373

MEGSZÓR-MEGSZÖK

MEGSZÖKÉS – MEGSZŰKÍT

374

a kis gyermeket. A borjukat, bárányokat naponként | dö sár megszöki a ruhát, a falakat. A szarvasmarhá néhányszor megszoptatni. V. ö. SZOP, SZOPTAT. kat megszökte a vértályog.

MEGSZÓR, (meg-szór) ösz. áth. 1) Holmi szemes jószágot a levegőbe hány és szór, hogy a benne lévő polyvától, szeméttől megtisztítsa. Megszórni a búzál, kölest. 2) A szórást bevégzi. Mi már megszórtunk. V. ö. SZÓR és SZELEL.

MEGSZORÍT v. -SZORIT, (meg-szorít) ösz. áth. 1) Valamely rugalmas testet úgy öszvenyom, hogy elöbbi terjedelméhez képest kisebb helyet foglal el. Itt a meg am. öszve. Megszorítani a szivacsot, a puha kenyeret. Megszorítani valakinek kezét. 2) Akár mily testet úgy megköt, hogy helyén megfeszüljön, s ne mozogjon. Megszorítani a nyerget. Megszorítani a szekérre rakott holmit. 3) Embert vagy más állatot szűk helyre zár, s úgy körülvesz, hogy ne szabadulhasson. Megszorítani az ellenséget. Hajtóvadászatban megszorítani a vadakat. Átv. ért. erkölcsileg szük korlátok közé fog. Megszorítani a nemzet szabadságát. V. ö. SZORÍT.

MEGSZORÍTÁS v. —SZORITÁS, (meg-szorítás) ösz. fn. Cselekvés, melynél fogva valamit megszorítanak. Különösen átv. ért. erkölcsi vagy szellemi korlátozás. A polgári és sajtószabadság megszorítását eszközlő rendeletek. V. ö. MEGSZORÍT.

MEGSZORÚL v. -SZORUL, (meg-szorúl) ösz. önh. 1) Valamely test vagy hely, szük korlátok közé huzódik. Sajtó alatt megszorúl a papirtömeg. E szük ülésen ketten megszorulunk. A völgy két hegy között | megszorúl. A Duna Visegrádnál megszorúl. 2) Mindünnen bekerítve kelepczébe jut. Vizek és hegyek között megszorult az üldözött hadsereg. Megszorulnak a hajtók által üzött vadak. 3) Valamiben szükséget szenred. Kenyér dolgában megszorulni. V. ö. SZORÚL.

MEGSZÖKÉS, (meg-szökés) ösz. fn. 1) Megfecskendés. 2) Menekülés végett alattomos eltávozás. A rabok megszökése ellen biztosítani a börtönt.

MEGSZÖKIK, (meg-szökik) ösz. k. Alattomosan eltávozik, hogy valami rosztól meneküljön. Sok adóssáy miatt megszökni. A katonaság elöl, börtönből megszökni. Itt a meg am. el.

MEGSZÖKTET, (meg-szöktet) ösz. mivelt. Valakinek módot, segédkezet nyújt, hogy menekvőkép alattomosan elmehessen valahonnan. A hütelen börtönör megszöktette a foglyokat. Máskép: elszöktet. MEGSZÖNT, 1. MEGSZENT.

MEGSZŐNYEGÉZ, (meg-szőnyegéz) ösz. áth. Egy vagy több szőnyeggel beterít. Megszönyegezni a termeket. V. ö. SZŐNYEG.

MEGSZÖPPEN, (meg-szöppen) ösz. önh. 1. MEG

SZÉPPEN.

MEGSZÖRÖSÖDIK, (meg-szörösödik) ösz. k. Ször növekedik rajta. Melle, karjai megszörösödtek. V. ö. SZÖRÖS.

MEGSZÖSZÖL, (meg-szöszöl) ösz. áth. 1) A kendert vagy lent a szösztől meg- és kitisztítja. 2) A szöszölést bevégzi. 3) Valakit megszid.

MEGSZÚR, (meg-szúr) ösz. áth. Valamely hegyes eszközzel vagy taggal megbök, megsért. Tüvel, árral megszúrni valakit. Az orgyilkos megszúrta őt törrel. A szilaj bika megszúrta szarvával a gulyást. A tövis megszúrta kezemet, lábamat. V. ö. SZÚR.

