283 MEGKERINGŐSÖDIK-MEGKÉSÉRT MEGKERINGŐSÖDIK, (meg-keringősödik) ösz. L. MEGKERGETEGESĖDIK. 1 MEGKESERŰL-MEGKETTŐZTET 284 MEGKESERÜL v. -KESERÜL, (meg-keserűl) ösz. áth. Keservesen megbán valamit. Várj, várj, megkeserülöd te még ezt. Régiesen am. megsajnál. Megkeserílé ötet és levivé barlangjába." (Pesti Gábor meséi). „Megkeserílé ötet Mercurius, megjelenék neki, és megkérdé: mit sírna?" (Ugyanott). MEGKÉSIK, (meg-késik) ösz. k. A kitüzött helyen és időben meg nem érkezik. MEGKERÍT, (meg-kerít) ösz. áth. 1) Kerítve, azaz körben űzve, hajtva megfog, hatalmába ejt. A hajtóvadászok megkerítik a nyulakat. 2) Különféle uton módon, alattomosan, mesterségesen megszerez valamit. A lókötő addig kerülgette a ménest, míg egy pár csikót meg nem kerített. Akárhogy teszem szerét, de megkerítem. 3) Valakit mesterséges úton megcsal vagy elcsábít. Szép szóval, hizelgéssel, igéretekkel megkeriteni valakit. Bujálkodás végett megkeríteni valamely nőt. MEGKÉRLEL, (meg-kérlel) ösz. áth. Folytonosan, és szépen kérve eszközli, hogy valakinek boszus haragja megszünjék; vagy akármiféle kedveskedés- MEGKESKENYÍT v. -KESKENYIT, (megsel, péld. ajándékkal megszelidít, megbocsátásra bir keskenyít) ösz. áth. Eszközli, hogy keskenynyé alavalakit. Méltatlanul megsértett felebarátunkat megkér-kuljon, vagyis szélességében megfogyjon. Az igen szélelni. Máskép megengesztel. les utakat megkeskenyíteni. V. ¿. KESKÉNY. MEGKÉRLELÉS, (meg-kérlelés) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg kérés, engesztelés, mely által megkérlelünk valakit. V. ö. MEGKÉRLEL. MEGKÉRLELŐDIK,(meg-kérlelődik) ösz. belsz. Kérés és bizonyos kedveskedés következtében haragját leteszi és megszelidül, megengesztelődik. MEGKERÜL, (1), (meg-kerül) ösz. áth. 1) Bizonyos tért körüljár. Megkerülni a várost, a város határát. Megkerülni a tavat, a szőlőhegyet. Megkerülni a földgolyót. 2) Megkerít. MEGKESKENYEDIK, (meg-keskényedik) ösz. k. Keskenynyé változik, azaz szélességében veszt. Ha a szántóföldből évenként egy két barázdát elszántanak, meykeskenyedik. Köszörülés által megkeskenyedik a beretva. V. ö. KESKENY. MEGKÉSLEL v. -KÉSLELTET v. -KÉSLET, (meg-késlel v. -késleltet v. késlet) ösz. áth. Valakit vagy valamit cselekvésében hátráltat, visszatartóztat. MEGKÉSZÍT v. -KÉSZIT, (meg-készít) ösz. áth. Valamit egészen megcsinál. Megkészíteni a ruhát. Megkészíteni az ételt. Itt a meg fölcserélhető el igekötővel. V. ö. KÉSZÍT. MEGKÉSZÜL v. - KÉSZÜL, (meg-készül) ösz. önh. Csinálás által készszé alakúl. A hajó megkészült, 8 vízre lehet ereszteni. Megkészült a ház, s bele lehet menni lakni. Eltelik egy pár év, míg ezen vasútvonal megkészül. Itt a meg helyett el is állhat. Egyébiránt v. ö. KÉSZ. MEGKÉTSZÉRÉZ, (meg-kétszėrėz) ösz. áth. Még egyszer annyival megszaporít, pl. ha valakinek évi díja egy ezer