Oldalképek
PDF
ePub

173 MEGÁRT — MEGÁTALKODOTTSÁG

MEGÁTKOZ – MEGBABONÁZÁS

174

MEGÁTKOZ, (meg-átkoz) ösz. áth. Valakire

MEGÁRT, (meg-árt) ösz. önh. Mondjuk oly dologról, ami valakinek vagy valaminek épségét hatha-átkokat mond, azaz roszat, gonoszt, szerencsétlensétósan veszélyezteti, megrontja. A sok virrasztás meg-get kiván fejére. Ellentéte : megáld. Megátkozni, kik ártott neki. A gyönge növénynek a nagy hideg és nagy a hazát boldogtalanná tették. Megátkozlak, hogy se a meleg megárt. Megártott neki a bor, am. megrészege- jelen, se a jövő életben boldog ne lehess. Átv. ért. nemdett töle. Ne igyál annyit, mert majd megárt. A meg csak személyekre, hanem dolgokra is vonatkozik. igekötő bevégzett tényre vonatkozik. Megátkozta az órát is, melyben született. Megátkozta a földet, melybe ellenségét temették. V. ö. ÁTOK, ÁTKOZ, és MEG, (2).

MEGÁRÚL, (meg-árúl) ösz. önh. Az árulást, vagyis vásárt bevégzi.

Tölük maradott nekünk a szokásunk,
Hogyha mikoron árút mi szakasztunk,
Deus! Deus! ott kiáltunk,

Bizonyságunk, hogy megárultunk."

Csáti Demeter.

MEGÁS, (meg-ás) ösz. áth. Valaminek ásását bevégzi; kelletig, elégségig ás valamit. E kutat három nap alatt megástuk, a másikat most ássuk, de még ma meg is ássuk. Az akasztandó sírját előre megásták. V. ö. ÁS, és MEG, (2).

MEGÁTKOZÁS, (meg-átkozás) ösz. fn. A boszúnak, gyülölségnek azon nene, mely valaki v. valami ellen átkokat mond, s az Isten büntetését fölhívja. V. ö. MEGÁTKOZ.

MEGAVASODIK, (meg-avasodik) ösz. k. Mondjuk leginkább némely zsíros testekről, eledelnemüekről, melyek bizonyos időn túl megromlanak, megbüdösödnek, s éldelhetlenekké lesznek. Megavasodik a vaj, a zsír, a szalonna, a háj. Megavasodik az ír, kenöcs. V. ö. AVASODIK, és ÁPORODIK.

MEGAVAT, (meg-avat) ösz. áth. Valamely szöMEGASZAL, (meg-aszal) ösz. áth. Valamit kel-vetet, nevezetesen posztót, bizonyos műtétel által beletig, elégségig aszal. Megaszalni a télre való szilvát, ereszt, vagyis úgy idomít, hogy ha megázik, többé baraczkot. Megaszalni a vargányát, s más gombafajo- öszve ne menjen. V. ö. AVAT. kat. V. ö. ASZAL.

MEGASZALÓDIK, (meg-aszalódik) ösz. belsz. Bizonyos foku melegség által aszuvá leszen. A fütött kemenczében megaszalódik a gyümölcs.

MEGAVÚL, (meg-avúl) ösz. önh. Széles ért. mondjuk mindenről, ami bizonyos ó korra jut, egyszersmind azon romlásnak jelei látszanak rajta, melyet a kor viszontagságai szoktak okozni. Itt a meg igekötő az alapigének teljes bevégzett értelmét fejezi

MEGAVULT, (meg-avult) ösz. mn. Ó koruvá lett, s mint olyan megromlott, vagy rendeltetésének többé meg nem felelő. Máskép: elavult. V. ö. AVULT.

MEGASZIK, (meg-aszik) ösz. k. Széles ért. mondjuk növényekről, kivált gyöngébbekről, és a nö-ki. V. ö. AVÚL. vények terményeiről, midőn nedveik lassanként elpárologván, megszáradnak. Forró nyárban megaszik (v. elaszik) a fü, a virág. Nagy melegségben megaszik a gyümölcs, mielőtt megérett volna. Átv. ért. mondják állatról, kivált emberről, midőn elsoványodik, s böre megránczosodik. V. ö. ASZIK, és MEG, (2).

