Oldalképek
PDF
ePub
[blocks in formation]

lyeket nyeséskor meghagynak, hogy idővel növeked-| jenek, és erdőt képezzenek. Tudnivaló, hogy a legszebb növésü hajtásokat hagyják magcsemetének.

MAGDA, MAGDI, MAGDUS, női kn. 1. MAG

[blocks in formation]

betegségben fekvőnek feje alatt felmágicsálják a vánkosokat, hogy meg ne fúladjon. Világos, hogy gyökre és alapfogalomra rokon a magas szóhoz, s eredetileg rövid: magicsál. Az ics középképző gyakorlatos kicsinyítő jelentéssel bir, mint a káricsál, döngicsél igékMAGDISZNÓ, (mag-disznó) ösz. fn. Tenyész-ben. Legközelebbi rokona a halmazt, rakást jelentő tésre szánt és tartogatott emedisznó, máskép: magló- mágla. disznó, vagy egyszerűen : magló.

DOLNA.

MAGISZÁK, (mag-iszák) ösz. fn. Növénynem az MAGDOLNA, (a sziriai nyelvből eredett, jelen- öthímesek seregéből és egyanyások rendéből; csészéje tése felmagasztalt); női kn. tt. Magdolnát. Magdale-öt egyenetlen fogu, virágzás után öszvelapúl; lapjai na. Kicsinyezve, vagy rövidítve: Magda, Magdus, kikanyargatott fogasak, s benne a magvak öszvelapítMagdi, néhutt: Mancza, Manczi. vák, bokrétája tölcséres. Magva négy. (Asperugo.) MÁGJA, tájdivatos kiejtés Mágla v. Máglya helyett. 1. MÁGLA.

MAGDOLNAFÜ, (magdolna-fü) ösz. fn. A gyökönkékhez tartozó növényfaj; másképen köznéven bécsi fü, római nárdus; növénytani néven : római gyökönke. (Valeriana celtica).

MAGEVÖMADÁR, (mag-evő-madár) ösz. fn. Közneve azon madárnemeknek, melyek különféle növények magvaival élnek.

MAGFA, (mag-fa) ösz. fn. 1) Magról nőtt fa. 2) Így nevezik a vágáskor itt-ott lábaikon hagyott szebb tenyészésü fákat, melyeket magzás végett hagytak meg.

:

MAGFÉSZEK, (mag-fészek) 1. MAGHON. MAGFOLYÁS, (mag-folyás) ösz. fn. A nemi magnak elfolyása. Különösen betegség neme, melyben a nemi mag a betegnek akarata ellen folytonosan csepeg. (Gonorrhea). Orvosi nyelven: ondófolyás. V. ö. | KANKÓ.

MAGKÁPOSZTA, (mag-káposzta) ösz. fn. Általán, mindenféle káposzta, melyet, mint mondani szokás, magba menni hagynak, hogy utóbb ültetni vagy vetnivaló magvát vegyék.

MAGKERESKEDÉS, (mag-kereskedés) ösz. fn. Kereskedés különféle növények, nevezetesen kerti, zöldséges, hüvelyes vetemények magvaival.

MAGKERESKEDŐ, (mag-kereskedő) ösz. fn. Személy, ki különféle, nevezetesen kerti, zöldséges, hüvelyes vetemények magvaival kereskedést üz. Különbözik tőle a gabonakereskedő.

MÁGLA, (mág-ol-a) fn. tt. máglát. Széles ért. halmaz, rakás, egymásra tetézett valami, vagy holmi, pl. máglában áll a pénze am. rakáson, halomban. Balaton mellékén Szalában nagyobbféle rakásba, boglyába halmozott széna, melyet körülbelül négy vagy hat ökrös szekér elvisz. Gyöke mág, röviden mag egy a

MAGFURÓ, (mag-furó) ösz. fn. A zsizsikhez igen hasonló féregfaj, melytől azonban fonalforma, és tőben vékonyabb csápjai által különbözik. Ezen fé-magas szónak gyökével, mert a máglyában is alapforegnek hernyói a gábonák és hüvelyes vetemények magvaiban sok kárt tesznek. (Bruchus. L.)

