233 MEGFÚR-MEGFUVALKODIK A torkon akadt csont megfúlasztja az embert. Itt megfúlaszt bennünket a füst. V. ö. FÚL ASZT. MEGFÜDÜL-MEGFŰSZÉRÉZ 234 MEGFÜDÜL, (meg-füdül) ösz. önh. Székely tájszólás szerént am. megtébolyodik, megbolondól. Az egyszerü füdül rokonságban van az alhangu fudáza névvel, ez ismét fut igével, a honnan megfüdül, mintegy megfutúl, futó bolonddá lesz. MEGFÜL, (meg-fül) ösz. önh. A hőségtől által MEGFÚR, (meg-fúr) ösz. áth. Szoros ért. furú nevü eszközzel meglikaszt valamit. Megfúrni a földet, ha nincs-e vízforrás benne. Megfúrni a régi gerendát, ha nem-e purhás belül. Szélesb ért. akármiféle hegyes eszközzel meglikaszt valamely testet. A harkály meg-járva megmelegszik. Mondják különösen nyirkosan fúrja a fák kérgeit. Bottal megfúrni az iszapot. Megfúrom a füledet megtanítlak vigyázni a szóra. (Km.). MEGFURKÓZ, (meg-furkóz) ösz. áth. Furkós bottal megver valakit v. valamit. Megfurkózni a tetten kapott tolvajt. Megfurkózni a szilaj tinót. MEGFUT, (meg-fut) ösz. önh. Futva eltávozik, elmegy. Itt a meg am. el. Használtatik tárgyesetes viszonynévvel is, midőn am. bizonyos utat, vonalt futva megtesz. A versenyzők háromszor megfutották a pályát. Megfutni az erdőt am. futtában be- vagy meg járni. V. ö. FUT. MEGFUTAMIK, (meg-futamik) ösz. k. Futásnak ered. Itt a meg kezdést jelent. És megharczola a két király, és megfutamék a Demeter hada. (Káldi Mach. 10. 49.). MEGFUTAMÍT v. -FUTAMIT, (meg-futamít) ösz. áth. Eszközli, hogy valaki v. valami futásnak ered vagy indul. Megfutamítani az ellenséget. A böglyök meleg nyárban egész csordákat megfutamí tanak. egymásra halmozott fű, széna, szalma, gabona, s egyéb termények felől, midőn erjedésbe mennek által, mely melegséggel és az illető testnek romlásával, megrohadásával jár. A köles-szalma igen hamar megfül. Nedves kamarában megfül a jószág. V. ö. FÜL. MEGFÜLED, (meg-füled) ösz. önh. Abban különbözik a megfül igétől, hogy ez egyedül a nedves melegség és forrongás bevégzését fejezi ki; amaz pedig magában foglalja a belső cselekvést is, mely által ezen állapot létre hozatik. E belcselekvést az ed képző fejezi ki. V. ö. FÜLED. MEGFÜLEL, (meg fülel) ösz. áth. A vadászról mondják, midőn a vad közellétét neszéről vagy hangjáról megtudja; különösebben a szarvasvad hollétét reggel és este rigyetése után kifürkészi. MEGFÜRDIK, (meg-fürdik) ösz. k. Fürödve megmosdik. Megfürödni a patakban, tóban. V. ö. FÜRDIK. MEGFÜREMEDIK, (meg-füremédik) ösz. k. Frisen megindul, megelevenedik. Székely szó. A betegség után megfüremedett. MEGFÜREMÍT, (meg-füremít) ösz. áth. Frisen megindít, megelevenít, megélénkít. MEGFÜRÉSZÉL, (meg-fürészél) ösz. áth. Fü részszel meghasít, megmetsz valamit; a fürészelést bevégzi. MEGFÜRÖSZT, (meg-füröszt) ösz. áth. Fürdőben megmosdat. Megfüröszteni a kisdedet. Szélesb ért. tetőtől talpig vízbe márt vagy megöntöz, megnedvesít. Megfüröszteni az ebet. A zápor ugyan megfürüsztött bennünket. V. ö. FÜRÖSZT. MEGFÜSTÖL, (meg-füstöl) ösz. áth. 1) Füstön megaszal, megszárít valamit. Megfüstölni a húst, kol bászt, halat, turót. 