213

MEGERÖLTETÉS-MEGÉRTEKEZIK

MEGÉRZÉKIT-MEGESIK

214

MEGÉRZÉKÍT, (meg-érzékít) ösz. áth. Az elvont szellemi tárgyakat mintegy megtestesíti, hogy az érzékekre is hassanak, pl. a szobrász, festész meg

MEGERŐLTETÉS, (meg-erőltetés) ösz. fn. Állapot, melyben az szenved, ki erejét önmaga szántából, vagy külső kényszerítésnél fogva megfeszíti. Ezt tennie nem nagy megerőltetésébe került. Megerőltetés által elcsigázott barmok.

MEGERŐSÍT v. -ERÖSIT, (meg erősít) osz. áth. 1) A testet bizonyos szerrel megedzi, megszilárdítja; a munka, teher, viszontagság viselésére képessé teszi. A gyakorlat megerősíti a tagokat. Az elfáradt munkást megerősíti a jó étel ital. 2) A lelki erélyt, szilárdságot, állhatatosságot neveli. Megerősíteni valakit a hitben, jóban. 3) Valamit úgy elkészít, megköt, megtámaszt, megszorít stb. hogy keményen, feszesen, mereven, mozdulatlanul álljon. Megerősíteni az épületet vasakkal, támaszfalakkal. A tengelyt megerősíteni vaslemezzel. 4) Átv. ért. tekintélyes, hiteles szó, vagy hivatalos iromány, bizonyítvány által megszentesít vagy hitelesít valamit. Tanuk által megerősíteni valamit. A népjogokat, törvényeket legfelsőbb leirat által megerősíteni. V. ö. ERŐSÍT.

MEGERŐSÍTÉS, (meg-erősítés) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamit megerősítenek. Átv. ért. hiteles bebizonyitás, vagy bizonyos tekintély által kimondott helybenhagyása, megszentesítése valaminek. Az új törvényeket megerősítés végett a fejedelemnek fölterjeszteni.

MEGÉRZIK, (meg-érzik) ösz. k. Az érzékekre benyomással, hatással van. A pézsmának nagyon megérzik a szaga. Ez ételben megérzik a vaj íze. Csak egyes számu harmadik személyben használtatik. Határtalan móddal is föl lehet cserélni, pl. Megérezni rajta, hogy záp, e. h. megérzik rajta.

MEGES, (meg-es) ih. Vagy öszve van téve a meg és es öszkötő és gyakorlatos szócskákból, s am. a megfordított esmeg, ismeg, melyből lett esmét, ismét ; vagy csak általán es képzővel alakult. Meges ott vagyunk, a hol voltunk. Máskép: megest, megént stb. Túl bőségből a megént határzóval együtt véve is használtatik meges-megént.

MEGESETT, (meg-esett) ösz. mn. Mondják leányról, özvegynőről is, ki házasságon kivül szült, de nem czégéres kéjnö

MEGESHETŐ, (meg-eshető) ösz. mn. Ami megtörténhetik, mi nem lehetetlen, hogy egykor valósággal létezzék. Megeshető dolog, hogy a gazdag koldusbotra jut.

MEGESIK, (meg-esik) ösz. k. 1) Megtörténik, véletlenül, váratlanul eléadja magát. A viszonymondatot hogy kötszóval vonja maga után. Néha megesik, hogy az okos ember is botlik. Az is megeshetik, hogy többé nem látjuk egymást. Többször megesett, hogy a fiú

csétlenség, azaz valamely baj vagy szerencsétlenség ért. Rendszerént nem tetsző értelemben használjuk. Továbbá sajátságos értelmű: Megesett valakin a szivem, szived, szive, am. nagyon megsajnáltam, sorsát fájdalmasan vettem. Megesik az ember szíve rajtok.“ (Mikes Kelemen). A székelyeknél mondják ezt is: megesett szüvibe, azaz megszomorodott. (Kriza J.). „Ily mentség ajakán rebegett a vénnek, Megesett nagy lelke bátor Etelének."

Buda halála. (Arany J.). Csak egyes számu harmadik személyben fordul elé 2) Mondják hajadonról vagy özvegyről, kit valaki terhbe ejtett. Szegény leány, már kétszer megesett. Ez értelemben minden számban és személyben ragozható. 3) Tulajdonító ragu viszonynévvel am. roszul, pórul járt, valami kedve ellen ütött ki. Megesik nekem, ha adósságomat meg nem fizethetem. Megesett neki a diószegi vásár. (Km.).

