MEGKÖRMÖZZIK, 1. MEGKÖRMÖDZIK.

Átv. ért. és visszahatólag megkötni magát, ain. bizozonyos szándékban, akaratban makacsul megmaradni. Törvényi ért. valakit szerződés alkalmával bizonyos föltétel elfogadására kényszerít, melynél fogva adott szavát csak saját kárával szegheti meg. V. ö. KÖT. MEGKÖTELEZ, (meg-kötelez) ösz. áth. 1) Bi

MEGKÖRNYÉKÉZ, (meg-környékéz) ösz. áth. Bizonyos tért valamivel bekerít. Árokkal megkörnyékezni a majort. Fákkal megkörnyékezni a tavat. A Béesi codexben am. körülfog, körülvesz, megszáll., Jövö (jive) Nabuchonodozor Babilloniának királya Jéruzsálembe és megkörnyékezé ötet" (obsedit cam, Káro-zonyos föltételek által mintegy megköt valakit, hogy lyinál megszállá azt). Továbbá a Müncheni codexben am. körülmetél. Régiesen irták így is: megkörnyikez, megkörnyüköz, megkörnyülköz. V. ö. KÖRNYÉKÉZ.

MEGKÖRÖMZSÉL, (meg-körömzsél) ösz. áth. Körmeivel több helyen megsért valakit vagy valamit. Vastaghangon megkaramizsál.

kénytelen legyen a tett igéretet vagy szerződést teljesíteni. 2) Valakit kötéllel megver. Olyanféle ige, mint megpálezáz, megbotoz, megvesszőz. 3) Régiesen pl. a Tatrosi codexben am. megkötöz: „Megfogák Jézust és megkötelezék ötet."

MEGKÖTÖZ, (meg-kötöz) ösz. áth. 1) Több helyen, több oldalról megköt. Az elfogott rablónak keMEGKÖRÖPÖL, (meg-köröpöl) ösz. áth. Egé-zeit, lábait megkötözni. 2) Többet megköt. Megkötözni

szen körüljár. V. ö. KÖRÖPÖL.

a markokra rakott gabonát. Megkötözni az ökröket. 3) Régiesen am. bekötöz: „Megkötözé ő sebeit." (Tatrosi codex). V. ö. KÖT, KÖTÖZ.

MEGKÖSZÖN, (meg-köszön) ösz. áth. Bizonyos kedveskedésért, vagy jótéteményért hálát mond. MegMEGKÖVED, (meg-köved) ösz. önh. Kövé alaköszönni mások fáradságát, szivességét, barátságát. kúl, kőkeménynyé leszen. Szokottabban: megkörül. Megköszönni az ajándékot, a jó tanácsot. Köszönje meg MEGKÖVÉRÉDIK, (meg-kövérédik) ösz. k. a víz, ha megmosdom benne. (Km.) Néha am. az aján- Zsírja, hája, húsa megnövekedik, meghízik. A tömött lott kedveskedést bizonyos oknál fogva el nem fo- ludak megkövérednek. A hizlalt disznó, ökör megkövégadja. Ebédre hivatott, de megköszöntem neki, mert...redik. A Tatrosi codexben a szívről am. (Pesti Gábor Gúnyosan szólva am. valamely kedvetlen dolgot a ese- szerént) megtompúlt: „Mert megkövéredett (incrassalekvőhöz visszautasít. Ha ily szándékkal vagy hozzám, tum est) e népnek ő szüvök (Károlinál szinte; Kálazt megköszönöm. V. ö. KÖSZÖN. dinál megvastagodott).

MEGKÖSZÖNÉS, (meg-köszönés) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg nyilatkozás, mely által megköszönünk

valamit.

MEGKÖSZÖNÖLEVÉL, (meg-köszönö-levél) ösz. fn. Levél, melyben valakinek megköszönünk va

lamit.

