453

MELY-MÉLY

MÉLYED-MÉLYEN

454

stb. 3) Átv. ért. ami erkölcsileg bizonyos magasságról alászáll, lebocsátkozik. Mély tisztelet, alázat. Mély hódulat. Kesergő indulatokra vonatkozólag am. igen elmerült, egészen leverő. Mély bánat, mély fájdalom, mély keserv, mély sohajtás, mély érzés, mély gyász, mély szomorúság. Mondatik álomról is, melyből fölébredni nehéz. Mély álomba merülni. Mákony által mély álmot ereszteni valakire. Mély lélekzetet venni, am. a mellüregnek fenekéről nehezen színi föl a levegőt. Az elme munkálatait illetőleg am. alapos, a dolgok végső okai és elvei körül járó, azokra viszszamenő. Mély ész, mély gondolatok, mély fontolgatás, mély értelem, mély isméretek. Néha am. igen elrejtett, beláthatatlan. Mély titok. Isteni mély bölcseség. 4) Képes kifejezéssel mély

Hasonlóan egyaránt divatoznak a latin quam értelmében, pl. mily v. mely hamar elmúlik az idő! Mily v. mely szépen megtanultál énekelni! Mily v. mely lassan foly a munka! Mily v. mely nagy különbség van e két testvér között! Mily v. mely inségre jutottunk! E példákból látszik, hogy mindkettőben valami határozottat jelentő alapfogalom rejlik, vagyis a miségnek vagy minőségnek meghatározása forog kerdésben, s ez alapnál fogva legvalószinübb, hogy az ly képző nem egyéb, mint a meghatározó minőséget jelentő u ü, mely megfelel e kérdésre mily v. minő tulajdonságu, jegyü, bélyegü? stb., pl. fekete szemü, csonka kezü, vörös haju, réz födelü, stb. E szerént elemezve: me-ü, mi-ü, me-v, mi-v, me-j, mi-j, me-l, mi-l, me-ly, mi-ly. (A közdivatu minő öszve van vonva ebből: mi-hang, midőn azt leeresztjük, ellentéte : magas. Mély nemu). Ily hasonlat szerént lett a közelre mutató i gyökből i-ü, i-v, i-j, i-l, i-ly, i-ly-en; a távolra mutató o gyökből o-u, o-v, o-j, o-l, o-ly, o-ly-an. Ilyen a palóczoknál divatozó au, av, eü, ev, a köz szokásu al, el, helyett, pl. auföld, auhadnagy, eüment vagy evment. Így fejlődtek ki a ki, be és fe gyökökből a kiü, beü, feü, végre kil, bel, fel; mert ezek eredeti értelemben minőséget jelentő melléknevek, pl. kil- v. kül város am. ki-ű város, bel részek am. be-ü részek, fel hadnagy am. fel v. öszvevonva fö hadnagy. Hogy mi a valóságos és tiszta gyök, mutatja az, hogy főnévként csak ez használtatik, midőn ragoztatása: minek, mire, mihez, mitől, miben, miként, mikor stb. V. ö. MILY. MELY, (2), (me-ly, eredetére ugyanaz a kérdő-étt. Valamely mélységbe merül, mélységbe hat vagy ,mely névmással); viszszaható névmás, tt. mely-et. Határozott dologra vonatkozik, ellenben mai bevett szabály szerént a személyt viszszahozó: ki, pl. a virág, melyet küldöttél volt, elhervadt. Ezen asztalt, melyen írok, nem adhatom oda. Szolgám, kiben oly igen bizék, megcsalt. Eltávozott már az ellenség, kitől úgy féltünk vala. Öszve szokott tétetni mint minden visszahozó névmás az a mutató szócskával is: amely, amelynek, amelyet stb. Egyébiránt eredetére nézv v. ö. MELY, kérdő, és MI, viszszahozó névmásokat.

hangon énekelni, beszélni, játszani. Használtatik főnév gyanánt is, mélység helyett. A tenger mélyére lebocsátkozni. Megmérni a kút mélyét. E folyónak mélyét meglábolni nem lehet. Mind ezen jelentésekből az tetszik ki, hogy a mély szóban alapfogalom az alászállás, lefelé hajlás, menés. Miért legvalószinübb, hogy gyöke azon me, melyből megy, men származik, és törzsöke az elavult me-el, mél, mintegy menel, azaz tovább-tovább megy, innen lett az igeneves mélő, méle, méli, végre mély, azaz menetelü, meneteles. Ily hangés fogalomrokonság látszik a hellen Badus (mély), és Baivo (megyek) között.