forint, megkétszerezve leszen kétezer. V. ö. KÉTSZÉREZ. TÖZ. MEGKETTŐSÍT, (meg-kettősít) 1. MEGKET MEGKETTŐZ, (meg-kettőz) ösz. áth. Egy helyett kettőt csinál vagy ad. Különbözik tőle a megkétszerez, mert ez általán valamely mennyiséget kétszer vesz, azaz kettővel sokszoroz, pl. ha a tizet megkétszerezzük, leszen húsz, ha négy mérüt megkétszerezünk, leszen nyolcz mérű; ellenben megkettőzni valamit am. egyből kettőt tenni, vagy egy helyett kettőt adni, pl. megkettőzni a lépést, am. ugyanazon idő alatt kettőt lépni, tánczban megkettözni a lábdobogást am. egy lábdobbanásnak megfelelő időmozzam alatt két dobbantást tenni; megkettőzni a kiosztott adagokat, am. egy helyett kettőt, azaz kettesével adni. MEGKETTŐZTET, (meg-kettőztet) ösz. áth. Jelentésére nézve am. megkettőz. Ez igében a miveltetésre mutató tet képző, úgy látszik fölöslegesen fejlett ki, a megegyeztet hasonlata után indulva, holott ez miveltető, s am. eszközli, közbejárása által végrehajtja, hogy bizonyos személyek vagy dolgok megegyezzenek egymással; ellenben a megkettöztet egy szerö átható értelemben használtatik. Van azonban kettőzik ige is mely a látásra alkalmazva am. valami a szem előtt kettősnek látszik. Ha törzsökül ezen igét veszszük, úgy a szemről és szemüvegekről mondhatjuk, hogy kettőztetik a tárgyakat, vagyis hibás, illetőleg különös alkotásuknál fogva eszközlik, hogy a nézett tárgyak kettős alakban tünjenek elé. Továbbá minthogy ezt is mondjuk kettözik a szemem, innen ezt is mondhatjuk: a kétes világ kettőzteti szememet,azaz egy helyett kettőt láttat vele. Ily viszony létezik ezek között is: káprázik a szeme, és: az erős fé ny kápráztatja szemeit. MEGKEVER, (meg-kever) ösz. áth. 1) A megforgatásnak, megzavarásnak valamivel kisebb fokát, gyöngébb módját jelenti, mint a megkavar. V. ö. MEGKAVAR. 2) A szőlőt másodszor kapálja, vagy a földet másodszor szántja. MEGKEVESBÉDIK, (meg-kevesbédik) ösz. k. Valaminek száma, sokasága megfogyatkozik. Megkevesbedik a pénz, ha költenek belőle. Csatában megkevesbedik a vitézek száma. Ami nagyságában fogyatkozik, az szoros értelemben és szabatosan szólva, megkisebbedik. V. ö. KEVES. MEGKEVESBÍT, (meg-kevesbít) ösz. ȧth. Kevesebbé tesz, mint előbb volt. Számbeli nagyságra vonatkozik. Megkevesbíteni a hadsereg számát. Megkevesbíteni a napi költségeket. MEGKEVESBÜL, (meg-kevesbül) ösz. önh. 1. MEGKEVESBÉDIK. MEGKEVESĖDIK, (meg-kevesėdik) ösz. k. Köz szokás szerént am. megkevesbedik. Egyébiránt szabatosan szólva úgy különböznek egymástól, mint a keves és kevesb. Amaz t. i. a számnak általános, emez pedig viszonylagos megfogyatkozását fejezi ki. MEGKEVESÍT, (meg-kevesít) öзz. áth. Valamely számot általánosan véve kevessé tesz; előbbi sokaságára tekintettel: megkevesbít. Ellentéte : meg sokasít. MEGKEVESÜL, (meg-kevesül) ösz. önh. Lásd: MEGKEVESĖDIK. MEGKÍMÉL MEGKIMÉL, (meg-kímél) ösz. áth. 1) Valakit kedvezésből, hajlamból, szeretetből kedvetlen benyomásoktól megőriz, valamire nem erötet, nem fáraszt. Meg akartalak kímélni, azért nem alkalmatlankodtam kérésemmel nálad. Kímélj meg ezen fáradságtól. 