MEGHÜT, (meg-hüt) ösz. áth. Eszközli, okoz za, hogy ami előbb meleg vagy forró volt, az lágyabbféle hideg (hü) legyen. Fuvással meghüteni a meleg levest. Pinczében meghüteni az inni való vizet. Emberről szólva,meghüteni magát, am rendes fokozatu állati melegségét elveszteni. Meghüteni a lábakat, a nyakat,am. különösen ezen részekben szükséges meleg hiányát érezni. V. ö. HÜT.

MEGHŰTÉS, (meg-hűtés) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamit meghütünk, továbbá azon kellemetlen érzés, mely a szükséges meleg kirepülése miatt az állati testre hat. A csúzos, köszvényes embernek ovakodnia kell az illető tagok meghűtésétől. V. ö. HÜTÉS.

MEGHÜVELYÉZ, (meg-hüvelyéz) ösz. áth. Bizonyos magokat hüvelyeiktől megtisztít. Meghüvelyezni a babot, borsót. Átv. ért. valamely rejtélyt meg fejt. Meghüvelyezni az álmokat. V. ö. HÜVELY.

MEGIGAZGAT, (meg-igazgat) ösz. gyak. áth. 1) A helytelenül, idomtalanul álló valamit rendbe szedegeti, kellőleg elrendezi. Megigazgatni a kuszált hajfürtöket. Megigazgatni a felöltött ruhát, hogy szépen MEGHÜVÉSÉDIK, MEGHŰVÖSÖDIK, (megálljon. Megigazgatni a kocsiülést, a szekérre rakott hüvėsėdik) ösz. k. Hosszabb időben hüvessé változik málhákat. Megigazgatni a rendetlenül álló bútorokat. által (bevégzetten). Meghüvesedik a levegő. Átv. ért. 2) Valamit megjavítgat, megfoltozgat, megtatarozgat. meghüvesedik az idő, a szoba, azaz bizonyos időben Megigazgatni a ferde sarku csizmákat, a megrongyolvagy szobában a levegő. lott öltönyöket. V. ö. IGAZGAT.

MEGHÜVESÍT, MEGHŰVÖSÍT, (meg-hüvesít) ösz. áth. Eszközli vagy okozza, hogy a levegő hüves legyen (bevégzetten). V. ö. HÜVES v. HIVES. MEGHŰVESÜL, MEGHŰVÖSÜL, ösz. önh. 1. MEGHŰVÉSEDIK.

MEGIGAZÍT, (meg-igazít) ösz. áth. 1) Rendbe hozza, ami helytelenül állott. Megigazítani a nyerget, a lószerszámot. Megigazítani a ferdén álló kalapot, asztalt. 2) Valamit megjavít, a hibát jóvá teszi. Megigazítani a roszul szabott ruhát. Megigazítani a nyom

MĖGI, tájdivatosan am. mégé. Bébútt a pest dai hibákat. 3) Erkölcsi ért. eszközli, hogy valaki az megi. (Kriza J.).

MEGIBRAD, (meg-ibrad) ösz. önh. A székelyek nél am. föleszmélni valakitől való félelemből. (Tájszótár). ‚Ébred', néhutt: öbred módosulata.

igaz hivők közé tartozzék. A hit cselekedetek nélkül meg nem igazítja az embert. V. ö. IGAZÍT.

MEGIGAZODIK, (meg-igazodik) ösz. k. 1) Mintegy magától kellő rendbe jön. A rendetlenül álló katonák vezényszóra megigazodnak. 2) Valami igaz gya nánt bebizonyodik. A mit mondottam, csakugyan meg

MEGIDÉZ, (meg-idéz) ösz. áth. A hatósági személy valakit hivatalosan maga elé jönni parancsol. A vádlottakat megidézni. A biró határozott napra meg-igazodott. idézi a bűntársakat. V. ö. IDÉZ.