MÉLYED, (mély-ed) önh. m. mélyed-tem, -tél,

hatol; mélyen jár, pl. a hajó; különösen használtatik átv. értelemben, pl. gondolatokba mélyedni am. mély gondolatokba merülni.

MÉLYEDÉK, (mély-ed-ék) fn. tt. mélyedéket. Valamely mély vágaték, vagy vájadék.

MÉLYEDÉS, (mély-ed-és) fn. tt. mélyedés-t, tb. -ek. 1) Mélységbe merülés, mélységbe hatás, vagy hatolás. 2) Mélyen járás, midőn hajó nemüről van szó. 3) L. MÉLYEDÉK.

MÉLYEDÉSI, (mély-ed-és-i) mn. tt. mélyedé MELY, (3), (me-ly) határozó névmás, mely sze-si-t, tb. si-t, tb.ek. Mélyedést illető, mélyedésre vonatkozó. mély és dolog elébe egyaránt tétethetik, és pedig elül | Mélyedési szám, mélyedési jegy, a hajósoknál a hajó méa mutató szócskával; pl. amely ember sokat beszél, ke-lyedését meghatározó szám vagy jegy (Tauchungsveset tesz. Amely fiú szüleit nem tiszteli, mások iránt nummer, Tauchungsziffer). sem viseltetik tisztelettel. Amely dologba kaptál, azt folytasd. Amely könyvet adtál, már elolvastam. Hasz-dolatai a dolgok vizsgálatában, megfontolásban, okosnáltatik ezen öszvetételekben is: bármely, akármely, kodásban igen elmerültek. Mélyelmü tudós, természetnémely, valamely, semely. Elemzésére nézve 1. MELY; buvár, bölcsész. és v. ö. KI névmást.

MÉLYELMÜ, (mély-elmü) ösz. mn. Kinek gon

MÉLYELMÜSÉG, (mély-elmüség) ösz. fn. A gondolkozó embernek azon állapota, vagy tulajdonsága, melynél fogva gondolatai, s okoskodásai nem maradnak a tárgyak fölszinén, hanem azokat alaposan kikutatni, s megismérni törekesznek.

MÉLY, mn. tt. mély-et. 1) Ami bizonyos fölvett lapályhoz képest a föld középpontja felé alámegy, alányilik; ellentéte magas, csekély, lapos, igenyes. Mély tenger, folyó, tó. Mély bánya, akna, kút, gödör, árok. Mély fekvésü vidék, völgy. Mély alapot vetni a MÉLYEN, (mély-en) ih. Mély módon. V. ö. háznak. Három lábnyi mély gödröt, tiz ölnyi mély ku- MÉLY. Használtatik mind azon viszonyokban, melyektat ásni. 2) Ami bizonyos külponttól meszsze bemegy, ben maga a mély, pl. mélyen fekvő völgy, vidék. Mébenyúlik. Mély ház, mely meszsze befelé nyúlik. Mély lyen leszállani a tenger fenekére. Mélyen behatni az erdő. Mély zseb, mély seb. Mély távolság. Edényekről erdőbe. Mélyen bevágott seb. Mélyen ásott kút. Mélyen szólva, am. magas öblü. Mély tál, mély kád, mély válu | tisztelni valakit. Mélyen bánkódni, keseregni, gyászolni.

Mélyen elalunni. Mélyen gondolkodni, fontolgatni, okos- | leható ereje. Álom mélysége. Észnek, gondolatnak mélykodni. Mélyen énekelni stb. sége, am. a dolgok alapjáig, végső elvéig menő tulajdonsága. Isteni bölcseség, titkok mélysége, am. elrejtett, beláthatatlan állapota. Szorosb ért. jelenti a viztömegnek oly helyét, mely különösen alantabb fekszik. (Abyssus).