2) Képesént bánik valamivel, s vigyáz rá, hogy ne romoljék, hogy kár ne essék benne, ne kopjék stb. Megkímélni a barmot. Megkímélni a ruhát. 3) Takarékosság, mértékletesség által holmit megtart, el nem költ. Megkímélni a pénzt. Bérének egy részét megkimélte. V. ö. KÍMÉL. MEGKIMÉLÉS, (meg-kimélés) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamit vagy valakit megkimélünk. V. ö. MEGKÍMÉL. MEGKÍNÁL, MEGKINÁL, (meg-kínál) ösz. áth. Kedveskedésül ajánl valakinek valamit, hogy azt tetszése szerént elfogadja és használja. Megkínálni a vendéget egy pohár borral. A jövevényt megkinálni székkel, szállással, ebéddel. Megkínálni valakit hivatalal. Tisztelet, oh diadalmas Ozul és hála tenéked, Hogy Zeje lyányoddal megkínálsz engem"... Vörösmarty. Cserhalom. Mondják barmokról is. Megkínálni a lovat abrakkaľ’ szénával, vízzel. V. ö. KÍNÁL. MEGKÍNÁLÁS v. -KINÁLÁS, (meg-kínálás) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg kedveskedés, midőn valakit megkinálunk valamivel. V. ö. MEGKÍNÁL. MEGKÍNOZ, (meg-kínoz) ösz. áth. Kínozva meggyötör valamely embert vagy más állatot. Tüzes vassal,kerékben töréssel,karóba huzással megkínozni a gonosztevőt.Korbácscsal megkínozni a lovat. V. ö.KÍNOZ. MEGKISEBBĖDIK, (meg-kisebbédik) ösz. k. Szoros ért. am. nagyságában megfogyatkozik, kisebbé lesz, mint előbb volt. Mennél többet leszelnek a kenyérböl, annál inkább megkisebbedik. Szélesb ért. akármiféle mennyiségében veszt. Megkisebbedik a víz, midőn apad. Megkisebbedik a lakosok száma, szabatosban : megkevesbedik. V. ö. KIS, KEVES. MEGKISEBBÍT, (meg-kisebbít) ösz. áth. 1) Valamit kisebbé tesz, nagysági mértékéből elvesz valamit. 2) Átv. ért. valakit becsületében meggyaláz, lealacsonyít, s mintegy erkölcsileg tesz kisebbé. V. ö. KISEBBÍT. MEGKEZD, (meg-kezd) ösz. áth. 1) Szoros ért. kézzel hozzáfog bizonyos munkához.Ezen alapfogalom van a hellen iyioso, a latin incipere, s a német anfangen igékben. Megkezdeni a kaszálást, aratást, cséplést, szüretet. Megkezdeni az építést, varrást, irást. 2) Szélesb ért. akármiféle működésnek legelejét teszi. Megkezdeni a beszédet, színi eléadást. Megkezdeni az ellenségeskedést, az alkudozást. Hasonló értelemmel birnak elkezd, neki kezd, hozzá kezd, bele kezd, és néha a rá'ezd. 3) Valaminek fogyasztásához fog. Megkezdeni a szalonnát, a kenyeret, a sajtot. Megkezdex). V. ö. KISÉRT. deni a bort. Megkezdeni a kazalt. V. ö. KEZD. MEGKIÁLT, (meg-kiált) ösz. áth. Valamit kiáltva mond meg, vagyis tudat valakivel. Az erdőben elszéledt vadászoknak megkiáltani, hogy a vadászatnak vége. Kiáltsd meg