Oldalképek
PDF
ePub
[blocks in formation]

ban magánkodtak. Inkább magánkodni, hogysem rosz társaságban élni.

MAGÁNKODÓ, (mag-a-an-kod-ó) mn. tt. magánkodó-t. Magán éldegelő, másokkal nem társalkodó, elszigetelve lakó. Erdőkben magánkodó remeték.

MAGÁNKÖR, (magán-kör) ösz. fn. Kevesekből álló társaság, melyben csak magán személyek, vagy mint ilyenek vesznek részt.

MAGÁNLAG, (mag-a-an-lag) ih. Magános úton, magános minőségben.

MAGÁNLÉT, (magán-lét) ösz. fn. Mások társaságától elkülönözött, egyedül való élet, vagy állapot. MAGÁNNÉZET, (magán-nézet) ösz. fn. Nézet, melyet valaki csak önmaga az általában elfogadott nézettől eltérőleg vall. Ez magánnézetem, mely szóval valaki azt akarja kifejezni, hogy noha ugyan tudja, hogy mások vagy többen azon nézettel ellenkező véleménynyel vannak, ő mégis a magáéhoz mint meggyőződése szerént helyesebbhez vagy egyedül helyeshez ragaszkodik.

[blocks in formation]

MAGÁNPÉNZTÁR, (magán-pénz-tár) ösz. fn. Valakit kizárólag illető pénztár, saját pénztár. Azon esetben alkalmazzák, midőn valakinél valamely közpénztár is létezik vagy kezeltetik.

MAG ÁNRENDSZER, (magán-rend-szer) ösz. fn. Büntetési rendszer, melynél fogva a börtönre itélt fegyenczek különkülön zárva tartatnak.

MAGÁNSZOBA, (magán-szoba) ösz. fn. Magán álló szoba, mely más szobába nem nyílik, pl. a magánrendszerben az egyes bünhönczök szobája vagy kamarája. Továbbá valamely hivatalnoknak a hivatalszobától elválasztott szobája.

MAGÁNTÁNCZ, (magán-táncz) ösz. fn. Táncz, melyet valaki maga jár egyedül, pár vagy mások társasága nélkül. Különösen ilyféle szinpadi táncz. Ellentétei: pártáncz v. kartáncz, körtáncz.

MAGÁNTÁNCZOS, (magán-tánczos) ösz. fn. Személy, ki valamely tánczot társ vagy társak nélkül lejt. Különösen szinpadi tánczos, ki a müvészi tánczban kitünőbb ügyességgel bir, s azt sajátszerü lejtésekkel nyilvánítja. Különböztetésül a kartánczostól : ki többed magával lejteget. A nöszemély neve magántánczosnö.

MAGÁNOS, (1), (mag-a-an-os) mn. tt. magános-t v.at, tb.ak. 1) Magában élő, magán lakó, mások társaságától elkülönzött. Magános pusztai lakók, MAGÁNTANITÓ, (magán-tanitó) ösz. fn. Taniremeték. Magános életet élni. Magános állapotot sze- tó, ki csak magán háznál, nem pedig valamely közretni. 2) Mondjuk helyről, tájról, vidékről, mely a töb-intézetben oktat, vagy ha ilyenben oktat is, azon jobitől mintegy el van zárva, elkülönítve, melyen má-gosultságokkal nem bir, mint a rendszerénti nyilvások nem laknak. Magános erdei lak. Magános tengeri nos tanitó. sziget. 3) Ami nem nyilvános, ami bizonyos elzárt kör- MAGÁNÜGY, (magán-ügy) ösz. fn. Valakinek ben létezik. Magános tanácskozás. 4) Ami a társadal- csak önmagát, maga jogát, vagyonát stb. érdeklő ügye. mi életre vagyis közigazgatásra nem vonatkozik. Magános ügyek.

MAGÁNOS, (2), (mint föntebb), fn. tt. magános-t, tb. —ok. Aki csak magán vagy saját ügyeivel foglalkodik, aki a társadalom közügyeiben, igazgatásában hivatalnál fogva részt nem veszen; máskép magánzó. (Privatier).

MAGÁNOSAN, (mag-a-an-os-an) Magán, magában, egyedül, magános állapotban.