MAGHAL, (mag-hal) ösz. fn. Azon halak, melyeket a halastavakban szaporítás végett meghagynak vagy máshonnan hoznak.

MAGHÁM, (mag-hám) ösz. fn. A növénymag héja, vékonyabb vagy vastagabbféle hártyája, mely a magbélt beburkolja. L. MAG alatt.

MAGHÁZ, (mag-ház) ösz. fn. 1) Gabonatár, élettár, hol a szemes gabonát tartják, magszin. 2) Szokottabb ért. a szántóvetők nyelvén a felszántott föld barázdái között elvonuló medres vonal, vagy ültetéskor azon lyukak, melyekbe a magokat vetik. 3) L. MAGHON.

galom a magasság. Mag gyökből lett az elavult magol, am. magassá alakít, csinál, innen magoló, magola s öszvevonva: magla, s ékezve: mágla. Rokon hozzá a mágicsál, 1. ezt. Különösen így nevezik az egymásra halmozott rőzsefát, vagy ölfát, kádárfát. Innen máglára vagy máglatüzre itélni a boszorkányokat am. meggyujtott farakásra. Sándor I. szerént némely tájakon jelent hat kévéből álló rakást. Szabó Dávid szerént harmincz itczét tartalmazó mérték neve is, azonban a vidéket, hol ez értelemben divatozik, nem nevezi. Diószegi füvészkönyvében máglaszederj, a húszhímesek seregéből és sokanyások rendéből való, és a szederjek neme alá tartozó növényfaj, mely a málnától abban különbözik, hogy levelei többnyire hármasak (s talán innen a mágla nevezet), szára kék hamvas, hátragör

MAGHÉJ, (mag-héj) 1. MAGHÁM. MAGHÓLYAG, (mag-hólyag) ösz. fn. L. ONDÓ- bült fulánkos, nyelei hengeresek, gyümölcse fekete. HÓLYAGCSA.

(Rubus occidentalis.) A mágla szót jobbára lágyítva MAGHON, (mag-hon) ösz. fn. A növénytanban ejtik és írják máglya, tájdivatosan mágja; de szoa virág legbelső részében kifejleni szokott termőleve- rosan az elemzéshez tartva okszerübb a mágla. lekből alakuló magesatartó, melyben a megtermékeMAGLAPÉL, (mag-lap-él) ösz. fn. Növénynem nyülés után vagy egyenesen a mag, vagy a magrejtő az öthímesek seregéből és kétanyások rendéből. Vifejlik ki. (Germen, ovarium). Némelyek szerént: mag-rágai felemások, nősek, és nőstények ugyanazon töfészek, Diószeginél magzat. vön. Bokrétája nincs, magva egy, kerek, lelapított, és

MAGICSÁL, (mag-ics-a-al) áth. m. magicsált. innen a neve. (Polygonum.) Némelyek szerént: mágicsál. Balaton mellékén am.

MÁGLATÜZ, MÁGLYATÜZ, (mágla- v. mág

halmoz, felpúpoz, egymás fölé rak valamit, pl. a vízilya-tűz): Halomra rakott fának égése, különösen,

[blocks in formation]

melyben régente némely népek a halott testeket megégették.

MAGLÉ, (mag-lé) ösz. fn. Sándor István szerint am. gyümölcsök magvaiból égetett szesz vagy szeszes ital. Nincs divatban.

MAGLÓ, (1), (mag-ol-ó) mn. és fn. tt. magló-t. Széles ért. magolni, azaz tenyészteni, szaporítani való nőstény. Egyébiránt csak szoros ért. a disznóról, emséről használtatik. A malaczok közöl meghagyni a maglónak valót. Ha a magló disznó nem szaporít, kiveszik gorgőjét, s meghizlalják.

[blocks in formation]

MAGLÓ, (2), (mag-ló) ösz. fn. Anyaló, anya-kát. kancza, melyet szaporítás végett tartanak. Sándor István szerént jelent csődört is, mely szintén elémozdítója a szaporításnak.

ra,

MAGONCZ, (mag-oncz) fn. tt. magoncz-ot. A gyümölcsészeknél magról nevelt fán termő vagy ter

MAGLÓCZA, falu Sopron m.; helyr. Maglóczá- mett gyümölcs. -n, -ról.

ról.

