MEGLÉPÉS, (meg-lépés) ösz. fn. Lépést menve s a lépéseket számlálva megmérés. V. ö. MEGLÉP. MEGLEPETÉS, (meg-lepetés) ösz. fn. A kedélynek azon kellemes vagy kellemetlen állapota, melyet valamely váratlan jó vagy rosz, vagy rendkivüli dolog idéz elé. V. ö. MEGLEP.

MEGLEPETIK, (meg-lepetik) ösz. külsz. Váratlanul valamely kedves vagy kedvezőtlen, vagy rendkivüli dolog történik vele.

,,A szenderítő csend és tiszta bék
Beállanak, hogy meglepessenek
Szelíd zenének múló hangitól."

MEGLESÉS, (meg-lesés) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg vigyázó várakozás, midőn valakit vagy valamit meglesünk.

MEGLÉTT, (meg-lett) ösz. mn. 1) Emberről szólva am. kifejlett koru, nem fiatal. Meglett koru. Meglett emberhez nem illik gyerekeskedni. 2) Ami megtörtént. Meglett dolgok. V. ö. LESZ.

MEGLETYTYEN, (meg-letytyen) ösz. önh. Valamely hig, vagy legalább lágy test megérintve vagy ütődve,lety' v. lity' hangot hallat. Erősebb ütődéssel: meglotytyan.

MEGLEVELESĖDIK. (meg-levelesédik) ösz. k. 1) Levelei megnőnek, kifejlődnek. Tavaszszal újra meglevelesednek a fák. 2) Levelei dúsan, buján tenyésznek. Nedves évben meglevelesednek a réti füvek. V. ö. LEVÉL.

MEGLEVELEZ, (meg-levelez) ösz. áth. Valamely növényt leveleitől megfoszt, megtisztít. Meglevelezni a szederfákat, a dohányt. Utolsó kapálás után meglevelezni a buja hajtásu szőlővesszőket.

MEGLÉVŐ, (mcg-lévő) ösz. mn. Ámi valósággal megvan, amivel birunk, mi készen áll. Meglevő és felesleges pénzét kamatra kiadja. A meglevő kéziratot nyomtatás alá bocsátani.

MEGLIKAL v. MEGLYUKAL, (meg-likal v. lyukal) 1. MEGLIKASZT.

MEGLIKASODIK v. -LYUKASODIK, (meglikasodik v. -lyukasodik) ösz. k. Egy, vagy több lik v. lyuk nyílik, szakad, képződik stb. rajta. A ruha térden és könyökön leghamarabb meglyukasodik. A lágy feneku út meglyukasodik. A timsóval sült kenyér, a régi sajt meglyukasodik. V. ö. LIKAS, LYUKAS.

MEGLIKASZT v. —LYUKASZT, (meg-likaszt v. -lyukaszt) ösz. áth. Valamit likassá v. lyukassá tesz (bevégzetten). A nyirfát tavaszszal meglikasztani, hogy nedve kifolyjon. Meglikasztani a fülczimpát.

MEGLIKASZTÁS, (meg-likasztás) ösz. fn. Li

kassá tevés. V. ö. MEGLIKASZT.

MEGLIKGAT v. LYUKGAT, (meg-likgat v. -lyukgat) ösz. gyak. áth. Valamely testen több likat v. lyukat fúr, szúr, szakaszt stb. (bevégzetten). Gombostivel meglikgatni a papirt. Növény-magültetéskor meglikgatni a földet. V. ö. LIKGAT, LYUKGAT.

MEGLILIOMOZ, (meg-liliomoz) ösz. áth. Liliom alaku jegygyel vagy bélyeggel ellát.

MEGLINEÁZ, (meg-lineáz) ösz. áth. Lineákkal vagy vonalakkal ellát, megvonaloz.

BEN.

MEGLIPHED, (meg-liphed) lásd: MEGLIB

MEGLIPPEN. (meg-lippen) ösz. önh. Mondják különösen tyúkról, midőn lehasalva meghúzza magát. Máskép: meglibben, meglipúl; mélyebb hangon: meglappan.

