MEGJELĖLĖS v. -JELÖLÉS, (meg-jelėlės) ösz. fn. Cselekvés, mely által megjelelünk valamit. V. ö. MEGJELÉL. MEGJELEN, (meg-jele) ösz. önh. 1) Valamely szellemi lény érzéki jelek által, mintegy megtestesülve mutatkozik. Péternek a börtönben megjelent az Isten angyala.Föltámadása után Krisztus többször megjelent tanitványainak.2) Hivás,idézés következtében valamely határozott helyen és időre ott terem. A peres felek megjelentek a törvényszék előtt. MEGJELENÉS, (meg-jelenés) ösz. fn. 1) Midön valamely szellemi lény bizonyos jelek által láthatóvá vagy hallhatóvá teszi magát. Szent Mihály megjelenése. Angyalok megjelenése. Szentlélek megjelenése az apostolok fölött lángoló nyelvek alakjában. 2) Midőn valaki bizonyos helyen vagy társaságban egy szerre feltünik, ott terem. 3) Törvényes ért. midőn az idézett személy a határozott időre bemutatja magát, továbbá, midőn hivatalosan a kijelelt helyen és idő ben ott terem valaki. MEGJELENET, (meg-jelenet) ösz. fn. Régiesen ‚megjelenés helyett. „Ö megjelenetének napjaiglan." Pogányoknak megjelenetére." (Tatrosi cod.). MEGJELENIK, (meg-jelenik) ösz. k. Abban különbözik a megjelen igétől, hogy ez szabad, önkéntes akaratot fejez ki, midőn amaz önkénytelen működésre vonatkozik (miként ez mindazon igékre nézve áll, melyek ik-kel vagy ik nélkül használtatnak). A meghívott személy megjelen valamely újon nyomtatott könyv megjelenik. MEGJELENÍT, (meg-jelenít) ösz. áth. Képzelő tehetsége által az elmultakat, vagy térben távollévőket úgy állítja elé, mintha most és itt léteznének. A történeti szinműiró megjeleníti az elmult eseményeket. Szinpadi eléadásban megjelenítik a távoli cselekvényeket. MEGJELENT, (meg-jelent) ösz. áth. Valamit tudomásul ad, különösen ha ezt tennie kötelessége, vagy legalább kötelességének tartja, vagy udvariságból vagy jó akaratból helyesnek találja. A fogadósok tartoznak megjelenteni vendégeiket az illető hatóságnak. Szolgám által megjelentettem barátomnak, hogy elutazom. A régieknél am. nyilvánít: „Hogy megjelentessenek (revelentur) sok szüvekből gondolatok." „Kinek jelentetett meg" (cui revelatum est). És megjelenté (manifestavit) ö dicsőségét." (Tatrosi codex). V. ö. JELENT. MEGJELEZ, (meg-jelez) ösz. áth. Jellel vagy jelekkel ellát. Megjelezni a gőzhajón elviendö mál cselekvés által létre hozott eredmény. A szolgák díjaik megjobbításaért folyamodtak. Fogadom életemnek megjobbítását. V. ö. JOBBÍT. MEGJOBBÍTGAT, (meg-jobbítgat) ösz. áth. és gyak. Folytonosan, gyakran igazgatva jobbá tesz valamit vagy többeket. A romlott mezei szerszámokat télen által megjobbítgatni. MEGJOBBÍTHATATLAN, MEGJOBBÍTHATLAN, (meg-jobbíthat[at]lan) ösz. mn. Oly gonosz, oly romlott, oly vásott, kopott, hogy jobbá tenni nem lehet. Megjobbíthatatlan gonosztévő. Megjobbíthatatlan eczetes bor. Határozói minőségben am. megjobbíthatatlanul. MEGJOBBÍTHATLANSÁG, (meg-jobbíthatlanság) ösz. fn. Tulajdonság, melynél fogva valamit vagy valakit megjobbítni