A magyar szó történeti eredetét meghatározni a régiségbuvároknak volna feladatuk; azonban ez még mindeddig nincs bizonyosságra emelve, főleg azon okból, mert bár eredetünket a hagyomány a hun történelembe vezeti, de épen a hunok ös történelmét, mely főleg sinai forrásokon alapszik, még eddig a sinai nyelv nem tudása miatt eddiglen mi magyarok nem tanulmányozhattuk, holott saját nyelvének is segitségével egyedül csak a magyar dönthetné el végképen a kérdést. Mi itt rövidendeu megkísértjük a,magyar szó jelentése körül először elemzőleg, azután pedig történelmileg a hungarus' szóval is összeköttetésben nyomozódni. Elsőben tehát elemzőleg itt csak azt fejtegetjük, miféle rokonhangu magyar szókkal van öszveköttetésben, s ezeknél fogva mily jelentései lehetnek.

MAGYAR-MAGYAR

=

48

vábbá: dentumoger, a Scythiában lakó magyarok, kik-cola, georgius) jelentést tulajdonít, mi a szóelemzésnek birodalma nyugotról a fekete tengerig terjedt, há-sel ugyan nem ellenkezik, de ,mager" más értelmet tok mögött pedig a Tanais vagy Don folyam volt nagy is elfoglal. Mert er, mint az ered ereszt igék gyöke tavakkal (szintén a Névtelen szerént), honnan jöttek épen oly önálló lehetett hajdan, mint a mered, meki a magyarok a 7 vezér alatt. Dentu tehát lehet don-reszt származékok mer, a terjed terjeszt igék tér v. ter tó, vagy inkább donti, t. i. idegen szóknál az n vég-gyöke. Hogy létezett hajdan er ige, gyanitható az ere zethez könnyen járult pl. rubin-t, forint (floren-us szóból, mely kantárt, azaz lóeresztő, lójártató szerután). Hogy dentu tízet jelentene, mind jelentésre, számot tesz. Az ere is pedig nem egyéb, mint az igemind tárgyra nézve puszta föltevésen alapszik. név erő módosított alakban. (Mellékesen megjegyezzük, hogy az igeneves szók majd ő e i ü majd ó a i u alakban jelenkeznek,pl. fürgö sürgö, fürge sürge, szeleverdő szeleverdi – szélverő, hányóvető hányiveti, csapdó csapdi, furó fura furu, szuszómuszó szuszimuszi, húzóvonó húzavona, sunyó sunya sunyi, magavető magaveti, markapökő, markaköpi stb.) E szerént az erő, ere és eri egyet jelentenek, s mageri v. magyeri am. magere v. magyere am. magerö v. magyerő (Kernmacht). Ha pedig a mag magy szót átv. értelemben veszszük, mint az emberi fajnak szaporítóját: akkor mag-eri am. faj eresztő, t. i. nép, mely mintegy magvát teszi több más, belőle származott népeknek, milyenek a kunok, palóczok stb. kik raj gyanánt keltek ki a törzsnépből, melyet ez okból nevezhetni magerőnek, mag-eresztőnek. Továbbá él nyelvünkben egy szó,mely Sándor István állítása szerént is nem csak hímgolyót jelent, hanem magát a hímállatot is. Ezen szó her v. here (pl. here-méh), melylyel alaphangban megegyeznek a magyar fér, férj, továbbá a török er és eri, a latin vir, hellén agony, és szanszkrit varasz v. vírasz gyökeik, s valamint a latin vir és vires, hellen ons és pony, úgy a magyar here vagy férj és erő rokonok. Ezen elemzésnél fogva a régies mag-eri am. magférfi, s mag-eriek am. magférfiak (Kernmänner, Kernvolk), kik mintegy magvát, lelkét, velejét tették azon különféle de rokon népeknek, melyek a magyarokkal egy ősi eredetűek, és egy nyelvüek voltak. Ezen értelmezésnek kedvez azon nemzettörténeti állodalmi és alkotmányi viszony, sőt általános nemzeti hagyomány és érzelem is, mely szerént a magyar faju népségek között a magyar neve vitte és viszi a főszerepet, s ma is a kun, székely, palócz stb. nevek és népek csak egyes különös ágai és részei az általános magyar névnek és népnek; s kun, székely, palócz stb. magukat egyszersmind magyaroknak is tartják. Idegen népeknél a magyar a latin,hungarus' név alatt lőn ismeretessé, mely hún-ból eredettnek mutat

