183

MEGBOKROSÚL-MEGBONTAKOZIK

MEGBORÍT― MEGBOSZÚL

184

MEGBOKROSÚL, (meg-bokrosúl) ösz. önh. házból, életből) eltávozik, elmegy, meghal. (Ferenczi János). V. ö. BONTAKOZIK.

1. MEGBOK ROSODIK.

MEGBOLDOGUL, (meg-boldogul) ösz. önh. Jobbára kegyeletből csak elmult időben használtatik, s am. meghalt, jobb életre szenderült által. Megboldogúlt tegnap szegény nagyatyám. A megboldogultak lelkiért imádkozni. Megboldogult apámat Isten nyugosztalja. Másképen: Istenben boldogúlt. Mondják mult részesülőben egyszerüen is: boldogult. A boldogultak lelkiért. Boldogult atyám.

MEGBORÍT, (meg-borít) ösz. áth. Valamely lappal, táblafélével behúz, betakar valamit (bevégzetten). Az asztalt márványlappal megborítani. A könyv tábláját bőrrel, vászonnal megborítani. V. ö. BORÍT.

MEGBORJAZIK, (meg-borjazik) ösz. k. Borjat ellik. Szoros ért. csak a tehén nevü nőstények borjaznak, hová tartoznak a nőstényszarvasok és őzek is. MEGBOROSODIK, (meg-borosodik) ösz. k. A

MEGBOLONDÍT, (meg-bolondít) ösz. áth. Esz-bor fejébe megy, és megárt neki. Valamivel kevesebközli, hogy valaki valóságosan bolond legyen. A meg bet jelent, és gyöngédebb kifejezés, mint a megrébevégzett tényre vonatkozik. A mély bánat, sok csa szegszik. pás, és bús komorság megbolondították öt. V. ö. BOLOND.

MEGBOLONDÚL, (meg-bolondúl) ösz. önh. Valóságos bolonddá lesz. Hosszas némarendszerü fogságban már többen megbolondultak. Annyi a gondom, aggságom, hogy majd megbolondulok bele. Megbolondultál-e, hogy így beszélsz? Nem bolondultam meg, hogy azt tegyem. Ezt a magyar máskép így is mondja : Elmegy az esze, v. megtébolyodik. V. ö._BOLOND.

MEGBOLTOZ, (meg-boltoz) ösz. áth. Boltozva felkészít, a boltozást bevégzi.

MEGBOROSTÁL, (meg-borostál) ösz. åth. Borostával megkefél valamit. Megborostálni a hajat. Alsó-Vágmelléken, megecsel, hol a hajborostát ecsevagy ecsetnek mondják.

lőnek

MEGBOROTVÁL, (meg-borotvál) ösz. áth. A bört a rajta levő szőrtől, hajtól borotvával megtisztítja. Megborotválni az arczot, fejet.

MEGBOROTVÁLKOZIK, (meg-borotválkozik) ösz. k. Maga magát megborotválja.

MEGBORSOZ, 1. MEGBORSOL.

MEGBORSOL, (meg-borsol) ösz. áth. Valamely ételt, eleséget borssal megfüszerez. Megborsolni a MEGBOLYGAT, (meg-bolygat) ösz. áth. Boly-bosporos levest. Megborsolni a rátottát, töltött káposzgatva, azaz rendetlen mozgásba hozva megzavar, ide- tát, káposztás bélest. oda menni, bolyogni kényszerít. Megbolygatni a cserMEGBORZAD, (meg-borzad) ösz. önh. Borzadjében tanyázó vadakat, a nádasban uszkáló madarakat. Megbolygatni az erdőben lappangó csavargókat. V. ö. va megretten, megrázkódik. Oly irtóztatón nézett rám, BOLYOG, BOLYGAT, és MEG, (2). Néha am. meg-hogy megborzadtam bele. Egyértelmü vele az elborzad. bizgat v. megberzeget.

MEGBOLYGATÁS, (meg-bolygatás) ösz. fn. Megzavarás; megbizgatás. „De ő kegyelmének inkább tetszett az fegyvernek felvétele, s kevés békességünk nek megbolygatása." Gr. Eszterházy Miklós nádor levele az vármegyéknek. (Nemzeti Könyvtár. 297. 1.).

MEGBOMBÁZ, (meg-bombáz) ösz. áth. Bombákkal meglödöz. A vár ostromlásakor az ostromlottak megbombázták a várost.

