MEGCSONKÁZ, (meg-csonkáz) ösz. gyakoritó áth. Aminek több ága, szára stb. van, ezeket egymás után megcsonkítja. Megcsonkázni a fűz-, a nyár-, a tölgyfát stb. MEGCSONKÍT v. -CSONKIT, (meg-csonkít) ösz. áth. Csonkává alakít. Megcsonkítani a kést, kardot. Valakit megcsonkítani, am. valamely tagját, pl. kezét ujját, lábát elvágni. Y. ö. CSONKA, CSONKÍT. MEGCSONKÍTOTT, (meg-csonkított) ösz. mn. Akit vagy amit csonkává tettek. Megcsonkított vitézek. MEGCSONKÚL v. CSONKUL, (meg-csonkúl) ösz. önh. Csonkává alakúl, olyanná lesz. Megcsonkúl a torony, ha kúpját leveti a förgeteg. V. ö. CSONKA, CSONKÚL. MEGCSONKULT, (meg-csonkult) ösz. mn. Ami csonkává lett. Menykőcsapástól megcsonkult fa. MEGCSONTOSÍT v. -CSONTOSIT, (meg csontosít) ösz. áth. Csontjaiban megerősít. Átv. ért. valamely nézetben, véleményben merevvé, rögzötté, hajthatatlanná teszen. MEGCSONTOSODIK, meg-csontosodik) ösz. k. Csontjai megerősödnek, megvastagosznak. Nyulánk fiu volt, hogy megcsontosodott! Átv. ért. valamely lágyabbféle test csont gyanánt megkeményedik. A gyermek porczogói idővel megcsontosodnak. Képes kifejezéssel am. bizonyos eszmében, véleményben, hibás szokásban megrögzik, hajlíthatatlan leszen. MEGCSONTOSÚL v. CSONTOSUL, (megcsontosúl) ösz. önh. 1. MEGCSONTOSODIK. MEGCSORBÍT v. -CSORBIT, (meg-csorbít)ösz. áth. Eszközli, hogy csorbává legyen valami. (bevégzet ten). Megcsorbítani a cserépedényt, üvegpoharat.Megcsorbítani a kaszát, szántóvasat, kést, kardot. Átv. ért. bizonyos egészben kárt tesz, midőn valamely részétől megfosztja. Megcsorbítani valakinek birtokát. V. ö. CSORBA, CSORBİT. MEGCSORBÚL v. - CSORBUL, (meg-csorbúl) ösz. önh. Valamely erőszak következtében csorbára törik. Megcsorbúl a kőbe ütött kasza. A lágy vasu kés hamar megcsorbúl. Keménybe harapott, s megcsorbúlt a foga. Átv. ért. bizonyos részének elvesztése által kárt, hiányt szenved. V. ö. CSORBA, CSORBÚL. MEGCSORDÚL v. -CSORDUL, (meg-csordúl) ösz. önh. Egyszerre csordúlni kezd. Megcsordult az ég, am. esni kezd. Megcsordúlt az eresz, azaz a háztetőn levő nedvesség pl. az olvadó hó az ereszen csorogni kezd. Ha megcsordul Vincze, megtelik a pincze. A köznép időjóslata Vincze napja (január 22-ik) körül. CSÖKKEN. MEGCSÖKKEN, (meg-csökken) ösz. önh. Általán, ami bizonyos haladásban, előmenetelben, emelkedő vagy magas állapotban volt, azt tovább folytatni megszűnik, vagy épen alábbszáll. A virágzásnak indult kereskedés háboru alatt megcsökken. Ereje igen megcsökkent. V. ö. CSÖKKEN. MEGCSÖKÖNYÖSÖDIK, (meg-csökönyösödik) ösz. k. Csökönyös természetüvé lesz. MEGCSÖKÖTT, (meg-csökött) ösz. mn. Törpén v. pulyán maradt. MEGCSÖMÖRLIK, (meg-csömörlik) ösz. k. Valamitől megundorodik, csömört kap. Igen rosz, vagy kövér ételtől megcsömörleni. V. ö. CSÖMÖR. MEGCSÖMÖSZÖL, 1. MEGCSOMOSZOL. MEGCSÖRDÍT v. -CSÖRDIT, (meg-csördit) ösz. áth. Eszközli, hogy egyszeri csör hangot adjon. Megcsörditni a kardot. MEGCSÖRDÜL