MEGLIPÚL, (meg-lipúl) ösz. önh. Mélyebb hangon meglapúl. L. MEGLIPPEN.

MEGLISZTESÉDIK, (meg-lisztésédik) ösz. k. Lisztessé leszen. Aki malomba jár, ruhája könnyen meglisztesedik. Mondják némely gyümölcsről, mely a kivánt nedvesség helyett porhanyússágot kapott. A nagy nyári höségben meglisztesedett a kajszi baraczk.

MEGLISZTEZ, (meg-lisztez) ösz. áth. Liszttel be- vagy meghint; lisztessé tesz.

MEGLOCSKOSODIK, (meg-locskosodik) lásd:

MEGLOCSOSODIK.

MEGLOCSOL, (meg-locsol) ösz. áth. Locsolva megöntöz vagy megnedvesít valamit. Meglocsolni a poros udvart, utezát. Meglocsolni a virágokat. A fürdöben egymást meglocsolni. V. ö. LOCSOL.

MEGLOCSOSODIK, (meg-locsosodik) ösz. k. Locsossá, locskossá, ázottá lesz (bevégzetten).

MEGLÓDIGÁL, (meg-lódigál) ösz. áth. A székelyeknél am. megdobál, meghajigál.

MEGLÓDÍT v. -LÓDIT, (meg-lódít) ösz. áth. Eszközli, hogy meglódúljon; különösen hogy sebesebb mozgásnak induljon valaki v. valami; megindít; megszalaszt. A dióba harapás meglódította egy fogamat. A csősz meglódítja a szőlős kert körül ólálkodó gyanus suḥanczokat. Lódítsd meg azokat a lovakat. V. ö. LÓDÍT.

MEGLÓDÚL v. -LÓDUL, (meg-lódúl) ösz. MEGLIBBEN, (meg-libben); 1. MEGLIPPEN.önh. Lógni kezd; különösen sebesebb mozgással

megindul. Meglódúlt a fogam. Meglódúl a zátonyon

MEGLÖKDÖS v. —LÖKDÖZ, (meg-lökdös v.

ülő hajó; meglódúl a hajónyomtaték. Meglódul a hegy-lökdöz) ösz. áth. Többször meglök.
röl letaszított ködarab. Jobb úton meglódúlnak (ueki
lódulnak) a lovak. V. 3. LÓDÚL.

MEGLÓGAT,(meg-lógat) ösz. áth. Lógóvá azaz ingóvá vagy ingékonynyá tesz. Meglógatni a földbe vert czölöpöket.

MEGLOHAD, (meg-lohad) ösz. önh. Mondják felfútt, megdagadt testről, midőn leapad, lelapúl, letotytyad. Meglohad a duda, ha kifogy belőle a szusz. Meglohad a daganat. V. ö. LOHAD.

MEGLOHASZT, (meg-lohaszt) ösz. áth. Eszközli, hogy valamely felfútt, dudorú, dagadt test meglohadjon. Nyomás által meglohasztani a felfújt hólyagot. Felfakasztás által meglohasztani a daganatot. V. ö. LOHASZT.

MEGLOHOL, (meg-lohol) ösz. áth. Bottal vagy más ütőeszközzel megver, megpáhol. Jól megloholták. (Szabó D.).

MEGLOMPOSODIK, (meg-lomposodik) ösz. k. Lompossá válik (bevégzetten).

MEGLONCSOSÍT v. LONCSOSIT, (megloncsosít) ösz. áth. Loncsossá tesz (bevégzetten). MEGLONCSOSODIK, (meg-lonesosodik) ösz. k. Lonesossá lesz (bevégzetten).

MEGLONCSOSÚL v. LONCSOSUL, (meglonesosúl) ösz. önh. 1. MEGLONCSOSODIK.