457

MÉNBER-MENDEMONDA

MENDŐ - MENEDÉKÉSSÉG

458

csak a második vesz föl: mendemondát, mendemondák stb. Alaptalan, szájról szájra adott vak hir, haszontalan mesebeszéd. Nem kell minden mendemondának hitelt adni. Piaczi, fonóházi mendemonda. Ez csak mendemonda. Ilyféle értelemben használtatik a temondád, és temondádság. Alsóbb nemei: licsilocsi; tricsitracsi, teretura, terefere. Ily alkotásuak hetlakotla, cselecsala, kelakóla, genyegunya, retyerutya stb.

MENDŐ, a Góry-codexben meddö (am. termé

a kúton levő mén v. mény, vagyis azon rúd, mely a kútágas hátára fektetve fölnyúlik, fölmegy. Innen lehet megfejteni a Ménfő előhegy nevét is Győrvármegyében, mely épen ott fekszik, hol a Bakonyság legkülsőbb foka kezdődik, tehát azon szeliden emelkedő halom, mely kezdetét teszi a bakonyi oromzatnak az úgynevezett magyarországi kisebb sikság felül. Valamint tehát a vizeknél a fő azok eredetét, kezdetét teszi, pl. Tapolczafő, Sárfő, hasonlóan Ménfő, am. a menetel kezdete, eleje a Bakonyság felé. A ménketlen) helyett áll: „Más feleséget hoza és ez mendü megvan az ostormén nevü cserjét jelentő szóban is, mely len.“ Az n csak közbeszuródott, mint úgyanezen conek veszszőji ostornyélhez hasonló sudaruak, miszerént dexben maradjon' helyett marangyon' áll. a nyél v. nyel és mén v. mény rokonértelműek, mert amaz gyöke a meglágyított né v. ne mely növést, fölfelé sarjadzást jelent, milyen a falevél, a gyümölcs nyele, és a kukoriczanyél, sőt a szerszámok nyele is hasonlat szerént úgy tekintetik mintha az illető szerszám kinövése volna.

MÉNBÉR, (mén-bér) ösz. fn. Bér, melyet a méntől fizetnek, midőn valamely kanczát meghág, valamint a hágó bikától fizetett díjat bikapénz-nek nevezik. MÉNCS, fn. tt. méncs-et. I. MÉCS.

MENE, MENI, régies irásmód szerént ezek helyett mennyi, és mihelyt.

szr.

MENEDÉK, (men-ed-ék) fn. tt. menedék-ét, harm. -e. 1) Állapot, melyben az van, ki bizonyos bajtól, veszélytől eltávozott, továbbá azon hely, hová valaki a bajtól, veszélytől távozva elvonult, és ahol biztosan van. Üldözöi előtt nincs sehol menedéke. Hol keressek menedéket ily veszélyben? Biztos menedéket találni. A vadon erdők sürüjében keresni menedéket. Innen átv. ért. jelent oly irományt, mely valakit bi

MÉNCSÉREDIK, (méncs-er-ed-ik) k. m. men-zonyos kötelezettségtől felold, szabaddá tesz, milyen cséred-étt. Mondják szemekről, melyek a sok ivás vagy sirás következtében mécs (méncs) gyanánt kiveresednek, vagy ferdén pislognak. Ha valami nem tetszik neki, mindjárt elméncseredik, mondják az elkényesült anyás gyermekről, aki ha kedvét be nem töltik, mindjárt mérgesen sír, és száját elvonva rút képet csinál. (Kriza J).

MENCSHELY, falu Veszprém m.; helyr. Mencshely-re, en, -ről.

MÉNCSIKÓ, (mén-csikó) ösz. fn. Csödör csikó, hím csikó, melyet ki nem heréltek. A nőstény neve: kanczacsikó. 1

"

pl. a kifizetett adósságról adott nyugtatvány, melyet a régiek menedéklevél-nek is neveztek ; jelent továbbá oly irományt, mely bizonyos helyre utazónak hiteles biztositékot ad, hogy semmi bántalma nem leszen, némely régieknél, mint Heltainál glitlevél a német Geleitsbrief után. 2) Hágó, vagyis magasabb helyre vezető út, melyen fölmenni kényelmesebb, innen menedékes am. meneteles. E második jelentésből világos, hogy gyöke a tovább haladást tevő men; de ugyandékben is, mert bizonyos baj ellen menedéket keresni, ezen értelem és gyök rejlik az első pont alatti meneam. attól elmenni akarni, és menedéklevelet (nyugtát) adni valakinek am, a kötelezettet feloldani, s mintegy szabad menetelt engedni neki; menedéklevéllel utazni, am. szabadon menve. Elemezve: men-ed-ék az elavult

mened törzsöktől, mint a marad, halad, enged, töred, szöved stb. önható vagy elvont törzsököktől : maradék, haladék, engedék (eny), töredék, szövedék stb. V. ö. MENT, MENTSÉG.