nem lehet. MEGJOBBÚL, (meg-jobbúl) ösz. önh. Előbbi gonosz, vagy romlott, vagy hiányos állapotához kégonosz, vagy romlott, vagy hiányos állapotához képest jobbá lesz. Az Istenre kérlek, jobbulj meg. V. ö. JOBBÚL. MEGJOBBÚLÁS v. -JOBBULÁS, (meg-jobbúlás) ösz. fn. Állapotváltozás, midőn valaki vagy valami jobbá lesz. Az Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem megjobbulását. V. ö. MEGJOBBÚL. MEGJÓSOL, (meg-jósol) ösz. áth. L. MEGJÖ VENDŐL. MEGJÓZANÍT, (meg-józanít) ösz. áth. Józanná tesz. Használtatik tulajdon és átvitt értelemben. V. ö. JÓZAN. MEGJÓZANODIK, (meg-józanodik) ösz. k. 1) Részegség után elméje tisztára derül. Kialudta magát és megjózanodott. 2) Átv. ért. elmei elfogultsága megszünik, s a dolgokat nem áltató szinekben, hanem úgy látja, mint valóban vannak. Kedélyre vonatkozólag am. elmezavaró indulatai megcsillapodnak. V. ö. JÓZAN. MEGJŐ, MEGJÖN, (meg-jö v. -jön) ösz. önh. 1) Általán, a távolban levő bizonyos helyre és időre megérkezik. A várt vendégek megjöttek. 2) Azon helyre, honnan elment, visszatér. Estére megjön atyám a városból. Ki kell mennem, de nem sokára megjövök. Fiam megjött a katonaságból. Tavaszszal megjönnek a fecskék és a gólyák. „Kobakhoz két szolgabirót küldettem, még mögh nem jöttenek." Levél 1557-ből (Szalay Á. 400 m. 1.). Néha mondják eltévedt, vagy elveszett jószágról, midőn visszakerül, máskép: eléjön. Átv. ért. megjön az egészség, megjön a kedv, megjön az esze, az okosság is idővel jön meg. V. ö. JÖ. MEGJÖVENDŐL, (meg-jövendől) ösz. áth. Valamely bizonyos esetet, mely ezután fog történni, előre megmond. Megjövendölni az időjárást, valakinek sorsát. Megjövendölték neki, hogy csatában vesz el. Bibliai ért. Isten sugallatából előre lát, és megmond valamit. A proféták megjövendölték a Messiás eljövetelét. Krisztus megjövendölte Jeruzsálem elpusztulását. V. ö. JÖVENDŐL. 18 MEGJÖVENDŐLÉS, (meg-jövendőlés) ösz. fn. Előre látott események megmondása. V. ö. JÖVENDÖLÉS. MEGJÖVETEL, (meg-jövetel) ösz. fn. 1) Széles ért. midőn valaki bizonyos távolságról megérkezik valahová. 2) Különösen, midőn valaki oda, honnan elment, ismét visszatér. V. ö. MEGJÖ. MEGJUHÁSZÍT, (meg-juhászít) ösz. áth. Az indulatoktól elragadtat megcsendesíti, meg szelidíti,nyugott kedélyüvé teszi, eszére hozza. V. ö. JUHÁSZÍT, JUHÁSZODIK. MEGJUHÁSZODIK, (meg-juhászodik) ösz. k. Mondják felháborodott, haragos emberről, midőn lecsendesül, s megszelídülve magába tér. Hagyjátok öt duzzogni, majd megjuhászodik. MEGJUTALMAZ, (meg-jutalmaz) ösz. áth. Érdemeinek elismeréseül valakit bizonyos adománynyal megörvendeztet. Megjutalmazni a szorgalmas tanulókat. Megjutalmazni a vitéz katonákat. Isten megjutalmazza a jókat, és megbünteti a gonoszokat. V. ò. JUTALOM. MEGJUTALMAZÁS, (meg-jutalmazás) ösz. fn. Cselekvés, mely által valakit megjutalmaznak, továbbá azon adomány, melyet jutalom gyanánt kap valaki. Az érdem megjutalmazása a felsőséget illeti. Megjutalmazásul