MEGKÖSZÖNT, (meg-köszönt) ösz. áth. A vele találkozót, vagy a hozzá jövőt, látogatót bizonyos kedveskedő szólásmódokkal idvezelve megtiszteli. Megköszönteni a vendégeket. Különösen valakinek bizonyos örömnapokon, vagy kedves események után szives örömét, örvendezését kijelenti. Megköszönteni az új házasokat. Megköszönteni valakit születése vagy neve napján. V. ö. KÖSZÖNT.

MEGKÖSZÖNTÉS, (meg-köszöntés) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg tisztelkedés, mely által megköszöntünk valakit.

MEGKÖSZÖRÜL, (meg-köszörül) ösz. áth. Köszörülve megélesít valamit. Megköszörülni a tompa kést, a borotvát. V. ö. KÖSZÖRÜL és FEN.

MEGKÖSZVÉNYÉSÉDIK, (meg-köszvényésédik) ösz. k. Testének egy vagy több részét meglepi a köszvény. Keze, lába megköszvényesedett.

MEGKÖT, (meg-köt) ösz. áth. Kötve megerősít, megszilárdít, megállapít valamit. Derékon megkötni a nadrágot, szoknyát. Megkötni a harisnyát. Megkötni a kereket, hogy ne forogjon. Megkötni a kévét.

MEGKÖVÉRÍT v. -KÖVÉRIT, (meg-kövérít) ösz. áth. Eszközli, hogy valamely állat kövérré leszen. A dologtalan és jó élet megkövéríti a hízásra hajlandó testet. A régieknél átv. ért. megtermékenyít: A kegyös Krisztus ez ilyetén embörnek ő szivét lelkét ajétatossággal megkövéríti." „Embörnek szivét lelkét szent malaszttal megkövéríti.“ (Nádor-codex). V. ö. KÖVÉR.

MEGKÖVESÍT v. -KÖVESIT, (meg-kövesít) ösz. áth. 1) Eszközli, hogy valamely test kövé váljék. 2) Átv. ért. oly keménynyé, azaz érzéketlenné

tesz mint a kő.

MEGKÖVESÜL v. -KÖVESÜL, (meg-kövesül) ösz. önh. L. MEGKÖVÜL.

MEGKÖVESZT, (meg-köveszt) ösz. áth. 1) | Eszközli, hogy valamely test kövé alakuljon. Bizonyos ásványvizek megkövesztik a beléjek vetett fát. 2) A nyers húst leforrázás által megpuhítja, vagy a megölt állatnak szőrét, tollát forró víz által leveszi. Megköveszteni a disznólábat. V. ö. KÖVESZT, KÖPESZT.

MEGKÖVET, (meg-követ) ösz. áth. A megbántott személyt kéri, hogy bocsásson meg neki. Népies udvari nyelven am. engedelmet kér, s mintegy előre mentekezik, ha talán valami sértőt mondana. Megkövetem a tekintetes urat, akarnék valamit mondani. Megkövetem arról királyi személyed, Szabadon szólásom gonoszra ne véljed.“ Arany. Buda halála. Bucsuzás alkalmával is használják. Megkövetem kigyelmeteket, ha talán valamivel megbántottam.

295

kér tőle.

MEGKÖVETÉS-MEGKURTÁBBÍT

MEGKURTÁBBODIK-MEGKÜLÖNBÖZTETÉS 296

MEGKURTÁBBODIK, (meg-kurtábbodik) ösz.

MEGKÖVETÉS, (meg-követés) ösz. fn. Nyilat kozás, mely által megismeri valaki, hogy mást meg-k. Megkurtúl, megrövidül. „És hanemha a napok megbántott, vagy megbánthat, és egyszersmind bocsánatot kurtábottak (megkurtábbodtak) volna." (Tatrosi cod.). MEGKURTÍT, (meg-kurtít) ösz. áth. Valamely szálas egészből elvág valamit, hogy kurta legyen. Megkurtítani a hajat, a ló farkát, a kutya fülét. Megkurtítani a ruhát. Átv. ért. megrövidít valamely testetlen tárgyat, pl. fogalmazatot, időt, napot. „De a választottakért megrövidíttetnek ama napok“ (Káldi; megrövidíttetnek a nyomoruságnak napjai.“ Károli) V. ö. KURTA.