MAGLÓD, falu Pest m.; helyr. Maglód-ra, — on,

MÁGLYA, 1. MÁGLA.

MAGMÉH, (mag-méh) ösz. fn. Azon kasméhek, melyeket rajzás végett meghagynak, mig a többieket megfojtják, hogy méözket vegyék. Rendesen a nehezebb kasuakat szokták megtartani, és pedig, némi méhészeti babonából, páratlan számmal.

MÁGNÁS, (középkori latin szó, olasz és spanyo nyelven magnáte, a latin magnus szótól, mely am nagy); fu. tt. mágnás-t, tb. ok. Főrendü úr. Or szágnagy, mely osztályhoz tartoznak nálunk a hercze gek, grófok, bárók, hivatalból minden zászlós urak és főispánok, ha különben csak nemesi rendből valók volnának is: tágasabb értelemben az egyháznagyok vagy főpapok is, ú. m. érsekek, püspökök stb. MÁGNES, (a hellén-latin nyelvből kölcsönzött) fn. tt. mágnes-t, tb. -ek, harm. szr. -e. A vasércznek bizonyos faja, melynek azon sajátságos tulajdonsága van, hogy a vasat magához húzza, s ha szabadon függő állapotba tétetik, két ellenkező pontjai a földsark felé fordulnak, egyik az északi, másik a déli földsark felé. Ez természetes mágnesnek mondatik, s különbözik a mesterséges, mely különös kezelés által készíttetik. Minthogy a mágnes egy része észak, másika dél felé vonzódik: innen a magyar természettudósok deléj vagy delej néven nevezik.

MÁGNESES, (mágnes-ės) mn. tt. mágneses-t v. -et, tb. -ek. Mágnesi erővel, tulajdonsággal biró magyarosan delejes. Mágneses vas.

MÁGNESÉZ, (mágnes-éz) áth. m. mágnesez-tem-tél, -étt, par. -2. Bizonyos testet mágnesi erejűvé képez, magyarán : delejez.

MÁGNESI, (mágnes-i) mn. tt. mágnesi-t, tb. -ek. Mágnes tulajdonságával biró, mágnesre vonatkozó. Mágnesi erő. Tisztán magyarul: deleji.

SÉG.

MÁGNESSÉG, (mágnes-ség) fn. 1. DELEJES

MAGOS, (mag-os) mn. tt. magos-t v. —at, tb. -ak. A minek magjai v. magvai vannak, mi magot terem, magokkal bővelkedő. Szokottabban: magvas. Magos kender, különböztetésül a virágos (hím) kendertől. Némely vidékeken, kivált túl a Dunán, am. magas (altus). Egyébiránt, részént, mivel a magos és magas különböző gyökökből erednek, s az egy eredetü magasztal szót soha sem is mondjuk magosztalnak, részént szigorú különböztetés vagyis szabatosság végett altus értelmében jobb, és általánosabb is:

magas.

MAGOSD, puszta Somogy m.; helyr. Magosdra, -on, —ról.

MAGOSFALVA, falu Kővár vid.; helyr. —falvá-ra, —n, -ról.

MAGOSLIGET, falu Szatmár m.; helyr. —liget-re, -én, ról.

MAGOSMART, 1. MAGASMART.
MAGOSSÁG, 1. MAGASSÁG.

MAGOSPART, 1. MAGASPART.

MAGOSZLOP, (mag-osz-lop) 1. MAGTARTÓ. MAGÖMLÉS, (mag-ömlés) ösz. fn. Az állati, különösen emberi nemzőmagnak kifolyása, nevezetesen midőn ez nem közösülés alkalmával, hanem álomban, vagy akármely inger következtében történik. (Pollutio).

MÁGÖMLESZTÉS, (mag-ömlesztés) ösz fn. Az állati, különösen emberi nemzőmagnak közösülésen kivül történő szántszándékos kiöntése; máskép: önfertőztetés.

MAGPÉNZ, (mag-pénz) ösz. fn. Kamatra helyezett pénz, mely mintegy elültetett mag gyanánt nyereséget terem; máskép: tökepénz. Szélesb ért. bizonyos sommapénz, mely valamely vállalatnak, üzérkedésnek alapját teszi, s melynek czélja nyereséget, hasznot hajtani.

