MEGSAJNÍT, (meg-sajnít) 1. MEGSAJNÁL. MEGSAJTÓL, (meg-sajtól) ösz. áth. Sajtóval megszorít, megnyom, meglapít, megszűr valamit. Megsajtólni a posztót. Megsajtólni a turót, a sonkolyt. MEGSÁRLIK, (meg-sárlik) ösz. k. Ha a kanMegsajtólni a törkölyt. V. ö. SAJTÓL. czaló vagy szamár, nemi közösülésre ingerlődik, azt MEGSÁLLIK, (meg-sállik) ösz. k. 1. MEG- mondják róla, hogy sárlik, midőn pedig ez inger kö

MEGSEBHET, (meg-sebhet) ösz. áth. L. MEGSEBESÍT, 1).

MEGSEGÉL, (meg-segél) 1. MEGSEGÍT. MEGSEGÍT v. SEGIT, (meg-segit) ösz. áth. Részt vesz benne, erejével, s más eszközökkel hozzájárul, hogy valakinek rosz állapota eltávoztassék, vagy hogy valaki jobb állapotra jusson. A szükölködöt pénzzel megsegíteni. Ha Isten megsegit, nem feledkezem el rólad. V. ö. SEGÍT.

MEGSEJDÍT v. -SEJDIT, (meg-sejdít) ösz. áth. Holmi jelekből előre gyanít és észrevesz valamit, ami még nem nyilvános, nem köztudomásu. A bokor mozgásából megsejdíteni a lappangó vadat. Az itt-ott kivillanó fegyverekből megsejdíteni a cserje közt bujkáló ellenséget. Néha egy-két szóból megsejdítjük mások szándékát. V. ö. SEJDÍT.

MEGSEMMÍTÉS, (meg-semmítés) ösz. fn. l. MEGSEMMISÍTÉS.

MEGSENYVED, (meg-senyved) ösz. önh. Az állati vagy növényi test a nedvek rendetlen folyása, vagy megromlása miatt öszvezsugorodik, megrohad, megbüdösödik stb. Megsenyved a tartós ülésben a láb. Megsenyved a rühes bör. V. ö. SENYVED.

MEGSEPER, (meg-seper) ösz. áth. Seprüvel megtisztít valamit. Megseperni az udvart, a ház elejét. V. ö. SEPRÜ.

MEGSEPRŐZ v. -SEPRÜZ, (meg-seprűz) ösz. áth. Seprüvel megver, megkerget. Megseprüzni a konyhán nyalakodó ebet. Különösen, nyirfaseprűvel vagy vesszővel valakinek meztelen alfelét veri meg. Megseprüzni a vásott gyermeket. Máskép: megsuprál, megvirgáz, megvesszőz.

MEGSERDÍT v. SERDIT, (meg-serdít) ösz. áth. A székelyeknél am. megserényít. Ma bizon megserdítlek, ha még ámolyogsz. (Kríza J.). V. ö. SERDÍT.

MEGSERÍT v. SERIT, (meg-serit). Tájdivatosan am. megsodor. L. MEGSODOR.

MEGSÉRT, (meg-sért) ösz. áth. 1) Valamely testnek külsejét, kérgét, héját, börét stb. megkarczolja, megmetszi, megszúrja, meghasítja stb., és pedig oly czélból vagy módon, hogy ártalmára legyen. Megsérteni a márványszobrot, az emlékköveket. Megsérteni a fákat. Megsérteni az állati test börét. 2) Átv. ért. MEGSEJT, (meg-sejt), 1. MEGSEJDÍT. valakit megbánt, különösen szóval vagy irással. GúnyMÉGSEM, (még-sem) ösz. ksz. 1) Bizonyos föl-nyal, rágalommal megsérteni valakit. A műbiráló szetétel, vagy előzmény daczára sem. Ámbár eleget ipur- mélyeskedés által megsérti az illető művészt. Bocsáss kodik, mégsem megy semmire. Tizszer is elolvastam lemeg szavamnak, én nem akartalak vele megsérteni. V. velét, mégsem vehettem ki belőle, tulajdonkép mit akar.ö. SÉRT. Mégsem úgy van, mint mondják. Tíz napja múlt, hogy Pesten van, mégsem látogatott meg bennünket. 2) Folyvást késve, bizonyos idő multával sem. Mégsem jö, pedig nagy szükség volna rá. Mégsem hallgatsz?