215

MEGESKET-MEGÉSZIK

MEGÉSZLEL-MEGEVED

216

MEGESKETÉS, (meg-esketés) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg törvényszéki, hatósági, egyházi szertartás, midőn megesketnek valakit.

MEGESKÜSZIK, (meg-esküszik) ösz. k. Tanuságtétel, vagy erősebb lekötelezés végett esküvel bizonyít valamit. Megeskünni valamire, am. esküvel bizonyítani, hogy állítása igaz.

„Megesküdtem az egekre,
Tudod, a nagy istenekre.“

Csokonai.

Megeskunni valakivel, am. eskü által házasságra lekötelezni magát. V. ö. ESKÜ, ESKÜSZIK.

MEGESLEG, (meg-es-leg) ih. Ismét, újra, megént. Élnek vele a székelyek, s Magyarország némely vidékein, pl. Szalában. E szónak mind három alkotó

része öszkötő és gyakorlati jelentéssel bir. Balaton vidékén hallani módosítva is: megesseg. Egyezik vele megesmeg, (azaz meg és meg, vagy meges-meg) és meg esmegént (meges-megént) tájszólások.

MEGESMER v. MEGESMÉR, (meg-esmer) ösz.

áth. 1. ISMER.

MEGESMERKĖDIK, (meg-esmerkedik) ösz. k. 1. MEGISMERKĖDIK.

MEGEST, (meg-es-t) ih. Ismét, újra, megént. Itt az est képzőben a t határzó képét viseli, mint az örömes-t, képes-t, folyvás-t stb. szókban.

MEGESTVEHESZIK, (meg-estveheszik) ösz. k. Régies, a szokottabb,megestveledik' (Pesti Gábornál is), a mai,beestveledik helyett. „Maradj mivelönk, Uram! mert megestveheszik." (Tatrosi cod. Lukács XXIV.).

MEGÉSZ, (meg ész) ösz. áth. Az eszik igének ik-telen alakja, mely jóformán országos divatu, pl. ezen mondatban: megesz a farkas, vagy ebben: egyen meg a kutya, fene, nem pedig: megeszik a farkas, egyék meg a kutya.

MEGÉSZLEL, (meg-észlel) ösz. áth. Észlelve felfog valamit. V. ö. ÉSZLEL.

MEGESZMÉL, (meg-eszmél) Visszaható névmással am. meggondolja magát. Eléjön gr. Eszterházi Miklós nádor leveleiben. (Újabb Nemzeti Könyvtár). „De talán megeszméli a magyar nemzet is magát s egyért mindnyájan nem kivánnak elveszni." (Intő levél Rákóczi Györgyhöz 1644-ből). Csakhogy magokat megeszméljék, és elállván az elpártoltak részé ről,ami szolgálatunkra és hívségünkre legottan visszatérjenek." (Ferdinand császár és király manifestuma ugyanazon évben Újabb. Nemzeti könyvtár 232. 1.). MEGESZTERGÁLYOZ, (meg-esztergályoz) ösz. áth. Esztergában megfarag, megsimít, elkészít. Megcsontot. V. ö. ESZTERGA. esztergályozni a pipaszárnak való fát, szopókának való

MEGÉTET, (meg-étet) ösz. áth. 1) Emberre vonatkozva, a magával tehetetlennek a szükséges ételt szájába adja vagy rágja. Megetetni a zsugorodott kezü nyomorékot. Megetetni a kis gyermeket. 2) Különféle állatoknak a szükséges eleséget elejökbe adja, vagy épen szájokba tömi. Megetetni a lovakat, ökröket. Meg etetni a baromfiakat, apró madarakat. 3) Bizonyos eleséget valósággal elfogyaszt. A kemény télen minden szénánkat megetettük. A kocsis nem etette meg a zabot,

hanem elitta. Néha az illető állat neve elmarad. Ha megetettél, megitattál, azután fogj. E csárdában etessünk meg. Én már megetettem. 4) Valakit v. valamit méreggel megöl, vagy oly sokat ad ennie, hogy meg. zabál bele. Ez értelemben némi különböztetés végett, közönségesebb szokás szerént, megétet használtatik. Egérkövel megétetni a patkányokat, legyeket. V. ö. ETET.

