9

MACZAALMA - MADAR

MADÁR- MADÁR

10

laki tiltott viszonyban él. Olyan mint czucza. Édes maczám. Rokon hozzá a mátka és persa: máde (nőstény). MACZAALMA, (macza-alma) ösz. fn. Leánycsöcsü alma. MACZABIRKA, (macza-birka) ösz. fn. Rövid zenek, tojások által szaporodnak, esőrük és két lábuk fülü birkafaj.

nak. Van ily nevü helység is Komárom vármegyében : Madar nem madár. Személyragozva szintén rövid: | madaram, madarad stb. Neve azon osztálybeli állatoknak, melyek meleg és veres vérüek, tüdőn lélek

van, s tollas szárnyaiknál fogva a levegőbe emelked

MACZAT, MACZATOL, MACZATOS, 1. MA- ni, azaz repülni képesek. Szárazföldi, vízi, tavi, tenSZAT, MASZATOL, MASZATOS.

geri, mocsári, parti, erdei, vándor, ragadozó, éneklő, házi stb. madarak. Madarakat fogni, löni, tartani. A házi madarak más neve: baromfi v. majorság. Minthogy repülni szoktak, innen a szabadon szállongók jelzője égi. „Már az égi madarak és erdei vadak ötet

MACZEDÓNIA, A régi görög birodalom egy része, ma körülbelül Selanik és Rumili az európai Törökországban. Nálunk falu Torontál m.; helyr. Maczedóniá-ba, -n, -ról. MACZHÁZA, falu Pozsony m.; helyr. -házá- imádják.“ (Karács. ének). |

Ide künn a zöd erdőbe,

Madár lakik egy fészökbe.
Én is oda mönnék lakni,

Ha egy fészköt tudnék rakni."
Hervadt az a rózsa,

Mejnek szénye (szine) nincsen,
Bágyadt az a madár,
Mejnek tása (társa) nincsen.
Székely népdalok.

MACZÓKA, (macz-ó-ka) kicsiny. fn. tt. maczókát. Füzfa, vagy rekettye tavaszi barkás hajtása, mely | A madárról sok a közmondás és példabeszéd, pl. a gömbölyű és pölyhös, milyet virágvasárnapokon szo- madár akárhová repül, mindig otthonn van. Szabad, kás szentelni, máskép: cziczamacza. A gyermekek mint a madár. Kicsin madárnak fészke is kicsin. Könyszeretik simogatni, mint a cziczát. nyű, mint az ólommadár. Ritka madár a jó szerencse, az igaz barátság. Rosz madár az, aki maga fészkébe rutit, vagy aki tollát nem birhatja. Jó madár, drága madár, szép madár, gúnyos és roszaló nevek. Elmehetsz, drága madár,

MACZONKA, falu Heves m.; helyr. Maczonká-ról.

ra, n,

MAD, (1), elvont gyöke 1) a Mada, Madácska, és Madocsa helyneveknek; 2) madár származéknak, melyben emelkedést, különösen repülést jelent, midőn rokon a szanszkrit pat gyökkel; vagy pedig tojást, monyat jelent, s ekkor rokon a magyal, mogyal, magyaró, mogyoró nevek lágyított magy, mogy gyökével. V. ö. MADÁR. Ezen gyöktől ered madzag is. V. ö. MADZAG. Vékony hangon ejtve: med, azaz ned, nedv, melynek megfelel a latin madeo, madidus, és a német nass gyöke. Vajjon a fennemlített helységek nem-e

nedves területü fekvésöktől vették neveiket?

MAD, (2), NAGY-, falu Pozsony m.; helyr. Madara szökik a lónak v. megindúl, midőn torokmiriMad-ra, -on, — ról.

-ról.