v. — CSÖRDÜL, (meg-csördül) ösz. önh. Egyszerü csör hangot ad. MEGCSÖRGET, (meg-csörget) ösz. áth. Eszközli, hogy többszörös csör hangot adjon. DÜL. MEGCSÖRREN, (meg-csörren) 1. MEGCSÖR MEGCSÖTLIK, (meg-csötlik) 1. MEGBOTLIK. MEGCSÚCSOSODIK, (meg-csúcsosodik) ösz. k. Valamely test csúcsossá alakul. Az elsoványodott ember álla megcsúcsosodik. Ráspolás, köszörülés által megcsúcsosodik a vaslemez. V. ö. CSÚCSOS. MEGCSÚFÍT v. CSUFIT, (meg-csúfít) ösz. áth. Valamit csúffá tesz. Fölcserélhető vele az elcsufit. Személyre vonatkozólag, am. meggyaláz, valakin olyasmit követ el, mi által gúnynak, megvetésnek tárgyává lesz. V. ö. CSÚF, CSÚFÍT. MEGCSÚFOL v. -CSUFOL, (meg-csúfol) ösz. ath. Valakit csúf gúnynévvel illet, s olyan mint meggazemberez, megczudaroz. Szélesb ért. am. megcsúfit. Továbbá a vadászok nyelvén am. megsebesít, megtép, megszakgat. Megcsúfolja a medve azt, kit megtép; a vadkan a kutyát, melyet megsebesít. (Bérczy Károly vadászműszótára). MEGCSUKORGAT, a székelyeknél am. mcg zsugorgat." MEGCSÚNYÚL v. -CSUNYUL, (meg-csúnyúl) ösz. önh. Csúnya alakot ölt, csúnyára változik. (bevégzetten). Mily szép fiu volt, s hogy megcsunyúlt! Baranyában mondják ebről, midőn megvész, megdühödik. A megcsunyult ebet agyon kell ütni.V. ö.CSÚNYA. MEGCSÚPOZ, (meg-csúpoz) ösz. áth. Valamit MEGCSOSZSZAN, (meg-csoszszan) 1. MEG- csúpozva megtetéz, csúppal ellát. Megcsúpozni a szénabaglyát. V. ö. CSÚP. CSUSZSZAN. MEGCSÓVÁL, (meg-csóvál) ösz. áth. Majd erre majd arra fordítva mozgásba hoz valamit, mint a csóvát szokták. A szopó bárány megcsóválja farkát. Boszonkodva megcsóválta fejét. A szalmatekercset megcsóválni, hogy a bele tett tüzes taplótól lángra kapjon. V. ö. CSÓVA, CSÓVÁL. AKAD. NAGY SZÓTÁR IV. KÖT. DÚL. DÚL. MEGCSURDUL, (meg-csurdúl); 1. MEGCSOR MEGCSURRAN, (meg-csurran); 1. MEGCSOR MEGCSUSZAMLIK, (meg-csuszamlik) ösz. k. Tartósabb, távolabbra ható csúszásnak indúl. Más13 kép: megcsuszamik, megcsuszamodik. Különbözik töle a megcsúszik, hogy ez kisebb, rövidebb ideig tartó siklást jelent, és a megcsuszszan, melyben az an képző egyszeri tényt jelent, s am. kezd csúszni. MEGCSÚSZIK v. -CSUSZIK, (meg-csúszik) ösz. önh. Lába akaratlanul egyszerre megsikamlik, s a kellő irányt eltéveszti. Megcsúszott, s kimenült bokában a lába. V. ö. CSÚSZ, CSÚSZIK. MEGCSUSZSZAN, (meg-csuszszan) ösz. önh. Csuszszanya megmozdúl, odább csuszszan. Megcsuszszant a jégen s elesett. Itt a meg am. el. V. ö. CSUSZ SZAN. MEGCSÜNIK, (meg-csünik) ösz. k. Fejlődésében ellankad, épségéből alábbszáll, hanyatlik. V. ö. CSÜNIK; MEGCSÖKIK. MEGCZÁFOL, (meg-czáfol) ösz. áth. Valamely állítást, véleményt ellenokok által visszatorol, megsemmisít, hamisnak, hibásnak mutat meg. Megczáfolni az ellenpárti szónok beszédét. Az alperes ügyvéde megczáfolta a fölperes ügyvédének vádjait. Átv. ért. alkalmaztatik személyre is, vagy állításokat, véleményeket tárgyazó müvekre. Пly hires szónokot