MEGÉTET, (meg-étet) ösz. áth. 1. MEGĖTET, különösebben 4).

MEGÉTKEZIK, (meg-étkezik) ösz. k. Az étkezést elvégzi. Mi már megétkezénk, midőn tỉ még rá sem gondoltatok.

MEGETT, (még-étt) névutó, mely megfelel e kérdésre, hol? s am. azon helyen, mely valakinek v. valaminek hátulsó oldalán fekszik. Ellentéte, előtt. Ház megett álló szekerek. A kazal megett meghúzni magát. Hivatlan vendégnek ajtó megett a helye. (Km.). Nagy vitéz a kemencze megett.(Km.). Tájdivatosan:mögött. Fölveszi a személyes névragokat: megettem, mẻgetted, megette stb., azaz hátam megett, hátad megett, háta megett, V. ö. MÉG.

MEGEVED, (meg-eved) ösz. önh. Mondják daganatról,sebről, midön romlott nedv,melyet evnek nevezünk, gyül meg benne. Ha jól megevedt a daganat, föl kell szakasztani, hogy rútsága kifolyjon. V. ö. EV,

MEGFÁJÍT v. -FÁJIT, (meg-fájít) ösz. áth, Fájóvá tesz. A sok borivás megfájítja a főt és gyomrot.

MEGFÁJÚL v. -FÁJUL, (meg-fájúl) ösz. önh.

MEGEZÜSTÖZ, (meg-ezüstöz) ösz. áth. Ezüsttel megfuttat, vagy ékesít, ezüstlemezzel behúz, stb. Megezüstözni a zsinórokat. Megezüstözni az imakönyv tábláját, a tajtékpipát. V. ö. EZÜSTÖZ.

MEGEZÜSTÖZÉS, (meg-ezüstözés) osz. fn. Cselekvés, mely által valamit megezüstöznek, valamint azon mü,melyet e cselekvés létre hoz. Némely eszközök megezüstözésén dolgozni. A megezüstözést drágán fizetni.

MEGFACSAR, (meg-facsar) Facsarva, vagyis csavarva megnyomkod, megszorít vagy megfordít.

MEGFAGGAT, 1. MEGFAKGAT. MEGFAGY,(meg-fagy) ösz. önh. A nagy hideg miatt megdermed, megmerevedik. Állatokról vagy növényekről szólva am. a nagy hideg miatt éltető nedveik, s egyéb életszerveik megmerevedvén élni megszünnek; a híg testekre vonatkozólag am. keménynyé lesz, megjegeczesedik. A szesztelen nedvek elöbb megfagynak mint a szeszesek. A híg sár keményen megfagyott. A hófergetegben, és csikorgó hidegben utazók közöl sokan megfagytak. Néha a testnek csak egyes részeire vonatkozik. Megfagyott a keze, lába, füle. A fák levelei, a növények gyönge szárai megfagytak. Ez értelemben a meg fölváltható el igekötővel. Elfagyott a lábának kis ujja. Különösen a növényekről használtatik. Elfagytak a fák virágai, a vetések. V. ö. FAGY.

MEGFAGYÁS, (meg-fagyás) ösz. fn. Állapot, midőn valaki vagy valami megfagy. Megfagyás ellen jó melegen öltözködni. A szőlőtőkéket, gyöngébb növényeket megfagyás ellen ganajjal befödni. V. ö. MEGFAGY.

MEGFAGYASZT, (meg-fagyaszt) ösz. áth. Eszközli, hogy valaki vagy valami megfagy. A csikorgó hidegben künn hagyott borjukat megfagyasztani. A kemény tél megfagyasztja a vizeket. Átv. ért. 1. MEGFAGYLAL, V. ö. FAGYASZT.

MEGFAGYASZTAL, (meg-fagyasztal) ösz. áth. Inkább átv, értelemben használtatik. L. MEGFAGYLAL.

MEGFAGYLAL, (meg-fagylal) ösz. áth. Fagyossá tesz, eszközli, okozza, hogy megfagyjon valami, tulajdon és átv. ért.