MAGÁNOSKODIK, (mag-a-an-os-kod-ik) k. m. magánoskod-tam, tál, -ott. Magánállapotban éldegel, magányban tartózkodik, elkülönözködik, mások társaságától elvonakodik, nőtelen, vagy férjtelen életet él. Valamely erdei lakban magánoskodni. V. ö. MAGÁNOS.

[ocr errors]

MAGÁNVÁDLÓ, (magán-vádló) ösz. fn. Bünvádi eljárásoknál azon személy, ki vagyonában vagy személyében történt sérelmének orvosoltatását a biróság előtt csak önmaga vagy általa megbízott képviselője, nem pedig az állam által felállított köz ügyész keresi, pl. becstelenitéseknél.

MAGÁNVÁLTÓ, (magán-váltó) ösz. fn. Egyes váltó, melynek másod, harmad stb. példánya nem létezik. A köz életben többnyire saját váltót értenek alatta.

MAGÁNZÓ, (mag-a-an-oz-ó) fő- és mn. Lásd: MAGÁNK ODÓ, és MAGÁNOS fn.

MAGÁNY, (mag-a-any) fn. tt. magány-t, tb. —ok, harm. szr. -a. 1) Elkülönzött, mások társaságát nélkülöző állapot, életmód. Kolostori, remetei maMAGÁNOSSÁG, (mag-a-an-os-ság) fn. tt. magá- gány. Az embergyülölök szeretik a magányt. 2) Hely, nosság-ot, harm. szr. -a. Közönségesen egy értelem- vidék, tájék, melyet emberek nem laknak, pusztaság. ben használtatik a magány szóval; de szabatosan vé- Magányba vonulni. Magányt keresni. Sivatag erdős mave a magánosság más mint a magány, valamint az üd-gány. Az ősi kolostorokat magányokba szokták építeni. vösség, nedvesség, kedvesség több mint az üdv, nedv, kedv. A magány jelent egyszerü elvont állapotot, vagy helyet, a magánosság pedig a magánynak folytonos létezését fejezi ki, továbbá pedig azon tulajdonságot, mely szerént valamit magánosnak mondunk. V. ö. -SÁG, -SÉG képző.

MAGÁNYÉLET, (magány-élet) ösz. fn. L. MA

GÁNY, 1).

MAGÁNYKODIK, MAGÁNYOS, MAGÁNYOSSÁG, stb. 1. MAGÁNKODIK, MAGÁNOS, MAGÁNOSSÁG, stb.

MAGÁR, (mag-ár) fn. tt. magár-t, tb. -ok,

MAGÁNOZ, (mag-a-an-oz) önh. m. magánozharm. szr. —a. Növénynem a háromhímesek seregé

'am, -tál, -ott vagy magánz-ottam, —ottál, ott, ktu. —ni, vagy magánzani. L. MAGÁNKODIK.

böl és egyanyások rendéből; csészéje nincs, bokrétaondója kettő, a külső a belsőt ölébe veszi. Magva

19

MAG-MAG

MAG-MAGA

20

macsuka szókhoz családi viszonyban áll. Különbözik tőle a magas, magasztal szók mag gyöke, melyben nem mély vagy gömbölyű, hanem nyilt á hangzik, miért is ennek a képzője amazétól különböző, mert más magos és magas, magosít és magasít, magosan és magasan. Azonfölül a nagyot jelentő mag, nem veszi föl az igeneves u v. v hangot: tehát a magas soha sem magvas. Hogy a granum-ot, semen-t, medulla-t jelentő mag szó

