MEGPÁCZOL, (meg-páczol) ösz. áth. A szé- 1 kelyeknél megpáczolni am. megecsetelni (a kendert). V. ö. PÁCZ, (2). MEGPADLÓZ, 1. MEGPALLÓZ. MEGPAGONÁL, (meg-pagonál) ösz. áth. Hoszszu doronggal megver. Balaton melléki szó. V. ö. PAGONÁL. MEGPÁHOL, (meg-páhol) ösz. áth. Bottal, kötéllel, husánggal vagy más kézbelivel megpufogat, megver. Legközelebbi rokona a szintén hangutánzó megpaskol. PÁLLIK. MEGPÁRNÁZ, (meg-párnáz) ösz. áth. Párnával ellát valamely bútornemüt, vagy ülést, vagy fekhelyet. Megpárnázni a pamlagokat, székeket, ágyakat. Megpárnázni a kocsiülést. V. ö. PÁRNA. MEGPÁROL, (meg-párol) ösz. áth. 1) Pár álMEGPAKRÓCZOL, (meg-pakróczol) ösz. áth. tal megpuhít valamit. Megpárolni a nyers fonalat, a Öszvegöngyölgetett pakróczczal megver valakit, meg-taplót. 2) Bizonyos ételeket párolás által készít el. lasnakol, megzsákol. MEGPÁLCZÁZ, (meg-pálczáz) ösz. áth. Pálezával megver valakit. Pestinél: megpálczál. Megpárolni a sárgarépát, a káposztát. V. ö. PÁR. MEGPÁROSODIK, (meg-párosodik) ösz. k. A hím és nő állat nemzés végett egyesül. Azt tartják, hogy a verebek Bálint napja körül párosod MEGPALL v. -PALOL, (megpall v. -palol) ösz. áth. 1) Valamit pl. gabonát, kendermagot rostának meg. ban rázogatva megtisztít; különösebben, rostából a földre leereget, hogy a szél a port, pelyvát elfujja. Néhutt: pelel, megpelel. Megpallani a polyvás, szemetes gabonát. 2) Megver, megpáhol. V. ö. PALL. MEGPASKOL, (meg-paskol) ösz. áth. Valakit hangosan megpufogat, megver. Máskép: megpacskol. Gyöke a hangutánzó pas v. pacs. rel megdönget. V. ö. PATÉL. MEGPATEL, (meg-patél) ösz. áth. Mosófával, MEGPALLIK, MEGPÁRLIK, (meg-pállik v. vagy lapoczkával megver, megpuhít valamit. Megpa- párlik) ösz. k. Mondják az állati testnek bizonyos télni a mosott ruhát, fonalat, taplót. Megpatélni a tirészeiről, midőn a nagy melegség és tisztátalanságlólni való kendert. Átv. ért. valakit kemény ütőszermiatt nedvei megromlanak, s bőre megrohad. Megpállott a szája, a lába köze. 2) Mondják másnemü, jelesen növényi testekről, midőn nedveik megromlanak, megpenészednek. Megpállik a nedves kamarában tartott gabona. MEGPATINT, (meg-patint) ösz. áth. Székely tájszólás szerint, az eret megpatintani, am. valamely metsző vagy sebészi eszközzel megvágni, mintegy megpattantani. MEGPALLÓZ, MEGPADLÓZ, (meg-pallóz v. MEGPATKÓL, (meg-patkól) ösz. áth. Állat tal-padlóz) ösz. áth. Bizonyos tért pallóval beterít. pára vagy lábbelire patkót üt. Megpatkólni a lovat, az Megpallózni a szobát, folyosót. Gerendákkal megpal-ökröt. Megpatkólni a sarut, csizmát. V. ö. PATKÓL. lózni a hidat. A sáros utczákat megpallózni. V. ö. PALLÓ. MEGPALOL, 1. MEGPALL. MEGPANASZOL, (meg-panaszol) ösz. áth. 1) Valamit panaszképen megmond. A gyermek megpanaszolja anyjának, ha valaki bántja. A sérelmet, bajt megpanaszolni részvevő barátunknak. 