Tárgyesetes viszonynévvel és áthatólag am. megtelepedik valahol. Midön a magyarok e hazába jöttek, elsőben Munkács vidékét szállák meg. Mondják továbbá ellenségről, midőn bizonyos helyet meglep, s tábort üt rajta, különösen a végett, hogy valamely erősített várost, várat ostromoljon. Szulejmán nagy sereggel megszállotta Szigetvárt. Mondják gyarmatokról is, midön bizonyos vidéket állandó lakhelyül elfoglalnak. Amérikát időnként különféle népgyarmatok szállották meg. Áth. ért. am. jó vagy rosz szellem lep meg valakit. Megszállotta öt a Szentlélek. Hát tégedet mily gonosz lélek szállott meg? V. ö. SZÁLL.

MEGSZÁLLÁS, (meg-szállás) ösz. fn. Cselekvés, melynél fogva valaki megszáll valahol, vagy a

MEGSZÁMOL, (meg-számol) ösz. önh. és áth. 1) Számadást ad valamiről. A pénztárnok még nem számolt meg. Mi már megszámoltunk egymással. 2) E helyett megszámít am. számjegyekkel, számtanilag meghatároz bizonyos mennyiséget. A számvevő hivatalban megszámolják az illető tisztek kiadásait és bevételeit.

MEGSZÁMOZ, (meg-számoz) ösz. áth. Bizonyos többségnek egyéneit számokkal megjegyzi, megbélyegzi. Megszámozni a város hajduit, a bérkocsisokat. Megszámozni az utczák házait. Megszámozni a könyv lapjait. Megszámozni a szobák ajtait.

MEGSZÁN, (meg-szán) ösz. áth. Valakinek bajai, szenvedései iránt részvétet mutat; megsajnál valakit, s illetőleg megsegíti. Szánjátok meg a szegény szerencsétlent. Az Isten megszánja a pogányt is (Km.). Addig dúdolnám ott énekem

Míglen megszánván bús esdekletem
Rejtekecskédbe fogadnál.“

MEGSZÁLLÍT v. -SZÁLLIT, (meg-szállít) ösz. áth. Eszközli, hogy valamely helyen megszálljon, s mint állandó helyen megtelepedjék valaki.

MEGSZALONNÁZ, (meg-szalonnáz) ösz. áth. Bizonyos ételeket szalonnával megduggat, vagy megken, vagy megtetéz. Megszalonnázni a nyulat, kappant, pulykát. Megszalonnázni a turós csuszát, a pirítost, a langalót. Idegen kifejezéssel: megspékel.

MEGSZÁMÍT v. -SZÁMIT, (meg-számít) ösz. áth. Számítás által meghatároz. V. ö. SZÁMÍT.

MEGSZÁMLÁL, (meg-számlál) ösz. áth. Valamely többséget szám szerént megolvas. Megszámlálni esténként a napi bevételt. A pásztor megszámlálja a rá bizott barmokat. Számláld meg a csillagokat, ha tudod. V. ö. SZÁMLÁL.

MEGSZÁMLÁLHATATLAN v. —SZÁMLÁLHATLAN, (meg-számlálhat[at]lan) ösz. mn. Szoros ért. amit végtelen sokasága miatt számba venni, megolvasni nem lehet. Szélesb és nagyító ért. igen nagy számu, igen sok. Megszámlálhatatlan népsokaság tódúlt a rendkívüli látványra.

„Megszámlálhatatlan dicsőséges lelkek,
Dicsőséget előtte szépen énekelnek."

Határozóképen am. megszámlálhatlanul.

Zrínyi.

MEGSZÁMLÁLHATÓ, (meg-számlálható) ösz. mn. Amit szám szerént megolvasni lehet, vagy ami nem sok. Évi jövedelme könnyen megszámlálható.

MEGSZÁMLÁLHATÓLAG, (meg-számlálhatólag) ösz. ih. Oly módon vagy állapotban, hogy azt könnyen meg lehet számlálni.

MEGSZÁNT, (meg-szánt) ösz. áth. 1) Ekével, vagy ekeféle géppel meghasogatja, megforgatja a földet. Megszántani az ugarokat, a rétföldeket. 2) A szántást bevégzi. V. ö. SZÁNT.

MEGSZAPORÍT v. -SZAPORIT, (meg-szaporít) ösz. áth. Eszközli, hogy valami megszaporodjék, hogy több legyen. Megszaporítani a házi állatok számát. Néha am. bizonyos mértékhez ráadásul told valamit. A véka almát egy-kettővel megszaporítani. V. ö. SZAPORA.