MEND, MENDEN, régiesen a mai mind, minden értelmében: ‚És mend paradizumben valov gyimölcsöktől monda neki élnie.“ „Nem heon (= csupán) magánek, gye mend fajának halálot evék.“ Régi halotti beszéd. „Meghírhevék mend a földön.“ „Menden ország önnön benne megoszlatott, megpusztóltatik." Münch. cod. E szóban azon éles e rejlik, mely némely szavainkban i-vel cserélődik fel, mint geleszta giliszta, MENEDÉKĖS, (men-ed-ék-ės) mn. tt. meneszeget sziget stb., 1. Második Köt. 6. 1. Eredetére néz-dékés-t, v. —et, tb. —ek. Amin fölmenni nem nehéz, ve lásd: MIND.

-ről.

:

MENDÉGEL, (men-ed-ég-el) gyakorl. önh. m. mendégel-t. Folytonosan, de kényelmes, nem siető léptekkel megyen. A mesés elbeszélésekben nagy divata van. Mentek, mentek, mendegeltek. Ez igében kétszeres gyakorlati képző létezik, ú. m. az ég és el; hogy e második is bir folytonos, vagy gyakorlatos értelemmel, tanusítják a tépdel, szegdel, szeldel, járdal, furdal, fuval, ömöl stb. igék. Tájdivatosan: mendégél. MENDEMONDA, (mende-monda) ikerített fn., milyenek száma nyelvünkben igen nagy. Ragokat

meneteles; ellentéte meredek. Különben a menedékes és lejtős egy viszonyban vannak, mert ami menedékes a fölmenőnek, ugyanaz lejtős a lemenőre nézve. Menedékes hegyoldal. Menedékes mélyut, hágó, lépcső.

MENEDÉKÉSEN, (men-ed-ék-és-en) ih. Kényelmesen hajolva fölfelé. Viszonyban áll vele : lejtösen. Menedékesen fölvezető, és lejtősen alászálló hegyi út. V. ö. MENEDÉK, MENEDÉKĖS.

MENEDÉKESSÉG, (men-ed-ék-és-ség) fn. tt. menedékesség-et, harm. szr. e. Az emelkedett helynek tulajdonsága, vagy állapota, melynél fogva kényelmesen lehet rajta fölmenni. Viszonyban van vele a lefelé menésre vonatkozó lejtősség.

MENEDÉKGÖDÖR, (menedék-gödör) ösz. fn. Gödör, vagy lik, hová az üldözőbe vett vadak, nevezetesen rókák menekülni, és elbujni szoktak.

MENEDÉKHELY, (menedék-hely) ösz. fn. Széles ért. minden hely, hová az üldözött ember, vagy vad elbuvik üldözői elől. Szorosb ért. törvény vagy szokás által szentesített hely, hol az oda menekvő üldözött emberek a bántalom ellen biztosítva vannak. Ily menedék helyeket tűzött ki Mózses bizonyos büntettesek számára, az üldözők boszuja ellen. A régi hellen és római korban, sőt a keresztény világban is léteztek ily sérthetlen menedékhelyek. (Asylum).

MENEDÉKIRAT, (menedék-irat) 1. MENE

DÉKLEVÉL.

MENEDÉKLEVÉL, (menedék-levél) ösz. fn. 1) A régieknél és Szabó Dáviduál is nyugtatvány, mely által valaki az adóssági, tartozási kötelességtől stb. fölmentetik. 2) Szabad útlevél, mely a járókelőt bántalom ellen biztositja, s engedelmet ad neki bizonyos helyre vagy helyekre menni, és ott tartózkodni. V. ö. MENEDÉK.

detet. A Tatrosi codexben am. mentség.

helyett, vagy v által helyettesítve, mint föntebb. Értelmére nézve 1. MENEKĖDĖS.