MEGÁZIK, (meg-ázik) ösz. k. Nedvessé lesz, rászáll, meglepi a nedvesség, különösen az égből MEGÁTALKODÁS, (meg-átalkodás) ösz. fn. hulló eső, hó. A zápor elért bennünket, s nagyon megAz akaratnak azon működése, midőn makacsul, haj-áztunk. Háromnapos esőtől jól megázott a föld. Máslíthatatlanul megköti magát, különösen, midőn ezt kép : átázik, V. ö. ÁZIK. hibás, vagy vétkes irányban teszi. V. ö. MEGÁTALKODIK.

MEGÁZTAT, (meg-áztat) ösz. áth. és mivelt. 1) Nedvessé tesz. Megáztatott bennünket az eső. 2) Valamit nedvességbe, különösen vízbe márt, hogy nedvessé legyen. Megáztatni a kendert. Megáztatni a kötni való veszszőt, az abroncsokat. V. ö. ÁZIK, ÁZTAT.

MEGBABÁZIK, (meg-babázik) ösz. k. Gyermeket szül, vagyis a szülést bevégzi. Gyöngédebb népies kifejezés a közönséges meggyerekezik helyett. V. ö.

BABA.

MEGÁTALKODIK, (meg-átalkodik) ösz. k. Valamely hibás vagy vétkes szándékban, akaratban, szokásban makacsul, hajthatatlanul megmarad, megrögzik, megköti magát, nem hallgatván se józan okokra, se az erkölcsi érzet sugalmaira; bizonyos körülményekben daczosan, nyakasan viseli magát. Bünben megátalkodni. A gonosztévő megátalkodott, 8 nem vallott semmit. Itt a meg az akaratnak tartós, folytonos állapotára vonatkozik. V. ö. ÁTALKODIK. MEGÁTALKODOTT, (meg-átalkodott) ösz. mn. Hibás vagy gonosz véleményben, szándékban, akaratban makacsul megrögzött. Megátalkodott pártosMEGBABONÁZ, (meg-babonáz) ösz. áth. Bizokodó. Megátalkodott gonosztevő. V. ö. ÁTALKODOTT. nyos babona által megbüvöl, megront, vagy oly haMEGÁTALKODOTTSÁG, (meg-átalkodottság) tást eszközöl valakire, mely nem látszik természetesnek. Úgy megváltozott, mintha megbabonázták volna.

ösz. fn. Bizonyos hibában vagy bünben megrögzött,

MEGBABIRKÁL, (meg-babirkál) ösz. áth. Babirkálva megtapogat.

MEGBABONÁL, (meg-babonál), lásd: MEG

BABONÁZ.

makacsul megmaradó akaratosság. Némely gonoszté- V. ö. BABONA, BABONÁZ.

vömnek megátalkodottságát még a vérpad sem töri meg. V. ö. ÁTALKODOTTSÁG.

MEGBABONÁZÁS, (meg-babonázás) ösz. fn.

Cselekvés, mely által megbabonáznak valakit.

[blocks in formation]

MEGBÁDOGOZ, (meg-bádogoz) ösz. áth. Bádoggal behúz, beborít. Megbádogozni a torony kupját, a ház födelét.

MEGBAGGAT, 1. MEGBAKGAT. MEGBÁGYAD, (meg-bágyad) ösz. önh. Egyér telmü az elbágyad igével, s am. erejének teljes vesztéseig bágyad. V. ö. BÁGYAD.

MEGBÁGYASZT, (meg-bágyaszt) ösz. áth. Máskép elbágyaszt, azaz erőkimerülésig bágyaszt. Megbágyasztotta őt az erős munka. V. ö. BÁGYASZT. MEGBÁJOL, (meg-bájol) ösz. áth. Úgynevezett bűbáj, vagyis csuda erejű, bámulatos, különösen a

kedélyre kedvesen ható szerek által mintegy megköt, magához vonz valakit. Átv. ért. mondják nőkről, kik feltünő szépség, gyöngédség, fínom társalgás stb. által a sziveket magukhoz ragadják. Fölcserélve: elbájol. V. ö. BÁJOL.

MEGBAJOSODIK, (meg-bajosodik) ösz. k. A székelyeknél am. nehéz természetüvé válik. (Ferenczi J.).

