Oldalképek
PDF
ePub
[blocks in formation]

GAFITOGTATÁS.

[blocks in formation]

MAGÁNBIRTOK, (magán-birtok) ösz. fn. Birtok, mely valakinek kizárólagos, személyes sajátja. V. ö. KÖZBIRTOK.

MAGÁNBÖRTÖN, (magán-börtön) ösz. fn. Börtön, melybe valaki egyedül maga tartatik zárva.

MAGÁNDAL, (magán-dal) ösz. fn. Dal, melyet csak egy személy énekel, vagy melyben más énekesek vagy hangszerek csak kíséretképen vesznek részt. MAGÁNELV, (magán-elv) ösz. fn. Saját maga

MAGÁN, (1), (mag-a-an) ih. Egyedül, mások társasága uélkül, a többitől külön, elválasztva. Magán lakni, enni, sétálni. Jobb magán, hogy sem rosz társ-elve, mely a közönségesen elfogadott elvtől eltér. V. ö. MAGÁNNÉZET.

sal lenni.

MAGÁN, (2), (mag-a-an) állapító ragu fn. Azon aki maga van, pl. Magán kivül van. Magán (ö magán) követelik a kárt, nem máson. Néha am. rajta. p. Magán múlt el, hogy semmi sem lett a dologból, azaz rajta múlt el.

MAGÁNHANGZÓ, (magán-hangzó) ösz. fn. 1) Nyelvtanilag minden szóhang, mely önállólag, magán, vagyis más valamely hangnak melléklete, azaz más beszédszervnek alkalmazása nélkül, egyedül a szájnak különfélekép módosítható nyilásán a levegőnek kinyomása által hangzik. Máskép: önhangzó, vagy egyMAGÁN, (3), (mag-a-an) újabb időben mellék-szerüen hangzó, különböztetésül a mássalhangzótól, névül használt ih., s am. magán levő, egyedül való, melyet csak hangzó segitségével ejthetni ki. 2) Azon társ nélküli, személyes, nem a közönséget (államot jegyek, vagyis betük egyike, melyekkel az imént emstb.) illető. Magán életet élni. Magán lak a pusztában. lített hangokat leirjuk és megkülönböztetjük, pl. a, á, Magán kötelezvény, magán oklevél. Magán találkozás. Magán hitelező. Magán jószág. Magán jog. Öszveté-é telként is írják. Bevett különös nyelvszokás szerént ilyen a nyilván is, mely nem csak határzó, de melléknév is pl. Nyilván dolog.

MAGÁNAKVALÓ, (magának-való) ösz. mn. Oly emberről mondjuk, ki magát a társaságtól elvonja, ki nem nyájaskodó. Továbbá ki egyedül magának él, önző, nem társaságba való, unalmas, különcz.

MAGÁNÁLLÉT v. -LÉTEL, (magánál-lét v. —létel) ösz. fn. Lélekéberség, lélekjelenet, öntudatos állapot.

stb., milyen a magyar betürendben eddig bevett

irásmódunk szerént 15 van.

MAGÁNISKOLA, (magán-iskola) ösz. fn. Nem nyilvános, nem a társadalom vagy valamely testület által alapított és fennálló iskola.

MAGÁNJÁTÉK, (magán-játék) ösz. fn. Általán, akármiféle játék, melyet valaki egyedül, részvevő társ nélkül gyakorol, pl. midőn valaki hegedűn vagy fuvolyán játszik, legfölebb más hangszer csupán kíséretül szolgál. Így ha valaki úgynevezett patiencekártyát (unaloműző kártyát) játszik.

MAGÁNJOG, (magán-jog) ösz. fn. 1) A társaMAGÁNÁLLÓ, (magán-álló) ösz. mn. Széles dalom (polgári társaság) magános vagy egyes tagjai ért. minden, ami másoktól el van különítve, minek közti jogviszony, elgondolva a közigazgatásra vonathasonlója, társai nincsenek. Magánálló ház a mezősé-kozó jogviszonyoktól. 2) Azon tudomány, mely az gen. Magánálló határfa. Magánálló pusztai malom. egyes polgárok (magánosok) közti jogviszonyokat tárMagánálló edény a polczon. Különösen társ nélküli gyalja. ember. Magánálló özvegy, árva, nőtelen ember. Átv. ért. ki a polgári társaságban saját erejével szerzett, vagy tartott állapotban él, ki másoktól függni nem kénytelen, továbbá, kinek saját gondolkozásmódja és véleménye van, s abban magát eltántoríttatni nem hagyja, ki mások véleményének nem vak utánzója, vagy puszta viszhangja. Máskép: önálló.