neki, hogy jöjjön vissza. Tájdivatosan és régiesen megkajált. „De mikoron a császár megkajáltatta volna mindenütt." (Debreczeni Legendáskönyv). MEGKISEBBÜL, (meg-kisebbül) ösz. önh. 1. MEGKISEBBÉDIK. MEGKÍSÉRT v. -KISÉRT, (meg-kísért) ösz. áth. Kisértésre (mai divattal,próbára) teszen. „Akará ütet háboruságnak tüzével megkésérteni." (Góry-co MEGKÍVÁN, (meg-kíván) ösz. áth. 1) Vágy támad benne, valamit birni vagy élvezni. Másnak jószágát megkivánni. Valamely ételt megkivánni. A beteg ember mindent megkiván. (Km.). 2) Szükséges kellékké válik valami rá nézve. A test megkivánja a szükséges ételt és álmat. A sós étel megkívánja, hogy igyunk rá. 3) Bizonyos igénynél vegy jognál fogva számot tart rá, hogy valaki cselekedjék valamit. Megkivánni az illő tiszteletet. A cselédtől megkivánni, hogy hív és pontos legyen. V. ö. KÍVÁN. MEGKÍVÁNTAT, (meg-kívántat) ösz. mivelt. Vágyat gerjeszt valakiben, hogy megkivánjon valamit, különösen, hogy holmi testi szükségeit kielégíthesse. MEGKIVÁNTATÓ, (meg-kivántató) ösz. mn. Minek szükséges kellék gyanánt meg kell lenni. Mesterséghez megkivántató eszközök, szerszámok. Utazáshoz megkivántató iromány, költség. Hadviseléshez megkivántató fegyverek, készletek. MEGKOMORODIK, (meg-komorodik) ösz. k. Kedélye komorrá változik, a komorság meglepi. MEGKONÁSZIK v. -KONÁSZODIK, (megkonászik v. -konászodik, azaz -kanászik, -kanászodik) ösz. k. Székely tájszólás szerént am. megszelídül, megengesztelődik, haragja lecsillapodik ; általánosabb szokással: megjuhászik v. megjuhászodik. V. ö. KANÁSZODIK 2). MEGKONDÍT v. -KONDIT, (meg-kondít) ösz. áth. Szoros ért, csak harangról és kolompról mondják, midőn ütés, húzás, mozgatás által eszközlik, hogy MEGKIVÁNTATÓSÁG, (meg-kivántatóság) ösz. kongani kezd. Megkondítani a nagy harangot. A vezérökör megkondítja a kolompot. V. ö. KONDÍT. fn. 1. KELLÉK. MEGKOCZ, (meg-kocz) ösz. áth. Mai nyelven. szokottabban: megkoczint, azaz úgy megüt, hogy kocz hangot adjon. Koczjuk meg a körmét. (Pázmán). Ezen ige, valamint némely mások is, pl. a vénasszony dírdúr (direg durog); a vén ember tity toty (tityeg totyog) oda mutatnak, hogy nyelvünkben az egyszerű hangszók egyszersmind egyszerű igék; és kivált gyakorlatos képző által mindnyájokból egyszerüen alkothatni gyakorlatos igét pl. szusz szuszog; szisz sziszeg; dör dörög; moty motyog; czin czineg stb. MEGKOCZCZANT, (meg-koczczant) ösz. áth. Ütés által eszközli, hogy tompa kocz hangot adjon valami. Újjal megkoczczantani az ajtót. V. ö. KOCZOG, KOCZCZAN. MEGKOCZINT, (meg-koczint) ösz. áth. Valamivel gyöngébb ütést jelent, mint a megkoczczant. V. ö. MEGKOCZCZANT. MEGKOCZOGTAT, (meg-koczogtat) ösz. miv. Többszöri koczogással megvereget. MEGKÓDORÍT v. -KÓDORIT, (meg-kódo MEGKONDÚL v. -KONDUL, (meg-kondúl) ösz. önh. A harang vagy nagyobbféle kolomp kongani