MEGBAJSZOSODIK v. - BAJUSZOSODIK, (meg-bajuszosodik) ösz. k. Egész bajszot kap. Némely ifjak már 20 éves korukban megbajszosodnak.

MEGBAKGAT, (meg-bakgat) ösz. áth. Valamit tél-túl megférczel. ‚Bakgat' csak am.,akgat' b előtéttel, mint ámúl bámúl, izgat bizgat, Andor Bandor v. Bandi.

BAKZIK.

[blocks in formation]

V. ö. BÁNT.

MEGBÁNTÁS, (meg-bántás) ösz. fn. Cselekvés, mely által valaki mást megbánt. A megbántásért bocsánatot kérni. Személyes megbántásért személyes elégtételt adni. V. ö. MEGBÁNT, BÁNTÁS.

MEGBÁNTÓDÁS, (meg-bántódás) ösz. fn. Szenvedő kedélyállapot, midőn valaki megbántódva érzi magát. V. ö. MEGBÁNTÓDIK.

MEGBÁNTÓDIK, (meg-bántódik) ösz. belsz. Kedélye, a rajta elkövetett sérelem által kellemetlenül megilletődik; tettleg mutatja, kijelenti, hogy nem tetszik neki, amit irányában egy valaki más elkövetett. A büszke ember hamarabb megbántódik, mint az alázatos. V. ö. BÁNTÓDIK.

MEGBARÁTKOZIK, (meg-barátkozik) ösz. k.

MEGBAKLAT, (meg-baklat) ösz. önh. 1. MEG- Valakivel barátságot köt. A rokon elvüek és érzelmüek hamar megbarátkoznak. Átv. ért. valami megtetszik MEGBAKOL, (meg-bakol) ösz. áth. Visszaható neki, s vonzalmat, hajlamot érez iránta. Ellentéte : névmással am. megköti magát, megcsökönyösödik, | idegenkedik. Külföldi szokásokkal életmóddal megbarátnyakaskodik, fejcskedik. Megbakolja magát. (Szabó | kozni. Itt a meg öszkötő jelentéssel bir, s am. öszve, Dávid, Lőrincz Károly). V. ö. MAKACS.

MEGBAKZIK, (meg-bakzik) ösz. k. A bakzó állatokról (kecskéről, özről, kutyáról stb.) mondják, midőn hímjeikkel közösültek.

MEGBALZSAMOZ, (meg-balzsamoz) ösz. áth. Balzsammal megken, s romlástól megó valamit. Megbalzsamozni a holttestet. V. ö. BALZSAMOZ.

MEGBÁMÚL, (meg-bámúl) alakjára ösz. önh. de itt átható értelemben vétetik. Bámulva megnéz valakit v. valamit. Itt a meg különösen átható értelmet kölcsönöz az igének. A szokatlan külsejű és öltözetü idegent megbámulta a nép. Megbámulni az először látott gőzhajót, gőzmozdonyt. V. ö. BÁMÚL.

MEGBÁN, (meg-bán) ösz. áth. Sajnálja, fáj neki, hogy valamit tett, és szeretné, hogy ne történt volna. Botlásait, büneit, ifjusága balgatag tetteit megbánta. Százszor megbántam, hogy nem hallgattam szavadra. Várj csak, megbánod te még ezt. Egyszerü jelenben csak bán. Ifjúságom bűneit szánom bánom. V. ö. BẢN, és MEG, (2). Átv. ért. valaminek kárát látja, vallja, érzi. Megbánja az erszénye a nagy utazást.

MEGBÁNÁS, (meg-bánás) ösz. fn. Az elköve tett ballépés, rosz tett vagy bűn miatti sajnálkozás. V. ö. MEGBÁN.

együvé.

MEGBARÁZDÁL v. —BARÁZDOL, (meg-barázdál v. barázdol) ösz. áth. Barázdával meghasít vagy barázdákkal meghasogat. Megbarázdálni a dúlöket, a mesgyéket.

MEGBÁRDOL, (meg-bárdol) ösz. áth. Bárddal simára egyenget, eligazít. Az ácsok előbb hasogató fejszével dolgoznak, azután megbárdolják (széles bárddal) gerendát. V. ö. BÁRD, BÁRDOL.

a

v.

tesz

MEGBARKÁL, MEGBARKÁSÍT, (meg-barkál barkásít) 1. MEGBARKÁZ.