MAGÁNÁLLÓSÁG, (magán-állóság) ösz. fn. Állapot, midőn valaki magánálló; máskép: önállóság, függetlenség. Magánállóságra törekedni. 1. MAGÁNÁLLÓ.

MAGÁNBESZÉD, (magán-beszéd) ösz. fn. Beszéd, melyet valaki magamagával visz véghez. Különösen a szindarabokban oly személy beszéde, ki egyedül lép fel, s oly gondolatokat vagy érzelmeket nyilvánít, melyeket rendesen csak elménkben szoktunk forgatni, hanem a szinpadi cselekvények öszvefüggése megkivánja, hogy a néző és hallgató a cselekvő személynek titkos indokait is értse.

MAGÁNJOGI, (magán-jogi) ösz. mn. Magánjogra vonatkozó, magánjogot illető. Magánjogi kérdések, esetek. MAGÁNJOGTAN, MAGÁNJOGTUDOMÁNY, (magán-jog-tan v. -tudomány) ösz. fn. L. MAGÁNJOG, 2).

MAGÁNKIADÁS, (magán-ki-adás) ösz. fn. Valamely elmeműnek, mely különben közfelhivásra, pl. tudományos testület pályakérdésére készült, nem a felhivó testület, hanem maga a szerző, vagy ennek jogán más magán személy általi kiadása.

[ocr errors][merged small]
[blocks in formation]

ban magánkodtak. Inkább magánkodni, hogysem rosz társaságban élni.

MAGÁNKODÓ, (mag-a-an-kod-ó) mn. tt. magánkodó-t. Magán éldegelő, másokkal nem társalkodó, elszigetelve lakó. Erdőkben magánkodó remeték.

MAGÁNKÖR, (magán-kör) ösz. fn. Kevesekből álló társaság, melyben csak magán személyek, vagy mint ilyenek vesznek részt.

MAGÁNLAG, (mag-a-an-lag) ih. Magános úton, magános minőségben.

MAGÁNLÉT, (magán-lét) ösz. fn. Mások társa ságától elkülönözött, egyedül való élet, vagy állapot. MAGÁNNÉZET, (magán-nézet) ösz. fn. Nézet, melyet valaki csak önmaga az általában elfogadott nézettől eltérőleg vall. Ez magánnézetem, mely szóval valaki azt akarja kifejezni, hogy noha ugyan tudja, hogy mások vagy többen azon nézettel ellenkező véleménynyel vannak, ő mégis a magáéhoz mint meggyőződése szerént helyesebbhez vagy egyedül helyeshez ragaszkodik.

[blocks in formation]

MAGÁNPÉNZTÁR, (magán-pénz-tár) ösz. fn. Valakit kizárólag illető pénztár, saját pénztár. Azon esetben alkalmazzák, midőn valakinél valamely közpénztár is létezik vagy kezeltetik.

MAG ÁNRENDSZER, (magán-rend-szer) ösz. fn. Büntetési rendszer, melynél fogva a börtönre itélt fegyenczek különkülön zárva tartatnak.

MAGÁNSZOBA, (magán-szoba) ösz. fn. Magán álló szoba, mely más szobába nem nyílik, pl. a magánrendszerben az egyes bünhönczök szobája vagy

kamarája. Továbbá valamely hivatalnoknak a hivatalszobától elválasztott szobája.

MAGÁNTÁNCZ, (magán-táncz) ösz. fn. Táncz, melyet valaki maga jár egyedül, pár vagy mások társasága nélkül. Különösen ilyféle szinpadi táncz. Ellentétei: pártáncz v. kartáncz, körtáncz.