MEGSZAPORODIK, (meg-szaporodik) ösz. k. Valaminek száma, mennyisége megsokasodik, meggyarapodik; megnagyobbodik.

MEGSZAPPANOZ, (meg-szappanoz) ösz. áth. Szappannal megdörgöl, megmos, megtisztít. Megszappanozni a szennyes ruhát. Beretválkozáskor megszappanozni a szakált.

MEGSZAPÚL v. -SZAPUL, (meg-szapúl) ösz. áth. 1) Szapusajtárban, vagy szapuló nevü edényben, hamvas lúggal megpárol bizonyos szöveteket, ruhákat, vagy más testeket. Megszapulni a durva és zsíros fehérruhát. Megszapulni a nyers fonalat, a banyataplónak való füzfagombát. 2) A szapulást elvégzi. Mi már megszapúltunk. V. ö. SZAPÚL.

MEGSZÁRAD, (meg-szárad) ösz. önh. Mondjuk szoros ért. nedves, nyirkos, megázott testekről, midőn

Néha szelidebb jelentéssel am. oly jeles tettet követ el, mely által a vele viszonyban levőkön kitesz, vagy másokat bizonyos kedveskedésben, szivességben stb. megelőz. Az öreg úr oly szépen és könnyen tánczol, hogy minket fiatalokat megszégyenít. Ön megszégyenít engem, mert nekem lett volna kötelességem ezt tenni. V. ö. SZÉGYENÍT.

MEGSZÉGYENÍTÉS v. -SZÉGYENITÉS, (meg-szégyenítés) ösz. fn. Cselekvés, mely által valakinek szégyent okoznak, valakit meggyaláznak, vagy legalább pirulni kényszerítenek. Ily megszégyenítést nem érdemlettem. V. ö. SZÉGYEN.

MEGSZÉGYENÜL v. - -SZÉGYENÜL, (megszégyenül) ösz. önh. Szégyent vall, vagyis erkölcsi érzését oly valami éri, mi miatt el kell pirulnia, és szégyenlenie magát, vagy mások elött gúny, nevetség, vagy épen megvetés tárgyává leszen. V. ö. SZÉGYEN.

MEGSZEL, (meg-szel) ösz. áth. Csaknem egy jelentésü a megszeg igével, csakhogy a megszel átv. értelemben nem divatozik. V. ö. MEGSZEG, és SZEL. Megszelni a kenyeret, a szalonnát, a sajtot.

MEGSZELEL, (meg-szelel) ösz. áth. Holmi magokat a szeles levegőbe szórva, a köztök levő polyvától, ocsútól, s egyéb szeméttől megtisztít. Megszelelni a buzát, kendermagot, babot, lencsét. V. ö. SZELEL, és SZÓR.

MEGSZELESÉDIK, (meg-szelesédik) ösz. k. Szelessé lesz, saját és átvitt értelemben. Megszelesedett az idő. Megszelesedett a ló. V. ö. SZELES.

MEGSZÉLÉSÉDIK, (meg-szélésédik) ösz. k. Szélei kitágulnak, kiterjednek. Nyomás által megszélesedik a csizma. Vállban, csípőben megszélesedni. V. ö. SZÉLÉS.

MEGSZÉLÉSÍT v. -SZÉLÉSIT, (meg-szélésít) Eszközli, hogy valamely rugalmas test vagy bizonyos tér két oldali irányban növekedjék, szétterjedjen. Pőrülylyel megszélesíteni a tüzes sínt, a csoroszlyát. A szántóföldet jobbról-balról néhány barázda gyepfölddel megszélesíteni.

MEGSZÉLHÜDIK, (meg-szélhüdik) ösz. k. A testnek valamely része vagy tagja megbénul, vagyis mozgékonyságát elveszti. Bal keze és lába megszélhidött. V. ö. SZÉLHÜDIK.

MEGSZELÍDÍT v. -SZELIDIT, (meg-szelídít) ösz. áth. 1) Emberre és más állatokra vonatkozólag am. vadból, szilajból, szelídet, nyájasat képez. Megszelidíteni a vad embereket, a vad csikókat, a szilaj tulkokat. Megszelidíteni a fenevadakat, az orozlánokat, tigriseket. 2) Növényeket illetőleg, am. a vad állapotban tenyészett növényt mívelés által megnemesíti, s gyümölcsét izletesbbé teszi. Oltás, szemzés által megszelídíteni a vadrózsát, a vadalmafát. V. ö. SZELÍD.

MEGSZELÍDÍTÉS MEGSZENTÉL 368

MEGSZELÍDÍTÉS v. -SZELIDITÉS, (megszelídítés) ösz. fn. Cselekvés, mely által megszelídítünk valakit vagy valamit. V. ö. MEGSZELÍDÍT.