MÁD, mváros Zemplén m.; helyr. Mád-ra, -on,

MADA; mváros Szabolcs m.; helyr. Madá-ra, — ról.

gye megdagad. Gyermek nyelven a kis madár badács. Mi e szó elemzését illeti, több ismeretes nyelvekben a madarat vagy tojó, vagy repülő, vagy mindkét tulajdonságáról nevezték el. Tojásra vonatkoznak talán a vogulfinn oija madár, és lapfinn: aiva tojás. Repülés viszonya van a hangokban is egyező szanszkrit pat, honnan : patámi (szállok, repülök; esem) és patat v. pataga (madár), között; így a hellen zéroua, πτηνός, πτερόν, és a szláv plak, továbba a német Vogel MADAR, falu Komárom m.; helyr. Madar-ra, és fliegen s a latin volare és volucris ; s a repülés suhaon, -ról.

MÁDA, erdélyi falu Hunyad m.; helyr. Mádá

ra, -n, -ról.

ká-ra,

MADÁCSKA, falu Nógrád m.; helyr. Madács

-on, -ról.

nó hangja után talán a török kos-mak (szaladni) és MADÁR, (mad-ár) fn. tt. madárt vagy madarat, kus (madár) között, melyhez tartozik a magyar matb. —ak. Kicsiny. madárka vagy madarka, ritkábban, dárüző hess! repülj. 1) Amennyiben madár v. madar madaracska. Azok közé tartozik, melyek ragozáskor a szóban a tojás, vagyis mony (tikmony, lúdmony stb.) szabályhoz képest, amint t. i. ön- vagy mássalhangzón alapfogalma látszik rejleni, gyöke mad, gömbölyübkezdődő raggal köttetnek össze, éketvesztenek, mintha ben mod, mint Dunán túl némely vidéken ejtik, rövid madar volna, valamint származékai is, pl. ma- | modár, rokon a mogy, mogyoró, tájdivatosan magyaró, dari, madaras, madarász, a rövid törzsökhöz járul- | magyal v. mogyal (bogyótermö fa), a mony, bod, bogy,

bogyó szókkal, mint melyekben alapfogalom a gömbölyü alak. Ide tartozik a hímgolyót jelentő finn muna, muno, munyi, mok. Másik alkotó része ár v. ar,ha a hasonló képzőü sudár, hinár, bogár, csapodár stb. szókkal hasonlítjuk össze, úgy látszik, nem egyéb, mint az alapszó tulajdonságát jelentő képző ár v. ar; e szerént madar am. madó modó v. mada moda, azaz tojó t. i. állat. 2) Ugyanezen ár képzővel amennyiben mad mozgást, különösebben emelkedést jelent, az emelkedési vagy repülési tulajdonság jelöltetnék.

MADARACSKA, (mad-ar-acs-ka) fn. tt. madaracskát. Kétszerezve kicsinyező. L. MADÁRKA.

MADÁRÁRUS, (madár-árus) ösz. fn. Személy, ki madarakkal kereskedést űz.

MADARAS, (1), (mad-ar-as) mn. tt. madaras-t, v. —-at, tb. ~ak. Madarakkal bővelkedő, madarakat tartó. Madaras tavak, erdők. Vannak ily nevü több helységek is.

MADARAS, (2), mváros a N.-Kunságban, falu Bács m., erdélyi falu Csik székben, puszta Baranya m. BACZKA, MEZŐ-, Maros székben; helyr. Madaras-ra, -on, -ról.

MADARASDI, (mad-ar-as-di) fn. tt. madarasdit, tb. k. Gyermekjáték, melyben a játszók egyik része ragadozó, másik szelid madarak képében játszik. Ilyen az úgynevezett ludasdi, csibésdi.

MADARÁSZTANYA, (madarász-tanya) ösz. fn. Emeltebb hely, hol a madarászok hálóikat kiterítik, vagy lépfáikat felállítják, s általán azon hely, hol lesben szoktak ülni v. állni.

MADÁRBOGYÓ, (madár-bogyó) ösz. fn. A berkenyék neméhez tartozó cserjefaj, melynek fája középszerű, levelkéi gyönge korukban szörösek, azután megkopaszodnak: virágai ágasbogas bogernyőben, anyaszála három-négy, gyümölcse apró veres. Máskép: piros kutyacseresnye, veres berkenye. (Sorbus aucuparia). Gyümölcsét a madarak kedvelik.