MAGÁNTÁNCZOS, (magán-tánczos) ösz. fn. Személy, ki valamely tánczot társ vagy társak nélkül lejt. Különösen szinpadi tánczos, ki a müvészi tánczban kitünőbb ügyességgel bir, s azt sajátszerü lejtésekkel nyilvánítja. Különböztetésül a kartánczostól : ki többed magával lejteget. A nőszemély neve magántánczosnö.

MAGÁNOS, (1), (mag-a-an-os) mn. tt. magános-t v. —at, tb. —ak. 1) Magában élő, magán lakó, mások társaságától elkülönzött. Magános pusztai lakók, MAGÁNTANITÓ, (magán-tanitó) ösz. fn. Taniremeték. Magános életet élni. Magános állapotot sze-tó, ki csak magán háznál, nem pedig valamely közretni. 2) Mondjuk helyről, tájról, vidékről, mely a töb-intézetben oktat, vagy ha ilyenben oktat is, azon jobitől mintegy el van zárva, elkülönítve, melyen má- gosultságokkal nem bir, mint a rendszerénti nyilvások nem laknak. Magános erdei lak. Magános tengeri nos tanitó. sziget. 3) Ami nem nyilvános, ami bizonyos elzárt körben létezik. Magános tanácskozás. 4) Ami a társadalmi életre vagyis közigazgatásra nem vonatkozik. Magános ügyek.

MAGÁNOS, (2), (mint föntebb), fn. tt. magános-t, tb. ok. Aki csak magán vagy saját ügyeivel foglalkodik, aki a társadalom közügyeiben, igazgatásában hivatalnál fogva részt nem veszen; máskép magánzó. (Privatier).

MAGÁNOSAN, (mag-a-an-os-an) Magán, magában, egyedül, magános állapotban.

MAGÁNOSKODIK, (mag-a-an-os-kod-ik) k. m. magánoskod-tam, tál, ott. Magánállapotban éldegel, magányban tartózkodik, elkülönözködik, mások társaságától elvonakodik, nőtelen, vagy férjtelen életet él. Valamely erdei lakban magánoskodni. V. ö. MAGÁNOS.

MAGÁNOSSÁG, (mag-a-an-os-ság) fn. tt. magánosság-ot, harm. szr. a. Közönségesen egy értelemben használtatik a magány szóval; de szabatosan véve a magánosság más mint a magány, valamint az üdvösség, nedvesség, kedvesség több mint az üdv, nedv, kedv. A magány jelent egyszerü elvont állapotot, vagy helyet, a magánosság pedig a magánynak folytonos létezését fejezi ki, továbbá pedig azon tulajdonságot, mely szerént valamit magánosnak mondunk. V. ö. – SÁG, —SÉG képző.

MAGÁNOZ, (mag-a-an-oz) önh. m. magánoz tam, —tál, — ott vagy magánz-ottam, -ottál, htn. -ni, vagy magánzani. L. MAGÁNKODIK.

ott,

[ocr errors]

MAGÁNÜGY, (magán-ügy) ösz. fn. Valakinek csak önmagát, maga jogát, vagyonát stb. érdeklő ügye. MAGÁNVÁDLÓ, (magán-vádló) ösz. fn. Bünvádi eljárásoknál azon személy, ki vagyonában vagy személyében történt sérelmének orvosoltatását a biróság előtt csak önmaga vagy általa megbízott képviselője, nem pedig az állam által felállított köz ügyész keresi, pl. becstelenitéseknél.

MAGÁNVÁLTÓ, (magán-váltó) ösz. fn. Egyes váltó, melynek másod, harmad stb. példánya nem létezik. A köz életben többnyire saját váltót értenek

MAGÁNZÓ, (mag-a-an-oz-ó) fő- és mn. Lásd: MAGÁNK ODÓ, és MAGÁNOS fn.

MAGÁNY, (mag-a-any) fn. tt. magány-t, tb. —ok, harm. szr. -a. 1) Elkülönzött, mások társaságát nélkülöző állapot, életmód. Kolostori, remetei magány. Az embergyülölők szeretik a magányt. 2) Hely, vidék, tájék, melyet emberek nem laknak, pusztaság. Magányba vonulni. Magányt keresni. Sivatag erdős magány. Az ősi kolostorokat magányokba szokták építeni. MAGÁNYÉLET, (magány-élet) ösz. fn. L. MA

GÁNY, 1).