MEGIDÉZTET, (meg-idéztet) ösz. mivelt. Eszközli, hogy az illető hatósági személy vagy testület valakit megidézzen. A fölperes megidézteti az alperest. V. ö. IDÉZTET.

MEGIGAZÚL, (meg-igazúl) ösz. önh. 1) 1. MEGIGAZODIK. 2) Vallási ért. hitetlenségét letevén, vagy bűneiből kitisztulván az igaz hivők sorába lép. (justificatur.)

MEGIGENEL, (meg-igenel) ösz. áth. Megsokal, igen soknak tart.

MEGIDŐSÖDIK, (meg-idősödik) ösz. k. Emberről szólva am. megöregbedik, megvénhedik, megMEGIGÉRV. -IGÉR, (meg-igér) ösz. áth. Szavát korosodik. V. ö. IDŐS. adja,hogy valamit tenni fog, vagy nem fog. Megigérted, MEGIFJASZT, (meg-ifjaszt) ösz. áth. lásd: hogy eljősz hozzám. Amit megigértem, teljesíteni is aka

MEGIFJÍT.

MEGIFJÍT, (meg-ifjít) ösz. áth. Eszközli, hogy valaki korához képest mintegy ifjabb legyen, vagy ifjabbnak lássék. A fürdők használása egészen megifjította őt. Ősz szakállát leberetválva, s vendéghajat véve megifjította magát. V. ö. IFJÍT.

MEGIFJÍTÁS, (meg-ifjítás) ösz. fn. Cselekvés, mely által valaki megifjodik.

rom.Igérd meg, hogy azt nem teszed többé. V. ö. ÍGÉR.

MEGIGÉRKEZIK, (meg-igérkezik) ösz. k. Szóval ajánlkozik valamire, megigéri, hogy tenni fog valamit. MEGIGÉZ v. -IGÉZ (meg-igéz)ösz. áth. Szoros ért.bizonyos babonaszókkal megbűvöl valakit. Megigézte öt a boszorkány.Szélesb ért. akármiféle mesterséggel, erős nézéssel, szépséggel, az érzékeket megható benyomások által megbájol vagy megront valakit. Nagy dicsérettel, bámulással megigézni a kis gyermeket, máskép: szemével megverni, tudni illik a köznép hiedelme szerent. Úgy rám nézett, mintha meg akart MEGIFJODIK, MEGIFJUDIK, (meg-ifjodik v. volna igézni. Szépségével mindnyájunkat megigézett. -ifjudik) ösz. k. Bizonyos okoknál fogva mintegy | Megigézte magát, a székelyeknél am. sokat tart

MEGIFJODÁS, MEGIFJUDÁS, (meg-ifjodás v. ifjudás) ösz. fn. Testi, egészségi változás, midőn valaki megifjodik.

265

MEGIGÉZÉS-MEGILLETŐDÉS

MEGILLETÖDIK MEGINDULÁS

266

maga felől; a mongolban jeke üktei am. nagy igetevő, mort lehetetlen megilletödés nélkül látni. V. ö. MEGILv. nagy igéjü, azaz nagy száju, szájas. V. ö. IGÉZ. LETÖDIK. MEGIGÉZÉS, (meg-igézés) ösz. fn. Cselekvés, mely által valakit megigéznek, továbbá, az ily cselekvés által okozott eredmény. A nép babonás vélemé- | nye szerént a kis gyermek megigézése ellen néhányszor pökni kell. V. ö. MEGIGÉZ.

MEGILLETŐDIK, (meg-illetődik) ösz. belsz. Kedélye bizonyos benyomások következtében némi gyöngédebb fájdalomra vagy részvétre, vagy neheztelésre gerjed. Valakinek baján, szenvedésén, nyomorán, halálán megilletödni. A panaszkodó szavain megMEGIGLEL, (meg-iglel) ösz. áth. Keményen illetödni. A jószivü atya megilletödik gyermeke hálátmegszid. (Tájszótár).