MENÉL, (men-él) gyakor. önh. m. menél-t. Molnár A. szótárában fordul elé, ezen értelemben : mendegél, járkál. Élt vele Pázmán, Kalauzában, sőt maiglan élnek vele a palóczok. Egyébiránt az ily végzetü, s gyakorlatot jelentő igék eredetileg rövidek, mint mendegel, járdogal, futosgal, keresgel; tehát amaz is menel, mely csak egyszerű gyakorlatot jelent, midőn a mendégel igében kétszeresen fordul elé, t. i. az ég és el képzőkben. Hasonló alkatú a járál ige is, mely a Tisza mellékén van szokásban.

MENÉS, (men-és) fn. tt. menés-t, tb. -ek, harm. ᏚᏃᎱ . -e. Azon folytonos mozgás, melyet a lábain haladó állat helyről helyre tesz. Fölveszi mind azon igekötőket, melyeket a törzsige men, pl. kimenés, bemenés, fölmenés, lemenés, elmenés, átmenés, szétmenés, öszvemenés stb. öszvetéve: férjhezmenés, hazamenés, hasmenés, szembemenés. Menésre sürgetni, biztatni, menésben akadályozni valakit. Jelent bizonyos czélul kitűzött utat is. Még egy menésem van, melyet el kell végeznem. V. ö. MEGY és JÁRÁS.

MÉNĖS, (mén-ės) fn. tt. ménés-t, tb. —ėk, harm. -e. Szoros ért. szaporításra szánt, igátlan kanczákból álló, s egy vagy több hágó ménnel ellátott

szr.

MENEKĖDĖS, (men-ek-éd-és) fn. tt. meneké dés-t, tb. -ek, harm. szr. -e. Némi szenvedő állapottal párosult cselekvés, illetőleg törekedés, midőn valaki bizonyos bajtól, veszélytől, üldözéstől megszabadulni iparkodik. V. ö. MENEKĖDIK. MENEKĖDET, (men-ek-ed-et) fu. tt. meneke-lónyáj. Császári, királyi, bábolnai, mezőhegyesi, uroMENEKEDET, (men-ek-ed-et) fu. tt. meneké- dalmi ménesek. Ménesből kifogni a csikót. Azon kerített hely a szabadban, hová a ménest időnként beMENEKĖDIK, (men-ek-éd-ik) k. m. meneked-hajtják, karám, vagy akol. Ki a ménest őrzi, csikós. tem, -tél, —étt. Bizonyos bajtól, veszélytől, üldözéstől stb. szabadulást keresve eltávolodik, eliparkodik. Minthogy ezen ige a honnan? és mitől? kitöl? továbbá a hova? kérdésekkel áll viszonyban: innen egy felül távolító és leható vagy kiható, másfelül közelítő vagy felható és beható ragu viszonyneveket vonz, pl. ellenségeitől jó barátihoz menekedik. Budáról Bécsbe, a honból idegen országba menekedni. Átv. ért. bizonyos tehertől, kötelezettségtől, ügytől, betegségtől stb. szabaddá lesz. Adósságtól, kelletlen hivataltól, szolgálattól megmenekedni. Rögzött, és elüdült fejfájásomtól nem vagyok képes menekedni.

Szélesh ért. valamely községnek együtt legelő lovaiból álló nyáj. A heverő lovakat kihajtani a ménesre. A népmesékben holmi tündér ménesekről gyakran fordul elé szó, melyekben rendesen a legkóczosabbik a valódi tátos. A vasorru bábának rézménese van, mely nem egyéb, mint lovakká alakult saját leányai, stb. MÉNES, falu Arad m.; erdélyi falu Maros sz.; helyr. Ménes-re, —én, -ről.

MÉNESÁG, erdélyi falu Csik sz.; helyr. Méneság-ra, ―on, -ról.

MÉNESÁG-ÚJFALU, erdélyi falu Csik sz.; helyr. Ujfalu-ba, —ban, - ból.

MÉNÉSMESTER, (ménès-mester) ösz. fn. Az urodalmi nagyobb méneseknél felügyelő, ki a ménessel bánó személyzetnek parancsol.