MAGÁNYKODIK, MAGÁNYOS, MAGÁNYOSSÁG, stb. 1. MAGÁNKODIK, MAGÁNOS, MAGÁNOSSÁG, stb.

MAGÁR, (mag-ár) fn. tt. magár-t, tb. -ok, harm. szr. -a. Növénynem a háromhímesek seregéből és egyanyások rendéből; csészéje nincs, bokrétaondója kettő, a külső a belsőt ölébe veszi. Magva

31

MAGAS-MAGASBÍTÁS

MAGASBODIK - MAGASSÁG

32

alul-fölül hegyes s mintegy árral ellátott, s innen a vés, mely által valamit magasabbá teszünk, vagy neve; tehát összetett szó a mag és ár főnevekből. | magasabbra emelünk. Rokon hozzá : nagyobbítás. (Nardus.)

MAGASBODIK, mag-as-b-od-ik) k. m. magasbod-tam, -tál, -ott. 1. MAGASODIK.

MAGASBÚL, MAGASBUL, (mag-as-b-úl) önh. magasbúlt. L. MAGASODIK.

MAGASDAD, (mag-as-d-ad) kicsiny. mn. tt.

MAGASHANG, (magas-hang) ösz. fn. Általán, vékonyabbféle emelkedett hang. Különösen legmagasabb férfi hang (tenor). Nyelvtani ért. máskép : felhang, vékonyhang, milyenek : e, e, i, ö, ü. Elletéte : mély—, v. al—, v. vastaghang, pl. a, o, u.

MAGASHANGU, (magas-hangu) ösz. mn. Nyelvtani ért. oly szókról mondjuk, melyekben magas önhangzók uralkodnak, pl. egyenes, görbe, irigy. Máskép: felhangu, vékonyhangu.

MAGAS, (mag-as) mn. tt. magas-t v. at, tb. ak. Ami bizonyos fölszinen vagy sikságon többékevesbbé fölemelkedett, s az által a föld középpont-m. jától valamivel távolabbra esik. Ellentéte: alacson, mély. Magas hegyek. Magas fekvésű ország. Magas magasdad-ot. Aránylag kevessé magas, nem igen mavár, magas torony, magas ház. Ki magasról néz le, ha-gas. „Egy gyermek, mikoron valami magasdad helyen mar szédül feje. (Km.). Magasról nagyobbat eshetni. juhokat őrizne." Pesti G. meséi. Néha am. valami ke(Km.). Ez nekem magas, el nem érhetem. Különösen vessel magasabb, mint lennie kellene. aránylag véve, ami föntebb áll, mint rendesen szokott. Magas a víz, midőn árad. Magas tenger, mely a partoktól távol úgy látszik, mintha azoknál emelkedettebb volna. (Tenger magaslata). Magas homlok, mely a rendes mértéket fölülhaladja. Magas vállak. Magas fák. Magas asztal, mely átv. ért. jelent oly asztalt is, melyen nincs mit enni. Magas kalap, süveg. Magas sarku csizma, czipő. Aki magasra hág, nagyot esik. Átv. ért. ami a maga nemében másokat felülmúl, mihez hozzáadni nem sokat lehet, pl. magas hangok, melyek a rendes, és közép hangokon fölül emelkednek, melyek a gégének nagyobb erőködése, és öszveszorulása által nyomulnak ki. Magasra hangolt hegedű. Magas áron tartani, venni valamit, szokottabban : nagy áron. A polgári életben am. mások fölötti állapot, rangra, születésre nézve. Magas állás,hivatal,származás. Magas ministerium. Egyébiránt ezen értelemben sokszor a fő használtatik pl. förendü, föhivatalú, főméltóságu személyek. Általán megjegyzendő, hogy a német hoch-nak a magyarban nem mindig a magas, hanem gyakran a nagy, és többször a fő felel meg, pl. Hoher Markt, nagy piacz v. főpiacz: eine hohe Schule, főiskola, v. főtanoda. Hohe Zeit, nagy idő stb.

