253 MEGHATALMAZÓ-MEGHAZUDTOL MEGHEGYESÍT— MEGHEVÜL 254 MEGHATALMAZÓ, (meg-hatalmazó) ösz. mn. | várakozást, bizodalmat, reményt megsemmisít, alaptalannak nyilvánít. és fn. Miáltal valakit meghatalmaznak. Meghatalmazó levél, okirat. Mint főnév jelenti azon személyt, ki valakit meghatalmaz. A meghatalmazó akarata szerént működni. V. ö. MEGHATALMAZ. MEGHEGYESÍT, (meg-hegyesít) ösz. áth. Hegyesre megfarag, megélesít, megköszörül stb. Meghegyesíteni az irótollat. Meghegyesíteni a karót, kést. V. ö. HEGYÉS. MEGHATALMAZOTT, (meg-hatalmazott) ösz. fn. Azon személy, kinek valaki hatalmat adott bizo- MEGHEGYEZ, (meg-hegyéz) osz. áth. 1) Vanyos határozott ügyben cselekedni, rendelkezni, intéz- | lamit úgy készít el, hogy hegye legyen, azaz vékony kedni stb. A fejedelmek meghatalmazottjai tanácskozás csúcsra menjen ki. Meghegyezni a tollat, a fogpiszkávégett öszveültek. lót, a karót, a szeget. 2) Átv. ért. meghegyezni a tánczot, am. nyalkán, hegykén, lábujjakon megjárni. Hegyezd meg! tánczra biztató. MEGHATÁROL, (meg-határol) ösz. áth. Határvonással megjelöl, megkülönböztet. MEGHATÁROZ, (meg-határoz) ösz. áth. 1) Tanácskozás vagy megfontolás, meghányásvetés következtében valamit megállapít. Ez értelemben egy vele az elhatároz. A gyülés meghatározta, hogy.... 2) Bizonyos dolognak idő- vagy térbeli sokaságát, vagy meddigiségét, vagy mikori- és hollétét állapítja meg. Meghatározni az időt, mely alatt valamit végre kell hajtani. Meghatározni a szabad legeltetési mezőt. Meghatározni a gyűlés napját és helyét. 3) Bizonyos korlátok közé szorít, megköt. „Úgy meg vagyok határozva, Mint a csikó kantározva." Népd. 4) Észtani ért. bizonyos fogalmat vagyis a fogalomnak tárgyát oly jegyei által ismerteti meg, melyek azt minden egyébtől megkülönböztetik. L. MEGHATÁROZÁS. MEGHATÁROZÁS, (meg-határozás) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamit meghatározunk. Időnek, helynek meghatározása. Továbbá, azon kitűzött, megállapított rendelmény, intézmény, melyet ama cselekvés létre hoz. Meghatározás szerént cselekedni. Észtani ért. valamely fogalomnak, illetőleg a fogalom által képlelt tárgynak sajátságos jegyek általi megkülönböztetése, pl. az ember okos állat. MEGHÉHELĖZ, (meg-héhelez) ösz. áth. Héhellel, azaz gerebennel megtisztít, megfésül valamit. Meghéhelezni a kendert, lent. MEGHÉJAZ, (meg-héjaz) ösz. áth. Héjától megtisztít valamit, meghámoz. Meghéjazni az almát, körtét, vesszőt. MEGHENGERĖL, (meg-hengerél) ösz. áth. Hengerrel megnyomkod, megegyenget, megsimit valamely egyenetlen fölszinü testet. Meghengerelni a kicserzett böröket. Meghengerelni a kerti utakat, a fölszántott földet. V. ö. HENGER. MEGHERÉL, (meg-herél) ösz. áth. Tulajd. ért. valamely hím állatnak heréjét, azaz hímgolyóját kimetszi. Megherélni a bikaborjút. Mondják nőstényről is, midőn úgynevezett görgőjét kiveszik. Megherélni az emsét. Szokottabban: Kiherél. Átv. ért. valamit megcsonkít, különösen némely növények közép hajtásait, bimbóit levágja, lecsípi. Megherélni a