nak a kötőlékkel egybeköttetésben volt kúpos vége: a | szintén gömbölyűt jelentő magyal mogyal, makk, magy gyököcske (radicula); közép része: a durvány (cauli- magyaró mogy mogyoró, mony, bogy, bogyó, mancs, culus); és a gyököcskével átellenes vége, bimbaja: a kelő (plumula). A rendesen kifejlett mag csiráját vagy beburkolja, vagy két oldalról fogja körül a mag bele, mely némely esetben szíjas vagy porczogós, némely esetben tisztán lisztes képződmény, sok esetben pedig mind kétféle egymás mellett. A mag szíjas vagy porczogós belét vegyrészeinél fogva fehérnyé-nek (albumen), lisztes állományát pedig keményitö-nek nevezik. E két alkatrész közé egyéb állományokon kivül gyak-ban gömbölyü a van, mutatja a magam, magad, maga, ran olaj is vegyül. Az érett mag csirája a mag belé- mely régente így is hangzott: mogam, pl. a régi haben mindaddig nyugton vagy alva marad, míg azt lotti beszédben: „Nem heon (nem csupán) mogánek, kedvező helyzet és körülmény új életre nem ébreszti. gye mend ő fojánek halálot evék.“ V. ö. MAGAM, Ha ilyenkor a mag fejledezni kezd, azt mondjuk a MAGAD stb. A latin granum, német Kern, Korn szinmag kél, vagy kikél. Keléskor a csira gyököcskéje nőni tén azon szók osztályába látszanak tartozni, melyekkezd lefelé, kelője pedig fölfelé. Ha a kelő bimbajá-ben a g-r és k-r gyökhangok valami kerekdedet jeból egyetlen levélke, némelyek szerént szék (cotyle- lentenek. don) emelkedik (talán széklevél legalkalmasb volna),

:

MAG, (2), elvont gyök, melyből magas, magas

lomban megegyező nagy, honnan némelyek véleménye szerént nadúr, nádor, am. nagyúr. (V. ö. Nádor). Rokon továbbá a latin magnus, magis, major, majestas, hellén uέyas, μéɣavos stb. gyökei, melyek a nyelvészek szerént a szanszkrit mah gyökben alapszanak, honnan a szanszkrit mahat (nagy) stb. Ezen mag gyök hoszszan is eléfordul: mág, melyből eredt mágla, halomra, magasra rakott valami, pl. famágla, és Tihany vidékén Szalában szénamágla. Ide tartozik a balatonmelléki mágicsál, azaz valamit egymásra rak, felpúpoz, pl. a beteg feje alját felmágicsálni, am. a vánkosokat magasan egymás fölé rakni.

a növényt egy székű-nek, egy kelő levelű-nek mondják | ság, magasodik, magaszt, magasztal származékok eredstb. A mag külső kemény vagy száraz héját tekintve nek. Hangváltozattal legrokonabb hozzá az alapfogamég meg szokták különböztetni a makkot, szütyöt, korszovátot, bóbitát, farkat, szárnyat. Minthogy a magban a növény csirája rejlik, innen átv. ért. azon nedv az állati testben, mely által az ugyanazon faju állatok tenyésztik, szaporítják önmagukat. Férfi mag, azaz ilynemü nedv a férfi testében, mely által a női testben létező mag foganóvá, tenyészővé, gyümölcsözővé tétetik. V. ö. MAGSZAKADÁS. Szintén átv. ért. bizonyos erkölcsi erő, vagy tett, mely rokon eredményeket szül. Elhinteni az Isten igéjének, az erénynek magvát. A magnak azon lényeges részét, melyből a növények és állatok származnak, vévén tekintetbe, ,mag alatt értjük valamely anyagi vagy erkölcsi testnek azon alkotó részét is, mely mintegy lényegét, lelkét képzi az egésznek, s a többi részekhez képest nemesebb, jelesebb, kitünőbb. A fának magva, azaz legkeményebb közepe. A hadsereg magvát kiválogatni. A katonákat a legénység magvából állítani ki. Néha ezt lélek szóval fejezzük ki, pl. lelke dohány, a dohánynak java, mely a szár közepén terem.

MAG, (3), 1. MÁG (2).

MÁG, (1), elvont gyöke mágla v. máglya és mágicsál szóknak. Rokon mag gyökkel, magas, magasztal szókban. L. MAG, (2), elvont gyök.

MÁG, (2), v. MÁÁG v. MÁK erdélyi falu AlsóFehér m.; helyr. Mág-on,

-ra, -ról.