MEGBOMLIK, (meg-bomlik) ösz. k. Ami bizonyos részekből álló, s egymással öszvekötött egészet képezett, az egymástól elváló részekre oszlik, mert az öszvetartó kapocs megtágúlt közöttök. Minthogy pedig a bomlás által az alkotó részek rendes helyzetöket elvesztik, innen annyit is tesz, mint megzavarodik,

rendetlenül öszvekeveredik. Innen erkölcsi és átv. ért. am. rendes állapota megzavarodik, és szokott működése megszünik. Forradalomkor megbomlik a fegyelem, a társadalmi rend. Megbomlott az esze, am. rendes müködésében megzavarodott. Bomolj meg! am. bolondulj meg. V. ö. BOMLIK.

V. ö. BORZAD.

MEGBORZASZT, (meg-borzaszt) ösz. áth. Eszközli, hogy megborzadjon valaki. A szörnyű látvány mindnyájunkat megborzasztott. V. ö. BORZASZT.

MEGBORZOGAT, (meg-borzogat) ösz. áth. Gyakran vagy egymásután megborzaszt. MEGBOSSZANKODIK, MEGBOSSZANT, MEGBOSSZÚL, 1. MEGBOSZÁNKODIK, MEGBO

SZANT stb.

MEGBOSZANKODIK v. – BOSZONKODIK, (meg-boszankodik) ösz. k. Kedélye boszankodva megindúl; megharagszik. Itt a meg bizonyos időben egyV. ö. BOSZANKODIK. szerre s teljesen kifejlett boszús állapotra vonatkozik.

MEGBOSZANT v. -BOSZONT, (meg-boszant) ösz. áth. Valakit boszús, haragos indulatra gerjeszt, ingerel. Rosz kedve van, bizonyosan megboszontották. V. ö. BOSZONT.

MEGBOSZANTÁS v. -BOSZONTÁS, (megboszantás) ösz. fn. Sértés, bántás, mely által megbo

szontanak valakit.

MEGBOSZORKÁNYOZ, (meg-boszorkányoz) MEGBONT, (meg-bont) ösz. áth. Megkezd bon- ösz. áth. Valamely babonaság által megbüvöl,megront tás által rontani. Megbontotta a szél a háztetőt. Kü- | valakit v. valamit. A köznép kiedelme szerént: Meglönbözik elbont, azaz egészen szétront, szétszed. boszorkányozni a teheneket, hogy tej helyett vért adjaMEGBONTAKOZIK, (meg-bontakozik) ösz. k.nak. V. ö. BOSZORKÁNY.

Megbomlik; részeinek egymástól elszakadása miatt

MEGBOSZÚL, (meg-boszúl) ösz. áth. A mástól romlásnak indúl. Székely tájszólás szerént am. (a vett bántást, sérelmet visszatorolja, megforbátolja.

magát az ellenségen, am. elégtételt szerezni magának | -bökdöz) ösz. áth. Ismételve vagy több helyen megrajta. Itt a meg visszaható jelentéssel bir, mi szerént bök valakit v. valamit. megboszulni valamit, am. a boszús bántást hasonlóval visszafizetni. V. ö. BOSZÚ.

MEGBÖRHÖNYÖDÖTT, (meg-börhönyödött) ösz. mn. Mándy Péter szerént am. megátalkodott.

MEGBOSZULÁS, (meg-boszulás) ösz. fn. A Megbörhönyödött ficzkó. bántásnak, sérelemnek visszatorlása.

MEGBOTLASZT, (meg-botlaszt) ösz. áth. Eszközli, hogy valaki v. valami megbotlik. V. ö. BOTLASZT.

MEGBOTLIK, (meg-botlik) ösz. k. Botolva, azaz valamibe ütközve, megakad. Köben megbotlott a lába. Átv. ért. hibát követ el, az ész szabályai vagy erény, erkölcsiség törvényei ellen. Néha az okos ember is megbotlik. A lónak négy lába van, mégis megbotlik. (Km.). Majd minden második szavában megbotlik, am. megakad. V. ö. BOTLIK.

MEGBOTOL, (meg-botol) ösz. áth. A fákat, ágaik levágása által megcsonkítja. A fűzfákat minden negyedik vagy ötödik évben megbotolni. V. ö. BOTOL. MEGBOTOZ, (meg-botoz) ösz. áth. Bottal megver, megnáspágol valakit. Nem érdemelne mást, mint hogy megbotozzák.