dinnyét. V. ö. HERÉL. MEGHERGEL, (meghergel) ösz. áth. A kakas a tyúkot megnyomja. MEGHERNYÁSZ, (meg-hernyász) ösz. fn. Növényeket a hernyóktól megtisztít. Meghernyászni a gyümölcsfákat. MEGHERNYÓDZIK, (meg-hernyódzik) ösz. k. Meghernyósodik. MEGHERSENT, (meg-hersent) ösz. áth. Kemencsalján am. a nőt elhálja, elhálásra használja. MEGHATÁROZOTT, (meg-határozott) ösz. mn. Amit meghatároztak, megállapítottak. Meghatározott fizetés. Meghatározott fogalom. V. ö. MEGHATÁROZ. MEGHATÓ, (meg-ható) ösz. mn. Ami az érzékekre sikeres, eredményes benyomást tesz, ami meg indít. Megható szavakkal kérni valakit. Megható látják növényről, különösen gyöngébb részeiről, ú. m. vány. V. ö. MEGHAT. MEGHATÓLAG, (meg-hatólag) ösz. ih. A kedélyre érzékre benyomást téve. MEGHATOTTSÁG, (meg-hatottság) ösz. fn. Meghatott állapot. MEGHÁZASÍT, (meg-házasít) ösz. áth. A nőtelen férfit rábeszéli, ráveszi, rásegíti, hogy feleséget vegyen. Megházasítja a fiát. V. ö. HÁZAS. MEGHÁZASODIK, (meg-házasodik) ösz. k. Mondjuk akármily koru nőtelen férfiról, midőn feleséget vesz, s mintegy új házat, új családot képez. V. ö. HÁZASODIK. MEGHERVAD, (meg-hervad) ösz. önh. Mond leveleiről, virágairól, midőn a nedvek megromlása vagy hiánya miatt élénkségöket, szinöket vesztik, s öszvezsugorodnak, megránczosodnak. Nagy forróságban meghervadnak a virágok. Egy értelmű vele az elhervad. Átv. ért. mondják emberről is, kivált ifjuról, midőn megaszik, elsorvad. MEGHEVER, (meg-hever) ösz. áth. Erejének megfogyatkozása miatt bizonyos helyen folytonosan fekve marad. Megheverni a betegágyat. Megheverni a verést, am. a verés következtében sokáig fekünni. Megheverni az erőködő munkát. MEGHEVÜL, (meg-hevül) ösz. önh. A régiekMEGHAZUDTOL, (meg-hazudtol) ösz. áth. Va-nél am. megmelegszik. „Nap ke(deg) felkelvén meglaki ellen bebizonyítja, hogy hazudott; hazugságban hevőlének (a kikelt magvak) és mert nem vala gyöhagy. A rágalmazót meghazudtolni. Átv. ért. bizonyos kerék (gyökerök) megaszának. (Tatrosi codex). MEGHÍ, (meg-hí) ösz. áth. A Bécsi codexben s Molnár Albertnél is am. visszahí, visszahúz (revocat); honnan, meghíni beszédét am. beszédét, vallomását visszahúzni. Ez értelemben jön elé még Szabó Dávidnál is. Mai közszokás szerént, am. hí, hogy valahová menjen vagy jöjjön el. Itt a meg nagyobb és határozottabb nyomaték végett használtatik. Meghíni ebédre valakit. V. ö. HÍ. MEGHIÁNYOSÍT, (meg-hiányosít) ösz. áth. Hiányt, fogyatkozást csinál vagy okoz valamiben. MEGHIBÁZIK, (meg-hibázik) ösz. k. Tiszamelléki tájszólás szerént am. hibába esik, hibát követ el. Néha néha meghibázik az ember. Néhutt: meghibádzik. MEGHIBBAN, (meg-hibban) ösz. önh. A sulyegyent vesztve félre- vagy lebillen. Meghibban a mérleg. MEGHIDAL, (meg-hidal) ösz. áth. 1) Szoros ért. vett hiddal ellát bizonyos helyet. Meghidalni a patakot, folyót, eret. 2) Hidféle padlóval lát el. Meghidalni a disznóólat, az úgy nevezett hidashajót. V. ö. HID. MEGHIDEGĖDIK, (meg-hidegėdik) ösz. k. 1. MEGHIDEGSZIK. MEGHIDEGÍT, (meg-hidegít) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy valami hideggé leszen. Az éjszaki szél meghidegíti a levegőt. V. ö. MEGHÜT. 