MAGA, (1), 1. MAGAM alatt. MAGA, (2), (mag-a) az egyes harmadik személyszólító név- és czímmás, megfelel neki közelebb az olasz ella (szintén egyes harmadik, noha nőnemü személyben), a német Sie (többes harmadik személyben), franczia vous, angol you, és közönséges társalgási nyelvben az olasz voi értelmében, az utóbbi nyelvekben többes második személyben. A köznép nyelvén egymás között nincs divatban, csak ha a felsőbb osztály beszédét utánozza, vagy felsőbb osztálybelihez szól. Dunán túl néhutt a német Er hasonlatára a nép maga helyett ezt használja : ö v. ű, pl. Hát ő mit keres itt? A,maga' hízelgöleg: magácska. Egyébiránt a közép és felsőbb rendüek már jobbára a kegyed és ön czímmásokat használják. Az alsó osztálybelieknél pedig kend, tájdivatosan keed, kjed, nagyobb tiszteletet adva: kelmed, kigyelmed divatozik. V. ö. KELMED, KEND.,Maga' valamint a többi megszólító czímmás

A mag fölveszi az igeneves u képzőt is, magu, magv, honnan magvat,magvak, magvam, magvad, mag-ben, va, magvas, magvasodik. Ily viszony van a ned nedü nedv, ked kedu kedv, üd üdü üdv, od odu odv, feny fenyü fenyv, or orv, sér sérv stb. között. A v némely szókban b-re változik, mint gom gomv gomb, rom romv romb, dom domv domb; némelyekben p-re, mint ter terü terp, hor horu horp (horpasz), tör törü törp (törpe). Az r végzetű gyökök j-t is szeretnek fölvenni, mint: szeder szederj, eper eperj, or orj, mar marj, sőt némely hangzóval végződők is, mint : karé karéj, gané ganéj, taré taréj, paré paréj, é éj stb. — Amagok ugyan különböző alakúak, mégis jobbadán vagy gömbölyüek, vagy kerekdedek vagy hengerdedek; honnan valószinü,hogy a mag szóban alapfogalom a gömbölyüség vagy kerekdedség,melyet részint az m,és g, részint a gömbölyű o-val rokon mélyebb a hang fejez ki, miszerént a

-

[blocks in formation]

=

[blocks in formation]
[ocr errors]

Maga (= noha) nagy sok időt vára,

De héjában lön munkája."

MAGÁBA, MAGÁBAN, 1. MAGAM alatt.

MAGABÁR, fn. tt. magabár-t, tb. -ok. Növénynem a négyhímesek seregéből, és egyanyások rendéből; csészéje a magzat fölött két levelű, levelkéi háromfogúk, a magra ránőnek, bokrétája négy szirmu, tölcséres. Magva kettő, mindenik három fogu. (Scherardia). Nevét talán onnan kapta, hogy magvai a levelkékkel vegyítve s mintegy keverve, abárolva van

MAGA, (3), (mag-a? talán mintha mondani akarná magában véve), régies kötszó a mai noha, ugyan; és de, mégis értelemben. A székelyeknél Kriza J. tanúsága szerént most is divatban van ugyan, de Katalin verses legendája. (Toldy F. kiadása). ugyan, no jelentéssel. Maga miért ugyan miért Ha a példák többségét tekintjük: szabatosabban (olaszul ma che?). Maga ne dolgozzál = ugyan ne,maga' inkább noha, jóllehet,,demaga' pedig mégis, dolgozzál. Maga bizon no bizon. Maga ne mondj mindazáltal értelemben használtattak; tehát amazt annyit ugyan ne mondj annyit. A székely szüle- ráhagyó, v. megengedő, emezt pedig kivételező köttésü Szabó Dávid szerént is am. ámbár, noha stb. szónak tekinthetjük. Példa nála Reám fogták, maga ártatlan voltam. A régieknél számtalanszor eléfordúl, demaga öszvetételben is. „Demaga valóbizony mondom tüinektek" (verumtamen dico vobis. Tatrosi cod. Máté 11). Pestinél: „Demaga mondom neked." Erdősinél: „Demaga mondom en tünektek.",,Semmi róla neköm nem jelenék, maga (=noha) éjjel és nappal imádkozom vala érötte.“ (Nádor-codex). „Atyám, ha lehetségös, menjen el enrólam e kén (= kín), demaga (mindaz-nak, és így elemezve mag-abár volna. Itt az abárol által) nem úgy miképen." (Ugyanott). Gondoljad szónak azon mellékjelentését veszszük, mely szerént meg, mene (= mennyi) bánatja ebből volt Jézos- keverést is, vegyítést is teszen, s rokon az abajdocz nak, hogy szavát nem hiszi vala Szent Pétör. Maga (= mégis) végre úgy lön, mint Idveziténk mondá. (Régi magyar Passio. Toldy F. kiadása 245. 1.). „És igen irgalmasságos éneköt sirál.... maga (noha) te istened soha el nem vált tetüled". (Ugyanott 142. 1.). „Keserves nekem, hogy az en kegyelmes uramat illyen hamis panaszszal bántják.... de maga (noha) MAGÁBAVALÓ, MAGÁBANVALÓ, (magábaha az panasz igaz volna, bizon az en nekem igen v. magában-való) ösz. mn. A székelyeknél am. materhes volna." (Szalay Á. 400 magy. leveléből 1558-gányszerető; és magán- v. különlevó.