2) Másnak valamely éldeletet megirígyel, vagy szemére vet. Nem kell oly kenyér, melynek minden falatját megpanaszolják. Még azt is megpanaszolja, ha jó kedvem van. V. ö. PANASZ. MEGPÁNTOL, (meg-pántol) ösz. áth. Vasból vagy más fémből készített lemezzel megerősít valamit. Megpántolni a kereket. Átv. ért. jól megver. V. ö. PÁNTOL. MEGPAPRIKÁZ, (meg-paprikáz) ösz. áth. Paprikával meghint, megkever, megfűszerez valamit. Megpaprikázni a levest, a rátottát. Megpaprikázni a kenyeret, szalonnát, csirkebecsináltat. V. ö. PAPRIKA. MEGPARANCSOL, (meg-parancsol) ösz. áth. Felsőségi hatalomnál fogva meghagyja valakinek,hogy bizonyos dolgot tegyen meg. Megparancsolni a szolgának, hogy fát vágjon. V. ö. PARANCSOL. MEGPÁRGOL, (meg-párgol) ösz. áth. Párgolva megfőz, elkészít; a párgolást elvégzi. MEGPATTAN, (meg-pattan) ösz. önh. Egy pattanás, vagy beszakadás történik valamely kemény testen. Megpattant a kerék talpa. Megpattant a hordó abroncsa. Különbözik töle: elpattan; mert ez alatt azt értjük, midőn a szakadás által a kemény test részei egészen elválnak; megpattanás által pedig valamely kemény test csak részben s aránylag kis helyen reped meg, a nélkül hogy a megrepedés a részek teljes elválását szülné. MEGPÉCSÉTEL, (meg-pécsétel) ösz. áth. Pecséttel megbélyegez, megerősít valamit. Megpecsételni az oklevelet, a könyveket. Megpecsételni a bizonyítványt. V. ö. PÉCSÉTÉL. MEGPECZCZENT, (meg-péczezent) ösz. áth. Kilökött ujjhegyével kevéssé megérint. Megpeczczenteni az eb orrát. V. ö. MEGFRICSKÁZ. MEGPÉCZÉGET, (meg-péczéget) ösz. áth. Játékból valakit megütöget. Balaton melléki szó. V. ö. PECZEGET, PECZCZEN. MEGPÉCZÉZ, (meg-péczéz) ösz. áth. Péczével vagy péczékkel ellát, megjelel. V. ö. PÉCZE. MEGPECZKEL, (meg-peczkél) ösz. áth. 1) Kilökött ujjhegygyel megtaszít, megüt valamit. Megpeczkelték az orrát. 2) Peczek féle szeggel megtámaszt, megfeszít, megerősít valamit. V. ö. PÉCZÉK. megsodor. MEGPÉDÉRÍT, (meg-pédérít) ösz. áth. Valamely vékony, hajlékony szálas testet pederve megiga zít. Megpederíteni a bajuszt. Megpederíteni a kendert, a fonalat. V. ö. PÉDÉRÍT. MÉGPEDIG, (még-pedig) ösz. kötszó. Valamely mondathoz az értelem hatását erősbitő vagy közelebbről meghatározó körülményt ezen öszvetett kötszóval szokás kapcsolni. Megmondtam én azt neki, mégpedig többször. Akarom, hogy ezt elvégezd, mégpedig tüstént. A két szót külön is írhatjuk : még pedig. Sokan ‚és pedig szókkal cserélik föl, de ez a német und zwar' utánzása. MEGPÉLDÁZ, (meg-példáz) ösz. áth. Régiesen am. jelképes beszédben mond el. Ki megpéldázva vagyon Szent Mojsesnek elő (első) könyvében." (Ná dor-codex). MEGPELEL, (meg-pelel) 1. MEGPALL. MEGPELYHESEDIK, (meg-pélyhésédik) ösz. k. Tulajd. ért. a madárfinak pehelyféle puha tollai nőnek. Megpelyhesednek a libák. Átv. ért. mondjuk