A régibb honi íróknál, kik nevünk leirásában hitelesebbek a külföldieknél, a mai magyar nevezet moger mogeri, mager mageri módositásokkal fordúl elé. A gés gy nyelvünkben tudomás szerént mint rokon hangok többször fölcseréltetnek, pl. genge gyenge, göngy gyöngy, göngyölít gyöngyölít, gertya gyertya, gümölcs gyümölcs, Georgius, György, angelus, angyal stb. A mag s rokon mog, magy mogy szók közvetlen jelentése gömbölyűség, kerekdedség, közvetett értelmök pedig gömbölyű vagy kerekded alaku növénytermény, melyet a latin semen, granum, a német Kern, Korn szókkal fejez ki. V. ö. MAG. Innen vették neveiket a magyal v. mogyal, magyaró v. mogyoró, melyekhez legközelebbi rokonok a bod bodza, bogy bogyó. Második alkotó része a magyar szónak régiesen er v. eri, ù. m. mager v. mageri, moger v. mogeri, magyer (Katalin legendájában) v. magyeri, s hanghasonlással magyar v. magyari; különösen ez utóbbi alak: magyari ,magyar helyett a régi iratokban gyakran eléfordúl pl. a Carthausi névtelennél (Toldy F. szerént 1517 és 1527 között): „Ki vala magyari André királnak leánya." (Ugyanitt az egyszerü,magyar az országot jelenti: „Ki mikoron mind hozjá tartozóval Magyarrá | kozik. jött volna atyjafiához.") Továbbá 1550. évből: „Teg- S itt van helye e nevet s ezzel összeköttetésben nap ebédre jött bé Kyrál Poson várába, az magyaria,magyar szót is a történelmi téren kutatni, oly urak és nemessek ma at fen (ott fenn) voltak Ky- történelmi téren, melyet hazai íróinknál az egy Prayn rálnál.“ (Szalay Á. 400 m. lev. 69. lap.) Így Zwli-kivül hasztalan keresünk. man Zultán nyilatkozatában 1540-ből, Verbőczy régi magyar fordításaiban stb. De ugyan ez időtájban eléjön,magyar' is, pl. 1549-ből:

Te magyar nemzet ha fel nem ébrülsz."

A,hún vagy,hunn' szónál eléadjuk igen röviden e népség történetét Európába vándorlásaig Rotteck kivonata után (némely nyelvészeti jegyzetekkel kísérve), ki azt Deguignes franczia iró nagyszerü, (negyed rétben öt kötetü, (német fordításban Dähnert JáHorvát István saját tö rténeti buvárlatai nyomán nos Károlytól egy külön kötetben a Bevezetés fogis indulva a magyar szónak mageresztő, magvető, (agri- | laltatik, és a többi rész négy kötetben foglaltatik) és

(Thaly K. gyüjt.).

|

mintegy két ezer évvel Krisztus előtt san-jong (hegyi barbár, Neumann szerént: hegyi fegyveres), majd Hia uralkodó ház alatt csong-jo (Neumann szerént hun-jo) néven, Kham uralkodó ház alatt pedig küei-fang (szellemek, t. i. rosz szellemek földe), és Cseu ház alatt hien-jün néven fordulván elé, mignem utóljára a

is) maradott meg, melynek véleményünk szerént (mint Hún alatt olvashatni) a magyar honi, némely szójárás szerént honni sőt honnyi is, azaz hazai, (vaterländisch) és földi (Landsmann) felel meg. (Schott szótárában az e nevet kifejező irásjegy két jegyből van összetéve, ú. m. kutya és hös, mely a sínaiaknak, azok mint engesztel hetlen ellenség iránti nagy gyülöl