MEGSZÚRÁS v. -SZURÁS, (meg-szúrás) ösz. fn. Cselekvés, mely által megszúrnak valakit vagy valamit. V. ö. MEGSZÚR.

MEGSZURDAL, (meg-szurdal) ösz. gyak. áth.

MEGSZÓTALANODIK, (meg-szótalanodik) ösz. L. MEGSZURKÁL. k. Hallgataggá, szótalanná válik, igen kevés beszédüvé lesz. Egy időtől fogva komor lett, és megszótalanodott. V. ö. SZÓTALAN.

MEGSZURKÁL, (meg-szurkál) ösz. gyak. áth. Több helyen, vagy többeket, vagy gyakran megszúr. Tüvel megszurkálni a papírt. A böszült ökör megszurkálta a mészárosebeket. V. ö. SZURKÁL.

MEGSZURKOL, (meg-szurkol) ösz. áth. 1. MEG

SZURKOZ.

MEGSZOTYKOSODIK v. SZOTYOSODIK, (meg-szotykosodik v. -szotyosodik) ösz. k. Mondják némely gyümölcsökről, midőn levesedés által érnek meg. Megszotykosodott vagy szotyosodott a vad körte. MEGSZURKOSODIK, (mcg-szurkosodik) ösz. Némely másokról, midőn túlérés vagy törés-zúzás k. Szurkossá leszen, megragadja a szurok. Aki szumiatt levök folyni kezd. Megszotyosodott a szilva, ba- | rokkal bánik, megszurkosodik. V. ö. SZUROK. raczk. Néhutt máskép: megszotyósodik, és meglustosodik. MEGSZÖ, (meg-szö) ösz. áth. Szövőszékben vagy akármiféle géppel, eszközzel a fonalakat kelmévé alakítja. Megszöni a lenfonalakat, a selymet. V. ö. SZŐ. MEGSZÖGECSEL, helyesebben megszegecsel; 1. ezt; és v. ö. SZEG, SZÖG fn.

MEGSZÖGLETEZ, (meg-szögletez) ösz. áth. Valamely testet úgy alakít, úgy megmetél, megnyirkál stb., hogy szögletei legyenek. A faragó ácsok a hengerded fenyüket megszögletezik. V. ö. SZÖGLET.

MEGSZURKOZ, (meg-szurkoz) ösz. áth. Szurokkal megken, vagy beönt. A varga megszurkozza a fonalat. A vásznat, ponyvát eső ellen megszurkozni. V. 6. SZUROK.

MEGSZURMOSODIK, (meg-szurmosodik) ösz. k. Szurmossá lesz (bevégzetten). V. ö. SZURMOS. MEGSZURTOSODIK, (meg-szurtosodik) ösz. k. Megmocskosodik, megkormosodik, megezirmosodik. Megszurtosodik a varga, kovács, kéményseprő.

MEGSZÜKÍT, (meg-szükit) ösz. áth. Szükké MEGSZÖK, (meg-szök) ösz. önh. Tárgyesetes tesz (bevégzetten). A hízás megszükíti a ruhát. A háviszonynévvel am. hirtelen meglep, s mintegy ráug- ború megszükíti a fegyverfogható férfiak, és a kézimunrik. Leginkább nedves testekről mondják. A fecsken- Į kások számát.

MEGSZÜKÜL v. —SZÜKÜL, (meg-szűkül) | désekről, melyek az embert megsoványítják. Megszürte ösz. önh. 1) Előbbi tág állapota aránylag megkiseb- öt a betegség, a koplalás. bedik. Megszükül a ruha, midőn öszvemegy, vagy mi

MEGSZÜRENKĖDIK, (meg-szürenkedik) ösz. dön viselője meghízik. 2) Valamiben szükséget szen- k. Valamely betegségben vagy más szenvedő állapotved, különösen életfentartására megkivántató dolgo-ban megsoványkodik. kat nélkülöz. A rosz termés miatt kenyérben és más eleségben megszükülni. V. ö. SZÜK.