MEGBOTRÁNKOZIK, (meg-botránkozik) ösz. k. Valamely erkölcstelenség látására, tudomására meg háborodik. Az elöljárók kicsapongásaiban megbotránkoznak az alattvalók. A részeges tanítóban megbotránkoz nak a tanítványok. V. ö. BOTRÁNKOZIK.

MEGBOTRÁNKOZTAT, (meg-botránkoztat) ösz. áth. Erkölcstelensége által eszközli, hogy meg. botránkozzanak benne. V. ö. MEGBOTRÁNKOZIK. MEGBÖCSÜL, MEGBÖCSÜLHETETLEN stb. 1. MEGBECSÜL, MEGBECSÜLHETETLEN stb. MEGBÖDÜL v. -BÖDÜL, (meg-bödül) ösz. önh. Bödülő hangot ad, bödülve fakad. Megbödültek az ökrök. V. ö. BÖDÜL.

MEGBÖG, (meg-bög) ösz. áth. Valakire bögve tekint. Itt a megʻ átható értelmet kölcsönöz az igének.

MEGBÖGET, (meg-böget) ösz. áth. Meg- vagy elbödülésre, vagy folytonos bőgésre indít, késztet. V. ö. BÖGET.

MEGBÖGÖZ, (meg-bögöz); 1. MEGBOGOZ.
MEGBÖGÖZIK, (meg-bögözik); 1. MEGBO-

GOZIK.

MEGBÖJTÖL, (meg-böjtöl) ösz. áth. Bizonyos napokat böjtölve megtart. Megböjtölni a pénteket és szombatot. Megböjtölni a nagy böjti időt. Átv. ért. bizonyos pazarnemü életmódért utóbb koplalva, nélkülözve, szükséget szenvedve meglakol. Az ifjukori dinomdánomot vénségre megböjtölni. Néha am. nélkülö- | zés által helyre üt, vagy megszerez valamit. Amit három nap megböjtölt, azt egy nap eléli. V. ö. BÖJT. MEGBÖK, (meg-bök) ösz. áth. Úgy bök valaki v. valami felé, hogy a bökő eszköz valósággal megérintse, vagy bele hasson. Vigyázz, megböklek. Tivel megbökni az újját. Dárdával megbökni az ellenfélt. A tövis megbökte kezét. V. ö. BÖK.

MEGBŐRÖDZIK, (meg-bőrödzik); 1. MEGBŐ

RÖSÖDIK.

MEGBÖRÖL, (meg-bőröl) ösz. áth. Börrel behúz, beborít, megbélel, megborít. Megbörölni a könyv tábláját, a ládát. Megbőrölni a lovagnadrágot. Tréfásan, valakit megver.

MEGBÖRÖSÖDIK, (meg-börösödik) ösz. k. 1) Az állati testen bör növekszik (bevégzetten). A felfakadt daganat helye megbörösödik. A vedlett kígyók ismét megbörösödnek. 2) Átv. ért. mondják más testekről is, melyeken börforma hártya képződik. Megbörösödik a kövér tejszin.

MEGBÖRÖZ, (meg-böröz) ösz. áth. 1. MEGBÖRÖL 1).

MEGBŐVÍT v. -BÖVIT, (meg-bővít) ösz. áth. 1) Ami szűk, szoros volt, azt tágabbra, szélesebbre nyujtja. Toldás által megbővíteni a szük ruhát. A bö Átv. ért. ami aránylag kevés volt, azt valamivel megés szűk szoros ellentétben állanak. 1. BŐ. SZÜK. 2) szaporítja, megsokasítja. Megbővíteni a cseléd fizetését.

MEGBŐVÜL v. —BÖVÜL, (meg-bővül) ösz. önh. Előbbi szűk terje, öble megtágúl, vagy közte és a körülvett test között üresség támad. Ha a kövér ember megsoványkodik, régi ruhája megbővül. A csizma hordozás által többé-kevesbbé megbővül. Átv. ért. több lesz, megszaporodik. Vagyona néhány év alatt igen megbővült. V. ö. BÖVÜL.

MEGBÚBOSODIK (meg-búbosodik) ösz. k. Búbossá válik (bevégzetten).

MEGBÚBOZ, (meg-búboz) ösz, áth. 1) Valaminek búbot csinál. 2) L. MEGBÓBÁZ.

MEGBUFÁL, (meg-bufál) ösz. áth. Valakit ököllel, vagy buffanó (puffanó) eszközzel, pl. bottal,mosófával megpufogat, megdönget, vagy oly helyre ütöget, mely az ütésre puffot ad.