nehéz megczáfolni. Valamely könyvet, értekezést, hirlapi czikket megczáfolni. Itt is nem a meg a czáfol-ban van a vissza értelme. Egyébiránt ezen alapfogalom van a latin refuto, és német widerlegen szókban is. MEGCZIBAKOL, (meg-czibakol) ösz. áth. Valakít üstökénél fogva megránczigál. Máskép: meg czibál. V. ö. CZIBAK, CZIBAKOL. MEGCZIBÁL, (meg-czibál) ösz. áth. 1. MEG CZIBAKOL. „Várj alakos, mond a leány, S ha a próbát ki nem állod, Somló, Kisfaludy S-tól. czifrán készít el, fölékesít. "A szép tejesút is megczifrázza magát." Zrinyi. Különösen mondják énekről, zenéről, és tánczról. Czifrázd meg azt a nótát. Ugyan megczifrázta a fris magyart. V. ö. CZIFRA. MEGCZIBAKOL. MEGCZÖVEKEL, (meg-czövekel) ösz. áth. Czövekekkel megerősít, megékel, bekerít. Megczövekelni a part oldalát, hogy be ne omoljon. Megczövekelni a sövényt. Megezövekelni a kútágast, hogy el ne döljön. V. ö. CZÖVEK. MEGCZUCZORÁZ, (meg-czuczoráz) ösz. áth. Megczibál, megrángat, megfogdos. Jól megczuczorázta a gazdasszony a szolgálóját. (Kriza J.). MEGCZUKROZ, (meg-czukroz) ösz. áth. Czukorral meghint, megédesít. Megczukrozni a fánkot, keserű salátát, kávét. V. ö. CZUKOR. MEGCZUPPAN, (meg-czuppan) ösz. önh. Meghallik, midőn czupp hangot ad. Megczuppant ajkán a csók. V. ö. CZUPPAN. MEGDAGAD, (meg-dagad) ösz. önh. Dagadva meggyűl, felmagasodik. Az orbánczos homlok, arcz megdagad. A köszvényes láb, vízkóros test megdagad. A kelő tészta megdagad. Megdagad az áradó folyam. Nem jártam így életemben, Minden ér megdagadott.“ Kisfaludy S. Mondják különösen oly testekről, melyek nedv által felfuvódnak, némi terjedelmet kapnak. Megdagad a vízbe mártott szivacs, kenyér. A száraz faedényt, abroncsot vízbe tenni, hogy megdagadjon. V. ö. DAGAD. MEGDAGASZT, (meg-dagaszt) ösz. áth. Eszközli, hogy valami megdagadjon. Megdagasztani a kenyérnek való tésztát. Megdagasztani a tapasznak való sárt. Tárgyeset nélkül am. a dagasztást elvégzi. Én már megdagasztottam. V. ö. DAGASZT. MEGDALMAHODIK, (meg-dalmahodik) ösz. MAHODIK, DÖLMECZ. k. Megtestesedik, különösen potrohosodik. V. ö. DAL MEGDARÁL, (meg-darál) ösz. áth. A gabonát úgy megtöri, úgy megőrli, hogy dara legyen belőle. Megdarálni a búzát, árpát. Tárgyeset nélkül, a darálást elvégzi. Mi már megdaráltunk. V. ö. DARA. MEGDECZEGTET, (meg-deczegtet) ösz. miv. 1) Eszközli, hogy fogai vaczogjanak. 2) L. MEGDÖCZÖGTET. MEGCZIMBÁL, (meg-czimbál) ösz. áth. L. MEGDEGED, (meg-deged) ösz. önh. A székeMEGCZINEZ, (meg-czinez) ösz. áth. Czinönt-lyeknél deged egyrészről a mély hangu dagad, másvénynyel vagy lemezzel megfuttat, illetőleg beborít részről a gebed módosulata, ez utóbbi értelemben vagy megbéllel valamit. Megczinezni a konyhai rézedé- mintha dögöd, azaz,döglik' volna. Degedj meg, azaz nyeket. gebedj meg. (Kriza J.) MEGCZIRKALMAZ, (meg-czirkalmaz) ösz. áth. Czirkalommal megkerít, meghatároz valamit. Megezir-gettel beken valamit 1. DEGET. kalmazni