MAGPILLE, (mag-pille) ösz. fn. Különféle pillék, melyek a gabonatárakban, s éléskamarákban élősködnek, s a gabonában, és hüvelyes veteményekben kárt tesznek, milyenek, a közönséges zsizsik, a

MÁGNESTŰ, (mágnes-tű) ösz. fn. 1. DELEJTÜ. | magfuró, stb,

[blocks in formation]

MAGPOCZOK, (mag-poczok) ösz. fn. Gönczy Pálnál az együttnemzők (szerénte forrt portokuak) seregébe tartozó növénynem. Fészke alsó pikkelyei hátán lefelé álló apró fogai vannak; magva alja egyéb részénél jóval vastagabb; ezen levő poczka alsó részén homoru. (Podospermum).

[blocks in formation]

mett. Ragyaverte magtalan kalászok. Üszögös és magtalan kukoriczaszár.Különösen átv. ért. mondják nőről, ki nem fogan, ki gyermeket nem szül. „És nem vala nekik fiok, azért hogy Erzsébet magtalan volna.“ (Káldi. Luk. I. 7.) Szélesb ért. magvaszakadt férfiról is mondható. Határozóilag am. magtalanul, mag nélkül.

MAGPOR, (mag-por) ösz. fn. 1. HIMPOR. MAGREJTŐ, (mag-rejtő) ösz. fn. Általán azon tok, v. takaró, mely a magot beburkolja. (Pericarpium). A magrejtők kétfélék: szárazak és húsosak. Szárazak a makk, milyen van a tölgynek, mogyoró nak, gesztenyének; makkocska a szirontákféléknél a czikkszár fajainál; tok és pedig egyrekeszi a tavaszi ibolyánál, kétrekeszű a szigorállnál, háromrekeszü a tulipánnál; hüvely, az úgynevezett hüvelyes veteményeknél; leppendék, a juharfa, szilfa magvain; beező, tüsző stb. Húsosak 1) a bogyók, melyek magvát a húsa között finom hártya, vagy meg nem fásult börmezési magtárak. Községi magtár. környezi. Hasonlók ezekhez a kabak és almafélék. 2) A csontárok, melyekben a magtakaró belső hártyája kemény héjjá alakúl, milyen a cseresznye, szilva. Már némely makk terméseket is húsos boríték takar, melyet kopáncs-nak hivunk. pl. a diónál, mandolánál.

MAGTALANSÁG, (mag-talan-ság) fn. tt. magtalanság-ot, harm. szr. -a. Magtalan állapot, vagy tulajdonság. Különösen az emberi szaporodásra vonatkozólag am. ivadék nélküli állapot, meddőség, gyermektelenség.

MAGTALANUL, (mag-ta-lan-ul) ih. Magzat nélkül, gyermektelen állapotban.

MAGTÁR, (mag-tár) ösz. fn. Gazdasági vagy gabonakereskedői épület, vagy akármi rakhely, hol magvas gabonát tartanak. Urodalmi, vásárhelyi, élel

MAGTARAJ, (mag-taraj) ösz. fn. Növénynem az öthimesek seregéből és kétanyások rendéből; ernyője sugárzó, virági mind termők, nagy gallérai hosszuk, épek, gyümölcse kerekded lapos, karimája sinóros, vagy csipkés, vagy szőrös, vagy tüskés. (Tordylium).

MAGRUGÓ, (mag-rugó) ösz. fn. Növénynem az egylakiak és falkások osztályából; hímvirágának csé- MAGTARTÓ, (mag-tartó) ösz. fn. A növényekszéje öt metszésü, bokrétája öt hasábu, himszála há-nél a maghon közepén vagy oldalán képződött azon rom; anyavirágának csészéje öt metszésü, bokrétája hely, melyre a magcsák, azután a magvak fel vanöt hasábu, anyaszára három águ, kabakja szétrepe- nak füzve; máskép: magoszlop (Spermophorum). Küdő; magvait szétrúgja, és innen a neve. (Momordica). lönbözik tőle: magrejtő. MAGSINÓR, (mag-sinór) ösz. fn. A növényeknél azon kis szálacska, melynél fogva a mag mig ki nem fejlik, a magrejtő forradásával vagy a növény valamely részével öszveköttetésben van, s általa táplálkozik; máskép: kötölék (Podospermium, funiculus).