MEGKÖVEZ, (meg-kövez) ösz. áth. Kövekkel megdobál vagy épen agyon ver valakit. Szent Pál apostolt megkövezték a zsidók. Szent István levitát úgy megkövezték, hogy bele halt.

MEGKÖVÍT, v. ö. MEGKÖVESZT.

MEGKÖVÜL, (meg-kövül) ösz. önhi. Kövé vagy kökeménynyé változik. Átv. ért. a benyomások ellen kő gyanánt érzéketlenné lesz; megkeményedik (a szive.)

MEGKÖZELÍT v. ---KÖZELIT, (meg-közelít) ösz. áth. 1) Valakinek vagy valaminek közelébe jut. „És megközelejtvén (appropians) megkötözé ő sebeit“ (Tatrosi codex). 2) A számitásban valamely mennyi séghez közel jár. Budapest népessége megközelíti a két

száz ezeret.

MEGKÖZELÍTHETETLEN v. -KÖZELÍT HETLEN, (meg-közelíthet[et]len) ösz. mn. Akit vagy amit megközelíteni nem lehet, akár anyagi akár erkölesi akadályok miatt.

MEGKÖZELÍTŐ, (meg-közelítő) ösz. mn. Aki vagy ami valakit vagy valamit megközelít. Különösen számitásra alkalmazva : megközelítő számítás.

MEGKÖZELÍTŐLEG, (meg-közelítőleg) ösz. ih. Megközelítő számitással (approximative).

MEGKRÉTÁZ, (meg-krétáz) ösz. áth. Krétával megdörgöl, megfehérít valamit. Megkrétázni a kötéltánczos talpát. A katonák megkrétázzák vállszíjaikat.

MEGKUJAKOL, 1. MEGKULYAKOL. MEGKUKUCSÁL, (meg-kukucsál) ösz. áth. Kukucsálva megnéz, megvizsgál, szemügyre vesz valamit. V. ö. KUKUCSÁL.

MEGKULLANT, (meg-kullant) ösz. áth. Megüt valakit v. valamit, hogy ez szinte megkondúl bele. Máskép megkollant. V. ö. KUL, 2).

MEGKULYAKOL, (meg-kulyakol) ösz. áth. Kulyakkal, azaz ököllel megdögönyöz valakit. V. ö.

KULYAK.

MEGKUNYORÁL, (meg-kunyorál) ösz. áth. Kunyorálva megszerez, megkeres valamit.

MEGKUPAKOL, (meg-kupakol) ösz. áth. Kupakkal ellát, fölkészít. Megkupakolni a pipát.

MEGKUPORÍT v. -KUPORIT, (meg-kuporít) ösz. áth. Kuporítva öszvegyüjt, öszvekapar; apránként megtakarít. Megkuporított fillérek.

MEGKURHOL, (meg-kurhol) ösz. áth. Kurholva, azaz nyers, kemény hurogató hangon megszid, megdorgál valakit.

MEGKURKÁSZ v. -KURKÁZ, (meg-kurkász v. — kurkáz) ösz. áth. Kurkászva, azaz ide-oda forgatva, turkálva, megkutat, kifürkész valamit. A szekrényeket, ládákat, fiókokat megkurkászni.

MEGKURTÁBBÍT, (meg-kurtábbít) ösz. áth. Megkurtít, megrövidít. „De a választottakért megkurtabejtattak a napok." (Tatrosi codex).

MEGKURTÍTÁS v. -KURTITÁS, (meg-kurtítás) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamit megkurtítanak. A lófark megkurtítása az angoloknál divatban van. V. ö. MEGKURTÍT.

lesz. Mennél vénebb a szamár, annál inkább megkurtúl MEGKURTÚL, (meg-kurtúl) ösz. önh. Kurtává a farka. (Km.). A csizmaszár, ha többször fejelik, meg

kurtúl. V. ö. KURTA.

mely nőt kurva nevezettel meggyaláz. Kata megkurMEGKURVÁZ, (meg-kurváz) ösz. áth. Valavázta Jutkát, ez pedig amazt visszakurvázta. V. ö. KURVA.