MEGLOP, (meg-lop) ösz. áth. Lopva, tolvajképen megfoszt valakit bizonyos vagyonától. A hívtelen cseléd meglopja urát. Néha am. bizonyos jószágból egy részt lop el. A lókötők meglopták a ménest. A fuvarosok meglopták a szállított borokat. V. ö. LOP.

MEGLOTYTYAN, (meg lotytyan) ösz. önh. Megmozdultában,loty' hangot ad. A rázott, megtaszított csöbürben meglotytyan a víz. Midön leült, ugyan meglotytyant (Szabó D.). V. ö. LOTYTYAN.

MEGLOTYTYANT, (meg-lotytyant) ösz. áth. Úgy mozdít meg valamely híg testet, hogy az,loty vagy löty' hangot ad.

MEGLOVASÍT, (meg-lovasít) ösz. áth. Lóval ellát. Gr. Eszterházy M. nádor leveleiben többször

eléfordúl ez értelemben.

MEGLÖKKEN, (meg-lökken) ösz. önh. L. LÖK

KEN alatt.

MEGLÖKKENT, (meg-lökkent) ösz. áth. L. LÖKKENT alatt.

MEGLÖTYTYED, (meg-lötytyed) ösz. önh. Meghigúl. Székely szó.

MEGLOTYTYEN, (meg-lötytyen) lásd: MEGLOTYTYAN, és v. ö. LÖTYTYEN. MEGLÖTYTYENT, (meg-lötytyent) 1. MEG

LOTYTYANT.

MEGLÖVÖLDÖZ, (meg-lövöldöz) ösz. gyak. áth. Gyakori lövéssel megsért, megrongál valakit v. valamit. Meglövöldözni a vár falait. Meglövöldözni a tárgyul kitett táblát. A szemközt álló seregek meglövöldüzték egymást. V. ö. LŐ.

MEGLUCSKOSODIK, (meg-lucskosodik) lásd:

MEGLOCSOSODIK.

MEGLÚGOZ v. LUGOZ, (meg-lúgoz) ösz. áth. Lúggal megöntöz, megáztat, megpuhít, megtisztít. MEGLUSTÍT, (meg-lustít) ösz. áth. Egészen lustává tesz; máskép: ellustit.

MEGLUSTOSÍT v. -LUSTOSIT, (meg-lustosít) ösz. áth. Lustossá tesz (bevégzetten).

MEGLUSTOSODIK, (meg-lustosodik) ösz. k. Lustossá lesz (bevégzetten).

MEGLUSTÚL, (meg-lustúl) ösz. önh. Egészen lustává leszen; máskép: ellustúl.

MEGLYUKAL, 1. MEGLIKAL. MEGLYUKASODIK, 1. MEGLIKASODIK. MEGLYUKASZT, 1. MEGLIKASZT. MEGLYUKGAT, 1. MEGLIKGAT. MEGMACSKÁSODÁS, (meg-macskásodás) ösz. telen, kivált új kötelen, karikájából kibontáskor képfu. Általában megzsugorodás; különösen a hajóköződni szokott csavarodások, melyek azt görcsössé teszik.

MEGMACSKÁSODIK, (meg-macskásodik) ösz. k. Megzsugorodik pl. a ló lába, illetőleg inai; vagy sodrásban, kibonyolításban, csavarításban stb. a fonal, madzag, kötél. V. ö. MEGMACSKÁSODÁS.

MEGMACSKÁZ, (meg-macskáz) ösz. áth. A MEGLŐ, (meg-lö) ösz. áth. Szoros ért. lövő esz hajósnép nyelvén am. a vasmacskát (horgonyt) a haközzel, pl. álgyúval, puskával, nyillal megtalál, megjóról leereszti a végett, hogy ez vízfenékre szállva a sért. Ágyúval meglöni a hajót. Csatában meglötték a hajót helyhez kösse, nyugállásba helyezze; ujabb lábát. Különösen am. lövés által megöl, agyon lő. nyelven meghorgonyoz. Életét megunván meglötte magát. Nem azé a madár, aki meglovi, hanem aki megeszi. (Km.). V. ö. LO. MEGLÖCSÖZ, (meg-löcsöz) ösz. áth. 1) Löcscsel fölszerel. 2) Lőcsesel megver.