MAGSZAKADÁS, (mag-szakadás) ösz. fn. Midön valamely nemzetségnek vagy családnak utolsó tagja kihal, azt mondjuk róla, hogy magva szakadt, és ezen nemzetségi vagy családi kiveszés: magszakadás. Nem bánom ha magva vesz is. (Km.). Általán ‚végképi elveszés értelemben is fordul elé a Carthausi névtelennél: És megitközvén (ütközvén) mind magokat szakaszták ugyanott a sok pogánságnak." Legszorosabb ért. a férfi ág kihalása.

MAGSZÁR, (mag-szár) ösz. fn. 1. KOCSÁN. MAGSZÉM, (mag-szém) ösz. fn. A növényi magokból egy-egy szem.

MAGSZIGONY, (mag-szigony) ösz. fn. Növénynem az együttnemzök seregéből, s nősszüzek rendéből; vaczka polyvás, fészke két soros, mindenik sok pikkelyü, magvai lapítottak, csorba végüek, bóbitája két szarvu, sinnen a szigony nevezet. (Coreopsis).

MAGSZIN, (mag-szin) ösz. fn. Magtár, gabonatár; épület, melyben a kinyomtatott vagy csépelt és felszórt gabonát tartják.

MAGTALAN, (mag-talan) mn. tt. magtalan-t, tb. ok. Minek magva nincsen, mi magot nem ter

MAGTEJ, (mag-tej) ösz. fn. Gyógyszertárak ban, tejforma nedv, melyet öszvezuzott olajos magokból készítenek, pl. mondolamagtej.

MAGTOK, (mag-tok) ösz. fn. Széles ért. magot takaró boríték, milyenek a borsó hüvelye, a buza toklásza stb. Szorosb ért. egy keményke héju száraz magrejtő, melyben egynél több magvak vannak. (Capsula.) Ilyenek pl. az alma, körte magvait rejtő tokok. A tok belül sokszor választékkal vagy válaszfallal (termőlevéllel) két vagy több részre van osztva. A legközepén van egy kis oszlop, melyen ülnek a magvak, s melynél a választékok, ha vannak, mennek. Csak akkor mondják pedig a tokot két vagy több rekeszünek, ha azt a válaszfalak egészen a tetejéig elrekesztik, vagy másképen ha a tokot alkotó termőlevelek a közepéig nem nyúlnak be, akkor a tok egyrekesz.

öszve

MAGTYÚ, (mag-tyú) ösz. fn. Vékony hártya, mely a méhbe fogadott magzatot boritja.

MAGTYÚBÉL, (magtyú-bél) ösz. fn. A magtyúnak belső hártyalemezkéje. V. ö. MAGTYÚ.

MAGUL, (mag-ul) ih. A végett, hogy termő mag legyen; mag gyanánt, magnak. A gabona szépét magul eltenni, megtartani. Egy fia maradt irmagul. Néha am. mag formában. A kenyérnek való lisztet magul adni vissza.

MAGULICZA, falu Zaránd m.; helyr. Maguliczá-ra, —n, — ról.

[merged small][merged small][merged small][ocr errors][merged small][merged small]

MAGÜLTETÉS, (mag-ültetés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valaki szaporítás, termesztés végett magot ültet a földbe.

MAGV, (mag-v) fn. tt. magv-at. 1. MAG, fn. MAGVAD, (mag-vad) ösz. fn. Tenyésztésre szánt vad.

MAGVARÓTT, (magva-rótt) ösz. fn. Az együttnemzök seregéből és egyenlőnősök rendéből való növénynem; vaczka kopasz, csészéje tövön galléros, bóbitája pelyhes, rövid száru, magvai karczoltak, apró rovátkokkal, honnét a nevét kapta. (Picris) Görögül kesernyés ízéről nevezték.