MEGBARKÁZ, (meg-barkáz) ösz. áth. Barkássá (bevégzetten). V. ö. BARKÁZ.

MEGBARNÍT v. -BARNIT, (meg-barnít) ösz. áth. Barnává tesz, barnára fest valamit (bevégzetten). A nyári napsugarak megbarnítják az arczot. A szőke hajat kenőcscsel megbarnítani. A meg igekötő bevégzett tényt jelent.

MEGBARNÍTÁS v. BARNITÁS, (meg-barnítás) ösz. fn. Bevégzett cselekvés, mely által barnává

tétetik valami.

MEGBARNÚL v. -BARNUL, (meg-barnúl) ösz. önh. Előbbi szinét elvesztve (bevégzetten) barnára változik által. A forró napon járónak bőre megMEGBANNYOL, (meg-bannyol) ösz. áth. Egé- barnúl. Némely szőke hajak idővel megbarnulnak. V. ö. szen bannyol. V. ö. BANNYOL, és MEG, (2). BARNA, BARNÚL.

177

MEG BARNÚLÁS --- MEGBECSÜL

MEGBECSÜLHETETLEN MEGBÉLL 178

MEGBARNÚLÁS v. — BARNULÁS, (meg-bar-, ruhát, pénzt. 3) Valamely ingó vagy ingatlan vagyonnúlás) ösz. fn. Világos szinnek (bevégzett) átváltozá-nak árát, értékét, vagy a benne tett kárt meghatása barnára. Arcznak megbarnulása. Megbarnulás ellen rozza. Kisajátítás elött megbecsülni valamely telket, fátyolt viselni. szőlőkertet. Osztály alkalmával megbecsülni az örökséget. Megbecsülni a tilosban tett károkat. V. ö. BECSÜL.

MEGBÁTORÍT v. -BÁTORIT, (meg-bátorít) ösz. áth. Eszközli, hogy valaki letevén félénkségét egészen bátorrá legyen. Megbátorítani az ujoncz vitéreket.

[blocks in formation]

MEGBECSTELENÍT v. -BÉCSTELENIT, (meg-bécstelenít) ösz. áth. 1) Valakinek becsületét szóval vagy tettel megsérti; valakit becstelennek nyilvánít. Gúnyokkal, rágalmakkal megbecsteleníteni valakit. Szolgai büntetéssel megbecsteleníteni a müvelt embert. 2) Mondják személyről vagy dologról, midőn valakinek gyalázatára, szégyenére válik. Az elfajzott fiu megbecsteleníti szüleit. A lopás, részegség megbecsteleníti az embert. Itt a meg bizonyító, nyomatékos erővel bir.

MEGBECSÜLHETETLEN v. ---BECSÜLHETLEN, (meg-becsülhet[et]len) ösz. mn. Nagymondó kifejezés, s am. a maga nemében igen becses, igen drága, kinek v. minek mása nincsen; kit v. mit eléggé becsülni, tiszteletben tartani nem lehet. Megbecsülhetetlen érdem, kincs.

MEGBECSÜLTET, (meg-bécsültet) ösz. mivelt. Valamely vagyonnak, jószágnak árát, értékét, vagy a bennök tett kárt hozzá értő egyének által meghatátik az illető tömeget. A károsult megbecsülteti a szenveroztatja. Az örökösök eskütt emberek által megbecsültedett kárt. V. ö. MEGBECSÜL.

MEGBECZÉZIK, (meg-beczézik) ösz. k. L.MEGBORJAZIK; és v. ö. BECZE.

MEGBÉKÉL, (meg-békél) ösz. önh. Mondjuk peres, vagy egymással haragban levő felekről, midőn egymással megegyezkednek, s illetőleg visszavonó indulatjokat lecsillapítják. Különösen, hol személyes sérelem teszi a harag, vagy ellenségeskedés alapját, megbékélni am. egy részről a sérelemért eleget tenni, bocsánatot kérni, más részről az elégtételt elfogadni s megbocsátani. V. ö. BÉKE, BÉKÉL.