Mértanilag magasnak mondatik, ami függőleges irányban bizonyos fölszinen fölemelkedik, s valamely határozott pontig ér. Egy ölnyi magas ember, ki talpától feje tetejeig véve egy ölet üt meg. Könyöknyi, lábnyi, hüvelyknyi magas testek.

MAGASHEGYSÉG, (magas-hegység) ösz. fn. A közönségesnél emelkedettebb hegység.

MĂGASI, NEMES—, PÓR—, faluk Vas m.; helyr. Magasi-ba, -ban, —ból. MAGASÍT, (mag-as-ít) áth. m. magasít-ott, par. -s, htn.ni v. -ani. Valamit magassá tesz,

fölemel.

MAGASLAT, (mag-as-l-at) fn. tt. magaslat-ot, harm. szr. a. Magas, fölemelkedett térség. A csillagászoknál am. magasság; 1. MAGASSÁG 3).

-ról.

MAGASMART, erdélyi falu Belső-Szolnok megyében; helyr. Magasmart-on, —ra, MAGASODÁS, (mag-as-od-ás) fn. tt. magasodás-t, tb. ok, harm. szr. -a. Valakinek v. valaminek fölfelé emelkedett irányban haladó növekedése. Némely növények magasodása hamar halad.

MAGASODIK, (mag-as-od-ik) k. m. magasodtam, -tál, ott. Mintegy önhatólag, belső erejénél fogva magassá leszen, fölemelkedik. Magasodnak a

Hasonló hozzá a latin magnus stb.l. föntebb MAG növésben levő fák. Magasodik a serdülő ifju. Magaso(2), elvont gyök.

[merged small][ocr errors][merged small][merged small]

Néha am. kevélyen, rátartósan. Magasan hordozza az orrát. A vizsláról is mondják: Magasan hordja az orrát a vizsla, ha kereséskor fejét emelten tartja.

MAGASBÍT, MAGASBIT, (mag-as-b-ít) áth. m. magasbit-ott, htn. -ni v. —ani, par. -s. Magasbbá tesz valamit, tulajd. és átv. ért. Magasbítani az épületet, kazalt, asztagot, ágyat. Magasbítani valaminek árát, becsét. Magasbítani az adót. V. ö. MAGAS.

dik az áradó folyam, az egymás fölé torlódó jég.

MAGASPART, falu Bars megyében, puszta Hont m.; helyr. Magaspart-on, —ra, —ról.

MAGASRENDÜ, (magas-rendü) ösz. mn. Főrangú, főrendű. Magasrendü, polgári, katonai, papi személyek.

MAGASRÓNA, (magas-róna) ösz. fn. Magasan fekvő rónaság, máskép: fensík.

MAGASSÁG, (mag-as-ság) fn. tt. magasság-ot, harm. szr. -a. 1) Valamely tárgynak azon tulajdonsága, melynél fogva magasnak mondatik. Hegyek, tornyok, házak magassága. „Mikoron körösztfának magasságára földről felemeltetél." Kinizsiné Imakönyvében. Átv. ért. szellemi, érzelmi magasság. 2) Függőleges irányu kiterjedése valamely testnek a föld vagy tenger szine fölött. Némely hegyek több ezer lábnyi magassága. Különösen mértani ért. azon függőleges

MAGASBÍTÁS, MAGASBITÁS, (mag-as-b-it-ás) fn. tt. magasbítás-t, tb. ok, harm. szr. -a. Cselek-vonal, mely bizonyos alapponttól kezdve egy szintén

33

MAGASSÁG BELI—MAGASZ

MAGASZT-MAGASZTALT

...

"

34

határozott felső pontig terjed, vagyis emelkedik. Ezer MAGASZT, (mag-asz-t) elavult áth. mely heölnyi magassága valamely hegynek a tenger szine fölött. lyett ma a megtoldott magasztal divatozik. Azért E toronynak magassága negyven öl. Az utat négy láb- | szolgáljonk szent Apalin asszonynak, hogy ő érdeményi magasságra emelni. 3) A csillagászoknál, a napnak, nek miatta. az örök örömbe felmagasztassunk.“ holdnak, csillagoknak magassága alatt értetik, azok | Nádorcodex. A Bécsi s Tatrosi codexekben is eléfortávolsága a látkörtöl. Égsarki magasság am. az égsark dúl : felmagaszt. „És áldott Te dicső szent neved és távolsága bizonyos helynek látkörétől, mely széles- dicséretes és igen felmagasztatott menden világokségnek is mondatik. 4) Átv. ért. förangu személyekre ban.", Mondjatok úrnak dicséretet és igen felmaalkalmazva, a német Hoheit utánzása szerént am. főgasztassátok őtet örökké.“ (Dániel III.). Továbbá a méltóság, szorosan véve fejedelmi házakból származott személyeket illető czím. Ö császári k. magassága. Egyébiránt magyarosabbak, a fenség, fenséges, és ő fensége. 5) Szintén átv. ért. jelent mennyországot. Dicsőség Istennek a magasságban.