2) Illatszerü füstöt csinál valami körül. Megfüstölni a templomi gyászravatalt. V. ö. FÜSTÖL. MEGFUTOS, (meg-futos) ösz. önh. 1) Tárgy esetes viszonynévvel am. bizonyos tért vagy vonalt | gyakran futva, vagy futtában bejár. A czirkál k megfutossák a határt. 2) Mondják tehénről, midőn bikával L. MEGFÜSTÖSÖDIK. közösül; máskép megüzelkedik v. megfolyat. MEGFUTTAT, (meg-futtat) ösz. áth. és mivelt. 1) Valakit v. valamit kényszerít, hogy bizonyos utat futva megtegyen, vagy futásnak eredjen. Megfuttatni a lovakat. Megfuttatni az ellenséget. 2) Átv. ért. mondják leginkább ötvösökről, midőn bizonyos eszközt olvasztott ezüsttel vagy aranynyal bevonnak. A réz csatot ezüsttel, az ezüst szelenczét aranynyal megfuttatni. V. ö. FUTTAT. megfú. MEGFÜSTÖLÖDIK, (meg-füstölődik) ösz. belsz. MEGFÜSTÖSÖDIK, (meg-füstösödik) ösz. k. A füsttől megszagosodik és megszinesedik. A kéménybe akasztott hús megfüstösödik. A szalmánál főtt ételek megfüstösödnek. V. ö. FÜSTÖS. MEGFÜSÜL, (meg-füsül) ösz. áth. 1. MEG FÉSÜL. MEGFŰSZERÉZ, (meg-fűszéréz) ösz. áth. Füszerrel meghint vagy kever, vagy izletessé tesz. Az ételeket hajmával, borssal, paprikával, gyömbérrel, MEGFUVAL, (meg-fuval) ösz. áth. Gyöngén sáfránnal stb. megfűszerezni. V. ö. FÜSZER. Átv. ért. bizonyos élvezetet különösen tetszetős módon kedMEGFUVALKODIK, (meg-fuvalkodik), lásd: vessé tesz. A lakomát vidám, elmés tréfákkal, nyájassággal, zenével megfűszerezni. MEGFÓKODIK. megmelegszik. MEGFÜVESĖDIK v. -FÜVESĖDIK, (megfüvesėdik) ösz. k. A fű megszaporodik rajta. A parrag földek, az elhagyott telkek, utak megfüvesednek. MEGGAJDOSODIK, (meg-gajdosodik) ösz. k. Gajdossá lesz, megittasodik. MEGGALLÉROZ, (meg-galléroz) ösz. áth. Valamit gallérral ellát, fölékesít. MEGGALLÓKÁZTAT, (meg-gallókáztat) ösz. miv. Eszközli, hogy valaki gallókán, vagyis hintán ide-oda lóbáltassék. MEGGALYABÍT, (meg-galyabít) ösz. áth. Galyabítva elkészít. MEGGAMÓZ, (meg-gamóz) ösz. áth. 1) Gamóval ellát. 2) Megpetél, elhál. MEGGANAJOZ, (meg-ganajoz) ösz. áth. Ganajjal meghord, megzsíroz, megtrágyáz valamely földet. Megganajozni a szántóföldet, szölökertet, rétet. MEGGÁNYOL, (meg-gányol) ösz. áth. Valamit gányával, vagyis nagyjából öszvefont sövénynyel bekerít. MEGGARÁDOL, (meg-garádol) ösz. áth. Garáddal bekerít valamely tért. Meggarádolni a szőlőkertet, az ültetvényerdőt. MEGGARASZOL, (meg-garaszol) ösz. áth. A székelyeknél am. megdoroszol, azaz doroszlóval az útat megnyesi a kertben, szőlőben. V. ö. GARASZOL. MEGGÁRGYÁZ, (meg-gárgyáz) ösz. áth. A kútnak gárgyát, azaz kávát csinál. Meggárgyázni a pusztai kútat, hogy a barom bele ne bukjék. V. ö. GÁRGYA. MEGGÁTOL, (meg-gátol) ösz. áth. Átv. ért. valamit