[ocr errors]

ról). „Thoábá im en magam felmegyek az kegyelmed
parancsolatjára, maga (noha) nincs jó egészségem."
(Ugyanott 1553. évről).

,,Asszony hogy viselne jelensége vala,
De nem sok időre leányt hozott vala.
Jóllehet az leány igen szépded vala,
Demaga (= mégis) az fiút inkább (szívesebben)

[ocr errors][merged small][merged small][merged small][ocr errors][merged small][merged small]

szóval.

MAGÁBASZÁLLÁS, MAGÁBATÉRÉS, (magába-szállás v. -térés) ösz. fn. Gondolatjának v. gondolatainak önmagára forditása, ábrándjainak, tévelygéseinek elméjében meghányása vetése által magamagának jóra való eltökélése.

MAGÁBAVONÚLT, MAGÁBAZÁRKOZOTT, (magába-vonúlt v. -zárkozott) ösz. mn. Aki a mások társaságát s általán az embereket kerüli.

MAGABÍRÓ, (maga-bíró) ösz. mn. 1) Aki anynyi erővel bir, hogy másra, más segítségére nem szorúl. Magabíró embert nem szükséges vezetni. „Ismeg eluntaták (unszolák) Jupitert (t. i. a békák) hogy adna oly királt nekik, ki ugyan vitéz és magabíró volna." Pesti G. meséi. 2) Kinek saját szükségeihez mérve, elegendő vagyona van. Jó magabíró, leginkább a középrendüekről mondják. 3) Különösen a kedélyre vonatkozólag, ki magát mérsékelni képes, kit az indulatok el nem ragadnak, ki magával bír, ki magán uralkodik.

MAGABÍZOTT v. BIZOTT, (maga-bízott) ösz. mn. Ki magában túlságosan bízik, ki magát bizonyos lelki vagy testi tulajdonságaira nézve elbízza, ki azért tetteiben vakmerő.

MAGABIZOTTSÁG, (maga-bizottság) ösz. fn. Magában túlságosan bizás, máskép: önbizottság, önhittség.

MAGAD, 1. MAGAM alatt.

MAGADICSÉRÉS, (maga-dicsérés); MAGADICSÉRET, (maga-dicséret) 1. ÖNDICSÉRÉS, ÖNDICSÉRET.

[blocks in formation]

MAGAELSZÁNÁS, (maga-el-szánás) ösz. fn. A müködő akaratnak elhatározása, melynél fogva az akadályokat tekintetbe nem vévén a kitűzött czélra törekedni kész. Különösen oly eltökélés, mely szerént valaki halálos veszélynek teszi ki magát, sőt életét valóban fel is áldozza. V. ö. SZÁN, SZÁNÁS.

MAGAELSZÁNT, (maga-el-szánt) ösz. mn. Ki magát valamire elszánja, ki az akadályok daczára kész teljesíteni, amit magában feltett; bátor, merész, eltökélett. Magaelszánt vitéz.

[blocks in formation]

MAGAHITT, (maga-hitt) ösz. mn. Ki azt hiszi, hogy csalhatatlan, ki magának hisz egyedül, ki mások okoskodását, tanácsát megveti, ki magát elbízza, ki önfejü. Magahitt kevély ember. Máskép: önhitt, önbizott.

MAGAHITTSÉG, (maga-hittség) ösz. fn. Kedélyi állapot, vagy tulajdonság, midőn valaki túlságos hiedelmet táplál önereje, testi és lelki tulajdonságai, illetőleg előnyei felöl, mi rendesen vakmerőséggel, kevélységgel, elbizakodással szokott járni. Máskép: önhittség, önbizottság.

