a bemért gabona menylatlanságának alapfogalma rejlik. Merevén oda van, nyiségében idővel az öszveszáradás, vagy zsizsik, s am. mind oda van. Merevén elvesztek, egyet sem véve más kártékony férgek által támad. Mérfogyaték feki mind elvesztek. Merevestelen merevén (a székelyek-jében az urodalmi tisztnek néhány mérőnyi gabonát nél: merős mereiben). Véleményünk szerént amily beszámítani. Szélesb ért. akármily ür- vagy sulymérviszony van a mereve és merevén, épen olyan létezik tékben támadt hiány. a va ve és ván vén részesülők között, pl. irva irván, járva járván, menve menvén, ütve ütvén; az elsők t. i. ragozható melléknevek; a másod rendbeliek pedig változatlanok, tehát tulajdonkép határzók. V. ö. -VA, VE; -VÁN, -VÉN képzőket. MERFOK, (mér-fok) ösz. fn. Valamely mérő eszközön, ennek jelekkel, vagy számokkal elválasztott egyes része. Átv. ért. az erkölcsi és szellemi erő vagy tehetség bizonyos mértéke vagy emelkedettsége. MÉRFÖLD, (mér-föld) ösz. fn. Legnagyobb mérték neme, melyet közéletben a távolság meghatározására használnak, mely azonban különféle országok és népek szokása szerént más-más hoszszaságu. Négyszögü mérföld, oly négyszög közé szorított föld, melynek mindegyik oldala egy-egy mérföldet tesz. A földirati mérföld, melylyel a közönséges német mérföld megegyezik, teszen körülbelül tizenkétezer lépést (vagy 24,000 lábat vagy 4000 ölet), s ily tizenöt mérföld a föld egyenlitőjén egy fokot. A magyar mérföld jóval nagyobb, kivált az alföldiek köz számítása szerént. Innen az alföldi mérföldre szóló km. ördög mérte mérföld. Mintegy négy egész és Egy egész méföldet mező szélessége 1 2) Átv. ért. igen haragos, hamar felfortyanó, dühös. Mérges ember, asszony. Mérges asszonynak haragos a leánya. (Km.). Mérges kutya. 3) A maga nemében igen erős. Mérges pálinka, bor. Mérges időjárás, mérges tél, hideg. 4) Sebre vonatkozva am. igen meggyúladt, tüzes, vörös, lobos. 5) Használják kutya és lónevül. Mérges, ne! Czo te, Mérges! MÉRGES, (2), falu Györ m., puszta a Jászságban; helyr. Mérges-re, —én, —ről. MÉRGESCSERESZNYE, (mérges-cseresznye) ösz. fn. Köz nyelven a maszlagos nadragulya (atropa belladonna) neve; másképen szintén köz nyelven farkascseresznye. MÉRGESEDÉS, (mér-ég-es-éd-és) fn. tt. mérgesédés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Állapot, vagy tulajdonság, midőn valaki vagy valami mérgesedik. V. ö. MÉRGESEDIK. Egyébiránt Abaújban, Zemplénben stb. nem igen hallani mélföldet, hanem csak mér- vagy néha mértföldet. MÉRFÖLDKÖ, (mér-föld-kö) ösz. fn. Köszál, MÉRGESÉDIK, (mér-ég-es-éd-ik) k. m. mérgeköszobor vagy bármely más alaku mü köböl, melyet sed-tem, -tél, ett. 1) Igen erős, dühös haragra a rendesen szabályozott útvonalon minden mérföldnek gyúlad, mely különösen boszuállásra törekszik. Ingervagy egyes részeinek végén útmutatón vagy jeliil | lés által mindinkább nekimérgesedik. állítanak, illetőleg a földbe ásnak. MÉRFÖLDMÉRTÉK, (mér-föld-mérték) ösz. fn. Mérföld, mint a távolságot meghatározó mérték. A helyek távolságát egymástól mérföldmértékkel határozzák meg. A mérföldmérték különböző nagyságu. Egyszerre ilyen szó mérgesedik nyelvén." 2) Mondják kelésekről, sebekről, midőn kitüzesednek, MÉRGESEN, (mér eg-es-en) ih. Mérges állapotban; mérges módon. MÉRGESÍT, MÉRGESIT, (mér-ég-es-it) áth. m. MÉRFÖLDMUTATÓ, (inér-föld-mutató) ösz. fn. Köböl vagy fából emelt oszlop az országos, és közlekedési utakon, melyre az útmelletti helyek nevei, és mérföldnyi távolságaik, vagy a mérföld egyes ré-mérgesít-ett, htn. —ni v. —eni, par. -S. 1) Tulajd szei följegyezvék. Máskép az anyagi eszközök szerént ért. valamit méreggel keverve életveszélyessé tesz, mérföldoszlop, mérföldkő. szokottabban mérgez. 