1 ben nedvekről, és nedves testekről mondatik. Átv. ért. emberről szólva, am. megérett, kinek gondolkozásmódja megülepedett. V. ö. HIGGADT. MEGHIGGASZT, (meg-higgaszt) ösz. áth. Eszközli, hogy valami meghiggadjon. Meghiggasztani az oltott meszet, a sarat. Máskép: meghigít. Átv. ért. meghiggasztani az észt. V. ö. MEGHIGGAD, HIGGASZT. MEGHIGÍT, (meg-higít) ösz. áth. Egyedül tulajdon értelemben, nedvekről használják, vagy oly testekről, melyeket nedvvel fölereszteni lehet. V. ö. MEGHIGGADT. MEGHIGÚL, (meg-higúl) ösz. önh. Nedvről és nedv által felereszthető testről szólva am. megritkúl, megtisztúl, megülepedik. Egy vele a meghiggad, csakhogy ez átv. ért. is vétetik. V. ö. MEGHIGGAD. MEGHIMBÁL, (meg-himbál), 1. MEGHINTÁL. MEGHÍMÉZ, (meg-hímez) ösz. áth. Himmel megtarkáz. Meghímezni az üngöt. Meghímezni az úri lószerszámot. V. ö. HÍM, HÍMEZ. MEGHIMLÖSÖDIK, (meg-himlősödik) ösz. k. Testét meglepi a himlő. A bárányokat be szokták oltani, hogy meg ne himlősödjenek. V. ö. HIMLŐ. MEGHINT, (meg-hint) ösz. áth. Bizonyos testre vagy térre omlékony részekből álló valamit rászór. Meghinteni czukorral a süteményt; borssal, paprikával a rátottát. A sikos utat hamuval, köporral meghinteni. V. ö. HINT. MEGHIDEGSZIK, (meg-hidegszik) ösz. k. Hideggé változik által, ami elébb meleg volt. Öszszel meghidegszik a víz. A jelenidőn kivül a többit a meg- MEGHINTÁL, MEGHINTÁZ, (meg-hintál v. hidegėdik-ből veszi. Átv. ért. vonzalma, szerelme meg--hintáz) ösz. áth. Hintán vagy hintálva ide-oda vagy MEGHIEDELMEZ, (meg-hiedelmez) ösz. áth. A régieknél, pl. a Bécsi és Müncheni codexekben am. meghívesít és megárnyékoz. „Hogy mártsa ő újjának utólját a vízbe és hiedelmezje meg (refrigeret, Pestinél meghívesítse) en nyelvemet." Ismét : És felségesnek jószága (jósága) meghiedelmez (obumbrabit, Pestinél árnyékoz meg) teneked." " alá- s fellóbáz. MEGHINTÉZ, (meg-hintéz) ösz. gyak. áth. Apródonként egymás után meghint. MEGHIRDET, (meg-hirdet) ösz. áth. Hirül ad, megizen, hirré tesz valamit. Meghirdettem akaratját. (Szabó D.). MEGHIRHESZIK, (meg-hirheszik) ösz. k. A Tatrosi codexben am. elhirheszik, híre elterjed. „Meghirhesznek vala" (divulgabantur). „Meghirhevék" (exiit fama). MEGHIRHET, (meg-hirhet) ösz. áth. A Bécsi codexben am. meghirdet. .. am. MEGHISZ, (meg-hisz) ösz. önh. Valakinek teljes bizalommal hisz. A meg nagyobb nyomatékot kölcsönöz. Én meghiszek neked. Hiv szolgámban meghiMEGHIGGAD, (meg-higgad) ösz. önh. Mond-szek. Midőn ezt mondjuk meghiszem, hogy.. juk sürü, zavaros nedvről, midőn salakja leszáll, és elhiszem, nem kétkedem benne. megtisztúl. Meghiggad az iszapos víz, ha egy ideig a korsóban áll. A szállításban megtörött bor bizonyos idö alatt a pinczében meghiggad. Néha am. fölös nedvesség által megritkúl. A kövér leves meghiggad, ha vizet töltenek bele. Meghiggad a ragadós sár, ha sok eső éri. Máskép meghigúl. Átv. ért. mondjuk emberről, midőn az ifju tűz megcsillapodik benne, s