végleg akadályoz, nem engedi, hogy megtörténjék. Meggátolni az ellenség előnyomulását. „Ha idegen társam meg nem gátolt volna, V. ö. GÁT, GÁTOL. MEGGAZDAGÍT, (meg-gazdagít) ösz. áth. Eszközli, hogy valaki valósággal gazdaggá legyen. Itt a meg bevégzett tényre vonatkozik. A juhtenyésztés hazánkban sok haszonbérlőt meggazdagított. V. ö. GAZ DAG. MEGGAZDAGODIK, (meg-gazdagodik) ösz. k. 1. MEGGAZDAGSZIK. MEGGAZDAGSZIK, (meg-gazdagszik) ösz. k. Javak, kincsek szaporítása által gazdaggá leszen. Az iparkodó és takarékos kereskedő előbb meggazdagszik, mint a hanyag és bőven költekező. V. ö. GAZDAG. MEGGAZDAGÚL, (meg-gazdagúl) ösz. önh. 1. MEGGAZDAGSZIK. MEGGAZEMBÉREZ, (meg-gazemberéz) ösz. áth. Ezen becstelenítő névvel : gazember, meggyaláz valakit. MEGGÁZLAT, (meg-gázlat); lásd: MEGGÁ ZOLTAT. MEGGÁZOLTAT, (meg-gázoltat) ösz. miv. Eszközli, hogy valami pl. marha lábával valamit letipor. MEGGEBED, (meg-gebed)ösz.önh. Mondják különösen barmokról, nevezetesen lovakról, midőn éhen vagy betegségben megdöglenek. Emberről csak megvetőleg használtatik. Nem halt meg, hanem meggebedt. Gebedjen meg a rosz ember! Meggebedt haragjában. (Szabó D.). V. ö. GEBE, GEBED. MEGGEGYERÉSZ v. -GEGYERÉZ, (meggegyerész v. -gegyeréz) ösz. áth. Szemtelenül megfogdos. MEGGELYVÁSODIK, (meg-gelyvásodik) ösz. k. Gelyvássá v. golyvássá lesz. V. ö. GOLYVA, GOLYVÁS. MEGGÉMBÉRÉDIK, (meg-gémbérédik) ösz. k. Mondjuk oly testekről, melyek a hideg által öszvezsugorodnak, s megmerevednek. Kemény hidegben meggémberednek az ujjak. Meggémberedik a sár, víz,midön fagy. Máskép : meggöbörödik v. -gibérédik. MEGGÉMBERÍT v. GÉMBERIT, (meg-gémbérít) ösz. áth. A hideg bizonyos testeket merevvé tesz, öszvezsugorít. A hideg éjszaki szél meggémber{tette a sárt. V. ö. GÉMBER. MEGGENYED, (meg-genyed) ösz. önh. Genynyel megtelik. Meggenyed a seb. V. ö. GENYED és EVED. MEGGEREBEL, (meg-gerebel); 1. MEGGE REBENÉL. MEGGEREBENĖL, (meg-gerebenėl) ösz. áth. Gerebennel bizonyos haj-szőr-gyapjúféle testeket megfésül, megtisztít, megsimít. Meggerebenelni a tilólt kendert, lent, gyapjút. Csapók nyelvén megkártol, minthogy a csapók gerebenét különösen kártnak nevezik ̧ MEGGEREBENEZ, 1. MEGGEREBENÉL. MEGGEREBLYÉL, (meg-gereblyél) ösz. áth. Gereblyével megtisztít, megegyenget. A felásott földet meggereblyélni. A gazos tarlót meggereblyélni. V. ö. GEREBLYE. MEGGEREZDĖL, (meg-gerezdél) ösz. áth. Valamely testen oly metszéseket, rovásokat visz végbe, melyek azt gerezdes alakúvá teszik. V. ö. GEREZ DEL. MEGGERJED, MEGGERJESZT, (meg-gerjed és meg-gerjeszt); 1. MEGGYÚL, MEGGYÚJT. „Jéruzsálemet megvötték vala és meggerjesztették vala (succenderunt) ötet tüzzel.