MAGASSÁGBELI, (magasság-beli) ösz. mn. és fn. Bibliai és egyházi nyelven am. Isten. És te gyermek a Magasságbeli prófétájának hivattatol. (Káldi Luk. 1. 76.).

MAGASSÁGMÉRÉS, (magasság-mérés) ösz. fn. Mérés, mely által valamely testnek, illetőleg térnek magasságát meghatározzák. V. ö. MAGASSÁG.

MAGASSÁGMÉRŐ, (magasság-mérő) ösz. fn. Mérőeszköz, mely által valamely testnek magasságát, s a föld szinétől való távolságát meghatározzák. (Hőhenmesser).Különösen a tengerészeknél,a csillagok magasságát mérő eszköz.

MAGASSÁGOS, (mag-as-ság-os) mn. tt. magasságos-t v. at, tb. -ak. Igen magas, nagy magasságu. Átv. ért. fenséges, főmagasságu. Magasságos

királyi herczeg.

MAGASSZÁRU, (magas-száru) ösz. mn. Általán, aminek magas szára van. Magas száru növények. Magasszáru lábak. Magasszáru csizma, saru. V. ö. SZÁR.

MAGASÚL, (mag-as-úl) önh. m. magasúl-t. Magassá alakúl, magasra növekedik, magassá lesz. Felmagasúl am. magas érzelmekre gerjed; a mindennapiságon túl magas eszmékre lelkesül.

Tatrosi codexben: „És ha en felmagasztandom (exaltatus fuero) földtől mendeneket vonzok en hozjám.“ (János. XII.). Katalin verses legendájában :

„Az nagy Istennek ad hálát,
S neki ajánlja leányát,
Kérvén hogy öt ótalmazja,
S országában magasztassa."

(Toldy F. kiadása 26. 1.).

Közvetlen származékai magasztal és magasztos. V. ö.
MAGASZ.

tal-t. Leginkább átv. erkölcsi ért. használtatik, mint MAGASZTAL, (maag-asz-t-al) áth. m. magaszszemélyt, (illetőleg tetteit, műveit,) kitünő dicséretek az aláz, gyaláz, ócsárol igék ellentéte, s am. bizonyos által mások fölé emel, dicsőit, s mintegy magassá tesz. A megholt férfi érdemeit dicsérőbeszéddel magasztalni. Magasztalni valamely művet. Égig fölmagasztalni valakinek jótéteményeit, erényét, vitézségét. Különösen vallási ért. am. az isteni tulajdonságokat hálaérzelem én lelkem az urat. (Káldi Luk. 1. 46.) Átvitten, feláltal dicsőíti. Magasztaljuk az Istent. Magasztalja az magasztalni valakit,am. felakasztani. Ezen igében az al

túlbőségü képző, mint más némelyekben, pl. akaszt tel, neheztel, hiresztel stb.; a honnan régiesen: magaszt. akasztal, vigaszt vigasztal, maraszt marasztal, engeszV. ö. MAGASZ, MAGASZT.