MADÁRCSALÓ, (madár-csaló) ösz. fn. Mivel a madarászok lépre vagy hálóba, vagy csaptába édesgetik a szabad madarakat. Különösen a madarak hangját utánzó síp vagy kalitkába zárt madár, mely rokonait hívogatja, máskép: hivóka v. csalóka.

MADARÁSZ, (1), (mad-ar-ász) fn. tt. mada rász-t, tb. —ok, harm. szr. --a. 1) Személy, ki madarakat fogdos. 2) Madarakat kedvelő. 3) Madarak-ta) kal bánó, azokat etető.

MADARÁSZ, (2), (mint föntebb) önh. m. madarász-tam, tál, - ott, par. sz. Madarakat fogdoz, vadász. MADARÁSZ, (3), faluk Bihar, Pozsony, Szatmár m.; helyr. Madarász-ra, -on, —ról.

MADARÁSZÁS, (mad-ar-ász-ás) fn. tt. madará szás-t, tb. —ok, harm. szr. -a. Cselekvés, illetőleg vadászás, midőn valaki madarakat fogdos.

MADARÁSZAT, (mad-ar-ász-at) fn. tt. madarászat-ot, harm. szr. -a. Madarászás elvont értelemben véve, vagy mind az, miből a madarászás áll; a madárfogásnak mestersége, gyakorlata.

MADARÁSZATJOG, (madarászat-jog) ösz. fn. Jog, melynél fogva bizonyos helyen madarászni szabad. MADARÁSZGAT, (mad-ar-ász-g-at) gyakor.önh. m. madarászgat-tam, ―tál, —ott, par. madarászgass. Gyakran, vagy folytonosan madarász.

MADARÁSZHÁLÓ, (madarász-háló) ösz. fn. Háló neme, melylyel madarakat szoktak fogni, milyen pl. a fürjeket fogó vagy csapóháló.

MADÁRCSAPDA v. -CSAPTA, (madár-csapösz. fn. Csapta, melylyel madarakat, kivált apróbbakat fogdosnak. V. ö. CSAPTA.

MADÁRCSEVEGÉS, (madár-csevegés) ösz. fn. Kisebb madarak, kivált a verébnemüek csengő hangicsálása. V. ö. CSEVEGÉS.

MADÁRELESÉG, (madár-eleség) ösz. fn. Álta ̄ lán, amivel madarak élnek. Különösen a házi, és szo bai madarak étke, pl. gabona, kendermag, kása, han‍ gyatojás, stb.

MADÁRÉNEK, (madár-ének) ösz. fn. Ének, melyet bizonyos nemű és faju madarak tesznek, mi

ben különösen a verébnemhez tartozók tüntetik ki ma-
gukat.
DÁRLÉP.

MADÁRENYV, (madár-enyv) ösz. fn. 1. MA

MADÁREPER, (madár-eper) ösz. fn. Apró szemű, kemény húsu eper.

MADÁRÉTÉK, (madár-éték) ösz. fn. 1. MADÁRELESÉG.

MADÁRFÉSZÉK, (madár-fészék) ösz. fn. Különféle anyagból sajátságos módon készített fészkek, melyekben a madarak tojnak, fiaikat kiköltik és föl

MADARÁSZÓ, (mad-ar-ász-ó) mn. tt. madará-nevelik. V. ö. FÉSZÉK.

szó-t. Aki madarász. „A zöld erdőben vadászó, madarászó emberek zöldbe öltöznek, hogy a hasonlatosság édesgesse, ne ijeszgesse a vadakat." Pázmán P.

MADARÁSZPANK, (madarász-pank) ösz. fn. 1. MADARÁSZPÓK.

MADÁRFI, (madár-fi) ösz. fn. Tojásból kikölt, s még növekedésben levő ifju madár. Különösebb névvel : verébfi, fecskefi, galambfi stb. V. ö. FI.

MADÁRFOGÓ, (madár-fogó) ösz. fn. 1) Általán, minden eszköz, melylyel szabadon élő madara

kat fognak, mint: háló, csapta, tör, lép stb. 2) 1. MADARÁSZ.

MADÁRGANÉJ, (madár-ganéj) ösz. fn. A madaraknak sajátnemü csipős erejü ganéja. Némelyeket gyógyszerül is használ a nép, mint a veréb-, galambganéjt gyomorrágás, csipedés ellen.