nemében egyetlen munkájából vette által, azon Deguignes iróéból, ki a hunnok legrégibb történelmét több századdal Kr. sz. előtt, nem mesékből, nem is néphagyományokból, noha mellesleg ezeket is megérinti, továbbá nem képzelt valószinűségekből, hanem vagy egykoru, vagy a történeti korhoz közelálló, tehát a legnagyobb hitelességü sinai kor-hiong-nu (vagy Schott szerént hiun vagy hiun-csu rajzokból annalisokból merítette, és irá nyunkban is, némely más nemzetbeli irókkal ellenkezőleg, a francziáknál tapasztalt elfogulatlansággal állította egybe. Mely korrajzok annál teljesb hitelüek, mert azon időben a hunnok a szomszéd sínaiakkal századokon keresztül csaknem örökös ellenségeskedésben élvén, azoknak minden tetteit figye lemmel kísérni valának kénytelenek. A sínai írásmó-ségét mutatja (barbari septemtrionales Sinensibus don (hiong-nu vagy Schott szótára szerént egysze- quondam infestissimi - mint Schott mondja.) A hunn rűen hiún, vagy pedig hiun-csu is) teljességgel nem birodalom kezdetét mintegy 1200 évre tehetni Kr. lehet fennakadni, mert a sínai írók ezen népség egy előtt, de csak a 209. évben (Kr. e.) kezdettek oly nagy részét az ős hunn birodalom felbomlása után hatalomra vergődni, hogy a sínai irók róluk körülegész a Volga folyam mentében történt letelepedésök ményes tudósítást adnak, úgy hogy a hunn fejedel alatt is némi figyelemmel követték, honnan a sínai mek (csenjuk, vagy tanjuk) időrendi névsorát innen források nagyobb megszüntével csak nehány év mul kezdve lehet egy beállítani, mig öszves birodalmuk va Európába törvén, itt őket az európai írók veszik ezen világrészben Kr. sz. után az első század vége által ugyanazon (hunni stb.) név alatt. És Deguignes felé végkép föl nem bomlott. Leginkább e korszakitt már ezen írókat is felhasználja. Lássuk tehát itt ban mint hatalmuk tetőpontján nyugtalanították Síczélunkhoz képest rövidke történetöket maga Degui- | nát, és hódítottak meg több népséget mind kelet mind gnes után; de a kinek buvárlatait a főbb pontokban, nyugot felé, itt különösen a Kaspi tengerig és be Sikülönösen az Európába tört hunnoknak, a hiongnuktól bériába. Kr. sz. u. 46 év körül nagy éhség nyomta származtát több más,még pedig a legkitünőbb írók elfo- a birodalmat, s ez vala előkövete a bekövetkezett szegadják,pl. Rottecken kivül Neumann Károly Frigyes a rencsétlen felbomlásnak. Ekkor meghasonlás támafranczia Akadémia által jutalmazott következő munká- dott az uralkodó családban, és a fejedelemtől a csajában: Die Völker des südlichen Russlands. Leipzig. lád egyik tagja a nép egy részével elszakadt, s a bi1847.Úgy hogy ejeles történelmi művet Deguignes nél- rodalom délibb részén a sínaiakhoz csatlakozva, sőt kül alig is lehet érteni, söt Deguignes mondja előszavá- a másik északi rész irányában oly dühös indulattal ban, hogy e tárgyra vonatkozólag a régi európai törté- viseltetve, hogy az olykor még békére hajlandó sínainetírók munkáji csak a sínai korrajzok után nyernek akat sem engedék kiengesztelődni, a régi fejedelmet s világosságot. (Az olvasót mindenek előtt kérjük, legyen vele maradt népet több ízben megtámadták és végkép szives Ázsia térképét is venni maga elébe). legyőzték.A győztes déliek úgy ahogy még mintegy neDeguignes a régi nagy tatárságot, körülbelül az gyedfél századig tartották magukat saját fejedelmeik úgynevezett Scythiát Ázsiában, keleti és nyugoti ta- alatt,de többnyire a sínaiak fensősége mellett. A legyőtárságra osztja. A nyugoti tatárokról mondja, hogy zött és más népektől különösen a Sien-pi nevüektől ezek egész Ázsiában kiterjeszkedtek, és későbben (előbbi alattvalóiktól)is nyomott északi hunnok régi biEurópa és Áfrika nagy részét is elfoglalták. A római rodalmukból kiveretvén, három főbb részre szakadtak. írók hunnok (hunni) név alatt ismerték őket és ere- Egy részök nem messze Kasgar és Akszu felé (a mai detökről sok mesét elbeszéltek a nélkül, hogy hazájo- Kis-Bochara nyugoti részében) s Persia határáig húkat pontosan eléadták volna. A sínai irók hiong-nuzódott, és egész a Kaspi tenger hosszában kiterjeszkenéven nevezik. T. i. a sínai tartományoknak (Senszi, dett azon földön, melyet a persák Mauarennahar néSanszi és Pecseli nevüeknek) északi határain lakott ven neveznek, (mely Vámbéry szerént arab szó, s am. hajdan ama híres nemzet, melynek tulajdonképeni bi-folyamok köze, vízköz, nahar am. folyam) Kharirodalma a mondott határokon kivül keletről a mandsu népségig, nyugotról Khamilig és az igurokig, s az Irtis folyamig terjedett, északról a Kalkas és Eleuth országokat lehet határul venni, s ezen egész nagy birodalom Tatan nevet viselt. E nemzetből eredtek azok, kik a későbbi hunnok, turkok, mogolok, magyarok és tatárok neve alatt lőnek ismeretesekké. A sínai iróknál Hán smai uralkodó ház korától fogva lett a hunn név állandó; előbb Jao sínai császáron kezdve AKAD. NAGY SZÓTÁR IV. KÖT.