ifjuról, midőn bajsza, szakálla, stb. mohosodni kezd. V. ö. PEHELY. MEGPÉNDÍT v. —PENDIT, (meg-péndít) ösz. áth. Szoros ért. mondják oly hangszerekről vagy más testekről, melyek pengenek, midőn valaki érinti, megüti, megrezegteti.Megpendíteni a czimbalmot, a czitarát, a sarkantyút. Átv. ért. valamely dolgot szóval megemlít, megérint, s mintegy alkalmat ad rá, hogy mások bővebben szóljanak hozzá. V. ö. PÈNDÍT. MEGPENDÜL v. -PENDÜL, (meg-pendül) ösz. önh. Bizonyos hangszer, illetőleg húr vagy érez rezegtetés által pengeni kezd. Megpendül a ezimbalom, a czitara. Az öszveütött sarkakon megpendül a sarkantyú. Márványasztalra dobva megpendülnek az ezüst huszasok. V. ö. PENDÜL. MEGPENÉSZÉDIK, (meg-penészedik) ösz. k. A penész meglepi. Megpenészedik a nedves helyen tartott kenyér, csizma. 1. PENÉSZ. MEGPENÉSZÜL, (meg-penészül) ösz. önh. 1. MEGPENÉSZÉDIK. MEGPENGET, (meg-penget) ösz. gyak. áth. Eszközli,hogy gyakran pengjen valami. A nyalka legény megpengeti a tánczban sarkantyúit. V. ö. PENGET. MEGPÉNZÉL, (meg-pénzél) ösz. áth. Határozott alakban és visszaható névmással használtatik, pl. megpénzeli magát, azaz sok pénzt gyüjt, szerez magának. MEGPERDÜL v. -PERDÜL, (meg-perdül) Perdülni vagyis körülforogni kezd. V. ö. PERDÜL. MEGPĖRĖL, (meg-pérél) ösz. áth. Valakit a törvény rendes utján perbe idéz. Megperelni a fizetni vonakodó adóst, a kártevő szomszédot. V. ö. PÉRÉL. MEGPERGEL, (meg-pèrgel) ösz. áth. Valamit tűznél megpirit, vagy kevessé megéget. Megpergelni nyárson a szalonnát. A forró kemencze megpergelte a ruhát. Különösen némely ételeket saját gözükben, maguk levében pirít meg. Megpergelni a káposztát, csibét, bárányt, borjút. V. ö. MEGPERZSEL. MEGPERGET, (meg-pèrget) ösz. gyak. áth. 1) Pergetve, azaz kerekben megforgat valakit v. valamit. Tánczban megpergetni a leányt. Bottal megpergetni a karikát. 2) Midőn a per gyök hangutánzó, am. per hangon megrezegtet bizonyos eszközt. Megpergetni a dobot. V. ö. PÉRÉG. MEGPÈRKED, (meg-pérked) ösz. önh. A rekkenő hőség és szárazság miatt fű és gabona elaszik, megpergelödik. MEGPERKEL, (meg-pérkél) ösz. áth. 1. MEG PERGEL. MEGPERZSEL, (meg-pèrzsel) ösz. áth. Valamely testnek szőrét, haját, kérgét stb. tűzön megégeti, megpirítja. Megperzselni szalmatűzzel a megölt disznót. A kicsapott láng megperzselte a fütő haját. Megperzselni a botnak szánt faágat. V. ö. PERZSÉL. MEGPERZSÉLŐDIK, (meg-pérzsélődik) ösz. belsz. Tüztöl, lángtól, forró testtől érintve megpirúl, megég. Megperzselödött a haja. V. ö. PERZSÉL. MEGPESEL, (meg-pésél) ösz. áth. Pessel leönt, becsúnyít. MEGPESHED, (meg-peshed) ösz. önh. Valamely lágyabb tömegü, s nyirkos test a nedvek megromlása következtében megsavanyodik, megbüdösödik, megpenészesedik. Vastaghangon: megposhad. Megpeshed az állott és keletlen tészta. Megpeshed a tisztátalanul tartott