-e.

getés-t, tb. -ek, harm. szr. e. Cselekvés, midőn gyöngén melegítünk valamit. V. ö. MELENGET.

= =

MELENGETÉS, (mel-eng-et-és) fn. tt. melen, mely talán fél, honnét feleség, felem, feled stb., sőt vel rag is, és mely ragozásban az I hangot megkettőzteti, mint a tájdivatos föllebb, bellebb, killebb, az eredetibb fölebb, belebb, külebb helyett; ilyen a tájdivatos töllem, nállam. E szerént a mellé, mellől, mellett, mellesleg szókban az egyik l csak nyomaték gyanánt hangzanék. Vagy pedig a mel eredeti értelmét is tekintve, valószinű, hogy egy gyökü a megy v. men igével, (sőt épen magától a men igétől származott, és egészben igy volna tájdivatosan: menvel, megrövidülve : men-l és az n is l-lé hasonulva: mell), s am. menetel; mert pl. Duna mellett am. Duna menve vagy menett, vagy mentében; Duna mellől am. Duna meneteltől vagy Duna mentétől; s Duna mellé am. Duna mente elé vagy mentéhez. Ezen értelemre mutatnak a mellék és mellőz származékok is, pl. Vágmellék, Vág menetelék vagy Vágmente, és mellőzni valamit am. menetelben előzni, tova menni, mellette részvét nélkül elmenni, mentünkben elkerülni. MELLÁR, puszta Fehér m.; helyr. Mellár-ra, on, -ról.

MELLBAJ, (mell-baj) ösz. fn. Általán mindenféle fájdalom, betegség, mely különösen a mellet, és mellrészeket bántja.

MELLBALZAM, (mell-balzam) ösz. fn. Balzam, melyet mellbajok ellen gyógyszerül szoktak használni. MELLBETEG, (mell-beteg) ösz. mn. és fn. Ki valamely mellbajban szenved.

MELL, (1), fn. tt. mell-et, harm. szr. e. Az emberi és állati deréknak elül álló, s többé-kevesbbé kidomborodó része, mely az emberi testben a nyaktól kezdve a rövid bordákig terjed. Széles, szűk, domború, lapos, beesett mell. Kinyomni, kitolni a mellet. Valakit mellhez szorítani, mellbe v. mellen ütni. Szükebb ért. jelenti a mellüreget, a benne levő belrészekkel együtt, pl. az ily mondatokban: szorúl a mellem. Nyálka lepi a mellemet. Gyönge a melle, azaz tüdeje. Még szükebb ért. a mellnek két oldalán levő húsos kidudorodások, kivált a nőnemnél. Ezeket a magyar különösen csöcs-nek, vagy emlő-nek nevezi, melyek t. i. az anyatejnek elválasztására rendeltetvék. V. ö. CSÖCS, EMLŐ. Átv. ért. képviseli azon érzelmeket, melyek elszántságra, s bátorságra mutatnak. Férfias mellel neki szegülni a veszélynek. Erős mellel fo gadni a csapást. Innen használtatik sziv helyett is. Fájdalmában szorúl a melle. Dagad mellem a nagy örömtől. Szinte képes kifejezéssel mondjuk a ruhának azon részéről, mely a mellet takarja. A lónemü állatok mellét a magyar különösen szügy-nek, a szarvasmarhákét szegy-nek nevezi. Mi e szó eredetét illeti, valószinü, hogy gyöke azon el, melyből az első, elül, előtt származnak, minthogy a mell csakugyan többékevesbbé előre nyomúl. Képzésre nézve hasonlatban áll a toll főnévvel, melynek törzsöke tol, s ebből lett erdélyiesen tolu v. talu, Mátyusföldén tollu, közebb szokás szerént toll; hasonlóan az el gyökből keletkezett elő, elü, ell, s m előtéttel mell. Ezen elemzéssel tárgyilagos öszvefüggésben állanak az elül hátul, előre hátra ellentétek. Söt figyelmet érdemel az is, hogy bizonyos gyermekjátékokban, midőn valamely fiú többek közöl kiolvas valakit, először önmagán kezdvén az olvasást s mellét megütve, így szól: ellem bellem, mi ismét másféle olvasásban egyem begyem, azaz bögyem. E szerént az ell és mell épen oly változatok, MELLDESZKA, (mell-deszka) ösz. fn. Némely mint az ekeg mekeg, v. ekeg bekeg, ingó bingó, illeg billeg, mesterembereknél deszkadarab, melyet bizonyos anya manya, stb. Más vélemény szerént az egyszerű munka alatt melleikhez szorítanak, pl. a kádárok, mimel a benne létező hangok (m és 1) szerént is úgy te-dőn nagy furóval dolgoznak, hogy a furó nyele melkinthető mint maga az emel ige, ettől lett emelő, emelü leiket ne nyomja. vagy az első hang elhagyásával: melű vagy melj; innen ez jelent általában valamely emelkedettet, domborodottat, különösen az állatvilági test domborodott előrészét. Ismét mások szerént mell betüáttétellel s némi változtatással am. emlő.