MEGSZÜN v. —SZÜN, (meg-szün) ösz. önh. Saját akarata vagy ösztöne szerént valaminek gyakorlatát, folytatását megszakasztja. A gyermek, ha emlőt adnak neki, megszün sírni. Mikor szünsz már meg haragudni? Ha meg nem szüntök zavarogni, rendőröket hivatok. A kancza megszün nyerítni, ha csikaját megtalálta. A lelketlen vagy elvont tárgyakra vonatkozó lag, szabatosan megszünik használandó. Megszünik a zivatar, a szélvész, a zaj. Megszűnik a háború. A ke rék, ha valamely erő tovább nem hajtja, megszünik fo-ről lemond, s úgy nyilatkozik felőle, hogy nincs virogni.

nak kapcsai, kötelékei megoldódnak, s hézag támad közöttök. A kéve kötele megtágult. Átv. ért. valamely erkölcsi öszveköttetés, vagy polgári viszony kapcsai megbomlanak. Megtágul a fegyelem, a rend. V. ö. TÁGÚL.

MEGTAKAR, (meg-takar) ösz. áth. Bizonyos jószágot megőriz, hogy el ne keljen, hogy megmaradjon. Heti keresetéből néhány garast vagy forintot megtakarni. Nem árt egy-két öl szénát megtakarni a jövő télre. V. ö. TAKAR.

MEGTAKARGAT, (meg-takargat) ösz. gyak. áth. A rendes költeni valóból idöről időre valamicskét meghagy, és megőriz. Nem árt néhány forintot megtakargatni. Most abból élünk, amit taval megtakar gattunk.

MEGTAKARÍT v. -TAKARIT, (meg-takarít) ösz. áth. 1) Rendbe hoz s kitisztít valamit, pl. a szobát, köntöst. 2) L. MEGTAKAR.

MEGTAKNYOSODIK, (meg-taknyosodik) ösz. k. Különösen lóról mondják, midőn takony nevezetü nyavalya lepi meg. V. ö. TAKONY.

MEGTÁKOL, MEGTÁKOZ, (meg-tákol v. -tákoz) ösz. áth. Valamit nagyjából, roszul öszveakgat, öszvefoltoz. V. ö. TÁK, TÁKOL.

MEGTÁMADÓ, (meg-támadó) ösz. mn. és fn. Erőszakos megrohanást kezdő, ellenség gyanánt neki eső. Megtámadó fél. Az ellenpártiakat megtámadó szónok. A megtámadó irományra alapos czáfolatot irni. V. ö. MEGTÁMAD.

MEGTÁMADÓLAG, (meg-támadólag) ösz. ih. Erőszakos mcgrohanást vagy megbántást kezdve. Megtámadólag vívni. Ellentéte : védőleg.

MEGTÁMASZKODIK, (meg-támaszkodik) ösz. k. Dülöfélben, vagy legalább gyönge állásában valamely szilárd testtel teszi magát oly öszveköttetésbe, hogy ez ötet is fentartsa.

MEGTÁMASZT, (meg-támaszt) ösz. áth. Dőlékeny testnek egy más szilárd testet ellenkező irányban neki szegez, neki vet, hogy súlyegyenét megtartsa, hogy mozdulatlanná legyen, hogy el ne döljön stb. Duczokkal, gerendákkal megtámasztani a ferde kazalt, a repedezett falat. Megtámasztani az egyenetlen lábu asztalt. A lejtőn álló kocsi kerekét kövel megtámasztani, hogy le ne fusson. Megtámasztani a gyümölcsterhelte ágakat, fákat. V. ö. TÁMASZT.

MEGTÁMOLYODIK, (meg-támolyodik) ösz. k. Támolyogni, vagyis szédelegni kezd.

MEGTÁNCZOLTAT, (meg-tánczoltat) ösz. miv. Eszközli, hogy valaki tánczoljon. Átv. ért. hatalmában úgy tartva, hogy foroghasson, jól elver.

MEGTANÍT v. TANIT, (meg-tanít) ösz. áth. Bizonyos ismeretekben és ügyességben jártassá tesz. Megtanítlak olvasni, írni, idegen nyelveken beszélni. Korán megtanították öt varrni, sütni, főzni.