nemesi rangra emelni valakit. V. ö. JUTALMAZ. MEGJUTALMAZÓ, (meg-jutalmazó) ösz. fn. Aki valakit érdemiért jutalomféle adománynyal megörvendeztet. Isten a jóknak igaz megjualmazója. V. ö. JUTALOM. MEGKÁBÍT v. -KÁBIT, (meg-kábít) ösz. áth. Valakit kábává tesz, vagyis eszét úgy megzavarja, fejét úgy megszédíti, hogy eszméletes öntudata elvész bele. A sürü göz, nagy melegség megkábítja az embert. Eszét a szeszes italok megkábították. Mondjuk indulatokról és vágyakról is, midőn azok az ész működését elnyomják. V. ö. KÁBA, KÁBÍT. MEGKÁBÚL v. –KÁBUL, (meg-kábúl) ösz. önh. Feje megszédül, eszmélete megzavarodik, öntudata megszünik. Némely idegbajokban megkábúl a beteg. A sok észtörésben szinte megkábultam. V. ö. KÁBÚL. MEGKACSINT, (meg-kacsint) ösz. áth. Kacsintva, azaz alattomosan, hamisan, görbén nézve megpillant valamit vagy valakit. V. ö. KACSINT. MEGKACSOZ, (meg-kacsoz) ösz. áth. A dohányról mondják, midőn annak oldal- vagy fattyúsarjait letördelik. MEGKACZAG, (meg-kaczag) ösz. áth. Tárgy esetes viszonynévvel am. valakit v. valamit kaczagó hangon meggúnyol, vagy kijelenti, hogy igen nevet ségesnek tetszik elötte. Megkaczagni valakinek meglepoleg ostoba mondatait. A buta ember minden iretlen tréfát megkaczag. V. ö. KACZAG. MEGKAJÁLT, (meg-kajált) ösz. áth. Régies és tájdivatos,megkiált' helyett. L. ezt. MEGKALAMÁSZOL, (meg-kalamászol) ösz. áth. Kalamászszal meg- vagy beken. V. ö. KALAMÁSZ. MEGKALANTYÚZ v. MEGKALLANTYÚZ, (meg-kalantyúz) ösz. áth. Kalantyúval ellát, fölszerel. V. ö. KALANTYÚ. MEGKALAPÁL, (meg-kalapál) ösz. áth. Kalapálva megnyújt, megver, megkeményít, megcsinál valamit. Megkalapálni a tömör vasakat. Megkalapálni a kaszát. Átv. tréfás ért. valakit jól megdönget, megütöget. Megkalapálták vagy kalimpálták a hátát. V. ö. KALAPÁL. MEGKALIMPÁL, (meg-kalimpál) ösz. áth. Megver, mintegy megkalapál. MEGKALL, (meg-kall) ösz. áth. Úgy nevezett kallómalomban a posztó- vagy szürszövetet sürübbé, tömöttebbé idomítja. V. ö. KALL, KALLÓ. MEGKALLÓZ, (meg-kallóz) üsz. áth. 1. MEG KALL. MEGKÁMFOROZ, (meg-kámforoz) ösz. áth. Kámforral megkever, elkészít. Megkámforozni a gyógykenőcsnek való pálinkát. MEGKAMÓL, (meg-kamól) ösz. áth. Horoggal megsodrani vagy sodorítani. MEGKAMÓZ, (meg-kamóz) ösz. áth. Kamóval v. gamóval ellát pl. a dohányfüzért. MEGKANÁSZIK, MEGKANÁSZODIK, (megkanászik v. -kanászodik) ösz. k. Lásd: MEGKO NÁSZIK. MEGKANCSUKÁZ, (meg-kancsukáz) ösz. áth. Kancsuka nevü orosz korbácscsal megver. MEGKANDIKÁL (meg-kandikál) ösz. áth. Kandikálva, azaz kiváncsian nézegetve megtekint valamit. Megkandikálni a fazekakat. V. ö. KANDIKÁL. MEGKANKÓSODIK, (meg-kankósodik) ösz. k. Kankóféle betegségbe, azaz ondófolyásba esik. V. ö. ONDÓFOLYÁS. MEGKANYARIT v. -KANYARIT, (meg-kanyarít). Egy kanyarítással vagy kanyargatva megfordít. Kanyarítsd meg a lovat, az ekét. (Szabó D.). Megkanyarítani (megcsenderíteni,sujtani) valakit az ostorral. (Ugyanaz). MEGKANYARODIK v. --KANYARÚL, (megkanyarodik v. -kanyarúl) ösz. önh. Egy kanyarodással vagy kanyarogva megfordúl. „Valamint jó béres kezében az ostor: Megkanyarúl hosszan néha egész hadsor." Arany, Buda halála. MEGKAP, (meg-kap) ösz. áth. 1) Levegőben szálló, repülő valamit kezével megfog. Megkapni a lapdát. Itt a meg helyett állhat el is, pl. a kutya elkapja a legyet. 