2) Átv. ért. dühös, boszús haragra gerjeszt. Bántalmak, ingerlések által mérgesíteni az embert, vadállatot, kutyát. 3) A sebet, kelevényt tüzessé, lobossá, vörössé teszi. A szeszes italok mérgesítik a börön kiütött keléseket, pörsenéseket. MÉRFÖLDOSZLOP, (mér-föld-oszlop) ösz. fn. Oszlop vagyis pózna leginkább fából, mely a mér földet mutatja. V. ö. MÉRFÖLDMUTATÓ. MERGED, (mér-ég-ed) önh. m. mérged-tem, -tél, —t v. —étt. Méregre gyúlad, méregre fakad. Ha neki mérged, mindenen keresztül jár. MÉRGESÍTÉS, MÉRGESITÉS, (mér-ég-es-ités) fn. tt. mérgesítés t, tb. -ek, harm. szr. -e. CseMÉRGEDIK, Heltainál: MERGÖDIK, (mér- lekvés, mely által valaki vagy valami mérgessé tétetik. V. ö. MÉRGES. eg-éd-ik) k. m. mérged-tem, -tél, —t v. -ett. Heltainál am. mérgesedik, sebesedik, meggyül: „Dagadni kezde a lába és megmérgödni." kodás. MERGESKA, falu Sáros m.; helyr. Mergeskára, -n, -ról. MÉRGELŐDÉS, (mér-ég-el-ö-d-és) fn. tt. mér MÉRGESKEDÉS, (mér-ég-es-kėd-és) fn. tt. -e. Folytonos, gelődés-t, tb. -ěk, harm. szr. -e. Epeháborító hara-mérgeskedés-t, tb. -ek, harm. szr. guvás; boszusféle, mindenre felfortyanó haragos vagy gyakori haragoskodás, haragos ingerültség. MÉRGESKÉDIK, (mér-ég-cs-kéd-ik) k. m. mérMÉRGELÖDIK, (mér-ég-el-ő-d-ik) belsz. m. gesked-tem, tél, ett. Folytonosan vagy gyakran mérgelőd-tem, tél, -ött. Epeháborgató harag bánt- haragudva dühösködik. Mondják kivált igen ingerléja, nyugtalanítja őt, eszi a méreg. A vásott gyermekeny emberről, kinek, mint olyannak, szüntelenül van kekkel sokat mérgelödik. Úgy megmérgelődött, hogy oka haragudni. egészen elkékült, elsárgult, elzöldült bele. (Székely szólásmód. Kriza J.). V. ö. MÉREG. MÉRGESSÉG, (mér-ég-es-ség) fn. tt. mérgességét, harm. szr. e. 1) Tulajdonsága valaminek, melyMÉRGES, (1), (mér-eg-es) mn. tt. mérges-t v. nél fogva életveszélyeztető mérget rejt magában. -el, tb. -ek. 1) Tulajd. ért. méreggel kevert, miben Egérkönek, kígyónak mérgessége. 2) Haragos ingerültméreg van. Mérges étel, ital. Mérges növények, ásvá-ség, haragra való hajlandóság. 3) Sebekre, kelésekre nyok. Mérges gyík, kígyó, pók. Mérges füvek, növények, vonatkozólag am. tüzesség, gyuladás, lobosság. A MÉRGEZ, (mér-ég-ez) áth. m. mérgez-tem, -tél, -étt, par. mivelt. -tet, szenvedő tetik. 1) Valamibe mérget tesz, kever, ereszt. Megmérgezni valakinek italát. Megmérgezni a nyilat, tört. 2) Méreg által megront, megsebesít, megetet. A dühös eb, a kígyó megmérgezi az embert. Innen átv. ért. erkölcsileg megront. A gonoszok társasága, az erkölcstelen könyvek olvasása megmérgezi az ifjakat. MÉRGEZÉS, (mér-ég-ez-és) fn. tt. mérgezés-t, tb. —ek, harm. szr. e. Cselekvés, midőn valamit vagy valakit megmérgeznek. V. ö. MÉRGEZ. MÉRGEZŐ, (mér-ég-ez-ő) mn. és fn. tt. mérgező-t. 1) Méreggel keverő, megrontó, fertőztető. Ifjuságot mérgező erkölcstelen könyvek. 2) Személy, ki valakinek ételébe, italába mérget kever stb. MERINGLÖ, (mer-ing-el-ő) mn. és fn. tt. meringlö-t. Azon kéziháló mellékneve, melyet a halász nyelénél fogva majd lemerít, majd fölemel. Ugyanezen szó használtatik önálló főnevül is. MERISOR, erdélyi faluk Hunyad m.; helyr. Merisor-ra, — on, —ról. MERÍT, MERIT, (mer-it) áth. m. merit-étt, par. -s, htn. —ni v. —eni. 1) Hig testből valamely edény, vagy ilyféle eszköz által kivesz, kiemel egy részt. Vödörrel a kútból, korsóval a patakból vizet meríteni. Merített papír. Átv. ért. valamely erkölcsi forrásból vesz, kölcsönöz valamit. Hiteles adatokat régi oklevelekből meríteni. Kimerítette minden tudományát, ami elméjében, emlékezetében volt, mind eléadta. Megfelel neki a latin haurit. 