MADÁRHÁLÓ, (madár-háló) ösz. fn. Madarak fogására sajátszerüleg készített, és alkalmazott háló, különböztetésül a halász- vagy lepkehálótól. V. HÁLÓ.

MADÁRKELEPCZE, (madár-kelepcze) ösz. fn. Tör, v. tőrök, hurok, melylyel madarat fognak. Szélesb ért. mindenféle madárfogó eszköz.

MADÁRKERESKEDÉS, (madár-kereskedés) ösz. fn. Kereskedés, melyet valaki élő, kivált éneklő vagy ritka madarakkal üz.

MADÁRKÖLES, (madár-köles) ösz. fn. A kőmagok neméhez tartozó növényfaj, melynek magvai ö.fehérek, simák, bokrétája a csészéből alig ér ki, levelei táncsásak. Gyöngyszinü magvait gyöngyök közé is füzik. Máskép szintén a közéletben: gyöngyköles, napkása, tengeri kömagvufű ; növénytani néven: gyöngy kömag. (Lithospermum officinale).

MADÁRHANG, (madár-hang) 1. MADÁRSZÓ. MADÁRHÁZ, (madár-ház) ösz. fn. A házi madarak számára épített ól, vagy búg. Ilyen különösen a galambház, melyet duczra szoktak építeni.

MADÁRKÖLTÉS, (madár-költés) ösz. fn. A MADÁRHÚR, (madár-húr) ösz. fn. 1) Növény-kotló nőstény által, vagy bizonyos fokig fütött kemadarak szaporitásának módja, midőn tojásaikat vagy

nem a tízhímesek seregéből és ötanyások rendéből ; csészéje ötlevelü, bokrétája öt szirmu, kinyiló, szirmai két metszésüek, tokja tojásdad, tetején nyiló, egy rekeszű. Virága fehér. (Cerastium). Fajai két osztá

lyuak, ú. m. hosszudad, és gömbölyü tokúk. 2) Közéletbeli nyelven így hívják a vesszős fagyalt is. (Ligustrum vulgare).

menczében felfakasztják, s a bennek életre fejlett ivadékot világra hozzák.

MADÁRKÖLTÖZÉS, (madár-költözés) ösz. fu.

Általán a madaraknak egyik vidékről vagy országból vagy világrészből egy másikba való távozása. Különö sen oly madarak vándorlása, melyek az évszak valamely részében bizonyos tájon vagy égöv alatt kivánt eleségöket nem találván oda húzódnak, hol megélhetnek. Ilyenek a mocsárokban éldegelő gólyák, a

MADÁRHÚS, (madár-hús) ösz. fn. A madár nevü állatnak húsa, milyenek a lúdhús, tyúkhús, pulykavü állatnak húsa, milyenek a lúdhús, tyúkhús, pulyka hús, fogolyhús stb. Átv. ért. minthogy a természeti szabad állapotban levő madarak húsa jobbadán ösz-nyár bogarait, férgeit vadászó fecskék, melyek mintövér szokott lenni, innen jelent, más állatokra, kivált dig a melegebb évszakot vagy égövet keresik föl.

emberre alkalmazva, sovány, szikár testet.

MADÁRHÚSU, (madár-húsu) ösz. mn. Átv. ért. ösztövér, sovány, szikár testü. Madárhúsu ember. Ma

dárhúsu ló.

MADÁRLÁB, (madár-láb) ösz. fn. 1) A madár nevü állat lába. 2) A természetrajzban a körbeczők neméhez tartozó növényfaj, melynek levelei szárnyasak, virági gombosak, murvásak, czikkhüvelyei hengeresek, begörbültek, s innen a neve. Máskép szintén a közéletben: tehénvidító fű; növénytani néven: henyélő körbecző. (Ornithopus perpusillus).