2) Valamit birtokul megnyer; valami kijut neki. A tisztek havonként, vagy évnegyedenként, megkapják díjaikat. Kiki megkapja a maga járandóságát. Megkapta amit keresett, jól esett neki. A meg néha am. vissza. Az elveszett, kölcsön adott jószágot, pénzt megkapni. 3) Néha am. az üldözöttet, kereset 277 MEGKAPÁL-MEGKARCZOL MEGKARCZOZ - MEGKÁTRÁNYOL 278 MEGKARCZOZ, (meg-karczoz) ösz. áth. Bizo tet, szökevényt kézre keríti. A rablókat megkapták a csárdában. 4) Valamely vétken rajta kap. Az Te-nyos műtét, pl. köppölyözés végett a börön karczot csinál. (Scarificat) reki Miklósra vagyon gondom, csak valami vétken kaphassam meg." (Levél 1560-ból. Szalay Á. 400 m. 1.). 5) Átv. ért. valami feltünő vagy meglepő az elmét egyszerre megragadja. Ékes eléadása megkapott mindnyájunkat.Megkapottan,éljen‘-t kiáltottunk. Egyébiránt v. ö. KAP. MEGKAPÁL, (meg-kapál) ösz. áth. A földet kapával n.egforgatja. Mondjuk növényekről is, meny nyiben a föld megforgatása ezek tenyésztését segíti. Megkapálni a kukoriczát, burgonyát, szőlőt, kerti veteményeket. V. ö. KAPÁL. MEGKAPAR, (meg-kapar) ösz. áth. Kaparva meghorzsol. MEGKAPARÍT, (meg-kaparít) ösz. áth. 1) Mondják igen takarékos vagy fösvény emberről, ki holmi jószágot, pénzt gondosan megtakarít, vagyis kaparó kutya módjára öszvehalmoz. Mit a fösvény apa megkaparított volt, a pazarló fiú elköltötte. 2) Népies kifejezéssel am. kapó kutyaként körmeivel megragad, megfog,vagy kézre kerít valamit v. valakit.Megkaparították a tolvajt. V. ö. KAPARÍT. MEGKAPAT, (meg-kapat) ösz. mivelt. A lovakat futtában sietve megeteti. Kapasd meg a lovakat, azután fogj. Használtatik önhatólag is tárgyesetes viszonynév nélkül. Kapassunk meg e csárdánál, míg egy pohár bort iszunk. MEGKAPKOD, (meg-kapkod) ösz. áth. Átv. ért. am. ellenészrevételeiben csípős szavakkal letorkol valakit. MEGKÁPRÁZIK, (meg-káprázik) ösz. k. Káprázás által megzavarodik. A folytonos olvasásban meg káprázott a szemem. MEGKÁPRÁZTAT, (meg-kápráztat) ösz. miv. Káprázást okoz, A ragyogó fény megkápráztatja a szemet. MEGKAPROZ, (meg-kaproz) ösz. áth. Kaporral meghint, elkészít, fűszerez bizonyos eledelt. Megkaprozni a káposztát, a turós bélest, a savanyított uborkát. V. ö. KAPOR. MEGKÁPSÁL, (meg-kápsál) ösz. áth. 1. KÁP SÁL alatt. MEGKARAPOL, (meg-karapol) ösz. áth. Karapolva megöntöz. Máskép: bekarapol. V. ö. KArapolva megöntöz. Máskép: bekarapol. V. ö. KA RAPOL. MEGKÁRATLANÍT, (meg-káratlanít) ösz. áth. Eszközli, hogy valaki bizonyos csapás esetében káratlanul maradjon, vagy ha kárt szenvedett, azt ismét hasonló értékü jószágban visszakapja. A kármentő