MEGKURVÁZÁS, (meg-kurvázás) ösz. fn. Meggyalázás, megbecstelenítés, midőn bizonyos nőt kurvának nevez valaki.

MEGKÜKLIK, (meg-küklik) ösz. k. Mondják madárról, midőn tollait elhányja. Szokottabban megvedlik. V. ö. KÜKLIK.

MEGKÜLD, (meg-küld) ösz. áth. Valamely igért vagy tartozott jószágot annak kezéhez szolgáltatja, ki illetőleg igényt vagy jogot tart hozzá, ki egyszersmind az adótól bizonyos távolságra esik. Az igért könyvet mendtül elöbb megküldöm. Ha biztos emberre találsz, küldd meg általa a hátralévő kamatokat. V. ö. KÜLD.

MEGKÜLÖNBÖZTET, (meg-különböztet) ösz. áth. 1) Az egymáshoz némi tekintetben hasonló tárgyak között észreveszi azon jegyeket, melyek által egymástól különböznek, vagyis melyeknél fogva egymással nem egyeznek. Megkülönbözteti a varjút a galambtól. (Km.).

„A természet egyként csinálja életünk,
Melyet árnyékokkal megkülönböztetünk."

Bessenyei.

2) Valakinek személye iránt különös figyelmet mutat, mások fölött kitünteti, elsőbbséget ad neki. Az előkelő vendégeket megkülönböztetni. 3) Visszaható névmással, magát megkülönböztetni, am. a maga nemében mások közöl különösen kitünni, jeleskedni. V. ö. KÜLÖNB, KÜLÖNBÖZIK.

MEGKÜLÖNBÖZTETÉS, (meg-különböztetés) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamit megkülönböztetünk. Különösen azon kitüntetés, mevagy valakit lyet bizonyos személy irányában mutatunk. V. ö. MEGKÜLÖNBÖZTET.

297 MEGKÜLÖNBÖZTETÉTT→ MEGLÁGYÍT

MEGLÁGYÚL MEGLANKAD

298

MEGKÜLÖNBÖZTETÉTT, (meg-különbözteMEGLÁGYÚL, (meg-lágyúl) ösz. önh. Elébbi tétt) ösz. mn. A többi közöl különösen vagy mások keménységét, szilárdságát, merevenségét vesztve fölött kitüntetett, a többinél nagyobbra becsült. Ma- lágygyá leszen. A lébe áztatott kétszersült meglágyúl. radok megkülönböztetett mély tisztelettel... Mondjuk továbbá vízről, levegőről, midőn hidegségé MEGKÜLÖNÖZ, (meg-különöz) ösz. áth. Bizo-ből veszt. A kútból merített víz meglágyúl a meleg szobában. Déli szélre meglágyult az idő. Átv. ért. szíve megérzékenyül, részvétre gerjed, megengesztelődik. V. ö. LÁGY. MEGLAJHÓDIK v. -LAJHODIK, (meg-lajhódik v. -lajhodik) ösz. k. Lajhává, tunyává lesz. (bevégzetten).

nyos jegyeiknél fogva külön-külön osztályokra, nemekre szed holmi tárgyakat. A növénytannak egyik feladata rendszeresen megkülönözni a növényeket. Szokottabban elkülönöz. V. ö. KÜLÖNÖZ.

:

MEGKÜLÖNÖZÉS v. -KÜLÖNZÉS, (megkülönözés) ösz. fn. Cselekvés, mely által több ugyanazon nemű tárgyakat bizonyos jegyeik szerént meghatározunk és osztályozunk.

MEGKÜLÖNZŐ, (meg-különző) ösz. inn. Ami által valamely tárgy más hasonnemüektől különbözik, ami a tárgyat állandó jegy gyanánt jellemzi. Az állatokat, növényeket, ásványokat megkülönző jegyeik szerént osztályozni.