MEGTALÁL, (meg-talál) ösz. áth. 1) Arra, ami elveszett vagy eltévelyedett, ismét ráakad. Megtalálta az elvesztett gyürüt és pénzt. Kerestem mindenütt, de nem találtam meg. Az eltévelyedett csikót a harmadik határban találtam meg. 2) Megleli, amit más vesztett el. Aki megtalálta erszényemet, adja vissza. 3) Véletlenül öszvejön, vagy érintkezik valamivel. Megtalálta zsák a foltját, eczetes kanna a dugóját. (Km.). 4) Régiesen és tájdivatosan am. megkér, megkeres. Talált meg minket könyörgésével Halmágyi Mihály deák." Talált meg minket levele által Cháki Anna Átv. ért. mondják elvont dolgokról is, melyek által mi atyánkfia.“ (Báthori István lengyel kir. levelei ismereteket és ügyességet szerzünk. Megtanít a 1584-ből). Esmeg uramat ő nagyságát akarom érte nyomoruság, a tapasztalás. Majd megtanítnak a körülmegtalálnom." (Levél 1557-ből. Szalay Á. 400. m.mények. Minthogy a tanítás gyakran szigorral, feddés

1.). 5) Midőn határtalan viszonyigével áll kapcsolatban, alapfogalom benne a véletlent, történeteset jelentő talán, s ekkor a meg tulajdonkép a viszonyigére vonatkozik s különirandó, pl. Ha atyám meg talál jönni, am. ha talán megjön. Ha meg találnál betegedni, am. ha talán megbetegednél. V. ö. TALÁL, és TALÁN.

MEGTALPAL, (meg-talpal) ösz. áth. Lábbelinek talpat csinál. Megtalpalni a sarut, csizmát. V. ö. TALP.

MEGTÁMAD, (mcg-támad) ösz. áth. Testi vagy szellemi erőszakkal megrohan, neki megy, neki esik. Fegyveres kézzel megtámadni az utasokat. Nyers hangon megtámadni valakit. Az ellenkező elvü irók megtámadják egymást. V. ö. TÁMAD.

MEGTÁMADÁS, (meg-támadás) ösz. fn. Erőszakos megrohanás, melynél fogva valaki neki esik másnak, hogy kifogjon rajta, hogy legyőzze, vagy megczáfolja stb. A megtámadást visszatorolni. V. ö. MEGTÁMAD

„Jaj nekem, s jaj annak, aki engem
Verset írni búmra megtanított."

Kölcsey.

sel, sőt büntetéssel is jár innen annyit is jelent, mint megfedd, szigoruan fog, megver. Várj várj, majd megtanítlak én tégedet. Megtanítlak keztyüben dudálni.

MEGTÁNTORÍT v. —TÁNTORIT, (meg-tántorit) ösz. áth. Eszközli, hogy ide-oda ingadozzon, hogy tántorogjon. Leginkább átv. ért. használtatik, s am. valakit holmi csábok, ingerek, fenyegetések, vesztegetések, erkölcsi erőszak által akaratában, eltökélésében ingadozóvá tesz, a becsület és erény utjáról eltérít. A pénz, a dicsvágy, a hizelgés sokat megtántorít. V. ö. TÁNTORÍT.

MEGTÁNTORODIK, (meg-tántorodik) ösz. k. Mondjuk emberről vagy más állatokról, midőn álltokban vagy mentökben egyensulyjokat vesztik, s ide-oda ingadoznak. Feje szédelegni kezdett, és megtántorodott. A részeg ember meg-megtántorodik. Átv. ért. csábok, ingerek, vesztegetések által akaratának szilárdsága, s erkölcsi jelleme ingadozóvá lesz, s az észnek vagy erénynek utjáról eltér. V. ö. TÁNTORODIK.

MEGTANUL v. TANUL, (meg-tanúl) ösz.

MEGTARKÍT v. -TARKIT, (meg-tarkit) ösz. áth. 1. MEGTARKÁZ.

MEGTARKÁZ, (meg-tarkáz) ösz. áth. Valamit áth. 1) Bizonyos ismeretet vagy ügyességet magáévá úgy metél, rajzol, fest, varr, hímez stb., hogy tarka tesz. Különösen valamit emlékező tehetségével meglegyen. V. ö. TARKA. Különféle szinü szirmokkal, jegyez. Megtanulni az anyai, és némely idegen nyelvet. hímvarrással megtarkázni a ködment. A fiú megtanulja a feladott leczkét. Megtanulni valamely mesterséget. Ez értelemben helyesebben tanol. 2) Onhatólag, tárgyesetes viszonynév nélkül, határtalan igével használtatik, s am. bizonyos cselekvés vagy szenvedés, vagy állapot gyakorlásában ügyességet szerez. Megtanul irni, olvasni. Megtanul sütni, főzni, varrni. Midön nyelvről van szó, az illető nyelv neve határozó alakot vesz föl, pl. Megtanulok francziául, olaszul, angolul. V. ö. TANÚL.