társulatok czélja megkáratlanítani a birtokosokat. MEGKARCSÚSODIK, (meg-karcsúsodik) ösz. k. Karcsúvá leszen (bevégzetten). MEGKARCZOL, (meg-karczol) ösz. áth. Karczolva megsért valamit. Hegyes bottal a falakat, vas szeggel az asztalt megkarczolni. A gombostű megkarczolta a bőrét. A hörcsökös gyermekek megkarczolják körmeikkel egymás arczát. V. ö. KARCZOL. MEGKARDLAPOZ, (meg-kard-lapoz) ösz. áth. Kardlappal megver valakit. MEGKARÉL, (meg-karél) ösz. áth. Karéjosan megrostál. MEGKARIMÁZ, (meg-karimáz) ösz. áth. Valamit karimával ellát. Megkarimázni a kútat, a képet, a tükröket. Megkarimázni a kalapot. V. ö. KARIMA. MEGKARMOL, (meg-karmol) ösz. áth. Karmolva megsért, karmaival megkarczol. A macska megkarmolja a kutyát. MEGKÁROMOL, (meg-káromol) ösz. áth. Káromló szavakkal megszid,megggyaláz, megátkoz. Dühében Istent, embert megkáromol. V. ö. KÁROMOL. MEGKÁROSÍT, (meg-károsít) ösz. á h. Valakinek valóságosan kárt okoz. A hüllen, gondatlan cselédek megkárosítják a gazdát. V. ö. KÁR. MEGKÁROSÍTÁS, (meg-károsítás) ösz. fn. Cselekvés, mely által valaki kárt teszen másnak vagy magának is. A megkárosításért kárpótlást követelni. V. ö. KÁR. MEGKÁROSODIK, (meg-károsodik) ösz. k. Vagyonában kárt szenved. Tüz, árvíz, jégeső által megkárosodni. V. ö. KÁR. DIK. MEGKÁROSÚL, ösz. önh. 1. MEGKÁROSO MEGKARÓZ, (meg-karóz) ösz. áth. Támasz vagy tartalék gyanánt karót ver valami mellé vagy körül. Megkarózni a vízpartot, hogy ki ne döljön. Megkarózni a szölötökét, a csemetéket, a komlót. Megkaróz ni a felfutó borsót, babot. V. ö. KARÓ MEGKÁRPITOZ, (meg-kárpitoz) ösz. áth. Kárpitokkal fölékesít, fölszerel. Megkárpitozni a díszteremeket. V. ö. KÁRPIT. MEGKARTÁCSOL, MEGKÁRTOL, (meg-kartácsol v. —kártol) ösz. áth. Kárt vagy kartács nemü eszközzel megtisztít. V. ö. KÁRT, és KARTÁCS (1). MEGKÁSÁSODIK, (meg-kásásodik) ösz. k. Mondják némely húsos gyümölcsökről, midőn túl érvén, belök kása gyanánt megpuhúl, megikrásodik. Megkásásodik a dinnye, és némely körtefajok. V. ö. KÁSA. MEGKÁSTÉLYOSODIK, (meg-kastélyosodik) ösz. k. Kástélyossá leszen (bevégzetten). V. ö. KÁSTÉLYOS. MEGKASZÁL, (meg-kaszál) ösz. áth. 1) Bizonyos tért, a rajta termő fütől, gaztól stb. kaszával megtisztít. Megkaszálni a gazos kertet, azután pedig megkapálni. 2) Tárgyesetes viszonynév nélkül s önhatólag am. a kaszálást bevégzi. Mi már megkaszáltunk, s holnap gyüjtéshez fogunk. V. ö. KASZÁL. MEGKÁTRÁNYOL v. —KÁTRÁNYOZ, (megkátrányol v. -kátrányoz) ösz. áth. Kátránynyal bevagy megken. V. ö. KÁTRÁNY. MEGKATYÓSODIK, (meg-katyósodik) ösz. k. Katyóssá lesz (bevégzetten), ellágyúl. V. ö. KATYÓ, KATYÓS. MEGKAVAR, (meg-kavar) ösz. áth. Valamit kavarva megforgat, ide-oda zavar. Póznával megkavarni a mészhomokat. Ábárlófával megkavarni a kol duskását. Zurbolóval megkavarni a vizet. V. ö. KAVAR. MEGKAVARGAT, (meg-kavargat) ösz. áth. Többször vagy egymásután megkavar. csinyző értelemmel am. megkavarít. KÍMÉL. MEGKEMÉNYÉDIK, (meg-keményėdik) ösz. k. Mondják