“ „És úgy a király megharagván parancsola serpenyőket és fazekakat meg 237 MEGGIBÉRÉDIK - MEGGONDOLTSÁG MEGGONDOLVA- MEGGUGÁSODIK 238 gerjesztetni (succendi. Bécsi codex). Eléjönnek Szabó, meghányvet valamit, mintsem valamire elhatározná Dávidnál is: „Meg-, fölgerjedett a tüz." "Megger- magát, vagy véleményét, itéletét kimondaná. jesztem gyúlasztom." MEGGONDOLVA, (meg-gondolva) ih. Fonto = l. MEGGIBÉRÉDIK, (meg-gibėrėdik) ösz. k. 1. lóra véve, észszel meghányvavetve, nem elsietve, nem MEGGÉMBĖRĖDIK. hebehurgyán. V. ö. MEGGONDOL. MEGGOLYVÁSODIK, (meg-golyvásodik); 1. MEGGELYVÁSODIK. MEGGOMBOLYÍT, (meg-gombolyít); 1. MEG GÖMBÖLYÍT. MEGGONDOL, (meg-gondol) ösz. áth. Valamit észszel meghányvet, s a mellette és ellene szóló okok öszvevetése után határoz vagy következtet. Gondold meg elöbb, ha valamit tenni akarsz. Ha meggondolom, mégis vakmerő voltam! Azt meg nem gondoltad, hogy tettednek ily következete leggen. Én mindent meggondoltam, s elhatároztam magamban, hogy.... Egyezik vele átv. ért. megfontol.,Meggondol' különösen használtatik visszaható névmással is, midőn am. valamire elhatározza magát. Meggondoltam magamat, nem megyek sehová. Ugyan ne ingadozz oly sokáig, hanem gondold meg végre magadat. Herczeg, jól meggondold magad, Csáti Demeter. (Révay véleménye szerént a XV. századból). Itt a meg előre bocsátott gyakorlaton alapuló s bevégzett tényt jelent. MEGGONDOLÁS, (meg-gondolás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit észszel meghányunk, s ennek következtében valamit határozunk vagy következtetünk. Amit a józan ész minden embernek sugal, ahhoz sok meggondolás nem kell. MEGGONDOLATLAN, (meg-gondolatlan) ösz. mn. 1) Személyre vonatkozólag am. könnyelmü, hebehurgya, szeles, ki előre nem gondolja meg, mit és miért tesz, ki a dolog mellett és ellene szóló okokat vizsgálóra nem veszi, ki vakon cselekszik. Meggondolatlan ifju. 2) Mondjuk az ily személy tetteiről is. Meggondolatlan beszéd. Meggondolatlan vállalat. Határozóilag am. meggondolatlanul. MEGGONDOLATLANSÁG, (meg-gondolatlanság) ösz. fn. Könnyelmüség, hebehurgyaság, szelesség az elhatározásban; a teendő dolgok meg nem fontolása. Meggondolatlanság volt tőled ily jöttment ember becsületébe bízni. MEGGONDOLATLANUL, (meg-gondolatlanul) ösz. ih. Könnyelmüleg, hebehurgyán, szeleskedve, az illető dolgot meg nem hányvavetve. Fontos dologba meggondolatlanul ne fogj. MEGGONDOLT, (meg-gondolt) ösz. mn. 1) Személyről szólva, ki valamit észszel meghányvet. Érett eszi, meggondolt férfiak tanácsát követni. 2) Tettre vonatkozólag, amit az ész meghánytvetett, minden oldalról megvizsgált, és úgy határozott el. Meggondolt beszéd, itélet. Meggondolt vállalkozás. MEGGONOSZBÍT, (meg-gonoszbít) ösz. áth. A Tatrosi codexben am. megbotránkoztat. „Hogy ha te jog szemed meggonosz beitand tégedet" (scandalisat te). MEGGÖBÖD, (meg-göböd) ösz. áth. A székelyeknél am. megver, megpáhol, megpufol. Egy darab fával jól meggöbödték. (Kriza J.). MEGGÖBÖRÖDIK, (meg-göbörödik); lásd: MEGGEMBÉRÉDIK. MEGGÖCSÖRTÖSÖDIK, (meg-göcsörtösödik) ösz. k. Göcsörtössé