MEGFAKASZT, (meg-fakaszt) ösz. áth. Eszközli, hogy valami megfakadjon. Megfakasztani a kelést, genyes daganatot. Megfakasztani a tojást, szilvát. Gr. Eszterházy Miklós nádornál: megfakasztván egymásnak epéjeket, átv. értelemben, azaz felingerelvén egymás indulatát. V. ö. FAKASZT.

MEGFAKGAT, (meg-fakgat) ösz. áth. Szoros ért. kézzel nyomogatva megszorongat. Megfakgatni a czitromot, hogy a leve kifolyjon. Megfakgatni a felfúlt hólyagot, s a benne levő levegőt kinyomni. Megfakgatni a genyes daganatot. Átv. ért. valakit megkinoz, különösen erős kérdőre vesz, keményen vallat, minden oldalról sürget. A bűnvizsgáló biró megfakgatja a vádlottat. Oskolai próbatétben megfakgatni a tanulót. V. ö. FAKGAT.

MEGFAKÚL, (meg-fakúl) ösz. önh. Egészen fakóvá leszen.

MEGFANOSODIK, (meg-fanosodik) ösz. k. Fan, azaz a szeméremrészén szőr növekedik. V. ö. FAN.

MEGFARACSKÁL, (mcg-faracskál) ösz. áth. 1. MEGFARAGCSÁL.

MEGFÁRAD, (meg-fárad) ösz. önh. Erejének fogytáig vagy ellankadásig fárad. Más' ép: elfárad.

MEGFARAG, (meg-farag) ösz. áth. Valamit faragva megcsinál, elkészít. Megfaragni az irótollakat. Megfaragni az éknek való szeget. Megfaragni az épü letköveket. V. ö. FARAG.

MEGFARAGCSÁL, (meg-faragcsál) ösz. gyak. áth. Többszörös, és apró metszésekkel megkészít, vagy megrovátkol, kiczifráz valamit. Megfaragcsálni a fogpiszkálónak való fácskát. V. ö. FARAGCSÁL.

MEGFÁRASZT, (meg-fáraszt) ösz. áth. Valakit v. valamit erejének fogytáig, vagy ellankadásig fáraszt. Kettőztetett lépéssel megfárasztani a seregeket. Erös hajtással megfárasztani a lovakat. Máskép: elfáraszt, kifáraszt. V. ö. FÁRASZT.

MEGFARCZINÁL, (meg-farczinál) 1. MEG

FARTAT.

MEGFÁRÍT, (meg-fárít) ösz. áth. 1. MEGFÁ

RASZT.

MEGFARMATRINGOZ, (meg-farmatringoz) ösz. áth. Hadi törvényszék itéleténél fogva farmatringgal megver, megbüntet. Régente a huszárokat vesszőzés helyett megfarmatringozták. V. ö. FARMATRING.

MEGFARTAT, (m.eg-fartat) ösz. áth. Tulajd. ért. a barmot ütés verés által majd ide majd oda farolni kényszeríti. A lócsiszárok meg szokták fartatni a vásárra kiállított lovakat. Átv. ért. és népies kifejezéssel am. valakit szoros kérdőre vesz, fogárd módon vallat, szigorú vizsgálat által megforgat. Megfartatni a törvényszék elé idézett büntettest. Megfartatni valamely tanulmányból a növendéket. Alsó népies irásmódba való kifejezés. Máskép megfirtat. V. ö. FARTAT. MEGFARTOL, (meg-fartol) ösz. önh. Mondják a marháról, midőn farával félre vagy oldalt fordúl (bevégzetten).

MEGFÁSÍT, (meg-fásít) ösz. áth. Megtompít, vagyis oly érzéketlenné tesz valakit,mint a fa. A szüntelen szenvedés megfásította. Mondják képes kifejezéssel a szívről, kedélyről is. Máskép: elfásít.

MEGFÁSODIK, (meg-fásodik) ösz. k. 1) Mondják bizonyos gyökerekről, melyeknek húsai megszálkásodnak. Megfásodik a karaláb, retek, fanos répa. 2) Átv. ért. Érzékei megtompulnak, elvesztik fogékonyságukat, mint a fa. Máskép: megfásul. V. ö. FÁS.

MEGFÁSÚL, (meg-fásúl) ösz. önh. 1. MEGFÁ

SODIK.