MELLBETEGSÉG, (mell-betegség) ösz. fn. A mellnek kóros állapota.

MELLBODOR, (mell-bodor) ösz. fn. Pipereféle bodor az üngök mellén, mely fodrosan varrott finomabb gyolcsból áll, vagy hasonló nemü pipere a mellet takaró női öltözék részén.

MELLCSONT, (mell-csont) ösz. fn. Porczogós csont a mell közepén, melynél az oldalbordák öszvejönnek.

MELLDAGANAT, (mell-daganat) ösz. fn. Kỏros daganat a mellben, különösen a tüdőben.

MELLDOLMÁMY, (mell-dolmány) ösz. fn. A mellhez különösen a nőknél szorosan álló kurta dolmányka.

MELLÉ, (mell-é) névutó, mely megfelel e kérdésre hová? s alanyeset után áll, pl. folyó mellé épíMELL, (2), (men-vel? öszvébbhúzva men-1, teni a falut. Út mellé fákat ültetni. Személyragozva : mel-1) elvont törzsök, melyből mellém, melléd, mellé, mellém, melléd, melléje, mellénk, melléték, melléjék. tovább mellett, mellől névutók származnak. Minthogy Mint helyjelentő azon irányra vagy vonalra mutat, ezen származékokban alapfogalom azon irány, vagy mely valamely test, vagy tér mentében huzódik el, vonal, mely bizonyos testnek oldala mentében huzó- vagy is annak szélét, vagy oldalát legközelebbről dik el: innen ezek törzsöke mell egészen különböző je- érinti, pl. part mellé kötni a hajót am. a part oldalálentésü- és eleműnek látszik, mint a deréknak előrészét hoz vagy széléhez. Ház mellé húzni magát am. ház oldajelentő mell. T. i. Valamint a fölött alatt, fölé alá név-lához, vagy széléhez. Elemzését illetőleg 1. MELL, (2), utók törzsöke a föl, és al, hasonlóan származtathat- elvont törzsök. Átv. ért. szoros viszonyra, és öszvekötnak a mellett és mellé szók az egyszerű mel törzsöktől, tetésre mutat, pl. kenyér mellé jó sajt, azaz kenyér

AKAD. NAGY szótár iv. KÖT,

28

állsz? azaz, kivel tartasz, vagy kinek fogod pártját? | lyet valaki a fő czélon kivül elérni akar, s mely ezMELLED, (mell-ed) önh. m. melled-tem, -tél, zel öszvefüggésben áll. -t. Mondják madarakról, midőn melltollaik kihullaMELLÉKCZIKK v. nak, máskép koppad. v. ö. MELLESZT.

MELLÉKÁROK, (mellék-árok) ösz. fn. Kisebbféle árok, melyet a fő árok mentében húznak. MELLÉKASZTAL, (mellék-asztal) ösz. fu. 1) MELLÉKÉST, (mell-ék-és-t) ih. A székelyekKis asztal, melyet egy másik nagyobbhoz tesznek. 2) Nagyobb éttermekben, pl. a kolostorokban, intéze-nél (,mejjékest, alakban). am. egy vonalban. Mellékest

MELLÉKHATÁROZAT-MELLÉKJÖVEDELEM

MELLÉKHIVATAL, (mellék-hivatal) ösz. fn. MELLÉKFALU, GYÖNGYÖS—, falu Somogy Kisebbféle hivatal, melyet valaki a fő hivatalon kim.; helyr. Mellékfalu-ba, —ban, -ból.