lágyabbféle testről, midőn megmerevedik, megszilárdul, s a nyomásnak engedni megszün. Az MEGKAVARÍT, (meg-kavarít) ösz. áth. Forgatott eszközzel valamit mozgásba hoz (bevégzetten). MEGKAVARINT, (meg-kavarint) ösz. áth. Ki- iszap, ha megszárad, meg is keményedik. A sokáig tartott kenyér megkeményedik. A bodzafa puha, míg fiatal, akarata mintegy hajthatatlanná leszen, s de utóbb megkeményedik. Átv. ért. kedélye, szíve, szontagságoknak szilárdul ellentáll. V. ö. KEMÉNY. MEGKÁVÁZ, (meg-káváz) ösz. áth. Valamely tért vagy öblös helyet kávaféle kerítéssel vagy bödönnel ellát. Megkávázni a kutat. V. ö. KÁVA. MEGKAVICSOZ, (meg-kavicsoz) ösz. áth. Kavicsesal fel- vagy megtölt, meghord. Megkavicsozni az útakat. MEGKEDVEL, (meg-kedvel) ösz. áth. Valaki vagy valami iránt különös tetszés támad benne, s vonzalmat, hajlamot érez hozzája. Valakit szép magaviselete miatt megkedvelni. Valamely várost vagy vidéket megkedvelni. V. ö. KEDVEL. MEGKEDVELTET, (meg-kedveltet) ösz. miv. Eszközli, hogy valaki megkedveljen valamit. Valaki vel megkedveltetni a falusi lakást. Visszaható névmással am. mások előtt kedvessé teszi, megszeretteti magát. Az idegen vendég az egész háznép által megkedveltette magát. V. ö. KEDVEL. MEGKEFÉL, (meg-kefél) ösz. áth. Kefével megtisztít valamit. Megkefélni a sáros csizmákat, a poros öltönyöket. Megkefélni a lovakat. Átv. tréfás ért. valakit jól megver, megpufogat, vagy szolidebb jelentéssel megdorgál, megfedd, szappan nélkül megmos. MEGKEGYELMEZ, (meg-kegyelmez) ösz. önh. Tulajdonító ragu viszonynévvel vagy névmással am. valakinek kegyelmet ad, azaz érdemlett büntetését elengedi. Megkegyelmezni a halálra vagy börtönre itélt bűnösöknek. V. ö. KEGYELÉM. MEGKEGYELMEZÉS, (meg-kegyelmezés) ösz. fn. Cselekvés, midőn az illető felsőség megkegyelmez valakinek. V. ö. KEGYELMEZ. MEGKÉKÍT v. —KÉKIT, (meg-kékít) ösz. áth. Valamit kékre vagy kékesre megfest vagy akármikép eszközli, hogy kékké legyen. Festőben megkéki teni a vásznat. Mosásban megkékíteni a fehér ruhákat. Veréssel megkékíteni a testet. V. ö. KÉK. MEGKÉKÜL v. KÉKÜL, (meg-kékül) ösz. önh. Kékszinüvé lesz. Az indigo festéktől megkékülnek a szövetek. Fáztában megkékült az ajka. Úgy megverték, hogy megkékült a teste. MEGKEL, MEGKÉL, (meg-kel v. —kél) ösz. önh. Mondják tésztanemű testekről, midőn erjedés következtében megdagadnak, s a kitűzött czélra mint a vi MEGKEMÉNYÍT v. —KEMÉNYIT, (meg-kemónyít) ösz. áth. Valamit keménynyé tesz.Kavicscsal, kövel megkeményíteni az agyagos útat. Pörölylyel megkeményíteni a lágy vasat. Átv. ért. testét, kedélyét, akaratát a külső benyomások ellen megszilárdítja, s élet által megkeményíteni a testet. Megkeményítette mamintegy érzéketlenekké, hajthatlanokká teszi. Szigorú gát, s nem engedett semmit. És megkeményíté az Úr a Faraó (Faraónak) szivét. (Mózes II. 9. 