lesz. MEGGÖMBÖLYÍT v. GÖMBÖLYIT, (meggömbölyít) ösz. áth. Gömbölyüvé átalakít. MEGGÖMBÖZ, (meg-gömböz) ösz. áth. Bizonyos eszköznek gömbféle fejet csinál. Meggömbözni a szegeket. Az úgynevezett gömböstüket meggömbözni. MEGGÖRBED, (meg-görbed) ösz. önh. Valamely hajlékony test egyenes irányát vagy állását vesztve görbén meghajlik. A köbe vert szeg hamar meggörbed. A görcshúzta ujjak meggörbednek. Nehéz teher alatt meggörbed a test. V. ö. GÖRBE, GÖRBED. MEGGÖRBESZT, (meg-görbeszt) ösz. áth. Eszközli, hogy valamely hajlékony test meggörbedjen. Meggörbeszteni a szeget, a gombostüt, a pipaszurkálót. V. ö. GÖRBE. MEGGÖRBÍT v. -GÖRBIT, (meg-görbít) ösz. áth. Abban különbözik a meggörbeszt igétől, hogy ebben törzsök a folytonosságot jelentő elavult görbesz, amabban pedig az egyszerű állapotot jelentő görbe; tehát meggörbiteni valamit am. görbére meghajtani, meggörbeszteni am. folytonos tartós görbe állapotuvá tenni. MEGGÖRBÜL v. GÖRBÜL, (meg-görbül) ösz. önh. Görbén meghajlik, görbévé lesz. MEGGÖRDÜL v. -GÖRDÜL, (meg-gördül) ösz. önh. Gördülni kezd, gördülni megindul. MEGGÖRGET, (meg-görged) ösz. áth. A kandisznó meghágja az emsét vagy koczát. MEGGÖRNYED, (meg-görnyed) ösz. önh. Valamely teher alatt vagy nyavalya miatt meggörbed. MEGGÖRZSED, (meg-görzsed) ösz. önh. Erős nyomás vagy tekerés vagy csavarás által meggörbül, összenyomúl. MEGGUBBAD, (meg-gubbad) ösz. önh. A hajósok nyelvén: meggubbad a hajó, midőn annak eleje és hátulja meg- vagy leszáll, közepe pedig változatlan marad, mi leginkább roszul terhelés folytán áll elé. (Kenessey Albert). MEGGUBOZ, (meg-guboz) ösz. áth. Megbúboz, megtépász. MEGGONDOLTSÁG, (meg-gondoltság) ösz. fn. MEG GUZSORODIK, (meg-guzsorodik) ösz. k. GYANTA. Gúzsként öszvetekeredik. MEGGYANÚL, (meg-gyanúl) ösz. áth. Valamit MEGGY, fn. tt. meggy-et, harm. szr. e. A gyanúba vesz, gyanukép előre megérez, megsejt vameggyfának csontáros gyümölcse. Piros, fekete meggy. lamit. E dolgot már régen meggyanúltam. Ritka haszSpanyol, hólyagos meggy. Sajmeggy. Savanyú meggy.nálatu szó. V. ö. GYANÚ. Bővebben 1. MEGGYFA alatt. MEGGYAK, (meg-gyak) ösz. áth. Hegyes esz közzel megszúr. Dárdával, kardhegygyel meggyakni valakit. Ösztökével meggyakni az ökröt. Ez igét hajdan komoly tisztes beszédben is használták, ma pedig egyedül trágár értelemben veszik. V. ö. GYAK. MEGGYAKÁZ, (meg-gyakáz) ösz. áth. Gyakával megerősít. Székely szó. V. ö. GYAKA. MEGGYAKDOS v. GYAKDOZ, (meg-gyakdos v. -gyakdoz) ösz. áth. Sokszor meggyak. „Vas szegökvel meggyakdosták." (Benigna asszony imakönyve). MEGGYAKROL, (meg-gyakrol) ösz. önh. A Bécsi codexben am. meghirdettetik. És midőn királynak parancsolatja meggyakrolt volna" (percrebruisset. Eszter II. fejezet. Ruth I.fejezetében pedig: „Igen gyors hír gyakrola", azaz terjede percrebruit). A forditó alkalmasint maga csinálta ügyetlenül a ‚crebro' gyakran) szó