MEGBÉKÉLLIK, (meg-békéllik) ösz. k. Ré

MEGBECSTELENÍTÉS, (meg-bėcstelenítés) ösz. fn. Cselekvés, mely által valaki becstelenné tégiesen és tájdivatosan am. megbékél. „A törököt ha megverik csak sír és megbékéllik. (Mikes Kelemen tetik, becsületében rövidséget szenved. levelei).

MEGBECSTELENÜL v. -BECSTELENÜL, (meg-bécstelenül)) ösz. k. L. MEGBÉCSTELENÉ

DIK.

MEGBÉKÉLTET, (meg-békéltet) ösz. áth. és mivelt. Közbejárólag eszközli, hogy az egymással ellenkező felek megbékéljenek. Megbékéltetni a peres feleket, az egymással czivódó házastársakat. V. ö. MEGBÉKÉL. MEGBÉKÍT V. – BÉKIT, (meg-békít) ösz. áth. Az egymással meghasonlott, ellenkedő felek között visszaállítja a békét.

vedjenek. V. ö. BÉKÓ.

MEGBÉKÜL v. -BÉKÜL, (meg-békül) ösz. önh. 1. MEGBÉKÉL.

MEGBECSÜL v. -BECSÜL, (megbecsül) ösz. áth. 1) Személyre vonatkozólag, valakinek megadja az illendő becsületet, tiszteletet, azaz úgy viseltetik iránta, hogy meg ne sértse, meg ne bántsa, sőt tettlegesen tudassa, mily drága és becses előtte. Ide tartoznak a kegyeletnek, megelőzésnek szivességnek, MEGBÉKÓZ, (meg-békóz) ösz. áth. Békóval nyájasságnak jelci, pl. köszöntés, üdvözlés, süvegelés. Illik, hogy a fiatalok megbecsüljék a tisztes örege- megköt, azaz lábait lánczos csattal öszvefüzi. Megket. Megbecsülni az érdemes férfiakat. Innen a vendéglőre eresztett lovakat megbékozzák, hogy messze ne tébékózni a rabokat.Különösen mondják lovakról. A legeszerető emberről mondják: hogy megbecsüli a vendéget, midőn szívesen fogadja. Megbecsülöm kigyelmedet egy pohár borral. Visszaható névmással am. saját erkölcsi, emberi méltóságát tiszteletben tartja, melynél fogva nem követ el erkölcstelenséget. Amit Kant az erény fő elve gyanánt, mint egy uj találmányt állított fel: Ehre dich selbst, ezt a magyar nép talán még Ázsiából hozta magával, mert általános közmondás: becsüld meg magadat, minek hasonló mása: ember¦ légy. Ha megbecsülöd magadat, ember lesz belőled. Aki meg nem becsüli magát, az nem ember. 2) Tárgyakra vonatkozólag, kényesen vigyázva, kímélve, ovatosan bánik valamivel, nehogy megromoljon, vagy kár essék benne. Megbecsülni az egészséget. Megbecsülni a AKAD. NAGY SZÓTÁR IV. KÖT.

MEGBÉLEL, (meg-bélel) ösz. áth. Ruhanemühöz, hogy melegebb vagy tartósabb legyen, vagy divatból, belül hozzá varr valamely kelmét. Megbélelni a csizmaszárt, nadrágot, dolmányt, köpenyt. Vászonnal, selyemmel, bőrrel megbélelni a ruhát. Mondják némely más, kivált asztalos müvekről is. Megbélelni a szekrény ajtaját, azaz belül másnemü fával, falemezzel behúzni, megragasztani. Vaslemezzel megbélelni a fapipát. V. ö. BÉL, BÉLEL.

MEGBELL, (meg-bell) 1. MEGBÉLEL.

12

[blocks in formation]

MEGBÉLYEGEZ, (meg-bélyegez) ösz. áth. Bélyeggel megjegyez, megkülönböztet valamit. Tüzes vassal megbélyegezni a barmokat. Megbélyegezni a fa edényeket. Szurokkal megbélyegezni a zsákokat. Megbélyegezni a leveleket. Hajdani büntető törvény szerént a gonosztevőket is megbélyegezték, honnan átv. ért. megbélyegezni valakit, am. gonosztevő gyanánt kihirdetni, s ovakodásul megismertetni az emberekkel. V. ö. BÉLYEG.