kezd. Ami kisebb, az megcsendül. MEGKONNYASZT, (meg-konnyaszt) ösz. áth. L. KONNYASZT alatt. MEGKONOKÍT, (meg-konokít) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy valaki konokká legyen. Kemény bánás megkonokítja a gyermeket. V. ö. KONOK. MEGKONOKODIK, (meg-konokodik) ösz. k. Konokul megköti magát, megmakacsodik, megátalkodik. V. ö. KONOK. MEGKONOKOL, (meg-konokol) ösz. áth. Viszszaható névmással am. nyakasan, makacsul, átalkodottan megköti magát. Megkonokolja magát, s nem akar engedni. MEGKOPÁRODIK, (meg-kopárodik) ösz. k. Kopárrá változik által. V. ö. KOPÁR. MEGKOPASZÍT, (meg-kopaszít) ösz. áth. Szükebb ért. valakit fejének hajától megfoszt, kopaszszá tesz. Az agg kor sok embert megkopaszít. A hagymáz megkopaszította őt. Szélesb ért. az állati testet szőretlenné, tollatlanná, csupaszszá teszi; de ezen értelemben szokottabb a megkopaszt. MEGKOPASZODIK, (meg-kopaszodik) ösz. k. Szoros ért. emberről mondjuk, midőn haja elmegy, s rít) ösz. áth. Kódorítva megüt. V. ö. KÓDO- feje csupaszszá lesz. Harminczéves korában már megRÍT. MEGKÓKÁL, MEGKÓKÁNYOZ, (meg-kókál v. —kókányoz) 1. KÓKÁL alatt. MEGKOLDÚL, (meg-koldúl) ösz. áth. Koldúl va megszerez, megkeres valamit. Alig birja minden napi kenyerét megkoldulni. V. ö. KOLDÚL. kopaszodott. V. ö. KOPASZ. MEGKOPASZT, MEGKOPPASZT, (meg-kopaszt v. -koppaszt) ösz. áth. Széles ért. az állati testet hajától, szőrétől, gyapjától, tollától megfosztja, s börét csupaszszá teszi. Szükebb ért. a madárnak tollait kitépi. Megkopasztani a ludat, a sutnivaló csibét, verebet. Átv. ért. valakit ruhájától, pénzétől megfoszt; Eszerszényét meghúzza valakinek. Megkopasztottak bennünket az utonállók. A hamis játszótársak megkopasztották öt. V. ö. KOPASZT. MEGKOLDÚSÍT, (meg-koldúsít) ösz. áth. közli, hogy valaki koldus állapotra jusson. Szélesb ért. megszegényít. A pazarlás, dözsölés már sokat megkoldusított. MEGKOPIK, (meg-kopik) ösz. k. Viselés vagy MEGKOLDÚSODIK, (meg-koldúsodik) ösz. k. dörzsölés által megvékonyodik, külső takarója, meze, Koldus állapotra jut, egészen elszegényedik. héja, kérge stb. megfogy. Megkopik a ruha. Megkopik a keréksín. V. ö. KOPIK. V. MEGKOLLANT, MEGKOLLINT, (meg-kollant -kollint) ösz. áth. Bottal, pálczával vagy más ütóeszközzel úgy megüt valakit, hogy szinte megkon dúl bele. V. ö. KUL, 2). MEGKOMORÍT, (meg-komorít) ösz. áth. Eszközli, hogy komorrá legyen valaki. V. ö. KOMOR. MEGKOPINT, (meg-kopint) ösz. áth. Oly testet, mely ütésre kopogni szokott, gyöngébben üt meg. Kalapácscsal megkopintani a falat. Újjal megkopintani a hordót. Erősebbféle ütést és hangoztatást jelent a megkoppant. 289 MEGKOPLAL - MEGKOROSODIK MEGKÓROSODIK - MEGKOTYFOL 290 ,,a meg MEGKOPLAL, (meg-koplal) ösz. áth. Koplal-, gédebb és kíméletesebb kifejezés mint va helyreüt vagy kipótol valamit. Amit egy nap elfe- | vénül.