MEGIGYENESĖDIK, (meg-igyenesėdik) ösz. k. Tájdivatosan am. megegyenesedik, egyenes alakot veszen föl. A régieknél am. megegyez. „Végezetre ezön igyenösödének meg." (Debreczeni Legendáskönyv). MEGIHATÓ, (meg-iható) ösz. mn. Amit (szükrégből) meg lehet inni.

MEGIHL, (meg-ihl) ösz. áth. 1. MEGIHLEL. MEGIHLEL, (meg-ihlel) ösz. áth. Valakire rálehel. Átv. és szokott ért. rendkivüli szellemerővel ellát, föllelkesít valakit. Isten megihlelte a szent jósokat. A Szentlélek megihlelte az apostolokat. V. ö. IHLEL. MEGIHLET, 1. MEGIHLEL.

MEGIJED, (meg-ijed) ösz. önh. Egyszerre azon visszataszítva megrázó, s kedvetlen érzés lepi meg, melyet ijedésnek nevezünk. A vészharang megkondu lására megijedni. A veszélytől megijedni. Ejnye, beh megijedtem! Önem ijed meg minden széltől. A szilaj vad ló hamarabb megijed, mint a szelid. V. ö. IJED. MEGIJEDÉS, (meg-ijedés) ösz. fn. Azon állapot, vagyis kedélyi változás, midőn valaki megijed. Hirtelen megijedés. A nagy megijedésben kitörte öt a nyavalya. V. ö. MEGIJED.

MEGIJESZT, (meg-ijeszt) ösz. áth. Eszközli, hogy valaki vagy valami megijedjen. A gyermeket mumussal megijeszteni. A bivalt vörös kendővel megijeszteni. Kísértet képében megijeszteni valakit. V. ö. IJESZT.

MEGIKRÁNDIK, MEGIKRÁNIK, (meg-ikrán- | dik v. —ikránik) ösz. k. A székelyeknél am. megundorodik. V. ö. IKRÁNDIK.

MEGILLET, (meg-illet) ösz. áth. Szoros ért. va

lamihez úgy nyúl, úgy érint valamit, hogy könnyü

lanságán. Пly csekélységen kár megilletödni. V. ö. ILLET, ILLETŐDIK.

MEGIMÁD, (meg-imád) ösz. áth. Pápa vidékén am. megkinál valakit valamivel.

MEGIN, tájdivatosan am. megint. MEGINDÁZ, (meg-indáz) ösz. áth. Bizonyos növényeket indáiktól megfoszt, megtisztít. Megindázni a tököt, dinnyét. V. ö. INDA.

MEGINDÍT, (meg-indít) ösz. áth. Eszközli, hogy valaki vagy valami meginduljon, azaz tovább menjen, mozogjon. Megindítani a hadsereget. Megindítani a | lovakat, ökröket. E terhes szekeret két ló meg nem indíthatja. Megindítani a hajót, gépet. Átv. ért. eszközli, hogy valami kezdődjék, hogy müködésnek eredjen. Megindítani a háborút. Megindítani valaki ellen a pört. Szintén átv. ért. a kedélyt mozgásba hozza, különösen fájdalmas, részvevő, hathatós érzelmekre gerjeszti. Érzékeny szavai megindítottak bennünket. Köszivünek kellene lennie, kit ily nyomor meg nem inditana. L. INDÍT.

MEGINDÓLTATIK v. -INDÚLTATIK, (megindóltatik) ösz. külsz. Régies, e helyett megindíttatik. Hegyek fundamentomokból megindúltatnak. “ (Bécsi cod.). „És a mennyei jószágok megindoltatnak." (Tatrosi cod.).

MEGINDÚL, (meg-indúl) ösz. önh. A menést vagy mozgást megkezdi. Az utasok korán reggel megindultak. Megindúl a hajó, szekér. Megindúl a jég, a szél.