MEGSEMMISÍT v. -SEMMISIT, (meg-semmisít) ösz. áth. 1) Valamit oly állapotba helyez, melynél fogva egészen megszűnik az lenni, ami előbb volt, s előbbi létezésének semmi nyoma nem marad. Tüz által megsemmisíteni a leveleket. 2) Valamit egészen megszüntet, midőn t. i. létezésének alapjait elrontja. Megsemmisíteni valakinek örömét, reményét. 3) Valamit érvénytelenné tesz. Megsemmisíteni a bankjegyeket, bizonyos kötelezvényeket stb. 4) Szélesb ért. elront, tönkre tesz valamit. Megsemmisíteni valamely

MEGSÉRTÉS, (meg-sértés) ösz. fn. Cselekvés, melynél fogva valamit épségében, vagy valakit kedélyében megsértenek. A csemeték megsértéseért megybüntetni a tettest. Ez becsületemnek megsértése. V. ö. MEGSÉRT.

MEGSÉRTŐDIK, (meg-sértődik) ösz. belsz. Kedélye, különösen erkölcsi öntudata és becsületérzése valódi, vagy képzelt méltatlanság miatt megbántva érzi magát. A büszke jellemü ember hamarabb megsértödik, mint a szerény, és alázatos.

MEGSÉRÜDIK v. – SÉRÜDIK, (meg-sérűdik) ösz. k. 1. MEGSÉRÜL.

MEGSÉRÜL v. -SÉRÜL, (meg-sérül) ösz. önh. 1) Széles ért. testének valamely részén karczoléskor megsérült a válla és csipöje. 2) Különösen, am. lás, metszés, vágás stb. által sérv keletkezik. Földü nagy erőködésben megszakad, himgolyói, és béle leszállanak. Emelésben, ugrásban megsérülni. A mely jobbágy megsérül ura dolgában, senki sem szánja. (Km.).

MEGSETÉTÉDIK, (meg-sététédik) ösz. k. Sötét szinüvé leszen. Némely szőke hajak idővel megsetétednek.

MEGSETÉTÍT v. -SETÉTIT, (meg-sététít) üsz. áth. Eszközli, hogy valami setétté legyen. A fekete függönyök megsetétítik a teremet. Bizonyos kenőcsök megselétítik a szőke hajut. V. ö. SETÉT.

MEGSÉTÉTÜL v. -SÉTÉTÜL, (meg-sététül) ösz. önh. 1. MEGSÉTÉTÉDIK.

MEGSÍKÁL v. -SIKÁL, (meg-síkál) ösz. áth. Sikálva megtisztít, megsimít, megfényesít. Megsikálni a mocskos padlót, a faedényeket. Megsíkálni a czintányérokat, a vasfazekat, a czinkanalakat. V. ö. SÍKÁL.

MEGSIKAMLIK, (meg-sikamlik) ösz. k. Valamely sima testnek fölszinén megcsúszik. Megsikamlik a láb a jégen, a viaszos padlón. V. ö. SIKAMLIK. MEGSÍKÁROL v. -SIKÁROL, (meg-síkárol) ösz. áth. Egyértelmi a megsikál igével. V. ö. MEGSÍKÁL és SIKÁROL.

MEGSINLI, (meg-sinli) ösz. áth. tárgyi ragozással. Valamely kedvetlen benyomásnak hatását fájdalmasan érzi, és szenved bele. Megsinleni a csatában vett sebeket. V. ö. SINLIK.

MEGSINNYEDEGĖSĖDIK, (meg-sinnyedegesédik) ösz. k. Sinnyedeges v. sennycdeges lesz.