MADARI, (mad-ar-i) mn. és fn. tt. madari-t, tb. -ak. 1) Madar nevü helységből való. 2) Különös szőlőfaj neve. MADÁRLÉP, (madár-lép) ösz. fn. Bizonyos fák MADÁRISMERŐ, (madár-ismerő) ösz. fu. Ter-különösen tölgyek bogyóiból kifőzött ragadós lép, memészettudós, ki különösen a madártanban jártas. (Or- lyet a madarászok kisebb madarak fogására szoktak nithologus). használni. V. ö. LÉP.

MADÁRJÓS, (madár-jós) ösz. fn. Személy, ki a MADÁRLILIOM, (madár-liliom) ösz. fn. A sármadarak röpüléséből, énekéből, kiáltásából jövendőt mond. Nevezetesek voltak, és nagy szerepet játszot-letben: sárga madárliliom, máskép: sárga tyúktarėj, mák neméhez tartozó növényfaj, egész neve a közétak különösen a régi római madárjósok (augurok). növénytani néven : sárga sárma. (Ornithogalum luteum).

MADÁRJÓSLAT, (madár-jóslat) ösz. fn. Jóslat, melyet a madarak röptéből vagy szavából mondottak vagy mondanak.

MADÁRKA, (mad-ár-ka) kicsiny. fu. tt. madár MADÁRKA, (mad-ár-ka) kicsiny. fu. tt. madár kát. Máskép: madarka. Madár, mely neménél fogva kiesiny, vagy fiatal, fia madár.

MADÁRLÓROM, (madár-lórom) ösz. fn. Növényfaj a lórom nemek kétlaki, és felemás virágu osztályából. Virágai kétlakiak, levelei keskeny láncsás dárdások. Máskép a közéletben: mezei füles sóska, madársóska. (Rumex acetosella).

MADÁRLÖVÉS, (madár-lövés) ösz. fn. Madarak ellen irányzott lövés, vagyis a vadászásnak azon neme, midőn valaki lőfegyverrel öl madarat.

MADÁRMONY, (madár-mony) ösz. fn. A madárnak monya, azaz tojása, különböztetésül azon monytól, mely az emlős állatok hímjeinek heréjét, vagy is tökét jelenti.

MADÁRNÉZŐ, (madár-néző) ösz. fn. 1. MA

DÁRJÓS.

15 MADÁRNYÁRS - MADÁRSÓSDI

MADÁRNYÁRS, (madár-nyárs) ösz. fn. Nyárs, melyre a sütni való madarakat húzzák.

MADÁRSÓSKA-MADÁRTOJÁS

16

MADÁRSÓSKA, (madár-sóska) ösz. fu. 1) 1. MADÁRSÓSDI.2) A közéletben ez a madárlórom neve is; 1. ezt.

MADÁRNYELV, (madár-nyelv) ösz. fn. 1) A madár nevü állatnak nyelve, tulajd. ért. véve. 2) Átv. ért. azon hangok öszvege, melyek által a mada-1. rak saját nemeik és fajaik szerént mintegy beszélgetnek egymással, s érzéseiket, vágyaikat viszonyosan közlik. A madárnyelvből igen sok hangot, és szót sajátított el magának az emberi nyelv, utánozás által, miben a magyar kitünő ügyességet, és változatosságot tanusít. L. MADÁRSZÓ.

nádas.

MADÁRSZÁLLÁS, (madár-szállás) ösz. fn. 1) MADÁRREPÜLÉS. 2) Szállás, vagy tanya, hol bizonyos nemü és faju madarak rendesen megtelepedni szoktak, pl. a nádi verebek kedves szállása a MADÁRSZILÉNE, (madár-sziléne) ösz. fn. A sziléne nevü növénynem egyik faja. Maga a sziléne a tízhímesek seregéből és háromanyások rendéből való, mely a kukubától csak abban különbözik, hogy szirmai a torkolatnál tákosak, vagy pilisesek. A madársziléne latin neve: silene cerastoides. Ennek csészéi alig kocsányosak, kevéssé szőrösek, tokjai felál