MEGLAJHUL, (meg-lajhúl) ösz. öub. L. MEG

LAJHÓDIK.

MEGLAKIK, (meg-lakik) alakjára nézve ösz. k., de ezen öszvetételben, mint több más igék a „meg‘ igekötővel, az elsőbb jelentésekben ez is tárgyesetes viszonynévvel használtatik. Meglakni a várost, falut. Meglakni az ünnepet. Néha am. elégségig, sokáig lakik valahol. Miután Párist meglakta volt, visszatért hazájába. Midőn a lukik evést ivást jelent, tájdivatosan am. sokat eszik, iszik, jól lakik. Egész torkig meglakott, különösebben am. megrészegedett; máskép: ellakik.

MEGLAKOL, (meg-lakol) ösz. önh. Hibájaért vagy büneért roszul jár, megszenved, megbünhödik. Várj, ezért meglukolsz. V. ö. LAKOL.

MEGKÜPÜL, tájdivatos. L. MEGKÖPÜL. MEGKÜZD, (meg-küzd) ösz. önh. Szoros ért. valakivel megbirkozik, hogy erejét, és ügyességét kimutassa. Megküzdeni valakivel a harczjátékban. Szélesb ért. megví a csatában, harczban. Átv. ért. valamely viszontagsággal vagy nehézséggel szembeszáll, s minden erejével rajta van, hogy a viszontagság nyomasztó hatását megsemmisítse, a nehézséget legyőzze. Az erős lelkü férfi megküzd a sors csapásaival. Megküzdeni valamely bonyolult feladattal. V. ö. KÜZD. MEGLÁB, (meg-láb) ösz. áth. Szokottabban 1. MEGLÁBOL. A láb mint ige divatozik ezen öszvetétben: téb-láb, azaz ide-oda járkel. V. ö. LÁB (3). MEGLÁBOL, meg-lábol) ösz. áth. Vizen vagy iszapos mocsáron általmegy, és pedig nem úszva, hanem lábain járva. Ezen viz oly mély, hogy meglábolniczal nem lehet. Átv. ért. valamely bajon, nevezetesen betegségen általesik.

MEGLÁBOLHATATLAN v. - LÁBOLHATLAN, (meg-lábolhat[at]lan) ösz. mn. Amit meglábolni nem lehet tulajdon és átv. értelemben. Meglábolhatatlan víz. Meglábolhatatlan betegség. Határozóként am. meg nem lábolhatólag.

MEGLÁBOLHATÓ, (meg-lábolható) ösz. mn. Amit meglábolni lehet. V. ö. MEGLÁBOL.

MEGLADIKÁZTAT, (meg-ladikáztat) ösz. miv. Eszközli, hogy valaki ladikáz.

MEGLÁGYÍT, (meg-lágyít) ösz. áth. Eszközli, hogy valamely kemény test lágygyá legyen. A kemény daganatot meglágyítani. Az esök meglágyítják a száraz földet. Átv. ért. valakinek akaratját meghajtja, s szivét érzékenynyé teszi, részvétre indítja, megengeszteli. „S nem lön mivel keménységeket (keménységöket) meglágyíthatjuk vala.“ (Gr. Eszterházy M. nádor levele 1644-ből).

Bár nincs reményem meglágyítni őt,
El nem mulasztom tenni, mit fogadtam."

Továbbá am. meglangyít. V. ö. LÁGY.

Vörösmarty.

MEGLAKOLÁS, (meg-lakolás) ösz. fn. Bünhödés, mely a rosz tettet vagy természetes kifolyás gyanánt követi, vagy melyet az elkövető személy ellen a büntető hatalom szab.

MEGLAKOTT, (meg-lakott) ösz. mu. L. MEGLAKIK alatt.

MEGLÁNCZOL, (meg-lánczol) ösz. áth. Lánczmegköt, vagy megerősít. Meglánczolni a rabokat. Meglánczolni a harapós kutyát. Meglánczolni a terhes szekér oldalait. Továbbá a gombkötőknél,paszománmíveseknél stb. am. láncz formára köt.