MEGSIRAT, (meg-sirat) ösz. áth. Sajnálkozását, bánatát, keservét valaki v. valami fölött sirva jelenti ki. Megsiratni az elhunyt szülőket. Megsiratni Várj, várj, megsiratod te még ezt. szerencsétlen barátunkat. Megsiratni az elkövetett bünt.

sodor.

,,Szállj szivedbe, sirasd meg
Büneidet."

Faludi.

MEGSIRÍT, (meg-sirít) tájdivatosan am. meg

MEGSIKERESĖDIK, 1. MEGSÜKERESĖDIK. MEGSIKETĖDIK, (meg-siketédik) ösz. k. Halló szervei tehetetlenekké válnak, s működő erejök megszünik, vagy fölötte meggyengül. V. ö. SIKET. MEGSIKETIT v. -SIKETIT, (meg-siketít) A székelyeknél am. neki iramodik. Megsirült mint a forgó szél. A tátos megsirült, mint a sebes sólyommadár, mint a sebes gondolat. (Székely népmese).

ösz. áth. Siketté tesz, vagyis eszközli, hogy valakinek halló szervei megromoljanak, s tehetetlenekké legyenek. A szüntelen ágyudurrogás majd megsiketített bennünket. V. ö. SIKET.

MEGSIRÜL v. SIRÜL, (meg-sirül) ösz. önh.

MEGSODOR, (meg-sodor) ösz. áth. Valamely rostos, szálas testet tenyerei közt megdörzsöl. MegsoMEGSIKETÜL v. -SIKETÜL, (meg-siketül) dorni a selymet, fonalat, madzagnak való szöszt. V. ö. ösz. önh. 1. MEGSIKETĖDIK.

SODOR.

MEGSÓGOROSODIK, (meg-sógorosodik) ösz. k. Valakivel sogorságba lép. V. ö. SÓGOR, SÓGORSÁG.

MEGSIKLIK, (meg-siklik) ösz. k. Valamely sima vagy nyálkás testnek fölszinén megcsuszik. A jégen hamar megsiklik a láb. Megsiklani az iszapos földön. V. ö. SIKLIK. MEGSOKALL, (meg-sokall) ösz. áth. Valamit MEGSILÁNYODIK, (meg-silányodik) ösz. k. soknak vall, soknak tart, vagyis többnek, mint renSilánynyá lesz (bevégzetten).

MEGSILÁPOL, (meg-silápol) ösz. áth. Silappal megütöget, megver valakit. V. ö. SILÁP.

MEGSIMÍT v. SIMIT, (meg-simit) ösz. áth. 1) Valamely gubanczos, bojtos, kóczos, borzas, vagy ránczos, zsugorodott, egyenetlen fölszinü testet úgy megnyom, vagy bizonyos eszközzel úgy rendez, hogy síma, azaz meneteles, lapos fölszine legyen. Tenyérrel, kefével, fésüvel megsimítani a borzas hajat. Megsimítani a falra hányt vakolatot. Márványlappal megsimítani a papírt. 2) Kedvezve vagy hizelegve, vagy akármely más okból tenyerét végig húzza valamin. Megsimítani a kedves gyermek arczát. Megsimítani a ló nyakát. 3) Átv. ért. megsimította a guta, am. megütötte. 4) Mátyusföldén, megsimítani az épület falait, am. megmeszelni. V. ö. SÍMA.

desen lennie kellene, vagy szabadna, vagy mint gondolni, gyanítani lehetett volna. Megsokallani a külön|féle kéregetéseket. Megsokallani a vendégi látogatásokat. Megsokallani a mesteremberek árjegyzékeit. V. ö. SO

MEGSIMOGAT, (meg-simogat) ösz. gyak. áth. Tenyerét hizelgésből vagy szeretetből gyakran végig huzza valakin v. valamin; máskép: megczirogat. Meg-TÓL. simogatni a kedves kezét. Megsimogatni a paripát, a galambot. V. ö. SIMOGAT.