MAGAJÓSZÁNTÁBÓL, (maga-jó-szántából) ösz.

MAGAFELEDÉS, (maga-feledés) ösz. fn. A ke-ih. Nem mások kérelmére, sürgetésére, ösztönzésére, délynek azon állapota, vagy működése, midőn valaki parancsára, hanem saját jó indulatából. Magajószánönhelyzetét, állását, rangját, vagy általán emberi méltából segíteni valakin. tóságát, erkölcsi érzelmeit tekintetbe nem vevén, s mintegy elmellőzvén, azokkal ellenkezőleg cselekszik, midőn az indulatoktól magát elragadtatni hagyja. Máskép: Önfeledés.

MAGAFELEDETT, (maga-feledett) ösz. mn. Ki általán saját személyességéről mintegy lemondván úgy cselekszik, mintha nem is ő, hanem más valaki volna. Nem vagyok oly magafeledett. (Monoszlai de Cultu, p. 3.)

MAGAFITOGTATÁS, (maga-fitogtatás) ösz. fn. 1. MAGAHÁNYÁS.

MAGAFITOGTATÓ, (maga-fitogtató) I. MAGA

HÁNYAVETI.

MAGAGONDOLATLAN, (maga-gondolatlan) ösz. mn. Hebehurgya, szeles, ki tesz valamit a nélkül, hogy előbb az illető körülményeket fontolóra venné; könnyelmü.

MAGAGONDOLATLANSÁG, (maga-gondolatlanság) ösz. fn. Hebehurgyaság, szelesség, megfontolatlanság; a cselekvésnek azon neme és módja, midön valaki előre meg nem gondolja, mit mível.

MAGAKELLŐ, (maga-kellö) ösz. mn. Ki maga magának túlságosan tetszik, kevély, önző, ki csak magát keresi, kinek más nem kell, nem tetszik.

MAGAKÉNYÉN, (maga-kényén) ih. Saját akarata szerént. Magakényén jár. Magakényén nevelt gyermek am. elkényeztetett gyermek, kinek mindent kedvére tesznek vagy tettek.

MAGAM, MAGAD, MAGA, MAGUNK, MAGATOK, MAGUK, (mag-am, mag-ad, mag-a, magunk, mag-a-tok, mag-uk); visszaható névmás személyragozva, mely mind önállólag, mind némi erősbítésül személyes névmások előtételével használtatik, mint : enmagam, te- v. tenmagad, ö- v. önmaga, mi- v. minmagunk, ti- v. tinmagatok, ö- v. önmaguk; s még jobban erősbítve: ennen magam, tennen magad, önnön maga, minnen magunk, tinnen magatok, önnön maguk. 1) Értelemre megfelel a latin egomet, tumet, ipsemet stb. jelentésének, s am. nem valaki más, nem valaki kivülem, kivüled, kivüle stb. hanem kizárólag én, te, ö. Innen ellentéte más p. Maga is tanúl, ki mást tanít. Amit magam megtehetek, nem bízom másra. Aki másnak vermet ás, maga esik bele. Sem másnak, sem magának jót nem tesz. Harmad, negyed, sokad magával, azaz mást tisztel. (Km.). Kiki legjobban tudja maga dolgát vele együtt hárman, négyen, sokan. Magát tiszteli ki vagy maga baját. (Km.). Másnak szűrt, maga szomjan maradt. (Km.). Nem szégyen magadnak szolgálni. (Km.). Magad uram ha szolgád nincs. (Km.). Ami rajtad történt, magadnak tulajdonítsd, ne másnak. Kiki magának MAGAHÁNYÁS, (maga-hányás) ösz. fn. A maszánt, vet, arat. Magának veti meg a hálót. Magáért gában túl bizó kedélynek működése, midőn valaki kára fojtani a kötelet, (km.), am. magának okozni vetenni valamit. Magára gyújtani a házat v. maga nyaakár valódi, akár képzelt előnyeit túlságosan fitogtat-szélyt. Kiki legközelebb magához. (Km.). Magára venni ja, midőn hetvenkedik, kérkedik, dicsekedik, s olyan, mint a hánykolódó kényes paripa. Máskép: maga vetiség.