után. MEGGYAKROZ, (meg-gyakroz) ösz. áth. A székelyeknél Kriza J. szerént am. sürün tüzdeli lábát a tánczban. = MEGGYÁPOL, (meg-gyápol) ösz. áth. Megfedd, meggyaláz. V. ö. GYÁPOL. MEGGYAPONIK, (meg-gyaponik) ösz. k. Felgyúlad, fölgerjed. V. ö. GYAPONIK. MEGGYAPORODIK, 1. MEGGYARAPODIK. MEGGYARAPODIK, (meg-gyarapodik) ösz. k. Mondjuk állatokról és növényekről, midön tenyészés által megszaporodnak, megsokasodnak. Átv. ért. am. meggazdagodik vagy megnövekszik. Jó gazdálkodás által meggyarapodni. V. ö. GYARAPODIK. MEGGYÁRT, (meg-gyárt) ösz. áth. Gyártva elkészít. MEGGYBOR, (meggy-bor) ösz. fn. Meggy levéből készített borféle szeszes ital. Máskép: meggyvíz. V. ö. MEGGY. MEGGYENGÍT, (meg-gyengít) ösz. áth. lásd: MEGGYÖNGÍT. MEGGYENGÜL, (meg-gyengül) ösz. önh. lásd: MEGGYÖNGÜL. MEGGYĖPĖSĖDIK, (meg-gyėpėsėdik) ösz. k. Benövi s elszaporodik rajta a gyep. Az elhagyott utak, szántóföldek meggyepesednek. MEGGYERÉKÉZIK, (meg-gyerekézik) ösz. k. Gyermeke születik, megbabázik. A várt idő elött meggyerekezett. MEGGYÉRÍT v. —GYÉRIT, (meg-gyérít) ösz. áth. Eszközli, hogy valaminek sürü sokasága megritkul. Meggyéríteni a sürü erdőt. Meggyéríteni a buján tenyésző cserjét. A sok vadász meggyéríti a nyulakat. V. ö. GYÉR. MEGGYALÁZ, (meg-gyaláz) ösz. áth. Valakit becsületében megsért, megszégyenít, mások gúnyjának, megvetésének kitesz. Rágalmak által meggyalázni valakit. Az elvetemedett leány meggyalázza szüleit. Gúnyiratokkal, hirlapokban meggyalázni valakit. Mondják a hidegről is, midőn ez valakit általjár, megcsigáz. Meggyalázta a hideg. Vadásznyelven,megcsúfol' helyett is használtatik. Viszszaható névmással am. saját erkölcstelen viselete által szégyent hoz maga fejére. Ki a becsületes embert bántja, az maga magát k. 1. MEGGYERÉKÉZIK. gyalázza meg. (Km.). V. ö. GYALÁZ. MEGGYALÁZÁS, (meg-gyalázás) ösz. fn. Bántalmazó cselekvés, mely által meggyaláznak valakit. V. ö. GYALÁZ. MEGGYALÚL, (meg-gyalúl) ösz. áth. Gyaluval megsimít, megegyenget valamit. Meggyalulni a deszkát, sindelyt. V. ö. GYALÚL. MEGGYERMEKÉZIK, (meg-gyermékézik) ösz. MEGGYÉRÜL v. -GYÉRÜL, (meg-gyérül) ösz. önh. Sürü sokasága megritkúl, megkevesbedik. A pusztitó egerek által, és száraz fagyban meggyérült a vetés. Némely vidékeken igen meggyérültek az erdők. V. ö. GYÉR. MEGGYES, (1),(meggy-es) mn. tt. meggyes-t v. -et, tb.ek. Meggyel bővelkedő; vagy meggyel MEGGYÁMBÁL v. GYÁMBÁSZ, (meg töltött, készített; vegyített. Meggyes kosár. Meggyes gyámbál v. gyámbász) ösz. áth. Meggyömötöl v. pálinka. (Meggyel szigorun véve így volna irandó : gyömöszöl, megzömöcsköl, öszvegyür, erővel meg-,meggygyel', meggy-vel; de helyesirási szabályunk nyomkod; továbbá megtép v. -tépász. szerént három mássalhangzót egymásután soha sem írunk; így,tettel' nem:,tetttel.') = MEGGYES, (2), (mint föntebb) fn. tt. meggyes-t, MEGGYÁMOLÍT, (meg-gyámolít) ösz. áth. Gyámokkal, támasztékkal