káposzta. V. ö. PESHED. MEGPETTÉGET, (meg-péttéget) ösz. áth. Szurkált, varrt, festett stb. pontokkal, jegyekkel megtarkáz valamely testet. Gombostűvel megpettégetni a himzöpapirt. A festett falakat megpettegetni. MEGPETTYEGET, (meg-péttyėget) ösz. áth. 1. MEGPÉTTÉGET. MEGPÉZSDÜL v. -PÉZSDÜL, (meg-pézsdül) ösz. önh. Pezsgésnek indúl, pezsegni kezd. Megpezsdült bennem a vér. Megpezsdül a víz, Györ vidé kén am. hirtelen árad. MEGPIHEN, (meg-pihen) ösz. önh. A fáradság után kipihegi magát; dolgozni megszün. Sebes gyaloMEGPENYHED, (meg-penyhed) ösz. önh. Meg- golás, erős munka után megpihenni. Egy kevessé pilepi a penész, megpenészesedik. Megpenyhedt a kenyér.henjünk meg, azután folytassuk utunkat. V. ö. PIHEN, (Szabó D.) V. ö. PENÉSZ, PENYHED. PIHÉG. - MEGPERDÍT v. PERDIT, (meg-perdit) ösz. áth. Eszközli, hogy valami megperdüljön. Megperdíteni az orsót. (Szabó D.). MEGPIHENÉS, (meg-pihenés) ösz. fn. Fáradság utáni megnyugvás, főleg a végett, hogy magunkat kipihegjük, kifujjuk. MEGPIHESĖDIK, (meg-pihesėdik) ösz. k. 1) Testét finom pöhölyféle ször lepi be. V. ö. PIH, PIHE. 2) Midőn gyöke a hangutánzó pih, am. gyöngébb nemü köhicselés éri el. MEGPIKKELYÉZ, (meg pikkelyez) ösz. áth. Pikkelyhez hasonló művel tarkáz valamit. Megpikkelyezni a hadi sisakot, a harczi üngöt. V. ö. PIKKELY. MEGPISZKOL, (meg-piszkol) ösz. átb. Átv. ért. valakinek becsületét rágalommal, gyalázattal illeti, s mintegy erkölcsi piszokkal becsunyítja. Nyilvános helyen, hirlapban megpiszkolni valakit. V. ö. PISZKOL. MEGPISZONYODIK, (meg-piszonyodik) ösz. k. A székelyeknél 1) am. megpiszkosodik, rozsdásodik, penészedik. Ez a szilva megpiszonyodott. (Kriza MEGPIKÓSODIK, (meg-pikósodik) ösz. k. Tré- | J.). Nálunk szokottabban a gyümölcsről: megragyá fás nyelven am. megrészegszik, megittasodik. Máskép megpityósodik, megkotyogósodik stb. V. ö. PIKÓS. MEGPILISZNYĖDIK, (meg-pilisznyédik) ösz. sodik pl. a dinnye; a fü- s fanemüekről: megrökönyödik. 2) Ferenczi János szerént kissé megváslik vagy mocskosodik. Meg sem piszonyodott a köntösöm. MEGPISZSZEN, (meg-piszszen) ösz. önh.,Pisz'-t k. A székelyeknél am. megpenészedik; különösebben mint legkisebb hangot nyilvánít. Meg ne piszszenj vagy mondják a kenyérről, mikor az hosszas tartás után meg-meg se piszszenj, azaz még csak legkisebb hangot se penészülvén, mintegy szösz forma alakuvá lesz rajta adj (mint,meg se moczczanj' am. legkisebb mozdua penész. (Kriza J.). Máskép ugyanott : Megpirisznyé-latot se tégy). dik, megpimpósodik. MEGPITLIZ, (meg-pitliz) ösz. áth. Pitlivel, az MEGPILLANT, (meg-pillant) ösz. áth. Pilláit az malomszitával a derczés, korpás lisztet megtiszfölemelve észre vesz, és meglát valakit v. valamit. V. ö. PILLANT. MEGPILLANTÁS, (meg-pillantás) ösz. fn. Cselekvés, vagyis az érzéki tapasztalás azon neme, midőn valamit pillantva látunk