MELLÉKJEGY, (mellék-jegy) ösz. fn. Jegy, melyet nagyobb meghatározás és megkülönböztetés végett a főjegy mellé tesznek, pl. mellékjegyek a hangtanban, melyek nem a hangjegyek kulcsánál, hanem közvetlenül egyes hangjegyek mellett, mint hozzájok tartozók állanak. Általán a mellékjegy fogalmához MELLÉKFÜRT, (mellék-fürt) ösz. fn. A haj- tartozik, hogy több rokon tárgyak között elválasztó fodorításnál am. kisebb, rövidebb hajfürt. különbséget tegyen.

MELLÉKKAMARA, (mellék-kamara) ösz. fn., főnevek sorába lép, pl. lakatos, asztalos, üveges, mi1) Kamara, mely egy másik mellett van, vagy vala- dön mesterembert jelentenek. Némelyek azt állitván, mely lakhoz, szobához épített kamara. 2) Boncztani hogy,melléknév' a német,Beiwort' forditása, helyette ért. így neveztetnek a szivkamarák melletti üregek.,tulajdonságnév szót használják, de ez igen alkalmat(Atria cordis). lan hosszú szó, s a,tulajdonnév szóval könnyen öszvezavarodhatik, ha már új öszvetételt kell használnunk, czélszerűbbnek látnók a,milységnév vagy csak ,milynév szót. V. ö. FÖNÉV.

441

MELLÉKSZÉL - MELLÉKVÉGZÉS

MELLÉKVITORLA-MELLESLEG VALÓ 442

MELLÉKSZÉL, (mellék-szél) ösz. fn. Szél, mely mellékes tárgyban, nem a nem egyenesen az ég négy tájpontjairól, hanem azok-zatik. tól többé vagy kevesbbé távolodó irányban fúj, vagy oly szél, mely néha-néha a fő szelen kivül és mellett kevessé távolabb iránypontról jön.

MELLÉKSZER, (mellék-szer) ösz. fu. A főszeren kivül és mellett adatni vagy használtatni szokott szer, mely amazt némileg elősegíti, vagy éldelhetöbbé, vagy hatásosabbá teszi. Az ellenszenvi gyógymódban a főszerekhez mellékszereket is szoktak adni.

MELLÉKSZEREP, (mellék-szerep) ösz. fn. Szoros ért. a szinműben oly szerep, mely a szinmű cselekvényére kisebb befolyással van; másod vagy harmad rangu személynek szerepe. Átv. ért. a valódi élet szinpadán kisebbféle befolyásu és hatásu részvevés bizonyos működésben. V. ö. SZEREP.

MELLÉKSZÍN, (mellék-szín) ösz. fn. Halványabb szín, mely az élénkebb főszín vagy alapszín mellett mintegy árnyéklatot képez; vagy mely két vagy több főszín keverékéből áll.

MELLÉKSZÓ, (mellék-szó) ösz. fn. 1. MEL

LÉKNÉV.

MELLÉKSZOBA, (mellék-szoba) ösz. fn. Szoba, mely egy másikból nyílik, honnan benyiló-nak is mondatik, mely a bejárástól nyiló főszobánál, vagy teremnél kisebb.

MELLÉKTÉTEL, (mellék-tétel) ösz. fn. A fő tétel alá rendelt kisebbféle, csekélyebb nyomatéku tétel. V. ö. TÉTEL.

fö ügyre vonatkozólag ho

MELLÉKVITORLA, (mellék-vitorla) ösz. fn. A fő vitorlának egyik, vagy másik oldalához feszített vitorla, melyet kedvező szélfuváskor alkalmaznak.

MELLÉKVONÁS, (mellék-vonás) ösz. fn. Általán a fő vonás mellett és kivül húzott vonás, pl. a delejtün azon vonások, melyek a négy világtájt mutató fővonások között állanak, s a melléktájakat mutatják.

MELLELÖ, (mell-elő) ösz. fn. Egyedül a mellet betakarni való ruha, ujjak és hátdarab nélkül. Alkotása e szónak olyan, mint a lovak szügyét fedő szügy-elő szóé. Különbözik tőle: ingelő, és mellény. V. ö. INGELŐ, MELLÉNY.