a hordó fenekét. MEGDEGETÉL, (meg-degetel) ösz. áth. De MEGCZIROGAT, (meg-czirogat) ösz. gyak. áth. Hizelegve,kedveskedve megsimogatvalakit v. valamit. Különösen valamely állatot szőr mentében megsimogat. Megczirogatni a kedves fiu arczát. A pajkos ló MEGDEKECZÉL, (meg-dekeczėl) 1. MEGDE GETEL. MEGDERMED, (meg-dermed) ösz. önh. Megmerevedik, rugékonyságát, hajlékonyságát elveszti, különösebben fagyás által. Nagy hidegben kezem 197 MEGDERMESZT - MEGDOLGOZ MEGDOLHODIK-MEGDÖGÖNYÖZ 198 lábam megdermedt. Megdermed a röt vad nem meg, meghódítani, megnyerni. Csak alsó irásmódba való döglik. (Bérczy Károly). V. ö. DERMED. kifejezés. MEGDERMESZT, (meg-dermeszt) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy megdermedjen, hidegtől megmerevedjék valami. MEGDESZKÁZ, (meg-deszkáz) ösz. áth. Bizonyos tért, vagy testet deszkákkal beföd. Megdeszkázni a gyaloghidat, szobát, folyosót, padlást. V. ö. DESZKA. MEGDÉZMÁL, (meg-dézmál) ösz. áth. Szoros ért. a dézmát, azaz tizedet kiveszi valamiből. Megdézmálni a mustot. Szélesb és átv. ért. valamely ingó jószágnak egy részéterőszakkal, a birtokosnak bele nem egyezése nélkül elviszi. A hivatlan vendégek, éjjeli csavargók megdézmálták az éléstárt. A marhalopók megdézmálták a gulyát. V. ö. DÉZMA. MEGDIADALMAZ, (meg-diadalmaz) ösz. áth. 1. DIADALMAZ alatt. MEGDOLHODIK, (meg-dolhodik) ösz. k. Tájdivatos szó megdohollik, v. megdohosodik helyett. MEGDORGÁL, (meg-dorgál) ösz. áth. Dorgálva, azaz keményebb szavakkal megfedd. A pajkos gyermeket megdorgálni. V. ö. DORGÁL. MEGDORHOL, (meg-dorhol) ösz. áth. A székelyeknél am. meghengerel; megmangorol. MEGDOROSZOL, (meg-doroszol) ösz. áth. 1) A gyomtól a földet éles kapával megtisztítja. Különösebben 2) másodszor kapálja meg a szőlőt. MEGDÖBBEN, (meg-döbben) ösz. önh. Szoros ért. a megijedt embernek szive rendkivüli mozgásba (döbögésbe) jön. Vastag hangon: megdobban. Szélesb ért. hirtelen megijed, meghökken; MEGDICSÉR, (meg-dicsér) ösz. áth. Dicsérve helyesel, jóváhagy valamely tettet, művet, s illetőleg a tettnek, műnek szerzője iránt méltányló elismeré- V. ö. DÖBBEN. sét nyilatkoztatja. Megdicsérni a tanulók szorgalmát. A vezér megdicsérte vitéz seregét. V. ö. DICSÉR. MEGDICSÖÍT, (meg-dicsőít) ösz. áth. Dicsővé, hiressé tesz, kitüntet. Nevét valamely jeles tett által megdicsőíteni. A nagy hazafit emlékszobor által megdicsőíteni. Különösen erkölcsi,vallási érdemeinél fogva felmagasztal. Isten a jámborokat mennyországhan dicsőíti. V. ö. DICSŐ, DICSŐÍT. asszony." Baróti Szabó D. MEGDÖBBENT, (meg-döbbent) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy megdöbbenjen valaki, hirtelen ijedésbe ejt. MEGDÖBÖCSKÖL, (meg-döböcsköl) ösz. áth. A székelyeknél am. megnyomogat, meggyúr; máskémeg-megdömöczköl. A bihal a térdivel megdöböcsköli az empen megtöcsköl, megdöröcsköl; nálunk szokottabban : bert. (Kriza J.). MEGDICSŐÜL, (meg-dicsőül) ösz. önh. Dicsővé, hiressé, kitünővé