“ csérel, három nap alatt megkoplalja. V. ö. KOPLAL. MEGKOPLALTAT, (meg-koplaltat) ösz. áth. Embert vagy állatot koplalni kényszerít, éhség által megkínoz. A hadi foglyokat megkoplaltatni. V. ö. MEGKÓROSODIK, (meg-kórosodik) ösz. k. Kórossá lesz. MEGKOPASZT. MEGKOPTAT, (meg-koptat) ösz. áth. Viselés által eszközli, hogy valami ruhanemű megkopjék. V ö. KOPIK. MEGKORBÁCSOL, (meg-korbácsol) ösz. áth. Korbácscsal megver. Megkorbácsolni a vásott gyereket. Megkorbácsolni a vadászebet, a szilaj lovat. Különösen birói itélet következtében korbácscsal megcsap.A szemtelen kéjleányokat megkorbácsolni. V. ö. KORBÁCS. MEGKORHAD, (meg-korhad) ösz. önh. Mondják fáról, midőn vén korában megnedvesül, megpurhásodik. A meg fölcserélhető el igekötövel. V. ö. KOR HAD. MEGKORHASZT, (meg-korhaszt) ösz. áth. Korhadttá tesz (bevégzetten). A meg fölcserélhető el igekötővel. MEGKORPÁZ, (meg-korpáz) ösz. áth. Korpával meghint, megkever. Megkorpázni a sertések eledelét, moslékját. A szücsök megkorpázzák a birkabört. Átv. ért. valakit keményen megfedd, megdorgál, szap pan nélkül megmos, megkorhol, vagyis úgy tesz vele, mint szücsök a bőrrel, melyet korpás csávával puhi tanak meg. MEGKÓRÚL, (meg-kórúl) ösz. önh. Régiesen (pl. a Debreczeni Legendáskönyvben, Nádor-codexben stb.) am. kórossá lesz, megbetegszik. MEGKÓSTOL, (meg-kóstol) ösz. áth. 1. MEG İZLEL. MEGKOSZMÓSODIK, (meg-koszmósodik) ösz. k. Koszmóssá lesz (egészen). MEGKOSZORÚZ, (meg-koszorúz) ösz. áth. Valakit v. valamit koszorúval ékesít. Megkoszorúzni a költöt, müvészt. Megkoszorúzni a mennyasszonyt. Megkoszorúzni a szüzleány sírkeresztjét. V. ö. KOSZO RÚZ. MEGKOSZORÚZÁS, (meg-koszorúzás) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg diszítés, kitüntetés, midőn megkoszorúznak valakit vagy valamit. MEGKOSZOSÍT, (meg-koszosít) ösz. áth. Eszközli, hogy valamely állat koszossá legyen; a rajta lévő koszt más állattal közli. A tisztátalan tartás megkoszosítja a juhokat. Egyik koszos malacz megkoszosít ja a másikat. V. ö. KOSZ, KOSZOS. MEGKOSZOSODIK, (meg-koszosodik) ösz. k. Testén kifejlik, vagy mástól ráragad a kosz. A tisztátalanul tartott fej megkoszosodik. Egyik koszos birkától a többi is megkoszosodik. V. ö. KOSZ. MEGKOSZTOL, (meg-kosztol) ösz. áth. Koszttal, azaz póznával le- vagy megver. V. ö. KOSZT, (2). MEGKÓTÁZ, (meg-kótáz) ösz. áth. Kótára leír. MEGKORHOL, 1. MEGKURHOL. Kormossá leszen. MEGKORODZIK, (meg-korodzik) ösz. k. L. MEGKOROSODIK. „Ha hat (leány) közül egyet eladnak, a többinek valamely klastromban kell megkos rodzani." (Mikes Kelemen). MEGKORONÁZ, (meg-koronáz) ösz. áth. Valamely fejedelmi személy fejére innepélyes szertartással fölteszi a koronát. A magyar királyokat az esztergami érsekek szokták megkoronázni. V. ö. KORONA. MEGKORONÁZÁS, (meg-koronázás) ösz. fn. Innepélyes szertartás, midőn