MADÁRSZÓ, (madár-szó) ösz. fn. Általán, a ma

MADÁRORR, (madár-orr) ösz. fn. A madarak szarunemű, s előre toluló ajaka, mely hosszuságra és szélességre igen változó. Köznyelven orrnak mondják mivel orr gyanánt kiáll. Újabb természetrajzi nyelven csör, a cső gyöktől, de ezen nevezet sem merí-lók; szirmai csorbák; szára borzas. ti ki a latin rostrum fogalmát, mert több nemü madarak orrát épen nem lehet csőhöz hasonlítani. Alkalmasabb volna talán az ajv anyilást jelentő aj gyöktöl, mennyiben a v mint kifuvást jelentő hang az aj nak kinyomulását fejezné ki. E szerént mondhatnók: rövid, hosszú, keskeny, lapos, hegyes, tompa, egyenes, görbe ajv. Sárga fekete ajvu madarak. Vagy ragozás-szarka; búg v. nyög a gerlicze; egyszersmind burukban még folyékonyabb volna az ajav, (mint merő, merev).

MADÁRORRALAKÚ,(madár-orr-alakú) ösz.mn. Olyan alakú, mint a madárorr. Rövidebb a csőralakú, s szabatosabb volna az ajvalakú. V. ö. MADÁRORR. MADÁRORV, (madár-orv) ösz. fn. Orv- v. tolvaj, ki záros helyekből, vadas kertekből madárt vagy madarakat (pl. foglyot, fáczánt stb). lop vagy lo

pogat.

MADÁRÖRZŐ, (madár-őrző) ösz. fn. Szolga, ki urának mulatságul tartott kedvencz madaraira felügyel.

MADÁRPÓZNA, (madár-pózna) ösz. fn. Madarászok póznája, melyre a lépvesszőket rakják, s tövébe a hivókákat helyezik. Másképen : lépfa. MADÁRPUSKA, (madár-puska) ösz. fn. 1. DARÁSZPUSKA.

MAMADÁRREPÜLÉS, (madár-repülés) ösz. fn. A madarak azon mozgása, midőn a levegőbe emelkedve, és szárnyaikkal evezve ideoda szállonganak.

MADÁRSÉRÉT, (madár-sérét) ösz. fn. Apróbb szemü serét a kisebb, s valamivel nagyobb madarak ellen, különböztetésül némely négylábuak meglövésére valótól, pl. nyúlseréttől.

MADÁRSÍP, (madár-síp) ösz. fn. Madarászok sípja, melylyel az illető kis madarak hangját utánozzák, s azokat hálóba, lépes vesszőre, kelepczébe édesgetik, csalogatják.

MADÁRSÓSDI, (madár-sósdi) ösz. fn. A sósdik neméből való növényfaj, melynek tökocsánya egy virágu, gyökérlevelei hármasak, levelkéi visszás-szívesek, gyökere pikkelyes, czikkelyes; virága testszín. Máskép a közéletben: erdei v. fecske, v. apró sóska, v. aleluja fü. (Oxalis acetosella).

dárnak hangja, mely nemek és fajok szerént különféle. V. ö. MADÁRNYELV. Különösen az éneklő madarak hangja. Általában madárhangok után alakult szók: kukoríkol a kakas; kotkodál és kárál a tyúk;csipeg a csibe vagy csirke; csiripel a veréb; kelepel a gólya; csörög a

kol a galamb; gágog a lúd; hápog v. sápog a rucza; huhog a fülesbagoly; dudog vagy dudul a büdösbanka; károg a varjú és holló; czineg a czinke; dobol az örvösgalamb; harsol a haris; krúkol a daru; kappog v. csattog v. pattog párosuláskor a fajd; kurjong a hattyú; makog esteli röpködéskor a párzó szalonka; mükög párzáskor a sárszalonka szárnyának gyors suhogásával; pityeg a nőstény fürj és fogoly; pitypalattyoz v. vavákol a kanfürj; sikolt a bibicz és a kuvikbagoly; sír a sirály, csüllő, halászka, szintén az anyját hivó vagy fiát kereső túzok is; sivít a vércse ; süvölt párzáskor a császármadár; üvölt, rikog a bagoly, vijongnak a sasok és egyéb ragadozó madarak. stb. (Bérczy K. után). Egyébiránt önként értetik, hogy némely faju madarak, kivált más indulatok perczeiben, néha más hangokat is hallatnak.