MELLÉNY, (mell-ény) fn. tt. mellény-t, tb.-ék, harm. szr. e. Kicsinyezve: mellényke. Újabb alkotásu, s köz divatra kapott szó. Jelenti azon ujjatlan, melltakaró, de hátdarabbal is ellátott, tehát a derekat övedző, egyébiránt különféle szabásu ruhafélét, melyet közvetlenül az ing fölé szokás ölteni. Régente, söt a népnél még most is több vidékeken a német tén német tájdivatos Leibel után lajbli, v. lájbli, a Brustflek után pruszli, pruszlik, puruczka, vagy a szinmellelő pedig pruczlajbli, Tisza mellett: derékravaló. MELLÉNYKE, (mell-ény-kc) kicsiny. fn. tt. mellénykét. Kisebbféle mellény, pl. a gyermekeké, vagy milyet a nöszemélyek viselnek.

MELLES, (1), (mell-es) mn. tt. melles-t, v. —et, MELLÉKTÖK, (mellék-tök) ösz. fn. Boncztani tb. -ek. Nagyító ért. kinek kitünőleg széles, vagy ért. a hímtöknek, azaz herének hátsó oldalán fekvő, domború melle van. Csontos, melles legény. Melles les azzal öszvefüggésben levő kisebbféle tök. (Epidiány, menyecske. dymis).

MELLES, (2), (mell-es) elvont törzsöke melles

MELLÉKTÖRTÉNET, (mellék-történet) ösz. leg szónak.

fn. Széles ért. történet, mely egy más nagyobbik törMELLESÉDIK, (mell-es-éd-ik) k. m. mellesedténetnek folytában, mentében, vagy azt némileg megtem, -tél, —étt. Melle kitünőleg szélesedik, erősöszakasztva, vagy belőle mintegy alkalmilag kieredvedik, vagy domborodik. Különösen mondják nöszemélyfordul elé. Különösen, a szinművekben, és elbeszélőről, midőn csöcsei neki dudorodnak. költeményekben, pl. regényben, höskölteményben, a mű lényegéhez szorosan nem tartozó cselekvény, melynek czélja azonban a fő cselekvény okait és eredményeit felvilágosítani, miért is azzal némi viszonyban kell állania. Ilyen Virgil Aeneiszében Trója megvétele. (Episodium).

MELLÉKUDVAR, (mellék-udvar) ösz. fn. Valamely nagyobb épület fő udvarán kivül és mellett egy másik udvar. V. ö. UDVAR.

MELLÉKÚT, (mellék-út) ösz. fn. A rendes fő úton kivül, és mentében egy más út, mely amazzal együtt végre egy czélhoz vezet.

MELLÉKUTCZA, (mellék-utcza) ösz. fn. A fő utcza mentében jobbra, vagy balra benyuló utcza, vagy oly utcza, mely a főutczával ugyan egyenvonalban nyúlik el, de a közlekedési uttól félrébb esik.

MELLÉKVÉGZÉS v. -VÉGZET, (mellékvégzés v. -végzet) ösz. fn. Hatósági, vagy akármiféle testületi tanácskozásnak oly végzete, mely bizonyos

MELLESLEG, (mell-es-leg) ih. 1) Bizonyos irányvonalon kivül, de vele többé-kevesbbé egyhuzamban, a fővonal közelében. A hadsereg egy része a föuton, a többi pedig mellesleg vonult el. 2) Nem fö dolog gyanánt, csak némileg érintve, s mintegy odavetve. Mellesleg legyen mondva. Mellesleg eléhozhatod az én ügyemet is. Mellesleg holmi apróbb dolgokat végezni. E szónak alapfogalmából kitünik, hogy gyöke ugyanaz, mely a mellett, mellé, mellől névutóké. E szerént törzsöke melles, mely am. oldalas, miért mellesleg am. oldalaslag.

MELLESLEGĖS, (mell-es-leg-ės) mn. tt. mellesleges-t, v. —et, tb. —ek. 1) Ami nem a fővonal irányában, hanem csak annak oldalán huzódik el. Mellesleges utakon járni. 2) Nem a fő dologhoz tartozó, azzal csak némileg érintkező. Hagyjuk a mellesleges eltéréseket, s szóljunk a dolog érdeméhez.

MELLESLEGVALÓ, (mellesleg-való) ösz. mn. L. MELLESLEGĖS.