MEGSORVAD, (meg-sorvad); 1. ELSORVAD.
MEGSOTÚL, (meg-sotúl) ösz. önh. 1. MEGSAJ

MEGSOVÁNYÍT v. -SOVÁNYIT, (meg-soványít) ösz. áth. Eszközli, vagy okot ad rá, hogy valaki v. valami soványnyá leszen. A betegségek megsoványítják az embert. A koplalás, és erős munka megsová

MEGSÍNEL, (meg-sinel); 1. MEGSÍNEZ.
MEGSÍNĚZ v. -SINEZ, (meg-sinez) ösz. áth.
Úgynevezett sinnel, vagyis vas lemezzel megerősít, be-nyítja a barmot. V. ö. SOVÁNY.
húz valamit. Megsinezni a fakó kereket.

MEGSINGEL, (meg-singel) ösz. áth. 1) Singgel megmér. 2) Singgel vagy általán megver, megpáhol. (Mándy Péter).

MEGSOVÁNYKODIK v. -SOVÁNYKOZIK, (meg-soványkodik v. -soványkozik) ösz. k. Teste folytonos csappanás által megvékonyodik, megszikárodik és öszvemegy. Nyolcz évi fogságban megsoványkodott.

359 MEGSOVÁNYODIK - MEGSULYOSODIK

MEGSÚNY-MEGSÜT

360

MEGSÚNY v. --SUNY, (meg-súny) ösz. viszszaható. Alázatosan vagy ravaszul meghúzza magát, meghunnyászkodik. Megsunyja magát, mint a lesö macska. A nyúl megsunyta magát. V. ö. SÚNY.

MEGSOVÁNYODIK, (meg-soványodik) ösz. k. Abban különbözik a megsoványkodik igétől, hogy ez gyakorlatot vagy folytonosságot jelent, a soványodik pedig a test fogyásának egyszerű állapotát fejezi ki. MEGSÓZ, (meg-sóz) ösz. áth. Sóval meghint, elkészít, ízletessé tesz. Megsózni a levest, a húst. Meg-páhol. Székely szó.

sózni a birkák eledelét.

MEGSÓZÁS, (meg-sózás) ösz. fn. Valaminek sóval való meghintése, izletessé tevése.

MEGSÖTÉTÉDIK, MEGSÖTÉTÍT stb., lásd : MESÉTÉTÉDIK, MEGSETÉTÍT stb.

MEGSUDÍT v. -SUDIT, (meg-sudít). Mikor valaki fejszével vagy bottal az ütést nem találja, s az kezét megrugja, megsajditja, ezt ez udvarhelyszéki ember így fejezi ki : megsudítja, a háromszéki : megsujtja.

MEGSUPÁKOL, (meg-supákol) ösz. áth. Meg

MEGSUPÁL, MEGSUPÁTOL, MEGSUPPOGTAT, (meg-supál v. -supátol v. -suppogtat) ösz. áth. Megpáhol. Székely szó.

MEGSUPRÁL, (meg-suprál) ösz. áth. Veszszővel vagy veszszőkből font korbácscsal, suprikával megver. Megsuprálni a csintalan gyermeket. V. ö. SUPRA. MEGSÚROL, (meg-súrol) ösz. áth. Súrolva megtisztít, vagy kifényesít.

MEGSUTTYOL, MEGSUTÚL, (meg-suttyol v.

MEGSÚG, (meg-súg) ösz. önh. Tárgyesetes viszonynévvel am. valamit lassu hangon másnak fülébe-sutúl) ösz. áth. L. MEGSAJTÓL, és v. ö. SUTÚ. mond, vagy alattomban, mások elött titkolódzva, ad valakinek tudtára valamit. Amit fennszóval nem mondhatunk, azt megsúgjuk. Jó akarói megsúgták neki, hogy nyomában vannak üldözői. V. ö. SÚG.