CZOL.

MEGLÁNCZOZ, (meg-lánczoz) 1. MEGLÁN

MEGLANGYASZT v. MEGLANGYÍT, (meglangyaszt v. langyít) ösz. áth. Langyává teszi (a vizet vagy levegőt); máskép: meglágyít.

MEGLANG YODIK, (meg-langyodik) 1. MEGLANGYOSODIK.

MEGLANGYOSODIK, (meg-langyosodik) ösz. k. Mondjuk vízről, midőn langyossá leszen; továbbá az időről, levegőröl, midön hidegségéből alábbhagy; ez utóbbi esetben máskép: meglágyúl. V. ö. LANGYOS.

MEGLANGYÚL, (meg-langyúl) ösz. önh. L. MEGLANGYOSODIK.

MEGLANKAD, (meg-lankad) ösz. önh. 1) Állatra vonatkozva, am. ereje a sok fáradság munka, s az izmok és idegek akárminemű megfeszülése miatt meggyengül. 2) Növényekről szólva am. nagy forróság, nedvek hiánya, vagy akármely belső romlás miatt lehajlik, elhervad, megfonnyad. Máskép: ellankad,

noha úgy látszik, mintha ez a lankadás nagyobb fokozatát jelentené. V. ö. LANKAD.

MEGLÁTÁS, (meg-látás) ösz. fn. Az észrevevésnek azon neme, melyet szemeink által teszünk. MEGLÁTOGAT, (meg-látogat) ösz. gyak. áth.

MEGLANKASZT, (meg-lankaszt) ösz. áth. Eszközli, hogy valaki vagy valami meglankadjon. A meg│1) Valakit saját lakában vagy tartózkodási helyén fölcserélhető el igekötővel. V. ö. MEGLANKAD. megkeres a végből, hogy lássa, hogy beszéljen vele, MEGLAPÁTOL (meg-lapátol) ösz. áth. Lapát-hogy mint létéről tudakozódjék stb. Különösen, batal megver, megdönget valakit. rátságból vagy tiszteletből megy valakihez. Ez érteMEGLAPÍT, (meg-lapít) ösz. áth. Valamely lemben vett látogat igének gyakorlati jelentése nem gömbölyü, domború, vastag stb. testet lapossá alakít. a menés ismétlésében áll, mert aki egyszer jön is hozPörölylyel meglapítani a tömörvasat. Sodrófával meg-zánk, azt mondjuk róla, hogy meglátogatott bennünlapítani a tésztát. Néhutt annyi is mint megmángolni. ket: hanem azon népies szokásra vonatkozik, mely V. ö. LAPÍT. szerént a látogató a házbeliek egészsége felől tudaMEGLAPOCZKÁZ v. -LAPICZKÁZ, (meg-kozódik, s mindnyájok állapotáról, s a házi körülmélapoczkáz) ösz. áth. Lapoczkával megver, megcsapkod nyekről tudomást szerez magának. 2) Gyakrabban valakit. Meglapoczkázni a csintalan fiú tenyerét. V. ö. vagy folytonosan eljár valahová vagy több helyre. LAPOCZKA. Meglátogatni a tanító intézeteket, a templomot. Méglátogatni a betegeket. 3) Bibliai és egyházi nyelven mondják Istenről, midőn valakit rendkivüli áldással megörvendeztet. Meglátogatta Isten az ő népét. Úgy látogass meg bennünket, amint tisztelünk.

MEGLAPOSÍT v. -LAPOSIT, (meg-laposit) ösz. áth. Lapossá tesz (bevégzetten).

MEGLAPOSODIK, (meg-laposodik) ösz. k. La possá lesz (bevégzetten). Betegségében meglaposodott

a hasa.

MEGLAPPAN, (meg-lappan) 1. MEGLAPÚL

és MEGLIPPEN.

„Házasságnak gyümölcsével meglátogasson." Házasok éneke a 16-dik századból.