gondolatai megtisztulnak. V. ö. HIGGAD. MEGHIGGADT, (meg-higgadt) ösz. mn. Megritkult, megtisztult, megülepedett. Tulajd. értelem MEGHITELĖSÍT, (meg-hitelesít) ösz. áth. Valamit hitelessé tesz. V. ö. HITELĖS. Különösen valamely okirat valódiságát hivatalosan, vagy személyes hitelének erejénél fogva bebizonyitja. MEGHITELTET, (meg-hiteltet) ösz. mivelt. Törvényes tanutétel végett valakit megesket. Meghiteltetni a tanukat. Meghiteltetni a becsüsöket. V. ö. HI TELTET. MEGHITEZTET, (meg-hiteztet) 1. MEGHI TELTET. 257 MEGHITT-MEGHÍZIK MEGHIZLAL- MEGHOMÁLYOSÍT 258 MEGHIZLAL, (meg-hizlal) ösz. gyak. áth. Bő MEGHITT, (meg-hitt) ösz. mn. Kinek őszinteségében, hűségében, becsületében teljesen bizunk, ki-séges, és folytonos táplálás által megkövérít. Meghiznek kétkedés nélkül hiszünk, s mint olyannal belső lalni a disznókat, a göbölynek való marhát. Meghizlaltitkainkat is közöljük. Meghitt szolga. Meghitt barát. ni a ludakat, réczéket. Meghizlalta a hasát. Meghitt emberre bízni magát. Néha am. magában tulságosan bizó, magáról sokat tartó, magahitt. MEGHITTSÉG, (meg-hittség) ösz. fn. Bizodalmasság, azok között, kik egymásban meghisznek. Baráti meghittségből közlötték egymással titkaikat. „A kis tarka madárt jól tartották, Czukorfalatokkal meghizlalták.“ Faludi. A Müncheni codexben a latin ,reficiam vos' így MEGHITVANYKODIK v. -HITVÁNYKO- fordittatik: Meghizlallak tütöket', mi Pesti GáborZIK, (meg-hitványkodik v. -hitványkozik). L. MEG-nál: megnyugotlak, Károlyi Gáspárnál : megnyugosztHITVÁNYODIK. lak, Tárkányinál: megnyugtatlak titeket. MEGHITVÁNYODIK, (meg-hitványodik) ösz. k. A maga nemében hitványnyá, alávalóvá, keveset érővé leszen. Különösen a palóczoknál, és Mátyusföldén am. megsoványodik. V. ö. HÍTVÁNY. MEGHIÚÍT, (meg-hiúít) ösz. áth. A Sajó-szentpéteriek,végezés'-ében 1403-ból,hiúejt' alakban am. megüresít, vagyis megkezd t. i. bort a hordóban. MEGHIÚL, (meg-hiúl) ösz. önh. Tulajd. ért. hiuvá leszen, azaz megürül, tartalma kifogy, vagy megkevesbedik. Egyébiránt csak átv. értelemben használtatik, s am. megsemmisül. Várakozása, reménye meghiúlt. Máskép: meghiusúl. MEGHÓBOLYGÓSODIK, MEGHÓBORTOSODIK, (meg-hóbolygósodik v. -hóbortosodik) ösz. k. Egészen hóbolygóssá vagy hóbortossá lesz. MEGHÓDÍT, (meg-hódít) ösz. áth. Kényszerít valakit, hogy szabadságát, függetlenségét vesztve megadja magát, megigáz. Fegyverrel meghódítani a szabad népeket. Szélesb ért. megszelidít, magához vonz. Meghódítani a szilaj csikót, tinót. Az idegenkedőket szép szóval, jó akarattal meghódítani. „Ah, mely hűséggel ápolgatja, MEGHIUSÍT, (meg-hiusít) ösz. áth. Átv. ért. valamit megsemmisít. Mondjuk oly dolgokról, melyek V. ö. HÓDÍT. nek valósága vagy létele bizonytalan, és függőben van. Meghiusitani a reményt, várakozást. MEGHIÚSODIK, (meg-hiúsodik) ösz. k.L. MEG HIUSÚL. MEGHIUSÚL, (meg-hiusúl) ösz. önh. Átv. ért. 1. MEGHIÚL. MEGHÍV, (meg-hív) I. MEGHÍ. MEGHIVÁS, (meg-hivás) ösz. fn. Cselekvés, melynél fogva valakit bizonyos helyre és időre meg hinak. Elfogadni a