„Hogy harczra riaszsza királyát,

S Béla dicső fijait, búsan, de sietve megindul." Vörösmarty, Cserhalom. Midön ez igében alapfogalom a távolabbra haladás, mozgásba jő. Ez értelemben az illet egy eredetü az illeg billeg, illen billen igékkel, melyek gyöngéd mozmeg helyett el-vel is használható. Midőn pedig távolgást jelentenek. Újjal megilletni a sebet. A szellő meg-ságra nem vonatkozik, hanem egyszerüen csak a illeti a fák leveleit. Szélesb ért. megtapint, megérint valamit, de csak gyöngéden. Átv. ért. mondják olyas miről, mi valakinek állapotához illő, kellő, mihez mintegy igénye van. Az elüljárót megilleti a tisztelet.

mozgás vagy működés kezdetét jelenti, el nem tétetik helyébe, pl. Megindul a háboru, a pör, nem : elindul. Megindul a bor, am. forrni kezd. Átv. ért. mondjuk kedélyről, és a kedélyben támadó változásokról, mozgalmakról, valamint magáról az emberről, kiben az MEGILLETŐ, (meg-illető) ösz. mn. Átv. ért.ily mozgalom kezdődik. Megindulni a szenvedők nyoami valakit megillet. Add meg mindenkinek az öt megmorán. Megindult benne a harag, boszú. illető tiszteletet.

V. ö. ILLET.

MEGILLETŐDÉS, (meg-illetődés) ösz. fn. A kedélynek azon változása, midőn csendes, nyugott állapota gyöngédebbféle fájdalmas vagy részvevő ér- V. ö. INDÚL. zelmek által mozgásba jő, Különösen jelent fájdalmat, részvétet, vagy valami váratlan eseményen való megütközést. Megilletődéssel értettem bal esetedet. E nyo

Minden állat megindúl,
Csak a bűnös nem búsúl.“

Faludi. Böjti ének.

MEGINDULÁS, (meg-indulás) ösz. fn. A veszteglö lénynek azon állapoti változása, midőn vesztegleni megszünvén, menni vagy mozogni kezd. A gözös

megindulását nehezen várni. Átv. ért. a belérzékeknek, szerént a rimánkodók, könyörgők kérését meghallgatkedélynek, szívnek állapota, midőn bizonyos benyo-ja. V. ö. IRGALOM, IRGALMAZ és KEGYELMEZ. más rendes nyugalmukat megzavarja. Megindulással fogadni a halotti beszédet. V. ö. MEGINDÚL.

lakin megesik a szive, s megkönyörül rajta. Szoros Máskép elismér. Ezt ugyan némelyek a német verkenért. Istenről használtatik, midőn végtelen jósága | nen, (fonákul, hibásan, más helyett ismér), értelemben

269

MEGISMÉRHETŐ MEGITTASODÁS

MEGITTASODIK – MEGJÁR

270

MEGITTASODIK, (meg-ittasodik) ösz. k. Mér

veszik, de e helyett magyarosabb a félreismér.3) Régibb | kat; máskép, megrészegedés, pityókosodás, megkot yogó magyar bibliai nyelven am. a férj nemileg egyesül a sodás. V. ö. ITTAS. növel. Megisméré pedig Kain a feleségét,ki fogada,és szü lé Henokot. És megisméré mégis Ádám a feleségét.(Te-téken túl használt szeszes italtól megrészegedik, megremtés könyve. 4. Káldi szerént). V. ö. ISMÉR. pityósodik, megkotyogósodik. V. ö. ITTAS, RÉSZEG, PITYÓS.

MEGIVED, MEGÉVEDIK, (meg-ived v. -évedik) ösz. önh. Mondják leginkább gyümölcsökről, midőn túl érett állapotban, hosszú állásban megromlanak, megkásásodnak. V. ö. ÉVEDIK.