MEGSZELÍDÜL v. -SZELIDÜL, (meg-szelí dül) ösz. önh. 1) A vad, vagy szilaj állat, vagy átv. ért. indulat, szelíd, azaz nyájas, engedelmes természetet ölt. A füevő vadak hamarabb megszelídülnek, mint a ragadozók.

„Úgy tetszik megszelídülnek,

S egy parányit megenyhülnek
Vad fájdalmi szivemnek."

Kisfaludy S.

2) A vadon tenyészett növény mívelés által megnemesedik. 3) Mondjuk zordon időről, vagy éghajlatról is, midőn előbbi zordonságából alább hagy. A föld mivelése, és tavak lecsapolása által a zordon éghajlat megszelídül. V. ö. SZELÍD.

MEGSZELÍDÜLÉS v. -SZELIDÜLÉS, (megdön valaki vagy valami megszelídül. V. ö. MEGSZElídülés) ösz. fn. Állapot- vagy természetváltozás, miLÍDÜL.

MEGSZEMÉLYESÍT v. -SZEMÉLYESIT, (meg-szémélyesít) ösz. áth. Személylyé változtat, általános fogalmakat, tulajdonságokat stb., élettelen dolgokat vagy állatokat is úgy képzel, úgy állít elénk, úgy beszéltet stb, mint személyeket, vagyis embereket.

MEGSZEMLÉL, (meg-szemlél) ösz. áth. Valamit különösen, tüzetesen, és részletekben szemügyre vesz, megtekint. Megszemlélni a kiállított hadsereget. A vevő megszemléli előbb az árút, melyre alkudni akar. Követ juta Duna mellé, Földét, füvét megszemlélé.“

V. ö. SZEMLÉL.

Csáti Demeter.

MEGSZEMLÉLÉS, (meg-szemlélés) ösz. fn. A látható dolgok megismerésének azon neme, melynél fogva azokat saját szemeinkkel, és részletesen, figyelmesen megtekintjük. Az elkövetett kár megszemlélésére hites személyeket küldeni.

MEGSZENESĖDIK, (meg-szenesėdik) ösz. k. Szenessé lesz; vagy szénné válik (bevégzetten).

MEGSZENESÜL v. -SZENESÜL (meg-szenesül) ösz. önh. L. MEGSZENESĖDIK.

MEGSZENNYESĖDIK, (meg-szennyesedik) ösz. k. Meglepi a szenny. A lakatosok, kovácsok ruhája hamar megszennyesedik. V. ö. SZENNY.

MEGSZENT, (meg-szent) ösz. áth. Megsejt. Székely szó. Megszentettem a dolog titkát. Megszentette a tolvaj, hogy nyomozódni kezdtek utána. (Kriza J.).

MEGSZENTEL, (meg-szentél) ösz. áth. Általán hitvallási, hitszertartási értelemben használtatik. 1) Bizonyos napokat különös tiszteletből az egyház rendelete szerént meginnepel, s lelki dolgok, úgymint imádságok, s más ájtatosságok gyakorlatával tölt el. Megszentelni a vasárnapokat, az innepeket. Megszentelni Urunk születése, halála, és feltámadása napjait. 2)

369 MEGSZENTÉLÉS-MEGSZEPLŐSÍTÉS

Némely, az egyházi szertartáshoz tartozó dolgokat bizonyos imák és szertartások által az illető hívek előtt tisztelet és kegyelet tárgyaivá avat. Megszentelni a vizet, olajt, viaszgyertyát, barkát. Megszentelni az oltárt, a harangokat, az egyházi öltönyöket. 3) Bizonyos szertartások által holmi használatra, és éldeletre való dolgok sikerüléseért Isten áldását kéri. Megszentelni a husvéti eledeleket. Megszentelni az új hajót, zászlót. 4) Bibliai értelemben Szentté tesz, azaz a valódi, az igaz hívek sorába igtat, s Isten kegyelmére méltat. Szent Pál apostol szerént a hit jó cselekedetek nélkül meg nem szenteli az embert. V. ö. SZENT, SZENTÉL.

MEGSZENTÉLÉS, (meg-szentélés) ösz. fu. Egyházi szertartás vagy tisztelés neme, mely által az illető egyházi személyek vagy hivek valamit megszentelnek. Harangok, zászlók megszentelése. Innepek, vasárnapok megszentelése. V. ö. MEGSZENTEL.