MENEKSZIK, (men-ek-esz-ik) k. Rendhagyó ige, minthogy ily alakban csak a jelentő mód jelen idejében ragoztatik, többire nézve a menekedik áll helyébe. A menekvő igenév, és menekvés fn. sajátságos származásuak. Hasonló tulajdonságuak a cselekMÉNÉSSZOLGA, (ménės-szolga) ösz. fn. Széles szik, törekszik, több másokkal együtt. L. MENEKĖDIK.ért. mind azon személyek, kik a ménessel közvetleMENEKÜL, v. MENEKÜL, (men-ek-ül) önh. nül bánnak, azt legeltetik, őrizik stb. különösen : csim. menekült. L. MENEKĖDIK.

MENEKÜLÉS, v. MENEKÜLÉS, (men-ek-ülés) fn. tt. menekülés-t, tb.-ék. L. MENEKVÉS.

cse

kósbojtár.

-ni v.

MENESZT, (men-esz-t) áth. m. meneszt-étt, htn. — eni. Új szó, a men igéből, s am. valakit MENEKVÉS, (men-ek-v-és) fn. tt. menekvés-t, küld, hogy menjen valahova; menni parancsol, botb. ek, harm. szr. -e. Hasonló alkotásuak: csát. Mondják a felsőbbségek rendeletéről is : rendelelekvés, törekvés, nyugvás, fekvés, alvás, evés, ivás, tet meneszteni. A Bécsi codexben levő meneszlek („és több mások, melyeknek törzsökeiből az sz képző el- meneszlek tégedet sponsabo te en magamnak marad, és pedig vagy minden pótlék nélkül, mint a örökké“) úgy látszik, hogy a t kihagytával am. merégieknél alás, fekés, nyugás; alvás, fekvés, nyugvás ¦ nesztlek; de lehet menyezlek is; V. ö. MENYEZ.

és

-on, -ról.

MENHELY, (men-hely) ösz. fn. 1. MENE

8,

| htn. —ni, v. —eni. Valamely tagnak csuklóját rendes helyzetéből kimozdítja, máskép: kiiszamít. Lágyítva : menyít. Jobbára ki igekötővel használjuk. Félre lépvén bokában kimenítette a lábát. Gyöke a helyből mozgást jelentő men, s am. menővé tesz, régiesen mondanók: menő-t, v. mené-t, v. menejt.

--e. Menés, elvont és végrehajtott állapotban véve. hárd-ra, A menés inkább folytatásban levő, be nem végzett haladást jelent, a menet pedig azon tettet fejezi ki,DÉKHELY. mely a menés eredménye. Ily viszony van az irás és MENÍT, (men-it) áth. m. menit-ett, par. irat, mivelkedés és mivelkedet, stb. között, pl. haza menéskor találkoztam barátommal am. azon idő alatt, midőn haza menék. Hazamenetkor senkit sem leltem a házban am. midőn már honn voltam, tehát menésemet bevégeztem. Egyébiránt a nyelvszokás ily szabatosságra nem mindig ügyel. Vétetik határozóként is, mely esetben a midőn v. mikor kapcsolóval feloldható, pl. hazamenet megáztam am. midőn haza mentem. Menet jövet senkit sem láttam, am. mikor mentem és jöttem. Ezen értelmezésből az tünik ki, hogy itt a menet igazán részesülő menett, milyen a régi nyelvben divatozott, és pedig ragos állapotban is, pl. a Tatrosi bibliában : És látá satanast, mennyből lehullatta“ „Jézus azért, hogy látá öt siratta; "Úr mikor lát-vet, annál inkább tetszik. Mennél korábban, annál jobb.

tunk tégedet éhezetted, és etettünk tégedet, szomjazattad, és veneréket adtunk teneked stb. E szerént divatozik ma is: mentemben, mentedben mentében; régiesen volna, menettem menetted, menette. És így menet jövet megáztam, am. menett jövett, v. ment jött (midőn mentem jöttem) megáztam.

MENÉT, 1. MENYÉT.

MENKÖ, tájdivatosan am. mennykö; 1. ezt.
MÉNLÓ, (mén-ló) ösz. fn. 1. MÉN, (2).