lesz. Világhírű jótétemények által megdicsöülni. Különösen, erkölcsi, vallási érdemekért az üdvözült szentek sorába emelkedik; mintegy mennyei fénytől körülsugározva felmagasztaltatik. V. ö. DICSŐÜL. MEGDIKICSÉL, (meg-dikicsel) ösz. áth. Dikies nevü csizmadiakéssel megszúr, megsebesít. MEGDOB, (meg-dob) ösz. áth. Dobva eltalál, megüt, megsért valakit v. valamit. Lapdával, kövel, sárral megdobni valakit. V. ö. DOB, ige. MEGDOBÁL, (meg-dobál) ösz. áth. Többször megdob, meghajigál. MEGDOHLIK, MEGDOHOLLIK, (meg-dohlik v. --dohollik) 1. MEGDOHOSODIK. MEGDOHOSÍT v. -DOHOSIT, (meg-dohosít) ösz. áth. Egészen dohossá tesz. MEGDOHOSODIK, (meg-dohosodik) ösz. k. Meglepi a doh, megromlik a dohtól. A nedves helyen tartott liszt, gabona megdohosodik. V. ö. DOH; DO HOS. MEGDÖCZÖGTET, (meg-döczögtet) ösz. miv. taszított szuró eszközzel megsért. Egyik bajvivó a MEGDÖGLESZT, (meg-dögleszt) ösz. áth. Eszközli vagy engedi, hogy valami megdöglik. MEGDÖGLET, (meg-döglet) ösz. áth. Régiesen am. megdögleszt. Ó csodálatos hívság, ó keserű mérög, siralmas szerelm kazdagságoknak bősége, minek döglecz (dögletsz) meg ennye emböröket." Nádorcodex. Továbbá dögleletessé tesz. „Oly annyira megdögleték az eget (levegő eget) hogy nagy döghalál követközék belőle." (Debreczeni Legendáskönyv). MEGDÖGLIK, (meg-döglik) ösz. k. Dögölve elvész. Köz szokás szerint mondják emberen kivül minden állatról, midőn élni megszünik. Megdöglik, máskép meggebed a ló, ökör, disznó, juh. Megdögle MEGDOHOSÚL v. -DOHOSUL, (meg-doho-nek a ludak, verebek. Megdöglik a légy. A méhről súl) ösz. önh. 1. MEGDOHOSODIK. MEGDOLGOZ, (meg-dolgoz) ösz. áth. Gyöngédtelen kifejezéssel, valakit megdolgozni am. az ellenvéleményü, más akaratú embert vastagabbféle czáfolatokkal, gúnyokkal, szemrehányásokkal stb. megtorkolni. Néha szelidebb ért. valakit megdolgozni, am. szép módjával, rábeszéléssel magunk részére mintegy kegyeletből szokták mondani, hogy meghal. Ellenben az emberről csak megvetésből használják. Nem halt meg, hanem megdöglött. Dögöljél meg. A székelyeknél: degedj meg. V. ö. DÖGLIK. MEGDÖGÖNYÖZ, (meg-dögönyöz) ösz. áth. Tulajd. ért. dögönynyel, azaz döfő eszközzel, megszurkál. Szélesb ért. ököllel, vagy valami kemény kéz belivel megpufogat, megdönget, jól megver. V. ö. DÖGÖNYÖZ. MEGDÖHÖL, (meg-döhöl) ösz. áth. A székelyeknél am. megver. Jól megdöhöllek. (Kriza J.). MEGDÖJT, (meg-döjt) 1. MEGDÖNT. MEGDÖL, 1. MEGDÜL. MEGDÖMÖCSKÖL v. -. --DÖMÖCZKÖL, (megdömöcsköl v. -dömöczköl) ösz. áth. Gyömöszölve, gyúrva, tömve megnyomogat valamit. A székelyeknél (m b-vel fölcseréltetve): megdöböcsköl. Tömöszölő fával megdömöcskölni a szölöt. Átv. ért. ököllel meg dönget. V. ö. DÖMÖCSKÖL MEGDÖMÖCZKÖZ, (meg-dömöczköz) ösz. áth. Dömöczki módra kiczifráz. V. ö. DÖMÖCZKÖZ. MEGDÖNCZÖL, (meg-dönczöl) ösz. áth. Megtaszigál. Györmegyei tájszó. MEGDÖNGET, (meg-dönget) ösz. áth. Oköllel, vagy