MEGBUFFANT, (meg-buffant) ösz. áth. Buffantva (vagy puffantva) valamire üt, t. i. vagy valamely buffanó eszközzel; vagy valamely buffanó helyre üt. Megbuffantlak am. hasba ütlek. (Kriza J.).

MEGBUG, (meg-búg) ösz. önh. Mondják a galamb nemü madarakról, midőn megpárosodnak. Megbúgtak a galambok, gerliczek. V. ö BÚG.

MEGBUGLYÁZ, (meg-buglyáz) ösz. áth. Valaminek, nevezetesen madárnak buglyáját, azaz búbját megtépi, kiszakgatja. Megbuglyázni a tyúkot. Átv. ért. emberről szólva, valakit megczibakol, üstökét megtépi. V. ö. BUGLYA.

MEGBUKÁS, (meg-bukás) ösz.fn. 1)Állapot, midön valaki egyenes állásából homlokkal leesik, pl. ha sötétben járva gödörbe bukik, vagy a lépcsőről alá hull. 2) Átv. ért. midőn az üzérkedő tönkre jut,vagy

is adósságai fölülmulják értékvagyonát. Megbukást hirdetni, jelenteni. V. ö. BUKÁS.

MEGBUKIK, (meg-bukik) ösz. k. 1) Egyenes állásából, sulyegyenét vesztve, elöre esik. 2) Bizonyos oknál fogva szándékosan meghajtja magát. Az alacson ajtóban megbukni. Az erdőben lovagló kénytelen gyakran megbukni az ágak elött. 3) Üzérkedésében tönkre jut, pl. midőn nagyobb lesz az adóssága, mint értékvagyona. 4) Kártya, vagy más játékban, a játékot elveszti. Aki megbukott, fizessen.

MEGBUKTAT, (meg-buktat) ösz. mivelt. 1) Eszközli, hogy más megbukjék. Megbuktatni az úszó gyermeket. A juhokat mosás alkalmával megbuktatni. 2) Átv. ért. valakit tönkre juttat, vagyis az üzérkedőt, vállalkozót oda viszi, hogy illető működését kénytelen legyen megszüntetni. 3) Játékban vagy más versenyzésben társát megnyeri. V. ö. MEGBUKIK.

MEGBÚSÍT v. -BUSIT, (meg-búsít) ösz. áth. Valakit valósággal bússá tesz. Itt a meg bevégzett tényre vonatkozik.

MEGBÜTÜZ, (meg-bütüz) ösz. áth. Valaminek a végét elvágja, lebotozza vagy botolja. Megbütüzni a végit. (Kriza J.).

MEGBÜVÖL, (meg-bűvöl) ösz. áth. Büvös, boszorkányos, csudaszerű működés által meghat, megront, megveszteget valakit. V. ö. BŰVÖL, BÁJOL. MEGBÜZHÖDIK, MEGBÜZÖSÖDIK, (megbüzhödik v. -büzösödik) 1. MEGBÜDÖSÖDIK.

MEGBÜZLEL, (meg-büzlel) ösz. áth. Valaminek a bűzét megérzi. Átv. ért. magára nézve valamely kellemetlen dolgot mintegy előre észre vesz.

MEGBÜZLÖGEL, (meg-bűzlögel) ösz. áth. Téltúl megbüzölget. A marha a kóstot csak megbüzlögeli s ott hagyja. (Kriza J.).

MEGBÜZÖL, (meg-büzöl) ösz. áth. 1. MEG

BÜZLEL.

MEGBÜZÖLGET, (meg-bűzölget) ösz. áth. Folytonosan vagy egymás után megbűzlel.

MEGCSAL, (meg-csal) ösz. áth. 1) Szép szin alatt bizonyos csábító szerrel, ámítással, hizelgéssel, hazugsággal, tettetéssel stb. valakit hibába, tévedésMEGBUTÍT, (meg-butít) ösz. áth. Teljesen vég- be, kárba ejt,saját hasznára megkerít,még pedig bizore hajtja, hogy valaki buta legyen. A sok részegeske-nyos meghatározott esetben, mit szintén a meg fejez ki. dés megbutítja az észt. V. ö. BUTA. Igéretekkel, szép szóval megcsalni a tapasztalatlant. A

önh. Tartósan, maradandósan butává leszen.

MEGBUTÚL v. – BUTUL, (meg-butúl) ösz. kalmár megcsalja a vevőt, midőn álárut ad valódi gyanánt. Hátrálást tettetve megcsalni az ellenséget. Vigyázz magadra, mert ezen hamis ember megcsal. Ismerlek ravasz, engem meg nem csalsz.