meg, és veszünk észre. V. ö. PILLANT. MEGPILLOGAT, (meg-pillogat) ösz. áth. Pilláit többször fölemelve megtekint valamit, vagy integet valakinek. V. ö. PILLOGAT. PILISZNYEDIK. | titja. MEGPOFOZ, (meg-pofoz) ösz. áth. Valakit egy vagy többb pofoncsapással illet, megbüntet, meggyaláz. A mocskos száju kötekedőt megpofozták. V. ö. POFOZ. MEGPOFOZÁS, (meg-pofozás) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg megbüntetés, meggyalázás, midőn megpofoznak valakit. V. ö. MEGPOFOZ. MEGPOMHAD, (meg-pomhad) ösz. önh. A széMEGPIMPÓSODIK, (meg-pimpósodik) 1. MEG-kelyeknél am. megdagad, pl. a ló lába. (Kriza J.). MEGPONDRÓSODIK, (meg-pondrósodik) ösz. MEGPIRICSKEL, (meg-piricskel) ösz. áth. Pi-k. Pondrók teremnek meg benne. Az avas szalonna, rics nevü lapiczkával megvereget. Megpiricskelni a a vén sajt, a túlérett cseresnye megpondrósodik. Máscsintalan oskolagyermek tenyerét. kép: megkukaczosodik, megférgesedik. MEGPIRÍT, (meg-pirít) ösz. áth. 1) Tüznél, MEGPONTOZ, (meg-pontoz) ösz. áth. Pontoklángnál pirosra süt valamit (bevégzetten). Megpiríkal megjegyez vagy megtarkáz. Megpontozni némely tani a szalonnát, kenyeret. Megpirítani a rántást. 2) magánhangzókat. Tintával megpontozni a papirt. GomMegszégyenít, vagyis eszközli, hogy valaki elszégye-bestüvel megpontozni az almát. V. ö. PONT, PONnelje magát, egyszersmind arczát elfussa a vér. Régiesen megporít vagy megporéjt alakban am. megpirongat, megfedd. V. ö. PIRÍT. TOZ. MEGPORCZOGAT, (meg-porczogat) ösz. gyak. áth. Valamely ropogós testet fogaival megrág. A diszMEGPIRIZNYĖDIK, 1. MEGPILISZNYĖDIK. nók megporczogatják a makkot, kukoriczát. Az evet MEGPÍRONGAT v. -PIRONGAT, (meg-pi- megporczogatja a mogyorót. V. ö. PORCZOGAT. rongat) ösz. gyak. áth. Szemrehányások által eszközMEGPORCZOSODIK, (meg-porczosodik) ösz. li, hogy valaki elszégyenelje magát, és arcza elpirul-k. Az állati vagy növényi test oly keménységüvé lejon. V. ö. PÍRONGAT. szen, melyet porcz-nak, vagy porczogó-nak mondunk. MEGPÍRONGATÁS v. -PIRONGATÁS, (meg-V. ö. PORCZ. pírongatás) ösz. fn. A szidásnak, feddésnek azon neme, mely az illető bünösben leginkább a szégyenér zetet törekszik fölgerjeszteni. V. ö. PÍRONGATÁS. MEGPOREJT, azaz MEGPORÍT, (meg-porit) ösz. áth. Régiesen am. megfed, megpírongat. „Megporejtá a szelet." (Tatrosi codex). Alkalmasint,megMEGPIROSODIK, (meg-pirosodik) ösz. k. Pi- piríť szóból módosult, mely mai szokással am. megros szinüvé leszen. Némely gyümölcsök megpirosod-szégyenít, s régi értelmében megfelel a mai,megpinak. Szégyenletében megpirosodott az arcza. V. ö. PI-rongat' igének, mely mint látjuk, megpirít szóval egy eredetü; és csakugyan a Debreczeni Legendáskönyvben is,pirongat' helyett,porongat' áll. ROS. MEGPIRÚL, (meg-pirúl) ösz. önh. 1) Pergelés által piros szint kap. Tűznél megpirúl a szalonna, a kenyérszelet. 