MEGMÁGNESEZ, (meg-mágnesez) ösz. áth. Mágnesi erővel eltölt, felruház.

MEGMAGYARÁZ, (meg magyaráz) ösz. áth. Szoros betüszerinti ért. valamit magyar nyelven mond MEGLÖDÖZ, (meg-lödöz) gyak. áth. 1. MEG- vagy ír meg, hogy a magyar elött érthetővé tegye. LÖVÖLDÖZ.

MEGLÖK, (meg-lök) ösz. áth. Ököllel, könyökkel vagy valamely kézbelivel megtaszít valakit v. valamit. Tolkodásban meglökni valakit. Harczjátékban dárdával meglökni versenytársát. V. 6. LÖK.

AKAD. NAGY SZÓTÁR IV. KÖT,

Magyarázza meg az úr, mit akar ez a német. Latin, görög, franczia nyelvü könyveket megmagyarázni. Széles ért. akármiféle nyelven érthetővé, világossá, felfoghatóvá tesz valamit. „Magyaráz vala ő nekik menden irásokból" (Tatrosi codex).

20

V. ö. MAGYARÁZ.

Virág B. MEGMAGYARÁZÁS, (meg-magyarázás) ösz. . fn. Cselekvés, melynél fogva valamit megmagyarázunk. 1. MEGMAGYARÁZ.

MEGMAGYARÁZHATATLAN v. MEGMAGYARÁZHATLAN, (meg-magyarázhat[at]lan) ösz. mu. Oly rejtélyes, homályos, titkos értelmű, hogy megmagyarázni nem lehet. Határozói minőségben am. megmagyarázhatatlanul.

MEGMAGYARÍT, (meg-magyarít) ösz. áth. Valamely idegen nyelvből bizonyos irodalmi művet magyarra áttesz. Idegen költői műveket tökéletesen megmagyarítani nehéz feladat.

MEGMAGYAROSÍT, (meg-magyarosít) ösz. áth. Valakit magyar szokások fölvételére bir vagy képesít.

MEGMAGYAROSODIK, (meg-magyarosodik) ösz. k. Magyaros szokásokat vesz föl; nevezetesen a magyar nyelvet sajátjává tevén a magyar nemzetnek tagjává leszen. V. ö. MAGYAR.

MEGMAKACSÍT, (meg-makacsít) ösz. áth. Eszközli, hogy valaki v. valami makacscsá leszen.

V. ö. MAKACS.

MEGMAKACSODIK, (meg-makacsodik) ösz. k. Makacs természetet ölt. V. ö. MAKACS.

Vörösmarty.
Mikoron meg-

A régieknél,elmarad' értelemben is :
maradott volna ő társátul." (Carthausi névtelen). V.
ö. MARAD, és MEG. (2).

MEGMARADÁS, (meg-maradás) ösz. fn. Állapot. midőn valaki vagy valami megmarad; különö sebben am. előbbi állapotban vagy épségben maradás, sértetlenség. „Nem kétlem, irni fog ő Felsége is kegyelmednek; de talám nem ily explicatióval mint én, kinyitván megmaradásunk ért mindenestöl szívemet." (Gr. Eszterházy M. nádor, Rákóczy György fejedelemhez 1644).

MEGMARASZT, (meg-maraszt) ösz. áth. Eszközli, hogy megmaradjon, hogy el ne távozzék valaki; el nem ereszt. Megmarasztani a hű szolgát. Megmarasztani a kedves vendégeket. Törvénykezési ért. a biróság az ellenfél keresetéhez vagy kéréséhez képest MEGMÁKOZ, (meg-mákoz) ösz. áth. Mákkal egészen vagy részben elitél, különösen valamely bünmeghint. A metéltet, kalácsot megmákozni. tetésre kárhoztat valakit; szokottabban: el- vagy lemaraszt. V. ö. MARASZT.