MEGBUZDÚL v. -BUZDUL, (meg-buzdúl) ösz. önh. Oly mozgalomnak indúl, melyet különösen buzgásnak nevezünk. Megbuzdúl ereiben a vér. A kiszáradt forrás ismét megbuzdúl. A tűzhöz tett fazékban megbuzdúl a víz, midőn átjárja a melegség, és forrani kezd. Átv. ért. mondható a kedélyről, midőn hevesebb indulatra gerjed. V. ö. BUZOG, BUZDÚL.

büdösít.

Gyakorta szép szóval hozzám járultatok,
Engem megcsaltatok."

"

66

Feddő ének a 16-dik századból.
Vágy mi ez? Hah, hogy szemeim
Igy megcsaltanak."

Vörösmarty.

MEGBÜDÖSÍT v. -BÜDÖSIT, (meg-büdösít) ösz. áth. Egészen büdössé teszen. Szokottabban: el-Midön valaki bizonyos tettre bír rá mást, ilyetén módokon, azt szokás mondani, hogy rászedi. 2) Azon bi MEGBÜDÖSÖDIK, (meg-büdösödik) ösz. k. zalmat, várakozást, melyet más helyezett benne, szánEgészen büdössé leszen. A büdös szag állandó tulaj-dékosan, és ravaszul meghiusítja, vagy nem teljesíti, donságává leszen. A holt test hamar megbüdösödik. V. pl. a tiszt megcsalja uraságát, midőn jószágát hűtlenül kezeli. 3) Átv. ért. mondják reményről, várakoö. BÜDÖS. zásról, mely nem teljesedett. Reményem megcsalt. "Reménység, reménység, be hamar megcsalál." Ányos.

MEGBÜDÖSÖDÖTT, (meg-büdösödött) ösz. mn. Ami büdössé lett. Megbüdösödött hús, hal.

MEGBÜNHÖDIK, (meg-bünhödik) ösz. k. Valamely bünért érdemlett büntetést szenved. Sok roszat V. ö. CSAL. tett volt, de meg is bünhödött érte. Használtatik áthatólag is:

"Megbünhödte már e nép A multat s jövendőt." Kölcsey. MEGBÜNTET, (meg-büntet) ösz. áth. Az elkövetett bünért bizonyos szenvedésre, vagy elégtételre itél, kárhoztat, kényszerít valakit (bevégzetten). Megbüntetni a gonosztevőket. Isten büntesse meg! Itt a meg végrehajtó jelentéssel bir, s alapfogalom benne az öszkötés, mely a bűnt és annak érdemlett jutalmát mintegy öszvefüzi. V. ö. BÜNTET.

MEGCSALÁDOSODIK, (meg-családosodik)ösz. k. Családossá, különösen családapává vagy anyává leszen.

MEGCSALATKOZIK, (meg-csalatkozik) ösz. k. Benmaradó ragu viszonynévvel am. reménye, várakozása, bizodalma, melyet valakiben vagy valamiben helyezett, nem teljesedik. Ezen emberben nagyon megcsalatkoztam. Reményében, várakozásában megcsalatkozott. V. ö. CSALATKOZIK.

MEGCSALÓDIK, (meg-csalódik) ösz. belsz. L. MEGCSALATKOZIK.

MEGCSÁMPÁSODIK, (meg-csámpásodik) ösz. MEGBÜSZÍT, (meg-büszít) 1. MEGBÜDÖSÍT. k. Lábai csámpásokká lesznek. L. CSÁMPÁS.

189 MEGCSÁMPORODIK-MEGCSELEKSZIK

MEGCSELLEN-MEGCSEREPESĖDIK

190

MEGCSÁMPORODIK, (meg-csámporodik) ösz.k., ban értetik, s jobbára névmás áll helyette. Azt meg

Mondják némely szeszes italokról, midőn megeczetesednek, megsavanyodnak, s ez által megromlanak. Megcsámporodik a tisztátalan hordóban tartott bor, sör. MEGCSANDARGAT, (meg-csandargat) ösz. áth. Megkever valamit, pl. a vizet valamely edényben, a malátát a kádban. Székely szó.

MEGCSAP, (meg-csap) ösz. áth. Csapva megüt. Megcsapni a legyet. Mosófával megcsapni a ruhát. Különösen am. büntetésképen bottal, veszszővel, korbácscsal valakinek alfelét megveri. A lopáson kapott tolvajt megcsapták.