MEGTANÚLÁS v. --TANULÁS, (incg-tanúlás) ösz. fn. Bizonyos ismereteknek az emlékező tehetség általi följegyzése, vagy ügyességnek megszerzése. Idegen nyelvek megtanulására adni magát. Egyik mesterség megtanulása több képességet és időt igényel, mint a másiké. V. ö. MEGTANUL.

MEGTAPAD, (meg-tapad) ösz. önh. Valamely ragadós test egy másikkal érintkezik, és megmarad rajta. Az agyagos sár megtapad a keréken. A szurok megtapad a kézen. V. ö. TAPAD.

MEGTAPASZT, (meg-tapaszt) ösz. áth. Bizonyos ragadós testet egy másikra nyomkod, csapkod, hogy rajta maradjon. Megtapasztani a falat sárral. Tájdivatosan am. megtapint. „A falt vagy az asztalt ha megtapasztja az ember, melegséget érez." (Mikes Kelemen törökorsz. levelei). V. ö. TAPASZT.

MEGTAPINT, (meg-tapint) ösz. áth. Kézzel vagy lábbal gyöngéden megérint. Az orvos megtapintja a beteg üterét. Megtapintani a daganatot. Tapintsd meg homlokomat, mily forró. V. ö. TAPINT.

MEGTAPOD, (meg-tapod) ösz. gyak. áth. Szoros ért. valamit lábaival, talpaival többször, vagy folytonosan megnyom. Megtapodni a hordóba rakott káposztát, a kádban a szőlőt. Megtapodni a frissen hordott, vagy felásott földet. Máskép: megtapos. V. ö.

TAPOD.

MEGTARKÚL v. -TARKUL, (meg-tarkúl) ösz. önh. Valamely testnek fölszinén, vagy egyes részei között különböző szinü pontok, pettyek, vagy változatos irányu vonalak keletkeznek, szóval am. tarkává alakúl. A kis liba mind eyy szinü, de némelyek késöbben | megtarkulnak. Megtarkul a gabonavetés, midőn a közte levő búzavirág, konkoly, pipacs kinyilik. V. ö. TARKA. MEGTART, (1), (meg-tart) ösz. áth. 1) Eszközli, hogy bizonyos helyzetben vagy irányban állandóan megmaradjon valami. A horgony megtartja a hajót. Az erős szeg megtartja a rá akasztott terhet. A jó kocsisló a lejtőn megtartja a kocsit, hogy le ne szaladjon. 2) Elveszéstől megőriz vagy akadályoz, hogy el ne tünjék, el ne menjen. A beteget életben megtartani. A várat megtartani. Minden pénzén túladott, csak aranyait tartotta meg. „Nékünk csendesség kellene, s egyéb sem tartja ezt a mi megkevesedett nemzetünket meg“ (Gr.

Eszterházy M. nádor 1. Rákóczy Gy. erd. fejede

lemhez).

Megtartani a böjtöt, innepet, am. a böjtről és innepről szóló egyházi parancsokat teljesíteni. A régieknél ,megtartóztat helyett is áll: „Keménségöket és keMEGTAPOGAT, (meg-tapogat) ösz. gyak. áth. zöket tőle megtartják vala." (Nádor-codex). És ,letarSzéles ért. tapintó érzékekkel többször, vagy többeket, tóztat helyett: „Hogy Jézust csalárdsággal megtarvagy valamit több helyen megérint. Szoros és szotanák és megölnéjek." (Ugyanott). A régi magyar kottabb ért. kézzel, tenyérrel illetget, érintget. Mey-Passióban: Hogy Jézust álsággal megtartanájak és tapogatni a baraczkokat, ha érettek-e? A halászok megölnéjek.“ Viszszaható névmással: magát valaminyelvén am. veszszöböl kötött burítóval a vizeket től megtartani (szokottabban visszatartani, vagy megkutatja, hogy halat fogjon. Megtapogattuk az egész tartóztatni) am. valamit szándékosan nélkülözni, macret, s nem fogtunk semmit. Tréfás népi nyelven: meggát mérsékelni. Megtartja magát a bortól, a haragtól. tapogatni valakinek hátát, am. megdöngetni, megpufolni. V. ö. TAPOGAT.