seminel együtt, körülbelül a mai Turkesztánban vagy Turánban vagy Nagy-Bocharában vagy Dsagatajban (így nevezve Dsenghiz khán 2-ik fiától a XIII. században). Az Oxus mellett telepedvén le Ab-tele azaz Deguignes értelmezése szerént Vízi-tele (hab-telep ?) vagy Abtelita néven neveztettek, mely névből támadtak a romlott Euthalita, Hajatelita, Nephtalita, Atelita Cidarita nevezetek. Nevezték őket Fejér hunnok-nak is, kik a többinél műveltebb életmódot követtek. A sínaiak 4

|

MAGYAR-MAGYAR

52

zet igen nagy számu levén, nem minden népcsoportok és törzsek (Horden und Stämme), melyekből az áll vala, vettek részt azon nagy és terhes vállalatok

ugyanitt már régebben Jue-si hatalmas népségről is | tak, ismét hatalmassá lön (mint föntebb). Innen emlékeznek, kik egész Indiáig söt Indiába tettek fog- rontottak ezen hunnok a IV. század vége felé Eurólalásokat s hindu-scythák-nak is hivattak. Ezeket De- pába, s itteni történetöket nyugoti írókból már jobguignes gétáknak gondolja. De nem hihető, hogy egy ban ismerjük egészen Attila vagy Etele birodalmának hatalmas idegen nép a menekvő hunnokat oly köny- felbomlásáig. Mielőtt tovább mennénk, három dolgot nyen befogadja, miszerént ezek egész országukba be- kivánunk megjegyezni. Elsőben, hogy a hunnok s lefésekelik magukat; más részről a szilaj és vad ter- velök egyesült népek nem mind költöztek át Eurómészetů s zordon külsejü hunnokról lehetetlen hinni, | pába (épen úgy mint a magyaroknak is a IX. század hogy itt letelepedvén egyszerre müveltek lettek s vége felé történt kiköltözése alkalmával egy rész külsejökben is egyszerre elváltoztak volna, annyira, Nagy-Magyarországban maradott, mely Julianus ishogy amazok ellenében ‚fejér nevezetet nyerjenek. mert tanusága szerént még a XIII. században is fennDe legnevezetesebb, amit maga mond Deguignes, hogy állott és magyar lakosokkal bírt); világosan mondja a lakosok Szeiramtól (a régi szakáknak is lakhelyétől Deguignes még pedig sinai írók után (a német fordí Kis-Bocharában) egész a parthusokig (kik túl a fejértásban I. kötet 401, 408 stb. lapjain), hogy e nemhunnokon vagy Nagy-Bocharán laktak) értik egymást (egymás nyelvét), noha nyelvök egy kevéssé (azaz csak szójárásilag) különbözik (I. Kötet 83. 101. lap.). Innen következtethetjük, hogy a jüesik, és fejér hun-ban, hanem a Pai-kal tó (ma Baikal tó az Irkutzk nok, kik Nagy-Bocharában vegyesen laktak, és Kis- nevü orosz kormányzóságban, melyet az oroszok szent Bochara lakosai egy nyelvüek valának, különben nem tengernek is hívnak), továbbá Tula folyam körül, a értik vala egymást. Azt kell tehát a történelemre is Turfán hegységek északi részében, az Írtis folyam támaszkodva alaposan föltennünk, hogy még a ha- mentében az Altai hegyek mellékén, a baskírok föltalmas hunn birodalom korában, mely, mint föntebb dén, Kapcsak északi részén és Atel v. Volga folyam érintettük, különben is szintén a kaspi tengerig ki- mellett elszórva maradtak, valamint azok is, kik Tele terjedett, különösen a jüesik is 177 körül (Kr. e.) v. Tiele (Ab-tele v. mint tudjuk fejérhunn) néven az meghódittattak vala, tehát a keleti hunn birodalom Oxus mellett, a föntebb érintett Mauarennaharban széfelbomolta előtt már több mint 200 évvel, költözköd-keltek. Innen értjük, hogy Attila alatt a hunnok bitek ide hunnok, és a jüesikkel, vagy ha tetszik, gé- rodalma Európa és Ázsia tetemes részét magában fogtákkal is egyesülve, távolabb a nemzet rabló termé- lalá (I. kötet 422. 