MEGMALACZOZIK, (meg-malaczozik) ösz. k. Mondják emedisznóról, midőn malaczokat fiadzik. MEGMALÁTÁZ, (meg-malátáz) ösz. áth. Ma-1. látának egészen elkészíti (a gabonát).

MEGMÁLHÁL v. MÁLHÁZ, (meg-málhál v. -málház) ösz. áth. Málhával vagy málhákkal megrak. Megmálhált görbe tevék (Csúzi).

MEGMÁLLIK, (meg-mállik) ösz. k. L. MÁL

LIK alatt.

MEGMARASZTAL, (meg-marasztal) ösz. áth. MEGMARASZT.

MEGMARCZANGOL, (meg-marczangol) 1. MEG

MARCZONG.

MEGMARCZONG, MEGMARCZONGOL, (megmarczong v. marczongol) ösz. áth. Marva harapdálva megtépdes, megszakgat. V. ö. MARCZONG.

MEGMARDOS, (meg-mardos) ösz. áth. TöbbMEGMARIZSGÁL, (meg-marizsgál) ösz. áth. Marizsgálva megfogdos, megnyomdos.

MEGMÁMOROSÍT v. -MÁMOROSIT, (megször megmar. mámorosít) ösz. áth. Mámorossá teszen, félig-meddig megrészegít. V. ö. MEGMÁMOROSODIK.

MEGMÁMOROSODIK, (meg mámorosodik) ösz.

MEGMARKOL, (meg-markol) ösz. áth. Marká

k. Szeszes itallal duskálkodás vagy dőzsölés követ- val megfog, megragad, megszorít valamit. Megmarkeztében mámorossá leszen, azaz félig-meddig meg-kolni valukinek üstökét, az ökör szarvát. Megmarkolni részegszik, megpityósodik. V. ö. MÁMOROS. a kardot, botot. V. ö. MARKOL. MEGMARKOLÁSZ, (meg-markolász) ösz. áth. Markolászva megfogdos.

MEGMÁNGOL v. -MÁNGOROL, (meg-mángol v. -mángorol) ösz. áth. Hengerféle eszközzel si mára egyenget holmi szöveteket, bőröket stb. Megmángolni a kimosott fehérruhát. Megmángolni a cserzett böröket. V. ö. MÁNGOL.

MEGMAR (meg-mar) ösz. áth. Marva, azaz fogakkal bele harapva, megsért. Az idegent megmarta a mérges kutya. A farkas megmarta a lovat. V. ö.

MAR.

MEGMARAD, (meg marad) ösz. öuh. 1) Folytatólag létezik bizonyos állapotban. Emlékezete örökké

MEGMÁRT, (meg-márt) ösz. áth. Nedvbe merítve megáztat, megmos valamit. Megmártani tiszta vízben a szennyes ruhát. V. ö. MÁRT.

MEGMÁRVÁNYOZ, (meg-márványoz) ösz. áth. 1) Márványnyal bevon. 2) Márványt játszó színekkel befest. V. ö. MÁRVÁNYOZ.

MEGMÁSÍT, (meg-másít) ösz. áth. 1) Valamit máskép csinál, megváltoztat. Megmásítani valamely müvet. Tervet, szándékot megmásítani. Az eddig diva

tozott rendet megmásítani. 2) Meghamisít. Megmásítani a borokat. V. ö. MÁSÍT.

MEGMÁZSÁL, (meg-mázsál) ösz. áth. Nagyobbféle mérleggel mázsaszámra határozza meg valaminek sulyát. Megmázsálni a szénás szekeret, a gyapjús zsákot, V. ö. MÁZSA.