MENNÉL, (men-nél) ksz. melynek a viszony · mondatban megfelel az annál, tehát kapcsoló ereje van. Mennél kisebb, annál frisebb, mennél hoszszabb, annál roszabb. (Km.). Mennél többször olvasom e köny

Ugyanezen értelemben használtatik a minél is pl. minél előbb, annál jobb. Minél vénebb, annál gonoszabb. E példákból kitetszik, hogy első része mely szó, ehez a nél rag járulván lesz melynél s az ly hasonúlván : men-nél, mint mi-ből mi-nél rokon értelmű szó. V. ö.

MELY, kérdő névmás. Midőn önállólag, viszonymondatos annál nélkül használtatik, akkor valószinüleg öszve van húzva a mendnél, azaz mindnél szóból s mentől (mindtől) szóval fölcserélhető, pl. Mennél előbb ott légy am. mindnél előbb. Mennél hamarabb végezd munkádat am. mindnél hamarabb, (omnium citissime). Iparkodjál mennél jobban felelni am. mindnél jobban. A mind t. i. régiesen mend, honnan mentől azaz mend

MENETEL, (men-et-el) fn. tt. menetel-t, tb. -ek, harm. szr. -e. Körülbelül am. menet; az el vagy csupa kihangzó toldalék, vagy bizonyos belterjet és nyomatékot kölcsönöz az alaptörzsöknek. Ilyenek: vit vitel, hit hitel, vét vétel, tét tétel, hivat hivatal, rovat rovatal, s némely mások. Fölveszi a törzs-től is származik, pl. mentől jobb am. mendtől jobb, igével járni szokott igekötőket, mint bemenetel, ki menetel, fölmenetel, lemenetel, elmenetel, visszamenetel. V. ö. MENET.

MENETELĖS, (men-et-el-ės) mn. tt. menetelés-t, v. et, tb. ek. Mire nem nehéz fölmenni, nem igen meredek, máskép menedékes. Viszonyban áll vele a lejtős. Meneteles hegyi út, lépcső.

MENETJEGY, (menet-jegy) ösz. fn. 1. MENET

LEVÉL.

MENETLEVÉL, (menet-levél) ösz. fn. Utazó nak az illető rendőrség által adott kisebb levél, mely nél fogva bizonyos időre és helyre szabad elmennie. (Passirzettel). Különbözik tőle az útlevél, mely az utas személyének körülményes leirását adja, s több időre és helyre szól.

mindennél jobb, mentől hamarabb am. mendtől hamarabb, mindennél hamarabb. A Müncheni codexben : mentöl gonoszb, pessimus; mentöl utolbszer novissime, mentől nagyobb, maximus, v. ö. MENTŐL. Hogy a mennél, annyi mint az öszvehuzott melynél, azért valószinű, mert az ly a nyi rag előtt is átalakul ebben: mennyi mely-nyi.

=

MENNY, fn. tt. menny-et. A többes mennyek vagy a latin coeli szerént képeztetett, vagy talán nem más, mint a régies menny-ég, mennyeg, s a véghangot megkeményítve: mennyek. Köz szokás szerént majdnem egy értelemben vétetik az ég főnévvel, honnan mennydörgés, és égdörgés egyet jelentenek. Szabatosabban,ég alatt azon tér értetik, mely kivált derült időben magas kéklő boltozat gyanánt a föld fölött kiterülni, s köröskörül erre lehajlani látszik, s mely a földdel együtt véve a köz szójárás szerént a mindenségnek öszvegét teszi, innen az ily mondatok: Égre földre esküszik, azaz mindenre. Sem eget sem fölMÉNFŐ, puszta Györ m.; helyr. Ménfő-re, -n, det nem lát, am semmit sem. Az ég alatt a föld szinén, nincsen olyan árva, mint én. (Népd.). Néha elMENGUSZFALU, helység Szepes m. hely. lentétül használtatnak, pl. különböznek egymástól, Menguszfalu-ba, ban, ból.

MÉNEZ, (mén-éz) önh. m. ménez-étt, v. ménzétt.
A kanczáról mondják, midőn mén után

par. -2. sárlik.

-ről.

mint ég és föld, mintha égből pottyant volna alá, stb. MENGYÉN, (men-gy-en). Némely tiszai vidé- Az ég tehát magában foglalja mind azt, mi a föld keken am. a szokottabb megy v. megyén. körén kivül létezik, nevezetesen, mennyire fölöttünk