[ocr errors]

MAGASULTSÁG, (mag-as-ul-t-ság) fn. tt. maMAGASZTALÁS, (mag-asz-t-al-ás) fn. tt. magasztalás-t, tb. — ok, harm. szr. gasultságot. L. EMELKEDETTSÉG. --a. Cselekvés, illetőMAGASZ, (mag-asz) elavult vagy elvont tör-leg szó- vagy irásbeli nyilatkozás, melynél fogva vazsök, melyből magaszt, magasztos, magasztal erednek. lakit, vagy bizonyos tetteket, műveket nagy dicséreKépzésre nézve olyan mint, horpasz, dobasz, kopasz, tekkel halmozunk, tetézünk. Ellentétei: alázás, gyatapasz, csupasz, ragasz divatban levő, és mint vigasz, lázás, ócsárlás, leszólás. A színházból jövök teli vannak marasz, halasz, horgasz, stb. stb. elvont törzsek, vagy az új darab magasztalásával. A valódi érdem nem szo

kiavult nevek. Az asz képző megfelel a tulajdonságot rúl magasztalásra. A fölötte való magasztalás és hazugság jelentő as képzőnek, miszerént magasz am. magas, azon egy fának ágai.(Km.) Használtatik elvont értelemhonnan magasztani v. magasztalni am. magastani maben is a szokatlan magasztalat helyett, s am. magaszgastalni, azaz magassá tenni, valamint kopaszt am. taló, dicsérő beszéd, vagy azon jelességek, melyeket kopaszszá, horpaszt am. horpaszszá tesz, stb. Az asz valakinek vagy valaminek dicséretére elmondanak. képző t. i. csangós kiejtés, mely szerént a susogó s MAGASZTALÓ, (mag-asz-t-al-ó) mu. tt. mahangot sziszegő sz-re változtatják, mint édesz, ked-gasztaló-t. Dicséretek, jeles tulajdonságok elmondása vesz, ezek helyett : édes, kedves. A magasz törzsökből | által fölemelő, kitüntető. Magasztaló beszéd, dicséret, lett az egyszerü, de szintén kiavult magaszt, mint ra- versek. gasz, ragaszt, tapasz, tapaszt, szakasz, szakaszt stb. Végre al képzővel magasztal, mint, tapaszt tapasztal, vigaszt, vigasztal, maraszt marasztal, engeszt, engesztel, hireszt hiresztel stb.

AKAD. NAGY SZÓTÁR IV. KÖT.

MAGASZTALT, (mag-asz-t-al-t) mn. tt. magasztalt-at. 1) Akit vagy amit földicsértek. Országszerte magasztalt férfi. 2) A képzelőtehetségre vonatkozólag am. elragadtatásig fellengző.

3

[blocks in formation]

MAGASZTALTSÁG, (mag-asz-t-al-t-ság) fn. tt. magasztaltság-ot, harm. szr. -a. A képzelőtehetségnek fellengzési állapota vagy tulajdonsága.

MAGASZTATOS, (mag-asz-t-at-os) mn. tt. magasztatos-t v. —at, tb. -ak. Régiesen am. az újabbkori magasztos. „Áldott vagy Te országodnak székiben és igen dicséretes és igen felmagasztatos örökké“ (et superexaltatus in saecula. A Vulgata-ban Dániel III. 54.).

MAGASZTOS, (mag-asz-t-os) mn. tt. magasztos-t v.at, tb. -ak. Átv. ért. erkölcsileg, vagy szellemileg fenséges a maga nemében, mi az erkölesi vagy szellemi működés szokott, rendes állapota fölé emelkedik. Magasztos ész, gondolkodás, eszme. Magasztos lelki erő. Azon kevés igéink sorába tartozik, lyekből os képzővel melléknevek alakulnak, mint, pirit pirítos, takar takaros.

me

MAGASZTOSAN, (mag-asz-t-os-an) ih. Magasztos módon vagy állapotban. V. ö. MAGASZTOS.

MAGAVISELET-MAGCSEMĖTE

[ocr errors]

36

mélyekkel : magamviselés, magadviselés stb. „Jó magadviselés jobb az aranynál. Az asszonyok tisztekrül. 1622. (Thaly K. gyüjt.). Vagy ma szokottabban elválasztva : magam, magad viselése, magunk viselése. Még szokottabban : magaviselet.

MAGAVISELET, (maga-viselet) ösz. fn. Elvontan véve am. magaviselés, vagyis azon szokások, tettek, melyek valakinek magaviselését teszik. (Conduit). A többi személyeknél szokottabb az elválasztás : magam viselete, magad viselete, magunk viselete stb.