MEGMEG, (meg-meg) kettőztetett ih. s am. is

MEGMÁSÍTHATATLAN, MEGMÁSÍTHATLAN, (meg-másíthat[at]lan) ösz. mn. Amit megmásítani, azaz máskép tenni, visszavonni, megváltoztatni nem lehet, vagy nem szabad. Ez megmásíthatatlan még, ismét, megint,ujra. Meg-meg itt vagy? akaratom. Határozóként am. megmásíthatlanul. V. ö. MEGMÁSÍT.

MEGMÁSODOL, (meg-másodol) ösz. áth. Valamely munkát másod ízben végez. Megmásodolni (másodszor megkapálni) a szölöt, kukoriczát.

„Szegén legén mivé löttél,
Hogy feleségre szert töttél.
Ezör bajod, meg kettő,
Meg-meg kettő, meg kettő."

Székely népdal.

V. ö. MEG, (1). Néha a,meg' igekötő kettőztetése gyakorlatos jelentéssel, pl. meg-megáll. V. ö. KETTÖZTETÉS.

MEGMÁSOL, (meg-másol) ösz. áth. Valamit másra változtat, az elébbitől eltér, máskép: megmásít. Megmásolja a vásárt, am. az alkutól eltér. Megmásolja a vélekedést, am. más véleményre megy által. Megmásolta igéretét, nem tette azt amit igért. „Idét- MEGMEGESÉG v. MEGMEGESSEG, ösz. ih. len házasságnak tartom a török házasságot. Egymást Sopron vármegyei tájszólás szerént am. ismét, megint. annak előtte nem látják, hanem csak épen akkor, Itt az ismétlés négyszer van kifejezve meg, meg, amikor már nem lehet megmásolni.“ (Mikes K. török- | es, eg. országi levelei).

MEGMÁSZ, (meg-mász) ösz. áth. Mászva föl-lyeszt. megy valamire. Megmászni a fát, falat, hegyet, meredek sziklát.

MEGMASZATOL, (meg-maszatol) ösz. áth. Maszattal elpiszkol, bemocskol, beszennyez. V. ö. MASZAT, MASZATOL.

mn.

MEGMÁSZHATÓ, (meg-mászható) ösz. Amit meg lehet mászni. Megmászható hegyek, várfalak.

MEGMÁSZKÁL, (meg-mászkál) ösz. gyak. áth. Mászkálva, azaz gyakran mászva felhág, vagy több inagas helyet megjár. A madárfészkes fákat megmászkálni. Lépgyöngy végett megmászkálni a tölgyfákat. V. ö. MÁSZKÁL.

MEGMASZLAGOSÍT v. -MASZLAGOSIT, (meg-maszlagosít) ösz. áth. Maszlagossá tesz (bevégzetten).

MEGMASZLAGOSODIK, (meg-maszlagosodik) ösz. k. Maszlagoss álesz (bevégzetten).

MEGMASZTOL, (meg-masztol) ösz. áth. 1) Megmaszatol, elpiszkol. 2) Öszvezúz, öszve- v. megmorzsol. Másképen: megmosztol. V. ö. MASZATOL, MOSZTOL.

MEGMATAT, (meg-matat) ösz. áth. Matatva, motozva kikurkász. V. ö. MATAT.

MEGMATIKÁL, (meg-matikál) ösz. áth. Matikálva megkaparász, megtapogat.

MEGMÁTKÁSÍT, (meg-mátkásít) ösz. áth. Valakinek, különösen nőtelen férfinak mátkát szerez.

MEGMEJJESZT, tájdivatosan am. megmely

MEGMELEGEDÉS, (meg-melegédés) ösz. fn. A levegőnek, vagy akármiféle testnek azon hévmérséki változása, mely szerént kisebb vagy nagyobb foku meleg fejlik ki benne, vagy általhatja. V. ö. MEGMELEGÉDIK.

MEGMELEGÉDIK, (meg-melegédik) ösz. k. Valamely külső befolyás által bizonyos fokig meleggé lesz. V. ö. MELEG. Napnál, tűznél megmelegedni. Úgy átfáztam volt, hogy a fütött kályha mellett alig bir tam megmelegedni.