MEGSUGORODIK, (meg-sugorodik) ösz. k. A székelyeknél a tejről mondják, midőn öszvemegyen. MEGSUHÁNGOL, (meg-suhángol) ösz. áth. Suhogó veszszővel megver. Fordítva és szokottabban: meghusángol.

MEGSUHINT, (meg-suhint) ösz. áth. Valamely hajlékony és suhogó eszközzel megüt. Veszszövel, korbácscsal megsuhintani a lovat.

MEGSUHOD, (meg-suhod) ösz. áth. Megcsap, megveszszőz. Székely szó. (Cserei Elek).

MEGSUJT, (meg-sujt) ösz. áth. 1) Sujtva, azaz sulyos eszközzel, és erős lökéssel megüt. Fejsze fokával megsujtani az ökröt homlokon. Kalapácscsal megsujtani az ülőt. Nagy kövel megsujtani a kaput. 2) L. MEGHAJÍT. 3) L. MEGSUDÍT. V. ö. SÚJT.

MEGSUJTÁSOZ, (meg-sujtásoz) ösz. áth. Úgy

nevezett sujtásféle zsinórral kiczikornyáz, kiczifráz valamit. Megsujtásozni a nadrágot, a dolmányt, a mentét. V. ö. SUJTÁS.

MEGSULYKOL, (meg-sulykol) ösz. áth. Sulyokkal megüt, megvereget, megegyenget valamit. Megsulykolni a hajótartó karót. Megsulykolni a kerti utakat, a szérül. V. ö. SULYOK.

MEGSULYOSBÍT, MEGSULYOSBODIK; 1. MEGSULYOSÍT; MEGSULYOSODIK.

MEGSULYOSÍT v. - SULYOSIT, (meg-sulyo sit) ösz. áth. Eszközli, vagy okot ad reá, hogy valamit nehezebb legyen teljesíteni vagy kiállani, elszenvedni. Megsulyosítani valamely munkát. Megsulyosi tani a foglyok sorsát. Kinzás által megsulyosítani a halálbüntetést. V. ö. SULYOSÍT.

MEGSULYOSODIK, (meg-sulyosodik) ösz. k. Valaminek végrehajtása vagy kitürése megnehezedik, több bajjal és fáradsággal, vagy szenvedéssel jár. A katonai kötelesség háború idején megsulyosodik,

MEGSUVAD, (meg-suvad) ösz. önh. A székelyeknél Kríza J. szerént am. meggebed, megdöglik. Suvadj meg.

MEGSUVASZT, (meg-suvaszt) ösz. áth. A székelyeknél Kriza J. szerént erősen (sulyosan) megüt akármivel (hogy az ütőeszköz szintén suhint bele).

MEGSÜKERESĖDIK, (meg-sükeresėdik) ösz. k. Nyúlóssá, ragadóssá, enyvszerüvé leszen. Az agyagföld esőben megsükeresedik. V. ö. SÜKER. SÜKETÜL, 1. MEGSIKETĖDIK; MEGSIKETÍT ; MEGSÜKETEDIK; MEGSÜKETÍT; MEGMEGSIKETÜL.

MEGSÜL, (meg-sül) ösz. önh. 1) Állati vagy növényi nyers test a tűznél vagy lángnál megpörkölödik, különösen a végett, hogy éldelhetővé legyen. Megsül a fütött kemenczébe vetett kenyértészta. Megsül

nyársra húzott és parázsra tartott malacz, liba. Megsül az alma, úritök. 2) A nagy melegség miatt megaszik, megszárad, szokottabban: elsül. V. ö. SÜL.

sülni vagy pirulni kezd. Székely szó. Megsüllen a MEGSÜLLEN, (meg-süllen) ösz. önh. Gyöngén tüzre visszatett puliszka, kása. (Kriza J.). V. ö. SÜL

LEN.

MEGSÜRGET, (meg-sürget) ösz. áth. Valamely dolognak teljesítését akár szóval, akár irásban ismételve szorgalmazza. A fizetést megsürgetni. Személyre is vonatkozhatik. A kiküldött végrehajtó birót megsürgetni.