MAGAGONDOLATLANUL, (maga-gondolatlanul) ösz. ih. Hebehurgyán, szelesen, a teendők körül ményeit eleve tekintetbe, gondolóra nem vevén, meg nem gondolva magát. Magagondolatlanul fogni valamibe.

MAGAGYILKOS, (maga-gyilkos); MAGAGYILKOSSÁG, (maga-gyilkosság) 1. ÖNGYILKOS; ÖNGYILKOSSÁG.

MAGAHÁNYAVETI, (maga-hánya-veti, azaz -hányó-vető) 1. MAGAHÁNYÓ.

MAGAHÁNYAVETISÉG, (maga-hánya-vetiség)

1. MAGAHÁNYÁS.

MAGAHÁNYÓ, (maga-hányó) ösz. mn. Kérkedékeny, dicsekedő, hánykolódó, hetvenkedő, markapöki, magafitogtató, magaveti.

valamit, mind tulajdon, mind átv. értelemben. Magára pergelni, akaratlanul magára vallani. Néha megkettőztetve fordul elé. Ő csak magamagát szereti. Maga magának árt vele. 2) Egyedül való, kinek társa nincsen. Ellentéte több, sok. Maga van, mint varga a vásárban. (Km.). Magára hagyni valakit. Magában lenni. Magának való ember, nem társaságba való. Magának élni. Az az ember nincsen maga (km.), máskép: ördög van vele, azaz a köznép hite szerént tud valamely ördögi mesterséget. Maga szopta az anyját

25

MAGAM-MAGAM

MAGAMAGÁTÓL-MAGAMSZÍN

26

alakban ragoztatik, ellenben az ipsemet' jelentésü magból lesz magam, magad, maga. De erről észre kell venni, hogy azon névmódosító ragok természetét látszik követni, melyek midőn önálló nevek gyanánt veszik föl a személyragot, csak nyilt a v. nyilt e-vel te

tölem, töled, töle, bennem, benned, benne stb. Azután néha a nyelv szelleme különböztetés végett ugyanazon törzsekhez módosítva ragasztja az illető ragokat pl. lakatos, midőn főnév, többese lakatosok, midőn melléknév, lakatosak; ily különböztetés van a kalaposok és kalaposak, asztalosok és asztalosak, házasok és házasak, keztyűsök és keztyűsek, cserepesek és cserepesek, tehenesek és tehenesek stb. között.

(km.), azaz oly jeles növésü, illetőleg tulajdonságu, mint azon állatfajzat, mely az anyatejet egyedül szíván, erőteljesebb szokott lenni. Innen ered a határozó magán, és a magány, magányos, magányosság. 3) Néha am. kizáró tulajdonos, kinek tulajdona nem másé, nem közös. Kiki a maga fazekaszik azt, mint: rólam, rólad, róla, nálam, nálad, nála, mellé szít. Maga álmát hüvelyezi. Magad háza elött seperj. Maga fészkét rutító madár. Maga hasznát kereső ember. Magamévá, magadévá, magáévá tenni valamit. Minden kakas a maga szemetén hatalmas. Magad ura légy. Kiki szabad a magáéval. Kiki okosabb más dolgában mint a magáéban. Másét ne bántsd, magadéd ne engedd. Ha más szereti a magáét, miért ne te a maga dét. Nyulj a magad kebelébe. Meglátja más szemében a szálkát, magáéban nem a gerendát. (Km.). Innét a ,saját és,tulajdon' szókkal egyesülni szeret: Saját magam szemeivel láttam. Tulajdon magad vagy mindennek oka. 4) Szorosan véve am. az ember belsője,nevezetesen lélek, ész, kedély, indulat, akarat. Magába szállni, térni. Magában tépelödni. Magán kivül van örömében, haragjában. Magában imádkozni, gondolkozni. Ma gában hitt. Maga elbizott. Elfeledni magát. Elszánni, elhatározni, elbízni magát. Magát ölni, marni, megunni. Magát hányni, vetni. Magával nem birni. Magát meg kötni. 5) Néha csak a személynévmás helyett is áll, pl. úri magam, tréfásan am. éu.