MEGSZENTSÉGTELENÍT v. -SZENTSÉGTELENIT, (meg-szentségtelenít) ösz. áth. Amit az illető vallás tanai szerént szentség gyanánt kellene tisztelnie és kegyelnie, azt mint becs nélküli közdolgot megveti, vagy épen gúny, és csúfság tárgyává alázza le. Káromkodással megszentségteleníti az Isten

MEGSZÉPÖGET, 1. MEGSZÉPÉGET. MEGSZÉPPEN (meg-széppen) ösz. öuh. A megijedésnek azon neme lepi meg, melyben az ijedő levegőt fogai között viszsza szokta színi, s mintegy szep hangot ejt. V. ö. SZEPÉG.

MEGSZÉPPENT, (meg-széppent) ösz. áth. Eszközli vagy okot ad rá, hogy valaki megszeppenjen. V. ö. MEGSZÉPPEN.

MEGSZERET, (meg-szeret) ösz. áth. Valaki v. valami iránt azon tetsző és kedves érzelem gerjed benne, melynél fogva azt magáévá tenni, vagy vele lenni, vele egyesülni vágy, megtetszik neki. Valakit lelki vagy testi szép tulajdonságaiért megszeretni. Öt meglátni és megszeretni egy pillanat müve volt. Akit én szeretek, meg van az szeretve.

tátok').

MEGSZENTTELENÍT, (meg-szenttelenít) ösz. áth. Egyházi ért. valamely szent helyen, nevezetesen templomban oly bünt követ el, mely miatt az egyház törvényei szerént az illető helyet, mint szentségétől megfosztottat újra föl kell szentelni. Szokottabban : megszentségtelenít. Emberölés által megszentteleníteni a templomot.

MEGSZENTÜL v. —SZENTÜL, (meg-szentül) ösz. önh. Jámborabbá s kegyesebbé lesz mint az előtt. Székely szó. (Ferenczi János).

MEGSZENVED, (meg-szenved) ösz. áth. Annak daczára, hogy nem tetszik neki, mégis eltűr, vagy létezni enged valamit v. valakit. A béketürő úr megszenvedi a rosz cselédet. Пly rendetlenséget hogy tudsz megszenvedni? Ezt meg nem szenvedem. Önhatólag és tárgyesetes viszonynév nélkül am. valamiért lakol, bünhödik, vagy sokat, folytonosan szenved. Büneidért elébb-utóbb megszenvedsz. Az ostrom alatt ugyan megszenvedtünk. V. ö. SZENVED.

MEGSZÉPÉGET v. -SZÉPÖGET, (meg-szépéget v. szépöget) ösz. áth. A székelyeknél am. meghizlal, pl. a sertést megszépögetni. (Kríza J.)

MEGSZEPLŐSÍT v. -SZEPLÖSIT, (megszeplősít) ösz. áth. 1) Tulajd. ért. szeplőféle foltokkal megtarkít. Arcza és keze bőrét megszeplősíti a nyár melege. 2) Átv. ért. szűz leányon, vagy tisztes aszszonyon buja erőszakot követ el.

MEGSZEPLŐSÍTÉS v.-SZEPLŐSITÉS, (mcgszeplősítés) ösz. fn. Átv. ért. szüz leányon vagy akármely tisztes nőn elkövetett buja erőszakoskodás. AKAD. NAGY SZÓTÁR IV. KÖT,

Viszszaható névmással, megszerezni magát am. bizonyos sokaságu vagyonra szert tenni. 3) Segítő ragu viszonynévvel amn. valamely mennyiséget vagy mértéket, némi hozzáadással megtoldani, mi rendesen aprólékos adásvevésben történik. Húsz diót adok egy garason, s még egygyel megszerzem. V. ö. SZÉREZ.

MEGSZERZÉS, (meg-szérzés) ösz. fu. 1) Cselekvés, mely által valamit megszerzünk; továbbá, maga ezen cselekvés eredménye. Némely régi edények megszerzésében fáradni. 2) Ráadás, vagy bizonyos mértéknek az adás-vevésben megtoldása. V. ö. MEGSZEREZ.

MEGSZID, (meg-szid) ösz. áth. Bizonyos csínyért, rosz tettért szóval megfedd, megdorgál, megpirongat valakit. Megszidni a rosz cselédet. V. ö. SZID.

MEGSZIDÁS, (meg-szidás) ösz. fu. Cselekvés, illetőleg feddés, dorgálás, midőn megszidnak valakit. V. ö. MEGSZID.

MEGSZIGORÍT v. -SZIGORIT, (meg-szigorít) ösz. áth. Szigoruvá tesz.

MEGSZIKKAD, (meg-szikkad) ösz. önh. Szikkadttá lesz (bevégzetten).