MADÁRTAN, (madár-tan) ösz. fn. Az állati természetrajznak azon része, mely a madarak ismerteté sével foglalkodik. (Ornithologia).

MADÁRTEJ, (madár-tej) ösz. fn. 1) Tréfás beszédben am. semmi, minthogy a madárnak teje nincsen. Ilyen a gyermekek nyelvén a kakastej, azaz víz. Az egy madártejen kivül mindene van. (Km.). 2) A köznép nyelvén a sárma nemü növény egyik faja; másképen : úri virág, növénytani néven : úri sárma. (Ornithogalum umbellatum).

MADÁRTENYÉSZTÉS, (madár-tenyésztés) ösz. fn. Házi és szobai madarak szaporítása.

MADÁRTOJÁS, (madár-tojás) ösz. fn. Tojás, melyet a madarak tojnak, különböztetésül más állatok, pl. gyíkok, kígyók, halak, bogarak tojásaitól, vagyis ikráitól. V. ö. TOJÁS. A madártojás máskép: mony, (p. ludmony, tyúkmony), vagy pete, v. kukkó. V. ö. MONY, ÍV, IKRA.

17

ORV.

MADÁRTOLVAJ -- MADZAG

MADZAGFÜZŐ- MAG

18

MADÁRTOLVAJ, (madár-tolvaj) 1. MADÁR- | madzagot húzni el a száján, am. kecsegtető igéretet tenni, reményt nyújtani bizonyos kedvezés által. A

MADÁRTÖR, v. —TÖRÖK, (madár-tör v. -tő-gatya madzagját német nem félti latortól. (Rajnis). A rök) ösz. fn. Fonálból vagy szőrből csinált hurok, melylyel madarakat fognak. V. ö. TÖR, TÖRÖK. MADÁRTUDÓS, (madár-tudós) ösz. fn. 1. MADÁRISMERŐ.

MADÁRVÁLU, (madár-válu) ösz. fn. Cserépből vagy fából való kis válu, melybe a kalitkában tartott

madarak ételét italát teszik.

MADÁRVÁZ, (madár-váz) ösz. fn. Ember hasonlóságára holmi rongyokba öltöztetett pózna, mely arra való, hogy a kertektől, szőlőktől, asztagoktól, vetésektől stb. a kártékony madarakat elijeszsze. Átv. tréfás ért. igen sovány, rongyos ember, kinek látására megijedünk.

MADÁRZAJ, (madár-zaj) ösz. fn. Némely sereges madárfajok kiáltozása, pl. a nádasban ülő seregélyeké, nádi és házi verebeké, ludaké, kacsáké, kóválygó varjaké, hollóké, stb.

MADÁRZÉNGÉS, (madár-zéngés) ösz. fn. Az éneklő madarak sajátnemü hangicsálása, pl. a fülemilék csattogása, a pacsirták csicsergése.

madzag alakja hengerded levén, és arra szolgálván, hogy valamit övezzenek, körül kössenek vele, a kerekdedség alapfogalmát látszik rejteni magában, s ennélfogva gyöke mad rokon a szinte kerekdedet, csomót jelentő magy mogy, boty botyó, motyó szókkal, illetőleg gyökökkel. Elemezve tehát : mad, madoz, madozó, madoza, madza, mint bod, bodoz, bodza, (bodot,

bogyót termő). Egyezik vele a héber M, (eingulum), melyet a nyelvészek az arab megfordított hazama (am. öszvekötött) szóból származtatnak; egyezik vele továbbá a tót motúz, motúzek.

MADZAGFÜZŐ, (madzag-füző) ösz. fn. Füző eszköz, melylyel a madzagot valamely korczba, pl. a gatya, tarisznya korczába behúzzák.

MADZAGOS, (mad-oz-ag-os) mn. madzagos-t v. -at, tb.ak. Madzaggal ellátott; madzagot áruló. Madzagos zsák, gatya, tarisznya. Madzagos czigányasszony.

MADZAGRÁCS, (madzag-rács) ösz. fn. Madzagfonadék, mely karzatdeszkák helyét, vagy egyéb deszMÁDÉFALVA, erdélyi falu Csik székben; kázást, rácsozást pótol, különösen a hajósoknál. Ha vastagabb: kötélrács. helyr. falvá-ra, —n, —ról.