MEGSÜRÍT v. SÜRIT, (meg-sürít) ösz. áth. Eszközli, hogy valami sürüvé legyen. Homokkal megskríteni a híg meszet. Rántással megsüríteni a káposztát. V. ö. SÜRÜ.

MEGSÜRÜDIK v. -SÜRÜDIK, (meg-sürüdik) ösz. k. Hig vagy ritka állapotból sürüvé változik. Megsürüdik a méz, a téj. Megsürüdik a vetés, a gaz. V. ö. SÜRÜ.

MEGSÜRÜL v. —SÜRÜL, (meg-sürül) ösz. önh. L. MEGSÜRÜDIK.

MEGSÜT, (meg-süt) ösz. áth. 1) Parázson, lángon, vagy bizonyos foku melegben valamely állati

361

MEGSÜTÖGET-MEGSZAKAD

MEGSZAKADOZ- MEGSZALASZT

362

leszáll. Kedélyre alkalmazva, megszakad a szive, am. nagy fájdalom miatt rendes verése megszünik; majd megszakadt, úgy nevetett, am. nagy kedvében alig fért. a bőrébe. Átv. ért. valamely dolognak folyamata bizo

vagy növényi nyers testet megpörköl, különösen a vé-, ina rugalmasságát elveszti, nevezetesen, ha a heréje gett, hogy éldelhetővé tegye. Kemenczében megsütni a kalácsot, kolbászt. Tüzes vaslemezen megsütni a gesz tenyét. 2) Mondják nap sugarairól, vagy más tűzről, midőn valamely testnek külsejét, héját, bőrét megaszalják, ami bizonyos színt kölcsönöz neki. Arczányos akadály vagy erőszak közbejöttével megakad, megsütötte a nap. V. ö. SÜT.

MEGSÜTÖGET, (meg-sütöget) ösz. gyak, áth. Tüz által több helyen megéget, megpörköl. A hajdani kinzó vallatásoknál tüzes vassal megsütögették a bünösöket. V. ö. SÜTÖGET.

MEGSÜVEGEL, (meg-süvegel) ösz. áth. Vala kit süvegvetve, vagyis fövegét leemelvén, megtisztel. Megsüvegelni az öregbeket, az előkelőket.

vagy végkép megszünik. Megszakad a beszéd. Megszakadt köztök a barátság. Az ellenséges népek között megszakadt a közlekedés. V. ö. SZAKAD.

MEGSZAKADOZ, (meg-szakadoz) ösz. gyak. önh. Több helyen megszakad, vagy folytonosan szakadva megromlik, vagy tovább tartani megszünik. Tüskék között futván, megszakadozott a ruhája. V. ö. MEGSZAKAD.

MEGSZAKAJT, (meg-szakajt) ösz. áth. 1. MEG

SZAKASZT.

MEGSZAKÁLASÍT, v.-SZAKÁLASIT, (megszakálasít) ösz. áth. Szakálassá tesz.

MEGSZAB, (meg-szab) ösz. áth. 1) Bizonyos mérték szerént kimetsz, kihasít és alakít valamit. 2) Pontosan az időt, helyet vagy mennyiséget meghatározza, megállapítja. 3) A székelyeknél Kriza J. szerént azt is jelenti: díszarányossá tesz valamit; pl. az oszlop megszabja az épületet; a magyar köntös meg-k. Szakála megnövekszik. Húsz éves korában már megszabja az ember testét, azaz delibbé, daliásabbá teszi.

V. ö. SZAB.

MEGSZAKÁLASODIK, (meg-szakálasodik) ösz.

szakálasodott. Átv. ért. mondják pipáról, különösen tajtékról, midőn alant kiveri a zsír.

MEGSZABADÍT v. -SZABADIT, (meg-szabadít) ösz. áth. Kényszerített, vagy akármikép lekö-ösz. tött állapottól vagy gonosztól megment. Megszabadítani a foglyokat, a rabokat. Uram, szabadíts meg a gonosztól. V. ö. SZABAD, SZABADÍT.