MEGBICSAKOL – MEGBIRIZ ÁL 180

MEGBICSAKOL, (meg-bicsakol) ösz. áth. Bicsak nevü fanyelű késsel megszurkál, megsért valakit. A veszekedő betyárok megbicsakolták egymást. Némely vidékeken hibásan használják a megbikacsol helyett. V. ö. MEGBIKACSOL.

MEGBICZCZEN, (meg-biczczen) ösz. önh. Biczczenve megmozzan. Szenderegtében megbiczczent a feje. A kis csónak hamar megbiczczen. V. ö. BICZCZEN.

MEGBÉLYEGZÉS, (meg-bélyegzés) ösz. fn. Be-szaható névmással am. megköti magát, megmakacsúl, MEGBIKACSOL, (meg-bikacsol) ösz. áth. Viszvégzett cselekvés, illetőleg jegyezés, midőn bélyeget megesökönyösödik. A ló megbikacsolta magát, s nem sütnek, ütnek, festenek stb. valamire. mozdult. Átvetve, de hibásan, megbicsakol. Egyértelmű vele megbakol. V. ö. MAKACS.

MEGBÉNÍT v. -BÉNIT, (meg-bénít) ösz. áth. Bénává tesz, vagyis mozgékonyságát megcsökkenti a test azon részeinek, illetőleg tagjainak, melyek különösen mozgásra vannak rendelve. A szélhüdés megbénította nyelvét, s egyik kezét és lábát. V. ö. BÉNA.

MEGBENÚL v. —BÉNUL, (meg-bénúl) ösz. önh. Bénává leszen, vagyis mozgékonyságát, állati rugonyosságát elveszti.

MEGBERETVÁL, (meg-beretvál) ösz. áth. 1. MEGBOROTVÁL.

MEGBÉRMÁL, (meg-bérmál) ösz. áth. A bérmálás szentségét feladja valakire. V. ö. BÉRMÁL,

BÉRMÁLÁS.

MEGBERZÉGET, (meg-berzéget) ösz. áth. Megbolygat v. megbizgat, azaz gyönge érintéssel valamit piszkál vagy valamin igazítgat; pl. a száradni kezdett szénát villahegygyel megberzegetik. (Kriza J.).

MEGBESZÉL, (meg-beszél) ösz. áth. Beszélve elmond, megmond, eléad valamit.

„Az Árpádnak ő szavával

Ezt megbeszélék bátorsággal."
Az,Emlékezzünk régiekről' versezetben.
Csáti Demetertől.

MEGBETEGĖDIK, (meg-betegėdik) ösz. k. Beteg állapotba esik. Itt a meg bevégzett állapotot jelent. Egy ideig gornyadozott, azután megbetegedett. Ha

nem vigyáztok magatokra, megbetegedtek.

MEGBETEGÍT v. -BETEGIT, (meg-betegit) ösz. áth. Beteggé tesz.

MEGBETEGSZIK, (meg-betegszik) ösz.k. MEGBETEGÜL v. —BETEGÜL, (meg-betegül) ösz. önh. L. MEGBETEGĖDIK.

MEGBEZZENT, (meg-bezzent) ösz. áth. Bezzentve megérint. V. ö. BEZZENT.

[ocr errors]

MEGBIBIRCSÓSODIK v. BIBIRCSÓZIK, (meg-bibircsósodik v. —bibiresózik) ösz. k. Bibiresót v. bibircsókat kap (bevégzetten).

MEGBIBIRKÉL, (meg-bibirkél) 1. MEGBA

BIRKÁL.

MEGBICSAKLIK, (meg-bicsaklik) ösz. k. Tulajd. ért. valamely forgós test rendes helyzetéből kimozdul, kificzamodik. Megbicsaklik a láb. Átv. ért. megbicsaklik a nyelv, midőn vagy a szóejtésben megakad, vagy olyast mond, mit nem kellett volna. V. ö. BICSAKLIK.

[ocr errors]
[blocks in formation]

MEGBÍR, (meg-bír) ösz. áth. 1) Van annyi ereje,hogy valamely terhet folytonosan eltartson,hogy ne roskadjon alatta. Oly erős ember, hogy három mázsát is megbír a vállán. E rozzant szekér meg nem bír tíz mázsányi terhet. A Duna jege oly vastag, hogy társzekereket is megbír. 2) Átv. ért. szellemi vagy erkölcsi erejénél fogva képes valamit kiállani, vagy megtenni. Gyönge tehetsége meg nem birja e szellemi munkát. Gyáva lélek meg nem birja a csapást. Fölcserélhető vele : elbír. Itt mind a meg, mind az el az alapigének folytonos tartását, vagyis időbeli haladását fejezi ki. Régente azt is jelentette meggyöz.