2) Szégyen miatt a vér arczába tolúl; máskép: elpirúl. AKAD, NAGY SZÓTÁR IV. KÖT. MEGPORHANYÍT, (meg-porhanyít) ösz. áth. Porhanyúvá tesz (bevégzetten). Megporhanyítani a rostélyost, mielőtt megsütnék. 22 339 MEGPORHANYÚL-MEGPRÓBÁLÁS MEGPORHANYÚL, (meg-porhanyúl). Porhanyúvá lesz (bevégzetten). V. ö. PORHANYU. MEGPORÍT, 1. MEGPOREJT. MEGPOROZ, (meg-poroz) ösz. áth. Porral meg hint valamit. Megporozni a nedves irást. Megporozni a felsúrolt pallót. Megporozni (lőporral) az állikakat, a puska serpenyőjét. V. ö. POROZ. MEGPRÓBÁLKOZIK - MEGRÁG 340 MEGPRÓBÁLKOZIK, (meg-próbálkozik) ösz. k. Valakivel v. valamivel megmérközik, azaz próbára teszi, ha bir-e oly erővel, mely az ellenerőt legyőzni képes legyen. Ily emberrel, mint te, akár hárommal megpróbálkozom. MEGPUFÁL, 1. MEGPUFOL. MEGPUFOGAT, (meg-pufogat) ösz. gyak. áth. Gyakori puf hangu ütéssel megver valakit v. valamit. Megpufogatták a hátát. MEGPOSHAD, (meg-poshad) ösz. önh. Valamely nyirkos test, vagy nedvesség megáporodik, megrohad, és megbüdösödik. Megposhad a keletlen tészta. MEGPUFOL, (meg-pufol) ösz. áth. Puf viszMegposhad a mocsáros víz, a megfüledt zöldség, a tisz-hangu ütleggel megver, megdönget. Megpufolták rajtátalanul tartott hordóbeli káposzta. V. ö. POSHAD. ta a ködment. MEGPOSHASZT, (meg-poshaszt) ösz. áth. Eszközli, hogy valami megposhadjon. V. ö. MEGPOSHAD. MEGPÓZNÁZ, (meg-póznáz) ösz. áth. A baglyát, asztagot, kazalt beléjök szúrt póznákkal megerősíti. Ezen póznák sajátságos neve: mereklye. MEGPUHÍT, (meg-puhít) ösz. áth. Valamely kemény testet ütés, nyomás, áztatás, főzés stb. által puhává tesz. Sulyokkal megpuhítani a rostélyost. Szalmában megpuhítani a vaczkort. Forró lúgban megpuhítani a nyers taplót. Nyomkodva megpuhítani a viaszt. Átv. ért. valakit megpuhítani, am. igen megdöngetni. MEGPUHUL, (meg-puhúl) ösz. önh. Kemény MEGPÖCZCZED, (meg-pöczczed) ösz. önh. Györ vidékén am. megdagad. A székelyeknél megségét, szivósságát elvesztvén, puhává leszen. Fözés pomhad. által megpuhúl a hús. Állásban szalma között megpu : MEGPÖCZKÖL, 1. MEGPĖCZKÉL. MEGPÖDÖR, MEGPÖDÖRÍT, 1. MEGPĖDĖR, MEGPÉDÉRÍT. КӦР. MEGPÖK, (meg-pök) ösz. áth. Lásd: MEG MEGPÖKDÖS, (meg-pökdös) ösz. gyak. áth. 1. MEGKÖPDÖS. GEL. RÉL. MEGPÖRGÖL v. MEGPÖRKÖL, 1. MEGPER MEGPÖRÖL, (meg-pöröl) ösz. áth. 1. MEGPÉ MEGPÖRZSÖL, 1. MEGPÉRZSÉL. MEGPÖSÖL, I. MEGPĖSÈL. MEGPÖTKÖD, (meg-pötköd) ösz. áth. Megbököd, megszurdal. V. ö. PÖTKÖD. MEGPÖZSDÜL, 1. MEGPÉZSDÜL. MEGPRÉMÉZ, (meg-préměz) ösz. áth. Valamely ruhára prémet varr. Megprémezni a mentét. Nyusztbőrrel megprémezni a bundát. V. ö. PRÉM. MEGPRÉSEL, (meg-présel) ösz. áth. Préssel megnyomdos, meglapít. Megpréselni az asztalruhákat. MEGPRÓBÁL, (meg-próbál), ösz. áth. 1) Valamit a végett teszen, hogy megtudja, miként sikerül, ha czélirányos-e vagy nem. Megpróbálom, ha fel tudok-e mászni ezen fára. Próbáljuk meg az uj kocsit, hogyan jár. Az uj gépet megpróbáltam, s jónak találtam. Tisztább magyarsággal: megkísért. 