MADOCSA, falu Tolna m.; helyr. Madocsá-ra,

-n, -ról.

MAG, (1), fn. tt. magot v. magvat. Kicsiny. magcsa v. magocska v. magvacska, személyragozva : MADOCSÁN, falu Liptó m.; helyr. Madocsán-magom, magod, magja, vagy : magvam, magvad, magba, —ban, —ból.

MÁDRA, (,madre' olasz szó után, mely am. anya; anyaméh; anyaméhfájdalom stb. az olasz,madre' pedig a latin,mater'-ből alakult); fn. tt. mádrát. 1) Gömörben gyomorgörcsféle betegség a nőknél. 2) 1. NÁDRA.

MADRÁCZ, (1), fn. tt. madrácz-ot, harm. szr. a. Szőrrel kitömött ágybeli derekaly; vagy pamlagvánkos. Idegen eredetü; olaszul : materasso, materassa, francziául: matelas, materas, angolul: mattress, spanyolul almadreque, almatrac, az arab mathrah után, mely jelent helyet, hova valamit vetettek, tharaha igétől, mely am. odavetett, dobott.

MADRÁCZ, (2), puszta Somogy m.; helyr. rácz-ra, -on, -ról.

va. Egyébiránt, midőn v-et veszen föl, a törzs inkább magv. A növényeknek leglényegesb része, mely a vi rágból lassan-lassan kifejlődik és elétünik, s mely az ugyanazon faju növények jövőben tenyésztő csiráját magában rejti, melyből kél ki ahhoz hasonló növény, mely őt termette. Magot hozni, teremni. Magot szedni, gyüjteni. Magnak hagyni. „Hanemha a buzának magva a földbe esvén meghaland, önnön maga marad“ (nisi granum frumenti cadens in terram mortuum fuerit, ipsum solum manet). Csontárhéju, hüvelyes, toklászos, tokos stb., magok v. magvak. Szorosabb ért. magok azon husos gumócskák, melyekben a növénycsira rejlik. A mag kikel, kicsirádzik. Kendermag, lenmag, répamag, Mad-káposztamag, dinnyemag, tökmag, uborkamag. Magba megy a vetemény, midőn magvas fejét felüti. Milyen a mag, olyan a gyümölcse. (Km.). Mag alá szántani. Jó magot vetni. A sok kis mag kasokat tölt. (Km.). Marokkal hintik a magot, nem vékával. (Km.). A termett gabona szépét magnak hagyni. Magnak való búzát venni. A magot kivülről rendszerént egyszeres vagy kétszeres hám (integumntum, epiderm is) takarja. E hám egyik pontját eg kis kötölék (némelyek szerént: köldök) foglalja öszve a maghonnal, vagy magrejtővel; ezen kötőléknél fogva táplálkozik a mag a növény gyökere által felszívott tápszerből, és csak ezen csatornán keresztül fejlődhetnek ki a mag hámján belül eső részek. Belső részei a magnak: a szívecske és bél. A szívecske (corculum), némelyek szerént csira (embryo) három fő részből áll, melyek: an

MADRÁCZOS, (madrácz-os) fn. tt. madráczos-t v. —at, tb. —ak. Madráczczal ellátott, felkészített. Madráczos ágy. Madráczos pamlag.

MÁDRAFŰ, (mádra-fű) 1. NÁDRAFŰ.

MADZAG, (mad-oz-ag) fn. tt. madzag-ot, harm. szr. —a v. —ja. Hengerded alakuvá sodrott vagy tekert, vagy font vékonyabbféle kötelék, kenderből, szöszből, kóczból, vagy hajból, szőrből s ilyféle szálas testekből. Sodrott madzag. Körmön font madzag. Zsákmadzag, melylyel a zsákot bekötik. Gatyamadzag, gatyát megkötni való. Kóczmadzag, melyet kóczból sodornak. Szöszmadzag, szőrmadzag. Átv. ért. mézes madzag, áltató, csábító eszköz. Valakinek mézes AKAD. NAGY SZÓTÁR IV. KÖT.

2