„Mert szörze nagy békeséget,
Megbíra sok ellenséget."

Katalin verses Legendája.

MEGBIRÁL, (meg-birál) ösz. áth. Valamit megvizsgál, s érdeme szerént méltányol, vagyis meghatározza, jó-e, vagy rosz? helyes-e, vagy helytelen? Különösen valamely mű felől elmondja az illető műszabályokra alapított véleményét, illetőleg itéletét. Megbirálni valamely könyvet, szinmüvet, zeneszerzeményt, rajzmüvet stb. Szabó D. szerént megbirálni valakit am. biroul fogadni vagy ismerni. De ezen jelentése ma ismeretlen. V. ö. BIRÁL.

MEGBIRÁLÁS, (meg-birálás) ösz. fn. Méltányló, becslő véleményezés, itélés valamely erkölcsi tett, vagy mű felől. V. ö. MEGBIRÁL.

MEGBIRIZGÁL, (meg-birizgál), 1. MEGBA

BIRKÁL.

[blocks in formation]

MEGBIRKOZIK, (meg-birkozik) ösz. k. Valakivel versenyképen megküzd, mintegy kísérletül, ha bir-e vele, vagy nem. V. ö. BIRKOZIK.

[blocks in formation]

MEGBOCSÁT, (meg-bocsát) ösz. áth. Méltányos neheztelését, a megbántó személy ellen. megszünteti; s elengedi neki azon büntetést, melyet érdemlett volna. Megbocsátom neki a becsületem ellen elkövette rágalmakat. Kérlek bocsáss meg! Bocsásd meg vétkein

MEGBIRSÁGOL, (meg-birságol) ösz. áth. Mondjuk törvényszéki biróról, midőn valakit arra itél, hogy birságul, azaz büntetésül fizessen. Megbírságolni a széksértöket. V. ö. BIRSÁG. MEGBÍZ, (meg-bíz) ösz. áth. Oly személyt, ki-ket, miképen mi is megbocsátunk ellenünk vétetteknek.

hez és kiben bizodalma van, megkér, megszólít vagy kirendel, kiküld, hogy nevében és helyette végezzen valamit. Barátját megbízta, hogy az árverésen némely

árukat vegyen számára. Fontos dolgokkal megbízni valakit. Különösebben valaminek véghezvitelében képviselőjének kijelöl, kinevez. Megbíztam őt, hogy helyettem a perben jelenjen meg. Ezennel megbízlak, hogy

az adósságomat fizesd ki.

MEGBÍZÁS v. -BIZÁS, (meg-bízás) ösz. fn. 1) Bizodalmon alapuló meghatalmazás. 2) Azon cselekvény vagy teendő, melyet a megbízott személy teljesít. A megbizásokban híven eljárni. Hála Isten! minden megbizást elvégeztem.

MEGBÍZAT v. -BIZAT, (meg-bízat) ösz. fn. L. MEGBÍZÁS 2).

MEGBIZGAT, (meg-bizgat) 1.MEGBERZÉGET. MEGBÍZHATÓ, (meg-bízható) ösz. mn. Akire bizton lehet támaszkodni, akinek hűségére vagy tevékenységére magunkat bízhatjuk.

MEGBÍZIK, (meg-bízik) ösz. k. Benható ragu viszonynévvel am. valakiben bizalmat helyez. Megbizhatol benne, mint tapasztalt becsületességü emberben. V. ö. BÍZIK.

MEGBÍZÓ v. BIZÓ, (meg-bízó) ösz. fn. és mn. Aki valakit valaminek teljesítésére, különösen saját képében felhatalmaz. Némely meggei követek nem megbizóik gondolkodása vagy akaratja szerént szavaztak.

MEGBIZÓLEVEL, (meg-bizó-levél) ösz. fn. Iromány, mely valamely megbízást, valakinek valamire megbizatását foglalja magáhan. (Credentionales, Creditiv, Credenzschreiben).