MEGMELEGÍT, (meg-melegít) ösz. áth. Valamit meleggé tesz. Tüznél megmelegíteni a hideg ételeket.

MEGMELEGÍTÉS, (meg-melegítés) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamit megmelegítünk, vagy a tűznek azon hatása, melynél fogva valami megmelegszik. V. ö. MELEGÍT.

MEGMELEGSZIK, (meg melegszik) ösz. k. l. MEGMELEGÉDIK.

MEGMELEGÜL, (meg-melegül) ösz. önh. Mintegy ön tevékenységéből, ön erejéből meleggé lesz. Nemes tettek hallatára a szív megmelegül. Máskép: folmelegül.

MEGMELEGÜLÉS, (meg-melegülés) ösz. fn. 1. MEGMELEGEDÉS.

MEGMELLESZT, (meg-melleszt) 1. MEGMEL

LYESZT.

MEGMELLYED, (meg-mellyed) ösz. önh. A szárnyas állatok mellye megkoppad; általán pedig tollai ki- vagy elhullnak.

MEGMÁTKÁSODIK, (meg-mátkásodik) ösz. k. Mátkára tesz szert. Mondják különösen nőtelen férfiról, ifjuról, legényről, midőn valamely hajadon vagy özvegy nőt feleségül eljegyez. Szélesb ért. szeretőre L. MEGMELLYED. tesz szert.

MEGMÁZOL, (meg-mázol) ösz. áth. Mázzal megken, megfest, megfényesít valamit. Megmázolni a fazekakat, lábasokat, vasedényeket. Pirosítóval megmázolni az ajakat, arczot. V. ö. MÁZ.

MEGMELLYEDZIK, (meg-mellyedzik) ösz. k.

MEGMELLYESZT, (meg-meilyeszt) ösz. áth. Tulajdon és szoros ért. a szárnyas állatok, különösen a ludak, kacsák melléről a tollat kitépi. Szélesb ért. a madarakat tollaiktól megfosztja, megkopasztja. Átv.

ért. valakit kifoszt.

MEGMÉLYÍT, (meg mélyít) ösz. áth. Eszközli, s mintegy feszülten megmarad. A holt ember szemei hogy valami mélylyé legyen. Megmélyíteni a kutat, megmerednek. Görestöl, fagytól megmerednek az újjak. gödröt.

MEGMENEKĖDĖS, (meg-menekédés) ösz. fn. Bizonyos bajtól, kellemetlen állapottól, veszélytől stb. megszabadulás. V. ö. MEGMENEKĖDIK.

"

Immár szinte megmeredek
Itt a szörnyü hidegbe."

Kisfaludy S.

Máskép: megmerevedik. V. ö. MERED.

MEGMÉRÉS, (meg-mérés) ösz. fn. Cselekvés, mely által valaminek térbeli mennyiségét vagy sulyát meghatározzák. A határ megmérését okleveles mér

MEGMENEKĖDIK, (meg-menekėdik) ösz. k. 1) Valamely kellemetlen állapottól, bajtól, veszélytől megszabadúl. Távolító ragu viszonynevet vonz. Megmenekedni a rabságtól. 2) Oly személytől lesz függet lenné, kivel terhes, kellemetlen viszonyban állott. Meg-nökre bízni. V. ö. MÉR. menekedni a rosz feleségtől, a kegyetlen urtól. V. ö. MENEKÉDIK.

MEGMENEKSZIK, (meg-menekszik) ösz. k. 1. MEGMENEKĖDIK, és v. ö. MENEKSZIK. MEGMENEKÜL v. -MENEKÜL, (meg-mene- MENEKÜL, (meg-menekül) ösz. önh. L. MEGMENEKĖDIK. MEGMENEKVÉS, (meg-menekvés) 1. MEGME

NEKĖDĖS.