POD.

meg

MEGTART, (2) (meg-tart) ösz. önh. Időre vonatkozik, s am. valamely cselekvés, szenvedés, vagy

MEGTAPOS, (meg-tapos) ösz. áth. 1. MEGTA- állapot bizonyos ideig folyamatban van. Ezen munka

MEGTAPSOL, (meg-tapsol) ösz. áth. Tenyereit öszvecsapkodva tetszését, helybehagyását nyilvánítja valami fölött. A jeles szinészt megtapsolják, és kihívják. V. ö. TAPSOL.

MEGTARJAGOSODIK, (meg-tarjagosodik) ösz. k. Tarjagos lesz.

megtart legalább két hétig. Néha am. bizonyos ideig el nem romlik. Köpenyem még egy-két évig megtarthat. Mindenik esetben a meg fölcserélhető el igekötővel, pl. Estig eltart, mire haza érhetünk. Ez a csizma el nem tart egy télen. V. ö. TART, önh.

MEGTARTÁS, (meg-tartás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valaki valamit megtart. V. ö. MEGTART (1).

MEGTARTÁSI, (meg-tartási) ösz. mn. Megtartásra vonatkozó, azt illető. Megtartási jog, polgári, különösen a váltótörvényen alapuló jog, melynél fog va a váltóhitelező, illetőleg váltótulajdonos a váltó adós pénzére s egyéb ingó vagyonára, melyek az ő birtokába törvényesen nem tiltott úton jutottak, zálogjoggal bír.

MEGTARTÓ, (meg-tartó) ösz. mu. és fu. Aki valamit megtart. Különösen a Jézus egyik nevezete. MEGTARTOGAT, (meg-tartogat) ösz. áth. Húzamosb idő ólta tartogat; megtakarít.

MEGTARTÓZKODIK, (meg-tartózkodik) ösz.

MEGTEKER, (meg-teker) ösz. át. Szüntelen csavarodó irányu vonalban megforgat, meghajtogat valamely hajlékony testet. Megtekerni a szalmát, hogy kötél legyen belöle. Megtekerni a veszszőt, és guzszsú alakitani. Átv. ért. mondják orról, midőn valamely kellemetlen benyomás görcsös mozgásba hozza. Az erős torma megtekerte az orromat. V. ö. TEKER.

MEGTEKINT, (meg-tekint) ösz. áth. Valamit megnéz, hogy lássa, megszemlél, szemügyre vesz; megpillant. Tekintsük meg előbb a főutczákat. Tekintsd meg egyszer hölgyemet, S nyomozd ki díszeit."

k. Valamely szilárd állásu testbe fogódzva, bizonyos V. ö. TEKINT. helyzetben megmarad. V. ö. TARTÓZKODIK.

MEGTARTÓZTAT, (meg-tartóztat) ösz. áth. 1) Eszközli, hogy valaki ovakodjék, s viszszavonja magát bizonyos dologtól. A szemes nevelő megtartóztatja a növendéket sok rosztól. 2) Viszszaható névmással am. maga-magát elvonja valamitől, különösen, érzékiségnek kedvező dolgokat nélkülöz. Megtartóztatja magát a haragtól, bortól, szerelemtől. V. 8. TARTÓZTAT.

MEGTASZIGÁL, (meg-taszigál) ösz. gyak, áth. Gyakran, vagy több oldalról, és irányban megtaszít. A tolakodók megtaszigálják egymást. V. ö. MEGTASZÍT és TASZIGÁL.

Verseghy.

MEGTEKINTÉS, (meg-tekintés) ösz. fu. A látérzék, vagyis szemek müködése, mely által megtekin

tünk valamit. V. ö. MEGTEKINT.

MEGTELEPĖDIK, (meg-telepédik) ösz. k. Valamely helyen ideiglenes tartózkodás, vagy állandó lakás végett megszáll. A hadsereg táborozás végett a vár alatt megtelepedett. Őseink sokáig vándoroltak volt, míg végre e hazában megtelepedtek. L. TELEPĖDIK. MEGTELEPÜL, (meg-települ) ösz. önh. L. MEGTELEPÉDIK.