MEGÍVIK, (1), (meg-fvik) ösz. k. Az ívást vég

MEGISMÉRHETŐ, (meg-ismérhető) ösz. mu. Akit vagy amit meg lehet vagy nem nehéz megismérni, ami határozott megkülönböztető jegyekkel bir. MEGISMERKEDIK, (meg-ismérkédik) ösz. k. Valakivel közelebb érintkezésbe jön, melynél fogva egyik a másikat már nem tekinti mint idegent, s bizonyos tekintetben ismérik egymást. Az utazó sok em-rehajtja. berrel megismerkedhetik. Idegen tudósokkal levelezés által megismerkedni. Ezen igében a gyakorlatos közlekedésnek és viszonyosságnak eszméje szükséges föltételkép foglaltatik, mert megismerkedni valakivel am. egymást viszonyosan megismérni. Átv. ért. mondjuk személytelen dolgokról is, midőn rólok bővebb ismé-csöt. reteket szerzünk. V. ö. ISMÉRKÉDIK.

MEGISMÉRT, MEGISMERT, (meg-ismért v. -ismert) ösz. mu. Akit vagy amit megismért valaki. A megismért utast barátságosan szólítani, üdvözleni. Az ellopott és megismért jószágot visszakövetelni.

MEGISMERTET, MEGISMERTET, (meg ismértet v. ismertet) ösz. mivelt. Eszközli, hogy valaki megismérjen valakit vagy valamit. Az idegent megismértetni a többi vendégekkel. Az együtt utazók megis mértetik magukat egymással. Megismértetni valakivel a helybeli körülményeket. V. ö. MEGISMÉR.

MEGISZIK, (meg-iszik) ösz. k. Tárgyesetes név vel, átható ige gyanánt használva, am. bizonyos italt elkölt. Ö mindenféle szeszes italt megiszik. Az ökör megiszsza a sáros vizet is. Néha bizonyos mennyiségü italra vonatkozik. Egy ülőhelyben megiszik öt itcze bort. Visszaható névmással, meginni magát, am. sokat iuni, megrészegedni. E szóban a meg az áthatói erőnek nagyobb nyomatékot ad.

MEGISZONYODIK, (meg-iszonyodik) ösz. k. Jelenti a megijedésnek azon nagyobb fokát, mely által valaki bizonyos félelemgerjesztő tárgytól egyszerre erős visszahatást érez magában. Valamely fenevad láttára megiszonyodni. Amint megpillantottam kezében a véres tört, megiszonyodám tőle. Egy értelmü vele az eliszonyodik. V. ö. ISZONYODIK.

IVED.

MEGÍVIK, (2), (meg-ívik) ösz. k. L. MEG

MEGİZEL, (meg-ízel) ösz. áth. Megkisérli, milyen íze van valaminek, megkóstol. Olyan, mint megszagol. A venni akaró meg szokta ízelni a gyümöl Megízelni az eladó bort. V. ö. Íz.

MEGÍZELÍT, (meg-ízelít) ösz. áth. Megkóstolás után ét vagy italvágyat kap valamire.

MEGIZEN, (meg-izen) ösz. áth. 1. MEGÜZEN. MEGÍZLEL, (meg-ízlel) ösz. áth. A megízel igének gyakorlatos módosulata.

MEGIZMOSODIK, (meg-izmosodik) ösz. k. Izomrendszere megerősödik, megszilárdul, továbbá am. megvastagodik, megtestesedik. Gyakorlat által megizmosodnak a karok. V. ö. IZMOS.

MEGIZTET, (meg-iztet) ösz. áth. A székelyeknél am. megpüsszögtet v. -tüsszögtet, pl. a portubák, légvonal. (Kriza J.). V. ö. IZTET.

MEGIZZAD, (meg-izzad) ösz. önh. Erős izzadásba jön. Nehéz munkában, futásban megizzadni.

MEGIZZASZT, (meg-izzaszt) ösz. áth. Eszközli, hogy az ember vagy más állat erősen, tartósan izzadjon. Az erős munka, és a nap heve megizzasztja a kaszásokat. Sok nyargalás megizzasztja a paripát. A beteget bizonyos szerek által megizzasztani. V. ö. IZZASZT.

MEGJAJDÚL, (meg-jajdúl) ösz. önh. Jaj hangon felkiált. V. ö. JAJDÚL.