meghívást. V. ö. MEGHÍ. MEGHIVESĖDIK, (meg-hivėsėdik) ösz. k. A levegő mérséklete hivesre változik által. Átv. ért. mondjuk azon időszakról is, melyben a levegő hivessé lesz. Meghivesednek az éjszakák és reggelek. Az öszi napok meghivesedtek. V. ö. HIVES és HIDEG. MEGHIVESÍT, (meg-hivėsít) ösz. áth. Hivessé változtat által. A hegyeken leesett hó meghivesíti a völgyeket is. A harmat meghivesíti a levegőt. V. ö. HIVES. MEGHIVÓ, (meg-hivó) ösz. 1) mn. Személy, ki meghív, vagy eszköz, irat, mely által meghinak vala kit; 2) mint fn. meghivó jegy vagy levél. Meghivó valamely magánbálra. Meghívó a gyülésre. MEGHIZAKODIK, (meg-hizakodik) ösz. gyak. k. Folytonosan hízva megkövéredik. MEGHÍZIK, (meg-hízik) ösz. k. Egy a meghizakodik igével, csakhogy ez gyakorlatos, amaz pedig egyszerű jelentéssel bir. Verseghy. MEGHÓDLIK, MEGHOLDLIK, (meg-holdlik) ösz. k. Kriza J. szerént a székely köznép azt tartja, hogy ha a kis szopó gyermek a holdba néz, hassikulást kap, megfogy és elsárgúl. MEGHÓDOL, (meg-hódol) ösz. önh. Helyesebben meghódúl, mert áthatója meghódít, s az ily ít képzőjü igéknek következetesen úl önható képző felel meg, mint lódít lódúl, bódít bódúl, ámít ámúl, csábít csábúl stb. L. MEGHÓDÚL. MEGHÓDOLTAT, (meg-hódoltat) ösz. mivelt. 1. MEGHÓDÚLTAT. MEGHÓDÚL, (meg-hódúl) ösz. önh. A nagyobb erőnek, hatalomnak enged, s alája veti magát. A régi Pannónia, Dáczia, és több más föld népei meghódúltak Árpádnak. Mátyás királynak meghódúlt Bécs. A lázadók meghódúltak a törvényes fejedelemnek. Különösen am. a maga alávetését s engedelmességét bizonyos szertartások által nyilvánitja. A diadalmas ellenségnek a város kulcsai átadása által meghódúlni. V. ö. HÓDÚL. MEGHODÚLTAT, (meg-hódúltat) ösz. mivelt. Valakit kényszeritve rábir, hogy meghódúljon. Meghódúltatni a vad népeket. Molnár A., Pázmán és más régiek szerént meghódoltat, de szóelemzésileg nem oly szabatos, mint hódúltat. V. ö. MEGHÓDOL. MEGHOLT, (meg-holt) ösz. mn. lásd: MEG HALT. 259 MEGHOMÁLYOSÍTÁS― MEGHORDOZ meghomályosítja az üveget. A felhő meghomályosítja az eget. Átv. ért. hirre, névre, dicsőségre, erkölcsi fényre mintegy foltot vet; elhomályosít. Az elfujzott unokák meghomályosítják dicső őseik nevét. Vitézséggel szerzett szép hirét hazaárulás által meghomályosította. V. ö. HOMÁLY, HOMÁLYOS. MEGHOMÁLYOSÍTÁS, (meg-homályosítás) üsz. fn. Cselekvés, mely által valami homályossá tétetik; továbbá azon állapot, melyet ezen cselekvés okoz. MEGHOMÁLYOSODÁS, (meg-homályosodás) ösz. fu. Állapot, midőn valami meghomályosodik. Szemek meghomályosodása. V. ö. MEGHOMÁLYOSO DIK. MEGHOMÁLYOSODIK, (meg-homályosodik) ösz. k. Fényét, tisztaságát, átlátszó tulajdonságát elveszti, beborúsodik, sötétessé válik (bevégzetten). A füst lepte ablakok meghomályosodnak. Ha a függönyöket leeresztik, meghomályosodik a szoba. Sok olvasásban szemei meghomályosodtak. V. ö. HOMÁLYOS. MEGHOMORÍT, (meg-homorít) ösz. áth. Homorúvá alakít. A szántóvasat meghomorítani, hogy az a földbe akadjon. MEGHOMORODIK, (meg-homorodik) ösz. k. Homorodva meggörbed, megvetemedik, meghajlad. MEGHOMPOZ, (meg-hompoz) ösz. áth. Homppal vagyis hanttal, gyepfölddel beborít, megrak. V. ö. HOMP, HOMPOZ. MEGHONOSÍT, (meg-honosít) ösz. áth. 1) Idegen földről jött személyt valamely honnak, hazának, országnak állandó polgárává, lakosává tesz, avat, illetőleg az őslakosok jogaiban részesít. 