MEGLAPÚL, (meg-lapúl) ösz. önh. Hasára fek- Általában más jótékony tettről is. Könyörög mineve meghúzza magát. Különösen mondják tyúkról, mi-künk Chanádi Demeter deák, az ő régi hív szolgálatdön a kakas alatt hasal. A szelid tyúk hamar meglaját kegyelmesen hogy tekintenők, és ott benn Erpúl. (Km.) V. ö. LAPÚL. délyben valami jószágocskával látogatnók meg; kinek könyörgésére kellene valami jót cselekednünk.“ (Báthori István lengyel király levele 1583-ból). „Látogasson meg kegy(elmed) egy makkon hízott kövér disznóval" (Szalay Á. 400 m. 1.). Minthogy pedig az Isten akaratában megnyugvó keresztény a csapást is úgy tekinti, mint az isteni gondviselésnek eszközét : innen ezen mondat: meglátogatta az Isten, azt is teszi, valamely csapást, szenvedést bocsátott rá.

MEGLÁRMÁZTAT, (meg-lármáztat) ösz. miv. Eszközli (főleg veréssel) hogy valaki lármázzon; tréfásan vagy gúnyosan mondják a lármás gyermeknek, figyelmeztetvén őt, hogy a verésre majd még jobban fog lármázni.

MEGLASNAKOL, (meg-lasnakol) ösz. áth. Tréfás népnyelven am. valakit lasnakkal vagy más ütőeszközzel megver, megdönget. V. ö. LASNAK.

MEGLASSÚDIK v. -LASSUDIK, (meg-lassúdik) ösz. k. Mozgásának, menésének előbbi élénksége vagy gyorsasága megfogyatkozik. A sikságra ért hegyi patak meglassúdik. A sokáig kergetett ló végre meglassúdik. Vénségére minden ember többé kevesbbé meglassúdik. 1. LASSÚ.

MEGLASSÚL, (meg-lassúl) ösz. önh. 1. MEGLASSÚDIK.

MEGLÁT, (meg-lát) ösz. áth. Szemével egyszerre észrevesz valakit v. valamit. A toronyör legelöbb megláthatja a tüzet. Távolról megláttuk az érkező hadsereget. Különösen am. megtud, bizonyos kutatás, vizsgálás nyomán rájön. Majd meglátom, miben van a dolog. Elment maga, hogy meglássa, úgy van-e, mint mondják.

Duna vizét ők megláták,
Földet, füvet is megláták."

Csáti Demeter.

Parancsoló módban, meglásd, meglássátok,am. vigyázz, v. vigyázzatok rá; s figyelmeztetésül szolgál. Meglásd, ezen merénynek rosz vége lesz. Meglássátok, hogy igazat mondottam. V. ö. LÁT.

MEGLÁTOGATÁS, (meg-látogatás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valakit meglátogatunk. V. ö. MEGLÁTOGAT.

MEGLATOL, (meg-latol) ösz. áth. Lat számra vagy lat szerént megmér.

MEGLÁTSZIK, (meg-látszik) ösz. k. 1) Bizonyos jelekből vagy okoknál fogva kitünik, kiviláglik. Meglátszik rajta, hogy sokat szenvedett. Arczáról meglátszik, hogy szereti a borocskát. 2) Mondjuk akármiről, midőn egészen vagy világosan szembetűnik, midőn nézés által tisztán észreveszszük. A magas hegyek távolról is meglátszanak. V. ö. LÁTSZIK.

MEGLATYAKOSODIK, (meg-latyakosodik) ösz. k. Latyakossá lesz (bevégzetten). V. ö. LATYAKOS.

MEGLAZÍT v. -LAZIT, (meg-lazít) ösz. áth. Valamit lazává, különösen pedig oly állapotuvá teszen, hogy annak egyes részei többé alig vannak egy· mással öszvefüggésben, mind tulajdon mind átv. értelemben.

MEGLAZÚL v. -LAZUL, (meg-lazúl) ösz. önh. Valami lazává, különösen pedig oly állapotuvá