[ocr errors][merged small]

MAGAMAGÁTÓL, (maga-magától) ösz. ih. Önként, saját indulatából, önszántából, nem más, vagy akármily külső körülmény által ösztönözve, erőtetve, sürgetve. Ezt magamagától cselekedte.

MAGAMEGADÁS, (maga-meg-adás) ösz. fn. Állapot, vagy cselekvés, midön valaki a külső erőnek, hatalomnak enged, és aláveti magát. Máskép: önmegadás.

MAGAMEGKÖTÉS, (maga-meg-kötés) ösz. fn. önfejü, nyakas megmaradás bizonyos véleményben vagy cselekvésben, midőn valaki okokra nem hallgatva, s egyedül saját eszét vagy hajlamát követve, föltételétől el nem mozdúl.

MAGAMEGTAGADÁS, (maga-meg-tagadás) ösz. fn. Saját érdekének másoké alá rendelése, máskép önmegtagadás.

MAGAMEGTARTÓZTATÁS, (maga-meg-tartóztatás) ösz. fn. Az akaratnak erélyes működése, melynél fogva valaki bizonyos ösztönök, ingerek, hajlamok ellenére mérsékli, s mintegy lefogva tartja magát, nehogy elragadják, máskép: önmegtartóztatás. MAGAMEGÚNÁS, (maga-meg-únás) ösz. fn. L.

UNALOM.

MAGAMEGÚNT, (maga-meg-únt) ösz. mn. Kinek kedélye magamagában kecsegtetőt, mulattatót nem talál, ki örömet, gyönyört élvezni nem képes, kinek belső érzékei megtompultak. Máskép: ömint, s némileg életúnt.

E szóról Révainak alapos véleménye oda megy ki,
hogy gyöke mag egy jelentésü a növények azon ter-
ményével, melyet magnak nevezünk, mely t. i. az
egész növényt mintegy kis tokban rejtve foglalja, s
nem csak a terményt jelenti, amint héjastul, burkos-
tul létezik, hanem szoros ért. annak belsejét, székét,
csiráját, mely az egésznek lényegét, s mintegy lelkét
teszi. Ez értelemben nem csak hangra, hanem foga-
lomra is rokon hozzá a héber mocha, és arab much,
azaz valaminek bele, széke. A képes kifejezéseket
kedvelő keletiek, nevezetesen a héberek nyelvében a
lélek jelenti magát az illető személyt is egészen véve
pl. nephesch lélek, személyragozva naphschi nem csak
lelkem, hanem enmagam is. Így a magyarban is magam
am. belsőm, s ami bennem lényeges, a lelkem, mint-ség,
egy magva, csirája a személyességnek. Midőn a ma-
gyar mondja szeretlek mint a lelkemet, am. magamat.
Magába szállni, am. lelkébe, belsejébe. Magán kivül
lenni, am. az öntudatnak székhelyén kivül, azaz lel-
kén, eszén, eszméletén kivül lenni. Adelung a német
selb selbst szókról úgy vélekedik, hogy a Seele egy
eredetű velök. A szlávban is szamo am. maga, és sze-
me szjeme am. mag. Innen hasonlat nyomán valószinü-
leg gyanítható, hogy a latin egomet, tumet, ipsemet
egyik alkotó része met egy a medium, medulla szók
gyökével.

:

MAGAMENTÉS, (maga-mentés) ösz. fn. Önmentcselekvés, mely által valaki bizonyos vádakat magától elhárítani, s magát igazolni törekszik. V. ö. MENT, MENTES.

MAGAMENTO, (maga-mentő) ösz. mn. Magát a vádak ellen igazoló, védő, tisztító. Magamentö feleletek.

MAGAMENTSÉG, 1. MAGAMENTÉS.

MAGAMFÉLE, (magam-féle)ösz. mn. Olyanféle, olyan állapotu v. sorsu v. osztályu mint én vagyok. Másképen: magamszörü, a székelyeknél: magamszinü. Magamféle ember. A többi személyeknél: magadféle, magaféle, magunkféle stb.

Azon alaposnak látszó ellenvetést lehetne itt MAGAMSZÍN, MAGAMSZÍNÜ, (magam-szín v. tenni, hogy a mag (semen, medulla) magom, magod-színü) 1. MAGAMFÉLE.

« ElőzőTovább »