MAGVAS, (mag-v-as) mn. tt. magvas-t v. —at, tb, ak. Szokottabb divatú szó, mint a vele egy értelmü Általán magos. am. magokat termő, maggal bövelkedő, magba menő. Magvas saláta, káposzta, répa, hajma. Különösen a kétlakiak között a nőstény szárról mondják, mely magokat hoz, milyenek a magvas kender, magvas komló, a hímszár neve virágos. A virágos kendert előbb nyüvik, mint a magvast.

MAGVASKENDER, (magvas-kender) ösz. fn. A kendernek nősténye, máskép: paszkonczakender, mivel hogy szálai nem adnak oly jóféle fonalat, mint a virágos, azaz hímkenderéi. V. ö. PASZKONCZA.

MAGVASODÁS, (mag-v-as-od-ás) fn. tt. mag vasodás-t, tb. ok, harm. szr. -a. A növénynek azon fejlődési állapota, midőn magvai nőnek.

[blocks in formation]

MAGVETÉS, (mag-vetés) ösz. fn. A termesztésre szánt növénymagnak földbe hintése. V. ö. VET, VETÉS.

MAGVETÖ, (mag-vető) ösz. fn. Személy, nevezetesen földmivelő, ki a kellően elkészitett földbe magot hint. Továbbá öblös eszköz, pl. a végeinél öszvefogott ponyva, melyből magot vetnek. V. ö. VET, VETŐ.

MAGZÁS, (mag-oz-ás) fn. tt. magzás-t, th. -ok, harm. szr. —a. A növénynek azon fejlődési állapotban levése, midőn tenyésző gyümölcse nő. V. ö. MAGZIK.

MAGZAT, (mag-oz-at) fn. tt. magzat-ot, harm. szr. —a v. —ja, kicsiny. magzatka. Általán am. magból eredő, kifejlődő sarjadék, a magtermő növénynek vagy állatnak mása. Különösen növénytani ért. a termö virágnak azon része, melyből közvetlenül mag, tok közöl mintegy nemesebb kifejezéssel csak emberi vagy gyümölcs leszen. (Germen).L. MAGHON. Az állaivadékról mondjuk. Innen az édes, kedves, szerelmes, gyönyörű magzatom, gyöngéd kifejezések. ,,Alugyál magzatom, nyugogyál virágom."

„Hányszor támadt tenfiad,
Szép hazám, kebledre;
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!"

Karács. ének.

Kölcsey.

Még a rosz anya is jámbor magzatot szeret. (Km.). Azért méglen valván (habens) egy drágalátos fiat, azt es ereszté ő hozjájok. A vinczellérek ke(dig) látván Márk. XII.). Szoros ért. a méhben már előhaladt fejmondának egymásnak: ez a magzat." (Tatrosi codex. lődésben létező ivadék. (Foetus. Az ezt megelőző lény: ébrény, latinul: embryo). Elhajtani a magzatot. Magzathajtó italok, szerek.

MAGZATELHAJTÁS, (magzat-el-hajtás) ösz. fn. A méhmagzatnak szándékosan valamely szerrel

MAGVASODIK, (mag-v-as-od-ik) k. m. magvasod-tam, tál, -ott. Mondjuk növényről, midőn nővirágai magot teremnek vagyis magtermökké lesznek. Különösen bizonyos kerti vetemények, mint ré-időelőtti elvesztése. pák, hajmák, káposzták szárba mennek, és magot teremnek.

MAGVASZAKADT, (magva-szakadt) ösz. mn. Mondjuk emberről, kinek gyermeke, s örököse nincsen, kiben a nemzetség vagy család kihal. Innen: magvaszakadt jószág am. örökös nélküli, rendszerént az állodalomra szálló jószág.

MAGZATELSZÜLÉS, (magzat-el-szülés) ösz. fn. A méhbeli magzatuak akaratlanul időelőtti elvesztése. Az oktalan állatoknál: elvetélés.

MAGZATHAJTÓ, (magzat-hajtó) ösz. fn. és in. Szer, illetőleg ital, mely a fogant magzatot az anya méhéből idétlenül kiűzi.

MAGZATING, (magzat-ing) ösz. fn. Azon gyön

MAGVATLAN, (mag-v-atlan) mn. tt. magvat-ge burokhártya, mely az anya méhében levő magzalan-t, tb. ok. L. MAGTALAN. tot takarja. Köznyelven: burok; a négylábuaknál: mápokla.