MEGMERESZT, (meg-mereszt) ösz. áth. Eszközli vagy okozza, hogy megmered valami. V. ö. MEGMERED.

MEGMEREVEDÉS, (meg-merevedés) ösz. fn. Állapot-változása valamely hajlékony, rugékony, folyó testnek, midőn megmerevedik. Tagok megmerevedése. V. ö. MEGMEREVÉDIK.

MEGMEREVĖDIK, (meg-merevédik) ösz. k.

MEGMENIK, (meg-menik) ösz. k. Tájdivatosan Mondják hajlékony, mozgékony, folyó testről, midőn és régiesen am. megmenekedik.

MEGMENTŐ, (meg-mentö) ösz. fn. Személy, ki valakit bizonyos bajtól, veszélytől megszabadít. Átv. ért. eszköz, mely által valaki megszabadúl. Hajótöréskor egy szál deszka volt a megmentöm.

hajthatatlanná, mozdulatlanná lesz, s illetőleg megkeményedik. Keze, lába, megmerevedett. Fagytól megmerevedik a sár, a víz. V. ö. MEREVĖDIK.

MEGMEREVÍT, (meg-merevít) ösz. áth. Eszközli vagy okozza, hogy megmerevedjék, hogy merevvé legyen valami. V. ö. MEREV, MEREVEN.

MEGMEREVÜL, (meg-merevül) ösz. önh. l. MEGMEREVĖDIK. Ez történik valamely külső hatás, amaz mintegy önmüve által.

MEGMÉRGED, (meg-mérged) ösz. önh. A haragnak azon neme szállja meg, melyet méregnek mondunk. Szokottabban: megmérgelödik. V. ö. MÉ

REG.

MEGMÉRGELÖDIK, (meg-mérgelödik) ösz. k. L. MEGMÉRGED.

MEGMÉRGESEDIK, (meg-mérgesċdik) ösz. k.

1) Mérges haragra gyúlad. V. ö. MÉRGES. 2) Mondják kóros lobról, midőn nagyobb fokban fejlik ki, midőn megvörösödik, megtüzesedik. Megmérgesedik a seb, a daganat, a kelés.

MEGMÉRGESIT, (meg-mérgesít) ösz. áth. 1) Méreggel megkever. Megmérgesíteni az ételt, italt. 2) Méreggel megront vagy megöl valakit. A hütlen nö Valakit mérges haragra gerjeszt. V. ö. MÉRGES. megmérgesítette férjét. Szokottabban: megmérgez. 3)

megvesztegeti, a gonoszság csiráit beleoltja valakibe. Némely könyvek olvasása megmérgezi az ifjuságot.

MEGMÉRGEZ, (meg-mérgez) ösz. áth. 1) Méreggel megkever vagy megken valamit. Megmérgezni MEGMÉR, (meg-mér) ösz. áth. 1) Valaminek az italt. Megmérgezni a nyilakat. 2) Méreg által megtérbeli mennyiségét bizonyos eszköz által meghatáront vagy megöl. 3) Átv. ért. az erkölcsi érzelmeket rozza. Valaminek hosszát, szélét, magasságát, vastag ságát megmérni. A vásznat röffel, a földet lánczczal megmérni. A lovat marokkal megmérni. 2) Valaminek sulyát bizonyos határozott mérleg által meghatároz za. Mázsával megmérni a sót, gyapjút. V. ö. MÉR. MEGMERED, (meg-mered) ösz. önh. Mondjuk (meg-mérhet[et]len) ösz. mn. Minek nagyságát, menymozgékony, hajlékony, vagy folyó testről, midőn ezennyiségét mértékkel meghatározni nem lehet. Megmértulajdonságait elveszti, s helyzetében változatlanul, hetetlen távolságu égi testek. Megmérhetetlen mélység,

MEGMÉRGEZÉS, (meg-mérgezés) ösz. fn. Csclekvés, midön valamit vagy valakit megmérgeznek. MEGMÉRHETETLEN, MEGMÉRHETLEN,