2) Különösen valamit merény gyanánt teszen. Ezt meg ne próbáld (ezt ne merészeld) tenni. 3) Valamit más módon mint igazat, megmutat, bebizonyít. A számadás, számvetés pontosságát, hibátlanságát megpróbálni, pl. ha kivonásban a kivont részt (különbözetet) azzal, mely az egészből kivonandó volt, ismét öszveadjuk, mi által ismét az egésznek kell elétünnie. MEGPRÓBÁLÁS, (meg-próbálás) ösz. fn. Cselekvés, mely által megpróbálunk valamit. V. ö. MEGPRÓBÁL. hul a vaczkor. V. ö. PUHA. MEGPUKKAN, (meg-pukkan) ösz. önh. Mondják levegővel, vagy nedvvel tölt vékony héju, vagy börü testekről, midőn puk-féle tompa hangon megrepednek. Megpukkan a felfútt hólyag, duda. Megpukkan az öszvenyomott tojás, szilva. Átv. ért. alkalmazzák igen haragos emberre is. Úgy mérgelődött, majd megpukkant. MEGPUKKANT, (meg-pukkant) ösz. áth. Eszközli, hogy valami megpukkanjon. V. ö. MEGPUK KANT. MEGPÚPOSODIK, (meg-púposodik) ösz. k. Púpossá lesz (bevégzetten). MEGPURHÁSODIK, (meg-purhásodik) ösz. k. Kizárólag csak fákról mondják, midőn beleik megrohadnak, s porhanyókká lesznek. A vén füzek rendesen megpurhásodnak. V. ö. PURHA. MEGPUSZTÚL, (meg-pusztúl) ösz. önh. Régiesen am. megfosztatik. „Magzatomtól megpusztulok." (Nádor-codex). A régieknél azul, -ül végzetü önható ige gyakran még --tat, -tet külszenvedő képzőt is veszen föl. Menden ország önön benne megoszlatott, megpusztóltatik" (desolabitur). MEGPÜFÖL, (meg-püföl) Lásd: MEGPU FOL. gál. Megrágni a száraz kenyeret. A kutya megrágja a , Ottan megragadja kezén szerelmesét, Zrinyi. Átv. ért. a kedélyt s nemesebb érzést hatásteljesen megindítja, megkapja. V. ö. RAGAD áth. MEGRAGAD, (2), (mint föntebb) ösz. önh. Szurkos, enyves, lépes, s hasonló test egy másikhoz tapadva marad. V. ö. RAGAD önh. MEGRAGADÓ, (meg-ragadó) ösz. mn. Aki vagy ami megragad. Átv. ért. az érzést átható, meg indító. MEGRAGAL, (meg-ragal) ösz. áth. Szájig érő vizet lábhegyen általgázol. Próbáld, megragalhatod-e a vizet (szegedi szó), azaz eléred-e láboddal a fenekét (mintegy megragaszkodhatol-e láboddal a fenekébe). | MEGRÁGALMAZ, (meg-rágalmaz) ösz. áth. Rágalommal megszólni, megbecstelenítni, meggyalázni akar valakit. V. ö. RÁGALOM. MEGRAGASZOL, (meg-ragaszol) ösz. áth. Ragaszszal megken, behúz valamit. Enyvvel, szurokkal, csirizzel megragaszolni bizonyos testeket. MEGRAGASZT, (meg-ragaszt) ösz. áth. Ragaszszal bizonyos testhez köt valamit, vagyis két vagy több testet öszvecsatol. Megragaszolni a bekötött könyv sarkát. Enyvvel megragaszolni az asztalosmüveket. V. ö. RAGASZ. MEGRÁGCSÁL, (meg-rágcsál) lásd: MEG RÁGDOS. MEGRÁGDOS, (meg-rágdos) ösz. gyak. áth. Folytonosan, vagy gyakran rágva megrongál, vagy részekre