[ocr errors]

sa v.

MAGVAVÁLÓ, (magva-váló) ösz. mn. Mondják némely csontáros gyümölcsökről, melyek húsai a MAGZATLAN v. MAGZATTALAN, (mag-ozmagtól elválnak, különböztetésül a duránczi-tól. Mag-at-lan) mn. tt. magzatlan-t, tb. --ok. Akinek magzata nincsen, gyermektelen. Határozóként am. magzat nélkül. Magzatlan halt el.

vaváló szilva, baraczk. Tájszokás szerént: magbaváló a v elváltozván b-re, mint olyvá olybá.

MAGVAZIK, (mag-v-az-ik) k. m. magvaz-tam,

MAGZATLETÉTEL, (magzat-letétel) ösz. fn.

-tál, — ott, par. —zál. Magot termő állapotban léte-Általán, az éretlen magzatnak szokott idő előtti elzik. Ha magvazik a saláta, nem enni való. szülése. A négylábuaknál: elvetélés. Ha a nőszemély

45

MAGZATMÁSA - MAGYAL

MAGYALBOKOR-- MAGYAR

46

valamely hajtószerrel teszi azt, akkor magzatelhajtás, | második értelmű pedig mogyorógömbölyűségü gyüvagy épen magzatölés. mölcsöket teremvén. Használtatik tájszokásilag átvetve is malogya.

MAGZATMÁSA, ösz. fn. 1. MÁS fn. és POKLA. MAGZATOS, (mag-z-at-os) mn. tt. magzatos-t v. -at, tb. ak. Miben magzat van; különösen a régieknél am. terhes, viselős. Mindönök fölötte kell azért a magzatos asszonyállatoknak a Szűz Máriának szeplőtelen fogontatása napját ajtatosan illeniök" (ülleniök). Debreczeni legendáskönyv. Toldy F. kiadása 20. 1. Ugyanitt másképen: temerdők (asszonyállatok).

MAGYALBOKOR, (magyal-bokor) ösz. fn. A magyalnak cserjés faja. V. ö. MAGYAL.

MAGYALFA, (magyal-fa) ösz. fn. Lásd: MA

GYAL.

V.

MAGYALOS, (1) (magy-al-os) mn. tt. magyalos-t -at, tb.ak. Magyalbokrokkal, vagy fákkal benőtt. Magyalos bércz, erdő. Használtatik egyszerüen is fönevil, tárgyesetet, tb. ok; erdő, melyben magyalfák tenyésznek, olyan, mint, szilas, füzes, töl

MAGZATÖLÉS, (magzat-ölés) ösz. fn. Az emberölésnek legtermészetellenibb neme, midőn az anyagyes, bükkös, nyires stb. saját magzatját már fejlettebb korában, de még mé

MAGYALOS, (2), puszták Nógrád és Tolna m. ;

hében szándékosan veszti el; ha szülés után teszi ezt, helyr. Magyalos-ra, akkor inkább gyermekölés-nek hivják.

-on, -ról.

MAGYAR, (1), (elemzését 1. alább); fn. tt. maMAGZATÖLŐ, (magzat-ölő) ösz. mn. és fn. Szo-gyar-t, tb. -ok, harm. szr. -ja. Gúnyos kicsiny

ros ért. anya, ki magzatát méhében már fejlettebb korában szándékosan elveszti. Szélesb ért. saját gyermekét életétől megfosztó apa vagy anya, gyermekölö, gyermekgyilkos.

MAGZATSZUROK, (magzat-szurok) ösz. fn. A termő virágban azon nedvesség, melybe a nemző por beleragadván lehat a magzatba, s azt tenyészővé teszi. MAGZATVESZTÉS, (magzat-vesztés) ösz. fn. Mind magzatölés, mind elszülés értelemben vétetik.