1.); Attila körül királyok és fejeszetü zömétől, itt szelidebb erkölcsöket vőnek föl, s a delmek szolgálának, s az ő parancsának mint rabszollegyőzött északi hunnok egy része csak ezekhez me- gák engedelmeskedének (Jornandes után ugyanott nekült. 429. 1.). Másik megjegyzésünk, hogy a magyaroknak A másik rész nyugotnak tartva, s több népség- a hunnoktól származtát nemcsak az öszves magyar hagel, különösen a szintén hatalmas és közös eredetű gyomány, hanem azon körülmény is igazolja, hogy őket uigur vagy ugor vagy igur népnek, mely néphez két- csaknem az összes európai nép és irodalom(a szlávságon ségtelenül az ut-igur, kutr-igur, bitt-ugur, ulz-ingur kivül, mely jobbára csak az egyszerü ugor vagy rokon stb. népségek is számitandók, továbbá a juesi azaz hangokat tartá fenn), a görög íróknál (a Tovoxoí szón fejérhunn népnek is egy részével egyesülve (lásd kivül Ovyyoo, a latin és latin eredetű nyelvekben alább), sőt olykor Sínát még most is fenyegetve (mint hungari, egyes számban hungarus, hongrois, hungarien, hogy nekik a fejér hunnok is rokonaik voltak, és ezek- unghero (az olaszban a hunnok is unni), Ungar, üngürüsz kel együtt véve egész Kasgarig kiterjeszkedtek), a │(törökül, de madsar is) stb. néven nevezi, mely név DeVolga folyam mentében és a Kaspi tengerhez észak- guignes szerént is am. onogur v. hunugar t. i. a hunra fekvő földrészen a baskirok földén új birodalmat nokkal egyesült ugor (a német fordításban I. k. 413, alkotott, melyet a nyugoti írók Magna Hungaria 438, 632, 637. lapokon, az ugorokról külön alább (Nagy-Magyarország) néven neveztek, mivel azt állít- | szólunk); kiválólag pedig azon nevezetes történelmi ják, hogy a hunnok innen jöttek ki. (Német fordítás- tény, hogy az egyesült hunn-ugorok alapították Magban I. r. 397, 398, 413, 496. stb. lapokon); de na Hungariában még a későbbi századokban is (mint uralkodóik nevét, noha a,csenju' nevezetnek még itt föntebb említők) magyar nyelvü népek lakoznak vala. is nyomai vannak, épen úgy nem tudjuk, mint ural- Harmadik megjegyzésünk, hogy a hunnok Attila hakodásuk korszakait; minthogy a sínai történetírók, lála és birodalmának felbomolta után az V. századkiket többé nem érdekel vala, hogy e népségről tudo- ban mind idegenek mind egymás ellen harczolva nem mást szerezzenek, csak némely szakadozott történe- sokára hatalmukkal nevöket is elvesztették; egyébteket jegyzettek föl, melyek ugyan semmi öszvefüggöt iránt világosan megérintetik (Bevezetés 266. 1. I. könem nyujtanak, de arra mégis szolgálnak, úgymond tet 440. 1. stb.) hogy egy csoport Georgia vidékein, Deguignes, hogy ezen nemzetet szem elől nem ve- saját fejedelmeik alatt mint Aribasut Ziligdes stb. mászítjük és látjuk, miként ez Európa szomszédsá-sok (Zambergam fejedelmök alatt) a Duna körül foggában a Volga folyam tartományaiban, melyek laltak helyet, végre mások az avarokkal egyesültek. nek (a történetírók) Nagy-Magyarország nevet ad- S a hunn név helyébe egy új név, a velök ugyanegy

ú. m. bocharok, uzbekek, taskendek, khivaiak, kirgizek, turkmannok, baskírok, karakalpakok, nógaiak, csuvasok,jakutok stb. shazánkban a Duna s Tiszamentében a magyarok lakják. Hogy ennyi századok és több vegyülések folytán a különböző ivadékok testalkata s arczvonásai némi változást szenvedtek, épen nem csodálhatjuk.

Kiegészitésül,hungarus' nevünk és fajunk egyik alkotójáról a régi ugorokról is legyen szabad Deguignes után némely dolgokat elmondani.