morzsol, tördel stb. valamely testet. A molyok megrágdossák a ruhákat. A nyulak télen megrág dossák a gyönge csemetéket. V. ö. RÁGDOS. DOS. MEGRAGICSÁL, (meg-rágicsál) 1. MEGRÁG MEGRAGYÁSODIK v. MEGRAGYÁDZIK, (meg-ragyásodik v. -ragyádzik) ösz. k. Ragyássá lesz (bevégzetten); különösen mondják némely gyümölcsről s gabonáról. V. ö. RAGYA. MEGRAJZIK, (meg-rajzik) ösz. k. Mondják méhekről, midőn rajt eresztenek. V. ö. RAJ. MEGRAK, (meg-rak) ösz. áth. 1) Valamely jármüvet holmi jószággal megterhel. Megrakni a hajót gabonával, a szekeret szénával. 2) Bizonyos helyet valamivel megtölt. Megrakja a zsebét pénzzel. A várat megrakták örsereggel és eleséggel. 3) Átv. ért. valakit jól megszid, vagy jól megver. 4) Szintén átv. ért. | MEGRÁNCZIGÁL, (meg-ránczigál) ösz. áth. Ránczigálva megmozgat, meghúzgál valamit vagy valakit. MEGRÁNCZOL, (meg-ránczol) ösz. áth. Bizonyos testet ránczokba húz, ránczba szed. Megránczolja a homlokát, illetőleg, homloka bőrét. Megránczolni a szoknyát, gatyát, üng ujjait. V. ö. RÁNCZ. MEGRÁNCZOSODIK, (meg-ránczosodik) ösz. k. Ránczokba zsugorodik, megredősödik. Megránczosodik a bőre. MEGRÁNDÍT v. — RÁNDIT, (meg-rándít) ösz. áth. Hirtelen alkalmazott, de nem nagy erővel megmozdít valamit. Megrándítani valakinek köntöse szélét. Különösen, az állati testnek csuklóit egy kevessé, vagy kis időre rendes helyzetökből kimozdítja. Félre lépvén megrándította bokában a lábát. V. ö. RÁNDÍT. MEGRÁNDUL v. -RÁNDUL, (megrándúl) ösz. önh. Hirtelen, de nem nagy erejü megkapás által hélyéből kimozdúl valami. Különösen, mondják az állati test csuklóiról, midőn némi erőszak következtében kicsuklanak. Feldüléskor megrándult vállban a karja. V. ö. RÁNDUL. MEGRÁNGAT, (meg-rángat) ösz. gyak. áth. Gyakran rántva megingat, megmozgat valakit v. valamit. A veszekedők megrángatják egymást. A gyerme kek üstökeit megrángatni. V. ö. RÁNGAT. MEGRÁNKODIK, (meg-ránkodik) ösz. k. Megrázkodik; mondják különösen a gyermekről. Székely szó. (Ferenczi J.). MEGRÁNT, (meg-ránt) ösz. áth. 1) Hirtelenül maga felé von valakit v. valamit. Megrántani a küzdő társat. Megrántani a szilaj ló száját. Megrántani a szekeret. 2) A testnek valamely csuklóját rendes helyzetéből kimozdítja. Emelésben megrántotta a karját. 3) Átv. ért. valakit bizonyos szolgálatért tulságosan megfizettet. Némely nagy városi pinczérek megrántják a vendégeket. MEGRÁSPOL, (meg-ráspol) ösz. áth. Ráspoló nevü vas eszközzel megsimít, megegyenget, megvékonyit valamit. Megráspolni a szeget, a ló körmét. V. ö. RÁSPOL. MEGRÁZ, (meg-ráz) ösz. áth. Erősen ideoda vonogatva meginogtat, megreszkettet, megremegtet valakit v. valamit. Megrázni a fát, hogy gyümölcse lehulljon. Megrázni a csömörös embert. Erősen megrázta öt a hidegláz. Mérgében megrázta a fejét. Gergely megrázta a szakállát, am. Gergely napján hó esett. |