valamely kemény eszközzel úgy megütöget valakit v. valamit, hogy szinte döng bele. Megdöngették a hátát. A gyapjuzsákot megdöngetik, hogy több férjen bele. V. ö. DÖNGET. MEGDÖNGÖL, (meg-döngöl) ösz. áth. A csür földét lapos vastag bikk v. más fanyelű deszkával meg veri, megegyengeti,hogy simává lesz. Kezdi széki szó. V. ö. MEGDÖNGET; és DÖNGÖL. MEGDÖNT, (meg-dönt) ösz. áth. Eszközli, hogy megdüljön valami. A szél és zápor megdönti a kövér vetéseket. V. ö. MEGDÜL. Átv. ért. megdönteni az ellenfél okoskodásait, am.erősebb érvekkel megczáfolni. MEGDÖNTHETETLEN v. -DÖNTHETLEN, (meg-dönthet[et]len) ösz. mn. Amit nem lehet megdönteni. Megdönthetetlen érvek, indokok. Határozóként megdönthetetlen módon, megdönthetetlenül. MEGDÖRDÜL v. -DÖRDÜL, (meg-dördül) ösz. önh. Megkezdi a dörgést. Megdördül az ég. Ha megdördülnek az ágyúk, mindenki ragadjon fegyvert. V. ö. DÖRÖG. MEGDURÁLJA MAGÁT, 1. DURÁL alatt. MEGDURRAN, (meg-durran) ösz. önh. A durrogást megkezdi. Megdurrannak az álgyúk, mozsarak. MEGDÜHİT, (meg-dühít) ösz. áth. Dühössé tesz, víziszonyféle ragályos nyavalyába ejt. MEGDÜHÖDIK, (meg-dühödik) ösz. k. A dühféle betegség meglepi; megveszekedik. Baranyai tájszólás szerént: megcsunyúl. Az ebek nagy szomj, vagy forróság miatt megdühödnek. A veszett kutya marásától megdühödni. Máskép: megvész. V. ö. DÜH. MEGDÜHÖSÖDIK, (meg-dühösödik) ösz. k. 1. MEGDÜHÖDIK. MEGDÜHÜL, (meg-dühül) ösz. önh. 1. MEGDÜHÖDIK. MEGDÜL, (meg-dül) ösz. önh. 1) Háttal megveti magát, hanyatt fekszik. Mondják magát elvető, szemtelen nőről. 2) A szárba ment fű, gabona, s egyéb gyönge növény önterhe, vagy külerőszak miatt lehanyatlik. A fejbe ment sürü gabona, nagy szélben vagy záporban megdül. V. ö. DÜL v. DÖL. MÉGÉ v. MÖGÉ, (mėg-é) névh. Megfelel ezen MEGDÖRGÖL, (meg-dörgöl) ösz. áth. Dörgöl- kérdésre: hová? A viszonynevet alanyesetében köveve megtöröl, megvakar, megfényesít, megsimít vala- ti, s am. azon helyre,mely a viszonynév által jelentett mit. Sáros lábát szalmával megdörgöli. A disznó meg- tárgy után fekszik, pl. Ajtó megé bújt. Kályha megé dörgöli az ágasnál viszkető hátát. Köporral megdörgölni tenni valamit. Különösen szereti maga mellé venni a a rozsdás késeket, mocskos faedényeket. V. ö. DÖRGÖL.,hát főnevet. Állj a hátam megé. „Csak nézzen előre MEGDÖRÖCSKÖL, (meg-döröcsköl) 1. MEG- és háta megé (= hátra) is." (Gr. Eszterházi M. nádor levele 1645-ből). „Hát mege nézvén," „hát mege fordulván.“ Ő kezeit hát mege kötözék.“ (Régi magyar Passio. Toldy F. kiadása 82. 106. 