MEGCSAPKOD. (meg-csapkod) ösz. áth. és gyak. Ismételt csapással illet, gyakran megcsap. Tenyérrel megcsapkodni a vizet. Lapáttal megcsapkodni a felhalmozott földet. V. ö. CSAPKOD.

MEGCSAPOL, (meg-csapol) ösz. áth. Szoros ért. a hordónak csapját kiveszi, s a benne levő folyadékot megereszti. Megcsapolni a száz akós hordót. Átv. ért. valamely testen likat csinál, hogy a benne levő nedv kifolyjon. Megcsapolni a vízkóros embert. Megcsapolni a nyirfát.

MEGCSAPOZ, (meg-csapoz) ösz. áth. Csappal ellát, valamibe csapot üt. A faragóknál am. ékkel megerősít. Az öszvekötendö gerendákat megcsapozni. V. ö. CSAP.

MEGCSAPPAN, (meg-csappan) 1) Az állati test, különösen vékonyban és hasban megsoványodik, beesik. Betegségében megcsappant. Legelő hiányában megcsappant a gulyamarha. 2) Valamely csukékony test, pl. ajtó, csapp hangot adva megütödik.

MEGCSATTAN, (meg-csattan) ösz. önh. 1)Csattanva megszólamlik, megrázza a levegőt. Megcsattan a haragos villám. 2) Csattanva megreped. Megcsattan a hupolyag.Orczája majd megcsattan oly piros.3) Megcsattan az ifju szava, hangja, midőn a serdültség bizonyos fokán vastagabbra, férfi asabbra változik.

cselekszem, hogy... Ezt meg nem cselekszem. Mi a külső tisztelgést illeti, azt megcselekszem.. Néha am. bizonyos megbizásban eljár, azt teljesíti. Cselekedd meg kérlek, hozz néhány új könyvet számomra. Némely tájszólásban am. valamit bűvölés, boszorkányozás által tesz meg. Megcselekedte, hogy a tehenek véres tejet adtak. Valamely boszorkány megcselekedte, hogy hirtelen megsántult.

MEGCSELLEN, (meg-csellen) ösz. önh. A hajósok a hajóról mondják, midőn félrefut. V. ö. CSELLEN.

MEGCSÉMELLIK, tájdivatos; 1. MEGCSÖ

MÖRLIK.

MEGCSEN, (meg-csen) ösz. áth. Holmi aprólékos tárgyak elsajátítása által valakit meglop. V. ö. CSEN.

MEGCSENDÉSÉDIK, (meg-csendésédik) ösz. k. Zajt ütni, lármázni megszűn, csendesen maradó állapotba helyezi magát. Itt a meg folytonosságra, maradóságra, időbeli tartósságra vonatkozik, s fölcserélhető az el igekötővel, elcsendesedik. Nagy szélvész után megcsendesedett a tenger. A perlekedők végre megcsendesedtek. L. CSENDĖS.

MEGCSENDESÍT v. -CSENDESIT, (megcséndésít) ösz. áth. Bizonyos zajt megszüntet. Átv. ért. a fellázadt, felháborodott indulatot nyugott állapotra viszi viszsza. Máskép: elcsendesit, lecsendesít.

MEGCSENDESÜL, MEGCSENDESÜL, (megcsendésül); 1. ELCSENDESĖDIK, ELCSÉNDĖSÜL.

MEGCSÉNDÍT, v. -CSENDIT, (meg-csendit) ösz. áth. Eszközli, hogy bizonyos test megcsendüljön. Különösen mondják harangnemü eszközökről. Megcsendíteni a lélekharangot. Átv. ért. megcsendíteni a füleket am. a füldobot megrezegtetni.

MEGCSENDÜL v. - CSENDÜL, (meg-csendül) MEGCSÁVÁL, (meg-csávál) ösz. áth. Csává- ösz. önh. Csendülve megszólamlik, egyszerre csenban megpuhít, megidomít valamit. Megcsáválni a köd-dülté leszen. Megcsendül a harang, csengety. Megmönnek, bundának való bőröket. V. ö. CSÁVA, CSÁ- csendül a fül. V. ö. CSENDÜL. VÁL.