2) Hig testbe le vagy be nyom valamit. A vödröt lemeríteni a kútba. Megfelel neki a márt, lemárt, bemárt, és latinban a mergit, immergit. V. ö. MER, MÉRHETETLEN, MÉRHETLEN, (mér-het-[et] len) mn. tt. mérhetetlen-t, tb. —ék. Amit nagysága, MERÍTÉS, MERITÉS, (mer-ít-és) fn. tt. merivagy végtelensége miatt megmérni nem lehet. Mértés-t, tb.-ék, harm. szr. e. Cselekvés, midőn vahetetlenek az Istennek útai. Az égnek nagysága mérhe-laki merít. Vízmerítésben elszédülni. Korsónak lemeritetlen. Néha nagymondhatólag am. igen terjedelmes, tése. V. ö. MERÍT. igen mély, magas stb. A mérhetetlen tengerre bocsátkozott. Mérhetetlen mélységü tó. Határozóként am. mérhetetlenül. MERÍTŐ, (1), MERITÖ, (mer-it-ő) mn. tt. merítő-t. 1) Aki merit. Vízmerítő leányok. 2) Mivel valamit merítnek. Levesmerítő kanál. V. ö. MERÍT. MÉRHETETLENSÉG, MÉRHETLENSÉG, (mér-het-[et]len-ség) fn. tt. mérhetetlenség-et, harm. re, -n, -ről. szr. e. Nagysági vagy távolsági tulajdonság, melynél fogva azt megmérni lehetetlen. MERÍTŐ, (2), puszta Fehér m.; helyr. MerítőMERÍTŐ- v. MERITÖEDÉNY, (merítő-edény) ösz. fn. Edény, melylyel valamely hig testet meríteMÉRHETETLENÜL, MÉRHETLENÜL, (mér-nek, pl. vödör, rocska, káforka, kanál, szapoly stb. het-[et]len-ül) ih. Mérhetetlen állapotban, oly módon, hogy azt megmérni nem lehet. MÉRHETLEN; MÉRHETLENSÉG, 1. MÉRHETETLEN; MÉRHETETLENSÉG. MÉRHETŐ, (mér-het-ő) mn. tt. mérhető-t. Amit megmérni lehetséges; nem igen nagy, nem szerfölötti távolságu. A hold és többi bujdosók távolsága meg mérhető. MERÍTŐ v. MERITŐGÉP, (merítő-gép) ösz. fn. Gép, melylyel valamely híg testet, pl. vizet a kútból, folyóból, bányaüregből stb. kimerítenek. MERÍTŐ- v. MERITŐHÁLÓ, (merítő-háló) ösz. fu. Zsinegek által nyélhez kötött, alul nehezékkel ellátott kerekháló, melyet a halász a vízbe lemerít, majd nyelénél fogva fölemel. Máskép: merettyű, me MÉRHETŐSÉG, (mér-het-ő-ség) fn. tt. mérhe-reggyö, meringlö. Ide tartozik az úgynevezett szák is, zsákforma kis háló, melylyel a bárkából kimerítik a tőségét. Mérhető tulajdonság vagy állapot. halakat. MERI, (mer-i, azaz mer-ő) mn. tt. merit. Merész, aki mer. Meri ember. Oly alkatu lesi leső, csali = csaló. Megvan teljesen hasonló alakban és értelemben a persa nyelvben is: meri, mely Beregszászi szerént am. a német : kühn, verwegen, magyarul: merő, vakmerő. Ha főnévül vétetik am. merészség. Nincs merije; s ekkor úgy látszik, hogy nem más, mint a ,mer' igének a tárgyi ragozásban, a mutató mód jelen idejében egyes 3-ik személye, főnévként használva; mint más személyből a mersz és más módban a merném. hol MERÍTŐHELY, (merítő-hely) ösz. fn. A patakok, folyók, tavak partjain, szélein azon hely, legalkalmasabb vizet meríteni. MERÍTŐKANÁL v. -KALÁN, (merítő-kanál v. -kalán) ösz. fn. Kanálféle eszköz, melylyel valami hig testet meregetni szoktak, pl. levesszedő-kanál, szapoly, a kömívesek kanala stb. MERÍTŐKERÉK, (merítő-kerék) ösz. fn. Kerék az úgynevezett csigás, vagy kukorás kutakon, melyMERICSKE, (mer-ics-ke) kicsiny. fu. tt. merics-nek forgatása által a kötélre vagy lánczra kötött vökét. Folyóból, tóból, kútból stb. vizet meríteni való dör le- és fölmerül. kis kanna, vödör, káforka stb. MERICSKÉL, .(mer-ics-ke-el) gyak. és kicsiny. áth. m. mericskél-t. Kisebbféle edénynyel, pl. mericskével nagyobb tömegü híg testből kimereget valamit. Lajtba szapolylyal mericskélni a Dunából vizet. MERÍTÖMÜ, (merítő-mü) ösz. fn. Általán mindenféle mű vagy gép, mely valamely mélységből a vizet emberi vagy más erő által mozgatva kimeríti. MÉRK, falu Szatmár m., ALSÓ, FELSŐ—, faluk Sáros m.; helyr. Mérk-re, —én, —ről. |