ellát valamit, hogy állva maradjon, hogy el ne döljön. Meggyámolítani a fala- tb. -ek. Kert, melyben meggyfák tenyésznek. kat, palánkot. Átv. ért. valakit megsegít. Az árvákat, szükölködöket meggyámolítani. V. ö. GYÁMOL. MEGGYES, (3), faluk Sopron és Szala m., puszták Veszprém és Bihar m., erdélyi város Meggyes székben, ARANYOS-, mváros Szathmár megyében; helyr. Meggyes-re, en, -ről. MEGGYFA, (meggy-fa) ösz. fn. Molnár A. szótárában cerasus. Diószegi füvészkönyve szerént a húszhímesek seregébe, és egyanyások rendébe tartozó csontáros gyümölcsü fák egyik neme (pruni species), mely alá a cseresnyefa is tartozik; Gönczy Pál pedig az egész nemnek,cerasus' és magyarul szintén,meggy' nevet ad. Ezek szerént meggyfák neve alatt értetnek azon csontárgyümölcsü fák, melyeknek csészéji ötmetszésűek, (metszései láncsásak, némely fajokban hátratüremlettek), csontárjaiknak (melyek gömbölyűek vagy szívformák) makkja csonthéju, nemlikacsos, kétfelé váló, választékja kevessé tetszik ki. Vannak cserjefajai is. E nem alá tartoznak, mint ismertebbek : Zelnicze meggy (prunus padus, Gönczy P. szerént cerasus padus), máskép köznépiesen: kutya v. vad, v. gerezdes cseresnye; továbbá sajmeggy, melynek cserjéje alacson, máskép: törpe cseresnye (prunus mahaleb, Gönczy P. szerént: cerasus mahaleb);borostyán-meggy (laurocerasus); cseplesz-meggy (chamaecerasus); borízű meggy (prunus cerasus, Gönczy P. szerént: cerasus acida, magyarul: savanyú meggy), ez maga a közönségesen úgynevezett ,meggy', melynek virágzó ágai ernyőforma bokrosak, két, négy s többvirágúk, bokrai rövid kocsányon állanak, levelei tojáskerek-láncsásak, kopaszok, simák, gyümölcse vörös vagy feketés, s ízre leginkább savanyú. Kitünő nemes fajtája a spanyol meggy; cseresnye meggy, (prunus avium, Gönczy P. szerént: cerasus dulcis, magyarul: édes meggy), mely maga a közismeretü kerti cseresnye. MEGGYOMLÁL, (meg-gyomlál) ösz. áth. Növények, vetemények közöl a gyomot kitépi, kiirtja. Meggyomlálni a mákot, a zöldséges kertet. MEGG YOMOSODIK, (meg-gyomosodik) ösz. k, A gyom megszaporodik rajta vagy közötte. Meggyomosodik az elhagyott ugar. Meggyomosodik a kapálatlan szőlő. V. ö. GYOM. MEGGYOMROZ, (meg-gyomroz) ösz. áth. Valakinek hasát ököllel, vagy rátérdepelve erősen megnyomkodja, meggyötri, meggyömöszöli. Vetélytársát földhöz vágta, azután rátérdepelve meggyomrozta. MEGGYÓN, meg-gyón) ösz. áth. Szoros egyházi ért. gyónva megvallja bűneit. Szélesb ért. őszintén megmondja, megvallja amit hibázott, vagy vétett; s általában amit magában titkosan gondol vagy gondolt. „Ím azért én meggyóntam te Kegyelmednek az én lelkiismeretemnek titkait." Báthory István király. (Történelmi Tár VIII k.). V. ö. GYÓNIK. MEGGYÓNIK, (meg-gyónik) ösz. k. A keresztény, különösen katholika hitvallás szokása szerint a gyónást