MEGJAJGAT, (meg-jajgat) ösz. áth. Gyakori jaj hangon kiáltozva megsirat, megpanaszol valamit. Koporsóra borulva megjajgatni a halottat. Nagy veszteségét, nyomorát úton útfélen megjajgalta. V. ö. JAJGAT.

MEGJÁMBORÍT, (meg-jámborít) ösz. áth. 1) Erkölcsi ért. jámborrá, azaz jóvá tesz valakit. A kicsapongó vagy vallástalan embert megjámborítani. 2) Megszelidit, engedelmessé tesz. Az akaratos, szilaj,

MEGÍTÉL v. -ITÉL, (meg-ítél) ösz. áth. 1) Valamiről határozott itéletet mond. Megitélni valamely elbeszélést, azaz kijelenteni, mennyiben igaz vagy nem. 2) A jót vagy roszat, a hasznost vagy károst, a czélirányost vagy czéliránytalant bizonyos dologban fölkeresi és meghatározza. A gyermek nem képes meg-vad itélni, mi legyen valódilag hasznos vagy káros neki. Itéld meg temagad ha czélirányos-e ezt tenni. Megitélni valamely szépművet, költeményt, tudományos munkát. 3) Valakit félszegül, hibásan kárhoztat. Az emberek igen hajlandók egymást megitélni. Ne itéljetek meg, hogy ezt cselekedtem. V. ö. ÍTÉL ÍTÉLET.

MEGITTASODÁS, (meg-ittasodás) ösz. fn. Állapot, midőn valaki mértéken túl iszik szeszes italo

természetű embert megjámborítani. V. ö. JÁMBOR. MEGJÁMBORODIK, (meg-jámborodik) ösz. k. 1) Jó erkölcsüvé vagy vallásossá, ájtatossá válik. Némely kicsapongó és vallástalan életü ember vénségére megjámborodik. 2) Megszelidül, engedelmessé lesz. V. ö. JAMBOR.

MEGJÁR, (meg-jár) ösz. önh. 1) Tárgyesetes viszonynévvel, bizonyos helyen, téren, vidéken ide-oda jár, vagy bizonyos utat megtesz. Megjárni valamely

2) Mondják tánczosról. Megjárja a toborzót, a csár- nemében rosz vagy romlott, vagy hibás, hiányos volt, dást, kanásztánczot.

az jóvá lesz vagy alakúl. Mivelés által megjavúl a sovány föld. Czélszerű keverés által a romlásnak indúlt bor megjavulhat. Csak okos fegyelem által javulhatnak meg a fegyenczek. V. ö. JAVŮL.

MEGJEGECZÉSÉDIK, (meg-jegeczésédik) ösz. k. Folyó, híg, csepegő állapotból jegeczesbe megy által. V. ö. JEGECZĖS.

MEGJEGED, (meg-jeged) ösz. önh. 1) Valamely nedv jéggé alakúl, s megkeményedik. 2) Jegeczczé leszen, jegeczes alakot ölt. V. ö. JEGECZ.

3) Átv. ért. a nedv, levegő, szél, füst, szag, általhat bizonyos testeken vagy helyeken. A nedvesség megMEGJEGESÉDIK, (meg-jegesėdik) ösz. k. 1) járja a földet, a növényeket. A fris levegő megjárja a Jegessé képződik, vagyis jégdarabok, jéghártyák alanyitott szobát. A füst megjárja a kéménybe akasztott kulnak belőle. A Duna, mielőtt befagyna, megjegesehúst. A bor megjárta a fejét. 4) Átv. ért. a viszonyszódik. 2) Jegeczes alakot vesz fel. V. ö. JEGECZĖS.