MEGFATTYAZ, (meg-fattyaz) ösz. áth. A növénynek buján sarjadzó hajtásait levágja, kitépi. Megfattyazni a törökbuzát, a szőlővenyigét. V. ö. FATTYU, FATTYAZ.

MEGFATTYAZIK, (meg-fattyazik) ösz. k. Oly nöszemélyről mondják, ki törvénytelen magzatot szül. Hajadon korában kétszer is megfattyazott. V. ö. FATYTYAZIK.

MEGFÁZÁS, (meg-fázás) ösz. fn. Állapot, midön valamely állatnak belső melegségét a külső hideg fölülmulja. Megfázás ellen jó betakaródzni. Rokon értelmű hozzá a meghülés, mely azonhan a megfázásnak bizonyos fokát jelenti, s használtatik nem csak állatokról, hanem lelketlen testekről is. 1. MEGHÜLÉS.

MEGFÁZIK, (meg-fázik) ösz. k. A légnek hideg mérséklete nagyobb hatást gyakorol rája, hogy sem azt saját állati melegsége által visszaverhetné. Innen van, hogy ugyanazon külső körülményekben egyik ember vagy állat megfázhatik, a másik pedig nem. Ez áll ugyanazon állati testnek egyes részeire nézve is. A fülek, ujjak elöbb megfáznak, mint a karok.

döléket csinál. Megfedni a házat cseréppel, náddal, zsúppal, a templomot rézzel, a tornyot bádoggal. Szélesb ért. akármiféle testnek, vagy térnek födelet készít. Megfedni a pipát, poharat. Megfedni az utazó szekeret. V. ö. FÈD.

MEGFEDD, (meg-fedd) ösz. áth. Valakit megfenyít, megdorgál, megszid. Megfeddeni a kicsapongókat. Kemény szavakkal megfeddeni a szófogadatlan gyermeket. Fedd meg te tanejtványidat, (increpa discipulos tuos).Megfeddi e világot bünről,(arguet mundum de peccato.) Münch. cod.). V. ö. FEDD.

MEGFEDDÉS, (meg-feddés) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg dorgálás, fenyítés, mely által megfeddenek valakit.

MEGFEDÉS v. -FEDÉS, (meg-fedés) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamit megfednek, továbbá, az ily cselekvés által létre hozott mű. A ház megfedésével foglalkodni. A templom megfedése sokba került. V. ö. FEDÉS.

MEGFEGY, (meg-fegy) régies ösz. áth. Am. a ma szokottabb,megfenyit'. V. ö. FEGY, (1).

megfenyit.

MEGFEGYELMEZ, (meg-fegyelmez) ösz. áth. Megfenyít, megbüntet. A Nádor-codexben „magát (büntöl) megfegyelmezni" am. magát megtartóztatni. MEGFEGYÍT, (meg-fegyít) régies áth. Am. FEHÉRÉSZIK, (megMEGFEHÉRÉDIK v. fehérédik) ösz. k. Ami más szinü volt, fehérré változik által. A szürke ló vénségére megfehéredik. A szerecsen soha sem fehéredik meg. Néha am. szokott fehérségét visszakapja. A mocskos üngök mosásban megfehérednek. A nap barnította arcz ismét megfehéredik a szobában. V. ö. FEHÉR.

MEGFEHÉRÍT v. -FEHÉRIT, (meg-fehérít) ösz. áth. Eszközli, hogy valami fehérre változzék. Mészszel, krétával megfehéríteni valamit. A vásznat folytonos öntözés és napon szárítás által megfehéríteni. A fekete fogakat bizonyos szerekkel megfehéríteni. Hajra, szőrre vonatkozólag am, megőszít. V. ö. FEHÉRÍT.

MEGFEHÉRÜL v. -FEHÉRÜL, (meg-fehé rűl) ösz. önh. 1. MEGFEHÉRÉDIK.

MEGFEJ, (meg-fej) ösz. áth. A nőállat emlőjében, tögyében levő tejet kinyomja. Megfejni a teheneket, juhokat, kecskéket, Ötet is meglehet fejni egy tál korpánál. (Km.). Midőn viszonynév nélkül használtatik, am. a fejést teljesen bevégzi. Ha megfejtél, láss egyéb dolgod után. Az egyik bojtár már megfejett, a másik most fej. Átv. ért. megfejni valakit, am. erszényét jól meghúzni, pénzét kicsalni. Némely vendéglősök jól megfejik az utast.