A sínaiaktól és saját testvéreiktől legyőzött régi északi hunnok harmadik része Sína melletti birodalmuk felbomlása után az Irtis folyam hoszszában fekvő Altai hegyekbe vonult. S itt több század folytán megszaporodva, tölök származtak Deguignes szerént (a nélkül hogy itt is a meséknek és mesés hagyományoknak helyt adnánk, melyek közöl némelyek, pl. a a farkas szoptatásáról, egyenesen a római meséskor- Az uigur v. ugor v. igur népség kevéssel Kr. sz. ból vannak kilopva) a VI. században hatalmassá vált előtt Turfán tartománya, a mai Kis-Bokhara északketurkok v. türkök, a XIII. elején pedig Dsengiz khán leti része körül (noha Cannabich földrajza szerént a alatt a mogolok. Szóról szóra mondja röviden De- sínaiak az egész Kis-Bocharát is nevezték Turfánnak) guignes már a Bevezetésben, 273. lapon : A hun- két fő csoportra oszlott, s két külön királyságot (észanoknak az egész tatárságban elszéledt nemzete elvesz-kit és délit) alkotott. A sínaiak az egészet Kao-csam tette most (a VI. században) saját nevét, s minthogy vagy Cse-szül néven nevezték, különösen a délit (hozközöttök a türkok népcsoportja igen hatalmassá váit, zájok közelebb állót Tzien-cse-szül (első Cse-szü), az ez lön a neve az egész többi népnek, vagy sajátlag északit Heu-cseszů (másik Cse-szü) néven. Mind kettő szólva, a többi népek a hunnokat csak a türkök neve hol a hunnok, hol a sínaiak felsősége alatt állott, alatt ismerték, valamint a következő időkorban majd egygyé olvadván közös fejedelmet választottak, Dsenghiz khán, ki a mogolok közől való vala, alkal- kinek Idi-kutt nevet adtak, mely név azt teszi Isteni mat szolgáltatott, hogy a mogol név a tatároknak követ (Gesandter Gottes I. Kötet, 293. lap. vagy csaknem általános neve lön." (A,turk' név alatt, Gesandter des Geistes III. kötet 28. 1.). Demely Neumann szerént hihetőleg a Turan névtől mint guignes ezek lakhelyeit összevetvén a Ptolemnäus álelső székhelyöktől vétetett, nem a későbbi törököket tal leirtakkal, azt mondja, hogy a Ptolemäusnál elévagy ozmanlikat kell érteni, noha ezek is amannak forduló Szizigek (Siziges) ugyanazok az igurokkal, kik ivadékai). Ugyanis a mely népet más történetirók turk is az Anniber nevü nép között (kiken Deguignes szevagy türk néven neveztek, azt a sínaiak Tu-kiue né- rént a hunnok értendők, tehát: hunn ember?) és ven hívják. Ennek egyik főnöke Tu-mien a VI. szá- Akszu között laktanak. Abulghazi khán, ki a XVII. zadban némely más, különösen a Tiele (fehér hunn) században tatár történelmi munkát írt, azt mondja, népnek is legyőztével nagyobb hatalomra vergödvén, hogy az északi uigurok on-uigur (azaz tíz uigur), a Il-khan nevet vön fel, s új hatalmas birodalomnak déliek pedig tokosz-uigur (kilencz uigur) nevet viselvetette meg alapját, úgy hogy ezután már az öszves tek (dokuz tatárul am. kilencz), tíz, illetőleg kilencz hunn törzs csak,turk' név alatt ismertetett, s mikor folyóvizeiktől. Azonban Abulgazi majd két ezer éves a magyarok a IX. század végén Európába költöztek dolgokat írván le, s ezek közt, mint ily hosszú koris, Konstantin császár is szintén e néven említi őket. folyam után máskép nem is lehete, számtalan mesét (I. K. 491. l.). Az Ottomannok vagy Ozmanlik pedig szövén munkájába, ha fölteszszük is, hogy azon nevek noha ezek szintén tatár eredetüek hatalmuk a régi időben valósággal fennállottak, melyekről Deés birodalmuk megalapítását Athman vagy Othman guignes sem mondja, hogy a sínaiak ismerték volna, XIV. századbeli főnöktől számíthatják; miután t. i. mi inkább azt hiszszük, hogy itt is az on-uigur hunnaz iconiumi (kármáni) seljucida sultánok ezen birto-uigurt, és a tokosz-uigur betűátvetéssel khataj, azaz kát a mogolok a XIV. század elején elfoglalták, a sínai uigurt jelentett, mert amazok a hunnokkalKis-Ázsiában levő, vagy oda menekült emirek közt ezek pedig a sínaiakkal valának közelebbi szomszédleghatalmasabbá lön Othman, kihez a többiek is csat- ságban és viszonyban. De volt legyen a dolog bármilakozva Görögországot pusztították, mígnem Othman ként is, annyi igaz, mint föntebb is megérintök, hogy későbbi utódja II. Mahometh a XV. század közepén az uigurok egy része a hunnoknak mind ősi hazájukKonstantinápolyt elfoglalta, és széles birodalma fővá- ból kiköltözésök alkalmával, mind későbben szintén rosává tette. a hunnokhoz csatlakozott, és utóbb is e népcsoport egy része szintén a Volga mellett honolt; úgy hogy némely íróktól, pl. Jornandestől, itt is on-ogur, Menandertől pedig csak uigur néven neveztetnek, amidőn a tíz folyamról neveztetésnek semmi alapja nincsen. Azonban egy részöket még a mogolok korában is, ú. m. a XIII. században, Idi-kütt fejedelmeik alatt ősi hazájokban