MEGJEGESZT, (meg-jegeszt) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy valamely híg, folyékony test jegessé keményedjék.

mellett leginkább -val-vel raggal pl. valakivel vagy valamivel megjárni, am. roszul járni, vagyis rosz sikerét látni a velök való viszonynak. Szolgámmal megjártam, mert meglopott, és elszökött. Ovakodjál ezen MEGJEGYEZ, (meg-jegyez) ösz. áth. 1) Jegy embertől, mert különben megjárod vele. En ugyan meg által megkülönböztet, vagy kitünővé, észrevehetővé jártam. Megjárni a bolondját. Általában és egyszerü- tesz valamit; meghatároz. Ónnal megjegyezni a könyven is megjárta am. roszul járt, pórul járt; majd meg-ben valamely mondatot. Megjegyezni a falakon az árvíz járja am.pórul fog járni am. bolond módon fog csele- magasságát. Különösen am. megbélyegez. Krétával, kedni. Szintén átv. ért. az egyesszámu harmadik szeszurokkal megjegyezni valamit. Megjegyezni a könymélyben megjárja, am. a maga nemében meglehetős, türhető, elég jó, szép, helyes stb. Tréfának megjárja. Jó-e az a bor? „Megjárja." Hogy tetszik? „Megjárja." Szoros a köntös. Hagyd el! megjárja.

MEGJÁRAT, (meg-járat) ösz. miv. Eszközli, hogy valaki valamit megjárjon. Átv. ért. megjáratta velem a bolondját. V. ö. MEGJÁR.

MEGJÁRÓ, (meg-járó) ösz. fn. A szövőknél a mejjéknek (mellyéknek) az a része, melyet nem fogtak be a bordába, nyüstbe. (Kriza J.).

MEGJÁRTAT, (meg-jártat) ösz. miv. Vezetés által a gyermeket, lovakat jártatja, (bevégzetten). Jártasd meg a kifáradt lovakat. Már megjártattam. (Most járatom).

MEGJÁTSZIK, (meg-játszik) ösz. k. Tárgyesetes viszonynévvel am. megtréfál, mintegy hamis játék által rászed, elbolondít valakit, vagy mesterséges, ravasz, furfangos fogások által megcsal. Hiába mesterkélsz, engem meg nem játszol. Az a semmirekellő kalandor ugyan megjátszott bennünket. A Debreczeni Legendáskönyvben: megjátékol. „És uronkat bolondnak itélvén, megjátékolá s Pilátoshoz visszaküldé.“ V. ö. JÁTSZIK.

veket.

Isten megjegyezte mindennek határát."

Zrinyi. 2) Emlékezetébe mintegy bevés valamit, hogy el ne feledje. Jegyezd meg magadnak, hogy . . . . Megjegyezni az oskolában eléadott tantárgyakat.

(Km.).

„Jegyezd meg magadnak a napot, Melyen megbántottad a papot." 3) Különös észrevételt tesz valamire. Állításodra azon egyet jegyzem meg, hogy.... Közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy . . . V. ö. JEGY, JEGYEZ.

MEGJEGYZÉS, (meg-jegyzés) ösz. fn. 1) Cselekvés, mely által valamit megkülönböztetés, ráismerés végett jegygyel látunk el. A könyvben irónnal tett megjegyzések. 2) Megbélyegzés. 3) Elmebeli működés, melynél fogva valamit emlékezetünkbe felrovunk. Megjegyzésre méltó, ami megérdemli, hogy elménkben különösen megtartsuk. Megjegyezni való. 4) Különös figyelmeztető észrevétel, vagy kifogás. Az eléadott értekezést megjegyzés nélkül helyben hagyni.

MEGJELĖL v. -JELÖL, (meg-jelél) ösz. áth. MEGJAVÍT, (meg javít) ösz. áth. Az anyagi- Bizonyos jel által megkülönböztet vagy ismérhetővé lag vagy erkölcsileg roszat, romlottat, hibásat jóvá tesz valamit. Hancsikokkal megjelelni a határvonalt. teszi, vagy megigazítja. Megjavítani a sovány földet | Az egy párthoz tartozókat bizonyos szinü szalaggal megMegjavítani holmi eszközöket, bútorokat, öltönyöket. | jelelni. V. ö. JEL.