elvégzi. V. ö. GYÓNÁS. MEGGYÓNTAT, (meg-gyóntat) ösz. áth. Mondjuk egyházi személyről, midőn az illető hívek gyónását meghallgatja, üdvös oktatásokat és intéseket ad, elégtételi teendőket rendel, s kellő föltételek mellett feloldozza őket. V. ö. GYÓNTAT. MEGGYORSÍT, (meg-gyorsít) ösz. áth. Gyors. sá tesz, gyors mozgásba hozva siettet. Lépéseit meggyorsítani. MEGGYÖKERESĖDIK, (meg-gyökeresėdik) ösz. k. Gyökeret vagy gyökereket ereszt. MEGGYÖKEREZETT, (meg gyökerezett) ösz. mn. Minek gyökerei megszaporodtak, megerősödtek, Meggyökerezett agg fák. Átv. ért. ami rögzött szokássá vált, mit egyhamar kiirtani nem lehet. Meggyökerezett érzékiség, gonoszság, szokások. Mia,meggy' szónak eredeti jelentését illeti, gyöke rokonnak tekinthető vagy a bogy, mogy gyökökkel (bogyó,mogyoró szókban); vagy pedig a méz (szanszkritul: madhu) és mezga, mézga szókkal, mert ezen nemű fákból legtöbb mezga forrad ki, mely mind szinére, mind ízére nézve némileg a mézhez hasonló. Így kapta nevét a nyirfa is azon bőséges nyiroktól, melyet kivált tavaszkor, magában rejt, így a szurkos fenyő a szuroktól. Ha figyelembe veszszük, hogy az és d mint rokonhangok más nyelvekben is, nemcsak a magyar-kerei ban, fel szoktak cseréltetni, nem hibáztathatjuk azokat, kik e szót így is írják medgy, mintha gyöke volna med, melyből lett med-i, med-j, végre medgy, meggy. Söt gyökül med (= ned) is vétethetik, a midőn medi medj nedvvel bővelködő gyümölcsöt jelentene. MEGGYILKOL, (meg-gyilkol) ösz. áth. Szoros ért. gyilokkal, vagy gyilokféle hegyes eszközzel megöl valakit. Orozva meggyilkolni az utast. V. ö. GYIL KOL. MEGGYKERT, (meggy-kert) ösz. fn. Kert, melyben különösen meggyfákat termesztenek. MEGGYÓGYÍT v. GYÓGYIT, (meg-gyógyít) ösz. áth. Valakinek v. valaminek beteg állapotát megszünteti, s egészségét visszaadja. V. ö. GYÓGYÍT. MEGGYÓGYÚL v. GYÓGYUL, (meg-gyógyúl) ösz. önh. Beteges állapota megszünvén, testi, illetőleg lelki épségét, egészségét visszakapja. AKAD, NAGY SZÓTÁR IV. KÖT. MEGGYÖKEREZIK, (meg-gyökerezik) ösz. k, Gyökeret vagy gyökereket ereszt. Különösebben gyö megszaporodnak, megerősödnek. Némely növények úgy meggyökereznek, hogy alig lehet kiirtani. Átv. ért. megrögzött szokássá válik. MÖZ. MEGGYÖMÖR, (meg-gyömör) 1. MEGGYÖ MEGGYÖMÖTÖL v. -GYÖMÖSZÖL, (meggyömötöl v. gyömöszöl) 1. MEGGYÁMBÁL. MEGGYÖMÖZ, (meg-gyömöz) ösz. áth. 1) Meggyomroz. 2) Megdöröcsköl, öszvegyúr, öszvezúz. 3) Tömegbe gömbölyít. MEGGYÖNGÍT v. —GYÖNGIT, (meg-gyöngít) ösz. áth. Eszközli, hogy valaki vagy valami gyöngévé legyen. Itt a meg teljesen bevégzett tényt jelent. A rendetlen, mértékletlen élet meggyöngiti a testet és a lelket. V. ö. GYÖNGE. MEGGYÖNGÜL v. -GYÖNGÜL, (meg-gyöngül) öszönh. Ereje, hatása, szilárdsága megkevesbul. Betegségben meggyöngül a test. Időjárásra vonatkozva am. enged, meglágyúl, hidegsége múlik. Az idő meggyöngült, aligha eső nem lesz. V. ö. GYÖNGE. 16 |