2) Külföldi növényeket behoz, s azok tenyészését állandóvá teszi. MEGHONOSÍTÁS, (meg-honosítás) ösz. fn. Cselekvés, midőn meghonosítnak valakit vagy valamit. V. ö. MEGHONOSÍT. MEGHONOSODÁS, (meg-honosodás) ösz. fn. Elszármazási állapot, midőn valaki v. valami meghonosodik valahol. V. ö. MEGHONOSODIK. MEGHONOSODIK, (meg-honosodik) ösz. k. Mondjuk idegenről, ki valamely országba költözik, ott letelepedik,s annak állandó polgárává leszen. Átv. ért. növényvől is. MEGHOPOCZÁL, (meg-hopoczál) ösz. áth. A kis gyermeket a kezén alá s felszökdösteti. MEGHOPORCSOSODIK, (meg-hoporcsosodik) ösz. k. Hoporcsossá lesz (bevégzetten). V. ö. HOPORCSOS. MEGHORD, (meg-hord) ösz. áth. 1) Valamely térre bizonyos mértékig hord valamit, s azt mintegy betakarja. Meghordani az utakat kavicscsal, fövenynyel. Az árvíz gazzal, fövenynyel meghordta a réteket. A kertet ganajjal meghordani. 2) Valakit többfelé magával visz. Az idegent meghordani a városban. V. ö. HORD. MEGHORDOZ, (meg-hordoz) ösz. gyak. áth. Valakit folytonosan magával visz, és szinte fáradásig megjárat. Tüskén bokron meghordozni a határnézőket. Tánczban meghordozni a leányt. V. ö. HORDOZ. MEGHORGAD, (meg-horgad) ösz. önh. Horgasan meggörbed. Görcstöl, fagytól meghorgadnak az ujjak. MEGHORGASÍT, (meg-horgasít) ösz. áth. Valamit horgasan, horogformára meggörbit. Meghorgasítani a gombostüt, szeget. V. ö. HORGAS. MEGHORGASZT, (meg-horgaszt) ösz. áth. 1. MEGHORGASÍT. MEGHORHOSODIK, (meg-horhosodik) ösz. k. Horhossá lesz, azaz a záporok árkokat mosnak rajta. MEGHORNYAD, (meg-hornyad) ösz. önh. Rovatékos vonalak, nyilások, mélyedések (hornyok) képződnek rajta. Némely dinnyefajok kérgei meghornyadnak. V. ö. HORNY. MEGHORNYÓDZIK, tájdivatosan am. meghernyódzik, meghernyósodik. MEGHORNYOL, (meg-hornyol) ösz. áth. Hornyolva bemetél, megrovátkol valamit. Meghornyolni a hengert, korongot. V. ö. HORNYOL. MEGHORNYÓSODIK, (meg-hornyósodik) ösz. k. Bodrogközben am. meghernyósodik, belepik a hernyók. Meghornyósodtak a fák. MEGHOSSZABBÍT, (meg-hosszabbít) ösz. áth. Valamit szokott, rendes vagy kiszabott hosszmértéken túl megnyújt, megtold. Vonatkozik időre és térre, s oly tárgyakra, melyeket idő vagy tér szerént mérnek. Meghosszabbítani a kertet, a vaspályát, az épületet. Meghosszabbítani a ruhát, kötelet. Meghosszabbítani a határidőt, a szünidöt. Meghosszabbítani az életet. Meghosszabbítani a váltót, azaz a lejáratot, vagyis fizetési határidőt későbbre halasztani. MEGHOSSZABBÍTÁS, (meg-hosszabbítás) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamit meghosszabbítanak, továbbá azon eredmény, mely ama cselekvés által eszközöltetik. Az árok meghosszabbításán dolgozni. A nyugidő meghosszabbításaért