zéssel: magyarka. Szoros ért. mint nemzeti név, jelent személyt, kinek mint nemzetünkből, vagy fajunkból valónak a magyar nyelv anyanyelve, vagy ha idegen nemzetbeli ősöktől származott is, idővel nyelvre, és szokásokra nézve, különösen pedig állandó ittlakozás által meghonosodott, vagyis ami nemzetünk tömegébe olvadt. Ha még szorosabb értelemben veszszük, nemzetünknek és fajunknak csak azon részét illetné, mely a kunok, székelyek, palóczokon stb. kivül honi nyelvünket birja anyai nyelvül, s mely mintegy törzs magvát.teszi az öszves nemzetnek. Széles ért. mint az állodalmilag vett hungarus szó jelentése, magyarnak mondható a magyar haza mindenik lako sa. Ennélfogva nevezik a kivándorlott és megtelepedett czigányokat is új magyaroknak. Duna-, tiszamelléki mayyarok. Felföldi, alföldi, erdélyi, havasalföldi magyarok. Csangó magyarok Moldovában. Kun maMAGZÓ, (mag-oz-6) mn. tt. magzót. Ami mag-gyarok. Palócz magyarok. Régi magyarok vezérei, fejezik. „Úrnak menden magzóji földön.“ (Universa ger

MAGZATVIZ, (magzat-viz) ösz. fn. A megszült magzat után a magzatmásából kifolyó nedv.

MAGZIK, (mag-oz-ik) k. m. magz-ott, htn. --ani. Mondjuk általán növényekről, midőn magvaik nőnek, vagy, mint mondani szokás, midőn magba mennek. Magzik a répa, saláta, hajma. Felmagzik a szárán hagyott fü.

minantia in terra. Bécsi cod. Dániel III,).

MAGY, (1), gyöke magyal szónak. Azonos mogy, bogy gyökkel mogyoró bogyó szóban, s jelent valamely gömbölyűt, beburkoltat. V. ö. MAGYAL. Különbözik a magyar szóban előforduló magy szótagtól, mely itt összetételből ered. V. ö. MAGYAR. MAGY, (2), falu Szabolcs m.; helyr. Magy-ra,

-on, -ról.

delmei. Magyarok Istene. Él még a magyarok Istene. Megemlegeted még a magyarok Istenét. Magyarnak Pécs, németnek Bécs. Igaz, tiszta, jó, vitéz magyar. Korcs, elfajult magyarok.

Romlásnak indult hajdan erős magyar.“

Berzsenyi. Mint melléknév általán jelenti valaminek oly tulajdonságát, mely nemzetünk, fajunk és hazánkbeli eredetre, szokásokra, természetre, szóval nemzetünk és MAGYAL, (magy-al) fn. tt. magyal-t, tb. ok, hazánk viszonyaira vonatkozik. Magyar apa, anya, harm. szr. —a v. -ja. Cserjefa a négyhímesek se- szülék. Magyar nép, faj. Magyar ember, asszony, leregéből és kétanyások rendéből; csészéje négy hegyü, gény, leány. Magyar katona, vitéz, huszár, ezred. Mabokrétája kerékforma, négy karéju, anyaszála nines, gyar ló, ökör, juh. Magyar bor, kenyér, kalács. Magyar bibéje négy, bogyója négy magvu. (Ilex). Egyik faja, forint, am. 50 kr. v. 100 dénár (a vonásforint téli magyal, melynek bogyói bársony szinüek. (Ilex három márjásból, azaz ötvenegy krajczárból álaquifolium). Dunán túl, nevezetesen a Bakonyság lott), amaz máskép: kurta forint. Magyar király, mentében magyalnak nevezik azon tölgyfát is, mely korona, föurak, nemesség, törvény, alkotmány. Magyar nek makkjai kisebbek, és gömbölyübbek, mint a cser- nyelv, irodalom. Magyar szabó, timár. Magyar ruha, fákon termők. Mindkét értelemben gyöke a bogyó viselet, nadrág, kalap, üng. Magyar zene, táncz. Maforma gömbölyűt jelentő magy, máskép mogy (=bogy), gyar világ, a magyar országos lét, szokások, nyelv diminthogy tájdivatosan mogyal is. E szerént rokon a vatkora. Eléfordúl a történelemben hét magyar (a mogyoró máskép: magyaró, továbbá a bogy bogyó Névtelen jegyző irásmódja szerént: hetumoger) t. i. a szókkal, t. i. az első jelentésü magyal bogyókat, a | hét vezér, kik alatt a magyarok e hazába jöttek; to

« ElőzőTovább »