1.). A Tatrosi codexben eléjön mind magánosan: „Ö tanejtványi közzől sokak menének megé“; „Én megém“; mind DÖBÖCSKÖL. MEGDÖRZSÖL, (meg-dörzsöl) ösz. áth. A megdörgöl igének kicsinyített módosítása, s am. dörgölés által kisebb részekre tördel, vagy gyöngédebben dörgöl valamit. Tenyerek között megdörzsölni az öregre aprított dohányt. Ujjakkal megdörzsölni a kenyérmorzsát.,hát szóval is: „Elfordóla hát megé“; „Ki hát megé V. ö. DÖRZSÖL. MEGDRÁGÍT, (meg-drágít) ösz. áth. Eszközli, okozza, hogy drága ára leszen valaminek. A háboru megdrágítja az élelemszereket. V. ö. DRÁGA. MEGDRÁGÚL, (meg-drágúl) ösz. önh. Valaminek ára, becse megnő, fölemelkedik. Rosz termés után megdrágúl a gabona. A nagy vám miatt némely külföldi áruk igen megdrágultak. néz." Személyragozva megém (szokottabban: hátam megé), megéd, megéje, megénk, megétek, megéjök. Így önállólag ugyan nem igen divatozik, de használható épen úgy, mint mellém melléd, alám alád, elém eléd, fölém föléd stb. V. ö. MĖG. MEGEBÉDÉL, (meg-ebédél) ösz. önh. Az ebé det elvégzi. Már mi megebédeltünk, amint látom, ti még hozzá sem fogtatok. MEGECSETEL, (meg-ecsetel) ösz. áth. Ecsettel, azaz ecset segítségével megfest, megszínel; vagy megken. MEGECZETÉSÉDIK, (meg-eczetėsėdik) ösz. k. Az erjedésnek azon nemébe megy által, melyet eczetesnek mondunk. Megeczetesedik a bor, ser. V. ö. ECZETÉSÉDIK. MEGECZETÉSÍT, (meg-eczetésít) ösz. áth. Eszközli, hogy valami eczetessé, vagy eczetté váljék. A lég és nagy meleg megeczetesíti a bort.V. ö. ECZET. MEGECZETÉZ, (meg-eczetéz) ösz. áth. Eczettel megönt, elkészít valamit. Megeczetezni a salátát, babot. MEGEGYEL, (meg-egyel) ösz. áth. Sajátlag megagyal módosulata, melyben az utóbbi mély hangu szó az előbbi magashangu szóhoz módosíttatott. Múlt éjjel a dorbézolás közben jól megegyelték, kitisztogatták őkemét. (Tájszótár). MEGEGYENEL, (meg-egyenel) ösz. áth. 1) Egyenlővé tesz. 2) Simává, egyenessé tesz, pl. valamely tér rögeinek, dombjainak elhárításával. 3) Heves megyei tájnyelven am. kedvetlenül vesz, mintegy nem egyezik bele. Eddig a szomszéd kutjáról hordtam a vizet, de gazdája megegyenlette. MEGEGYENESĖDIK,(1), (meg-egyenésédik) ösz. MEGÉDÉSÉDIK, (meg-édésédik) ösz. k. Édesk. 1) Ami elöbb görbe volt, az egyenes irányban megízüvé leszen. Némely gyümölcsök állásban megéde-nek. 2) Valamely testnek, térnek hátahupás, dombos, sednek. MEGÉDESÍT v. -ÉDĖSIT, (meg-édésít) ösz. áth. Eszközli, hogy valaminek édes íze legyen. Czukorral megédesíteni a kávét. Mézzel megédesíteni a mákos tésztát, kalácsot. V. ö. ÉDĖS. MEGÉDÉSÜL v. -ÉDESÜL, (meg-édésül) ösz. önh. L. MEGÉDÉSÉDIK. MEGEDZ, (meg edz) ösz. áth. Szoros ért. vasat vagy vasból készített eszközt bizonyos műtét által megkeményít. Máskép: megaczéloz. Átv. ért. a testi vagy lelki erőt bizonyos viszontagságok eltürésére képesebbé, szilárdabbá teszi. A munka megedzi a testet. A viszontagság, nélkülözés, szenvedés megedzi az ép lelki embert. V. ö. EDZ. MEGEDZŐDIK, (meg-edződik) ösz. belsz. Testi vagy lelki ereje megszilárdúl. Gyakorlat, hadjárás által megedződnek a katonák. MEGÉG, (meg-ég) ösz. önh. Égés által elhamvad, elporlik. Megégett a házunk. A száraz fa mellett a nyers is megég. Itt a meg fölcserélhető el igekötővel, elég. V. ö. ÉG. MEGEGÉSZÍT, (meg-egészít) ösz. áth. Régies, am. egészszé tesz. „Imádkozván megegészszíté a (törött) tekönöt.