12. Káldi, Károlyi.) V. ö. KEMÉNY. " MEGKEMÉNYÜL v. —KEMÉNYÜL, (megkeményül) ösz. önh. 1. MEGKEMÉNYEDIK. MEGKÉMLEL, (meg-kémlel) ösz. áth. Valamit kémlelve kifürkész. MEGKEN, (meg-ken) ösz. áth. 1) Híg vagy nyálkás szert valamely testre rámázol. A tengelyt kátránynyal, a csizmát hájjal, a hajat zsírral megkenni. Régiesen pl. a Nádor-codexben annyi is, mint megvagy letöröl. „Kivel könyűét megkeni vala." 2) Orvoslás végett irral vagy irféle szerrel megdörzsöli a testet. A megcsömörlött ember hátát foghajmás eczettel vagy meleg zsírral megkenni. A lónak megrándult lábát kámforos égettborral megkenni. 3) Egyházi vagy polgári szertartás szerént szent olajjal felavat, vagy képessé tesz valakit. Fölszenteléskor a püspök megkeni az ujonczpapokat. A pap megkeni a haldokló beteget. A fejedelmeket koronázáskor megkenni. 4) Átv. ért. megvesztegetésül vagy ügyének előmozdítása végett az illető birót és érdekletteket előre megfizeti. Az ellenfél ügyvédét megkenni. A hamis tanukat megkenni. ték a hátát mogyoróhájjal. V. ö. KEN. 5) Tréfásan am. valakit keményen megver. Megken lentéssel bir, mint a megken. 1) Magát, nevezetesen MEGKEND, (meg-kend) ösz. áth. Szűkebb jearczát, vagy haját szépítő szerrel megfesti. 2) Megtöröl. Megkendeni a mosott kezeket. Megkendeni a zsiros szájt. Megkendeni az orrt. Megkendi a kezét, orczáját. (Szabó D.). V. ö. KEND. MEGKENDÉZ, (meg-kendez) ösz. áth. Valakit ezen czimmel,kend' szólít vagy tisztel meg. Népszokás szerént a nő megkendezi a férjét, s a leányok megkendezik a legényeket. Hivatalosan szólva a tiszt megkendezi a közlegényt. V. ö. KEND, MEGKENDŐZ, (meg-kendőz) ösz. áth. Arczát holmi szépítő szerrel megfesti. Hogy piros legyen, megkendözi magát bécsi vörös festékkel. V. ö. KENDÖZ. MEGKENÉGET, (meg-kenéget) ösz. gyak. áth. Gyakrabban megken valakit vagy valamit. Esténként megkenegetni a fájós tagokat. A régieknél annyi is, mint törölget, pl. a Nádor-codexben. MEGKÉNEZ, (meg-kénez) ösz. áth. Kénnel megken, megkever, megtisztít. Megkénezni a gyúfonalat. Megkénezni a hordókat, a penész ellen. Megkénezni a borokat. V. ö. KÉN. MEGKÉNKÖVEZ, (meg-kén-kövez) ösz. áth. 1. MEGKÉNÉZ. MEGKÉR, (meg-kér) ösz. áth. 1) Valakit kér, hogy cselekedjék valamit. Megkérni valakit segítségül. Ha szépen megkérem őt, tudom megteszi. Kérjük meg szomszédunkat, adja ide egy órára a kocsiját. 2) Hajadon leányt vagy özvegyasszonyt feleségül kér. Meg kérte a leányomat. Ha az öregebbik nem jön hozzám, megkérem az ifjabbikat. 3) Visszakér valamit. Megkérni az adósságot, a kölcsön adott kenyeret. Régiesen annyi is, mint kikér, szabadon bocsátni kér: „A zsidó papi fejedelmek hizelkedének és mondának a népnek, hogy Barrabást kérnéjek meg, Jézust kedeg elvesztenéjek." (Nádor-codex). V. ö. KÉR. MEGKÉRD, (meg-kérd) ösz. áth. 1) Valakinek kérdést tesz, hogy megtudjon tőle valamit. Kérdd meg töle, mit akar? Jó lesz megkérdeni valakit, hová vezet ezen út? V. ö. KÉRD. MEGKÉRDEZ, (meg-kérdez) ösz. áth. Tudakozódva, azaz több kérdést téve akar megtudni valamit. A kérd t. i. egyszerü, a