valamely fejedelmi személyt megkoronáznak. V. ö. KORONÁZÁS. MEGKOTLIK, (meg-kotlik) ösz. k. Mondják a tyúkról, midön tojni megszün, beteges hangon kotog, tollait felborzasztja, és tojásra ülni vágy. Egyet tojott, megkotlott. (Km.). V. ö. KOTLÓS. MEGKOTOR, (meg-kotor) ösz. áth. Valamit kotorva megkavar, öszvevissza forgat. Megkotorni póznával a sarat. Megkotorni a zsebet. Megkotorni a kutat. am. a benne levő sarat, iszapot kitisztítani. V. ö. KOTOR. MEGKÓTYAGOSODIK v. -KOTYOGÓSO DIK, (meg-kótyagosodik v. —kotyogósodik) ösz. k. Tréfásan szólva, am. megborosodik, megpityósodik. MEGKÓTYOSODIK, (meg-kótyosodik) ösz. k. Eredetére nézve: nyelve nehezen mozogván mintegy tyúk módjára kotyog. Tréfásan 1. MEGKÓTYAGOSODIK. MEGKOROSÍT v. -KOROSIT, (meg-korosít) ösz. áth. Időnek előtte korossá tesz, megvénít valakit. A sok bú, szenvedés, betegeskedés megkorosította öt. MEGKOROSODIK, (meg-korosodik) ösz. k. MEGKOTYFOL, MEGKOTYVASZT, (megMegöregedik, megvénhedik, életének azon korára kotyfol v. -kotyvaszt) ösz. áth. Kotyvasztva v. kotyjut, melyben az ember hanyatlásnak indúl. Gyön- | folva megfőz. AKAD. NAGY SZÓTÁR IV. KÖT. 19 MEGKOTYTYAN, (meg-kotytyan) ösz. önh. Valamely nedves vagy lágy test ütödés által koty hangot viszonoz.Megkotytyan a lé, ha belevetik a gombóczot. A hig lötye minden lépésre megkotytyan. Mondják tyúkról is, midőn koty hangon kezdi szólítani csibéit. Åtv. ért. midőn azt mondjuk valamiről, hogy meg sem kotytyan, azt jelenti, oly kevés, mely távol sem elég bizonyos czélra. Annyi az évi kiadása, hogy négy öt ezer forint meg sem kotytyan nála. Ezen hasonlat a torkon lemenő ital kotytyanásától kölcsönöztetett. MEGKOVÁCSOL, (meg-kovácsol) ösz. áth. Valamit kovácsféle munkával megvasal. Megkovácsolni az újdon új szekeret. MEGKOVÁSZOL, (meg-kovászol) ösz. áth. Kovászszal megkever, megéleszt. Megkovászolni a kenyérnek való lisztet. Megkovászolni a savanyítani való káposztát, ugorkát. MEGKOZMÁSÍT, (meg-kozmásít) ösz. áth. Valamely ételt kozmásan készít el. Megkozmásítani a kását, rántást. V. ö. KOZMÁS. MEGKOZMÁSODIK, (meg kozmásodik) ösz. k. Valamely étel kozmás szagot és ízt kap. V. ö. KOZMÁS. MEGKOZMÁSÚL, (meg-kozmásúl) ösz. önh. 1. MEGKOZMÁSODIK. MEGKÖLT, (meg-költ) ösz. áth. Eszközli, hogy élesztő vagy kovász által valamely tészta megkeljen, megdagadjon. Megkölteni a fánknak való tésztát. MEGKÖNYEZ, (meg-könyez) ösz. áth. Fájdalmas könyüket öntve megsirat valakit v. valamit. Megkönyezni kedveseink halálát. Megkönyezni a szerencsétlen haza sorsát. MEGKÖNYÖRÜL v. —KÖNYÖRÜL, (meg-kö│nyörül) ösz. önh. Valakinek szerencsétlen vagy szükölködő állapota iránt tényleges részvétre indúl. Megkönyörülni a kárvallottakon. Megkönyörülni az éhezőkön. V. ö. KÖNYÖRÜL. MEGKÖP, (meg-köp) ösz. áth. 1) Köpve kijelenti, hogy utálatosnak tart valakit v. valamit. Szokottabban leköp. 