(Úr imája) Néha a társalgási beszédben előleges mentegetődzés gyanánt használtatik, midőn olyasmit akazik. Bocsásson meg ön, ha én a dolgot máskép veszem. runk mondani, ami másnak véleményével nem egyeMegbocsát ön, ha állításának ellent mondok. V. ö. BOCSÁT. tett félnek engedékenysége, melynél fogva a sértőMEGBOCSÁTÁS, (meg-bocsátás) ösz. fn. A sértabban: bocsánat. nek megbocsát. Megbocsátásért könyörögni. Szokot

MEGBOCSÁTHATATLAN, MEGBOCSÁTHATLAN, (meg-bocsáthat[at]lan) ösz. mn. Amit megbocsátani nem lehet. Megbocsáthatatlan tett, hiba, hanyagság. Határozóként am. a nélkül, hogy megbocsáttathatnék, megbocsáthatlanul.

MEGBOCSÁTHATÓ, (meg-bocsátható) ösz. mn. Amit meg lehet bocsátani. Megbocsátható tévedés, eltántorodás.

MEGBOCSÁTHATÓLAG, (meg-bocsáthatólag) ösz. ih. Megbocsátható módon. Megbocsáthatólag tévedni.

MEGBÓDÍT v. -BÓDIT, (meg-bódít) ösz. áth. Valakinek fejét, illetőleg eszét teljesen bóduló állapotba hozza. Holmi italok és szerek által megbódítani valakit. Itt a meg bevégzett tényre vonatkozik, egyszersmind az okozott állapotnak folytonos tartá sát jelenti, miért el igekötővel is fölcserélhető: elbódít. V. ö. BÓDÍT.

MEGBÓDÚL v. —BÓDUL, (meg-bódúl) ösz. önh. Feje, illetőleg esze megkábúl, megszédől, bóduló állapotba megy által. Nadragulyát evett, s megbódúlt. A nagy göztől, melegtől megbódúlt (vagy elbódult) a feje. V. ö. BÓDÚL.

MEGBIZONYÍT, (meg-bizonyít) ösz. áth. Va lamit alaposan, okszerüen, vagy tanuk által kelletig, MEGBODZÁSODIK, (meg-bodzásodik) ösz. k. elégségig bizonyít. Itt a meg nyomatékos erősitő je-Köszvénytől megdagad. V. ö. BODZÁS, BODZÁlentéssel bir, egyszersmind bevégzett tényre mutat. Máskép: bebizonyít. V. ö. BIZONY, BIZONYÍT.

MEGBIZONYODIK, (meg-bizonyodik) ösz. k. Valaminek bizonyos volta alaposan, észszerűleg, vagy hiteles tanuk által kiderül. Amit eleinte nem hittünk, végre világoson megbizonyodott. Máskép: bebizonyodik. MEGBIZONYOL, (meg-bizonyol) ösz. áth. 1.

szokottabban: MEGBIZONYÍT.

MEGBIZONYOSODIK, (meg-bizonyosodik) ösz. k. 1. MEGBIZONYODIK.

SODIK.

MEGBOGÁROZIK v. -BOGÁRZIK, (megbogározik) ösz. k. Bogározási kedvet kap, bogározni kezd. A barmok, ha tavaszkor a szabadba mehetnek, megbogároznak.

MEGBOGOZ, (meg-bogoz) ösz. áth. Bogot vagy bogokat csinál, köt valamin. Megbogozni a zsineget. MEGBOGOZIK, (meg-bogozik) ösz. k. Bogot vagy bogokat kap (bevégzetten).

MEGBÍZOTT v. BIZOTT, (meg-bízott) ösz. MEGBOKROSODIK, (meg-bokrosodik) ösz. k. mn. és fn. 1) Kit valaki megbíz. Megbizott személye- Mondják lóról, midőn ijedségből vagy akármely ok ket küldeni bizonyos szerződésre. 2) Jelenti, mint fő- miatt támadt akaratosságból egyszerre megköti manév, magát a személyt, kit valaki megbíz. A megbi-gát. Jelenti azt is, hogy bokros természetüvé válik. zottak sikeresen eljártak küldetésökben. V. ö. MEGBÍZ. | V. ö. BOKROS.

« ElőzőTovább »