kérdez pedig gyakorlatos ige. „Én itt jót nem érezek, Torba megyünk, a faluban Valakit megkérdezek. V. ö. KÉRDEZ. น Kisfaludy S. Csobáncz. MEGKERDÜL, (meg-kerdül) ösz. önh. Mondják a marhákról, különösebben a juhokról, midőn szédelgő betegséget kapnak, s egyet-kettőt keringve földhöz csapják magukat, és megdöglenek. Megkerdült a marha. (Szabó D.). V. ö. KERGE, KERGETEG. MEGKEREKÍT, (meg-kerekít) ösz. áth. Valamit kerekké, azaz köralakuvá képez. Megkerekíteni a pogácsát, rétest. Megkerekíteni a hordó fenekét. Máskép: kikerekít. MEGKÉREL, (meg-kérel) ösz. áth. lásd: MEG KÉRLEL. MEGKERES, (meg-keres) ösz. áth. Az elveszettet vagy eltévedtet, vagy elrejtettet keresve megtalálja. Megkeresni a zsebből kiejtett pénzt, az eltévedt csikót. A könyvben megkeresni bizonyos mondatot. Sok holmi között megkeresni valamit. 2) Meglátogat. Mig városunkban lakott, gyakran megkeresém őt. 3) Valamire megkér. Bizonyos dolog végett megkeresni valakit. Különösen az egy rangban álló hatóságok élnek ezen MEGKERESÉS, (meg-keresés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valaki mást valamiért megkeres. V. ö. MEGKERES, 3). MEGKERESŐLEVEL, (meg-kereső-levél) ösz. fn. Levél, mely által egyik hatóság a másikat, mely vele egy rangban áll, valamely hivatalos teendő végett megkéri. MEGKERESVÉNY, (meg-keresvény) ösz. fn. L. MEGKERESŐLEVÉL. MEGKÉRÉSZTÉL, (meg-kérésztėl) ösz. áth. Tulajd. ért. a keresztség szentségét feladja valakinek. Megkeresztelni a kisdedet, a keresztény vallásra térő pogányt. L. KÉRÉSZTSÉG. Átv. ért. a bort vízzel megkeveri. Ez a kocsmáros meg szokta keresztelni a bort. MEGKÉRÉSZTÉLKEDIK, (meg-kérésztélkėdik) ösz. k. 1) A keresztség szentségét fölveszi. Csak felnőtt, s a keresztény vallásra tért emberről mondják. 2) Keresztet vet magára. V. ö. KÉRÉSZT, KÈRESZTSÉG. MEGKÉRET, (meg-kéret) ösz. mivelt. Valakit egy harmadik által kér, hogy tegyen meg valamit. Szolgám által megkérettem őt, hogy jöjjön el hozzám ebédre. Különösen, úgy nevezett kérő személy vagy kérő násznagy által kér valamely nöt feleségül. Megkéretni a biró leányát. Több leányt megkéretett, de mindenütt kosarat kapott. V. ö. KÉR. MEGKÉRGED, (meg-kérged) ösz. önh. Kéreggé vagy kéregformává keményül. A fák héja idővel megkérged. Lábsarkán és tenyerén megkérgedt a bör. V. ö. KÉRÉG. MEGKÉRGESEDIK, (meg-kérgesėdik) ösz. k. Héja, bőre kéreggé keményedik. Tenyere, talpa megkérgesedett. Megkérgesedett seb. MEGKERGET, (meg kerget) ösz. áth. Kergetve, azaz maga előtt ide-oda görbe vonalakban üzve megfuttat, megszalaszt. Megkergetni az ellenséget. Megkergetni a tilosban talált barmokat. V. ö. KERGET. MEGKERGETEGĖSĖDIK, (meg-kergetegėsė dik) ösz. k. Mondják különösebben juhnemű állatokról, midőn kergeteg nevü nyavalyába esnek. V. ö. KERGETEG. MEGKERGETEGESÍT, (meg-kergetegesít) ösz. áth. Kergetegessé tesz. Az agyvelőben támadt férgek megkergetegesítik a juhot. V. ö. KERGETEG. MEGKERGÜL, (meg-kergül) ösz. önh. 1. MEG |