MEGFEKETÜL v. -FEKETÜL, (meg-feketül) ösz. önh. 1. MEGFEKETÉDIK.

MEGFÉKEZ, (meg-fékez) ösz. áth. Fékkel ellát; fékkel megköt, fejére féket vet. Átv. ért. megzaboláz, kicsapongásoktól elvon, megakadályoz; hatalma alá hajt vagy kerít.

MEGFEJÉRÉDIK; MEGFEJÉRÍT, 1. FEHÉRÉDIK; MEGFEHÉRÍT.

MEG

MEGFEJEZ, (meg-fejez) ösz. áth. Bizonyos műveknek, eszközöknek fejet csinál. Megfejezni a szeget, nyerget. Megfejezni az oszlopot. Csak oly tárgyakról használtatik, melyeknek tetővégét átv. értelemben fejnek mondjuk.

MEGFEJT, (meg-fejt) ösz. áth. Szoros ért. elvont dolgokról, nevezetesen bonyolodott, homályos, szövevényes kérdések, események, rejtélyek, titkok stb. felől mondatik, midőn azokat valaki tisztára, világosságra deríti. Megfejteni a példabeszédet, rejtélyt. Megfejteni az álmokat. Megfejteni valamely nehéz, szövevényes kérdést. Megfejteni az elavult szókat. A régi eknél eléfordúl,bont, el- vagy,szétbont' értelemben. „Fehétek meg (fejtsétek meg) e templomot." Törvényt fejtenem." Tátrosi cod. V. ö. FEJT.

MEGFEJTÉGET, (meg-fejteget) ösz. áth. Valamely bonyolodott szövevényes, rejtélyes dolgot részröl részre, pontról pontra megfejt. V. ö. MEGFEJT.

MEGFEJTÉS, (meg-fejtés) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamit megfejtünk, továbbá azon észmű, mely ezen cselekvésnek eredménye. Némely rejtélyek megfejtésével vesződni. A hirlapban föltett rejtett szó megfejtését a jövő számban közleni.

MEGFEJTHETETLEN, MEGFEJTHETLEN,

(meg-fejthetetlen) ösz. mn. A mit megfejteni nem lehet. Határozóként am. meg nem fejthető módon vagy állapotban, megfejthetetlenül.

MEGFEJTHETŐ, (meg-fejthető) ösz. mn. Amit meg lehet fejteni. Ezen feladat nehezen megfejthető mást jelent, mint: nehezen fejthető meg; amott az erős hangsuly a meg igekötön, emitt a nehezen igehatározón fekszik.

MEGFEJTHETŐLEG, (meg-fejthetőleg) ösz. ih. Megfejthető módon.

gósan vagy ránczosan nem áll. Megfekszik rajta a dolmány, nadrág. 2) Azon test, melyet valahová beszorítanak, betesznek, becsíptetnek, az illető helyet elfoglalja, azaz öszve nem zsugorodik, hanem egész terjedelmében fekve marad. Megfekszik a ládába rakott holmi. Megfekszik a kocsiban, mint a falusi biró. (Km.). 3) Tárgyesetes viszonynévvel megfekünni valamit, am. rajta vagy benne folytonosan fekve maradni. A nehéz étel megfekszi a gyomrot. Úgy megverték volt, hogy sokáig megfekütte az ágyat.

MEGFELEDKEZIK, (meg-feledkezik) ösz. k. Leható ragu viszonynévvel am. valamiről gondolkodni, gondoskodni megszün, valamit elmulaszt. Egé szen megfeledkeztél rólunk. Emberi méltóságáról, rangjáról megfeledkezni, am. úgy cselekedni, mintha nem tudná, hogy ember, hogy rangbeli személy. Itt a meg fölcserélhető el igekötővel: elfeledkezik. V. ö. FELEDKÉZIK.

MEGFELEGESÍT, (meg-felegesít) ösz. áth. A kapnikbányai szójárás szerént am. megfelez, megcsonkít valamely öszveget. (Lőrincz K.).

ZIK.

MEGFELEJTKÉZIK, lásd: MEGFELEDKĖ