Mai korban a régi hunnok lakhelyeit nagy részben ugyanazoknak ivadékai, ú. m. körülbelül a keletázsiai őshont vagyis Sínától északra eső földrészt Sínához tartozó Mogolországban, egyszersmind a Dzungárságban és Kis-Bocharában a mogolok (vagy mongolok), hova a kalmukokat is számítjuk, és bokharok, a későbbi hont észak-nyugotra általában a tatárság t. i. mind a független keleti, vagy turkestáni mind az ázsiai orosz birodalomhoz kapcsolt tatárság

Turfánban találjuk (német fordításban III. kötet 28. 1.). Az uigur szó Deguignes szerént segélőt (németül: Helfer, ogh-mak-tól? mely am. dörzsölni,

55

MAGYAR -MAGYAR

RAYGAM-RAYGAM

56

neve sínai nyelven hien-vam (melyben vam bán-nal egyezik), hunn nyelven:

Tusi am. weiser König, tehát tudó.

simogatni), mások szerént pedig szövetségest jelentene, a honnan úgy vélekednek, hogy on-uigur,tíz szövetséges, ut-igur,öt szövetséges, kutr-igur vagy szeréntök kut-igur (de ez alak nincs Deguignesben) Mete a hunnok leghatalmasb fejedelmének neve ,hat szövetséges értelemmel birna stb. De ez egészen (uralkodott Kr. sz. előtt 209-től 174-ig); eléjön Erönkényes föltevésen alapszik. A mai uigurok Bere- délyben:Metehegy-patak.Neumann ugyan egy kissé mászine szerént a tatár nyelv egyik szójárását beszélik. kép olvassa; de mi inkább Deguignes olvasása melMegjegyzendő, hogy az uigurok v. iguroktól Degui- lett maradunk, ki elött már egy sínai és egy franczia gnes megkülönbözteti az ogorokat máskép abarokat tudós halt be ezen buvárlatokba. vagy avarokat, s itt ismét az igazi avaroktól a nem igazi avarokat vagyis várkhúnokat. Egyébiránt nem mellőzhetjük azon feltünő körülményt, hogy a török- | ben ugur épen azt jelenti amit (Beregszászi szerént) a persa madsara v. madsarai t. i. végzet. sors, sze

rencse.

Punu a legyőzött északi hunnoknak tudva levő utolsó fejedelme a csagataj buna szóval, mely am. avult, régi, és kissé távolabb a magyar vén s még jobban a magyar béna szóval egyezik.

Idi-kütt, az egyesült igur nép fejedelmének neve, mely így értelmeztetik: Gesandter Gottes, tehát isteni követ; legalább kütt és követ azonosságát senki sem vonhatja kétségbe.

Gheuk-topa így értelmeztetik: blauer Hügel, tehát magyarul: kék domb; egyébiránt amaz a tatár nyelvhez még közelebb áll.

Altai (hegy), sínai nyelven kin (sán) am. arany (hegy), török-tatár nyelven altun v. altin am. arany. Ki-lo-man, sínai nyelven Tien-san így értelmeztetik: Himmelsberg, tehát égi-halom; legalább ki és égi azonosak.