“ (Debreczeni Legendáskönyv). MEGÉGET, (meg éget) ösz. áth. Eszközli, hogy hamuvá égjen valami v. valaki. Holmi tilos, gyanus irományokat megégetni. Volt idő, mikor a vélt boszorkányokat megégették. Néha am. valamely testet nagy melegség, vagy tűz által megaszal, megsüt, megpörköl, de egészen el nem hamvaszt. Megégetni a rántást. A forró kása, leves megégette a száját. A tölgyfa czölöpöket meg szokták égetni, hogy a földben meg ne rohadjanak. Megégette a körmét, átv. ért. oly dologba kapott, mely bajt, fájdalmat, sérelmet okozott neki. Midőn az első értelemben vétetik, a meg am. el, honnan megégetni és elégetni valamit egyet jelent. V. ö. ÉG, ELÉG. MEGÉGHETETLEN, (meg-éghetetlen) ösz. mn. Ami természeti tulajdonságainál fogva olyan, hogy a tűz meg nem emésztheti. A kölen megéghetetlen. MEGEGYEBUGYÁL, (meg-egye-bugyál) ösz. áth. Agyba főbe ver, vagy szélesb ért. jól megver, megdönget; máskép: megegyel, megagyabugyál. nyúlik. Bizonyos görbe testek lefektetve megegyenesed hoportyagos fölszine sima alakot ölt. Gyalu alatt megegyenesedik a rögös deszka. Csinálás által megegyenesedik az út. V. ö. EGYENĖS. MEGEGYENESĖDIK, (2), (meg-egyenésédik)ösz. k. Egyenessé válik (bevégzetten). Az átültetett fiatal fák sokszor maguktól megegyenesednek. MEGEGYENESÍT v. -EGYENÉSIT, (megegyenésít) ösz. áth. Egészen egyenessé teszen. Egyenesítsd meg azt a nádpálezát. MEGEGYENÉSÍT, (meg-egyenésít) ösz. áth. 1) Valamely görbe testet egyenessé tesz. Megegyenesíteni a görbe szeget. 2) Valamely rögös, dombos, gödrös, hoportyagos testet vagy tért egészen lapossá, simává alakít. Megegyenesíteni a felvágott országutat, a rögös réteket. V. ö. EGYENES. MEGEGYENGET, (meg-egyenget) ösz. gyak. áth. Valamely rögös, dombos, gödrös, hátahupás tért lapossá, simává alakítgat. Nyomtatás előtt megegyengetni a szürüt. Tömöfával, görgővel megegyengetni a kerti utakat. V. ö. EGYENGET. MEGEGYESÜL v. -EGYESÜL, (meg-egyesül) ösz. önh. A régieknél pl. a Nádor-codexben, am. egyességet köt, szövetkezik. MEGEGYEZ, (meg-egyez) ösz. önh. 1) Valakiszándékban, egy akaratban van. Tudományos, vallási, vel bizonyos dologra nézve egy véleményben, egy polgári nézetekben megegyezni valakivel. 2) Bizonyos alkut, szerződést végképen megköt. A ló árán ötszáz forintban megegyeztünk. Abban egyeztünk meg, hogy stb. 3) Valakivel megfér, nem ellenkedik, megbékül. Szép dolog, ha a házasok megegyeznek egymással. A házsártos szomszéddal nehéz megegyezni. Hagyjuk abba a viszálkodást, s egyezzünk meg. V. ö. EGYEZ. MEGEGYEZÉS, (meg-egyezés) ösz. fn. 1) Mint a megegyez származéka am. cselekvés, midőn valaki egy másikkal vagy többekkel egy véleményben van, szerződést köt stb. V. ö. MEGEGYEZ. 2) Öszhangzási állapot, mely bizonyos dolgok között létre jön. V. ö. MEGEGYEZIK. MEGEGYEZIK, (meg-egyezik) ösz. k. Abban különbözik a megegyes igétől, hogy ez személyekre, |