2) Mondják különösen legyekről, midőn valamit bemocskolnak, vagyis tojásaikat, ganajokat lerakják. A legyek megköpik a falat, a tükröt, a hust. V. ö. KÖP. MEGKÖPCZÖSÖDIK, (meg-köpczösödik) ösz. MEGKÖLYKEZIK, (meg-kölykezik) ösz. k. Mondják kutya és macskanemű nőstényekről, sőt pat- k. Egészen köpczössé leszen. kányokról, és egerekről is, midőn megfiadzanak. Megvetőleg szólva, megkölykezik a némber, midőn törvénytelen gyermeket szül; máskép: megfattyazik. MEGKÖPDÖS, (meg-köpdös) ösz. gyak. áth. Utálatból, vagy meggyalázásul gyakran pök valakire v. valamire. A veszekedő kofák megköpdösték egymást. Idvezítőnket csúfságból megköpdösték ellenségei. MEGKÖN, (meg-kön) ösz. önh. v. MEGKÖNIK (meg-könik) ösz. k. Fölötte elérik pl. a szilva. Mikor késő őszszel a hóharmat a szilvát megsanyargatja, s ez öszveránczosodik és esik, mondják: megkönt a szil-nek. V. ö. KÖPÖLY. va. A leányról is vénülőjében mondják: meg kezdett könni. (Tájszótár). V. ö. KÖN. MEGKÖPÖLYÖZ, (meg-köpölyöz) ösz. áth. Köpöly nevü sebészi eszközzel vérét ereszti valakiMEGKÖPÖRÖDIK, (meg-köpörödik) ösz. k. Öszvehuzódik vagy töpörödik, pl. késő őszszel a szilva. MEGKÖNNYEBBĖDIK, (meg-könnyebbédik) ösz. k. 1) Valamely testnek súlymértéke megkevesMEGKÖPÜL, (meg-köpül) ösz. áth. Köpülve a bedik. A nedves testek kiszáradás által megkönnyebbed- tejből a vajat elválasztja; a köpülést elvégzi. V. ö. nek. 2) Átv. ért. ami az érzékekre, kedélyre, testi és KÖPÜL. lelki erőre nyomasztólag hatott, a maga nemében MEGKÖRMED, (meg-körmed) ösz. önh. Megmegenyhül, megkisebbedik. Baja, betegsége megköny- gémberedik, s mintegy a ragadozó állat körme gyanyebbedett. Sorsom jóval megkönnyebbedett. Innen: meg-nánt öszvehuzódik. Megkörmed a sár, ha fagy. Kekönnyebbedett a szíve, lelke, am. a kellemetlen, fájdal-vessé ismeretes szó; Sándor Istvánnál fordúl elé. mas benyomások enyhültek. Máskép megkörmödzik. MEGKÖNNYEBBÍT vagy -KÖNNYEBBIT, MEGKÖRMESZT, (meg-körmeszt) ösz. áth. A ösz. áth. 1) Bizonyos testnek sulymértékét kisebbé fagy valamely híg testet meggémberít. teszi, terhéből elvesz valamit. 2) Eszközli, hogy va- MEGKÖRMÖDZIK, (meg-körmödzik) ösz. k. lamit kevesebb fáradsággal lehessen tenni, gyakorol- A székelyeknél a sárról mondják, midőn fagyni kezd, ni. A közlekedést jó utak, szabad járáskelés által meg-minthogy felső része ekkor mintegy körömhöz hakönnyebbíteni. 3) Átv. ért. eszközli, hogy valami a ke- sonló hegyes merev anyaggá gémberedik. délyre, szívre, testi és lelki erőre kevesbbé legyen nyomasztó. Megkönnyebbíteni a foglyok sorsát. 4) Gyöngédtelen tréfából szólva: Isten könnyebbítse meg az ágya szalmáját, am. beteg ágyában haljon meg. MEGKÖRMÖL, (meg-körmöl) ösz. áth. Körömmel megvakar, megsért. Vastag hangon : megkarmol. A mérges gyermekek megkörmölik egymást. V. ö. KÖRMÖL, KARMOL. |