MEGCSAVAR, (meg-csavar) ösz. áth. Valamit többször, folytonosan, kelletig csavar. Megcsavarní a vesszőt, hogy gúzs legyen belöle. Megcsavarni a csóvának való szalmát. Megcsavarni a kötelet. Megcsavarni a vizes ruhát, hogy a nedv kifolyjon belöle. Megcsavar | ta a fejét (nyakát), s azt mondta: nem! V. ö. CSAVAR, TEKER.

MEGCSAVARÍT, (meg-csavarít) ösz. áth. Egy folytában, vagy egyet csavarva meg fordít valamit. Megcsavaritani a csigát, a sajtót, a csúfortát. V. ö. CSAVARÍT.

MEGCSECSERÉSZ, (meg-csecserész) ösz. áth. Csecserészve megfogdos, csecseit megtapogatja.

MEGCSÉPÉGTET, (meg-csepegtet) ösz. áth. Valamiféle cseppekkel befecskend.

MEGCSEPEL, (meg-csépel) ösz. áth. Cséppel megvereget, megütöget. Átv. ért. akármiféle ütő eszközzel megdönget. Megcsépelték a hátát. V. ö. CSÉPEL.

MEGCSEPESĖDIK, (meg-csepesėdik) ösz. k. Mondják hajról, szőrről, gyapjuról, midőn szálai öszvebonyolodnak, s mintegy csepücsomót képeznek. V. ö. CSEPZIK.

MEGCSERÉL, (meg-cserél) ösz. önh. Segitö ragu viszonynévvel am. valakivel cserét visz végbe. Megcserélek veled. Meg nem cserélnék vele tudja Isten miért. V. ö. CSERÉL.

MEGCSELEKSZIK, (meg-cselekszik) ösz. k. MEGCSEREPESEDIK, (meg cserepesédik) ösz. Tárgyesetes viszonynévvel, cselekvő ige gyanánt k. Átv. ért. mondják börös, kérges testekről, midön használtatik, s am. cselekedve végrehajt, megtesz megrepedeznek, s törött cseréphez hasonlanak. Megvalamit. Egyébiránt a viszonynév rendesen alattom- | cserepesedik a tenyérnek, talpnak böre. Megcserepese

dett az ajka. A vén fák kérgei megcserepesednek. V. ö. CSEREPESEDIK.

MEGCSÍP, (meg-csíp) ösz. áth. Csipve megfog, megszúr, megsért. Ujjakkal megcsípni valakinek állát, MEGCSEREPESÍT v. --CSEREPESIT, (meg-orczáját. A kis madár megcsipi a vele játszónak kezét. Megcsípte a kígyó, balha, tetü, darázs, méh. Kakas csípje meg!

cserepesít) ösz. áth. Cserepessé tesz, azaz eszközli, hogy bizonyos testnek bőre, héja, kérge megrepedezzen. A kasza nyele a tenyeret, a csipős szél az ajakat megcserepesíti.

Hangya meg ne csípje szép fehér lábadat."
Zrínyi.

MEGCSEREPEZ, (meg-cserepez) ösz. áth. Csereppel valamely háztetőt befed; a cserepezést bevégzi. | Néha am. valakit véletlenül rajta ér valamin, és megMEGCSERZ, (meg-cserz) ösz. áth. Timárok fog. Megcsípték a tolvajt. Átv. ért. megcsípte a dér a nyelvén am. gubacsliszttel készített lúgban a bört növényeket. Biztató gyanánt is használják, parancsoló megpuhítja, megidomítja. Megcserzeni a tehénbőrt. módban. Uszu, kormos, csipd meg! V. ö. CSÍP. V. ö. CSER, CSERZ.

MEGCSIGÁZ, (meg-csigáz) ösz. áth. Szoros tulajd. ért. csigaféle kinzó szerrel meggyötör, megtör valakit. Hajdan a bünröl vádlottakat vallatáskor meg szokták csigázni. Átv. ért. akármiféle testgyötrő esz közökkel megkinoz. Megcsigázni a vonómarhát. Éh séggel megcsigázni valakit. V. ö. CSIGÁZ.

MEGCSIKAR, (meg-csikar) ösz. áth. Csikarva nyomkod vagy megfog. A gyomorról is mondják, midön valami benne rágást okoz. A savanyu bor megcsikarta a gyomrát.

MEGCSIKLAND, (meg-csiklaud) ösz. áth. 1) Illetés, ingerlés által eszközli, hogy csiklandjék valami. Fűszállal megcsiklandani valakinek orrát, talpát. 2) Az érzékeny, ingerlékeny állatot, különösen embert csiklandás által mozgásba hozza, ingerli. V. ö. CSIKLAND.