MEGTELET, (meg-telet) ösz. mivelt. Eszközli, hogy valaki vagy valami megteljék. Különösen vegyMEGTASZINT, (meg-taszint) ösz. áth. Gyön- tani nyelven, am. bizonyos nedv által egy más testből gébben érintve megtaszít. annyit felolvaszt, mennyit csak lehet. A vizet megteletni sóval. A választóvizet ezüsttel megteletni. (Saturare).

MEGTASZÍT v. --TASZIT, (meg-taszít) ösz. -TASZIT, (meg-taszít) ösz. áth. Valakit v. valamit úgy meglök, vagy megnyom, szóval, oly erősen megillet, hogy előbbi helyzetéből tovább mozdulni legyen kénytelen. Ököllel, könyökkel, térddel, lábbal megtaszítani valakit. Siettében megtaszí

totta az asztalt. V. ö. TASZIT.

MEGTATAROZ, (meg-tataroz) ösz. áth. Valaminek hasadékait, repedékeit megfoltozza, betölti. Leginkább épületekről, és különféle edényekről használtatik. Megtatarozni a háztetőt, a malmot, a hajót. Megtatarozni a hordót, a kádat, a repedt üstöt, bográcsot. V. ö. TATAROZ.

MEGTÉBOLYODIK, (meg-tébolyodik) ösz. k. Eszének rendes járása, működése megzavarodik, s a józan gondolkodás fonalát úgy eltéveszti, mint a magát tájékozni nem tudó, és bolygó vándor az utat. V. ö. TÉBOLYOG.

MEGTÉGLÁZ, (meg-tégláz) ösz. áth. Szoros ért. vas- vagy réztokba tett tüzes téglával megsimít, megegyenget valamely ruhát vagy szövetet. Megtéglázni a kimosott fehérruhát. Ha tégla helyett tüzes vasat használnak, szabatosan szólva: megvasal.

MEGTEJESĖDIK, (meg-tejesėdik) ösz. k. Mondják némely testekről, midőn tejféle nedvvel megtelnek. A kukoriczát akkor legjobb sütni, főzni, midőn már megtejesedett. V. ö. TÉJ.

MEGTELIK, (meg-telik) ösz. k. Valamely öblös tér vagy test belsejében minden üresség megszünik, mert hézagait bizonyos test vagy testek foglalják el. Jó szüretkor megtelnek az üres hordók borral. Áradáskor megteltek a pinczék vízzel. Étellel megtelik a gyomor. Pénzzel megtelik az erszény. A színház megtelt emberrel. A gőzhajó megtelik utasokkal. Midőn a holdról mondjuk, am. a holdnak egész tányéra világos lesz. V. ö. TELIK.

MEGTELIT, (meg-telít) ösz. mivelt. L. MEG

TELET.

MEGTELLIK, (meg-tellik) ösz. k. Tájdivatosan am. megtelik.

MEGTERHESEDÉS, (meg terhesédés) ösz. fn. A nőnek azon állapota, midőn a fogant magzattól megvastagszik.

MEGTERHESĖDIK, (meg-terhesėdik) ösz. k. Nőről mondják, midőn magzatot fogan, s mintegy terhet vesz magába.

MEGTÉP, (meg-tép) ösz. áth. 1) Szőrét, haját, tollát stb. kiszedve megkopaszt. Megtépni a ludakat. A tövises bokrok megtépik a juhokat. 2) Tépve, szálait szétszakgatva megtisztít, vagy rendbe szed valamit. | Megtépni a gubanczos gyapjút, a csomós tehénszőrt, a kendert. 3) Valakit hajánál fogva, vagy ruhájánál

MEGTÉJFÖLÖZ, MEGTEJFÖLÖZ, (meg-téjfő-megránczigál. V. ö. TÉP. lüz v. -tejfölöz) ösz. áth. Valamely ételt tejföllel elkészít, vagy leönt. Megtejfölözni a mártást, a káposztát. Megtejfölözni a rétest, a turós csuszát. V. ö. TÉJFÖL.

MEGTÉPÁSZ v. -TÉPÁZ, (meg-tépász v. -tépáz) ösz. áth. Ide-oda húzva megránezigál. Valakit üstökénél fogva megtépázni,