MEGSZABADÍTÁS v. - SZABADITÁS, (megszabadítás) ösz. fn. Cselekvés, mely által valakit v. valamit megszabadítanak. A hadifoglyok megszabadí tására indulni. V. ö. MEGSZABADÍT.

MEGSZABADÚL v. -SZABADUL, (meg-sza badúl) ösz. önh. Kényszerített, lekötött, vagy akár mely gonosz állapottól megmenekül. Az orzág megszabadult az ellenség igájától. Megszabadulni a rosz feleségtől. V. ö. SZABADÚL.

MEGSZABADULÁS, v. -SZABADULÁS, (meg-szabadúlás) ösz. fn. Állapot, midőn valaki megszabadúl, vagyis valamely erőszakolt helyzetből, vagy gonosztól megmenekül. V. ö. MEGSZABADÚL.

MEGSZABOTT, (meg-szabott) ösz. mn. Ami meg van szabva. Megszabott időhatár. Megszabott árak.

MEGSZAGGAT, 1. MEGSZAKGAT.

MEGSZAGOL, (meg-szagol) ösz. áth. Szagló érzékeivel észrevesz valamit. A vizsla megszagolja a va- | dat. Megszagolta a kolbászbüzt. (Km.). Atv. ért. valamit bizonyos jelek nyomán megsejdít, gyanít. Jó orra van, hamar megszagol mindent. V. ö. SZAGOL.

MEGSZAGOSODIK, (meg-szagosodik) ösz. k. Nedveinek megromlása miatt rosz, kellemetlen hatásu szagot kap; megbüdösödik, megáporodik.

MEGSZAKAD, (meg-szakad) ösz. önh. Valamely szilárd test részei között rés támad, mi rendesen akkor történik, ha az illető részek ellenkező irányban huzódnak el egymástól. Megszakad a kötél, fonal, húr, láncz. Különösen mondják emberről, vagy más állatról, midőn túlfeszített erőködés következtében valamely

MEGSZAKASZKODIK, (meg-szakaszkodik) k. Erejében meggyöngül, megfogyatkozik. MEGSZAKASZT, (meg-szakaszt) ösz. áth. Eszközli, hogy valami megszakadjon. Csigázás által megszakasztani a húrt. Eröködésben megszakasztotta magát. Átv. ért. valaminek folyamatát bizonyos erőszak által megakadályozza, vagy megszünteti. Közbekiáltások által megszakasztani a szónok beszédét. Megszakasztani a baráti viszonyokat, levelezéseket. Baranyában : megszakaszt a hold, ain. megtelik. A régi halotti beszédben eléjön: „És az gyimilesnek oly keserű vala íze, hogy turkhukat mige szokosztja vola" (megszakasztja vala).

MEGSZAKGAT, (meg-szakgat) ösz. gyak. áth. Többször, vagy folytonosan szakasztva megront, szétválaszt valamit. Az árviz megszakgatja a töltéseket. A tüskék megszakgatják a beléjek akadó ruhát. Mint a napnak sugarai A ködöt megszakgatják."

Kisfaludy S.
Itt a meg néha fölcserélhető el igekötővel. V. ö. SZAK-
GAT.

MEGSZAKÍT v. -SZAKIT, (meg-szakit) ösz. áth. 1. MEGSZAKASZT.

MEGSZALAD, (meg-szalad) ösz. önh. Szaladásnak ered, szaladva eltávozik valahonnan. Elsö ágyulövésre megszaladt a gyáva nép. Néha am. sebe sebb mozgásnak indul, mintsem kellene, vagy mint rendesen tenni szokása. Az eregetők kezéből megszaladt a hordó, a kötél. Siettében meg-megszaladt. V. ö. SZALAD.

MEGSZALASZT, (meg-szalaszt) ösz. áth. Kényszerít valakit, hogy szaladásnak eredjen. Megszalasztani az ellenséget. Megszalasztani a tetten ért rablókat. V. ö. SZALASZT,