MAGAVISELETÜ, (maga-viseletü) ösz. mn.,Jó‘ vagy,rosz és ezekkel rokon értelmű szókkal öszveillesztve használjuk : jó magaviseletü, rosz magaviseletu. A régieknél : magaviselő.

[ocr errors]

Vala az nagy kegyes magaviselő."

Lakadalmi vers 1636-ból. (Thaly K. gyüjt.).
MAGAVONOGATÁS, (maga-vonogatás) ösz. fn.

A nem akarásnak azon neme, midőn valaki különféle ürügyök, mentegetődzések alatt vonakodik valamit tenni.

MAGATARTÁS, (maga-tartás) ösz. fn. Szélesb ért. azon mód, melyet valaki külső viseletében nyilvánit. Innen lehet, illedelmes vagy illetlen, szerény MAGAZIN, (francziául: magasin, olaszul : mavagy kevély magatartás. Különösen kedvező ért. ille-gazzino, melyet közönségesen a spanyol magacen v. mes, szerény, mérsékelt magaviselés. Nemes, férfias magatartás.

MAGATARTÓZTATÁS, (maga-tartóztatás) ösz. fn. Öntartóztatás, önmérséklés, midőn valaki az ösztönök, ingerek, rosz hajlamok daczára az illendőség és erény korlátai között marad, midőn az indulatoktól elragadtatni nem engedi magát.

MAGATÜRTETÉS, (maga-tűrtetés) ösz. fn. 1. MAGATARTÓZTATÁS.

MAGAUNT, (maga-unt) ösz. mn. Aki maga magának terhére, unalmára van, ki magában örömet, mulatságot nem talál.

MAGAURA, (maga-ura) ösz. fn. Szabad személy, aki másnak nem, csak magának szolgál. Értelemben tökéletesen megfelel a szanszkrit szva-pati szónak, melyben szva = maga pati úr, s melyből némelyek a szabad, szláv szvoboden stb. szókat is származtatják. Első személyben szólva: magamura pl. magam ura vagyok, másodikban: magadura.

=

[blocks in formation]

almagacen v. almacen szóból módosultnak tartanak, ezt ismét az arab nyelvből származottnak hiszik, különben persául is magzen v. mahzen, törökül : mahaza); fn. tt. magazin-t, tb. —ok. Tár, valamely készlet (áruk, könyvek stb.) elhelyezésére vagy eladására is. Átv. ért. iratgyüjtemény, időszaki irat valamely szakmában. Kérdésbe jöhet: van-e ezen szó összefüggésben a magyar magszin szóval? V. ö. MAGSZIN.

MAGBAB, (mag-bab) ösz. fn. Bab, melyet különösen magnak, azaz elültetésre szemeltek ki.

MAGBAROM, (mag-barom) ösz. fn. Általán tenyésztésre szánt, és tartogatott barom, pl. gulyabeli tehenek, ménesbeli anyakanczák, stb.

MAGBÉL, (mag-bél) ösz. fn. A növény magvának héjában, burkában levő szíjas vagy lisztes anyag. L. MAG alatt.

MAGBORJÚ, (mag-borjú) ösz. fn. Üszőborjúk, melyeket a végre nevelnek fel, hogy szaporítsanak, s illetőleg szaporodjanak.

MAGBUGA, (mag-buga) ösz. fn. Növények bugája, melyben a magok foglaltatnak, pl. a magvaskender magbugája.

MAGCSA, (mag-csa) fn. tt. magcsát. Kis mag, magocska. Különösebben a növénytanban a termő leveleken kifejlődő hólyagesa vagy szümölcs, vagy a mag durványa (rudimentum) mely a növény virágzása után maggá képes fejleni. (Ovulum). Ilyen magcsákkal van megtelve minden maghon.

MAGCSÁKÓ, (mag-csákó) ösz. fn. Növénynem a húszhímesek seregéből és sokanyások rendéből; esészéje öt- nyolcz hasábu v. metszésü, bokrétája nyolcz szirmu, vaczka aszú, magvai hosszú-szőrös- kalászosak. (Dryas.)

MAGCSEMETE, (mag-csemete) ösz. fn. Erdőszeti nyelven az erdővágásokban azon hajtások, me

« ElőzőTovább »