könyörögni. V. ö. MEGHOSSZABBÍT. MEGHOSSZABBODÁS, (meg-hosszabbodás) ösz. fn. Azon állapoti változás, midőn valami meghosszabbodik. A tavaszi napok meghosszabbodására várni. V. ö. MEGHOSSZABBODIK. MEGHOSSZABBODIK, (meg-hosszabbodik) ösz. k. Mintegy magától hosszabbra nyúlik, megnövekszik. A nyiretlen szakál, hajak meghosszabbodnak. Tavaszkor a napok meghosszabbodnak. MEGHOSSZABBÚL, (meg-hosszabbúl) ösz. önh. 1. MEGHOSSZABBODIK. MEGHOSSZÍT, (meg-hosszít) ösz. áth. Hosszura megnyújt, megtold valamit. Különbözik tőle a meghosszabbít, mert ez viszonylagos többszörözött nagyitást jelent, amaz pedig viszonytalant és egyszerüet. MEGHOSSZÚL, (meg-hosszúl) ösz. önh. Hoszszura elnyúlik. Jelenti a hoszmértéknek viszonytalan és egyszeres növését, meguyulását. V. ö. MEGHOSZSZABBODIK. MEGHOZ, (meg-hoz) ösz. áth. 1) Az eltüntet, eltávozottat ide, különösen visszahozza. Meghozni a szökevényeket. Az elveszett juhot meghozta a pásztor. 2) Meghozni a tartozást, adósságot, am. megfizetni. 3) A távollévőt elhozza, ide hozza. Vonatkozik térre és időre. Meghozták a hadi foglyokat. Azt is meghozza az idő. Minden évszak meghozza a maga gyümölcsét. „S nem látod magad is vijjogva repülni fölötted A puszták madarát? Eljött, hogy téged emészszen S szállongó fiait meghozza lakozni hadadra.“ Vörösmarty. MEGHÖKKEN, (meg-hökken) ösz. önh. Valamely kedvetlen, ijesztő benyomás következtében viszszahatást érez testében és lelkében. Rosz hirre meg kökkenni. Már maga a hökken ige hátramozdulást, visszalépést jelent. V. ö. HÖKKEN. MEGHÖKKENT, (meg-hökkent) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy valaki meghökkenjen. Egy fenye getődző levél meghökkentette öt. V. ö. MEGHÖKKEN. MEGHÖKÖL, (meg-hököl) ösz. önh. Mondják ökörről, midőn ezen rákiáltó szóra hök! v. hök meg! farral hátra nyomúl. Meghököl a medve (is) midőn futtában neszre hirtelen megáll. (Bérczy Károly). MEGHÖKÖLTET, (meg-hököltet) ösz. mivelt. Az ökröt hök kiáltással vagy ütés, fenyegetés által hátráltatja. Néha am. a ruhát kíméletlenül elkoptatja, elszakgatja. V. ö. HURCZOL. MEGHURIT, (meg-hurít) ösz. áth. Erős, nyers hangon megdorgál, leesitít, elhallgattat valakit. Meghurítani a pajkos sihedereket. V. ö. HURÍT. MEGHUROGAT, (meg-hurogat) ösz. gyak. áth. Gyakori nyers hangon megdorgál, megfedd, elhallgattat. Meghurogatni a csendzavarókat. V. ö. HUROGAT. MEGHUSÁNGOL, (meg-husángol) ösz. áth. Husánggal, azaz suhogó vesszővel vagy bottal megver valakit. V. ö. HUSÁNG. MEGHUTTYAN, (meg-huttyan) ösz. önh. 1. HUTTYAN alatt. MEGHÚZ, (meg-húz) ösz. áth. 1) Valamit úgy húz, hogy mozgásba jöjön. Meghúzni a harangot. 2) Valamit húzva megnyújt, meghosszabbít vagy megmerevít, megfeszít. Meghúzni a hajó kötelét. Meghúzni az öszrezsugorodott ruhát. Meghúzni a rugalmas testet, a bört, a szíjat. Meghúzni az ember haját, a ló üstökét, a tehén farkát. 3) Az úgynevezett vonó hangszeren játszik. Húzd meg azt a hegedüt. Húzd meg a nótámat. 