KED.

MEGCSIPDEL, (meg-csipdel) L. MEGCSIP

MEGCSIPÉGET, (meg-csipeget) ösz. áth. és gyak. Gyakran ismételve megcsíp. A madárka megcsipegeti a czukrot. Megcsipegeted kis falatomat." Kazinczy Ferencz. V. ö. CSIPÉGET.

MEGCSIPKED, (meg-csipked) ösz. gyak. áth. 1) L. MEGCSIPEGET. 2) Átv. ért. fulánkos, élczes szókkal illetget, apró elméskedéssel megczáfolgat. Az írót megcsipkedni hibáiért. V. ö. CSIPKED.

MEGCSIPKÉZ, (meg-csipkéz) ösz. áth. Csipkékkel ékesít, vagy csipkésen kimetél, kiczifráz. Megcsipkézni a fejkötöt. Megcsipkézni a kendőt, kötényt. Megcsipkézni a papirt, bört. V. ö. CSIPKE.

MEGCSÍPŐSÍT v. - CSIPÖSIT, (meg-csípősít) ösz. áth. Eszközli, hogy bizonyos fokig vagy kellőleg csipössé legyen valami. Az erjedés megcsipősíti a mus

MEGCSIKOL, (meg-csikol); lásd: MEGCSIK-tot. V. ö. CSIPŐS.

LAND.

MEGCSÍKOL, MEGCSÍKOZ, (meg-csíkol v. -csíkoz) ösz. áth. Csíkokkal megtarkáz, valamin csíkokat von keresztül.

MEGCSIKÓZIK, (meg-csikózik) ősz. k. Csikót ellik. Megcsikózik a kanczaló, a kanczaszamár. V. ö. CSIKÓ. Tréfásan mondják paripáról, midőn ülőjét ledobja.

MEGCSILLAGOZ, (meg-csillagoz) ösz. áth. Csillaggal vagy csillagokkal ellát; különösen valamely irományban, könyvben csillagforma vagy más jegyeket csinál, melyekhez azután észrevételeket

csatol.

MEGCSILLAN, (meg-csillan) ösz. önh. Valamely csillám vagy fény egyszerre feltünik.

MEGCSISZOL, (meg-csiszol) ösz. áth. Csiszolva megsímít, megfényesít valamit. Megcsiszolni a viaszos padolatot. Megcsiszolni a vasat. Márványlappal megcsiszolni a papírt. V. ö. CSISZOL.

MEGCSODÁL, (meg-csodál) ösz. áth. Valamit igen csodál, s bámulva mintegy ráfeledkezik. Rokon hozzá a szükebb jelentésü megigéz, mely a megcsodálásnak egyik nemét teszi. V. ö. CSODÁL.

MEGCSÓKOL, (meg-csókol) ösz. áth. Csókkal megérint, megillet, megtisztel, üdvözöl stb. valakit v. valamit. Megcsókolni a kedves gyermeket. A fiú megcsókolja szüléje kezét. Megcsókolni valamely képet. Megcsókolni a rég nem látott hazai földet. V. ö. CSÓKOL.

MEGCSILLAPODIK v. CSILLAPUL (meg – (meg-valamit. csillapodik v. csillapul) ösz. k. Csillapodva megáll; mozogni, nyugtalankodni, háborogni megszün. Megcsillapodott v. megcsillapúlt a szélvész, tengeri hullámzás. Átv. ért a háborgó indulat lecsendesedik. Haragja megcsillapodott. V. ö. CSILLAPODIK.

MEGCSINÁL, (meg-csinál) ösz. áth. Csinálva bevégez, kelletig megtesz, megkészít valamit. Különösen, mondják kézmivekről. A varga a sarut, a la katos a zárt, az asztalos a széket megcsinálta. Néha am. az elromlottat megigazítja, helyre hozza. Az eltörött ablakot megcsinálja az üveges. V. ö. CSINÁL.

MEGCSOMÓSODIK, (meg-csomósodik) ösz. k. Csomók teremnek rajta, csomóssá alakúl, csomókba tekerődzik. Némely vén fák, pl. füzek, jegenyék megcsomósodnak. Inai megcsomósodtak A tisztátalanul tartott ször, haj megcsomósodik. Ha nem keverik a lisztet, vagy nedves helyen tartják, megcsomósodik. V. ö. CSOMÓ, CSOMÓSODIK.

MEGCSOMOSZOL, (meg-csomoszol) ösz. áth. Csomoszolva öszvezúz.