Ezek után a magyar olvasót érdekelni fogja, vajjon elsőben ha azon több száz név között, melyek a hunnok egész történelmében eléjönnek, nem lehetne-e magyar vagy legalább a magyarhoz hasonló szókra akadni; másodszor, nem lehetne-e a magyar névnek is nyomára, sőt jelentésére találni. Ami az elsőt illeti a sínai írók vagy a maguk módja szerént nevezték el a helyeket és személyeket, pl. a római illetőleg bizanczi birodalmat Ta-tzin néven nevezik, mely az ő nyelvökön am. Nagy-Sína, azaz nagy mint Sína; vagy pedig kiejtésök különössége miatt, kivált Kerai, e szó eléfordul a krími és kazáni tatár pedig szóhangjaik hiányában (mint a HÚN vagy fejedelmek neveinél a khán szó mellett, s kétségen HUNN czikk alatt megjegyzők) a szókat úgy elferdí- kivül am. király, pl. Hadzi kerai khán, Mengheli ketették, hogy csak a tárgynak másunnan lehető földe-rai khán, Szahil kerai khán stb. A III. kötetben (463. rítése után lehet rájok ismerni, pl. tu-kue v. tu-kuie│1.). magánosan is eléjön: Edi-kerai, König von Astranálok am. turk v. türk, minthogy nyelvökben v nem levén azt itt elhagyják; Ki-li-ki-sze am. Kerkisz vagy Czirkasz, melyben az r-et l betűvel cserélik fel; A-teszui am. Atel vize, melyben az 1-t is elhagyják, mert nálok a szótag mássalhangzón nem végződhetik. Sokszor pedig egészen hibásan is értelmezik a szókat, pl. Abulfaradge mogol író ‚Dsengiz' khánról azt mondja, hogy dsin a mogol nyelvben am. nagy és ghiz a felső fok (superlativus) képzője; e szót a sínaiak Csing-kisze-nek írják és valamely mesés madár hangjának tartják. Mindazáltal találunk mind némely helynevek re, melyek nálunk még most is megvannak, mind más szókra, melyeknek értelme, sőt sokszor hunn alakja és jelentése is világosan kifejeztetik. Ilyen nevek:

Tatan, Neumann szerént Tata a hunnok ös lakhelye és tulajdonképeni birodalma (talán innen eredett a tatár szó); nálunk is eléjön Tata mezőváros.

kan, Dulet-kerai Khan von Krim stb. V. ö. KIRÁLY.

Mokán, a turk birodalom kezdetén a VI. században egyik leghatalmasabb khán neve; egyezik a magyar mokány szóval.

Müsztag, így értelmeztetik: Schneeberg (sínai nyelven: sziue-san), s az mondatik, hogy musz tatár nyelven am. hó (havas ?) és tag am. hegy, melyhez közel áll a magyar dag. Általában a tatár nyelv az ismeretes nyelvek közt, nem pusztán a számneveket, hanem mindent összevéve, legközelebb áll a magyar nyelvhez, miről csak akkor fogunk teljesen meggyözödhetni, ha Vámbéry társunk idevágó munkái világot látandanak; ami Deguignes buvárlatait annál inkább fogja igazolni, mert ős általában az ő kora e két nyelv rokonságáról mit sem tudott, mégis a tényekből a két nép rokonságáról győzödött meg. Ha magunk forgathatnók ama sínai kútföket, talán több

Khatai a sínai birodalom régi neve; nálunk több-nyelvhasonlatra találnánk. szörösen eléjönnek Káta helynevek.

A Hunnivár szó, melyet már mások is felhoz

Igur népség; nálunk eléjön Igar nevü helység a tak, eléfordul Jornandes VI. századbeli góth irónál, Tisza mellékén.

Lop nevü tó; nálunk eléjön láp, pl. az ecsedi láp. Gobi vagy Kobi nevü nagy sivatag; nálunk egyezik kopár szóval, vagyis ennek kop gyökével.

melyet Procopius kortársa latinul,castrum vetus hunnorum' szókkal deákosít (Toldy Ferencz); újabban pedig Neumann németül,Hunnenwarte' szóval fordít ; noha mások, például Beregszászi, ezen értelmet tagadják.

Csen-ju vagy tan-ju szó így értelmeztetik: Sohn des Himmels vagy Sohn Gottes, tehát istenfiú; min- Ami a magyar szót illeti, ehez nemcsak haden esetre hihetőbb mint a Deguignes felhozta Csem-sonlót találunk a mudgala vagy mudgara szóban, li-koto-tanju. A csenju fejedelem két legfőbb tisztjének melyhez még közelebb áll törökül madsar, s a fran