4) Magát meghúzni, am. meghunnyászkodni, megsunyni magát; visszavonúlni; nem hetvenkedni, szük korlátok között élni, maradni. Meghúzta magát MEGHÖPÖRCSÖSÖDIK, (meg-höpörcsösödik) ösz. k. Egészen höpörcsössé v. hömörcsössé válik. V. ö. HÖPÖRCS, illetőleg HÖMÖRCS. MEGHÖRCSÖGÖSÖDIK -HÖRCSÖKÖ-egy szobában. Egy szögletben meghúzván magát szót V. SÖDIK, (meg hörcsögösödik v. -hörcsökösödik) ösz. k. Hörcsökössé, azaz mérges természetüvé válik (bevégzetten). MEGHÚGYOZ, MEGHUGYOZ, (meg-húgyoz) ösz. áth. Hugygyal megöntöz, megmos, megnedvesit. Meghúgyozni a posztót, ha nem hagyja-e el a szi nét. Meghúgyozni a rühes tagot. Lóhúgygyal meghúgyozni a földet. Néha am. lehugyoz, Még a kutya sem hugyozza meg. V. ö. HUGYOZIK. MEGHUJJOGTAT, (meg-hujjogtat) ösz. áth. Hujjogni kényszerít, megzaklat. MEGHUNNYÁSZKODÁS v. -HUNYÁSZKODÁS, (meg-hunnyászkodás) ösz. fn. Ravaszul vagy féltében maga megalázása. V. ö. MEGHUNNYÁSZ KODIK. MEGHUNNYÁSZKODIK, MEGHUNYÁSZKODIK, (meg-hunnyászkodik) ösz. k. Ravaszul vagy féltében megalázza, meghúzza v. megsúnyja magát. Ellentétei: hetvenkedik, hányjaveti magát, rátartja magát, szembeszáll, házsártoskodik. MEGHUPÁL, MEGHUPOL, MEGHUPPOL, (meg-hupál v. -hupol v. -huppol) ösz. áth. Úgy megver v. megdönget v. megpufál, hogy ,hup' vagy ,hupp hangot ad. V. ö. HUP, HUPÁL. MEGHUPOLYAGOSODIK, (meg-hupolyagosodik) ösz. k. Hupolyagossá lesz (bevégzetten). MEGHURCZOL, (meg-hurczol) ösz. áth. Folytonosan magával hurczol, maga után vontat valakit vagy valamit. Hajánál fogva meghurczolni valakit. A levetett és kengyelbe akadt levagot meghurczolta a szilaj paripa. A hosszu ruhát meghurczolni a sárban. sem szólt. Jobb volna meghúznod magadat, mint hetvenkedned. 5) Átv. ért. megsanyarít; a zsarolásig fizettet. A nagy betegség igen meghúzta a szegényt. Némely vendéglősök szeretik meghúzni az utast. Egy rövid ebédért, és éjjeli hálásért tíz forintig meghúztak. 6) Szintén átv. ért. Meghúzni a korsót, kancsót, palaczkot, am. nagyot inni belőle. Meghúzni az álmot, tájdivatosan am. hosszasan alunni. V. ö. HÚZ. MEGHÜL, (meg-hül) ösz. önh. Melegségét bizonyos fokig elveszti. Meghül a levegő. Meghül az étel. Meghül a melegített vas. Fris vízben meghül a test. A Debreczeni Legendáskönyvben,meghüle' am megenyhüle vagy lecsilapúla,t. i. régi indulatában vagy gondolkodásában ,S megtanitván ottan Szent Silvester a császárt hitönknek ágazatira, azonnal meghűle és megnyittatá a tömlöczöket.“ V. ö. HÜL, HIDEGSZIK és FÁZIK. MEGHÜLEPĖDIK, (meg-hülepédik) ösz. k. A Mikor három székelyeknél am. lassanként meghül. „ ujjnyira lefőtt, teritsd ki . . . . mikor ott félig meghülepedett.... borítsd a fájós füledre." (Kriza J. gyüjt.). MEGHÜLÉS v. -HÜLÉS, (meg-hülés) ösz. fn. A testnek azon állapota, midőn bizonyos fokig melegségét veszti. Különösen állati testre vonatkozva, am. a rendes állati melegségnek megfogyatkozása, mely gyakran veszélyes betegséget okoz. V. ö. HÜL. MEGHŰSÍT v. HÜSIT, (meg-hüsít) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy hüs legyen valamely test. Az éjszaki szél meghűsíti a nyári levegőt. A jeges víz meghűsíti az italt. V. ö. HUS, HIDEG, FAGYOS. |